Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-09 / 107. szám
A NÉPMŰVELŐKÉPZÉS ÚTJA E gyre tágabb rét jut a népművelőképzésre, s egyre több szó esik arról, hogy milyen tekintélye van e fontos küldetésű tevékenységnek. Fontossága vi- tathatalan, eredményességét azonban igen sokszor csak egyes vélemények, néha felületes impressziók alapján ítélik meg a munkáltatók. Ügy ■ vélem,' a helyi tanácsi szer- j vek számára még, nincs — vagy nem készült —? olyan megfelelő követelményrend- j szer, amelynek birtokában a népművelők munkáját minősíthetnék. És igen gyakran nem a munkakörébe vágó tanácsi feladatokkal is megbízzák. Sokszor tapasztalható, hogy a főhivatású népművelő — egyedül lévén — kiszolgáltatott is. Sokan úgy vélik, hogy az a jó népművelő, aki »mindenre használható«.szerződéskötésre, mozivetítésre, rendezvényszervezésre, j reprezentációk előkészítésé- j re, klubvezetésre, szakkörirá- | nyitásra, egyszóval amolyan | »f reg öli ember« ... Avagy: űjmódi polihisztor. E "-tünetekről« beszélget- { tünk nemrég dr. Szalay Lász- | lóval, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola főigazgatójá- j val. Arról tehát, hogy me- j lyek azok a tényezők, »elvárások«, amelyek megmutat- j ják, hogy a népművelői munkának milyen a hitele. A tanárképző főiskola 1962-től a hazai népművelőképzés egyik j legfontosabb bázisa. A nap- j pali vagy levelező tagozaton l végzett, Somogyba kerülő j népművelők nagy része innen ; indult. A múlt év szeptembe- j rétől már az ország több ta- ‘ nárképző főiskoláján is bein- , dították — tanári szakkal pá- | rositva— a népművelési, illet- ve a könyvtári szakot. A szombathelyi főiskolán is tanári szakkal . párosították a közmű- j velődési tanszék két fő sza- ! kát: a népművelőit és könyv- | tárosít. A főigazgató szerint ez a képzési forma több szempontból is előnyös. Egyrészt a diplomás népművelő egyben pedagógus is lesz — beleilleszkedhet egy tantestület közösségébe. Tény ugyanis, hogy a főhivatásúak mellett e munka végzésénél leginkább támaszkodhatnak ! — és ez így lesz a jövőben is — a pedagógustársadalomra. Ez természetesen nem zár- I ja ki azt sem, hogy akár mű- j szaki, akár agrárértelmiségi is ellássa ezt a munkát. A tanári diplomával is rendelkező népművelőknek — az egyéni előnyök mellett — több módja van arra, hogy megszervezze, megteremtse j az iskola, a művelődési ház | és a könyvtár összehangolt j tevékenységét. Mert a népmü- ! velő nem a mindenre alkal- j más »fregoli ember«. Szerepe [ a közművelődésben pontosan j olyan fontos, mint az iskola- igazgatóé a közoktatásban, i Csak az utóbbinak immár több évszázados gyakorlata van nálunk, az előbbi neje viszont alig néhány éves. A szombathelyi főiskolán tudatában vannak annak, hogy egy-egy község közéletében, kulturális tevékenységében vezető szerepet játszó szakembert kell pótolni. Nem olyan embert, aki mindenhez ért — hiszen az iskolaigazgató sem tudna minden szaktárgyat tanítani a mai követelményeknek megfelelően —, hanem olyan embert, aki ismeri a művelődéspolitikai célokat, aki alkalmas arra, hogy a közművelődési célok megvalósításában a közélet valamennyi szférájában helytálljon. , Az elmélet mellett igen fontos a gyakorlat és e téren a főigazgató szerint is van íej- lesztenivaló. A gyakorlati népművelésnek ugyanis a látványos és izgalmas feladatok mellett vannak bizonyos »aprómunkái« : pénzgazdálkodás, ügyvitel, amely a képzés időszakában nem túlságosan népszerű. Mégis: igen fontos ez, mert éppenséggel nem mindegy a pályakezdő szempontjából sem, hogy mennyire készült föl ilyen munkákra, s nem a helyi tanácsok szakigazgatási munkatársainak kell-e erre »kitanítani«. A jelenlegi népművelőképzés több szektorú, és még in- kább az lesz szeptembertől. Akkor majd ugyanis a tanítóképző főiskolákon is — például Kaposváron — megkezdődik a közművelődési tanszékek munkája, s végzik ezt I a tanárképző főiskolákon is, az egyetemeken is. Híz a struktúra önmagában is sejteti, hogy a képzés szintje, követelményrendszere I meglehetősen heterogén. A szakpárosítások ugyancsak eltérőek, még az azonos intézménytípuson belül is. Kiforró, útjait kereső és egyre jobb módszereit megtaláló képzése ez jelenkori felsőoktatásunknak. A mindennapi élet pedig egyre több szakembert követel. Igen sajnálatos tény azonban, hogy sok szakember megy el a pályáról. — Ez a társadalmi mozgás azonban kell, hogy figyelmeztesse a munkáltatókat — mondta dr. Szalay László —, mert a diplomás fiatal ott telepszik meg, ahol munkáját a legjobban kibontakoztathatja, s ahol nagyobb megbecsülés is vár rá. Somogynak — közismert — e téren kádergondjai vannak. ! A szombathelyi látogatás célja — Bóra Ferencnek, a j megyei - művelődésügyi osz- I tályvezető helyettesének vezetésével a közművelődési csoport főelőadói látogatták meg az intézményt — az volt, hogy rendszeressé tegyék a főiskolán tanulók és a megye kapcsolatát. A tervek szerint Somogybán konzultációs központ is létesül, hiszen így könyebbé válik a levelező hallgatók fölkészítése a vizsgákra. A főiskolán ugyanis a már népművelői munkakörben dolgozó levelező hallgatók száma meghaladja a nappali tagozatosokét. Tröszt Tibor Brigádköszöntő Vállalataink, üzemeink életében hovatovább mindennapos esemény, hogy az egyazon gépszalag mellett vagy üzemrészben dolgozó közösségek — brigádok — küzdenek a megtisztelő szocialista cím eléréséért. A brigádmunka igen gyorsan kiállította önön »diplomáját«, bizonyítva azt, hogy e közösség nemcsak a munka végzésére, hanem a magasabb fokú együttműködésre is képes. A brigádmunka lehetősége vonzo még egy közművelődési intézmény számára is. A kaposvári Szabad Ifjúság mozi dolgozói elhatározták, hogy ezentúl brigádként fognak dolgozni a szocialista cím eléréséért. A mindennapos folyamatnak ez azért nem mindennapos eseménye, mert köz- művelődési intézményről lévén szó: igencsak ritka. Egy intézményvezető, egy vezető és egy beosztott gépész, egy pénztáros, négy jegykezelő és egy takarítónő a brigád. Az első ülésen tisztázták, hogy céljuk a jobb közösségi szellem megteremtése, az egyéni és csoportos önképzés, a közös rendezvényeken való részvétel. Nem elkülönülő, hanem szorosan összefüggő részterületek ezek. A továbbképzést — filmtörténetből, .„filmesztétikából — a mozi vehetője, Vörös Sándor tartja majd. A brigád vezetője Rosta Jáüosné talca- rítónö lett. Fölvették Má- riássy Félix nevét. Vállalták, hogy részt kérnek a filmpropagandából, és szeretnének minél jobb kapcsolatot kialakítani a mozi nyugdíjas látogatóival. Lehetne természetesen sorolni tovább is a vállalásokat, de a fentiek is elég beszédesek. Nemcsak önmagukra, hanem nézőikre, közönségükre is gondolnak. S éppen ezért látszik ez a brigádalakulás példaszerűnek, követhetönek a más művelődési intézményekben dolgozók számára is. Ezért is köszöntjük őket lelkes jókívánságokkal és várakozással. Mert a vállalás nemcsak érdem, hanem felelősség is. T. T. 1A budavári palota A tudomány és a művészetek otthona A látogató, a Lánchíd budai hídfőjétől is indulhat. Szelíd gesztenyefák között visz a lépcsősor a Várhegyre. rA virágba borult faóriások között — úgy, mint száz éve — mindig fiatal párok anda- lognak, öreg nénik ülnek le szusszanni egyet. Arrébb fes- töállvány, mellette a mester, kezében ecsettel. Néhány lépcsőforduló után fenn vagyunk a Dísz téren. Szemben a patinás Korona cukrászda, jobbra a várnegyed, balra a budavári palota roppant épület- együttese. Romok, faltörmelékek, gerendák, állványok. Ezen a kusza halmon akad meg először a látogatók szeme. Talán szerencsésebb lett volna a Várat a másik oldalról megközelíteni, a déli szárny felől? Ott már 1967-ben elkészültek a helyreállítással, s nap nap után látogatók ezrei járják az épületet. A gépek és szorgos kezek nyomán az impozáns palotaegyüttes megszépülve — mint a főnixmadár a fűzből — megifjodva szolgálja immár a tudományt és a művészetet. A korábban elkészült E-szárnyban a Budapesti Történeti Múzeum kapott helyet. Évek óta a látogatóké a déli kert, s a zárt udvarok kőkockái, vastag bástyafalai. Most pedig — felszabadulásunk 30. évfordulóján — megnyílt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum az A-épületben, s az idén a múzeumi hónap országos jelentőségű eseményeként a látogatók fölkereshetik a B- és C-épületekben berendezett Nemzeti Galériát. A budavári palotát a i századforduló előtti évtizedek reprezentatív formái uralják, de a déli szárnyon a gó- tik a, a reneszánsz és a ba- , rokk építészet emlékei is bő- j ven megtalálhatók. A táj ! szépsége, a gyönyörű kilátás, a palotaegyüttes roppant tömege és mégis pompás, ésszerű tagoltsága nemcsak hazánk, hanem Közép-Európa egyik legjelentősebb kultúrtörténeti és műemléki együttesévé avatja az egykori királyi-uralkodói es kormánvza- ; ti központot. Az építkezésben jól megkülönböztethetők a különböző korszakok, elsősorban a nagyméretű ásatások i jóvoltából, amelyet az utóbbi tizenöt évben végeztek 26 holdnyi területen, Perevich László vezetésével. A budai Várhegyen a ta- ! tárjárás után ÍV. Béla fogott nagyobb szabású építkezésbe, j A királyi székhely rangját j azonban az Anjou-királyok, i de még inkább a Zsigmond idején meginduló építkezéssel teremtették meg. Akkor alakult ki a középkori palota tömbje a gótikus tornyokkal, termekkel, keresztárkokkal, s terjedelmes, lovagi játékokra alkalmas udvarral. Európai hírű-rangú, fényes, uralkodói központtá azonban Mátyás uralkodása alatt lett, amikor az Itáliából érkező mesterek reneszánsz pompába öltöztették. (A reneszánsz hullám így í Nyugat-Európát is megelőzve j érkezett hazánkba.) Mátyás } palotáját — mint az utazók ; lelkesen emlegették — pom- pás vörösmárvány faragvá- | nyok, bronzszobrok, csipkefi- nom kőkorlátok, olasz ízléssel, drága pénzen készített | freskók és aranyozott meny- j nyezeti kazetták ékesítették. A törökök néhány évtizeddel j később még mindig Kizil El- mának (Arany alma) hívták a magyar király egykori lak- ' helyét — aranyfényű tetőcserepei után. A reneszánsznak ez a kimagasló magyar alkotása í nagyrészt megsemmisült, le- ! égett, tönkrement a XVII. ; századi felszabadító háborúkban. A megmaradt épületeket pedig III. Károly és Mária \ Terézia korában bontották le, hogy megvessék az alapjait a jelenlegi palotaegyüttesnek. A valóban nagyszabású épít- j kezés azonban csak a XIX. század utolsó harmadában, a 1 millennium előtt indult meg. Akkor alakították ki a budavári palota végső formáját. A második világháború oe- fejezö szakaszában, a budapesti harcok során, a várnegyedet érte a legnagyobb pusztítás. A palota épületei is tönkrementek. A károkat nehezen lehetett fölbecsülni. 1959-ben született a döntés, amely szerint a helyreállítandó budavári palota a kultúra és művelődés hazai reprezentatív központja lesz. A helyreállítási munkák eszerint folytatódtak. Méretei lé- legzetelállítóak. A palotaegyüttes belső tere 700 ezer légköbméter, s a két múzeum épületrészeiben pedig 30 ezer négyzetméter különleges vakolatot, nágy mennyiségű bronz- és rézlemezt, valamint mahagóni falburkolatot kellett beépíteni. Jelenleg is dolgoznak az F-épületben, ahová a Széchenyi Könyvtár fog költözni, és szorgalmas kopá- csolás hallatszik a Várszínház épülete felől is. Itt a 25. Színház társulata fogja gazdagítani a hazai színházművészetet. Császárok királyok egykori lakhelyéből, a hatalmukat hirdető fényes és lenyűgöző palotából nemzeti kincseinknek, kultúránknak impozáns központja lesz. És részben már ma is az. Csupor Tibor A zsámbéki műemlék A 700 éves zsámbéki romtemp lomot igen sokan látogatják az ország minden részéből érkező kirándulók. (MTI-fotó — Balassa Ferenc felv. — KS) ŐSZ FERENC -------------------------------------------RÓZSI — Hagyja, csak — nevetett Rózsi. — Két napja engem is kineveztek parancsnoknak. Ügy látszik, most ilyen világ járja. Vegye csak el azt a parancsnokságot, aztán vezényeljen egy nagy »oszolj«-t... Na menjünk, Pubi! — karolt a fiúba. — Maga is hallotta már, hogy így hívnak? — Mert olyan is, mint egy berezelt fiú — nevetett a lány, és meglódította Tószeghyt. — Várjon, a géppisztolyom! — Mi a fenének kell az már? — Itt van az enyém, ezt is elviheti zászlós úr! — dobta oda az őr a fegyverét. — Itt van. két tele tár is. Olyan ez a fegyver, hogy akár a háborút is megnyerheti vele. Tószeghy a vállára vette a fegyvert, és követte Rózsit. — Mi lett a gazdájával? — kérdezte a lány. — Köpetzy ezredes úrra gondol? — Idefigyeljen, fiatalúr! Ha maga azt akarja, hogy az életben még valaki is úrnak szólítsa, akkor ne nevezzen úrnak egy vadállatot... — Hogy megváltozott maga, Rózsi — csodálkozott a zászlós. — Minden megváltozott mostanában ... Szóval, mi van az ezredesével? — Lelőtték, méghozzá a németek ... A parancsnoki kocsiján akart átmenni a német vezérőrnagyhoz. Két. SS megállította, és kiparancsolták a kocsiból. Köpetzy ordított, tiltakozott, de a németek kirángatták és vele engem is. Köpetzy a pisztolyáért nyúlt, de még félúton se volt a keze, amikor a német már beleeresztett egy sorozatot. Engem csak fenékbe rúgtak. Rózsi elégedetten bólintott: — Megspóroltak néhány golyót Simónak... — Kik azok avSimóék? — Majd megtudja — mondta Rózsi, és megtorpant. Egy palota romjai közül mocor- gást, majd erőtlen, halk nyerítést hallott. — Itt egy ló van valahol... Fürgén ugrott be a romok közé. Az épület mögött fölfedezte az istállót. .A tetejét elvitte a légnyomás, de a fehér csempés falak épen álltak és az itató vályú vörösesen erezett márványból készült. Az istálló tele volt oszlásnak induló lódögökkel. Fertelme6 bűz csapta meg. Rózsit... — Hát te, hogy maradtál életben? — lépett a lóhoz a lány. Hófehér, nemes ló volt. Fejét most is magasan tartotta, pedig a bordái majdnem kiszúrták a bőrét, és a hátsó combjából egy repesz kiszakított egy hatalmas darabot. — Agyon kell lőni, hogy ne szenvedjen — mondta a zászlós. — Isten őrizz! Tudja, mit fog érni egy ló néhány hét múlva? Ezt még meg lehet gyógyítani — mondta a lány, és eloldotta a kötőféket. A ló engedelmesen követte Rózsit. — Csodálatos ember maga Rózsika. Még a lovakra is tud hatni — mondta Tószeghy. — Azokhoz jobban is értek, mint az emberekhez. És néha jobban is szeretem őket... Megsimogatta a ló pofáját. A férfi úgy látta, hogy az állat szemében hálás, meleg fény csillant. De lehet, hogy csak képzelődött. Midőn Rózsi elengedte a kötőféket, a ló hűségesen a nyomába szegődött. — Vajon hogy hívhatnak? Ráró? Fürge? A fenét! Ezek az urak nektek is olyan cifra neveket varrnak a nyakatokba, hogy az ember ki se tudja mondani. Rózsi egész úton beszélgetett a lóval. Tószeghy csodálkozva figyelte a társalgást. Rózsi kérdezett, aztán a ló helyett felelt is. és a férfi úgy látta, hogy Rózsi válaszai után a ló helyeslőén, »igen«-t int a fejével. — Mi a célja ezzel 'az állattal? — kérdezte később. — Feltáplálom, aztán hazaviszem a faluba . .. Nemsokára kezdődik a szántás, és ahogy én elképzelem, nem sok ló maradhatott otthon. — Tudja, maga, milyen ló ez? Lehet, hogy éppen, rajta lovagolt időnként a kormányzó úr. Nincs ember, aki ezt befogja. A parádés lóból sose lesz igásló. (Folytatjuk.) Zenetanárok Örvendetes eseménynek voltunk tanúi a héten: a hét első napján a kaposvári zeneiskolában hallhattunk tanári hangversenyt, szerdán pedig Nagyatádon — a művelődési központ nagytermében — a helybeli és a barcsi zenepedagógusok adtak közös koncertet. Jó dolog ez, több okból is. Részben azért, mert a megye zeneiskoláinak fiatal tanárai igénylik a föllépést, és azért is, mert lehetőség nyílik számukra, hogy a tanítás mellett még többet is adjanak tehetségükből. Éppen a nagyatádi koncert bizonyítja, hogy a kisebb városok közönsége is igényli a koncertet. S hogy minél többen igényeljék, ahhoz még több ilyen hangverseny kell. A nagyatádi koncerten a zeneirodalom klasszikusait vonultatták föl. Händel, Mozart, Schubert, Chopin, Liszt, Hacsaturján műveit hallhattuk — jó előadásban. A jó együttműködésre, együttzenélésre adtak példát a zenetanárok. Volt olyan eset is, hogy ugyanabban a párosban hol az egyik, hol a másik zenetanár játszotta a szólót, illetve kísérte a társát. Szívesen hallgattuk a Kotiangvcrsenye vács Tamás—Köcsky Gábor gordonka—zongora párost. Lisznyai ősz című művét adták elő. Nagyon jó választás volt Dimitresen Paraszttánc című alkotásai is. Veresné Kimpf Mária tisztán, kulturáltan énekelte Händel és Gluck dalait. A legjobban azonban a Schubert- és Schumann-mű, valamint Kodály megszólaltatása sikerült. Nagyági Zoltán klarinéton Mozart B-dúr divertimentóját adta elő. Nem áll szándékunkban fölállítani semmiféle rangsort a szereplő zenetanárok között, mégis ki kell emelnünk Kened! Tibor teljesítményét: Chopin, Liszt és Hacsaturján műveinek megszólaltatásával való, forró hangversenyélményt szerzett. Kenediné Mészáros Mária VJieniawski Mazurka című művét játszotta hegedűn. Kár, hogy csak ezt az egy számot, szívesen hallottunk volna tőle mást is. Szép volt a nagyatádi hangverseny. Reméljük, a barcsi és a nagyatádi tanárok kezdeményezéséli a megye többi zeneiskolája is követi — hasonló rendezvénnyel. S. M. \
