Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-07 / 105. szám

Közegészségügyi tanácskozás Siófokon Dél-dunántúli röntgenorvosok konferenciája Balatonföldváron Szonátaest a zeneiskolában Meghitt, hovatovább csalá­dias hangulat uralkodott hét- Két rendezvény megnyitóját tartották tegnap a magyar r kusok Társaságának elnöke. A ; főn este a kaposvári zeneisko­tenger déli partján. Siófokon, a Csepel-iidülőben megkezdő­dött a XVIII. balatoni közegészségügyi napok előadássoroza­ta, Balatonföldváron az MSZMP-üdülőben két napig tart a IV. dél-dunántúli röntgennapok programja. Közös vonása e két rendezvénynek: a szocialista egészségügy eredményeinek számba vétele mellett megvitatják a további feladatokat is. ötszázan vesznek részt Sió­fokon a XVIII. közegészségügyi napok rendezvényein, melyek­nek megnyitóján Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyette­se köszöntötte a vendégeket. A megnyitón részt vett Honfi Ist­ván, a megyei pártbizottság titkára. A díszeinek, dr. Zsögön Éva államtitkár tartotta az első elő­adást; ebben méltatta a szo­cialista egészségügy három év­tizedes fejlődését, s kiemelte a siófoki közegészségügyi tanács­kozás ^fontosságát is. — Tanácskozásunknak külö­nös ünnepélyességet kölcsönöz az, hogy hazánk életében ki­emelkedő jelentőségű esemé­nyek, évfordulók és ünnepsé­gek vannak, és a balatoni köz­egészségügyi napok is mintegy része ennek az ünnepi rendez­vénysorozatnak. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a közegészség- ügy területén elért eredmé­nyekről is számot adjunk, föl­mérjük feladatainkat és a to­vábbhaladás útját — mondotta dr. Zsögön Éva államtitkár. — E vizsgálódást és elemzést pár­tunk XI. kongresszusa szelle­mében és a kongresszus hatá­rozatának ismeretében telhet­jük meg. rendkívüli figyelmet keltő elő- j Iában. Joggal. Két tanár, a fia­adásban. a közegészségügy j tál Szabó Gabriella, és a már utóbbi három évtizedére pil- j idősebb korosztályhoz tartozó lantott vissza, megemlékezve ; Szabó András adott közöss szo- azökról az előadókról is, köz- ) n^taestet. Azt írtam: családias A szocialista egészségügy ki­bontakozásáról többek között ezt mondta: — A kongresszusi fölkészü­lés és hazánk fölszabadulása 30. évfordulójának megünnep­lése módot adott arra, hogy mélyebben vizsgáljuk a meg­tett utat, azt a három évtize­det, amely alatt megvalósult mindaz, amit új társadalmi rendszerünk megkövetelt: élet­erős ipart, korszerű mezőgaz­daságot, népünk anyagi és szel­lemi gyarapodását, kulturális életünk forradalmi változását. Mindezek a változások megte­remtették a kedvező lehetősé­get ahhoz, hogy kibontakozza­nak a szocialista egészségügy lehetőségei és megvalósuljanak alapvető céljaink. — Joggal remélhetjük, hogy a balatoni közegészségügyi na­pok tudományos előadásai és az ezek során kialakuló véle­ménycsere is elősegíti majd feladataink, céljaink megvaló­sulását, munkánk hatékonyab­bá tételét, a gyakorlatban és az ezt szolgáló tudományos kuta­tómunkában — fajezte be meg­nyitóját dr. Zsögpn Éva állam­titkár. A tegnap délelőtti plenáris j tóm talaján valósulhat meg — ülésen referátumot tartott Ba- mondotta. tűk a somogyi, születésű Fodor Józsefről, akik előbbrevitték a tudományt már a felszabadu­lás előtt, de elképzeléseik csu­pán 1945 után valósulhattak meg. — Ügy is jellemezhetnénk a közegészségügy fejlődését — mondotta többek közt —hogy a megtett út első lépcsőinek a járványok elleni küzdelmet tekintjük, amelyben Magyaror­szágon is mélyreható változás történt. A járványok leküzdése után nyomban új feladatok jelent­keztek: napjainkban közülük a legkiemelkedőbb a természet- védelemben való közegészség- ügyi közreműködés. A környe­zetszennyezést főleg az ipar okozza, és az iparnak is kell leküzdenie ezt a káros folya­matot __ , — Sokan úgy vélekednek még a szakemberek közül is — mondotta a továbbiakban —, hogy védjük meg a természetet az embertől. — Bakács Tibor ezzel a véleménnyel szemben azt hangsúlyozta: — Ne sajnál­juk az embertől a természe­tet, de kötelességünk megvé­deni a kártevő cselekedetek­től ... — Korszerű környezetvéde­lem csak a szocialista társada­hangulat — s ezt éreztem vé­gig. Ahogy a család figyelem­mel kíséri tagjainak munkáját, kettőzötten odafigyel, ha a munka gyümölcs^ beérik, ugyanúgy figyeltek itt a kollé­gák, a barátok a két tanár munkájának gyümölcsére: erre a hangversenyre. Mert ahhoz, hogy egy zeneiskolai tanár hangversenyt — önálló estet — adjon, sok minden kell. Töb­bek között tehetség — amely­nek nincsenek is híján — és emellett idő, amit valahonnan el kel venni, hogy olyan be­gyakorlott anyaggal állhasson a közönség elé, hogy valóban élményt adó legyen. A hétfői szonátaest az volt. A két művésztanár két gene­rációt képviselt. A fiatal he­gedűtanárnő mindössze két éve tanít a zeneiskolában, ez a hangverseny tulajdonképpen »tűzkeresztség« volt számára. Reméljük, a közeljövőben is­mét látjuk kaposvári hangver­senydobogón. A zongoránál Szabó András, ült, aki — ellen­tétben fiatal kollégájával — már hosszú, munkás éveket tud maga mögött. Mégis: kettejük ! írtam, az is igaz, hogy éppen , műfaj beteljesedését jelentő és közös játékában sok hasonló j ez ^gítette át okét a kezdeti egyben a hangverseny legszéb- , nehezsegeken. Ott ereztek ma- : ben előadott darabja — Beetho. elemet láttám. Mindkettejük- j guk mellett kollégáikat. j ven a-moll szonátája hangzott A műsorban elsőként Haydn kács Tibor, a Magyar Higieni­A nem A serdülőkor jellemzői GYERMEKEK nevelése | második nagy szükséglete: az könnyű szülői, feladat. [ önértékelés, saját értékeinek fölmérése, öt a felnőttek nem értik meg — ezt vallja —, s ezért keresi az igazságot, ál­landó filozofálás, filozofálga- tás jellemzi ezt a korösztályt. Mivel »nem értenek meg, de nekem van igazam« folya­mat játszódik le a serdülő­ben, jelentkezik a harmadik szükséglet, amely más for­mákban ugyan, de már előbb is jellemző volt a gyermek­re: az éntudat, a dackorszak. Ezt a harmadik szükségletet az önérvényesítés szükségle­tének nevezik. A serdülő sze­repeket keres és vállal; be akarja bizonyítani, hogy ő igenis valaki. Keresi önma­gát és helyét. Ugyanez jel­lemző nemiségének, helyének, szerepének keresésére is. Ez az újabb szükséglete. Part­nert keres, és eközben gaz­dagodik vagy elsivárodik ér­zelmi élete. Különösen nem az a serdülő­korban. Az esetek döntő több­sége azt bizonyítja, hogy a helytelen nevelési módszere­ket alkalmazó szülő vagy ne­velő akkor mond igazán cső­döt, amikor gyermeke vagy neveltje eléri a kritikus élet­kort. A neveléstörténetben két alapvető felfogás csatájának vagyunk tanúi. Az egyik sze­rint a serdülőkor a külön­böző történelmi korokban mindig más és más. A má­sik azt vallja: a serdülőko- rúakra minden ko.rban azo-, nos jellemző jegyek illettek. Mai álláspontunk szerint a serdülőkori személyiségre mind a biológiai, mind a társadalmi tényezők hatnak. Ezek a tényezők és hatások az egyes korokban mások, az előző korétól eltérőek. Az uralkodó osztálytól, az osztá­lyok és ‘ társadalmi rétegek helyzetétől, egyszóval a társa­dalom felépítésétől függően változóak. A civilizált társa­dalmak serdülőire az a jel­lemző, hogy a serdülés hatá­rai igen kitolódtak. Korán serdülnek a mai gyerekek, és sokszor még az egyetemi évekre is marad bennük ser­dülőkori tulajdonság. Maga a serdülés egy több dimenziós folyamat, amelynek biológiai, lélektani, erkölcsi és társa­dalmi oldalai a legjellemzőb­bek. A legszembeötlőbbekről szeretnék most szólni, felhív­ni a figyelmet arra, hogy a felsorolt szükségletek kielégí­tése az ilyen korú gyermekek nevelésének legfőbb követel­ménye. Valamennyi gyakorló neve­lő és szülő számára a leg­szembetűnőbb serdülőkori jegy, hogy a gyermek leg-1 egyik lényeges mozgósító erő. főbb törekvése: a saját egyé­AZ EMBER életének egyik kritikus korát jellemeztem a fentiekben. Nehéznek tartom a serdülők nevelését, pedig alapjában véve nagyon ked­vező pedagógiai korszak ez. nél éreztem az együttmuzsiká­lás örömét... - És drukkot, J G-dúr szonátáját szólaltatták amely különösen az első rész- ! meg, majd Mozart G-dúr szo- Referátűmokkal folytatódott [ voj(. érezhető. Mindez per- i nótája következett. sze természetes. És ha igaz, j A szünet után Mozart e-moll, amit a családias hangulatról majd az est fénypontja — a a plenáris ülés; délutántól — még két napig — szekciókban tanácskoznak a szakemberek Siófokon. Balatonföldváron — ugyan­ebben az időben — szintén megkezdődtek az előadások a IV. dél-dunántúli röntgennapo­kon. A röntgenorvosoknak igen nagy szerepük van a betegsé­gek felderítésében és gyógyítá­sában: nélkülözhetetlen mun­kát végeznek a radiológusok, akiknek kerekasztal-konferen- ciáját, továbbképző előadásait szintén hagyományosan Bala­tonföldváron tartják. Az utóbbi tíz évben Somogy­bán jelentősen fejlődött a rönt­genorvosok munkája. 32-ről 71-re emelkedett a korszerű röntgengépek száma. Dr. Iliev llia megyei röntgenfőorvos el­mondta: még ebben az évben fölszámolják Somogybán a fél­hullámú, illetve kis teljesítmé­nyű röntgenkészülékeket; a kórházakban és rendelőintéze­tekben klinikai szinten állunk a röntgenellátásban. A kerekasztal «konferencia a rosszindulatú daganatok gyó­el. Jól sikerült, szép tanári hangversenyt hallhattunk a zeneiskolában. Várjuk, hogy hasonlók kövessék. S. M. Emberek, szereltelek benneteket Julius fucsik börtönnaplója Harminc évvel ezelőtt, ezek­ben a májusi napokban — több társával együtt — kisza­badult a fasiszta koncentrációs táborból egy cseh asszony: Gusta Fucsikova. Férjéről utolsó hírként az szivárgott be hozzá a szögesdrótok mögé, hogy 1943. augusztus 25-én Berlinben halálra ítélték. A Rudé Právo és a Tvorba szer­kesztőjének, a kommunista új­ságíró Julius Fucsiknak to­vábbi sorsát — azt is, hogy még az év szeptember 8-án ki­végezték — csak a felszaba- gyításának kérdéseivel foglal- j dulás után tudta meg a moz­kozik. Tapasztalataikkal, kuta­tási eredményeikkel gazdagít­ják a radiológusok munkáját: A szülő aggódva vagy félt- dr. Kuhn Endre pécsi röntgen­ve figyeli gyermekének fejlő­dését. Ezt a gyermek is ész­reveszi, és kritikusan ítéletet formál környezetéről: a fel­nőttekről, a szüleiről. »Visz- szabeszél« az a serdülő is, aki ezt korábban sosem merte megtenni. Megteheti, hiszen értékelése, egész értékrendje napról napra változó, forron­gó. És elitéli tegnapi önma­gát is, nemcsak a felnőttet. Viaskodik önmagával. Egy­ben viszont mindig biztos: első helyen áll a saját véle­ménye. Ezt követi a társak, a barátok és a hasonló korúak véleménye, s végül — igenis, csak a sor végén! — lehet igaza az öregnek, aki »nem érti meg a mai fiatalokat«. A bandaszellem és a galerik kialakulásában, a szülőktől való elidegenedés, a csavar­gások létrejöttében ez az professzor, dr. E. Schumann, az erfurti röntgenklinika pro­fesszora, dr. Erdélyi Mihály professzor, az Orvostovábfokép. ző Intézet tanszékvezetője. H. B. galomban is hűséges asszonya. Ö szedte össze Julius Fúcsik börtönben írt és — egy em­berséges, sőt életét is kockáz­koromban találkoztam először: egy — akkor kulturális sereg­szemlének nevezett — amatőr színjátszóbemutatón láttam belőle részleteket. Döbbenetes hatása a könyvtár kölcsönző­jébe indított: nem is keltem föl este az asztal mellől, amíg vé^ig nem olvastam. Akkor még ezzel a címmel adták ki: Üzenet az élőknek. Most a Kossuth Kiadó újra megjelentette — az évforduló tiszteletére — Palotai Erzsi fordításában, Riport az akasz­tófa tövéből címmel. Ismét elolvastam, bár alig felejtet­tem a negyed százada ért meg­rázó élmény hatását, a bor­tató őrzője segítségével ki- zalmakat, az iszonyú kegyet­csempészett — azóta világhí­rűvé vált leveleit és jelentette meg, még a felszabadulás évének szeptemberében. A könyvvel tizenhét éves niségét, személyiségét akarja mindenáron elismertetni, környezetével elfogadtatni. Ilyen korban mondja a gyer­mek a jöl ismert, sokszor hal­lott mondást: -Azt csinálok, amit akarok!« Központi szűk- j A serdülő nagyon is formál­séglete tehát a szabadság nagy vágyának kielégítése. Ez nála a korlátok ledöntését je­lenti. Itt kerül ellentétbe a felnőttel. Amíg lázadozik a felnőttek által épített, általa elítélt »kerítések« ellen, egy­re nehezebb helyzetbe kerül, mert azt látja, hogy őt meg sem értik. Ehhez kapcsolódik ható, nevelhető. Sokan tagad­ják ezt, mert nem ismerik föl, hogy itt másként kell a Jogaink és kötelességeink a közéletben Jogaink és kötelességeink a 1 sának olyan módszereit is ki­közéletben címmel jelent meg j fejleszti, amelyek tartalommal a Házi Jogtanácsadó legújabb töltik ki ezeket a jogi ke- füzete. A Hazafias Népfront i reteket. Az állampolgárok ak- közreműködésével készült fü- [ tivitását elsősorban azzal kel- zetet jogászok írták — azok­nak, akik keveset foglalkoz­nak a joggal. Az országgyűlési képviselő- választások előtt mindenkit érintő, érdeklő alapvető kér-' désekről tájékoztat. Áttekin­tést ad legfontosabb jogaink- j ról, kötelezettségeinkről, a ! közéleti tevékenység jelentő- [ ségéről, működéséről és fel- j adatairól. A közélet az em- j berek ‘nyilvános társadalmi I élete. Az emberek azonban attól még nem válnak a köz­nevelés folyamatát kell ugyanis ebben a korban meg­változtatni, hogy a lehető leg­kisebb zökkenőkkel léphessen majd át az ifjú a felnőtt­korba. Maycr Levente az alkotmány rögzíti alapve­tő jogaikat, s e jogok érvé­nyesítéséhez biztosítja a szer­vezeti feltételeket. A szocia­lista társadalom ezen túl a politikai hatalom gyakorlá­tik föl, hogy lehetővé teszik a döntések demokratikus elő­készítését, az embernek a kö­zösség ügyeibe való érdemi beleszólását. A Házi Jogtanácsadó há­rom fejezete választ ad a közéleti demokráciává kap­csolatos legalapvetőbb kérdé­sekre, részletesen ismertet-' a népképviseleti szervek rend­szerét, ‘ a választás «’apeíveit. Szól a füzet arról is, hogy az állampolgárok miként vehet­nek részt a választásod elő­készítésében és lebonyolításá­ban, hogyan segít az állam- igazgatási szervek munkáját az állampolgárok részvétele, s ismerteti a társadalmi szer­vek szerepét a közéletben. lenkedések álmot riasztó le­írását (pedig ma már tudom mindez csak alárendelt szere­pet játszott a könyvben), író­jának még az ellenségeiben is csodálatot keltő állhatatossá­gát, fizikai és lelki szívóssá­gát. Akkoriban sok hasonló tárgyú könyvet olvastam, de ez a börtönben írt napló — igaz, ritka véletlen a hasonló születésű alkotás — mind­egyiknél valószerűbb, mert tö­mören, egyszerűen ábrázolja az illegális mozgalom életve­szélyét vállaló -kommunisták helytállását. Ha jól visszagondolok, ilyes- I fajta gondolatokra indította ) kamaszönmagamat: vajon ha- | sonló helyzetben én hogyan | viselkednék? Állnám-e a nagy ! rutinnal és szakmai fortéllyal j végzett kínzásokat? És ha eze- I két esetleg átvészelném, nem | törne-e meg a fenyegetés a legszeretettebb asszony hason­ló sorsra juttatásával? Kibír­nám-e a szembesítés árulásra csábító pillanatait? Egyálta­lán: át tudnám-e venni a moz­galom vasfegyelmét, amelyet nem egy időszakra, hanem egy életre vállaltak a földalatti szervezet vezetői es harcosai? lom, továbbra Is megválaszo­latlanok maradnak. Hiszen a fogadkozásoknak csak akkor van hitele, ha a körülmények próbára kényszerítenek. Most, érettebb fejjel inkább arról töprengtem többet a napló fö­lött: ezeket írtam volna-e le a különböző hatások, élmé­nyek tömegéből, melyek a börtönévek alatt felgyülemlet­tek? Az idővel és papírral cél­szerűen kellett gazdálkodnia. A kínzások, a vallatások drá­mai órái, sokszor egybefolyó napjai naturalisztikus leírá­sokra, a kedves utáni vágy, az életéért való aggódás érzel- gősebb megoldásokra csábí­tott. A -kommunista újságírót azonban a mozgalom sorsa foglalkoztatta és az * emberek felé fordult most is, akár csak korábbi írásaiban, cikkeiben. A körülötte levőkben, a vele kapcsolatban állókban — rab- társaiban és őrzőiben — a jel­lemző, itt élesen szembeszökő emberi vonásokat próbálta fölfedezni, formába önteni, másrészt az embertelenség társadalmi és pszichikai ru­góit kutatta. Remek kis jel­lemrajzok gyűjteményének is nevezhetjük a naplót, melyek­ben hősöknek kijáró tisztelet­tel állított emléket mártírtár­sainak és a karikatúra eszkö­zeivel mutatta be hóhérai em­bertelenségét. Az írásokat az a biztos meggyőződés, szilárd hit hatja át, hogy az ügy, amelyért társaival együtt a megpróbáltatások sorozatát vállalta, rövidesen győzelem­re jut. Kínzóikról csak rossz emlék marad azokban, akik túlélik a szörnyűségeket. Julius Fucsiknak ez nem adatott meg. Így csak végső ■üzenetként olvashatjuk a kö­zelgő halál tudatában is ma­gabiztos derűvel írt napló utolsó sorát: Emberek, szeret­telek benneteket. Paál László Ezek a gondolatok izgatnak, és őszintén, ma is beval­Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents