Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-01 / 101. szám
Három a hamuim* máJaiMi iiniie|>hőlv «ük díszbe a I lékezés következett. A május várost, az ut- ] elsejei ünnepséget délután cá-k és terek ra- három órakor rendezték meg Huszonöt éves fasiszta elnyomatás után, 1945. május elsején ünnepelhették először Kaposváron szabadon a proletariátus ünnepét. Már napokkal korábban a két munkáspárt felhívással fordult a város lakosságához, hogy lobogózza fel házait. »Öltöztesgyogjanak a tisztaságtól, és teljenek meg a házak ablakai virággal.« 1945. május elseje zenés ébresztővel kezdődött, majd a reggeli órákban a Munkás Testedző Egyesület sportpályáján (ma Dózsa pálya) gyülekezett Kaposvár munkássága. A zászlódíszbe öltözött város utcáin felvonuló munkások először énekeltek 1919 óta nyilvánosan forradalmi dalokat, indulókat. Először a Kossuth téren ideiglenesen eltemetett szovjet hősi halottak sírjait koszorúzták meg, majd utána rövid ünnepi megema színházban, amelyet zsúfolásig megtöltött a munkásság. Az ünnepi beszédet színvonalas műsor követte. A szovjet katonamüvészek fergeteges tapsot kaptak. A Somogyvármeg ye című napilap ünnepi számmal köszöntötte a nagy ünnepet. »Űj korszak hajnalán ünnepeljük most május elsejét. Az elmúlt korszak romjai felett, melyei saját hitványsága, erkölcstelensége és kegyetlensége döntött romba. Most új programot nem kell adni. Föld, kenyér és szabadság — ez a program. A földet most osztják, s május elsején már ezernyi-ezernyi magyar paraszt ünnepli a saját földjén a munka ünnepét. — Május elseje eddig a munkásvágyak, a dolgozók álmának ünnepe volt. Most a munkás erejének, hatalmának, jövőjének ünnepe lesz." Három évvel később, 1948. május elsejét a közelgő munÖsztöndíja?ok kiál ítása M unkásvisszhang A múlt év végén a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztálya felhívással fordult, a megye üzemeihez és vállalataihoz, s javasolta, hogy kössenek ösztöndíjat a megyében élő képzőművészekkel. A tanács a közművelődési párt- határozat szellemében járt el ennek a lehetőségnek a föl - csillantásával. A munkásművelődés szolgálatába állították a kezdeményezést, melynek hamarosan visszhangja lett: nyolc üzem tíz képzőművész* szel kötött megállapodást, egyben ösztöndíj formájában felajánlottak összesen 100 000 fo~ rintot a somogyi alkotók támogatására. Az első látható — valójában máris ízLésíormáló — eredmény megszületett: kiállításokon mutatkoznak be az üzemekben, vállalatoknál az ösk- töndíjasok. Elsőnek Leitner Sándor az EIVRT-ben, majd ezen a héten a húskombinátnál Honty Márta és Czinkotai Frigyes. Ostoros Istvánnal, a húskombinát igazgatójával arról beszélgettünk, hogy mit vár a kapcsolattól, s milyen okok játszanak közre a szerződéskötésben. — Húsz éve rendeztünk egy hasonló kiállítást. Megdöbbentettek az ott látott képek, hogy olyannak látják művészeink a világot, amilyennek a vásznon mutatják. Ezután mindig zavarban voltam, amikor ilyen képekkel találkoztam. Más oldalról: dolgozóink egy részének nagyon hiányos az alap- műveltsége. Mi most ezzel pótolni Szeretnénk valamit. Nevezzük kísérletnek ezt a kiállítást? örülnék, ha az üzemi élet megfogná a képzőművészeket, dolgozóinkban pedig fölébredne az érdeklődés. Később találkoznánk velük a képtárakban is. Ha igaz. ezerhétszáz ember láthatja hétfőtől Honty Márta és Czinkotai Frigyes kiállítását a húskombinát ebédlőjében. Munkaidőben, illetve a félórás szünetben. — ötszázon felül van nálunk azoknak a száma, akik még nem végezték el a nyolc általánost. Vállalatunknál ugyan lépéseket tettünk az elmúlt években is a szocialista brigádok tartalmasabb programjának kialakításáért. Gondolok itt arra. hogy színház- bérletet váltottunk, könyvtárunkat korszerűsítettük, a képzőművészeti nevelés azonban kimaradt — tájékoztatott' .fezen Zoltán személyzeti osztályvezető a húskombinátban. Bognár József, az üzemi pártbizottság titkára: — A Központi Bizottság közművelődési határozatát megtárgyalta a mi üzemi pártbizottságunk is, és ennek alapján feladatokat adott a munkásművélődés fokozására. Első helyen az iskoláztatás áll. Fejleszteni kívánjuk az öntevékeny csoportokat is, ennek az átfogó programnak a része a képzőművészekkel kötött megállapodás, ez a kiállítás. Rendhagyó tárlat az ebédlőben. Sokan most látnak először kiállítást. Itt ismerkednek megyénk képzőművészetével. A kiállítás itt fokozottabban szolgálja az érdeklődés fölkeltését. Papp Jánosné, a Tyereskova brigád tagja, a hütöcsomagoló- ban dolgozik: — A brigád vállalásában színházlátogatás szerepel, kiállításon még nem voltunk. Tetszik Honty Márta gobelinje. a grafikák, a tűzzománc képe. Itt hallottam, hogy abban a házban lakott Huszka Jenő, amelyiket Czinkotai Frigyes festett. Itt írta a zeneszerző a Bob herceget... A Május 1. brigádból ketten: Császárné és Kishantiné: — Beszélgettem Honty Mártával. elmondta, hogy milyen népszokások vannak, és azokat hogyan ábrázolta. Megértettem. Czinkotai Frigyes festményei "-magúktól szólaltak" meg. — Nincs meg az alap. Kevés az idő. Két hét múlva a brigád Visegrádra, Esztergomba megy, ott lesz alkalmunk még kiállításban gyönyörködni. — Megismerkedtek az alkotókkal is. Jelentett ez valamit? — Czinkotai Frigyes nálunk dolgozik, ismertük, Honty Márta beszélgetett velünk. Tökéletesen megértettük. Éneikül nehezen ment volna ... A férfiak a Lendület tmk-sai az iparművészeihez állnak közelebb. Kovács Fe~ renc, Sárközi János, Kránicz István lakatosok vallomásaiból erre következtethettem. Most az a feladat, hogy folyamatos legyen a kapcsolat a munkások és a képzőművészek között. Jól szolgaija a kezdeményezés a munkásművelődést. Horányi Barna kásegység tudatában ünnepelték Kaposváron. Ezen a napon a két munkáspárt közös lapot jelentetett meg Somogyi hírek címmel. A rendörzene- kar ébresztője után a reggeli órákban ezrével gyülekeztek a dolgozók a város nyugati részén megjelölt indulási helyen. A Pécsi és a Fő utcán mintegy három óráig felvonuló több ezer fős tömeg a KMTE sportpályára vonult. A központi szónok, Dalin Jenő államtitkár után Tömpe István alispán beszélt. Mindkét szónok kiemelte az ünnep jelentősége mellett azt a közelgő fontos belpolitikai eseményt, hogy csaknem három évtized után ismét és végérvényesen megteremtődik a magyar munkásság -gysége, és ezzel megszületik a proletariátus hatalma, a szocialista Magyarország. A szü/lctö munkáshatalmat demonstrálta a cukorgyári felvonulók dekorációja is, amelyen Kaposvár első hat élmunkását köszöntötték. Gyi- mesi Sándor, Decsi János, Takács János, Pittner Géza, Pál Sándor és Buzsáki János neve és fényképe szerepelt a város legrégibb üzemének menetében. Délután a színházban az ünnepi előadás előtt Tömpe István beszédében ismételten kiemelte a munkások versenyteljesítményét. 1957. május elsejét a proletár internacionalizmus jegyében, fél évvel az ellen- forradalom felszámolása után ünnepelte Kaposvár lakossága. A Május 1. utcán pattogó ritmusú indulókat játszó zenekar ütemére négy idős munkásőr haladt az élen, Marx, Engels, Lenin arcképével. Utánuk hatalmas vörös lobogók alatt a munkás— paraszt hatalom fegyveres képviselői, a munkásőrök meneteltek. Őket a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyenruhás századai, majd az úttörők több százas csapata követte. A felvonuló munkások között kitűntek a textilmüvek és a cukorgyár dolgozói. Az utóbbiak színpompás felvonulása aratta a legtöbb tapsot és elismerést. A városban akkor felvonuló mintegy húszezernyi kaposvári dolgozó hitet tett a proletár szolidaritás, a munkás—paraszt hatalom, a szocialista Magyar- ország további énítéee és felvirágoztatása mellett. Andrássy Antal Jelenlét HARMINCNYOLC ÍRÓ, kői-I tő — harminc évről vall. Nem alkalomra készült írások, ha- j nem az antológia állt össze az alkalomra: felszabadulásunk harmincadik évfordulójára. Azt kereste a négytagú szerkesztő bizottság — Benjámin László, Dobozy Imre, Fekete Gyula, Vészi Endre — az eddigi életművekből, ami a jelenlétet igazolja. Az olvasó az antológia szemlélésekor mindig kíváncsi: milyen fonál fűzi össze a műveket, mi indokolja az -együttes megjelentetést? Ezúttal egy igen találó, jóllehet rendkívül tág tartalmú kifejezés ez, amely egyszersmind címadó is: a jelenlét. »Felnőtt eleiünkből eltelt harminc év; elejétől végig sűrű történelem<- — írja az előszó. Majd később: »Soha nem volt egységes a kötetben szereplő írói gárda, még csak egy táborba sem szerveződött soha. Ki-ki a maga módján elkötelezettje hazájának... de van néhány közös vonásuk. Ilyen közös vonás, hogy ezek az írók az elmúlt harminc év során — kezdve fiatalként és ma már deresedö hajjal — valamilyen módon mindig jelen voltak. Munkájukban támogatva vagy akadályoztatva — de nem húzódtak fedezékbe.« Erre az ellentmondásoktól korántsem mentes, de a közélethez kapcsolódó jelenlétre alapozódik tehát a válogatás. Nem bírálat dolga tehát, hanem tény kérdése, hogy vegyes az összkép. Nemcsak témában, hanem írói szándékban is, alapállásban is, műfajban is. Sőt a szerkesztők, úgy tetszik, tudatosan keverték gazdaggá a műfaji színeket, mert a i'ersválogatás mellett helyet kapott a novella, a tárca, a publicisztikai vallomás, a dráma, sőt még az irodalmi riport is, vagy inkább a konkrétan megnevezett helyhez. Szenteshez kötődő meditáció, ha Szeberényi Lehel írására gondolunk, de vehetjük talán az utóbbihoz Urbán Ernőnek a Siratófalát is. Lapozzunk bárhova az antológiában, a közélet jelenlevő. Többnyire tárgyi mivoltában, de igen sokszor az írói vallomással, ha úgy tetszik, magán- véleménnyel is átszőve. Ennek a különböző forrásokból összeállt antológiának éppenséggel talán az a legnagyobb érdeme, hogy összhatásában harmincéves utunk alapszíneit villantja fel. Az összkép kialakítása most az antológia szerkesztési feladata volt. Rendkívül megkapó az, milyen karakterisztikus vonásokat, az írói egyéniségnek szinte az egész életműre jellemző alapvonásait hordozó műveket válogatlak. Gondolok itt például Sípos Gyula harcos, indulatos költeményei re, Nagy László A Zöld Angyal című versére, vagy a hivatásos és amatőr versmondók gyakori tolmácsolása révén szinte közismeretünkbe ivódott, fájdalmasan önvalló Juhász Ferenc-versre: A babonák napja csütörtök: amikor a legnehezebb. Ugyancsak nagy érdeme a válogatásnak a munkástémájú írások összeválogalása, e markáns írói alkotások közzététele, melyekben a sematizmus már nyomaiban sem lelhető fel, ám nemegyszer a formai útkeresés izgalmas példáit olvashatjuk. Gondolok itt Fejes Endre Levél a rokonnak, vagy Gergely Mihály Egy vízvezeték-szerelő álma című novellájára. Különös, jóllehet korántsem véletlen, hogy íróinkat foglalkoztatja a múlt maradványainak jelenléte is. Ki hová érkezett, mivé lett a régi úri rend tagjai közül — erről rajzol szemléletes, szellemes tablót Karinthy Ferenc a Gyászmisében, ezt láttatja egy munkás szemével Katkó István a nészrétlálogatásban. S milyen érzékenyen reagál napjaink formalizmusára, a kategóriák néha fölösen uralkodó szemléletére Mesterházi Lajos ironikus-kesernyés tanmeséjében, a Sempiterninben. Telik az idő — ez a címe Mocsár Gábor vallomásának, amely önmagáról, kortársairól; egvívásúakról szól. Egyik legelgondoikodtatóbb írása e kötetnek. A JELENLÉT OKÁN olvasókönyv készült egy gazdag termés javából válogatva. Le- het, sok téma hiányzik, vagy csak »mutatóba- van a kötetben, például a változó, megváltozó falu élete. Jó, hogy a válogatók nem akartak mindenáron mindenből válogatni! Vannak dolgok, melyeknek hiánya is az ö >szké iliez tartozik: s a helyzetrajz így jellemző igazán. Így hordozza az olr ismerő méltatás és a bírálat lehetőségét. T. T. Munkások
