Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

I 1975. V. 31. SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE ÁLDÁS ÉS ÁTOK Halló, itt Kaposvár! Helybeliekkel történtek az első szóváltások (Két korona, három perez) Nincs a technikának még egy vívmánya, amit any- nyian szidnának naponta és ami után mégis olyan sokan vágyakoznak. Szeretjük, ha jó hírt mond és gyűlöljük, ha ötödszöri próbálkozás után sem tujuk szóra bírni. Néha szerelmes szavakat suttog a fülünkbe, máskor meg a zord főnök hangján recseg. Kapos­váron az új század első cso­dája volt ez a csilingelő szer­kezet. A posta távközlési osztá­lyán. bukkantam rá arra a múzealis értékű hálózati tér­képre, melynek feljegyzéseiből sok érdekességet tudhatunk meg a kaposvári telefon tör­ténetéről. »A távbeszélőhálózat 1901 évben épült Róth Miksa pé­csi posta főtiszt irányítása mellett. A távbeszélő nyilvá­nos állomást október 26-án, az első 36 előfizetőt november 12-én kapcsolták be. A távbe­szélőközpont 100-as kapcsoló- szekrénnyel a Fő utca 27. szám alatti épületben, a távirdahe- lyiséggel összefüggő sötét fül­kében volt elhelyezve, később innen a Városháza épületének második emeletére vándorolt.« A Somogy című lap így szá­molt be az eseményről: »A te­lefont megnyitották Kapos­várott, felsőbb utasításra. Csak szegényesen történt biz az, a helyiségek szűk volta T jjniatt. Helybeliekkel történtek ’" 'I az első szóváltások, pedig g - kereskedelmi minisztert már csak meg kellett volna üd­vözölni, hogy a keze ide is elért. Köszönjük tehát a kö­zönség nevében, mert a fo­lyamatosan haladó városra ez is nagy előny és előmene­tel ...« A cikkben a posta és távírda felügyelőség arról tá­jékoztatja a Kaposváriakat, hogy a "beszélő fülkéből két korona lefizetése mellett a dulást követő államosításkor a kaposvári telefonhálózatnak 464 állomása »élt«. Az idő­közben 1100 befogadóképessé­gűre bővített központ előfize­tőinek száma 1955 végére 816- ra emelkedett. Ekkor úi, két­ezres automata központot he­lyeztek üzembe és a kábel- I rendszert is korszerűsítették. Tíz év múltán már ez is kevésnek bizonyult, ezért 1966-ra négyszeresre bővítet­ték a központot. Majd 1972- ben, az ötjegyű hívószám be­vezetése után került sor a távhívó-rendszerbe való be­kapcsolódásra. A jelenről és a jövőről Bán­sági István műszaki íőfel­a választói névjegyzék A városi tanács végrehaj­tó bizottsága felhívja a me­gyeszékhely lakóinak figyel­mét arra, hogy* közszemlé­re tette a választói név­jegyzéket a pótnévjegyzék­kel együtt. Mindenki meg­tekintheti a névjegyzékeket a tanácsház első emelet 4. számú helyiségében, hivata­los időben. helyközi beszélgetést 3 perczig vehetik igénybe«. 1910-ben a 287 helyi előfi­zető 75 ezer helyi és ötezer távolsági beszélgetést folyta­tott és mintegy 31 ezer távi­ratot adott fel. A posta évi bevétele meghaladta a 250 ezer koronát. A -Somogyvármegye című lap — melynek sürgetésére 1905-ben mégszervezték az éj­félig tartó távirdai szolgálatot — 1910-ben elsőként tette szó­vá, hogy közvetlen telefonösz- szeköttetésre volna szükség Budapest, a Balaton-part és Kaposvár között. »A város a helyközi telefonforgalomban nagyon is másodrangú szere­pet játszik, ami az itteni ke­reskedelmi. és ipari élet ro­vására megy ... Lépjen ak­cióba a kereskedők egyesülete, sőt mozduljon meg » »torony- alaja« is. A tucatnyi cikk nem maradt eredmény nélkül. Szeptemberben megérkezett a miniszter válasza: Jövőre meglesz a közvetlen telefon, mely Budapesttől Bogláron és Kaposváron át egészen Bar­csig fog terjedni. Ügy lát­szik, a lap a sikertől »vér­szemet kapott«, mert két hó­nappal később már a közsé­gekre is kiterjedő megyei te­lefonhálózat tervével állt elő. A 300 ezer koronát igénylő tervből semmi sem lett; » a megyei pótadó már elérte a maximumot és tovább növel«-ni lehetetlen«. Olcsóbb lesz a telefon! — közli a szenzációs hírt a lap egyik 1914. ,íebruár végi szá­ma, »A helyi előfizetés a mai 120 korona helyett 60 korona lesz«. Néhány nappal később kiderült: a hír »kacsa« volt. Mégsem lett olcsóbb a tele­fon, sőt 10 ezer beszélgetés i után a magas bérleti díj új­bóli kifizetésére kötelezett a 1 posta. j Ekkortájt került szóba elő­ször a »telefon reformja«. A I »félautomata« rendszer elő- j nyeit így indokolja a kora­beli sajtó munkatársa: »Eddig ; ezrekben számolható a tele- egy elsőrangú kezelőnő órán- , . , , ... ; kent legfeljebb 260 kapcsolást ! £onra varo kaposváriak sza- I végzett, a gépi rendszerrel í ma- ennyi idő alatt 400 kapcsolat1 Bíró Ferenc létesíthető«. Több mint egy _______________________________ é vtized múltán lett az elkép- [ í zelésből valóság. 10 milliárd koronás költség­gel 1926 őszére készült el a j »Posta palota«, második eme- ) létén helyet adva az új CB­rendszerű, központi telepes te- j Lent a téren gyerekek ját­Rövid portré egy csendes emberről a firkász kiszerkeszt bennete­ket!« Aztán mi is megittuk a feketét, vagy a pohár sört, és ha legközelebb találkoztunk, megint csalf figyelmeztette a többieket: vigyázzatok, gyere­kek ! Ha a szövetkezetnél ünnep van, sötét öltönyben, pici cso­móval megkötött nyakkendő­ben jön el. És kérdez. Egy­szer azt, hogyan kell egy te­kercset bekötni, máskor azt, milyen színű zakót csináltas­son a kiégett helyett, mert az egyik nadrágja szürke. Szürke a kalapja is. A ré­itt bent a műhelyben dolgoz­ügyelőt, a megyei távközlési . üzem vezetőjét kérdeztük. J Mondták neki: jó lesz az mé. Mint elmondta, jelenleg mint- 1 egy 4100 telefonelőfizető van a városban. A központ túlter­helt, ezért viszonylag gyako­riak a telefonnal kapcsolatos bosszúságok. A teljesítményt még fokozott kar sem tudják tovább növelni Új épületre és központra len- ! ne szükség ... Nem szeretném a telefonra várakpzók kedvét | elrontani, ezért nem írom lé, | hány év múlva érik utol a le- j hetőségek az igényeket. Vékony arca van. A haja ősz. a szeme élénk, csak néha állapodik meg a tekintete va­lamin, ha mondat közben el­szaladnak gondolatai. Ifjú szakma idős képviselője, aki már csak a maga kedvéért számolja a tekercseket, fog a kezébe forrasztópákát, vagy zománcból készült szigetelő­gyűrűket. A részleg vezetőjével állan­dóan vitában áll. Ö nyugdí­jas, neki ennyi órát kell dol­goznia, azért pedig — ha pontosan kiszámolja —«any- nyi forintot kell kapnia. Az­tán megisszák a feketét, vagy egy pohár sört, s a vita csak másnap folytatódik. De ak­kor is csak játékból. Elektroműszerész. Sok mű­helyben megfordult, kezdetle­ges szerszámokkal dolgozott: aztán jöttek az új motorok, új megoldások. Az ujjai mozgé­konyak maradtak. Egyszer zakója hozzáért ál . , . ., .........................: — Az anyátokat! — Hango­probara bekapcsolt hosugarzo i , ..... , „ , . san nem teszi hozza: jól van izzó vezetékéhez. Tenyérnyi i , . ... , , . . kis barataim, ügyesek vagy­helyen egett el az anyag. . , tok. //ti szssása lékos nyereség Kevesen tudják, hogy Ka­posváron a Szolgáltatóipari , Szövetkezetnek egy sokszoro- ; siló részlege is dolgozik. Ap- ! ró, eldugott kis műhelyben, ! kis sorozatokban különböző ! nyomtatványok készülnek. Mint Moldován János, a szövetkezet műszaki vezetője elmondta, a részleg tavaly — ! a könyvkötészettel együtt — 1 millió 600 ezer forimos érté­kű munkát végzett. Az ered- i mány azért figyelemre méltó, mert egy-egy ügyviteli nyom­tatványból vagy szabályzatból j a partnerek legfeljebb 50—100 tömböt rendelnek meg, s a kis sorozat nem a leggazdasá- I gosabb. A részleg nyeresége tavaly mégis mintegy 20 szá­zaléka volt a termelési érték­lieket. Maga is már a hetedik i gi kaposvári mestereket mind ismeri, nemcsak a szakmabe- I nek. A sokszorositoban egy te- j gelysajtó, egy Romayor és egy évtizedét tapossa, nem panasz- J Rominon gép dolgozik. Az el- kodik. Nagyon jól érzi magát sö Pécsről, a Szikra nyomdá- a részleg két másik dolgozója ao^ érkezett 1969-ben, a rész- . .. .... . .. , ., ■ leg beindításakor, .50 ezer fo­kozott, akiknek egyike sin- j rintot ílzeítek érle. Jüval drá. csen még harminc éves. A névnapokat szereti, a j munkát, a fiatalokat. Csodál- i kozva, mosolyogva zördül rá- ; juk: —• Nem lehet gyerekek — válaszolta. — Ilyen rongyos Lcíjcaitincnr L j ^j^ban nem szabad dolgozni!. rbantartással ; . most tudtam meg, hogy Solti-ui, : Ha veezett a »nani adas­István a neve, s Kaposváron Két év alatt soha nem jutott az eszembe, hogy megkérdez­zem a nevét. Természetes volt, hogy mindenki Sanzinak, Sanzi bácsinak szólította. Csak Ha végzett a »napi adag­gal« keresztbe tett lábakkal ül a széken, figyeli a másik ket­tőt. És tanít, vagy tanul. Nem zsörtölődik, ha az igazán ko­moly, a szakma szépségeit egyike a legidősebb elektro­műszerészeknek. ' M. A. gább volt az A'3-as formátum­ra nyomó Romayor: 150 ezer forintba került, a Rominor ara pedig 35 ezer forint volt. A részleg létrehozását első­sorban a saját szükségletek indokolták. Időközben egyre több lett a megrendelő, s né­ha különleges kívánságokat is ki keli elégíteni. Egy ízben például a DÉLVIÉP alig 24 órás határidőre kért 140 darab emléklapot. Elkészült. A részlegben hat ember dol­gozik, egy műszakban, közöl­tük kát fényképész, egy sze­dő, két berakó. Fejlesztést nem terveznek. Továbbra is a jelenlegi kapa­citással dolgoznak. Tervük ebben az évben is I 1 millió 600 ezer forint. . ! rejtő munkát nem vele csi­W U/ telefon besze-! náJu relése a postának átlagosan 35 j _ , , Egy evben-egyszer hazalato­ezer, a tulajdonosok többségé- , nek párszáz forintjába kerül. I gat a íia- Felkészülve fogadja, Bánsági István szerint ez a i vendégként kezeli. A minap különbség is magyarázza az j meglegy in tette a szerencse: Egy kihaló szakma nyomában igénylők magas számát és a gyakran nem eléggé megala­pozott igényeket. Műszaki szempontból a táv­hívórendszer további kiter­jesztése és automatizálás vár­ható. Megszűnnek majd a nég meglévő visszásságok, így például, hogy »Kadarkáinak« megszakítanak egy kaposvári helyi beszélgetést, míg egy stockholmi távhívásnál erre nincs lehetőség ... Tapintatosan fogalmazva hármasa volt a lottón, két­száznyolcvan forintot nyert. Magyarázta, hogyan lehet még az ilyen kis összeget is meg­kímélni, »de már így is alig van belőle kétszáz forint«. Nemrégiben egy nyugat­német divat­lap legújabb száma került a kezembe. A címlapon, a csinos mane- ken egy fűzfa­vesszőből font békési fotel­Régóta ismerem. Soha nem j ban ült. Divat jutott eszembe, hogy írjak ró- !£eLt a í^z£a : , . , 1 tor. Nemcsak la, hiszen olyan csendes em- j külföldön itt- ber. Nem történik vele sem- hon is. A So­mi, nem híres, bár egy kitün- : mogy megyei tetés apró jelvényét ott hord- j ^«kedelmY*' ja zakója fazonján. A szer­kesztőséget pedig állandóan szóba hozta. Mit kell dolgoz­ni, mennyit lehet keresni, ho­gyan osztjuk be a munka­időt. És »vigyázzatok, mert ez Kutyák és gyerekek lefonközpontnak. A felszaba­Sokan harmadszor m Építőtábor a városért Városunk szépítéséért az i kollégiumban kapnak szál­idén is helyi építőtábort szer­vezett a városi KlSZ-bizott- ság, együttműködve a tanács költségvetési üzemével. Két­százhatvan diák, négyszer kéthetes turnusban végez majd társadalmi munkát a cseri Centenáriumi parkban és a Buzsáki utcai sportkom­binát építésénél. Negyven fő­iskolás, százhetven középis­kolás, akik a megyeszékhe­lyen tanulpak, húsz ferenc­városi vendég és harminc ol- sztyni főiskolai hallgató je­lentkezett a táborba. Erede­tileg kétszáz fiatalra számí­tottak, a nagy túljelentkezés miatt azonban kibővítették a »keretet«. A cseri parban a már elké­szült rész felújításán, tisztí­tásán, a kedvelt pihenőhely bővítésén dolgoznak. A Bu­zsáki utcában — ahol tavaly az ifjúsági lakások építkezé­sénél tevékenykedtek a tábo­rozok — most az MHSZ-lő- tér földmunkáit végzik el. A »táborozok« a Kállai Éva lást. Fél hatkor lesz az éb­resztő és a tíztagú brigádok hétkor kezdik meg a mun­kát. Félórás tízórai szünet után fél kettőig tart a »haj­tás«. Munkaversenyt termé­szetesen most is szerveznek. A szabad időben sportver­senyeket, vetélkedőket ren-. deznek a csoportok között. A táborlakók mozijegyet is kap­nak, vasárnaponként pedig a Gyertyános-völgybe kirán­dulnak. Akik külön kérték, egyhetes üdülőjegyet kaphat­nak a velencei vagy a szol- I noki középiskolás üdülőtá­borba. Mindenki megkapja az építőipari jelvénnyel díszített kék-sárga kaposvári trikót is. Több olyan diák jelentke­zett az idei táborba, aki már harmadszor dolgozik váro­sunkért. Az utolsó csoport távozá­sakor nem zárul le az építő- tábori program, az iskolaév kezdete után újra megrende­zik a hagyományos táborozó- találkozót. szanak: az apró homokozóból a magasra nőtt fűbe futnak. Hemperegnek, s megpróbál­ják megmászni a még hajlé­kony hársakat. Gyermekzsi­vaj, kacagás, olykor sírás is. Az útról három kutya lohol a tér felé. Kettő kisebb, egy pedig nagyobb. Egyenesen a gyerekek közé tartanak: kö­rülszaglásznak mindent, a ho­mokban játszó apróságokat éppen úgy, mint a fatörzse­ket. Egyik gyermek sírva me­nekül a játékos kiskutyák elől, a másik megpróbál velük bí­rókra kelni. A kutyák nem sokáig élvezik a gyerekek tár­saságát. Odarohannak a hajlé­kony hársakhoz, felemelik a hátsó lábukat és elvégzik a dolgukat. Aztán ugranak egyet, s futnak — hasonló cél­ból — a másikhoz. A. középkorú hölgy — a ku­tyák kísérője —, mire körül­néz, az állatok már keresztül futottak a téren, s mennek to­vább. A gyerekek maradnak. Mondom az asszonynak: ezt azért mégsem lenne szabad. Ramnéz, nagyra nyílnak a szemei, s felháborodva kér­dezi: — Bántottak valakit?! — Aztán csendesebben: — Ép­pen olyan játékosak ezek is, mint a gyerekek. Magyarázni próbálom, hogy mégsem kellene az apróságok közé engedni, mert hát... Azt veszem észre, hogy ma­gamra maradok. Indulok tovább a városba. Alkonyat közeleg már, s a Bajcsy-Zsilinszky utca platán­jai alatt jönnek szembe ve­lem a kutyák. Megszámoltam: három utca hosszat hét ku­tyával találkoztam. Póráz ket­tőn volt. A hétből öt végezte a platánok tövében a kis- és nagydolgát. Undor fogott el. A házak közé ékelt apró terekre, csöppnyi füves részekre gon­doltam. ahol a boldog gye- rekzsivalyba kutyaugatás ke­veredik. Én a tereket, apró füves részeket a gyerekeknek adnám, s kitiltanám onnan nappal is meg alkonyaikor is a legkedvesebb háziállatokat. K. I. Vállalat 106- os boltjában — amely egyedül Sf foglalkozik Kaposváron fűzfa bútorok értékesítésé­vel — elmond­ták:, akkora az érdeklődés, hogy nehéz ki­elégíteni az igényeket. Egy hónapban csak egyszer kap- | Bejártuk a várost környező te- nak árut, az is pillanatok alatt lepüléseket, beszéltünk fiata- elfogy. Nem lehet különbsé- ! lókkal, megteremtettük a le­get tenni az olcsóbb és drága hetőséget arra, hogy kitanul­Készül a fonott asztal váza. áruk között, valamennyit egy­formán keresik. Miért ez,a nagy érdeklődés? Napjainkban mind többen gyűjtenek régiségeket, szenes­vasalót, antik fegyvereket, kö­csögöket, tányérokat. Az ilyen gyűjtemény mellé a lakásban nagyon is elkel a fonott bú­tor. De a divatosságnak van egy másik oldala is: megnőtt a hétvégi házak, villák szá­ma, a fonott bútor pedig prak­tikus berendezése, már az ára miatt is.. A Kaposvári Háziipari Ter­melőszövetkezetben régi fog­lalkozás a kosár- és bútorfo­nás. Már a működési engedé­ják a mesterséget. Szívesen jöttek, hiszen a gyakorlati idő után három-négyezer forintot is kereshet egy dolgozó. A szü­lők szóltak közbe, nem en­gedték a fiatalokat. Bármeny­nyire is furcsa »cigány mun­kának« tartják ezt. Inkább küldik őket segédmunkásnak ezerötszáz forintért, mint hoz­zánk. De más oka is van a szak­ma kihalásának. Hazánkban régebben minden mennyiség­ben találhattunk fűzfavesszőt, de ma már egyre kevesebbet termelnek. Nem éri meg, hogy ezzel foglalkozzanak. A mesterség — hiszen az lyükben is megtalálhatjuk az ; — régen apáról fiúra szállt. Sok kosaras is volt az ország ban, igaz akkor csupán a piacra járó néniknek kellett a nagy kosár, meg a véka. A bútor, amelyet vesszőből fonnak, néhány évtizede talált otthonra. Ma divat. Régen csak fűzből fonták a széket erre vonatkozó részt. Néhány évvel ezelőtt a kaposvári tele­pükön kívül Dombóváron is készí lőtték ezeket a terméke­ket. Ma csak Kaposváron, de már egyre kisebb mennyiség­ben. Mi az oka ennek? — kérdeztük a szövetkezét elnö­kétől, Erdei Istvántól. j meg az asztalt, később a mű­— Bár a termék divatos, a bőr és a műanyag is vegyült foglalkozás korántsem az. Ke- | vele. Bármennyire is új utat vés emberünk van, aki ezt . keresnek a szakemberek, az a szakmát csinálja. Hárorrl év- j igazi mégis a tiszta vessző vei ezelőtt volt egy időszak, | marad, csupán a készítői, a amikor úgy látszott, meg le- kosarasok tűnnek el. hét menteni a kosárfonást. I N. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents