Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

KISZÖV-küldöttközgyűlés Fejlődnek az ipari szövetkezetek Tegnap tartották az Ipari Szövetkezetek Somogy megyei Szövetségének megyei küldött­közgyűlését. Megvitatták — többek között — a szövés-égnél tai-tott törvényességi vizsgálat tapasztalatait, beszámoló hangzott el a szövetkezeti kö­zös fejlesztési alap alakulásá­ról, az elnökség 1974-ben. vég­zett munkájáról, a küldöttköz­gyűlés határozatainak végre­hajtásáról. Január elsején a kölcsönös fejlesztési alap több mint 3 millió forint volt. Az év során ez összesen t3 és fél millió fo­rintra emelkedik, . ebből azon­ban — a szükséges kiadások miatt — 3 millió 870 ezer fo­rint az, amit szövetkezetek fejlesztési célkitűzéseinek tá­mogatására fel lehet használ­ni. Ez utóbbival kapcsolatban korábban elsősorban a Kapos­vári Háziipari Szövetkezet ke­rült szóba: áttelepítésére két évvel ezelőtt a küldöttgyűlés három és fél millió forintot hagyott jóvá. Időközben azon­ban — minthogy a szövetke­zet jelenlegi központját nem szanálták —- a. jóváhagyott összeget a szövetkezet nem tudta felhasználni. A legnagyobb igénnyel a Fonyód! Építőipari Szövetke­zet jelentkezett. Itt már évek óta rossz a dolgozók szociális ellátottsága. Ezt több hatósági ellenőrzés is megállapította. Saját erőből erre a célra 500 ezer forintot fordítanak, s ko­rábban már kaptak 700 ezer forintot a fejlesztési alapból. A most felszabaduló összegből további 1 millió 200 ezer fo­rintot kértek. Ezzel a beruhá­zással a szövetkezet véglege­sen meg tudja oldani dolgozói­nak szociális ellátását s a vas­ipari részleg elhelyezését. Mint máx lapunkban is be­számoltunk erről, új telep­helyre költözik a Balatonlellei Vegyesipari Szövetkezet. En­nek első üteme 1973-ban be­fejeződött. A második ütemet — gazdaságosság! megfontolá­sok alapján — előrehozták erre az évre, s ehhez a fejlesz­tési alapból egymillió forint támogatást kapnak. A kaposváriaknak se mind­egy, milyen körülmény eket találnak 'a Szolgáltatóipari Szövetkezetnél. Napról napra kapcsolatba kerülnek valame­lyik részleggel, s a szolgáltatá­sok színvonalának emelése is indokolja, hogy rendezett kö­rülményeket találjanak. Az új telep költségei azonban emel­kedtek. A többletkiadások fe­dezésére a szövetkezet 1 millió 400 ezer forintot kért Nagy érdeklődéssel várta a küldöttközgyűlés a beszámolót a szövetkezeti bizottság 1974. évi munkájáról. Ebből kide­rült: a bizottság a munkatér - vében kitűzött feladatokat tel­jesítette. Javult a szakbizottságok munkája, azonban — és ez el­sősorban a dolgozók szem­pontjából kifogásolható — még mindig hiányosságok ta­pasztalhatók a munkavédelmi és munka verseny szakbizott­ságok tevékenységében. A gyakorlati tapasztalat az, hogy o szövetkezetek nem igénylik a bizottságok segítését a mun­kaversenyek megszervezésé­ben, a munkavédelmi előírá­sok helyes alkalmazásában. A jövőben ezért konkrét felada­tok megjelölésével, megbízás alapján végzik majd munká­jukat. Az elnökségi beszámoló meg­állapította: a tagszövetkezetek éves tervüket eredményesen valósítják meg, és ez sok eset­ben az országos átlag felett van. Az eddig elértek arra hívják fel a figyelmet, hogy a jövőben is nagy gondot kell fordítani a szakosításra, a munka- és üzemszervezés kor­szerűsítésére, a termelékenység további javítására, a takaré­kos anyag- és készletgazdál­kodásra, s a változó hazai, il­letve exportigények kielégíté­sére. M. A. A SZÓ BECSÜLETE R én?ob furcsállottam, Miijén hamar napi- , , rendre térünk egy-egv fontos, frissiben megalkotni E“/ ««. ?„'■£££? mintha kialakult »forgató eSm f“rÍní “"“Íní?“ re Sn « T,rÓ1 ^gyszer­minden ^ternaj^SS az országgyűlés előtt Járjuk 2SSLS» -g nagy eredmény ez’ tr.n/pí >6n tú^fíP’ mintha később túlon-’ SÄT* ■»£• amíf rbÍány0lta™' Mindaddig" amíg ra nem jöttem, a va tí TöhhTi Tilgány vezethet » 'uv "f ÍIatalt láttam a ko- rabbtnal kedvezőbb munka koruimények között, hely nftataljam!kklaa vélTmT ba n a' t u k a tT ° Az^^h ogy^W ^ k 61 " lelkes l több sz° esett a ka^ásár1feTeayef - íel" ho£v az iói • törekvésről, az jfjuság nevelése tár- Jegyen. a célt s°kara érjük el, de 0 hozzá vezető utat megrövidíti az ifjúsági törvény. Mindenki kívánsága voll hogy megszülessen, megalko f* * «« ja azokat 15 szólásra bátorí- í,• ailk általában nehmen yilvamtanak véleményt. E gy ország gondossága csendült ki a törvény 1 ^vitatásából, a mpiJ StíS^Air0f'SZÜlök ™anant kit ^last Kitett vala­éívek^mT17 Voltak ellen­érvek? Amikor vitáról van Mi ng^ ,yeSfíIe kérdésekre Keu gondolnunk. a viták u^anis sokkal előbbre mu- Pomao ’ frogramot i, adnak. ä asr*'» érdtícT**™*11 áUnunk- mert »vünk V jelense« tanúi va­gyunk. Egy-egy törvény kaD SknmZ?íT“f javaslat elhang­zik, mellyel mindenki eayet­Iyeterté,^fZe L Nem * az ^syeiertessel van a sond ha W T^^r^akkal’aml" kell hirr?€k<kinek munkával Évekkel * szándekát­gyárban jártam ^Ll^noT-0™ fiatal, panaszkodó?°nem kan méltó feladatokat, és T szó szoros értelmében el kell po­csékolnia a munkaidejét Iga­zuk volt, szavukra felügyel­tek, és nem maradtak el az intézkedések sem. A közel­múltban a munkahelyi becsü­let »tetten érhető" megnyil­vánulásai után kutatva újból ebben a gyárban jártam, es meghallgattam a fiatalok ío- nökének — mint később ki­derült: cáfolhatatlan — elma­rasztalását. A nagyobb lehe­tőségeket követelő fiatalokkal sok a baj, hónapok óta kifo­gásolható a munkájuk. Veszé­lyes játék ez a bizalommal — ám legalább ennyire ve­szélyes lenne, ha ezen a mun­kahelyen ebből a jelenségből általánosítanánk, s elköny­velnénk, ide vezet a megkü­lönböztetett figyelem. C ikkem elején »forgató- könyvet« írtam, hadd egé&zí fcsem ki most azzal a hasonlatot, hogy azt nemcsak megírni, hanem- »el­játszani", végrehajtani ts kell Az elmúlt négy esztendő alatt az országgyűlés huszonhá­rom törvényt fogadott el módosította népköztársasa­gunk alkotmányát, törvényt alkotott a tanácsokról, az if­júságról, a szövetkezetekről, a népgazdasági tervezésről, a külkereskedelemről, hogy csak néhányat említsek. Meg­annyi helytállást, odaadast igénylő feladatsor. Teljesíté­sük mindenképpen kötelesség; közakarat eredményeképpen lett belőlük törvény. Aki meg­szavazta, mindnyájunk neve- ben cselekedett. Amikor meg­ismerkedtünk képviselőnk­kel a jelölő gyűlésen, a vá­lasztási gyűlésen, később pe­dig a fogadónapokon, ponto­san ezt akartuk tóle; adja voksát a továbblépésünkét szolgáló törvényekhez. Kérdezzen, interpelláljon a nevünkben a képviselő — sokszor hallottam ezt a va lasztói kívánságot. Hogy a törvényjavaslatok megvita­tásának légköre mennyire kedvez ennek az óhajnak, az tudja csak igazán aki ott volt például a külkereskedel­mi törvényjavaslat és a tár­sadalombiztosítási törvényja­vaslat parlamenti bizottsági ülésein. Ilyenkor derül ki, a javaslatok sorsa valóban az országgyűlésen dől el, s az észrevétel mindenkepp teret kap. Megesik, hogy a képvi­selőt az utolso pillanatban választóinak melegében cso­korba kötött véleménye sar­kallja nyilvános állásfoglalás­ra. A szoros kapcsolattartás­ra alkalom van bőven, hiszen a képviselők beszámolási kö­telezettségüknek — és ugyan­ekkor gond- és vélemény­, gyűjtő munkájuknak Is — I eleget tehetnek a Hazafias Népfront rendezvényein, a falugyűléseken, a pártnapo­kon, a termelőszövetkezeti közgyűléseken és az üzemi munkaértekezleteken. Parlagon maradna a lehe­tőség, ha megelégednénk a külsőségekkel. A kongresszu­son Kádár János így fogal­mazott: »A társadalmi fejlő­dés történelmi tapasztalatai világosan megmutatják, hogy egy rendszer demokratizmu­sát nem formális szervezeti keretei határozzák meg, ha­nem alapvetően és minden­kor az dönti el, kinek a ke­zében van a hatalom, és hogy ez a hatalom milyen osztá­lyok számára, milyen kérdé­sekben biztoßit jogot és tény­leges lehetőséget a beleszó­lásra az állam, a társadalom ügyeibe.« Eddigi sikereink záloga, hogy erősödött a munkásosz­tály, a párt vezető szerepe, s tovább szilárdult hazánkban a proletárdiktatúra. A mun­kásosztály a hatalom gyakor­lásába bevonja a termelőszö­vetkezeti parasztság, az értel­miség és más rétegek kép­viselőit, így hát nyugodtan mondhatjuk, a munkáshata­lom a néphatalmat jelenti. A szocialista demokrácia to­vábbfejlesztése többek között azt igényli, hogy a továb­biakban az eddiginél is szé­lesebb körben vitassák meg a készülő javaslatokat, ha úgy tetszik, még alaposabb »köz­vélemény-kutatás« előzze meg a törvények megszava­zását. A vélemények, tapaszta­latok gondos össze­gyűjtése megalapozza a gördülékenyebb végrehaj­tást is. A munkának adottak a feltételei, államéletünk, tanácsaink, üzemeink, szövet­kezeteink demokratikus in­tézményeinek további fej­lesztésével, a szocialista de­mokrácia általános kibonta­koztatásával közelebb jutunk annak a lenini követelmény­nek a‘ megvalósításához, hogy az állampolgárok többsége váljék a hatalom gyakorlásá­nak és a közügyek intézésé­nek részesévé. Pártunk első titkára elmondta: ez a mün- káshatalom, a szocialista ál­lam erősítésének és fejleszté­sének elsőrendű követelmé­nye, pártunk politikai prog­ramjának fontos része. Ennek a nemes program­nak a teljesítéséből vállal részt, aki felelősségteljes vé­leményt mond, és értékes munkával ad hitelt szavainak. Pintér Dezső Képviselőjelöltek Kosztolánczi Jánosné Kétszer' is fel­szólalt az Or­szágházban az előző ciklus alatt. Karcsú, barna hajú nő; nem erős, de nem is gyenge hangú., Egy az ország dolgozó női közül. Elő­ször szociálpo­litikai kérdé­sekről beszélt, másodszor a könnyűipari beszámolóhoz szólt hozzá. Vele, Koszto­lánczi János­áéval járjuk végig munka­helyét, a Ka­posvári Ruha­gyárat. Tanúja vagyok örömé­nek, mellyel az új üzemrészt, a tágas öltözőt, — A társadalmi munkában élen jár. — A munkáját maximális pontossággal végzi. — Mindig kiált a jobb fel­tételek megteremtéséért! Ilyen asszony Kosztolánczi Jánosné. És otthon? »Példás családi életet él« — ez hang­zott el jellemzésében. — Férjem és nagy, tizenki­lenc éves lányom az én csa­ládom. Talán furcsa, de ott­hon is varrók »kikapcsolódá­sul«. A nagyobb családom a brigád, melyben dolgozom. Ti­zenöt-tizenhat ember. S a még nagyobb: a 2. szá­mú választókerület összes la­kója. Akiknek ’ ügyes-bajos dolgaiban eljár, akiknek érde­keit képviseli a legmagasabb fórumon. , Nem titok: néha még a kellemes vasárnapi zse­lici kirándulásokkor is az ő gondjaik megoldása foglalkoz­tatja. És egy velük az öröm­ben is. a gyönyörű mosdót fogadja. Müller László igazgató és Farkas Imre, a gyár pártbizottságának titká­ra van még velünk. Egy forró hangulatú jelölő gyűlés utáni pillanatok ezek; Kosztolánczi Jánosné varrónőt újra képvi­selőnek jelölték az emberek. Zala megyéből került Ka­posvárra. Otthoni, állami gaz­dasági, ruhagyári munka után az itteni gyárba. 1954 óta var­rónő Kaposváron. Kitünteté­sek szólnak kitűnő munkájú mellett. Egy jó közösség, a Le­nin szocialista brigád tagja. Ott ül — mind a többiek — műszakhosszat a Textima varrógép mellett. Naponta 120—130 műbőr kabát megy át a keze alatt. Keze alatt? Nem pontos kifejezés. A kezében. Alkotó, munkát végző kezé­ben. Munkatársai szerény, becsü­letes embernek ismerik; ez ki­derült a beszélgetéskor, s a véleménymondó felszólalások­kor a jelölő gyűlés idején. 400 kilovoltos új távvezeték épül Az európai KGST-országok ( közös beruházásával 400 kilo- j voltos villamosenergia-távve- zetéket építenek 101 kilomé­ter hosszú szakaszon, Győr és Podunajské Biskupice között. A magyar szakasz 36 kilomé­ter hosszú. A tranzitáramot a KGST-országok 750 kilovoltos távvezetékének magyarorszá­gi végpontjáról, az albertir- sai alállomásról juttatják el Győrig. A most aláírt egyezmény­nek megfelelően a két ország vállalatai ez év végéig kötik meg az építésről és a szerelés­ről részletesen intézkedő ma­gánjogi szerződéseket. A kö­vetkező tervidőszakban kez­dődnek meg a munkálatok, és a 750 kilovoltos távvezeték építésével egy időben, 1978- ban fejeződik be. Tavasztól őszig a legelőn él az állomány Az erdőkkel övezett dombo­kon, ameddik a szem ellát, dús füvű gyep. Villanypásztor­ral körülkerített szakaszon te­henek borjaikkal. A vályú ke­reket kapott — figyelmet kel­tő érdekes ötlet, egyszerű így a szállítása, ha a gulya a kö­vetkező szakaszra vándorol. — Volt, aki azt mondta, hogy a Zselicben nem lehet marhát tartani — jegyzi meg Zóka Tibor főállattenyésztő. — Én nem vitatkozom, tessék megnézni az állományunkat. Valóban. A legelésző vagy éppen békésen pihenő állo­mány önmagáért beszél. — Most már én is nyugodt vagyok — fűzi hozzá a főál­lattenyésztő. — A HSZV, ez a Dalia-program nekünk is új J volt, és hiába, az ember indu- I láskor tart egy kicsit attól, j hogy vajon beválik-e. A szennai termelőszövetke­zetben 1971—72-ben alapot te- j remtettek a húshasznú tarlás- I hoz a gyeptelepítésekkel. — Vannak, akik első helyre | teszik a telep építését — kap­csolódott a beszélgetésbe Ka- i tona Imre, a szövetkezet főag- I ronómusa —, mi azt vallottak, j hogy első a legelő, a takar­mány, azután következik a többi feltétel megteremtése, amely szükséges a húshasznú rendszer kialakításához. Így történt, hogy tavaly, amikor harminchárom tehén­nel és ugyanennyi borjúval, il­letve száz üszővel »kivonul­tak- a legelőre, s megkezdték a Dália-program végrehajtó­A zselici dombokon sát, már 310 hektáron díszlett a nagyszerű, telepített gyep. Tulajdonképpen ez az első év hozta meg az igazi megnyug­vást; olcsó, gazdaságos, jó eredményeket hoz a gyepre alapozott húshozamú szarvas­marhatartás. Az idén már 207 tehénnel és 197 borjúval foly­tatták a HSZV-programot, jö­vőre már négyszáz, távlatilag pedig ezer tehénre alapozzák Dália-rendszerüket. — A háromszáz férőhelyes szakosított telepünket fokoza­tosan, három év alatt építjük meg — mondta Zóka Tibor. — Az ez évi feladat valójában már meg is valósult, elkészült a kétszázférőhelyes HSZV-is- tálló. Természetesen az állomány számszerű növelésével párhu­zamosan tovább folytatják a gyeptelepítést, az idén nyolc­van hektáron, jövőre újabb 60—70 hektáron. A szakszerű, gondos gyepgazdálkodást bi­zonyítják a mezőgazdasági művelés szempontjából sokáig anyagi gondot okozó zselici dombok. A fedett nyári szál­lással szemben gép kaszálta a dús füvű gyep első növedé­két — ez már az állomány té­li takarmánya lesz. A szom­szédos táblán a második nö- vedék sarjad, egyenletesen, szépen. Fenn a dombtetőn, ha­sig érő fűben legeltek a tehe­nek borjaikkal. Ez a vidék sokáig több gon­dot, mint örömet és hasznúi hozott a közösségnek. Megvál­tozott a táj arculata, kialaku­lóban, fejlődőben az az ága­zat, amelyért lelkiismeretesen fáradoznak a szennai vezetők, és amelytől sokat várnak az egész közösség javára. V. M. Gcp kaszálja a gyepet, a dús fiiból széna lest

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents