Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
Nguyen Dinh Thi* A riadót kora hajnalban jelezték a repülőtéren. Még hat óra sem volt, és az ügyeletes raj is éppen, csak befejezte a reggelit, amikor a parancsnoki torony ‘fölött az égre kúszott a tűz- vörös rali éta: — A gépekhez! A pilóták sietve föltették bőrsisakjukat, és a kifutópályára rohantak. Nguyen, a rajparancsnok futtában fölnézett az égre: »Pocsék idő van — gondolta —, repülni is, verekedni is nehéz lesz«. A szerelők a gépek körül —-------s ürgölődtek. Nguyen gyorsan bemászott a kabinba. A még egészen fiatal Ngo mérnök az alsó lépcsőfokra lépve bekukkantott a piló- -----------------t afülkébe. — Nguyen, a géped kitűnő állapotban van, akár garanciát is adhatok A léglökéses motorok bő- gése egyre erősödött. A repülőgépek remegni kezdtek, mint a madár, amely szárnyait -bontogatva már-már fölemelkedik a földről. Ám a parancsnoki torony fölé új rakéta röppent, a riadó végét jelezte. — Motort kikapcsolni! Egymás után hallgattak el a gépek. Nguyen a földre ugrott, zsebéből cukorkát kotort elő, megkínálta a mérnököt és három barátját: Thai, Phan és Le pilótákat. Fhan (ő fedezte Nguyen vezérgépét) a parancsnoka mellett lépett és jóízűen ropogtatta a cukrot: — Ne izgulj, hozzzád tapadok, mint a pióca. Egy tapodtat se maradok el!, Őszintén szólva: ilyen felhős időben, mint ma, ha az ember a légi harc bonyolult manővereit hajtja végre, ráadásul szédületes sebességű lökhajtásos gépen, nemcsak könnyen elmaradhat a párjától, hanem el is veszíthetik egymást. Nguyen azonban nyugodtan rábízta magát Phanra. Őt a fiúk tréfásan Négyszeműnek hívták. Ugyanis, ha másodikként repülsz a párban, előre, hátra, jobbra, balra kell figyelned, nehogy az ellenség hátba támadjon. -Phan ehhez annyira hozzászokott, hogy még a földön is reflexszerűen visz- sza-visszanézett. K iképzése elején Phan minden alkalommal sápadtan, sőt zölden kászálódott ki a kabinból. Az oktató el is ■ határozta, hogy többé nem engedélyezi a fölszállását. De a fiú kiverekedte magának, hogy elvégezhesse a tanfolyamot. Később önmagán is úrrá lett Makacs ember volt. Fél óra múlva, éppen mikor az eső is rákezdett, ismét riadóztak. Ngo fejét a pilótafülkébe dúgta, és igyekezve túlharsogni a motorzúgást. Bekiáltott: — Kellemes bunyózást! Hanoi! __ A felhők közül N guyen tisztán látta a Vörös folyó kacskaringós vonalát és a fölötte feszülő húrt: a Long Bien-hidat. Az égen futó felhők képét mutogatva megcsillant a Nyugati-tó hatalmas tükre is; közvetlen alatta forgalmas utcák és a fák zöld koronái; távolabb — a város szélén — fehér füstgomolyagok a gyárkémények fölött, odébb — mint szétszórt gyufaskatulyák — a hivatalok és kutatóintézetek sok emeletes épülettömbjei. Észrevette, hogy Phan megbillenti a gépét: »Üdv, Hanoi !« — Magasságot növelni! — parancsolta Nguyer. A gépek följebb emelkedtek, újabb és újabb felhőrétegeken törve át. A legkülönösebb alakú felhőóriások tornyosultak előttük: határtalan, fölmérhetetlen világ. Ügy tűnt, minél mélyebbre hatolnak bele, annál tágasabb, végtelenebb. BékerüTtek az esőbe. Nguyen csak a fehér ködöt látta az üveg mögött. Az eső hangosan dobolt a fülkén. Nguyen sorra hívta a gépeket: — Kettest — Jelen! — Hármas! — Jelen! — Jelen! — Négyes! — Jelen! A raj túljutott az esősávon. Eltűntek a felhők; a SZARNYAK vadászgépek továbbra is szabályos alakzatban suhantak a szürke égen. Előbb-utóbb bizonyára megjelenik az ellenség is. Újra felhők, majd megint a tiszta égbolt. A föld jelentkezett: — Ellenség jobbra! Irány 30 fok, távolság 45 kilométer, magasság 5000 méter. — Értettem, A raj meredeken fölhúzott, hogy még az összecsapás előtt magasságelőnyhöz jusson. »Ettől a felhőtől azt se veszi észre az ember, ha beléjük ütközik!.« villant . át Nguyen agyán. Gépével ismét belekerült a tejfehér ködbe, s most már egyáltalán nem látott semmit. Thai és Le hangja hallatszott : — Ellenség szemben! — Ellenség jobbra! Azután megszólalt Phan is: — Ellenség balra! Nguyen végre kijutott a felhők közül, és még ugyanabban a pillanatban meglátta, hogy egy ellenséges gép egyenesen feléje tart. Óriási sebességgel haladtak egymással szemben; egy szemvillanásnyi idő csak, és máris összeütköznek. Sem Nguyen, sem az idegen pilóta nem számított erre a találkozásra. De a másodperc egy tört része alatt — mire ellenfele magához tért —, Nguyennek sikerült tüzelnie. Látta a lövedékek vörös csíkját, s azt, hogy az ellenséges gép, amely most esetlenül hosszúnak hatott, átsiklik a tűzfüggönyön, és a háta mögé került. Nguyer éles kanyart vett. De mire megfordult, az idegennek már sikerült elég messzire jutnia; gépe farkából fényes lángnyelvek törtek elő. Nguyen már-már ar•Nguyen Dinh Thi. a VDK legnépszerűbb íróinak egyike. 1924-ben született. Aktívan részt vett a franciák elleni szabadságharcban. Számos vers és elbeszélés szerzője. Első regénye 1951-ben látott napvilágot. A vietnami írószövetség főtitkára. Eddigi legjelentősebb regénye — Csatatér a felhők között — 1967- ben jelent meg Hanoiban. (Több európai nyelvre is lefordították.) Magyarul liTä-ban jelent meg. ra gondolt, hogy ellenfele ío- ß kozza a sebességet, de aztán észrevette: a lángnyelvek átcsapnak a gép törzsére is. Fejhallgatójában Phan hangját hallotta: — Egy »fantom« már ég! Nguyen gyorsan körülnézett, tekintetével társait kereste. Alatta Thai, akit hátulról Le fedezett, zuhanórepülésben támadott négy Phantomot. Az ötödik éles szögben Fhant támadta hátba. Nguyen arra ■ ■ irányította gépét. Az idegen pilóta leadott egy sorozatot Phanra, ám elhibázta, és megfordult. Nguyen is megismételte ezt a manővert.---------------------Az ellenség menekülésre fogta a dolgot. Nguyen meg utána! Valami azonban hirtelen azt súgta neki, hogy pillantson hátra. Jókor! A háta mögött megjelent egy újabb Phantom és szárnya alól zöldes fények villantak. Rakéták! Nguyen reflexei villámgyorsan működésbe léptek: meredeken oldalra döntötte gépét, s még ugyanabban a pillanatban közvetlenül mellette két tűzcsóva suhant el. A légitusa folyt, folyt szakadatlanul tovább. Tíznél Is .több repülőgép fröccsenő lövedékeinek a tüze színezte ki az égboltot, hol a magasba emelkedtek, hol a mélybe hulltak, mintha fáklyák lettek volna a vörösre festett viharfelhők között. Thai lángba borította az ellenséges gépet. — Remek vagy, Thai! —- kiáltotta Nguyen. — Mindent bele! — Ég! Ég! — ujjongott Le. Tüzet nyitottak az újabb támadóra. Az kivált a harcból és eltűnt a felhők között. A z égen nyomuk sem maradt az idegen »madaraknak«. Körös-körül, mindenütt a mieink voltak. A föld utasítást adott a rajnak, hogy térjen vissza a támaszpontra. Nguyen ismét sorra hívta a pilótákat. Kiderült, hogy Le elkalandozott valahová. A parancsnok körülnézett, s látta, hogy bajtársa a mélyben az utolsó ellenséges gépet üldözi, Nguyen visszaparancsolta Let; a vadászgép magasba fúrva magát csatlakozott az övéihez. Az idegen még mindig szédült iramban menekült. — Kár a benzinért, már a kutya se kerget! Zahemszky László fordításai MegfßsieiBit múzsák Újszerű kezdeményezése a Szépművészeti Múzeumnak, hogy az 1975. évi nőnap, illetve a nők éve alkalmából a gyűjteményében őrzött legszebb grafikákból A nő az évszázadok művészetében címmel rendezett kiállítást. Mona Lisa, Jeanne d’Arc,. Greta Garbo, Antigone és még számtalan sok nő nevét őrizte meg a művészet, a tudor mánV és a történelem. Sok asszony élte le azonban életét »névtelenül«. * Sokan dolgoztak, küzdöttek — görcsös kezekkel, görbedt háttal, megrokkanva a gyerekszüléstől, a sok munkától, az alattomos betegségektől. A Szépművészeti Múzeum az utóbbi ötszáz esztendő legérdekesebb és legértékesebb alkotásaiból Käthe Kollwitz: Öregasszony. Raffaelo és Dürer korától Századunkig sok értékes alkotás született e témakörben. A kiállításon az életképek, a mindennapi örömök és gondok pillanatai mellett az ihlető női szépséget, az aktok Van Gogh: Munkásasszony. (Fekete krétarajz.) mutatja be azt, hogyan ábrázolták a különböző korok művészei az édesanyát, a nőt, az asszonyt, a múzsát. Illés Béla Á vígszínházi csata (Részlet) Este tízkor parancsot kaptunk: be kell mennünk Budapestre, szállást foglalni a hadosztályparancsnokság számára. A hadosztály holnap reggel hat óra húsz perckor indul Budapest felé. Reggel hétig készen kell lenni a hadiszállásnak, azon a környéken, amelyet Ignatyov tábornok Voroncov százados térképén megjelölt: a Keleti pályaudvar környékén. A frontvonal — amennyiben utcai harcokban ilyenről beszélni lehet — már majd egy kilométerrel maga mögött hagyta a Keleti pályaudvart. Egy teherautón kilencen indultunk el: Voroncov százados, Leonov Mitya hadnagy, öt géppisztolyos vöröskatona, a sofőr és én. Mielőtt elindultunk, alaposan kioktattak minket. Előbb katonai oktatást kaptunk, aztán politikait. A katonai oktatás lényege az volt, hogy vigyázzunk magunkra. A politikai oktatás lényege az volt, hogy vigyázzunk másokra: Budapest népére. A politikai oktatást Usakov vezérőrnagytól, a hadsereg politikai osztályának vezetőjétől kaptuk, aki véletlenül ott volt, amikor Ignatyov tábornok útnak indított minket. Usakov — véletlenül — mindenütt ott van. — Meg tudja mondani, Leonov hadnagy — fordult Mi- tyához —, hogy mi a különbség az elfoglalás és a felszabadítás között. — Megmondani nem tudom, tábornok elvtárs — felelte Mitya —, de megmutatni tudom. — Többet ígérsz, mint amennyit'kértem. Jól van, fiú — mondta Usakov, és most hozzám fordult. — Kovács hadnagy, maga persze ismeri Budapestet. — Apám meséiből. — Van rokona Budapesten? — Nagyanyám, apám anyja ott él, vagy legalábbis ott élt a háború előtt. Apám, amikor még a Don mellett harcoltunk, felírta nagyanyám címét, hogy ha majd ideérünk, keressem fel. — Okos ember az apád, Szvetlána. Usakovnak az volt a szokása, hogy amikor valakivel elégedett, akkor tegezi. Most engem is tegezett. — Add ide a címet, Kovács hadnagy! Köszönöm. Voron- voc Petyka, keresd meg a térképen. A térkép, Budapest és környékének nagy méretű, domborművű térképe, ott állott Ignatyov tábornok dolgozó- szobájának közepén, egy hatalmas asztalon. Tegnap ezen a térképen még rézdrótok mutatták az utat, amelyet a szovjet nehéztüzérség lövedékei fognak megtenni, hogy utat nyissanak a gyalogság számára. A drótokat már eltávolították a térképről, a nehéztüzérség már útban volt Berlin felé. Voroncov meglepő gyorsan találta meg az utcát, amelyikben nagyanyám lakik, vagy lakott. A Rottenbiller utcát. — Kellemes véletlen. Szvetlána — mondotta Voroncov —, nagyanyád azon a környéken lakik, ahova mi megyünk. — Indulnotok kell — sürgetett Ignatyov. — Ne csináljatok semmi bolondságot! — búcsúzott tőlünk Usakov. — Milyen bolondságra gon- j dől, tábornok elvtárs? — kér- j dezte Mitya. — Én mindenféle bolondsá- ! gokra gondolok, fiaim, de azt [ szeretném, ha ti semmiféle ! bolondságra nem gondolnátok. j szemet gyönyörködtető látványát is idézik a kiállítás remekművei. A női művészek közül olyan rangos alkotók néhány munkáját ismerhetjük meg, mint például Angelika Kauffmann, Sonja Delaunay, Käthe Kollwitz és a többiek. Olyan érdekes lapokat láthat a kiállításon a 'közönség, amelyek így — együtt — a legritkábban szerepelnek. Tehát nemcsak esztétikai, hanem jeles művészettörténeti élmény is a tárlat megtekin*“'• D. P. Új könyvek három kiadónál A Kossuth Könyvkiadó A Marxizmus—Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtárában ismét megjelentette Marx—Engels: A kommunista párt kiáltványa című történelmi művét. A barátság három évtizede című album a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal közös kiadásban jelent meg és sok értékes fotódokumentumot tartalmaz. Nádasát József tanulmánykötetének címe: A forradalmi munkáspárt és tömegkapcsolata. Csernok Attila kötete a a nemzeti jövedelemről szól. Az Akadémiai Kiadó újdonságai közt találjuk Ágh Attila művét, A marxi történelemfilozófia kialakulását. Új, átdolgozott kiadásban látott napvilágot a Hazánk, Magyar- ország. Az első kötet hazánk népéről, történelméről, gazdaságáról szól, a második a művelődés, a tudomáhv, a művészet helyzetét, legfontosabb tudnivalóit ismerteti. A kétkötetes kis enciklopédia sok képet, illusztrációt és térképeket is tartalmaz. Az Irodalomtörténeti füzetek új kötete a Vajda János Társaságról szól. Szalai Imre tollából Arany János összes müveinek sorozatában látott napvilágot a 15. kötet, amely a költő 1828—1851 közötti levelezését tartalmazza. Danes István Idegrendszeri sajátsá- ságok és a munkastílus című érdekes tanulmányában esztergál yostanulók tevékenységét elemzi, változó munkafeltételek között. A Gondolat Könyvkiadónál jelent meg Bellay Agnes és Rábai Imre közös munkája, az Ez is, az is az elemi matematikáról. A kötet matematikai feladatokat tartalmaz az egyetemi tanulmányokra készülő fiatalok számára. Az Európa Könyvkiadó A Győzelem Könyvtára máris népszerűvé vált sorozatának új kötete Cirill Kosmac Ballada a trombitáról meg a felhőről című könyve, amely egy kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz. Az Európa-zseb- könyvek sorozatban látott napvilágot Armand . Lanoux Witrin őrnagy című regénye. Szovjet írók elbeszéléseit tar- tamazza hazánk felszabadításáról az a kitűnő antológia, amely Magyar földön címmel — a Kossuthtal közös kiadásban. — jelent meg. A világ- irodalom remekei 6. sorozatának új kötete a Pokolraszál- lás; ez a második világháborúról közöl művészi értékű elbeszéléseket. Szöllősi Zoltán Kőbányavidék Lepréselik a tájat, a lombokig süllyedt egek, felém, a párolgó völgyön, óriás idő lépeget. Merengek csak. Hangom, ajkam vizek tükréhez odaforrt. Napkeleti horizonton futószalagra ül a Hold. Köröttem csákány-csőrök és kőbányavidék világít. — Lábamhoz vasalt árnyamat szótalan húzom hazáig. Szirmai Endre MOST IS... Anyácska, látod — mosolyod melegére újra felragyognak a zsibbadt csöndben az égő tulipánok, s ahogy mozdulataid emléke újra lekattintja a régi rézkilincset, dalolni kezdenek a tárgyak körülöttünk, hogy vigasztalással töltsék be a nincset, amit áldozatod felröptetett a fénybe — s már a messzeség is velünk dorombolja, hogy anyánk szíve most is csak a béke. Horváth Ferenc ANYAM Megállított megint egy fárasztó nap. Este van. Megpihensz, tenyeredet visszanyomja az asztallap. Sóhajod mereng még: felszakadjon-e, aztán megszabadul tőle szád szöglete. Figyellek: homlokod kisimul, redőzik, mosolyod könnyű, emlékét hordozom, sírásodat magam is elzokogom; mosoly — ajkú anyám.
