Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-30 / 125. szám
91 FORRADALOMBAN, HÁBORÚBAN ff Mikor egy-egy évforduló kapcsán hősökre emlékezünk, emlékkiállítást készítünk, ünnepi műsorhoz keresünk anyagot, akkor döbbenünk rá, milyen keveset is tudunk azokról, akik a forradalmakban, a háborúkban értün harcoltak. Arról ne . is beszéljünk, hogy milyen kevés a ránk maradt tárgyi emlék, személyes vonatkozású dokumentum. Am az idő távolodása még az e terén ma meglevő esélyeinket is napról napra csökkenti.., Egy-egy visszaemlékezés, tanulmány, kiállítás kapcsán van ugyan nekibuzdulás, fölkeressük a még élőket, a hozzátartozókat, de vajon megtettünk, illetve megteszünk-e mindent az emlékek megfelelő ápolására? Nevezzüi^í el a hősökről utcát? Kapnak a 'szülőhelyek emléktáblát? Őrzi emléküket iskola, művelődési intézmény, párt- vagy KISZ- alapszervezet ? Ezek a gondolatok járnak az eszemben, amikor Kis Ferenc kapitányról olvasok, aki a Petőfi-zászlóaljjal, Barcstól Felsőszentmártonig és tovább is híressé tette a nevét. «-Jó néhány barcsi és Barcs környéki ember vállalta a veszélyt, hogy számukra élelmet, dohányt vigyen át az éj sötétjében a Dráván. Nem véletlen tehát, hogy 1944 december közepén a már felszabadult Barcsra érkező Petőfi- zászlóaljat, magát Kis Ferenc kapitányt is oly nagy szeretettel, régi barátként üdvözölték Barcs lakói — olvasom róla Godó Agnes kis életrajzában. Azt is kevesen tudják, hogy Pauk Vilmosnak, más néven a Schmidt mérnök néven emlegetett hősnek is van somogyi kapcsolata. 1879. december 26-án született Var- jaskéren, amely most So- mogyszentpálhoz tartozik. . Vajon van-e az általános iskolás helytörténeti-honismereti szakkörnek hasznosabb, kézzel foghatóbb . feladata, mint kideríteni a községben a családjáról fennmaradt helyi hagyományokat? Esetleg visszaemlékezéseket rögzíthetnek, fényképeket, más dokumentumokat találhatnak. Miiét György életrajza apjáról mint a község kocsmárosáról emlékezik meg. Esetleg olyanok is vannak, akikkel Pauk Vilmos még kapcsolatban volt, hiszen a tizenhárom Pauk gyerek közül ő volt a legfiatalabb. Ott járt elemi iskolába. Különösen a számtant és a rajzot kedvelte a tantárgyak közül. Később Pécsre került, ahol j az állami főreáliskolában foly- j tatta tanulmányait. Innen került a budapesti Műszaki | Egyetemre. A Krasznojarszk környéki harcokban harcolt j Schmidt mérnök néven a fehérek ellen. A sok-sok hőstett j után Nagykanizsán telepedett le a családjánál. A Horthy - időket ott vészelte át, de a ! második világháború alatti I gettót és meghurcolásokat I nem kerülhette el. 1944. november 7-én belepusztult az J éhezésbe, a korát és erejét | meghaladó munkába. Azután itt van Steinmetz kapitány, a hős parlamenter! Yamane Shoko Tokió környékén óvónő »már- három éve. A SZOT és a SOHYO, a japán baloldali szakszervezeti szövetség közötti kulturális csereakció keretében jár hazánkban. Tavaly szeptemberben érkezett, és ez év októberéig marad Budapesten, ahonnan vidéki kirándulásokat tesz. Egyik ezek közül az a háromnapos tanulmányút, amelyet megyénkben tölt, és amelynek célja megismerni az óvodai nevelést. Tegnapelőtt Siófokon, tegnap Kaposváron volt, óvodákat látogatott, ismerkedett a megye nevelési szakembereivel. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy beszélgessünk vele. — A magyar óvodai nevelés melyik területére kíváncsi? — Elsősorban a közösségi nevelés érdekel. Pontosabban az, hogyan viszonyul egymáshoz gyerek és gyerek egy-egy csoporton belül, továbbá, hogy milyen az óvónő és a kisgyerek kapcsolata ugyancsak egy meghatározott csoportban. — Milyen tapasztalatokat szerzett eddig? — Sok .jó dolgot láttam, hallottam. Nagyon tetszik, hogy mennyire önállóak a gyerekek, sokrétű feladatok megoldására képesek. — Vannak-e olyan somogyi tapasztalatai, amelyekkel másutt nem találkozott? — Igen. Nagyon meglepett a siófoki óvodában, hogy a nagycsoportosok késsel és villával esznek. A kaposvári in„A közösségi nevelést tanulmányozom “ Villáminterjú Yamane Shoko japán óvónővel — A japán óvodai nevelés milyen alapokon nyugszik? — Rendkívül szerteágazó. Bár elég sok az óvoda, az óvodás korú gyerekek nyolcvan százaléka jár iskola előtti intézetbe, nincs egységes koncepció. Mondhatnám, hogy ahány intézet, annyiféle. — Van lehetősége arra, hogy a Magyarországon tanultakat kamatoztassa? — Igen. S. M. Akinek az élete valóságos filmmesét rejt! Ö például sokat próbált életében, Kaposváron is megfordult. A Tanácsköztársaság kikiáltását követően, 1919. március 28-án pártutasításra érkezett Somogyba. A 44. dandárhoz — politikai megbízottnak. Örzi-e vajon valami ennek az emlékét? Csak a helyi vonatkozásokat kerestem a rendkívül érdekes, Hetes Tibor szerkesztette Forradalomban, háborúban című, a Kossuth és a Zrínyi kiadó által közösen, nemrég közreadott kötetben, amelyben a jó tollú szerzők 12 ismert vagy kevéssé ismert forradalmi hős arcképét rajzolták meg igen plasztikusan. Fölvetődik egy újabb gondolatom: hasznos és érdekes lenne, ha a KISZ megyei bizottsága megjelentetne egy kis füzetet — a somogyi hősökről. Megkönnyítenék az alapszervi névadókat, a megemlékezéseket, és nem utolsósorban új eszményképekre, hősökre hívhatnák fel a közfigyelmet. Most, amikor a 30. évforduló kapcsán annyi kiállítást rendeznek, annyi brosúra, könyv stb. lát napvilágot — gondoljunk az ilyen lehetőségekre. A kön/V összeállítója a | Magyar Munkásmozgalmi I Múzeum főigazgató-helyette- ; se. A 30. évforduló tiszteleté- I re a Magyar Munkásmozgalmi | Múzeum már az új helyép, a [ Budai Várpalota A épületé- I ben várja majd állandó kiállításával a látogatókat. Ezért I is jól időzített ez a nagyon ■ hasznos és gondolatokat éb- I resztő könyv időben való I megjelentetése. A szerkesztő ígéri, hogy a kiállítás mellé hasonló, bár kisebb terjedelmű életrajzokat, tanulmányköteteket adnak az érdeklődők kezébe. Egész évben születésnap Bárdos Lajos köszöntése Ünnepi hangverseny a Munkácsy gimnázium aulájában Korunk és hazánk' kiemelkedő zenei egyéniségét ünnepeltük. A zeneszerzőt és pedagógust, a hazai dalos- mozgalom meg- újítóját, a Kos- siuth-díjas karmestert és zenetudóst — 75. születésnapja alkalmából. Annyi kinccsel, mának és jövőnek szóló értékkel ajándékozta meg zenei életünket, hogy méltán köszöntöttük őt egész évben hangversenyek és találkozások megemlékezések sorozatával. A jubileumi esztendő záróestjét rendezték meg most Kaposváron, személyes részvételével és közreműködésével, sok száz dalos felvonultatásával és emlékezetes díszhangversenyével. Az ünnepi megemlékezés rendszerint arra ösztönzi a krónikást, hogy csak a szépről, a megragadóról, az igazán méltóról ejtsen szót. Ez is lehet a tisztelet és az elkötelezettség jele. Ezúttal azonban nincs ok és nincs szükség válogatásra. Arra sincs, hogy a külsőségek méltatására, a látványra összpontosítsuk a figyelmet. A közönség az egész életműről áttekintést kapott az ünnepi szóban — dr. Kanyar József köszöntésében —, a muzsikának, a kicsinyek és a nagyok mosolyában, az éneket kedvelők hadának felsorakoztatásában. Hogy mit tett székhelyen, fölkérésre népdal- feldolgozásokat írt. De ha nem eleveníthetnénk is föl a sok emlékezetes találkozás epizódját, akkor is azt mondanánk: Bárdos a mienk. S hogy ne érje vád a szót: a mienk is. Mielőtt a legcsodálatosabb hangszer, az emberi hang, a kórusok szárnyalásáról adnék hírt, nem hagyhatom szó nélkül a remek érzékről, összpontosított figyelemről árulkodó rendezést, amelynek nemcsak az est zökkenőmentes lébonyolítása az érdeme. A program összeállításában, a korosztályokat és képességeket is megkülönböztető életmű bemutatásával is jeleskedtek zenei szakembereink. Mértéktartást, művészi ízlést és hozzáértést bizonyító válogatás volt e, művelődés°Segvség^eí könyv, Bart?k es KodalV ™bdalkin-,-jjgy is jellemezietném: a pa- '■örféneti!'! csun*c' -atmenteseert, feldolgo- : tak folyammá duzzadása, árazásáért, a dalkultúráért; kis óvodás ajkán. Először tehát a Petőfi óvoda kicsinyei köszönthették dallal, vörös szegfűvel a zenéköltőt. S azután sorba vonultak föl a nyolcvan-száz tagú gyermek- kórusok. (Milyen gazdagok vagyunk!) A Kicsinyek kórusából a Tóth Lajos iskola kisdo- dobosai énekeltek részleteket Pytel Anna vezényletével; remek, hangulatteremtő előadásban. Különösen az Argyélus kismadárral és a Szőlőhegyen keresztül című művel érzékeltették : hogyan emelkednek költészetté a természet hangjai Bárdos »beavatkozása« nyomán. Schuszter Gyuláné a Há- nrán Kató iskola énekeseivel aratott sok tapsot; ők a Négy földrészből adtaik elő részleteket a kórus régi, emlékezetes teljesítményeit is felülmúlva. Ügy éreztem: a Terhet hordunk és a Falu végén című részlet sikerült a legjobban. És még nem volt vége a gyermek- kórusok programjának. A II. Rákóczi iskola felnövekvő együttesét Kardos Kálmánné tanította érteni, szeretni a zeniét. Az Édesanyámhoz tiszteletet teremtő sugallatra és a Fújd a sípot játékos, ritmus- gazdag előadása szép jövőt jósol. A műsor első részét a már sokszor méltatott, és egyre gazdagabb zenei élményt nyújtó együttes, a Tóth Lajos iskola kórusa zárta. S hogy Zákányt Zsolt fáradozásának mennyire beérett a gyümölcse, azt egyetlen példával hadd bebizonyítsam. A Tünde nóta utolsó hangja él emlékezetemben. Ahogy ezt az egyetlen, hosszan kitartott hangot fokozni tudta gyermeíkegyütte- sável, ahogy szinte a felszálló sóhajtás érzetét keltette, az egy felnőtt operakórusnak is dicséretére szólna. Hát mag a Magos a ruta fa előadása! Kórusmozgalmunk követésre méltó példája, célja lehet egy ilyen magas színvonalú produkció. a kiállítás, a helytörténeti, honismereti kutatómunka, a politikai hagyományőrzés. Sokat emlegetjük, hogy híjával vagyunk a forradalmi munkában a romantikának. Tessék, itt a példa és a lehetőség a kezdeményezésre! És nem is kell olyan sokat tenni érte. Ma még élnek a rokonok, ismerősök, talán még rejtve, de megvannak a dokumentumok. Draveczky Balázs a dalKulturaert; s I hogy milyen alázattal és tehetséggel, szenvedéllyel és odaadással követte útjukat Bárdos Lajos, a tanítvány — tovább gazdagítva az éneiókultúrát —, ez is érzékelhető volt ezen az estén. Az ünnepelt vendég már-már somogyinak mondható, hiszen a tópart rendszeres nyári lakója, megyénk népdalkincsének gyűjtője, tovább- adója. Számos művének bemutatóján vett részt a megye- I dása révén az is felfoghatta Bárdos munkásságának céltudatosságát, müveinek zenei értékét, hatásának emelkedését, aki csak most, a jubileum alkalmából ismerkedett vele. Így adódhatott, hogy az óvó- dásoiktól a felnőttekig minden korosztály, minden énekes magáénak érezhette, és kedvtelve adhatta tovább az ünnepelt muzsikáját. A nyitó kórusmű után a Dalok az apróságoknak című összeállítás hangzott fel négy (fi 1 Szüts László mimimmuu POKOLTŰZ [mmmmmiimmimmiiiiim A libalegelőn túl nemrég építettek egy csatornát, a belvizek lecsapolására, abba szándékoztunk kötni a mi csatornánkat, amit ilyenformán a legelőn keresztül kellett megásni. Az országút átvágása csak a legvégén következhetett. A kocsik úgy sorakoztak fel a legelőn, hogy reflektor- fényükben egész éjszaka dolgozhassunk. Az ellenségemnek se kívánnám azt az éjszakát. — Legalább fújják ki magukat! — mondta a főmérnök. Jól tudta, mit végeztünk mi ott, a fúrótorony aljában. Nem mindennapi látványt nyújthattunk ott, a libalegelőn. A sötétben a kocsik reflektor- fényei és a fényben a jövőmenő emberek, az ö&sze-vissza kiabálás, a munkazaj s a háttérből az a félelmetes morajfás — akár egy alvilági rémlátomásnak is beillett volna. A tanácstitkár feladata volt, ne engedje pánikba esni a falut ettől a rémlatomástól. A Zöld Mező elnökétől pedig még segítséget is kellett kérDe le se mosakodtunk, ki se tézetekben pedig a társadalmi fújtuk magunkat. Hogyan is összefogásnak az a magas foka lepett meg, amellyel az üzemek, gyárak és a szülők segítik az óvoda munkáját. Csodálkoztam azon, hogy milyen sok Kaposváron az óvodai s a jelentkező gyerekeket mind el tudják helyezni. — Mielőtt Magyarországra utazott, hallott-e a magyar oktatásról? — Igen. Japánban vannak magyarból és oroszból japánra fordított könyvek, ezeket tanulmányoztam. A magyar oktatási, nevelési módszer — a zenei nevelés is — ismert nár | zon meg egyedül! tehettek volna ilyet az apostolok?! Azonnal folytattuk a munkát, csak most csákánnyal, lapáttal. Közben azonban történt valami. — Nem ennének előbb? — jött oda Zsuzsa. Kezében már ott volt Tóth néni szatyor ja, tele a boltban vásárolt élelemmel. S aztán hozzátette; — Hoztam kettőjüknek. — Hagyjon most bennünket! — csattant fel Flóri, tőle szokatlan ingerültséggel. Látja, hogy mibe keveredtünk — pattogott tovább. — Minek ácso- rog itt? Menjen, és vacsoráztunk. Működik például Kodály zenei intézet is. egy — És maguk? — makacsko- idott Zsuzsa. — Mivelünk ne törődjön! Majd eszünk, ha hozzájutunk. Tehát jól hallottam délután. Csakugyan magázzák egymást, nünk. A három brigádból har- Az én fülemnek ez még furcsább volt. mint Flóri szokatlan ingerültsége. Osztogatták már a szerszámokat, de Zsuzsa nem tágított. — Legalább egy falatot egyenek! — könyörgött. Ettől a kutyaszolgálattól én is ingerült lettem. Meggondolatlanul odaszóltam: — A brigádvezető elvtárs nem ér rá, értsd meg! Abban a pillanatban észrevettem a baklövést. De már késő volt, kiszaladt a számon. Flóri magázása mellett különösen feltűnt, hogy én letegezem Zsuzsát. Éreztem, hogy az apostol ok tekintete döbbenten tapad rám. Addigra már egészen besö- tétedett. Az a morajlás a fúrótorony felől a sötétben még félelmetesebb volt. A tömeg mégsem tágított a falu széléről. Álltak állhatatosan a szélső házsorok mentén, ha valaki elunta, elment, de mindig jöttek a helyébe újak. Megbolydult a falu, mint a hangya- boly. Karonülő gyerekektől kezdve a vénekig mindenki látni akarta: mi történik az otthonuk közelében. minoan se kerültünk ki, s látnivaló volt, hogy ennyien két nap alatt se készülünk el a csatornával. Mozgósítani kellett a szövetkezet tagjait. Die bizony, azok alig-alig szállingóztak. Inkább csak a szélső háziakból jöttek, akiket a veszély érzete sarkallt. Meg az elnök hozatott egy traktort, földforgató ekével, az szabta ki előttünk a csatorna útját. Hanem, én mindezt csak a szememmel, a fülemmel fogtam fel. A csákányt is csak a kezeim fogta. A gondolataim állandóan Zsuzsa körül forogtak, de olyan erővel, hogy később már bele-beleszédültem. Igaz, a gyomrom is üres volt. Borostás dolgozott mellettem — Puskást neveztük így, mert nem szeretett borotválkozni —, tíz óra körül szóltam neki, hogy én megyek, eszem valadók a falu szélén, de még mindig akadt belőlük elegendő. Ahogy közéjük vegyültem, valaki utánam szólt. — Gyuszi! Én bizony, észre sem vettem a tömegben Pirit. — Mit akarsz? — Azt mondják, a víz elönti a falut. Meg hogy előbb- utóbb megnyílik a föld. — Marhaság —■ mondtam neki. — Menjetek haza, jobb lesz! — És indultam tovább. — Várj! — szólt utánam. — Most nem érek rá — mondtam, és vissza se fordultam többé. Ez a nő, alig ört-hat óra után olyan idegenné vált nekem, mintha akikor láttam volna először. A konyhában égett a villany, de ott nem találtam senkit. Az öregasszony szobájából hangokat hallottam, oda nyitottam hát be. Csiri. a kislány az anyja ölében. Tóth néni az ágyon, Zsuzsa meg guggol az asiztal mögött, s az asztallap szélén két rongybaba táncol. Hamupipőke meg a királyfi. »Ki vagy te, gyönyörűségesen szép lány?« — »Jaj, Felség, én azt el nem árulhatom!« Csiri tágra nyílt szemekkel figyelte a táncot. — Lássa! — fordult felém a menyecske. — Nem tudom í A program felépítésében — érthetően — talán nagyobb I szerep jutott a gyermekmozgalomnak (hiszen ott érik a j jövő). De felnőtt kórusaink : is megragadó felkészüléséről, J kiváló képességekről tettek tanúságot az est második részében. Örömmel hallottuk a Klausz Róbert vezette Kapos- í vári Munkáskórus szép, tiszta énekét, különösen a Tábortüz- í nél és a Liszt Ferenc című mű megszólaltatásában. Európa I peremén címmel tekintett ki a ! zeneszerző hazánk határain I túlra, ezt a művet hozta, az ün- , népi alkalomra a Munkácsy gimnázium kamarakórusa, M. í Pap Éva vezetésével. Most jó ' ez az együttes; érett, erőteljes hangzás jellemzi, s talán a női lélek érzékenyebb rezdüléséből fakad: megejtően szép, hangulatos tolmácsolásban, sti- lushűen adták vissza a szerző elképzeléseit. Lendületes és di- namikailag árnyalt volt Daróci Bárdos; Üszküdara című darabjának tolmácsolása is. Végül az est fénypontja: a j kaposvári Vikár Béla Kórus. : Ha ez az együttes viszi ország- I g'á, világgá megyénk kóruskul- | túrájának a hírét, »utazó nagy- I követünk« mindenkor csak j elismeréssel térhet haza. Megvallom, képtelenség fokozni J azt, amit erről az együttesről | valaha is leírtam. Fel lépésük - ben nyomát sem éreztem az elfogódottságnak. A Földhez cí- I mű mű, s még inkább a Csil- \ lagvirág érett, csodálatos előadása után Zákányi Zsoltnak s együttesének is csak annyi mondható: gratulálunk. Látványos, értékes befejezés. Bárdos Lajos vezényletével az egyesíbet kórus énekelte a Láng és fény című művet, a lelkesedésre való tekintettel — kétszer egymás után. Szép megemlékezés volt méltó a zeneszerzőhöz. S egy nagy tanulság a magunk számara: csak cél kell, és összefogás. S akkor lehet egymás mit, mert egész nap nem et- meg nfm merem j sikerének örülve együtt mun tem. Tóth néni fia akikor érke- lefektetni. Magúikkal ,rn,n I zett oda, az vette át tőlem a csákányt. — Hozzon helyette magának az anyámtól! — mondta. Így aztán magyarázattal is tudtam szolgálni a távozáshoz Gyérültek ugyan a bámészkovam az uram? — Igen! — mondtam, de én már csak azt a két rongybabát láttam. Hamupipőkének arany» szőke haja nőtt, a királyfinak meg koronája. . (FolytatjukJ kálkodni zenei életünk gazdagításán^ Jávori Béla
