Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-29 / 124. szám
SZEMLÉK UTÁN A felszabadulás jubileu- ma jegyében írták ki a rendező szervek az idén a hagyományos tavaszi művészeti szemlét. Megnyugtató, hogy a nagy történelmi esemény nemcsak mottó volt a rendezvények fölött, hanem ihlető erő is, mert nem egy színpad és kórus bizonyította, hogy azzal a műsorral, amellyel a szemlén indult, méltó módon ünnepelte a fel- szabadulást a községi ünnepélyeken is. Szó sincs arról, hogy ennek a szemlének ne lennének árnyoldalai. Igaz, semmi sem tökéletes, néhány hiányosság azonban nem a szemlerendszer természetéből adódó ellentmondás — szívesen használják »mentségül« ugyanis e kifejezést —, hanem nevezzük nevén: mulasztás. A negatívumok ellenére vitathatatlan, hogy összességében fejlődött az amatőr művészeti mozgalom a megyében, belső arányai jobbak, kiegyensúlyozottabb a munka. Nagy örömünkre szolgál, hogy a néptáncmozgalom újjáéledni lát- ’ szik, s több együttes túltette már magát a zenekari gondokon, hiszen a táncos kedvű fiatalokat jól kíséri a ci- tera is. Citerazenekarból pedig bőven van Somogybán. A kórusmozgalom mondhatni: kiteljesedett, a zenekultúra leginkább pallérozott területének látszik. Emellett megmutatkozik — főleg a hangszeres szólisták és énekesek teljesítményén — a zeneiskolák jótékony hatása is. Különösen örvendetes, hogy ez nemcsak a megye- székhelyre, hanem Barcsra, Siófokra és Nagyatádra is jellemző. Különös »kétarcúság« Jellemzi az irodalmi színpadokat és a színjátszókat. Előfordul ugyanis, hogy vannak csoportok, amelyek tanulnak darabokat, de ezekkel nem indulnak a szemlén. Megnyugtató viszont az, hogy az irodalmi színpadok merev, oratórikus megoldások helyett egyre szívesebben alkalmazzák a színjáték korszerű elemeit. Nagyobb hiányosságokat mutat a versmondás ... Összességében valamennyi szakágban felmerült a továbbképzés szükségességének gondolata. Azonban annyira kiterjedt az amatőrmozgalom, hogy ezt amolyan megyei -►összképzéssel« megoldani lehetetlen. Ügy vélem, a járási hivatalok és a városi ta- ' nácsok művelődésügyi osztályaira, a bázisjellegű közművelődési intézményekre vár a feladat, hogy a továbblépés szempontjából szükséges képzést tervezzék, összehangolják. Ha ugyanis az a néhány — többnyire évről évre azonos — csoportvezető vesz csak részt a megyei képzésen, könnyen kialakulhat egy jól haladó kisebb csoport és egy makacsul ismétlődő gondokkal küszködő szélesebb mezőny. 'T’évedés ne essék, nem arról van szó, hogy bárkit is ki kellene oktaTni, hanem arról, hogy minél több tapasztalatátadás, megbeszélés révén, együtt hatva fejlődjék ez a mozgalom. Ügy vélem, az amatőr művészeti munka egyik nagy hiányossága az, hogy nem épül eléggé szervesen egymásra az úttörő művészeti szemlék és a felnőtt szemlék rendszere. S így a munka sem. Ez valóban »csak« ellentmondás még, jobb összehangolással kiküszöbölhető. Mi a hiba tehát? Elsősorban a túlszervezés. A szemle idején túlságosan is sok rendezvény követte, keresztezte egymást. Gondoljunk csak a közelmúlt kórus- találkozóira, iskolai estjeire. Ezek nemhogy egymásért valók lennének, hanem inkább gyengítik egymás hatását. A tavaszi rendezvények, műsorok, vetélkedők időpontjának, jellegének meghatározásában sokkal jobban kell érvényesülnie a megyei összehangolásnak, mint eddig. Ez is a közművelődés szervezettségéMég egyszer egy szereplésről nek, ha úgy tetszik, fegyelmének tartozéka! Szükségesnek látszik, hogy — miként a megyei pártha- j tározat is megfogalmazta — ! megvalósuljon végre a megye- székhelyen, esetleg a járási központokban is, az amatőrök állandó szereplési fóruma. Hiszen közönséget könnyebb szervezni egy periodikusan is- I métlődő rendezvényre, mint I. az esetleges műsorokra Tulajdonképpen mosolyog- nivaló, amikor fontoskodva, tudományoskodva az amatőr művészeti munka nézőpontjairól beszélnek. Ügy vélem, e munkának csak két nézőpontja lehet. Az egyik a színpadról — tehát a szereplők, a műsor alkotóinak, előadóinak szemszögéből —, a másik a nézőtérről — a befogadók oldaláról. IV éhány szemle meggyő- zött arról — többek között a megyei gálaest és a cseri parki műsor is —, hogy nem is olyan jó nézőpont a színpadi. Mert Somogybán valóban van hagyományaival és jelenével büszkélkedő amatőr művészeti mozgalom, és nincs mindig közönsége. Általában hiányoznak azok, akiknek, hogy úgy mondjam, talán kötelességük lenne érdeklődni. jóllehet ők többször hivatkoznak a közművelődési párthatározatból adódó fel- • adatokra. Kikre gondolunk? I Illetékes párt- és tanácsi ve- 1 zetőkre, közművelődési intéz- ; mény vezetőkre, tantestületek élén állókra és a tantestületekben dolgozókra, a külön- j böző munkabizottságok tagjaira — természetesen tisztelet a kevés kivételnek. A lényeg az: ha csak azok tüntetnék_ki figyelmükkel a somogyi amatőr művészeti mozgalmat, akiknek tisztük, kötelességük a közművelődés ügyében buz- gólkodni — teszem azt közönséget szervezni is — már akkor jó fél ház lenne ... Mert hogyan is számíthatnak azok a lelkesedéssel és ügybuzgalommal megáldott népművelők, pedagógusok, kétkezi munkások vagy hivatalban dolgozó együttestagok a szocialista brigádok megtisztelő érdeklődésére, ha az sem érdeklődik irántuk, aki Mezőgazdasági könyvújdonságok tavasszal Igen gazdag tartalommal jelent meg a Kertbarátoknak című, évkönyvjellegű kiadvány. Illusztris szerzői kollektíva munikája a nagy alakú mű, melynek szerkesztője Lelkes Lajos. Megtaláljuk benne a kertbarátmozgalom egész történetét, a Pomázon tartott alakuló üléstől kezdve napjainkig. A szerzők érdekesen, olvasmányosan ismertetik a kertbarátok tevékenységét, eddigi eredményeiket és a jövőre vonatkozó terveiket. A házikertékben is mindinkább kiszorítja a vegyszeres védekezési eljárás a hagyományos növényvédelmi és gyomirtási munkát. Az itt termelt zöldségfélék, gyümölcsök nemcsak a család ellátását szolgálják, hanem jelentős mennyiség jut belőlük közfogyasztásra. Ez a körülmény teszi elsősorban jelentőssé Andrásfalvi Pál és Vécsey Károly A házikerti növényvédelem és korszerű eszközei című könyvét. A szerzők elsősorban a vegyszeres védekezéssel foglalkoznak, mindegyik szer ismertetésekor fölhívják a figyelmet annak veszélyességére és a szükséges óvó rendszabályokra. Növényfajonként ismertetik a növényvédő szerek jellemzőit, keverhetőségét és az egyéb tudnivalókat. Űj művel gazdagodott a Kertünk, házunk, otthonunk közkedvelt sorozata. Ezúttal Túri István — Fodor Béla Kertészet fólia alatt (Zöldség- és dísznövénytermesztés) című munkáját vehetik kezükbe a sorozatot kedvelő olvasók. Ahogy a mű alcíme is mutatja, a könyv két fő részre tagolódik. Az első részben a berendezésék technikai ismereteit összegezik, itt adnak részletes útbaigazítást a fűtés, az öntözés, a szellőztetés módjairól, kellékedről. Szervesen egészíti ki ezt a második rész, melyben a zöldség-, illetve a díszönvéytermesztésről, növényvédelméről szólnak. Ez a könyv valójában nemcsak a házikertek tulajdonosainak szól, hasznos segítségül szolgál a szakszövetkezetek, a termelőszövetkezetek szakembereinek is. Másfél hónappal ezelőtt zajlott le a felszabadulási amatőr művészeti szemle siófoki városi döntője. Alaposain megkésett reagálást kaptunk a napokban a siófoki Perczel Mór Gimnázium és Egészség- ügyi Szakközépiskola három vezetőjétől. A levélben leírtak azonban állásfoglalásra, nyilvános válaszra késztetnek. Viszontsértődés nélküli, nyílt, elvi vitára! Nem kívánok hasonló szellemű »érvekkel« — mint a »Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna!« stb. — szembeszállni, bár elgondolkodtat: ha ilyen »stílusú« levelet küldenek egy lap szerkesztőségébe, milyen hangnemet használhatnak diákjaikkal szemben. Miről is van szó? Másfél hónappal ezelőtt azt »merészeltem« írni: »A gimnazisták Krúdy színpadától mást vártam. A kereszthez csalt három szerető című, ismeretlen szerzőjű egyfelvonásos nem a legjobb választás egy felszabadulási szemlére. Nehezményezik ezt a gimnázium vezetői, noha e sorok írója nem véletlenül szedette dőlt betűkkel a »felszabadulási« szót. Nem értik, vagy nem akarják érteni a gimnáziumban, hogy miért? Nos, akkor mindenki számára világossá teszem az értékelésben eredetileg csak nekik szánt mondatot. Enyhén szólva ízléstelennek tartom, ha egy felszabadulási évfordulóhoz méltó és erre a figyelmet is felhívó háttér előtt olyan darabot játszanak el, melynek fő díszleteleme a színpad egyharmadát elfoglaló, hatalmas, fekete kereszt! Mondhatnám így is — a levél cikkemre célzó szavával — baklövés! Nem is a kisebbek közül való. Hivatkozik a levél egy másik vetélkedőre, melyben ezüstérmet kaptak produkciójukra, s egy harmadikra, ahol szóbeli elismerést. Ez utóbbi »elhallgatása« miatt megróják az újságot. (Elfelejtettek tájékoztatni bennünket e szóbeli dicséretről.) Ezekről csak annyit: más hatása van egy darabnak és díszletnek diáktalálkozókon, vetélkedéseken, és más egy — még egyszer hangsúlyozom! — felszabadulási szemlén. Nem véletlenül dicsértem a homokszentgyörgyie- ket, akik Solohov Emberi sorsát adták elő emlékezetes sikerrel Barcson, s az sem véletlen, hogy a felszabadulási műsort bemutató siófoki kórházi irodalmi színpad produkcióját akkor és ott személy szerint hasznosabbnak ítéltem. Más kérdés, hogy a gimnazisták által előadott egyfelvonásost mint produkciót sem tartom egyenértékűnek például a már említett homokszentgyörgyi Radarműsorral, vagy a bogiáriak Sünön pap siratójával. Nem értem, miért gondolják úgy a gimnázium vezetői, hogy nekem a zsűri nevében és (értékelése szerint kellett volóa produkciójukról beszámolnom. Engedjék meg, hogy erről itt, a szerkesztőségben szülessen döntés. S, hogy saját véleményemet vállalom, mi sem bizonyította jobban az értékelés alatti monogrammnál. Csak »megnyugtatásul« közlöm: a zsűri illetékes tagja egyetértett és egyetért a kritikával. A minősítés odaítélése azonban a zsűrinek, mint testületnek feladata, joga. Számos egyéb mellékkörülményt is figyelembe vehet, amit a cikkíró nem. Mint ahogy egyébként így történt ez Siófokon is, amikor arany oklevelet adtak a színpadnak. Bízva abban, hogy nem értelmezik félre a nyílt szót a levél megfogalmazói, harag helyett, puskaporos levelek helyett bizonyos átgondolást javaslok minden szereplésük előtt. Hogy ne keletkezzen diszharmónia az alkalom és az előadott mü között. Leskó László egyébként e kérdésekről éppen a brigádoknak előadást szokott tartani. Higgyék el, kevés kell ahhoz, hogy a lelkesen dolgozó amatőröknek sikere — ahogy mostanában nevezni szoktuk: sikerélménye — legyen : csupán azt kellene tennünk, amiről beszélünk. Tröszt Tibor Magyar lilmeslek sikere Befejeződött Bécsiben a Collegium Hun.garicum rendezésében a magyar filmestek sorozata. Januártól Fábri Zoltán rendező legjobb alkotásai ke- , r-ültek bemutatásira. Nagy si- | kere volt a Magyarország, a ; mi országunk című filmsoro- i zatnaik is, amely hazánk szo- ! cialista fejlődéséről adott át- [ fogó képet. A cinkotai icce Mátyás király a budai vár étkezőszobájában befejezte vacsoráját, majd odasúgta háziorvosának: — Engedd meg, kedves orvosom, hogy e jóízű falatokra ne egy, hanem két icce ! bort igyaic, kivételesen csak most. — Szó sem lehet róla! — j tiltakozott az orvos. — Csak egy iccével engedélyezek, ét- I kezes után, felséged gyógyulása érdekében. Alig mondta ki ezt az orvos, az ajtónalió jelentette, j hogy Cinkotáról egy pap érkezett fontos ügyben. A jövevény engedélyt kapott a be- \ lépésre. Végig zsinóros papi ruhája a bokájáig ért. — Mi járatban vagy? — kérdezte Mátyás király. — Felséges királyunk, igazságos Mátyás, nagy a mi bánatunk. Valamikor Cinkota nagy apátság volt, ennek ellenere mégis oly magas az adó, hogy a mi népünk nem bírja megfizetni. Mátyás király így gondolkodott: míg nem én voltam ! a király, két-, háromszoros j volt az adó, most meg bár- ! milyen kevésre szabom, még- \ is sok a népnek; a kincstárnak pedig kell a pénz. — i Nem utasította el a papot, ne- j hogy rossz, híre keljen az or- I szagban, hanem rövid gon- | dol'kodás után ezt mondta: — Belátom gondotokat, szent atyám. Ezennel kijelentem, hogy egész Cinkotának elengedem az adót, ha három kérdésemre meg tudsz felelni. A pap izgatottan várta a kérdéseket. Azok így hangzottak: — Első kérdésem: hol kel föl a nap? — Második kérdésem: mennyit ér a király — Harmadik kérdésem pedig: mit gondol a király? A pap gondolkodási időt kért. Fel órát kapott, de tíz perc múlva már abban a biztos tudatban állt a király elé, hogy minden kérdésre kész a felelettel: —. Igazságos Mátyás király, az én szerény cinkotai eszemmel a következőképpel próbálok megfelelni felséged kérdéseire. Az első kérdésre, miszerint hol kel föl nap, azt válaszolhatom: felségednek Budán, nekem meg Cinkotán. — A teremburádat! — kacagta el magát Mátyás. A pap pedig folytatta: — A második kérdésre, hogy menyit ér a király, csak ezt felelhetem: majdnem any- nyit, amennyit Jézus Krisztus. Ha őt Judás 30 ezüstpénzért adta el, a király biztosan megér 29 ezüstöt. — Az apádat! — kacagott Mátyás. Más király ezért a fejedet vétetné, de én nem sértődöm meg. Folytasd hát. A Fekete-tenger partján A Krím-félsziget zöld gyöngyszeme: a Nyikitszkij botanikus kert. Módszervásár Kaposváron Hol a gitár, koináiiiass/ony ? ! A vetélkedők megszokott i előjátéka: mindenki izgul, mindenki a jegyzeteit lapoz- ! gatja, még az utolsó percek - j ben is. Így van ez minden í vetélkedőn, így volt a tegnap I délelőtlin is, melyen a kapos- 1 vári járás négy ifjúsági klub- 1 ja mérte össze a tudását a megyei KISZ-bizottságon. Életűkről,' az otthoni klub- munkáról keleti - számot adniuk, részleteket bemutatniuk. A várdai ifjúsági klubnak még nincs vezetője, a kis községben élő fiatalok minden megmozdulása az együttes munka eredménye. Tapasztalatokkal nem rendelkeznek, mégis a legéletrevalóbb játék volt az övék. Vidám földrajzi vetélkedőt mutattak be Hol a gitár? címmel. A hangszer keresésére indulnak a csapatok — persze csak képzeletben —, s minden állomáson, helységben egy játékos kérdésére válaszolnak. A várdaiak munkája szépen példázza, hogyan lehet megismertetni a szőkébb — Igenis. A harmadik kérdésre pedig, hogy mit gondol a király, röviden tudok válaszolni: azt gondolja, hogy most a cinkotai plébánossal beszél. Pedig én csak kántor vagyok, a plébános úr papi ruháját magamra véve helyette jöttem el. Mátyás nevettében a térdét csapkodta, azután felállt a trón dobogójára, és megveregette a kántor vállát: — Jól feleltél! Ezek után teljes egészében cltörlöm Cinkotáról az adót. — Nem kívánom én azt — felelte a jövevény —, az csak a nemeseknek, a földesuraknak és a papoknak volna jó, a nép elégedett az adóval is, felségeddel is. Majd odahajolt a királyhoz és a fülébe súgta: — Inkább azt kérném felségedtől, ha már meg al<ur jutalmazni, rendelje el, hogy Cinkotán nagyobb legyen a bormérő icce, mint eddig volt. — Kívánságod máris teljesült! — Azzal Mátyás kiadta parancsba. hogy vétessék írásba: Cinkotán jóval nagyobb legyen az icce, mint , bárhol az országban. Azután a kántorhoz fordult, a fülébe súgta: — Tőled meg azt ké- j rém, ha elkészül az űj cinko- ; tai icce, egyet küldj be az ud- \ varomba. De titokban ám, ne- \ hogy a háziorvosom észrevegye. Én is hadd járjak jól... j Népmeséből átdolgozta: Dénes Gésa ' környezeten keresztül a nagyobb földrajzi egység ezernyi érdekességét. A tátompusztaiak más játékot hoztak. Bizonyos sportágak jellemző mozdulatait mutatták be, s a klubtagoknak meg kellett mondaniuk, milyen játékról van szó, s milyen erőfeszítés kell hozzá. A honvédség Latinca Sándor klubja nyújtotta a legtöbb élményt. Egész estét betöltő programot adtak át a többi klubnak. A szellemi vetélkedő díjai mellé karikatú- I rát készítettek a versenyzők- j ről, a zsűriről és Kovács Jenő | honvéd csilogtatta meg pan- tomimtudását. A katonaélet, ! a szórakozott orvos kelt élet- ■ re mozdulatai nyomán, nagy j derültségére a közönségnek. A somogygeszti ifjúsági j klub tagjait mint irodalmi i színpadosokat ismertük rgeg | korábban. Ök az alapítói a j Ho Sí Minh klubnak, tevékeny közreműködők a különböző foglalkozásokon. Versenybemutatójukon példákat játszottak arról, hogyan ismerkedhet meg egy fiú és egy lány napjainkban, majd közösen vitatták meg azt is, hogyan ülik és hogyan nem. A bemutatók után ügyességben és tudásban mérkőztek a klubtagok, így dőlt el a helyezések sorrendje. A honvédség mögött a somogy- gesztiek és a várdaiak végeztek holtversenyben, majd a tátompusztaiak következtek. N. J. Budapesti nyár A Fészek művészklubban tegnap sajtótájékoztatón ismertették Budapest nyári kulturális programját. Elsőként Katona Ferenc, a szabadtéri színpadok igazgatója elmondotta: három színpadon fogadják változatos, igényes műsorukkal a közönséget. A Körszínház idei újdonságáról Kazimir Károly Ko&suth-díjas érdemes művész tájékoztatta a sajtó munkatársait. Itt július 4-én Agyagtáblák üzenete címmel bemutatják a Gilga- mes-eposz színpadi adaptációját is. Várhegyi Tibor, az Országos Filharmónia titkára elmondta, hogy a nyáron egyebek között 32 kamarazenekari hangversennyel kívánnak hozzájárulni a kulturált zenei igények kielégítéséhez. A. Májtiás-templomban ismét megrendezik a népszerű orgonaesteket, legnevesebb hazai művészeink közreműködésévei.