Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
fl Hitler-ellenes koalíció katonai szerepe M. SZOVJET diplomácia a két világháború között és különösen a hitleri fasizmus uralomra jutása után, minden lehetőséget megragadott a kollektív biztonság, a béke megvédése, az agresszió veszélyének elhárítása érdekében, A második világháború kirobbantását azonban nem sikerült megakadályoznia, annyit tudott elérni, hogy a hitleristák által kirobbantott világégés nem a Szovjetunió területén kezdődött meg. Ez a szovjet külpolitika nagy eredménye volt. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati imperialista hatalmak, főként Anglia és Franciaország vezető körei, a Szovjet-Orosz- ország elleni intervenciók kudarca után, jelentős anyagi támogatást nyújtottak a vesztes Németországnak mielőbbi talpraállásához, a revanspoli- tikából fakadó militarista törekvések realizálásához. 1933—1939 között a nyugati diplomácia nyíltan táplálta a hitleri vezetés világhódító ábrándjait. Azt remélve, hogy ezek a törekvések Hitlert kelet felé, a Szovjetunió ellen orientálják. Csakhogy Hitler világuralmi terveiből nem maradt ki sem Franciaország, sem Anglia, sem az Egyesült Államok, mint ahogyan beletartozott az európai közép- és kisállamok leigázása is. És Hitler a hódító hadjáratot ez utóbbiak bekebelezésével, illetve a fasiszta tömbbe csalogatásával kezdte. Folytatta Franciaország megtámadásával és Anglia közvetlen veszélyeztetésével. Csak ez után érezte magát elég erősnek a Szovjetunió elleni agresszióra. Vagyis, amikor 1941. június 22-én a hitleri hadigépezet megindult a világ első szocialista állama ellen, mór Európa jelentős része a hitlerista érdekeket szolgálta. Az 1941 júliusában megkötött angol—szovjet megállapodások jelentették az első lépést a Hitler-ellenes koalíció kialakulásához. Ezt követte augusztus 2-án Roosevelt nyilatkozata, majd a Churchillel augusztus 14-én New Found- landban megfogalmazott ún. Atlanti-óceáni Államok okmánya. Ennek az okmánynak a nemzetközi megvitatására 1941 szeptemberében került sor Londonban. Ott a Szovjetunió képviselője beterjesztette a szovjet kormány elvi álláspontját és programját a Hitler-ellenes harcra, a fasiszta államokkal szembeni magatartásra vonatkozóan. Ez vált a koalíció programjává. A megbeszélésen elfogadott megállapodáshoz 1942. január elsején már 26 ország csatlakozott. Ezek az államok a később hozzájuk csatlakozókkal képezték és alkották az Egyesült Nemzetek Szövetségét. 1941. SZEPTEMBER 29-én zajlott le az első moszkvai értekezlet a szovjet, amerikai és angol kormányok képviseA Szovjetunió Vörös Hadseregének és a szövetséges haderőknek harapófogójába került náci hadigépezet nem bírt ellenállni. 1943. április 25-én a szovjet és amerikai katonák Torgau mellett, az Elba hídjának romjain találkoztak, és kezet nyújtottak egymásnak. lőinek részvételével. Roosevelt reálpolitikáját tanúsítja, hogy bár az Egyesült Államok nem volt hadiállapotban a fasiszta tömbbel, kifejezte készségét Európa népeinek támogatására a hitleri Németország elleni harcban. Ezt az álláspontját akkor is fenntartotta, amikor 1941 decemberében Japán megtámadta Pearl Harbournál az amerikai haditengerészeti támaszpontot, és az USA hadat üzent Japánnak. Rooseveltnek az volt a véleménye, hogy az európai fasiszta rendszerek felszámolása előfeltétele a japán fasizmus szétverésének. A Hitler-ellenes koalíció'ka- tonai sikerének egyik alapvető oka tehát, hogy a politikai cél, amiért létrejött — a fasizmus megsemmisítése — az egyetemes emberi haladás érdekeit fejezte ki. Az is a történelmi igazsághoz tartozik, hogy a közösen megfogalmazott politikai és katonai cél elérése, a fasiszta koalíció szétverése érdeké- oen a szövetséges nagyhatalmak erőfeszítései korántsem voltak egyenlőek. A szovjet— német arcvonal 47 hónapig létezett. A hitleri hadvezetés fő erőit mindvégig a keleti arcvonalra összpontosította. Tények és adatok sokasága bizonyítja. hogy a háború fő terhét 1941. június 22—1945. május 9. között a Szovjetunió viselte. A nyugati szövetségesek mindvégig érzékenyen figyelték a hadiesemények alakulását a keleti arcvonalon. Korlátozott mértékben ugyan, de anyagilag is segítették a szovjet hadvezetést, hogy a Vörös Hadsereg kibírja a hitlerista hadigépezet roppant nyomását. Megnyugodva vették tudomásul, hogy a Vörös Hadsereg Moszkva alatt nemcsak megállította a r.émet támadást, hanem véget vetett a hitlerista hadsereg legyőzhetetlenségéről táplált illúzióknak. Nem kívánok kitérni a második európai arcvonal problémájára. Ä körötte zajló huzavona szemléltetően bizonyította — főként az angol imperialisták politikai taktikázásait, arra irányuló törekvéseit, hogy a Szovjetunió minél jobban legyengüljön a hitleristákkal vívott véres küzdelmekben. A második arcvonal megnyitásában végül is alapvetően az alábbi tények játszottak szerepet: a Vörös Hadsereg 1944. évi támadó hadműveleteinek sikere, az a körülmény, hogy a szovjet csapatok felkészültek nemcsak hazájuk teljes felszabadítására, hanem arra is, hogy ezt követően folytassák az ellenség üldözését egészen Berlinig. A HITLER-ELLENES koalíció a történelemben az első olyan szövetség volt, amelyet különböző társadalmi rendszerű nagyhatalmak hoztak létre. Nagymértékben a rugalmas szovjet diplomáciának köszönhető, hogy a koalíció belső, feszítő ellentétei, amelyeknek számos jele mutatkozott 1943-ban, a teheráni konferencián nagyrészt levezetődtek, és a háború befejező szakaszában ez a szövetség — a fasiszták reménykedéseit szétzúzva — nem gyengült, hanem ellenkezőleg: megerősödött. Képes volt a kitűzött cél következetes végrehajtására, a hitleri rendszer katonai szétverésén túlmenően a háborús főbűnösök feletti igazságos ítélet meghozatalára is. 1 Dr. Godó Agnes alezredes, hadtörténész L Heti belpolitikai összefoglaló Hétfőtől szombatig Hatalmas, színes, politikus és lelkes! — így jellemezte Kádár János negyedmillió dolgozó május 1-i budapesti felvonulását. És azt hiszem, ha más-más arányokban is, ugyanez állapítható meg az összes többi ünnepségről is. Az ünnepségek, természetesen, elsősorban a 30 éves jubileum jegyében folytak. Ami nem zárta ki, hogy itt-ott ezen a napon tegyék fel a koronát valami kiemelkedően fontos munkára, mint például Salgótarjánban, ahol az eredetileg tervezett terminus »félidejére« sikerült üzembe helyezni az üveggyár hatalmas új olvasztókemencéjét, s ezzel megkétszerezni az üzem termelését. Az ünnep alkalmából Gáspár Sándor mondott rádió- és tévébeszédet a párt Központi Bizottsága és a szakszervezetek nevében. Egyetlen mondatát idézem: »Nem látványos megnyilvánulásokra, látszat- eredmenyekre, hanem szívós és fegyelmezett munkával elérhető, tartós eredményekre van szükségünk.« Ilyeneket jutalmaznak a kongresszusi zászlók, amelyek a héten sorra jogos tulajdonosaik birtokába kerültek. Utalnék ezúttal az ünnepi lapok egyik-másik különös figyelmet érdemlő cikkére is. A Magyar Nemzetben dr. Szaba- dy Egon a népesedési kérdésekről végzett közvéleménykutatásról szólván megállapítja, hogy az ismert intézkedések hatására már az első évben, 1974-ben, 30 ezerrel több volt az újszülött, mint 1973- ban. Az ez évi születésszám pedig lényegében azonos lesz a tavalyival, vagy még azt is meghaladja. Ami a népesedés- politikai intézkedések rangsorolását illeti, a megkérdezettek a lakáshelyzet javítását tekintik a legjelentősebb ösztönzőnek. Nem véletlen tehát, hogy a Népszabadság május 1-i szamában Bondor József minisz- i tér cikkét olvashattuk, amely | .már »túl az Négymillión« je- { gyében íródott. Regisztrálva j az eddigieket — az elmúlt 15 ! évben minden harmadik család új lakáshoz jutott, s csupán az idén záruló ötéves szakaszban 430 ezer lakás felépülése várható —, rátér az új program végrehajtására, mely a jövő évben kezdődik. Eszerint 1976-tól 1980-ig 450 ezer lakás felépítését tervezik. A gyors városiasodás és az ezzel párhuzamosan fejlődő j közlekedés, automobilizmus ! »sok áldozatot követel«, leg- j alábbis gyakran fogalmazunk j így a baleseteket említvén. A I Közlekedésbiztonsági Tanács j sajtótájékoztatóján nem így j fogalmaztak, amikor a közúti ! balesetek növekvő számát és I jellemzőit ismertették, hiszen j nem kell és nem is lehet belenyugodni a balesetek folytonos í növekedésébe. Hadd tegyem j hozzá, hogy különösen vidé- | Közösségek születnek Igazi közösségek nem formálódhatnak ki funkcionális belső demokrácia nélkül. Egy sereg együtt dolgozó ember még nem okvetlenül közösség. Azzá csak a szellem, a lélek, a gondolkozás és az ízlés, együttvéve az erkölcsi kohézió teszi-. Veres Péter jrta ezeket a máig is rendkívül időszerű sorokat. Társadalmunkban ugyanis egyre több jelét tapasztaljuk az új típusú munkahelyi közösségek kialakulásának. Ezek a közösségek nem mesterségesen létrehozott, egyéni céljaikban különböző emberek vegyes érzelmű, egymástól gyökeresen eltérő gondolkodású, laza csoportjai. Ma már mind több jelét tapasztaljuk, hogy intézményekben, szövetkezetekben, munkahelyeken egyre több olyan csoport, közösség kovácsolódik, amelyeket a Veres Péter-i meghatározásban fölsorakoztatott ismertetők jellemeznek. »Még felsorolni is nehéz volna, hogy mi mindent köszönhetünk mi a szocialista brigádoknak!« — mondta nemrégiben a munkaversenyfelelős a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Óvodaépítés. parkosítás, munkaverseny- felajárúások, munkavédelmi és kulturális vetélkedők, szavalóversenyek, kommunista műszakok, munkavédelmi őrjáratok és hasonlók töltik ki az életüket, a mindennapi megszokott munkán kívül. A kérdés csak az, hogy ez a sokszínű tevékenység menynyire származik a brigád (a közösség) belső szükségletéből, s mennyit tesznek felső »sugallatra«. Pontosan elhatárolni a kettőt nem is lehet — nem is kell —, mégis a közösséggé válás, a cselekvési egység, s a közösségben kiteljesedő emberség csak akkor igazi, csak akkor I bensőből fakadó, ha a vállalások és az egyéb cselekedetek ! összekapcsolódnak az öntevékenyseggel. Ennek a biztos háttere — Veres Péter szavaival — a »funkcionális belső demokrácia« lehet. Ez nemegy helyen azonban hiányzik még, így a munkabrigád nem mindenütt igazi közösség. A közösség a fejlett szocialista termelési viszonyok tipikus szervezési módja. E közösségeket nem lehet egyszerűen kigondolni: a szocialista társadalom polgárai és intézményei a történelmi gyakorlat folyamatában foglyák kikísérletezni a megfelelő közösségi formákat. S nem légüres térben, hanem a konkrét történelmi terepen: a szocialista tulajdon és termelési viszonyok talaján. Tudjuk, hogy az utóbbi évti- ! zedekben (Somogybán a legken feltűnő ez, az országos átlagnál is nagyobb mértékű a baleseti hányad Bács-Kiskun, Győr-Sopron, Zala, Vas, Borsod és Komárom megyében. Ilyen a tavalyi mérleg. És idén, az első negyedévben, országosan újabb 7.8 százalékkal nőtt a balesetek száma, ! ezen belül a halálos baleseteké 24 százalékkal! •A tömeges testnevelésről tárgyalt a SZOT elnöksége, i különös tekintettel a sport- í egyesülettel nem rendelkező vállalatok dolgozóira. A meg- ( oldás: közösen építendő játékterek, kispályák. A SZOT ez évi díjait is kiosztotta a hé- ( ten; a kitüntetett írók, művészek közül Töröcsik Mari színésznőt és Lörincze Lajost, a í nyelvészt említem. Már csak azért is, mert a napokban ősz- j tották ki a »Szép magyar beszéd« díjait, amelyekért nem kevesebb mint 12 ezer közép- iskolás versengett. Szép szám. j Ehhez már a szép magyar szó i jegyében csupán egyetlen hír í kínálkozik: május 1-én volt 30 J éve. hogy egy nyomasztó korszak után, háború és pusztulás után. ismét megszólalt a j Magyar Rádió. Balog János 1 I utóbbi évtizedben) megindult j ' iparosítás a régi közösségi for- 1 ! mákat radikálisan fölbomlasz- j lotta. A régebbi magyar tár- | sadalom alapközössége a falusi nagy család volt. amely egy- | szerre termelési és fogyasztási egységnek is számított, A csa- , 1 ládi ház egyszerre volt otthon j I és munkahely. A munkát a I nagy család érdeke szerint 1 szervezték, a paraszti kultúrát I és az emberek érintkezését ! szigorú hagyományok szabá- | lyozták. Az iparban elhelyez- j I kedett emberek igen nagy ré- } sze olyan fiatal, vagy még in- j J ká'ob középkorú ember, aki falujából ezt a nagy. családokra j jellemző élményanyagot, ér- , tékrendet hozta magával. Mosót ól értetődött hogy az első brigádok — min- j den ellenkező hagyomány nélkül — egyszerű alkalmi mun- | kabrigádnak számítottak, s I nem voltak a szó valódi értelmében vett közösségek, összetételüket rendszerint az össz- üzemi érdekek határozták meg, amelyeknek legfőbb jellemzője a technológiai ésszerűség. Nem egy vállalati vezető a rendszeres túlóráztatást burkolta demagóg módon a társa- i dalmi munkafelajánlásök'oa. A ! j kezdeti közösségeknek nem i volt meg a belső öszetartó erejük, csupán a keretét adták egy később kiontakozó. eredményes közösségé válásnak. Mivel igényeik, élmányanya- guk, értékítéleteik sokszor annak a gyökeresen eltérő szociális, kulturális és osztályhelyzetnek a képét mutatták, ahonnan a brigádtagok jöttek, el kellett telnie néhány évnek, amíg valamennyire is egységes arculatú és közös érdekek által vezérelt munkásokká váltak. Ma az üzemeket járva egyre több jelét látjuk, hogy a szocialista brigádok az egyszerű munkahelyi (alkalmi) csoportokból valóban összeforrt, jóban-rosszban összetartó, önállóan kezdeményező közösséggé válnak. A korábban említett szavalóversenyt például teljesen önállóan tervezték. Tudok olyan üzemről is, ahol a brigádok önmaguk szervezték meg a lógások fülöncsipé- sét. Másutt munkaidő után közösen segítik egymást a házépítésben. Alakul, formálódik a brigád szerkezete. csoporttá válik, mei; kiscsoportokra jellem... -.yek szerint szervezi önmagát. Később olyan brigáddá, amelynek már bizonyos önállósága, sajátos belső törvényei vannak a műhelyben. S a brigádok vállalásaiban fokozatosan erősebben előtérbe kerülnek a végzett munka minőségi oldalai. Ehhez azonban már magasabban képzett, egymást jól éttő, közös gondolkodású és érdekeltségű emberekre van szükség. Aki átlátja, hogy a munkafolyamatban hol a hiba. szóvá is teszi azt. Nem hiúságból, s nem is azért, mert a vezetők megkövetelik tőle. Nem. Azért, mert érdeke. így lesz kevesebb a reklamáció. így lesz több az anyagi és erkölcsi elismerés. Ezért is volt minden korábbinál nagyobb sikere a XI. pártkongresszus és hazánk fel- szabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenynek. Csupor Tibor „Bizonyítani okarok” Egy hónapja KISZ-esek Nemrég fejeződtek be a KISZ vezetöségválasztó és értékelő gyűlései, ahol a tagok eldöntötték azt is, hogy a szövetségbe jelentkező fiataloknak megadják-e a tagsági igazolványt? Akik a gyűléseket megelőző hónapokban bebizonyították: érdemesek a KISZ- tagságra, azokat fölvették az ifjúsági szövetségbe. Dómok Ferenc, a kaposvári 503. sz. szakmunkásképző villanyszerelő-tanulója. Egy hónapja KISZ-tag, Kilián-próbát 1 tett: — Mielőtt jelentkeztem, nerp ! sokat tudtam a szövetségről. A Kilián-körben azután megis- ! mertem a szervezeti szabály- ! zatot. Nem gondoltam, hogy ennyi mindent kell tudni, i ilyen sokféle kötelessége van egy KISZ-tagnak. De ez nem j riasztott vissza. Láttam, hogy a társaim milyen rendezvé- I nyékén vesznek részt. Sokat vitáznak, közösen kirándulnak. Én is szeretek a politikáról beszélgetni, de ahhoz tudni is kell, hogy mi történik, és meg kell érteni; miért. Ismerőseim beszélgetéseiben mindig szerepelt: »emlékszel, a vitakörön ez meg az volt.« Láttam, hogy a KISZ összerázza a társaságot. Ezért jelentkeztem és ezért nem ijedtem meg a követelményektől. A Kilián-próba előtt mégis- | merkedtünk a KISZ életével, és feladatokat kellett megöl- ) dánunk. Egy somogyi 1919-es | mártír életéről gyűjtöttem j adatokat. Társaimmal együtt j az intézet padlásklubját dí- ‘ szítettük. A fotÓ6zakkör tagja vagyok, a KISZ-es rendezvényekről, az iskola életéről készítettünk fényképeket, sokszor éjfélig is nagyítottunk. A Kilián-kör értékelésénél elfő- | gadták a munkámat. Az alapszervi gyűlésen, március 15- én megkaptam az igazolványt. Ezentúl minden évben számot kell adnom a vállalt feladatokról, bizonyítani akarok, hogy megkapjam újra az igazolványt. Ha végzek az iskolában, visszamegyek a falumba — zákányi vagyok —, ! ott akarok dolgozni. És azt hiszem. az' itt szerzett tápaszta- i latokkal az ottani KlSZ-ese- ket is segíthetem majd. Be ne Rita a kaposvári Táncsics . gimnáziumból szintén egy hónapja KISZ-tag, elsős; — Az általános iskolában kisdobos-, majd úttörővezetőségi tag voltam. Ügy gondoltam, hogy az ifjúsági szövetségben hasonló feladatok várnak rám, mint ott, csak épp már nagyobbaknak való »szinten«. A Thälmann-alap- szervezet Kilián-körébe jelentkeztem. Ebben a csoportban a matekosok és a fiziká- sok vannak, ez a két tárgy a kedvencem volt. Az alapszervezet titkárát már régóta ismerem, a teljesen »idegen« iskolában ez is hozzájuk vonzott. Sajnos, a kör nem volt eléggé jó. Száraz, kevés élményt nyújtó előadásokat hallottunk. Azt tudtam, hogy az alapszervezet munkája sokkal érdekesebb — megnéztem az akcióprogramot —, ezért is maradtam. Végül is megkaptam az igazolványt. Most készülünk az új 'akcióprogram kidolgozására. Ebből a legközelebbi Kilián-kör vezetésének egy részét szeretném majd feladatként megkapni. Már beszélgettünk róla. Színesebbé, érdekesebbé tesszük a foglalkozásokat jövőre, tanultunk a magunk kárán. A következő »generációnak« többet akarunk adni. A KISZ több, mint egy ösz- szegyűlt baráti kör. Érzem. Megfogalmazni azonban nagyon nehéz, hogy miért. . . szeretek együtt dolgozni a többiekkel... Nem kértem a »meghatározást«, miért több? Az érzelmi kötődés mindig előbb alakul ki mindenkiben. A társak, a tanulás, a közös munka úgyis tudatosítja majd a választ a mai »miértekre«. L. P.
