Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
Kerék Imre Rege haj regülejtem szántottam vetettem sziket boronáltam kmkukkfüves réten háltam dűlőszélen zizegtek fölöttem szőke rozskalászok kék búzavirágok álomba ringattak szarvasok nyomából vizet merítettem tenyeremből ettek az égi madarak aki hordtam vala ékes napot vállon árdeli szép holdat bimbós éveimből aj semmi se maradt vetettem nyakamba könehéz tarisznyát taposott szegények gondjával rakottat magam szétosztottam virágnak bogárnak aj mi minden voltam parasztok tenyerén szétmorzsolt búzamag friss tavaszi zápor vetésit bokrosító aj mi leszek immár odahagyott fészke költöző madárnak árva őszi csillag isten tenyeréből áldott földbe hulló haj regülejtem regülejtem Szabadság ' - ■ Vasas Károly kisplasztikája. Zenekultúránk harminc éve (IV.) Kórusmozgalom A munkáskórusok a második világháború előtti években jelentős részt vállaltak a kommunista párt politikai és kulturális feladataiból. A kórusvezetők az örök művészeti értékek befogadására, az emberibb, kulturáltabb élet igé-. nyére és harcos politikai hitvallásra nevelték dalosaikat. Érthető, hogy az együttesek csendőri megfigyelés alatt álltak, munkájukat gyakran akadályozták a hivatalos szervek, s nem egyszer illegalitásba is kellett vonulniuk. A magyar kóruskultúra szabad felvirágzásának nyitánya: 1945. január 28. Budán még folytak a harcok, amikor a Magyaf Színházban az MKP Szabadság-matinét tartott, amelyen Kállay Gyula mondott beszédet, s többek között Major Tamás és Gobbi Hilda is közreműködött. A jelen levő munkásdalosok Kodály A magyarokhoz című kórusmüvét énekelték, s Berzsenyi Dániel szavai új értelmet, megvilágítást nyertek: »Szabad nép tesz csuda dolgokat!« 1947-ben Orosházán tartották az első szabad dalosünnepélyt, több mint félszáz fővárosi és vidéki kórus részvételével. Ugyanebben az évben a Vásárhelyi Zoltán által vezetett munkáskórus a skóciai Llangollenben rendezett nemzetközi kórusversenyen első díjat nyert. Azóta együtteseink számos díjat hoznak a világ különböző rangos kórusversenyeiről. A 60-as években ismét új erőre kapott az amatőrkórus- mozgalom. 1961-ben rendeztek először Debrecenben kórusfesztivált, amely azóta is a legjobb európai és hazai együttesek reprezentatív seregszemléje, születő új művek ihletűje és fóruma. Megismerkedhetnek itt együtteseink a különböző nemzetek kórusművészetével, s itt hangzanak el a Debrecen város tanácsa által erre az alkalomra megrendelt kortárs magyar kórusanűvek. Szintén az új kórusanűvek műhelye a kétévenként rendezett váci Duna-kanyari dalostalálkozó, Pécsen a kamarakórusok országos fóruma alakult meg, Veszprémben pedig a nemzetközi éneklőhét rendezvényei adnak méltó alkalmat a kórusok találkozására, kölcsönös tapasztalat- cseréjére. A régi, nagy múltú munkáskórusok mellett az utóbbi években szárnyra kapott az ifjúmunkások, a szakmunkás- tanulók éneklési kedve. Sok új csoport alakult, átvehetik majd a stafétabotot a régiektől, amelyeknek jelentős része — sajnálatos módon — az elöregedés problémáival küzd. A tavalyi minősítőn először vehettek részt az ifjúmunkások kórusai, sőt megrendezhették a szakmunkástanulók első onszágos kórusfesztiválját is. Hat város területi elődöntője után Karcagon három napon át csaknem másfélezer fiatal énekelt. A Magyar Rádió éneklő ifjúság mozgalma az iskolai kórusok szakmai fejlődésit, egészséges versengését segíti elő. A Kóruspódium adássorozataiban pedig a legjobb felnőttkórusok mutatkozhatnak be. A munkáskórusok nagy ünnepi seregszemléje az országos Vándor Sándor íjesz- tivál. Az utóbbi években pedig a televízió Röpülj páva népdalversenyének jóvoltából ' örvendetes fejlődésnek indultak a paraszténekkarok is. Kórusaink nemzetközi sikerein túl egyik legfontosabb itthoni elismerése, hogy néhány éve részt vállalnak a hivatásos hangversenyéletben. Számos nagy sikerű produkció, zeneakadémiai vagy rádiókoncert tanulsága, hogy a legjobb kórusok hivatásos szólisták, hangszeres muzsikusok és együttesek mellett is megállják helyüket, sőt egy- egy ilyen ünnepi alkalom szárnyakat ad a dalosoknak és fontos állomása lehet további fejlődésüknek. Érdemes tehát a helyi kórusokra alapítva 'kiszélesíteni a hangversenyéletet. A felhangzó közös ének Kodály szavait példázza: »Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, ami átsegíti sok bajon. A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.« K. A. E gy gyalogsági akna levágta Bisztra mellső lábát. Sípcsontjának véres csonkjai meredeznek. Bisztra a szennyes földön hever, lágyéka rángatózik. A simongáti erdő minden zúz- marás gallya ott tükröződik szemében, violaszín szeme néz és könyörög ... Todorov hadnagy idegesen játszik pisztolyával: ó, ez az ideges kéz egyszer csak fel » fogja húzni a pisztolyt, fel fogja emelni, és a cső üres szemét Bisztra koponyájára irányúja. A ló orrlukaiból vér gőzölög, foga vacog... A hadnagy finom ajka repedezett, szája sarkában alvadt vércsomócskák. És mintha hangjában is alvadt vércsomócskák lennének a front hidege miatt... -Ó te Todorov, te letekert kábeldob! Mi az atyaúristent kerestél a simongáti erdőben, a te telefondrótjaid az országút másik oldalán húzódnak! Tudod-e, hogy III. Rihárd egész Angliát egy lóra cserélte? A cipőtalpad nem ér annyit, mint ennek a szenvedő állatnak a lehelete. Todorov két kézzel fejéhez kap. Pisztolya a nyúlprémes sapka felett meredezik. Elfut innen, hogy ne lássa Bisztra violaszín szemét, elfut, azt se n tudja hová, míg valami akna feldobja a fára a csizmáját, a lábával együtt... A hóban feketéllik a vérrel és tavalyi avarral kevert, feltúrt föld. Nincs pata, nincs patkó. A vasszilánkok elröpítették valahová. Szép kanca ez a Bisztra, homlokán fehér csillag, tompora fényes, szügye erős, és megremeg, megremeg, ahogy megérzi a lovast. Szép volt, de most a szügye görcsbe rándul. Egy lövés, egy rúgás a véres tőkére, és vége... Nanjo, lovas küldöncöm Bisztra farát cukros vízzel mosta, és sakktáblaformára kefélte. Fehér bőrből lábszárvédőt is gombolt a pata fölött a karcsú sípcsontra. Fényesre szidolozta a kötőfék sárgaréz gombjait. Mikor az istállónál megláttam a ló homlokától a farka tövéig pompás testét, megismertem az igazi lovaslelkesedést. Tölts, Todorov, lőjj! Lőjj, mert elér a végzet! A lovat nem a fájdalom kínozza, hanem a kín, mert elhagyja a lovasa... & hadnagy egy helyben topog. A meghűléstől alvadt hang megsebez engem, és vért fakaszt: ölj meg, helyettes, nem bírom tovább ... Megyek a zászlóaljtörzs felé, s látom, hogy a köpenyem vége a csizmám köré tekeredik; imbolyogva járok a gödrök szabdalta földön; a torkom kiszárad. Minél mész. szebb Bisztra csupasz csontjától, violaszín szemétől, a lövéstől, mely felsivít, és megrázza, sarkaiból kifordítja a simongáti erdőt!, A lövés felsivított, és megrázta a simongáti erdőt, Ö, ez a simongáti erdő! Todorov hadnagy messzire elkerül en_ gém. A zászlóalj orvosa egy vasdarabkát vágott ki lábikrájából. A tábori varrodában megfoltozták a nadrágját. A hadnagy botra támaszkodik. Amikor meglát, már messziről elkanyarodik, és erősebben nehezedik a sebesült lábára. Mutatja: én is megsebesültem, az én megüvegesedett szememben is tükröződhetett volna a behavazott erdő. A véremmel fizettem ... Sztaniszláv Szivriev * A bolgár író több elbeszélésének színhelye a Dunántúl. A Kaposvár környéki harcokban vesztette el fél szemét. Mennyi vér szűrődhet ki egy csipesszel kipiszkált vasszemmel együtt! Fájó lel- kemmel fizettem én: hova lett a lovam... Most nem lovon ülök, hanem egy izzó vassal bélyegzett nyomorékon. Valami Geron a neve, és a gerince olyan, mint a fűrész. Ennek a fülét átfonni, ennek remegnének idegesen nyirkos orrlukai, ha-ha!... Egy ilyen lónak még a kötőfék is sok, de ezt kantárral is felszerelték. Bisztrát kemény combbal szorítottam, s ha sarkantyút érzett, máris galoppba kezdett. Rövid száron tartottam, egy helyben. A mozdulatlanul, egy helyben álló, de már feszülő izmokkal futásra kész kanca mindig mámo- rító reszketéssel töltött el, amit csak a lovasok ismernek. Geron karrierje: lustán dobálja a tomporát, és esztelenül forgatja rövid nyakát. Ügy üget, mint ahogy az öszvér poroszkál. Sörénye szálanként meredezik... Todorov, mi az ördög jutott eszembe, hogy éppen a Bisztrát adtam neked? Ilyen ló való egy takarékpénztári tisztviselőnek?!... Todorov messziről elkerül engem. Ott van neked a Geron, beszélgess a Geronnal! Várd ki fűrészfogas hátán, míg kihullanak a fogai. Hallgasd, hogyan poroszkál zavarodottan, s ha nincs jobb dolgod, neveld meg, hogy poroszká- lás helyett egyenletesen ügessen, mint egy katonaló ... Istenem, micsoda lovak vannak ebben a hadseregben! Micsoda patkók dobognak a Száva fából készült hídján! Ló ló mellett, és tarisznyák a lovakon . . . Ha az ember belegondol! Micsoda fajlovak várnak az istállókban az öregedő ezredparancsnokokra! Melyik dagadt ezredes tartja kezében annak a féktelen paripának a kantárat, melynek tomporán mintha árpagyöngy nőne? Új könyvekről — röviden A Kossuth Könyvkiadó népszerű Mit kell tudni? sorozatának új köteteként napvilágot látott a Mit kell tudni a nemzetközi szervezetekről? A szerző, Gallyas Ferenc sorraveszi a legfontosabb nemzetközi szervezeteket, bemutatja felépítésüket, közli legfontosabb adataikat. Megjelent Rukics Ferenc ismertetője is Lakáshelyzet, lakáselosztás címmel. Második kiadásban látott napvilágot Jo- szif Lavreckij Che Guevara című életrajzi műve. Ismét kapható Dymphna Cusack híres regénye, a Fekete villám. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai között találjuk a bolgár népmesék reprezentatív kötetét, mely Ravasz Péter címmel, művészi illusztrációkkal jelent meg. A magyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretében látott napvilágot a Kondás Jankó meg az aVany- hajú lány című szlovák nép- mesegyű j ternény. Száz partizán és ellenálló rövid történetét közli a Legenda nélkül — Vadász Ferenc tollából. Riportok, portrék, visszaemlékezések gyűjteménye a Sorsvázlatok; a felszabadulásról szóló vallomások antológiáját Thiery Árpád állította ossz». A pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban látott napvilágot Jan Ryska ifjúsági regénye, a Nagyapa. Az ezredparancsnokoknak sárga »ká-dé-ef« jutott, a »KDF« puha nyergében az ember feneke igencsak puhán ül... A hadseregparancs, nők olyan lovon sétál fel a alá Szigetváron, mint az igazi hattyú. Piros lampasza fölfelé hajlik a térdével együtt, lovaglónadrágjának hátsó fele szarvasbőr, a puha bőr finoman csúszkál a zsokényeregben, lovaglópálcáján ragyognak a gyöngyház rombuszok. Én meg egy nyomorékon ülök... Hát igazság ez!? Az égő faggyú füstös lángja beteges, hódító álomba szenderít, de nem tudok elaludni. Az ablaküveg meg- megzörren a távoli robbanásoktól. A közelben géppuskatűz ropog. A hideg égbolton megüvegesedett szem a hold; kívánj neki jó egészséget! Nem látom, de az ablak sarkaiban összegyűlt, szélhord ta hószemek szikráiból érzem. Most a Vadasmajorban a kút gémjére ömlött vízcseppek- ből fényes jégcsapok lettek, melyek vágnak a hidegben. Nagykorpád felé a havas síkságon ösvényt húz a holdsugár. A kiserdő alatt, az első vonalban, ahol nem szabad tüzet gyújtani, a katonák dideregnek és szidják a hideget. Mert olyan bajt kapnak tőle, hogy asszonyaik hasa üresen marad. Én meg beteges faggyúfüstös félálomban fogukat vicsorító, hánykolódó, rángatózó lovakat látok. A lovak vöröslenek; egy sörény végigtörli a vöröst, és a vörös smaragdzöldbe megy át. Aztán előugrik egy kék foltocska, növekszik, egy ló szemévé válik, melynek violaszín fényéből behavazott ágak fehérlenek... — Ki a?? Egy ember árnyéka állja el az ablak előtt a hold ragyogását Fölemelkedem az ágyamon, pisztolyom markolata benedvesedik kezemben. — Hely’tes úr, mit fizetsz«; Megriaszt a kopogás az ablakon. A szívem a torkomban ugrál; értem miről van szó. Kint felnyerít egy ló, a nóban csizma csikorog. Lassan öltözködöm, hogy szívem visszaugorjék a helyébe. Nanjo kezembe nyomja a kötőfék és a kantár kettős szíját: — Na, nevess már végre! E z nem a Geron, hanem egy ló, azok közül, amelyek tomporán mintha árpa nőne. Tudom, hogy lopott a ló, vagy a szomszéd ezredtől, vagy a hadosztály törzstől. — Nanjo, ki fog üvölteni? — Mit tudom én? Az egész világ üvölt... — Máskor is loptál már lovat, te Nanjo? — Nem én, hely’tes úr. Nanjo, te savanyú haszko-í vói vadalma! Férfi dolog lovat vagy asszonyt rabolni, de amikor kezembe nyomtad a lopott ló kantárát, cinkosoddá tettél, kötőfékedre fogtál. Mondd, te lókötő, mit találtál ki, mit akarsz tőlem, hogy aztán én ne tudjak ellentmondani? Nanjo mondja, hogy a katonák sok mindent tönkretesznek, és a hadi sfaktárak- ban csupán a hiányokat próbálják helyrehozni. Egész Bulgáriát »leírhatnák«, mint a kilőtt patront, s a leíráshoz meg nem kell más, csak két szaros indigó és egy odakaparintott őrmesteri aláírás. Indigókról beszél nekem, s közben egyre közelebb közelebb tol a lopott lóhoz... Lábam már a kengyelben. Megreccsen a nyeregheveder. Alsó felem simán csúszik bele a hideg nyeregbe. Nem, ez nem az ordonáncok nyomorék állata!, Testemen keresztülfut a moccanás nélkül álló, de futásra kész ló jéghideg remegése. Felkap egy heves szélroham, nyakamat jeges hó perzseli... Vadason a gémeskút jégcsapja valóban áttetsző és ragyog. Ragyog a fagyott, a havas mezen a hold húzta ösvény, egészen Nagykorpádig. Bocsáss meg, Bisztra! Az emberek váltogatják a vallásukat is, az asszonyaikat is. Egy szép lóval ez nehezebb. Ezért is van olyan kevés igazi lókötő ... Kiss Sándor: Háborít Fordflotta: Rákosi Gábor
