Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-23 / 119. szám

\ A határozat széliemében ÖNMAG UNKÉRT ! Somogy kiemelkedő az országban I Termelőszövetkezeti alkotásai fiatalok SS nmegvalósítás, önma­II gunk jobbítása — olyan fogalmak, amelyeket rendszerint sorsfordulókon használunk. Amikoris ráébre­dünk arra, hogy valami újnak, minőségileg másnak kell kö­vetkeznie, mint ami eddig volt. S ennek belőlünk fakad­va kell végbemennie. Csakhogy, önmagunk jobbí­tása nem kampányfeladat. Nem átállás, hanem minden­napi munka eredménye kell legyen. Nem minőségi ugrás­nak kell bekövetkeznie, hanem az önmagunkban jelen levő tulajdonságok — jó, tulajdon­ságok — kibontakoztatásának, amelyeket tudatosan akarunk. Kalauzunk lehet ebben a sze­mélyes környezetünkből vá­lasztott példakép, de irodalmi mű hőse is. Tanulmányok, fil­mek — sok minden. Az akaratról tanúskodnak közvetve a számok is. Négy év alatt 7,2 millióról 10,5 millióra nőtt a múzeumlátogatók szá­ma. A kölcsönzött könyveké 54.8 millióról 57,3 millióra. De sorolhatnánk a színházi elő­adások összehasonlító adatait, a folyóiratok, szaklapok előfi­zetőinek számát is — jó pél­daként. Mert az önművelés a legjobb út önmagunk értéke­sebbé tételéhez. A feladataink ezen a téren is nagyok. Ez egyik legmeg­szívlelendőbb témája volt a XI. pártkongresszusnak. A ha­tározatok irányt mutatnak ehhez is. Jó újra és újra föl­idézni, olvasni a hasznosítan­dó irányelveket, megvalósí­tandó igazságokat. Díszelőadás Kaposváron Jut A tegnap reggeli, lapok filmrovatai méltatják az új magyar filmet, a Jutalomuta­zást. »Sok szerencsés mozza­nat járult hozzá, hogy a Ju­talomutazásból művészileg ilyen kiemelkedő film lett...« — írja a Népszabadság kri­tikusa. "A sök kitűnő közre­működőt felsorolni alig lehet: valamennyien őszinte részve­vői ennek a tiszta szándékú, jó cs értékes munkának« — olvassuk a Magyar Nemzet­ben. Ágazat beszél valameny- nyi képsor« — méltatja a Magyar Hírlap. A kaposvári nézők tegnap­tól láthatják a Vörös Csillag moziban a lapunkban már méltatott filmet. Az első ve­títés díszelőadás volt, ame­lyen Torma Károly, a mozi­üzemi vállalat propaganda­csoportjának vezetője köszön­tötte a nézőket, majd Balaj- cza János, a városi tanács el­nökhelyettese tartott rövid ünnepi beszédet. Úttörőfiatalok, KISZ-tagok, ifjúsági vezetők, pedagógusok töltötték meg az első előadá­son a mozit, s ünnepelték előadás után az amatőr sze­replőket: a hedrehelyi, nagy­berki, dögröközi részvevőket, akiknek természetes játéka valóban a Jutalomutazás si­kerének egyik forrása volt. Eljött a díszelőadásra az el­sőfilmes rendező, Dárday Ist­ván is, s a társíró, Szalai Györgyi is. A lelkes taps azonban köszöntötte az opera­tőri munkát is: Koltai Lajos elismerést érdemlő, színes felvételeit. A díszelőadás után a város­háza nagytermében a megyei moziüzemi vállalat ankétot rendezett a filmről — az al­kotók részvételével. Ugyancsak ünnepi előadás­ban vetítették tegnap a Ju­talomutazást a hedrehelyi művelődési házban. Jó ötlet és ügyes gesztus a MOKÉP részéről, hogy a film első négyhavi látogatói között angliai jutalomutazást sorsolnak ki. Remélhetőleg a nyertes élni fog vele, nem úgy, mint a film főszereplője. Mert alapjában véve erről vall az alkotás: legyen iga­zából valódi minden »juta­lomutazás«, emberségünkhöz, gazdagságunkhoz méltó, ki­érdemeli lehetőség. T. T. Kevés fontosabb feladat le- i hét annál, hogy tudatosabbá tegyük magunkban — mások- j ban — azt, hogy a szocialista hazafiság cselekvő hazafiság. S ez ránk társadalmi céljaink 1 megvalósítását segítendő — j teendőket ró. Állandó aktív I magatartási formát, bizonyos j értelemben: készenlétet. Sok j szép példa akad már. Egyre többen ismerik föl például a j közért végzett önzetlen munka I fontosságát. És nagyon sokan l tágították magukban tovább internacionalistává ezt az ér- \ zést. Segítve evvel az olyan társadalmi légkör kialakítását, amelyben elszigetelődik a kö­zösségellenes. az emberi együttélést sértő magatartás. M ert — mi tagadás? — egyesek annak ellené­re, hogy hazánkban uralkodóvá váltak a szocialis­ta tulajdonviszonyok, tuda­tukban nem haladtak együtt a külső valósággal. »Miközben fokozatosan erősödik az új, a szocialista emberre jellemző gondolkodás és erkölcs, a szo­cialista tulajdon átérzett tuda­ta. helyenként még hat a régi, visszahúzó szemlélet és gya­korlat is. Ennek tulajdonítha­tó, hogy a növekvő lehetősége­ket egyesek önző módon . . . sa­ját vagyonosodásukra próbál* ják kihasználni ügyeskedéssel, a törvények kijátszásával, jog­talan vagy indokolatlan elő­nyökhöz nyúlva« — ahogy ezt a kongresszuson hallottuk. Az ideális az lesz, ha társa­dalmi méretekben teret nyer a szocialista brigádok hármas követelménye: »szocialista mó­don dolgozni, élni, művelőd­ni«. Erre kell törekedni, ahogy a határozat leszögezi. S ez nemcsak a közösségre, hanem a magát is építő egyénre is vo- natkozik. Láncszemekként kapcsolód- | nak össze a tennivalók. Ha j egyiket sikerül teljesíteni, a j másikkal találtunk összeitig- j gést. Léptünk előre abban is. | A folyamatos művelődés, ön- ; képzés fontosságát ma már ke- j vesen vitatják. De még nem j elegen tesznek ennek érdeké- ] ben. A saját érdekükben! Fel­adat tehát ebben is előre men­ni. A szabad idő értelmes fel- használását segíti az, ha ér­deklődésünk célirányossá vá­lik. Korszerű társadalmi, ter­mészettudományos, műszaki ismereteket fogadunk be. Ter­mészetesen úgy, hogy ezekkel párhuzamosan a humán jelle­gű művelődést sem hanyagol­juk el. Az önművelésnek éle­tünk kellemes színfoltjává kell válnia. Nem iga, hanem szóra­kozás, élvezet. Formái a leg­változatosabbak, csak rájuk kell nyitni a szemünket. (Ez azonban • nem jelenti azt. hogy a kultúra területén a közös­ségi formák fejlesztése meg­állhat!) M inél inkább sikerül meg­valósítani leggazdagabb önmagunkat, szűkebb környezetünket, annál inkább biztos az is, hogy olyan lég­kör alakul ki körülöttünk, amelyben elszigetelődik a kö­zösségellenes, az emberi együttérzést sértő magatartás. L. L. Az országos eredmények nem biztatták sok jóval az Alkotó ifjúság pályázat ter­melőszövetkezeti szervezőit. Somogy fiataljai azután meg­nyugtatták őket, a mezőgaz­daságban dolgozó ifjúmunká­sok, mérnökök 170 pályamű­vet küldtek be a pályázatra. A hét elején nyíltak meg a járási kiállítások. Közülük a nagyatádi emelkedett ki. ( A munkák egy'narmad része itt készült. Szépszámú közönség előtt nyitották meg Nagyatá­don, a FEK-ben a bemutatót. Három kategóriában adott ki a zsűri díjakat. Szakdolgoza­tával első lett Horváth Gyula huszonhét éves agrármérnök, ez a magyarországi rostlen- termesztéssel foglalkozik. Má­sodik a kutasi Vass Magdolna lett, aki a kukorica szárítás nélküli tartósításáról írt pá­lyamunkát. A géptervezők csoportjában megosztva első díjat kapott Varga István, az iharosberé- nyi szövetkezet gépészmér­nöke és a mikei szövetkezet Bánki Donát brigádja, hideg­indító, illetve légfékrendszer­ellenőrző készülékükért. Má­sodik a szintén mikei Déri Miksa brigád, mely a burgo­nyaültető és a kukoricavető gépekhez kapcsolható mű­trágyaszóró berendezést konst­ruálta. Az »egyéb« kategóriában Végli Mária kutasi pályázó keresztszemes térítője vitte el a pálmát. A bíráló bizottság egy kü­lönülj at is kiadott Péterfalvi Ferenc csurgói mérnöknek, a Zrínyi Tsz sertéstelepének makettjéért. Tóth Józsefet, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztály­vezető-helyettesét kérdeztem a kiállítás jelentőségéről. — Legfontosabb az, hogy ennyi alkotás érkezett. Ilyen sok fiatalt még egyszer sem sikerült »megmozgatni«, aki tsz-ben dolgozik. A központi intézkedés szerint egy megyé- j bői három alkotás juthat el á j budapesti mezőgazdasági kiál­lításra, Somogynak azonban utólag jelezték: annyit kül­dünk, amennyit akarunk. A KISZ, a tsz-szövetségek és a tanácsok összehangolt munká­ja és elsősorban a fiatalok alkotó kedve hozta ezt az eredményt. Érdemes megem­líteni külön is néhány alko­tást. Nagy érdeklődésre szá­míthat az ültető-vető-trágyá- zó gép, melyet a mikeiek ké­szítettek. Ilyen még nem volt. A marcaliak egyik pályázata, amely megoldja a CPS-gépek alkatrészcseréjét hazai anya­gokkal, szintén nagy jelentő­ségű. A siófoki járási bemu­tatón induló Gyenesei István szakdolgozata — amelyben matematikai alapon kidolgoz­ta a szarvasmárha-hizlalás legjobban jövedelmező mód­szerét — milliókat hozhat al­kalmazóinak. Nem lepődnénk meg, ha az országos kiállítá­son néhány itt bemutatott al­kotásból szabadalom vagy az Legjobb Nagyberki és Felsömocsolád Jeles napok, lakodalmak egész országban alkalmazott módszer lenne. A kiálítással egyidőben ren­dezték meg a szövetkezetek­ben és az ipari üzemekben dolgozó szocialista brigádok találkozóját, amelyen szintén az alkotásról az újításokról esett szó. L. 1*. Színházi estek, találkozók Gazdag programot hirdet a jövő hónapra a barcsi Móricz Zsigmond Járási Művelődési Központ. Á hónap első télé­ben rendezi^ meg az ifjúgár­disták megyei találkozóját, s fellép itt egy jugoszláviai táncegyüttes is. Az Állami Déryné Színház júniusban többször szerepel a művelődé­si központban. Gyermekelőadáson mutatják be 2-án, illetve 27-én A négy »Im itt áll előttünk az ékes menyasszony . . .« Kapos-völ- gyi lakodalmi rigmusok, szo­kások elevenedtek meg a me­gyei művelődési központban, lakodalmi »kellékek« — cí- mör. likas kalács, bor az üvegben, kopogtatóbot a ven­déghíváshoz, koszorú — so­rakoztak az asztalokon. A j Nagyberki Általános Iskola honismereti szakkörének gyűj­tése mindez. Őket követte a járás másik részéből jött paj- | tások bemutatója, a Jeles na- ' pok. Ezek közé tartozik a ' Luca-, az András-nap. a ka­rácsony és a többi; mindnek j szertartása, rigmusa van. A régi-régi hagyományok, majdnem elfelejtett szokások gyűjtésére hívta föl a kapos­vári járás honismereti bizott­sága az iskolák szakköreit ebben az évben. A feladat kettős volt: az élő anyagot egy húszperces magnófelvéte­len bemutatni, és krónikát ír­ni a község életéről. A mag­nófelvételek közül a nagyber­kieké és a felsőmocsoládiaké sikerült a legjobban — őket hívták meg a megyei művelő­dési központba. A nagy sikerű bemutatón a járás valamennyi szakkörve­zetője részt vett. süveg és a Szevasz Peti! cí­mű mesejátékokat. Ezeken az estéken bérletes előadások is lesznek. Bolondos Gyuri és a Becsületes Gyuri című vígjá­tékot játsszák el. 18-án pedig a Folytassa Éva és Ádám! szerepel a műsorban. A hónap közepén KISZ— Komszomol találkozóra kerül sor. 22-én az ifjúsági klub tagjai kerékpártúrára indul­nak. Az ünnepi könyvhétre irodalmi színpadok bemutató­ját tervezik. Eszerint a ka­posvári Táncsics gimnázium irodalmi színpada és a barcsi művelődési központ új együt­tese mutatkozik be. !f POKOLTŰZ ((((( mmmmmumimmmimiimli Mit számított a szövetkezetnek az már? Beletúrtunk a szőlő­földjükbe, megfizették nekik. De mi nem szakíthattunk még egy fürt szőlőt sem. Mi egy­mást követő két héten át ma­gunkra vállaltuk az éjszakai i műszakot, ha kellett. Mert mi j voltunk, az »apostolok«. így | csúfoltak már bennünket a j többiek. Az apostolok: ha nem I is voltunk tizenketten, hanem csak kilencen. És Flóri csinált j belőlünk apostolokat. De ő maga az volt-e? 2. Mi ketten egy szálláson lak- í tunk mindig, az előző munka- 1 helyeken is. Én voltam a leg­többet együtt vele, mégsem tudtam róla semmit. Az apos­tolok mindent tudtak egymás­ról, de Flóriról csak annyit tudtunk, hogy messze lakik és ritkán jár haza. Pedig fiatal felesége van. állította róla Ke­lemen. Maga Flóri még ezzel sem dicsekedett el. Szikéra menyasszonyát már úgy is­mertem. mintha én készültem volna feleségül venni; Sóvár- gó gyerekeiről tudtam, melyik mikor beteg. Puskás özvegy anyjának a házát megtaláltam volna a falujában, és gyűlöl­tem kis Gyurka nevelőapját, aki a surmó legénykéből akart megélni. Egyikőjük családjánál sem jártam, egyikőjüket sem látogatta a csaladjuk. De tud­ja, milyenek a férfiak, ha együtt kényszerülnek* élni?! Szabad időben kézről kézre jártak a fényképek, néha még a levelek is. És akármiről folyt a szó. a végén mindig az ott­honiakra terelődött. Csak Flórián nem mutatott soha fényképet, és hallgatott mindig, ha levele jött. Kivéve most, hogy táviratot kapott. Ezért lett az apostoloknak is nagy napjuk az a szombat, amikor Flóri feleségének szo­katlan látogatását vártuk, ösz- szebeszéltünk. hogy mi is ki­megyünk eléje az állomásra. Fogadni kellett azt az asz- szonyt, aki olyan messziről eljön a férje után. Flóri mitsem sejtett a ter­vünkről. Amikor otthagytuk Tóth né­ni kapujában, az apostolok még megnyugtatták: — Ne féltsd te Belamit! Ta­lál magának ágyat, bízd csak rá! Köztünk mindenkinek volt valami gúnyrteve. Énrám ezt a Belamit Deutsch ragasztot­ta. Nyomta a bögyét, hogy ne­kem, ahány helyen megfordul­tunk, mindenütt akadt vala­kim. Neki is akadt volna, csak a nős emberek gyakorlatlan­ságával mindig elügyetlenked- te a dolgát. Mindig későn jött rá, hogy megkaphatta volna, amit akart. Lassan mozgott, mint a csiga. Én meg hát el­neveztem Csigának. No, szóval, szétszéledtünk, ki-ki a maga szállása felé. Igyekeztek lefeküdni az apos­tolok, hogy délutánig kialhas- sák magukat. A vendéglő előtt már csak ketten búcsúzkod- tunk. — Aztán vekkert a füled mellé! — mondta Csiga, de tudtam, hogy azt gondolja: úgyse alszol te máma egy szemhunyást sem. Piri délelőttös volt. Benéz­tem az étterembe, egy-két buszra váró vendég teázott csak az asztaloknál. Nem ül­tem le, mert akkor Piri nem engedett volna fizetni. Az ilyesmit pedig rühellem na­gyon. Blokkot váltottam a sön- tésben, s vittem a pohár pá­linkát az éterembe. Akkor már jött is az asz- szony. Nem lépett mindjárt hozzám, előbb kiszolgálta a vendéget, még időzött is az asztalánál. Aztán úgy jött oda, mintha csak arra akarna fi­gyelmeztetni, hogy ülve nem fogyaszthatok, csak ha nala rendeltem. — Nem feküdtél le? — kér­dezte. Belenéztem a szemébe. De úgy ám, hogy abból értsen. Nem esett nehezemre (pedig aznap szívesen elengedtem volna Pirit), megtanultam én rég a hurokverést. S az asz- szony már benne is volt a hu­rokban. — Le kell feküdnöd! — mondta, mialatt a zsebében kotorászott. Néhánvan odapis­logtak, hát vigyáznia kellett. Értette a dolgát. Rendezgetve az asztalt, közelebb hajolt. — Vigyázz, hogy meg ne lássanak! Kettőkor végzek. És az asztalon ott maradt előttem a kulcs. (Folytatjuk.) Somogyi Nép/apl 5 /

Next

/
Thumbnails
Contents