Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-22 / 118. szám

Vizsgások A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola egyik folyosóján sö­tét ruhás, nyakkendőé fiata­lok egyik cigarettát a másik után szívják. Láthatóan ide­gesek. Törölgetifc a homloku­kat, lapozgatnak a jegyzetek­ben, könyvekben. Valamennyien harmadéve­sek, most végeznek. Jó né­hány vizsgán túlvannak már, tulajdonképpen hozzászok­hattak volna. De lehet ehhez hozzászokni ? Molnár Ákos magyaráz az évfolyamtársaknak. O már megnyugodott, nemrég kapta kezébe a leckekönyvet. — Hogy sikerült? — Ahogy magunk között mondani szoktuk, olyan lett, mint a török pipadohány. Príma középfinom, azaz köze­pes. — Hányadik vizsga volt ez? — Az utolsó előtti, de az egyik legnehezebb. Szigorlat állategészségtanból. Az egész anyagból kellett beszámolni. A legsúlyosabb rész az állat­higiénia volt, ebből kérdeztek a légtöbbet. Molnár Áikos tehát ezen a .vizsgán már túlvan, mégis ideges. — A feleségem most vizs­gázik, őt várom és miatta izgulok. Szemtől szembe. Vajas József szintén né­hány perce jött ki a szemben lévő szobából, ahol most a csoporttársak izzadnak. Ö lényegesen nyűgöd tabby És természetesen örül, nemcsak annak, hogy túlvan egy nehéz I Még néhány taktikai utasítás a társaktól, »oroszlánbarlangba«. és indulás Növényvédelmi tájékoztató Terjed az almafa-lisztbarmat A meleg, párás idő kedvez az almafa-lisztharmat fertő­zésének. A fertőzés rövid idő alatt jelentősen nőtt. Elsősor­ban Csurgó, Vése, Nagyatád, Kutas környéke veszélyezte­tett, s nemcsak házikertek­ben, hanem nagyüzemi almá­sokban is erős fertőzés ta­pasztalható. A fertőzés mér­téké helyenként máris eléri a 80—100 százalékot. A kórokozó járványszerű elterjedését csak gyors véde­kezéssel akadályozhatjuk meg. A fiatal, fejlődésben levő hajtások, levelek a legfogéko­nyabbak a fertőzésre. A védekezéshez javasoljuk a Fundazol 0,1, Morestan 0,05, ThioVit-Pol-Sulkol 0,3, Kara- thane 0,1 százalékos oldatát. Gyümölcsfáink harmonikus tapanyagellátása érdekében (ez a jelenlegi legintezívebb fejlődési szakaszban nagyon fontos) tegyünk a permetlébe 0,2 százalék Wuxal lombtrá­gyát is (100 liter vízbe 2 dl Wuxal). A hét elején lehullott csa­padék — helyenként jégve­réssel párosulva — kedvező feltételeket teremtett az alma- és körtevarasodás, illetve a szőlőinkben a peronoszpóra is­mételt fertőzésének. A liszt­harmat elleni védekezéssel egy menetben keverjünk a permetlébe Orthocid, Dithane M—45, Zineb 0,2 százalékos oldatot is. Rajzanak almás gyümölcsö­seink legveszélyesebb kárte­szigorlaton. hanem annak is, hogy jól sikerült. — Jelesre mentem. . Sokat tanultam. Volt úgy, hogy éj­jel is. Nem elég csak elolvas­ni az anyagot, hanem jól meg is kell »emészteni«. A többi már szerencse dolga. Schall Antalnak ez most még gyenge vigasz, hiszen ő csak ezután indul. — Ügy érzem, jól felké­szültem, mégis nagyon izgu­lok. A vizsgáimat eléggé ösz- sze kellett sűríteni, csak egy­két nap szünet van köztük. Az országos lovasbajnokságon indulok, és addig mindenen túl kell lennem. A szobában, ahol vizsgáz­nak, még melegebb az idő. Tanár, diák egyaránt levette a zakót, meglazította a nyak­kendőt. A kis ventillátor nem sokat segít. Éppen Lehoczki Mihály felel. Néha egy-egy »közbeszúrt« kérdésre is vá­laszt kell adnia. A bizottság tagjai látszanak fáradtabbak­nak. Ma 16 harmadévest kell végighallgatniuk. Reggel 7-től este 6-ig egyfolytában tart a »küzdelem«. Az eredmény a leckekönyvbe kerül. Minél magasabb a szám, annál jobb. Nemsokára még nagyobb erőpróba következik, az ál­lamvizsga. Június harminca- dikán 79 diák vág neki. Az idén először új módszer sze­rint vizsgáznak majd: komp­lex államvizsgának nevezik ezt. Egyetlen kérdést kapnak ! csupán, de ebben az egyben Fegyelmi büntetése: kizárás — Tudta, hogy kizárják aj kollégiumból? — ßzamitottaan rá. Így volt előkészítve. — A legszigorúbb büntetést j kapta. — Nem tartom arányosnak a vétségemmel. — Lehetősége volt ezt meg- j mondani a fegyelmi bizottság előtt. — Fölösleges. Engem már I két évvel ezelőtt kiszúrtak, j azóta szem előtt voltam. — Mit követett el akkor? — Egyszer sokat ittam, meg dohányzáson kaptak rajta. — Most is iszik? — Ügy nem. Néha sört, mint a többiek. De nem részegedem le. A cigiről meg teljesen le­szoktam. Az a régi piálás ka- maszos meggondolatlanság volt. — Mint az ablakon bemá- szás, világos nappal. — Igen. Hülyeség volt, most is csak azt mondhatom. Jó hecc, legénykedés, pillanatnyi elhatározásból. — Tizenkilenc éves, számol- i ni kellett volna a következmé- j nyekkel. Rövidesen remélhető- ’ leg kezében lesz a gépszerelői szakmunkás-bizonyítvány. — Ez a lényeg. Majd csak kibírom ezt a néhány hetet. — Nem szeretett kollégium­ban lakni? — De, jól éreztem magam itt. Sajnálom, hogy el kell mennem. — A diáktanács is így dön­tött. — Az nem érdekes. Forma­ság volt az egész. Megmond­ták nekik, mit kell tenniük. i — Nem volt egyhangú a határozatuk, öten maga mel- . lett szavaztak. — Ezt nem tudtam. — Azt mondják, hangadó volt, és rossz irányban befo­lyásolta társait. — Engem nem lehetne be­folyásolni, és akit el lehet té­ríteni véleményétől, nem való ide, hanem óvodába. Külön­ben is, inkább azt próbáltam megértetni társaimmal, hogy rendnek kell lennie. — Egy ideig szobafelelős is volt. — Igen. — Ez még nagyobb önura­lomra és jó példát adó maga­tartásra kötelez. — Megpróbáltam eleget ten­ni feladataimnak. — Nevelői sokat beszélgettek magával, de néha olyan mo­dorban válaszolgatott, amelyik lehetetlenné tette, hogy előbb­re jussanak. Igazgatója leg­utóbb ki is utasította emiatt az irodájából. — Nem vagyok fegyelme­zetlenebb a többinél, de néha nem tudok fogalmazni. — Pedig az átlagnál jobb képességűnek tartják, ha je­gyei nem is ezt mutatják min­den tárgyból. — Van, ami nem megy. — Mivel tölti szívesen sza­bad idejét? — Nyelvet tanulok. Néme­tet. Meg motorozöm. — Emiatt is lebukott egy­szer. — Igen, engedély nélkül elhagytam a község területét. De hát az utcákon nem lehet motorozni! — Szüleit meghívták a fe­gyelmi tárgyalásra. Miért |nem jöttek el? — Anyám itt van. Ott ül a pádon. — Eszerint még nem ismeri a döntést. | — Nem. De már jeleztem; amíg várakoztunk, mire lehet I számítani. — Mit szólt hozzá? Gondo­lom, nem dicsérik meg otthon. — Ilyen ügy miatt igazán I nem érdemes egy szülőnek | sem cirkuszt csinálnia. Nem I loptam, nem garázdálkodtam, j nem ittam le magam, pedig I ilyen is előfordul a kollégium­ban. De sok volt a fegyelme­zetlenség, és példát kellett mu- , tatni a többieknek szigorúság­ból. Rám esett a választás. — Hallottam, a féléves gya­korlaton is baj volt a maga­tartásával. A szerződő tsz-től rövid idő múlva el is kellett mennie. — Nem az volt a probléma, hanem többet vettek föl, mint amennyit el tudtak helyezni, így kerültünk Visontára. — Hogy érezték ott magu­kat? — Nem tudtunk beilleszked- | ni, az biztos. De miért nem? í Minket afféle városi fiúknak j néztek, és ha nem vöröshagy­mát ettünk szalonnával, ha­i nem mondjuk kefirt vagy ilyesmit, kinevettek bennün­ket. Ha meg nem mentünk minden műszak után kocsmá­ba, megkaptuk: lenézzük őket. — Milyen fegyelem volt a gépműhelyben ? — Hm. Meghúztak egy csa­vart, és máris inni kellett rá. — Vasárnap estig el kell hagynia a kollégiumot. Mihez kezd? i — Lehet, hogy albérletbe megyek, esetleg bejárok mo­torral. Harminc kilométerre lakom. — És a jövő? — Megyek katonának. Az­után meglátjuk, mi lesz. Paál László Tanácstagokat jelöltek thion 0,2, Safidon 0,25 száza­lékos oldatát. A szabadföldi szamócáin­kat szürke rothadás ellen per­metezzük le Orthocid, Ditha- I benne lesz minden, amit ed­dig tanultak. Hét óra után megelevene­dett a látrányi tanácsháza. — Megüresedett két tanács­tagunk helye — mondta Na- szári János tanácselnök. — Haraszti Margit férjhez ment és elköltözött, Guzmics János vb-titkár szintén elköltözött innen, Siófokon dolgozik. ne M—45 0,3, Fundazol 0,08 százalékos oldatával. I Dán Tibor Az egyik jelölő gyűlés a tanácsházán volt, a másik a művelődési otthonban. Az , utóbbira mentem el a tanács­elnökkel. Néhány asszony és férfi már ült a teremben, s gyorsan megkezdődött a be­szélgetés a közügyekről. Miért 1 nincs egy ekkora községnek I.húsboltja? Miként lehet az, [ hogy több napos kenyeret I hoznak a boltba, s aki frisset j akar enni, az Lellére, Bpglár- : ra kénytélen járni? A csen- | des beszélgetés a jelölő gyű­lés kezdetéig tartott. Látszott, hogy az emberek örülnek a véleményformálás lehetősé­gének. A tanácselnök úgy beszélt a 20. sz. választókörzetből j összegyűlt nőkhöz és férfiak- j hoz, mint jó ismerősökhöz. Elmondta, hogy milyen sok ember véleményét meghall- | gatták, mielőtt' szóba került: 1 kit ajánlanak a megüresedett I tanácstagi helyre. — A Hazafias Népfront ne- j vében Mráv Lászlónét, az áfész felvásárlóját ajánlom, j Ebben az utcában született, nevelődött, mindenki ismeri a rátermettségét. Munkáját rendesen végzi, szókimondó. A szülői munkaközösség el­nökeként jól tevékenykedik. Senkit se kellett noszogatni, egyik vélemény követte a másikat. Bognár István pél- j dául így. vélekedett: — Mi nagyon szeretjük Gi- | zikét, de ha nekünk sürgős problémánk lesz, akkor men­nünk el a másik faluvégre?! ((( Szüts László )] POKOLTŰZ mmmmmmmmiimmttmii I. tetszeleg magának a bölcses­ség pózában, s türelmes voltam Olvastam, amit rólam írt vele, mint egy megrögzött — mondta. — Messze járt ma­ga az igazságtól. Nem nézett rám, mereven maga elé bámult. Arcán he­öreggel. Különben sem volt még gyógyult állapotban. A testét másodfokú égési sebek borították. De hányadfokú gedő sebek éktelenkedtek, de eg€St szenvedhetett a lelke? — Nézze kezdtem rábe­markáns vonásai így is őriz­ték a megnyerő férfi emlékét, szélőleg —, amit maga véghez­Bepólyált bal karja a nyakába vitt, arra csak igen kevesen kötött kendőben nyugodott, vállalkoznak. Ahhoz bátorság Nadrágot, cipőt még nem kell. A veszély vállalása és húzhatott, kék csíkos köntös- ugyanakkor felelősségérzet, ben, papucsban ült mellettem, Frázisnak hangzik, tudom, de ölében a bottal. az ilyesmit hőstettnek szokás — Magával nem beszélhet- nevezni. Vagy legalábbis hő­tem. Azt írtam meg, amit a sies helytállásnak, társai elmondtak. — Ezt ők mondták? — Mit tudhatnak rólunk __ A társai ?... Nem. Va­m ások? gyishogy lényegében eztmond­Minden különösebb hang- ták. Én csak megfogalmaztam, vőinek, az almamolynak a súly nélkül mondta ezt, mégis Rosszul fogalmaztam volna7 lepkéi. A kis almára, körtére ' úgy értelmeztem a szavait, Hallgatott. A pad amelyen és a levelekre rakott tojásai- ! mint valami öreges bölcseiké- ültünk? a park .egyik félreeső ból a hónap utolsó napjaiban : dést. Huszonhat—huszonhét, sarkában állt. Senki nem sé­várható a lárvák kelése. A éves lehetett. De hosszú időn (ált el idáig, tisztes távolból jelenleg még rajzó és tojás- í át feküdt mozdulatlanul a kór- Jeskelődtek ’ felénk a betegek rakó lepkék ellen kezdjük ; házi ágyon. és a látogatók. A park pom­meg a védekezést, majd a kis ; — ügy történt, ahogy az uj- pázott a vénasszonyok nyara­ságba került? ban. a bágyadt napsütésben. Úgy történt. Csak az a nagy kórházi csend — Hát akkor?.;: Miért hatott nyomasztóan, mondja, hogy messze jártam — Hozzátartozója nincs? — az igazságtól? kérdeztem. 7 Mert az bele se került az — Van — mondta. — De én újságba. ilyenkor jobb szeretem, ha Ezúttal mintha rám nézett békén hagynak. Amikor le­volna. Nem fordult felém, iszom _ magamat és hánynom csak a feje mozdult kissé, kell, akkor is elbújok, púnt Még mindig azt hittem, hogy a kölkedző macska. lárvák megjelenésekor isme­teljük meg. A javasolt véde­kezés a gombabetegségek el­leni védekezéssel egyszerre végezhető, a védekezéshez ja­vasoljuk: Unifosz, Lebycid, Bi—58 EC, Rogor 0,1, Sumi­Somogyi Néplap> — A társai meglátogatták már? — Meg. Elküldtem őket a fenébe. Engem ne bámuljon itt senki. Maga sem nagyon gyönyörködhet bennem. — Nem azért jöttem — mondtam. Beszélgetésünk megint el­akadt. Kezdtem magamat ké­nyelmetlenül érezni; nem bántam volna, ha az ápolók távozásra szólítják fel a láto­gatókat. Másrészt határozot­tan éreztem, hogy maradnom kell, mert valamit meg kell még tudnom erről az ember­ről, valamit, ami nélkül most már igen bizonytalan lennék felőle. S mintha ő sem hagyott volna szívesen ebben a bi­zonytalanságban, egyszer csak megszólalt: — Akarja tudni az igazat? Ha van egy kis ideje, elmond­hatom — közben nagy nehéz­kesen felém fordult. — Akar­ja? Most láttam rajta, hogy neki nagyobb szüksége van erre, mint nekem. — Akarom — mondtam. !— De nemsokára lejár a látoga­tási idő. — Addigra végzek — mond­ta türelmetlenül. ■ Mégis hallgatott még- egy darabig. Aztán lassan elkezd­te. * * * Második hete voltunk éjsza­kások, a nappalokon a két má­sik brigád osztozkodott. Éjfél­kor álltunk munkába, s reg­gel nyolckor váltottak le ben­nünket. Azon a szombatra vir­radó éjszakán hajnalig szemer­kélt ránk az eső. akkor elállt, s a váltás idejére felhőtlen lett az ég. Levetettük, a csuk­lyás, vízhatlan köpenyeket. De a bosszúságunkat nem tudtuk levetkezni. Szidtuk Flóriánt hogy miért kellett neki máso­dik hétre is vállalnia az éjsza­kai műszakot. A többiek min­dig jó időben dolgozhattak. Augusztus vége volt. s ha esett, csak éjszaka esett. Szóval nem voltunk valami virágos ked­vünkben. Kivéve Flórit. Alighanem, aznap semmi sem tudta volna elvenni a kedvét. Mennyire ugrattuk pedig ezért! Alrkor is, amikor váltás után szétszé­ledtünk. Emlékszem, Kelemen megkérdezte: — Most hogy lesztek? Flóri rám nézett. Láttam a tekintetéből, hogy mit vár tő­lem, mégis azt mondta: — Miattam maradhatsz. — Azt lessem, hogyan han- cúroztok? — vágtam oda neki. Boldogan viszonozta az ug­ratást: — Ki is nyomnám a sze­medet! — És mégsem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: — Azért most még maradhatsz. Ezt nem szerettem Flórián­ban, ezt az állandó jómodort. A fene nagy önfegyelmet, amit aztán miránk is át akart ru­házni. Az élete rendezettségét, amelyen soha egy folt, egy szakadás nem eshetett. A jó- I zanságot meg az ügybuzgal- I mat, hogy minket is hasonló- j nak tudhasson ... Az ember j olyan, amilyen, de Flóri foly- j ton faragni akart bennünket. Mi szüksége volt erre? Látta, ugye. hogy a fűróto- j rony egy szőlőföldben állt? J Akadt ott néhány korai szőlő- j fajta. A többiek néha csipe­gették, közülünk soha senki. (Folytatjuk.) A nők őszintén izgultak ! társnőjükért, de hallgattak. A I megszólalók véleménye csak | általános volt, név szerint j senkit se említettek, akit még j alkalmasnak tartanának a je- J iöltségre. A tanácselnök türel- j mesen meghallgatott minden- i kit, csak azután szólt: — A gyűlésnek joga van mást is jelölni, csak mondják I meg, hogy kit. j Nem érkezett válasz. A be- j szélgetés irányt változtatott, ! előkerültek a 20. sz. körzet gondjai. Az utak állapota, a | lezúduló víz, amely sok kárt ) okoz a nagy esők alkalmával. A játszótér hiánya. Szalai i Sándor, Gál György felszóla- I lására úgy válaszolt a tanács­elnök, hogy a tanácstag köz­vetítő szerepének fontosságát bizonyítsa, mert még a kész terveket sem ismerik. Szalai Sándor, Gál György is odaszólt a többieknek, hogy megfelelne a Giziké. A szavazáskor azután minden kéz a magasba emelkedett. Mráv Lászlóné megköszönte a bizalmat, s olyan beszédet mondott, amely mutatta rá­termettségét. Valóban a köz­élet iránt érdeklődő ember. A másik jelölő gyűlésen még több közérdekű panaszt mondtak el a 10. választókör­zetbeliek. Nincs a boltban elegendő zacskós tej, hús, fel­vágott, a hűtőgép elromlott, s csak az őszre ígérik a javí­tását. Tanácstagnak Lovas Lászlóné tsz-bedolgozót jelöl­ték. L. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents