Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-20 / 116. szám
Tervekről a tervidőszak végén A negyedik ötéves terv során, számottevően javult Somogy mezőgazdasági üzemeinek szakember-ellátottsága. 1975. január elsején a megye állami gazdaságaiban és termelőszövetkezeteiben ezerhatvanhárom felsőfokú végzettségű szakember dolgozott. A negyedik ötéves terv időszakára megyénk valamennyi termelőszövetkezete elkészítette tervét a szakemberek foglalkoztatására. Csupán egy gondolattal érdemes emlékeztetni arra, hogy a korábbi időszakban Somogy szövetkezeteiben igen kevés, jól képzett szakember dolgozott, és lépten-nyomon bebizonyosodott, hogy a szellemi töke hiánya számos visszatérő gond, probléma okozója. A tervidőszak elejére bizonyossá vált, hogy a továbbfejlődés érdekében ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell. A szakember-beállítási terv minden üzemben a gazdaság negyedik ötéves tervi fejlesztési céljaira épült. Néhány hónap múlva végső összegezést készítünk arról, hogy megfeleltünk-e a magunk elé állított követelményeknek. Az egyetemekről, főiskolákról kikerülő fiatalokkal azonban a mostani időszakban kötnek megállapodásokat a szövetkezetek, így lényegében most dől el, hogy szakember-beállítási terveiket miként váltják valóra. 1970-ben. a megye termelő- szövetkezeteiben 238 felsőfokú végzettségű szakember dolgozott. Az ötéves program során további 423 szakember beállítását tervezték a gazdaságok. Egy évvel a tervidőszak befejezése előtt, 1975. január elsején 544 felsőfokú végzettségű szakember dolgozott a szövetkezetekben, tehát a terv valóra váltása azt kívánja, hogy ebben az évben 117 szakember kerüljön a gazdaságokba. A számok önmagukért beszélnek. Az első, amit elmondanak, hogy az elmúlt években a céloknak megfelelően, jelentősen gyarapodott a szellemi tőke Somogy szövetkezeteiben, a korábbi helyzethez viszonyítva döntő fordulat következett j be. Valójában két egymással j szorosan összefüggő téfiyt ta- ] pasztaihatunk. Az első az, hogy szövetkezeteinkben mélyreható szemléletváltozás következett be. Másképp látják, másképp ítélik meg a szakember helyét, szerepét, jelentőségét a gazdaságban, mint a korábbi években: Ebből következik az, hogy más módszerekkel dolgoznak, más erőfeszítéseket tesznek, hogy a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlenül fontos szellemi tőkét »előteremtsék«. Ehhez a két körülményhez kapcsolódott, ezt tette teljessé az a gyümölcsöző kapcsolat, mely az elmúlt évek során I szinte valamertnyi mezőgazda- j sági felsőfokú intézet és a megye között kialakult. Az együttműködési szerződések nemcsak meghatározott témákkal egé- I szülnek ki minden évben, ha- j nem mindig tartalmaznak va- I lami újat, ami jobban szolgál- } ja a közös cél végrehajtását. Említhetnénk a magas színvonalon megszervezett egyetemi felvételi előkészítőket, azt a törekvést, hogy minél több szak- dolgozat, diplomaterv, tudományos diákköri munka foglalkozzon megyei témával, vagy a nagyon bevált és mind tartalmasabbá váló találkozásokat a somogyi diákklubok és a megye, az üzemek vezetői között. Es igen hosszú még a sor, sokszínű, változatos, a jó együttműködést, a gyümölcséEgy üzem, két brigád Por mindenütt. Távolabb egy hosszúkás^ 'épülét áll. Oldalán ember nagyságú nyílások. Félmeztelen, klottnad- rágos emberek sietnek ki-be rajta: jókora terhet cipelnek. Egész testük verejték és téglapor. — ök azok! — mondta a mellettem álló férfi, akitől az I-es kaposvári téglagyár irodájában a Petőfi Sándor szocialista brigád után érdeklődtem. — Menjen csak, ha szerencséje van, éppen reggeli szünetet tartanak, és tud velük beszélni. Szerencsém volt. Tizenkét férfi indult a közeli öltözőbe csak úgy porosán, izzadtan, hogy elfogyasz- sza, amit hozott. — Nincs túl sok időnk — mondta Balogh Ferenc brigádvezető —, tizenöt percben állapodtunk meg a vezetőinkkel, hogy ezalatt megreggelizünk. Ezt a munkaidő végén rádolgozzuk. Tudja, sok a munka. Az idén is elég sok tégla fagyott meg. Most rá kell hajtanunk, hogy ezt pótolni tudjuk. A múlt évhez hasonlóan az idén is szeretnénk a tervet 104—105 százalékra teljesíteni. — Két éve nyerték el a szocialista brigád címet. — Azóta valahogy jobban együtt vagyunk a fiúkkal. A brigádgyűlésen is tudunk mire hivatkozni, ha baj van valakivél. A múlt hónapban például kizártunk egy tagot a brigádból, mert sokat késett és a munkája is kifogásolható volt. Eleinte nem sokat törődött Vele, de amikor nem hívtuk meg a közös kirándulásra sem, elgondolkodott. Ma már másként vélekedik. Ha így folytatja, rövidesen visszavesszük. A brigád létszáma változó, van égy törzsgárda és mindig jönnek újak. Fiatalok alig- alig. — Miért? — Szerintem a viszonylag kevés fizetés miatt. A fiatalok először a fizetést kérdezik, azután a többit. Azt meg nem mondhatjuk senkinek, hogy a kollektíva jó, gyere, majd meglátod! Pedig a közösségünk valóban jó. Hívtak már engem is — és azt hiszem, mindegyikünket — máshova dolgozni, de nem mentünk. Amíg itt dolgozhatunk, nem is megyünk. Valahol megszólalt egy ko- lomp. Az emberek elindultak a kemencék felé. Asszonyok is dolgoznak a gyár udvarán. Brigádjukat Ellaner László vezeti. — Tizenkét évvel ezelőtt nyertük el a szocialista brigád címet, és vettük fel Kossuth Lajos nevét. Azóta minden évben elnyertük a szocialista címet — mondja. Körülöttünk ötven méter távolságban sürgő-forgó asz- szonyok. Nyakukban bokáig érő gumiköpeny, kezükön gumikesztyű. Hármasával dobálják a nyers téglát a kocsikra. Egy kissé távolabb szintén asszonyok dolgoznak. Mikor a kocsik odaérnek a téglával, pár perc alatt leszedik. A kocsik pedig sűrűn váltogatják egymást, az egyik még el se megy, jön a másik. — Mióta dolgozik itt? — kérdezem ismét a brigád vezetőt. — 1958 óta. — Azóta brigád vezető? — Nem, csak egy éve. Azelőtt két évig a feleségem volt az. Ö azonban nem tudta tovább vállalni, hiszen szak- szervezeti bizalmi és nőfelelős, no meg a család — sok a gondja. — Mióta dolgozik a htm gádban?— kérdeztem a lerakó asszonyok egyikét, Lassú Józsefnét. — 1950-től. — Milyen a brigádban a hangulat? — Én jól érzem magam. Néha összejövünk közös kirándulásokon, társadalmi munkán. A hangulat mindig jó. Amikor például’a kultúrtermet kaptuk, a férfiak ajtót. ablakot festettek, mi, nők pedig meszeltünk, és végig vicceltünk, nevettünk. Utána két hétig is emlegettük, mi- | lyen jókat mondott egyikmásik. Tudja — azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében mondhatom —, nehéz munka, amit csinálunk, nem is fizetnek túl jól érte, de nem mennénk máshova. Jól összeszoktunk, meg aztán dolgozni mindenhol kell, a pénzt nem adják ingyen. Horváth György [ ző kapcsolatot szolgáló módszer. Ma már nem kétséges, hogy az egyetemeken rendezett, a megye gazdasági kulturális életét bemutató kiállítások, a somogyi üzemekben szervezett látogatások hozzájárultak — ha közvetetten is — ahhoz, hogy »megtört a jég-, hogy minden remény megvan arra: teljesül a megye szövetkezeteinek negyedik ötéves tervi szakember-beállítási terve. Igen sok munka, következetes, céltudatos erőfeszítés van ebben. S a szervező munkán túl, jelentős anyagi eszközök is: ina már például nyolcvannyolcan tanulnak szövetkezeti ösztöndíjjal; tavaly felépült hetvenkét szolgálati lakás, és összesen 410 000 forint letelepedési segélyt kaptak pályakezdő fiatalok, akik vállalták, hogy öt évig az üzemben maradnak. Ha végső következtetést kellene az elmúlt évek tapasztalataiból levonni, akkor mindenképpen az a megállapítás kívánkpzik ide: jó ez a kapcsolat, hasznos, ez az együttműködés, mindenképpen méltó arra, hogy tovább folytatódjék, még inkább kiteljesedjék. Mert a számvetéskor világosan kell látnunk azt is, hogy a jelentős fejlődés mellett igen sok tennivaló áll még előttünk, vannak még »fehér foltok«, néhány szakágban változatlan és egyre súlyosabb gondok jelentkeznek. Elegendő utalni arra, hogy a termelési rendszerek, a nagy értékű, nagy teljesítményű gépek terjedésével égető gonddá válik a gépészszakemberekben mutatkozó hiány, s az, hogy rendkívül kevés közgazdász dolgozik szövetkezeteinkben. Az is megszívlelendő tapasztalat, hogy a jelentős szemléletváltozás ellenére még mindig nem fogadják mindenütt megfelelően a pályakezdő szakembereket, s jórészt ez az oka az egyes gazdaságokban tapasztalható fluktuációnak. Az jó és szükséges, hogy szaporodnak a szolgálati lakások, megfelelő a szociális gondoskodás, de továbbáll a szakember, ha szakmailag és emberileg nem kapja meg azt, amit képzettsége alapján joggal elvár. Természetesen akadnak — és egyre több van —, ellenkező előjelű példák, olyan szövetkezeti gazdasági és pártvezetők, akik szívügyüknek tekintik a szakembernevelést. Már a középiskolában foglalkoznak a fiatalokkal, igyekeznek őket megnyerni, és ösztöndíjjal, egyéb támogatással segítik tanulmányaikat. A tények azt mutatják, hogy a tervidőszak végén megvalósulóban vannak a szövetkezetek szakember-beállítási tervei. Az elmúlt években tapasztalható következetes, céltudatos munkára továbbra is szükség van. Ahogy az élet egyetlen területén sincs megállás a fejlődésben, nem lehet megállás a szellemi tőke gyarapításában sem. Vörös Márta Balatoni nyitány Az időjárás az idén megtréfálta a balatoni hajósokat. Évtizedek óta — néha márciusi hóesésben — indították ünnepélyesen az első menetrend szerinti hajójáratot. Az idén erre nem kerülhetett sor, hi-- szén egész télen közlekedtek a hajók. így hát » évadnyitó hajójáratot- indítottak vasárnap reggel. Vörös szegfücsokorral az árbocán kifutott a Beloiannisz a siófoki öbölből. Fedélzetén talán hatan voltak. A siófokiak a meghívás ellenére sem szokták köszönteni a Balatont és hajósait. Annál inkább odaát, a füredi kikötőben, Öriási tömeg várta a hajót, rövid ünnepség zajlott le, ajándékot, virágot adtak át a legénységnek, s Füredi Gyula hajózási üzemigazgató a beérkezett — és üres — hajóval jelképesen azt bizonyította: a hajósok felkészültek a nagy nyári forgalomra. Füreden egyébként már kora reggel megkezdődött az eseménysorozat. A Halász-szobornál felvonultak a vitorlásversenyzők; évadnyitó köszöntőt mondott dr. Ábrahám Kálmán államtitkár, a BIB elnöke, s a vitorlabontás után 300 hajó felvonulásával megkezdődött a Kiss Árpádról elnevezett vitorlásverseny. A Beloiannisz egyórás sétaútra indult az ünneplőkkel, a Gagarin motoro- j son pedig sajtótájékoztatót tartott a BIB elnöke. Dr. Ábrahám Kálmán többek között elmondta, hogy az újjászervezett intézőbizottság a természeti környezet megóvása mellett egyre jobban igyekszik elősegíteni a tó környékén a hazai üdülők és a külföldi turisták kulturált pi| henését. A ] Balaton-kör- J nyék forgal- ! mában már eltértük az 1980- ra tervezett sziüteL A múít évhez viszonyítva az idén újabb 8—10 százalékos forgalomnövekedés 1 várható. Ez azt jelentí,. hogy csúcsidő- szakban megközelítően 600 ezer embert kell fogadni, s ez a jelenlegi befogadóképesség legfelső határa. A déli parton 1200-zal több kempingezőt tudunk elhelyezni, s az Express naponta mintegy 4800 fiatallal többet tud fogadni, mint tavaly. A Balatoni Tárcaközi Bizottság az idén 140 millió fo- ' rintot ad a helyi fejlesztés kereteihez, ebből 77 millió forint jut a déli partra. A legjelentősebb fejlesztés, a siófoki Aranypart 27 hektárnyi területének előközművesítése hamarosan befejeződik. Itt 2500 személyes üdülőterületet léte- | sitenek. A közművesítés ma az egyik legnagyobb gond a Balaton partján. S bár mellette fejlődnek a kempingek, a nyaraló telepek is, a szállodafejlesztésről egyelőre nincs szó. És milyen lesz a közlekedés a Balaton környékén? Mint megírtuk, az M 7-es építését július elejére befejezik. Az északi parton 40, a délin 50 autóbuszjáratot indítanak a főidényben, s ugyanitt naponta huszonhat vonatpár közlekedik. Tavaly 2 045 000 utast szállítottak a 80 éves balatoni hajók. A változás csak annyi, hogy a hajótestek ismét egy évet öregedtek. 27 hajó, három komp és három vitorláshajó várja a kirándulókat. Jelentősebb változás a követke* ző ötéves tervben sem várható. Nagyrészt azért, mert a hajózást még mindig elkülönítve kezelik, elválasztjuk az egész idegenforgalomtól. így köny- nyen bizonyítható, hogy ráfizetéses. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a három hónapig üzemelő, fűthetetlen és kihasználhatatlan szállodák ürügyén még sohasem vizsgálták a gazdaságosságot... Répáspuszta tegnapjai Volt egyszer egy-...Az 1919. XVIII. 61. §- ának alapján dr. Hamburger Jenő miniszteri megbízott a Mezőgazdasági Ipar Rt-nek bérletében levő uradalmat, annak mindennemű élő és holt felszerelését és iparvállalatait ideiglenesen a termelőszövetkezetbe tömörült cselédeknek átadja...« A történelemkönyvekből ismerős sorok ezek az első mezőgazdasági szövetkezetről, amely 1919-ljen a Somogy megyei Répáspusztán alakult meg. Ma hiába járja be az ember a négy települést, Répáspusztát, T oponárt, Őreit, Zi- mányl, hogy egykori tanúkat keressen, olyanokat, akik ott voltak a répáspusztai történe- lemcsinálok között. Volt egyszer egy szövetkezet, de azok közül, akik alakították, már nem él senki sem. A hetvennégy éves Hagy Gyula bácsi akkor tizennyolc esztendős volt: — Az Es/.lerházyaké volt az a föld, de a MIR gazdaság bérelte. Nagy puszta volt az, vagy harminc család élt ott, még iskolája is működött. Csak hallomásból tudom, hogy tizenkilencben Répáson tsz-t hoztak létre. Én vöröskatona voltam, decemberben kerültem haza, akkor már minden a régi volt. Szántó János emlékei között is akad valami a tizenkilen- ces szövetkezetről: — Emlékszem, szép tavaszi idő köszöntött az emberekre. Azt hiszem, vasárnap volt. Mint vőlegény jöttem Répásra. Ott kint, a betonon emberek ültek. Móricz Zsig- mond beszélt nekik. — Miről? — Hogy az uradalmak megszűnnek ... A dicsőséges 133 napot a fehérterror követte. Csak a »második« tavasz hozta meg a földművelő emberek boldogságát. 1945 tavasza, a földosztás. I Nagy Gyula bácsi ott volt a földosztók között: — Mihelyt' lehetett, meg- j kezdődött a földosztás. Engem | is beválasztottak a hattagú bizottságba. Sokáig osztottuk a földet. Megindult a termelőszövetkezetek szervezése is. Akik akkor már éltek, tudják, milyen körülmények között. Szántó János is ott volt a ré- 1 páspusztai második termelő- j szövetkezet megalakulásánál: — Mikor történt? — 1950. február 5-én. I' — Ilyen pontosan emlék- ; szik? — Már hogyne emlékeznék j pontosan. Halasi Andrással I együtt mi voltunk az elsők, I akik aláírtuk a belépési papírt. Halasi András így emlékszik vissza arra az időre: — Toponáron egy építkezésnél dolgoztunk. Munka után este hazafelé arról beszélgettünk, hogyan lesz, mi lesz tovább. Akkor este Kaposvárról is jöttek emberek tsz-t szervezni. Aláírtuk a nyilatkozatot. Másnap a Szántó, a Szöllösi Ferkó meg cn bementünk a pártbizottságra, ahol jóváhagyták a tervünket. Egy hét múlva már a közös földet műveltük .. . — Hogyan? — Mindenki bevitte a magáét : vetőmagot, szekeret, lovat és más állatokat. Mernyé- ről, a gépállomásról jöttek segíteni, géppel szántottak. Emlékszem, kaptunk egyszer Kisivánból sertéseket, meg annyi takarmányt, amivel hat hónap alatt fel lehet nevelni őket. Mi négy és fél hónap alatt elértük a kellő súlyt, Ami megmaradt takarmány, az a miénk lett. 1967-ben egyesültünk a toponári termelőszövetkezettel. A jogutód, a toponár—zi- mányi Egyesült Erő Termelőszövetkezetben, ma nyolcszáz tag dolgozik. Néhány hónappal ezelőtt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola gyakorló gazdaságává jelölték ki. A főiskola tanulói ezentúl oda járnak majd gyakorlatokra. A jövő gazdászai nem felejtik el Répáspusztát.' A toponári iroda falán tábla emlékeztet arra az időre ... Nagy Jenő Somogyi Néplap /
