Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-11 / 84. szám
Megnyílt az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Űgy gondolom, valamennyiünk örömére szolgál az, hogy a mi szocialista társadalmunk tagjainak többségére ez az emberiesség a jellemző, amelynek anyagi feltétel-rendszerét, államunk mindenki számára biztosítja. Szükség van helyi megoldásokra, kezdeményezésekre, társadalmi összefogásra, aminek ma is nap mint nap tanúi lehetünk. Rámutatott a miniszter, hogy az egységesítés és a más megfontolásokból előirányzott fejlesztések fokozatosan, évről évre növelik kiadásainkat. A növekvő kiadásokhoz szükség Dr. Pesta László van anyagi eszközeink növelésére is. Ez szabta meg a jelenlegi fejlesztés kereteit,is. A törvényjavaslat előkészítői és az azt tárgyaló fórumok nagy figyelemmel voltak arra, hogy a szükséges anyagi források — termelékenyebb, hatékonyabb, fegyelmezettebb munkával, belső tartalékaink feltárásával és hasznosításával, gazdaságunk szerkezetének a szükségletekhez igazodó átalakításával, tervszerű belső és külső gazdasági együttműködéssel — megteremthetők legyenek. A törvényjávaslat ebben az értelemben a jövőbeli jobb és több munka előlege is, e munka pedig egyben biztosítéka a törvény érvényesülésének. társadalombiztosításról pott szót. I szóló törvényjavaslatot nagy I felelősséggel, és azzal a határo- ! zott meggyőződéssel terjesztem i elő, hogy elfogadása és végre- 1 hajtása — a pártunk XI. kong- ! resszusán hozott határozatok céljainak megfelelően — híven szolgálja majd dolgozó népünk 1 jólétét és felemelkedését. Karakas László expozéja végén a Minisztertanács nevében kérte, hogy az országgyűlés a törvényjavaslatot — a jogi, igazgatási, és igazságügyi, valamint a szociális és egészségügyi bizottság által javasolt módosításokkal vitassa meg és fogadja el. Ezután dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója ka Lelkiismeretes munka tükröződik az előterjesztésben — Nagy jelentőségű tárnáról, gondosan előkészített törvény- javaslatról tanácskozik az országgyűlés — mondotta bevezetőben. Demokratizmussal párosult hozzáértő, lelkiismeretes munka tükröződik az előterjesztésben, ismételten bizonyítva, hogy a társadalombiztosítás társadalmi es gazdasági életünkben rendkívül fontos szerepet tölt be, szocialista államunknak a dolgozók érdekeit szolgáló egyik alapvető.intézménye lett. A törvényjavaslat előkészítése, a társadalombiztosítás jogi szabályozása valóban méltó a téma nagy politikai, társadalmi, gazdasági és erkölcsi jelentőségéhez — mondotta, majd arról a nagy érdeklődésről szólt, amellyel — más állami, társadalmi szervekhez hasanlóan — a parlament szociális és egészségügyi bizottsága a törvényjavaslat sorsát kezdettől végigkísérte. A továbbiakban utalt az országgyűlés ' jógi, igazgatási és igazságügyi bizottságának, valamint a szociális és egészség- ügyi bizottságának legutóbb megtartott együttes ülésére, ahol a képviselők — sok gyakorlati tapasztalat birtokában — számos kérdést, javaslatot, sőt módosítást is felvetettek. Az ülésen teljes volt az egyetértés abban, hogy a törvény- javaslat minden szempontból kiváló alkotás. Nagy erénye, hogy nemcsak a közvetlen falGáspár Sándor adatokat, hanem a távolabbi tennivalókat is figyelembe veszi, a gondoktól nemcsak a ma érdekeltjeit, de a holnap gondviselőit is meg akarja kímélni. A törvény és a hozzá csatlakozó végrehajtási rendeletek az eddigi számtalan jogszabály és eljárási szokás dzsungelében nem egyszerűen útvágást jelentenek, hanem egyben a társadalombiztosítás rendszerének magasabb fokra emelését, az országunkban végbe mént gazdasági, társadalmi fejlődés színvonalához igazítását is célul tűzik. — A törvény szövege világos és érthető — mondotta —, mindenki különösebb segítség nélkül, sajátmaga is kiolvashatja belőle jogait és teendőit, a fontosabb társadalombiztosítási juttatásokat akár számszerűen is megtalálhatja benne. Az előadó felhívta a figyelmet a törvénynek arra a szakaszára, amely szerint a társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzá forduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt. Hozzáfűzte: ez a tájékoztatás szélesebben kibővülhet, hatékonyabbá válhat, ha abban nemcsak a társadalombiztosításban közvetlenül érdekelt szervek, de minden mozgalmi és egyéb információs szerv is részt vesz. Ez annál inkább fontos, mert a társadalombiztosítási törvény minden bizonnyal a legszélesebb körű érdeklődést váltja majd ki. Érthetően, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint szocialista rendszerünknek arról a kimagasló vívmányáról, hogy nemcsak lehetőséget nyújt minden embernek a bpldogulásra, hanem baleset, r betegség esetén, illetve idős j korban is biztosítja mindenki j számára — az ország fejlettségi színvonalának és anyagi erejének megfelelően — a ki- ; elégítő társadalombiztosítási j ellátást. Végezetül kérte az ország- gyűlést, hogy a törvényjavas- : latot vitassa meg és fogadja el. 1 Ezután szünet következett. Törvényünk tartalma méltó szocialista vívmányainkhoz Bevezetőben kifejezte egyetértését a törvénytervezettel és az előadói beszédben foglaltakkal, majd így folytatta: A dolgozók legemberibb vágyait és törekvéseit fejezi ki pártunk politikája, amikor arra törekszik, hogy betegség, megrokkanás, vagy idős kor miatt a szerszámot, a munkaeszközt letenni kényszerülő embernek és családjának megélhetése egyre magasabb szinten biztosított legyen. Ebből következik, hogy az új törvény elfogadása elsősorban nem jogi aktus. Többről van szó. Olyan tervezet fekszik az országgyűlés előtt, amelynek gondolatai ismét a maga valóságában mutatják a szocialista társadalom legfőbb jellemvonásait. Hazánkban immár három évtizede elválaszthatatlan egymástól a munkáshatalom erősödése és a dolgozó ember érdekeit szolgáló vívmányok szüntelen gyarapítása. A most beterjesztett törvényjavaslat is ezt összegzi. Lépésről lépésre haladunk előre. Az ország anyagi erőihez mérten fejlesztettük, bővítettük, tökéletesítettük társadalombiztosításunkat. Azon vagyunk, hogy rászorultságában senki se maradjon magára, hogy az öregkort mindenki számára a munkával megérdemelt nyugalom napjai jelentsék. Azt akarjuk, hogy örökre száműzzük a betegséggel járó anyagi félelmet, s hogy az egészségügy fejleszíé- i sével, a társadalombiztosítás kiszélesítésével csökkentsük, megelőzzük a betegségeket is. Az egyik legfontosabb változás, hogy a jövőben minden , magyar állampolgár egyformán jogosult az egészségügyi ellátásra. Ennek kimondásával egészségügyi ellátásunk teljessé vált; A mostani törvényjavaslat nagyjelentőségű intézkedése, hogy fokozatosan leszállítja a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát. Megszünteti a termelőszövetkezeti tagokat megillető családi pótlék összegében ma még meglevő különbségeket, ezekkel az intézkedésekkel szövetkezeti parasztságunk társadalombiztosítási jogai azonosak lesznek a munkások jogaival. Pártunk kiemelkedő politikai jelentőségűnek tartja ezeket az intézkedéseket, amelyek elősegítik a munkásosztály és a parasztság kapcsolatainak még szorosabbá válását. , Tudjuk, sokan szerették volna, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát ne fokozatosan, hanem egyszerre szállítsuk le. Ehhez nem a jó szándék hiányzott. De meg kellett találnunk — és megtaláltuk — a realitást abban, amit szeretnénk, és abban, amire ma I megvannak a lehetőségeink. Tökéletesíteni akarjuk a nyugdíjasok foglalkoztatását Tisztelt országgyűlés! Szocialista társadalmunkban mind teljesebben megvalósuló gyakorlat, hogy az ember értékmérője a társadalomért végzett munka. A társadalombiztosítási törvény tervezetének is alapvető célja a becsületesen végzett munkával arányos juttatások biztosítása. Ez megbecsülése a munkának, fokozottabb elismerése a dolgozó embernek. Társadalmunkban minden állampolgár munkához juthat. De a munka alapján csali addig biztosított a megélhetés, amíg a dolgozó munkaképes. Ezért a munkához való jogot kiegészíti az állampolgároknak a joga ahhoz, hogy anyagi ellátásban, részesüljenek, ha öregek, betegek lesznek a munkások jogaival, nek. így ha valaki ideiglenesen vagy véglegesen munkaképtelenné válik, akkor a munkához való jogát felváltja a társadalombiztosítási ellátásra irányuló jog, amelyet államunk mindenki számára biztosít. Szükséges, hogy a társadalombiztosítási ellátást is nagymértékben összekapcsoljuk a munka szerinti dij ázással. A társadalombiztosítási el- | látás mértékének igazodnia j kell ahhoz is, hogy ki milyen szakképzettséggel és milyen körülmények között dolgozott. Nehéz, egészségre ártalmas, vagy könnyebb munkakörben. Szakképesítés nélküli vagy szakképzettséget kívánó munkaterületen. A nyugdíjak azzal, hogy igazodnak a ledol- I gozott évek számához és az I elvégzett munka értékéhez, | társadalmi igazságot fejeznek | ki. Ez felel meg szocialista i elveinknek. És gondoljuk, ez | így igazságos. Természetes, hogy a végzett munka alapján kapott béy nincs és nem is lehet tekintettel azokra a terhekre, amelyeket az egyes dolgozóknak személyes és családi körülményeik következtében viselniük kell. S nem lehet tekintettel azokra a különbsé- gerke, amelyek a családok anyagi helyzetében így keletkeznek. A külön terhek elsősorban a gyermekek felnevelésének költségeiből és az eltartásra szoruló más családtagokról való gondoskodásból adódnak. A többletterhekböl származó í egyenlőtlenségek jelentős ré- | szét a társadalombiztosítás hi- ! vatott csökkenteni. Ez a célja i elsősorban a családi pótléknak. a házastársi pótléknak és j számos más társadalombizto- I sitási szolgáltatásnak. Tisztelt elvtársak! Törvényeink lehetővé teszik, hogy meghatározott életkor í elérése és meghatározott számú ledolgozott év után a dolgozók nyugdíjba mehessenek. Szeretném ezúttal is hangsúlyozni, hogy a nyugdíjba menetel bizonyos életkor elérése után joga a dolgozóknak, de olyan jog, amely nem kötelező. A dolgozó ember élete folyamán nagy szakmai tudásra tesz szert. Óriási érték és tapasztalat halmozódik fel egy-egy szakmunkásban, mérnökben, orvosban, pedagógusban vagy egészségügyi dolgozóban. Ha valaki munkaképes, akkor arra ösztönözzük, hogy még ne menjen nyugdíjba, még akkor se, na elérte az ehhez szükséges életkort, ledolgozta az ehhez szükséges éveket. Népgazdaságunk számára óriási értéket jelent az idős dolgozók tudása, hozzáértése, és ha nyugdíjba mennek, azt bizony társadalmunk megérzi. Ezért törvényeink, rendeleteink tartalmaznak bizonyos ösztönzőket arra, hogy dolgozzanak tovább az ilyen emberek addig, amíg egészségük bírja, amíg képesek munkájukat ellátni. Ugyanakkor törvényeink, rendeleteink biztosítják, hogy azokkal is törődjünk, akik már elmentek nyugdíjba és foglalkoztassuk őket. Ebben a kérdésben is mélyen összefügg az egyén és a társadalom érdeke. Nemcsak anyagi érdekekről van szó. Aki egész életét végigdolgozta, sorsfordulónak érzi a nyugdíjba menetelt. Ezért tökéletesíteni akarjuk a, nyugdíjasok foglalkoztatását, felhasználva az eddig szerzett tapasztalatokat. A nyugdíjnak megvan a maga sajátos rendeltetése életünknek abban a szakaszában, amikor már nem dolgozunk. A nyugdíj nem munkabér, és kevesebb is annál. Érthető, hogy a nyugdíjasok számára gondot jelent, különösen az életkor növekedésével, hogy az egyszer megállapított nyugdíj az évek során veszít vásárló erejéből. Ezen változtatni kívánunk és meg fogjuk keresni a megfelelő megoldást Van egy kis réteg társadalmunkban, amely úgy jut el az öregkorhoz, úgy válik magatehetetlenné, hogy se nyugdíja, se eltartója nincs. Szocialista államunk — bár szerényebb módon — róluk is gondoskodik. A törvényjavaslat teljesen új helyzetet teremt Tisztelt országgyűlési A társadalombiztosítás alapján nyújtott betegellátás a jövőben állampolgári jog lesz. Ezzel egy csapásra még nem oldottunk meg mindent, arr^ az egészségügy területén előttünk áll. Nem szűnik meg a rendelőintézetek és kórházak zsúfoltsága. Egészségügyi szolgáltatásunk az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, de még így sem képes kielégíteni a gyorsan növekvő igényeket. Első- i sorban azért nem, mert anyagi lehetőségeink még korlátozottak. De nehezíti a helyzetet az is, hogy gyorsan nőtt a jogosultak száma. Növekedtek az igények a korszerűbb egészségügyi, gyógyászati műszerek iránt. A társadalombiztosítási szolgáltatásokra nagy összeget fordít államunk. A növekedés üteme is figyelemre méltó, 1960-ban 11 milliárd, 1974-ben pedig csaknem 50 milliárd forintot fordítottunk e célra. A két összeg között nagyon nagy a különbség, de amit ma felhasználunk, még mindig kevés, ezért a jövőben anyagi lehetőségeink arányában még többet kívánunk fordítani társadalombiztosí- .tásra. I Most már a társadalombiztosításba bevont összlakosság érdekeit tekintve, és az új igények szerint kell továbblépnünk az egészségügyi ellátás közismert gondjainak megszüntetésében, az egészségügyi hálózat fejlesztése- j ben. Sürgető feladat új kpr- ’ házak építése, a meglevők j korszerűsítése és felújítása, a : végképp elavult kórházak j szanálása, a hatékonyabb fek- j vő- és járóbetegellátás, a ! munka szervezettségének ja- , vitása és a munkaerőgondok megoldása. A felszabadulás óta fokoza- j tosan vontuk be a különböző ' rétegeket a társadalombiztosításba, és ezzel párhuzamosan ; fejlesztettük, emeltük a szolgáltatások színvonalát. • Ez j mind paragrafusokat igényelt. [ A fejlődésnek szükségszerű I velejárója és egyik kifejezője j is volt, hogy újabb és újabb I jogszabályokat kellett kiadni. J A társadalombiztosítási jog- j szabályok eddig bonyolultak, szerteágazóak, és ezért nehezen áttekinthetők voltak. Az élet hozta magával ezt a bonyolultságot. A törvényjavaslat most teljesen új helyzetet teremt — tiszta lapot nyit —, mert a régi jogszabályokat szinte kivétel nélkül hatályon kívül helyezi. A társadalombiztosítási törvény tervezete nemcsak tartalmában különbözik az eddigi jogszabályoktól, hanem nyelvében is. Ez a tervezet is bizonyítja, hogy lehet világosan, szakszerűen fogalmazni, még a legbonyolultabb kérdéseket is. A közérthetőség a tervezet külön erénye. Tisztelt országgyűlés! Számunkra már természetes, hogy szocialista államunk egyik alapvető feladata a dolgozók szociális, egészségügyi ellátásáról való gondoskodás. Ez tehát állami feladat. De itt társadalombiztosításról van szó. A szóban is benne van, hogy ennek intézése jelentős mértékben társadalmi alapon történik. Mir ''n dolgozó kellően értékeli, hogy a munkásemberek százezrei, mint szakszervezeti társadalmi aktívák, tanácsaikkal, ellenőrzéseikkel jobbá, gazdagabbá, emberkö- zelibbé tették társadalom- biztosításunkat. Nagy emberséget tanúsítva intézik a nyugdíjba menők sokszor nagyon is bonyolult ügyeit és elviszik a betegekhez a munkahely visszaváró szavát, a dolgozótársak együttérzését. A betegek, az öregeK, a gondokkal bajlódó ember számára különösen fontos a, baráti szó, az együttérzés és az önzetlen segítség. Akik ezt nyújtják, azok munkája holnap sem nélkülözhető. Az ő tevékenységükben fontos biztosítékot kapunk az új törvény végrehajtásához. Nem tekintjük örökérvényűnek Tisztelt képviselőtársak! Néhány napja ünnepeltük hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, és ezt megelőzően fejezte be munkáját pártunk XI. kongresszusa. Számos alkalom volt hát arra, hogy mérlegre tegyük és értékeljük eredményeinket, meghatározzuk teendőinket. Ezek között méltó helyet foglal el a ma vitatott törvényjavaslat, és az abban foglaltak végrehajtása. Az eltelt három évtized során sokat tettünk annak érdekében, hogy a dolgozó emberelv igényeit egyre magasabb színvonalon tudjuk kielégíteni. Az új törvény újabb előrelépést jelent az eddigiekhez képest, de mégsem tekintjük örökérvényűnek. Jól tudjuk, hogy az eddigi eredmények még mindig nem olyan ipértékűek, mint amilyenre szükség volna, amilyenre történelmileg vállalkoztunk. Amit eddig tettünk, ami eddig történt, arra joggal büszkék vagyunk. Semmilyen tekintetben nincs szégyenkezésre okunk. Most jutottunk el odáig — és ez nagy vívmány —, hogy a következő években a fejlett szocialista társadalom színvonalára emeljük egész népünk szociális és egészségügyi ellátását. Megteremtjük a mainál még nagyobb biztonságot nyújtó ellátási formák egységes i’end- szerét, a születéstől az élet 1 befejezéséig. j Nyugodt lelkiismerettel ál- I líthatjuk, hogy ez a törvény a legteljesebb mértékben kifejezi mai lehetőségeinket, és igyekszik kielégíteni a jogos igényeket, mert általános és egységes. A benne foglaltak minden magyar állampolgár számára érvényesek. A ma és a holnap biztonságát nyújtják. Igazságos és ösztönző, hiszen a végzett munkán alapszik, i azzal méri a társadalombiztosítási javakat, szolgáltatásokat. Csak ez felel meg a szocialista elveknek és ösztönöz a jobb munkára. Tisztelt elvtársak! Minden állampolgár élete sokoldalúan és szervesen ösz- szefonódik e törvénnyel. Megvalósulásához népünk harmincéves munkája teremtett alapot. Az, hogy mikor tehetünk majd újra egy lépést ezen a területein, mindany- nyiunk munkáján, szorgalmán múlik. És az is rajtunk múlik, hogy a most beterjesztett törvény a gyakorlatban is jól szolgálja a dolgozó milliók érdekeit. Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi- j zottsága és a magyar szak- szervezetek nevében is elfogadásra ajánlom a törvénytervezetet, ezt annak a meggyőződésemnek a tudatában teszem, hogy törvényünk tartalma méltó szocialista vívmányainkhoz és méltóképpen fejezi ki társadalmunknak az emberről való gondoskodását is — mondta felszólalása végén Gáspár Sándor. Gáspár Sándor beszéde után az alábbiak vettek részt a vitában: Bojtor Miklós állami gazdasági igazgató (Szabolcs megye, 8. vk), dr. Kaposvári Júlia egyetemi adjunktus (Budapest, 23. vk.), Szabó István, a TOT elnöke (Hajdú megye, 18. vk.), Kovács Sán- j dór, ' a Vagon- és Gépgyár szb-titkára (Győr, 1. vk.). Kelemen Sándor mezőgazdasági szakszövetkezeti elnök (Bács- | Kiskun megye, 20. vk.), Korpái Jánosné csoportvezető (Budapest, 8. vk.) és Németh István ált. iskolai igazgató (Baranya megyei 6. vk.). Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor a társadalom- biztosításról szóló törvényjavaslat feletti vitával folytatja munkáját. (MTI)
