Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

) A Marcali SE bravúrja Kapolyon Hetes—Tas zár 3:3 (®:I) Juta, 250 néző. V.: Málés. Hetes: Siszler — Tompa (He­gedűs), Csima, Oláh, Balázs, Bí­ró, Stágl, Dómján, Éhl, Göncz, Landek. Edző: Göncz István. Ta- szár: Szarvas — Koza, Bederna, Farkas, Varga (Tóth), Zsilina, Hirth, Ernyes, Halász,' Nagy, Im­re. Edző: Balatoni Sándor. A hazaiak számos helyze­tet dolgoztak ki, mégis a ta- száriak vezettek 3:l-re. Csak nagy küzdelemben sikerült a Hetesnek otthon tartania az egyik pontot. Góllövők: Lan­dek, Göncz, Balázs, illetve Ernyes, Imre, Halász. Jók: Hegedűs, Csima, Balázs, il­letve Varga, Hirth, Halász. Hetes ifi—Tászár ifi 0:4. Csek László Barcs—Csurgó 1:0 (0:0) Barcs, 800 néző. V.: Pesti. Barcs: Piros — Gölöncsér, Kar­sai, Kiss, Dóczi, Winkler. Hol­ler, Gulyás (Pintér), Börcsök, Bencsik, Gyergyák. Edző: Má­ycr György. Csurgó: Jancsi — Szmolek, Máté, Polgár, Kovács I., Hosszú, Luka, Kiss, Péntek, Harmadás (Kisgéczi), Kovács U. Edző: Bolla József. Alacsony színvonalú, kap­kodó játék. A vendégek lel­kesen küzdöttek a rossz na­pot kifogó barcsiak ellen. A mérkőzésen egy jól eltalált szabadrúgás döntött. Góllövő: Gyergyák. Jók: Karsai, Pintér, illetve Kovács L, Kiss. A találkozó előtt ünnepség­re került sor, amelyen dr. Zá-( dóri László, a megyei labda­rúgó szövetség képviseletében átadta a Felszabadulási Ku­pát és az érmeket. Pandúr Ferenc Barcs ifi—Csurgó ifi 4:0. N. Somogyi—Babócsa 5:4 (1:2) Babócsa, 150 néző. V.: Ihász. N, Somogyi: Enzsöl — Turnár, Hollós, Bere, Eados, Giczinger, Varga, Papp, Kalmár, Göcze, Bájer, Edző: Oláh Ferenc. Babó­csa: Vangyia — Arany (viro- vcez), Kerényi, Orosházi, Kiss, Vukmann, Orsós, Csuzdi (Csuti), Hajdú, Luczek, Balogh. Edző: Bukovics István. A második játékrészben a vendégek jól használták ki a hazai védelem megingásait. Góllövők: Göcze (3), Kalmár (2), illetve Hajdú (11-esből), Luczek, Vukmann, Balogh. Jók: Bere, Giczinger, Göcze (a mezőny legjobbja). A ha­| zaiak közül senki sem ját­szott átlagon felül. Babócsa ifi—N. Somogyi ifi 2:2. Kováes Tibor Marcali SE—Kiss János SE 3:0 (1:0) Kapoly, 200 néző. V.: Ko­vács J. Marcali SE: Király — Dunkler, Ható I., Kiss, Rigó, Pálfi,. Dom- sa, Balázs, Szántó, Izsák, Ható II. (Barta). Edző: Bősz Adám. Kiss J. SE: Fekete — Bán, Til- linger, Bartl, Szabó, pordán, Ga- ra (Czabula), Horváth, Puha, Lerch, Halász. Edző: Kétszeri Fe­renc. Nagy meglepetés! Szétesően, rosszul játszott a hazai együttes, és megérdemelten szenvedett vereséget a jó na­pot kifogó marcaliaktól. Gól- lövő: Izsák (3). Jók: Király, Kiss, Szántó, Izsák, illetve Bartl, Lerch. Kálmán Ferenc Fonyód—Lengyeltóti 2:0 (0:0) Ordacsehi, 200 néző. V.: Ducsai. Fonyód; Sonnenschein — Ve- csera. Gyuricza, Horváth I., Fe­jes, Farkas, Landor (Markovics), Tavaszi. Nagy, Vecsera II., Ba- sits. Edző: dr. Vida János. Len­gyeltóti: Kovács — Hosszú, Smi- da, Nagy, Kesztyűs, Tóth, Má­tyás (Csordás), Komócsin, Kol­lár, Szalai (Szabó), Bodö. Edző: Csordás László. Szemerkélő esőben, csúszós talajon játszották a jó ira­mú, színvonalas mérkőzést. A íonyódiak az első félidőben támadtak többet, míg szünet után kiegyenlített lett a já­ték. A két gól az utolsó nyolc percben esett. Kitűnő játékve­zetés. Góllövők: Horváth, Ta­vaszi. Jók: az egész fonyódi csapat, illetve Kovács (a me­zőny legjobbja), Smida. Fonyód ifi—Lengyeltóti ifi 2:1. Zákány! Kálmán Latinca SE—K. Vasutas 3:2 (3:2) Marcali, 200 néző. V.: Már­kus. Latinca: Képpel (Csatári) — Weisz, Balázs, Mika, Sípos, Ber­ta, Nyisztor (Milicz). Pákái, Szu- kics, Szita, Tarr. Edző: Borsfái Géza. K, vasutas: Szalai (Okos) — Méreg, Hajdó, Kaszás, Kéki, Steller, Törzsök. Kelemen, Ta­kács, Tallián (Bakos), Tóth S. Edző: Barta Lajos. A mérkőzésen a vendégek­nek volt több helyzetük és sokáig 2:l-re vezettek. Végül egy szabadrúgás gól és egy ugyancsak szabadrúgás után I kialakult akció döntött. Gól- | lövők: Pákái, Balázs, Szukics, illetve Törzsök (2, egyet 11- esből). Jók: Balázs, Mika, Berta, Pákái, Szukics, illetve Hajdó, Kaszás, Törzsök. Nagyatád—Somogy­tarnóca 2:1 (1:0) Nagyatád, 400 néző. V.: Bognár. Nag3ratád: Márkus (Zsobrák) — ; Roznik, Kömpf, Szabó, Deák, Ba- ; logh, Brezovszki, Uics (Németh), Fodor, Segesdi, Zákányi. Edző: Szabó Pál. Somogytarnóea: Kótai — Béres, Pintér, Farkas, Novak, Molnár, Horváth, Kovács, Ben­csik, Kovács II., Sípos. Edző: Bolla Ferenc. Gyenge, alacsony színvona­lú mérkőzésen végig az atá- diak játszottak fölényben, de csatáraik keveset vállalkoz­tak lövésre. A Tarnóca 40 (!) méteres szabadrúgás góllal szépített. Góllövők: Fodor, Zákányi, illetve Pintér. Jók: Zákányi, Deák, Szabó, illetve Pintér, Kótai, Molnár. Nagyatád ifi—Somogytar­nóca ifi 2:0. Tóth Ferenc Balatonlellc—Eábod 2:1 (0:1) Balatonlelle, 400 néző. V.: Róza. Balatonlellc: Both — Bolla (Bakos), Kenéz, Vázsonyi, Ko­vács, Brunner, Androsovits, Víass, Hiba, Takács, Berdán. Edző: Cser László. Lábod: Mohácsi — Ti­báld, Németh E., Németh B., Wirth, Csalódi (Oroszi), Csabi, Lieber, Kozma, Dorogi (Kocz), Mohácsi T. Edző: András József. A mély talajhoz jobban al­kalmazkodtak a vendégek, és végig jól játszottak. A ha­zaiak nehezen és némi sze­rencsével tudták otthon tar­tani a két pontot. Góllövők: Vass (11-esből), Androsovits, illetve Kozma. Jók: Both, Brunner, Vass, illetve Mohá­csi, Németh B., Mohácsi T. Balatonlelle ifi—Lábod ifi 3:2. Hajas Gyula A bajnokság állása: 1. Barcs 18 15 1 2 55—19 31 2. N.atadi K. 18 13 3 2 62—24 29 3. Kiss J. SE 18 13 — 5 60—21 26 4. Marcali SE 18 8 4 6 33—24 20 5. Taszár 13 7 6 5 27—33 20 6. B.-lelle 13 9 1 8 48—47 19 7. M. Latinca 13 7 4 7 31—33 13 3. Hetes 18 8 2 8 44—47 18 9. K. Vasutas 18 S 2 3 30—33 IS 10. Fonyód 13 7 2 9 31—34 16 11. S.-tarnóca 13 6 4 8 42—47 16 12. N. Somogyi 18 8 — 10 38—51 16 13. Lengyeltóti 13 6 2 10 30—37 14 14. Csurgó 18 4 3 11 24—47 11 15. Babócsa 18 3 3 12 30—54 9 1«. Lábod 18 2 3 13 20—od 7 Az ifjúság a békéén A DÍVSZ elnökének nyilatkozata A szovjet Ifjúsági szerve­zetek bizottságának meg­hívására Moszkvába látoga­tott Pietro Lapicirella, a Demokratikus Ifjúsági \ i- lágszövetség elnöke, aki a következő nyilatkozatot ad­ta Andrej Pravovnak, a Novosztyi Sajtóügynökség munkatársának: — A Demokratikus Ifjúsági ! Világszövetség 1975 novembe- j rében ünnepli fennállásának ! 30. évfordulóját. Jubileumun- j kát tehát a fasizmus leverése 30. évfordulójának évében tartjuk. A DÍVSZ kidolgozta e dátummal kapcsolatos ren­dezvények tervét. Áprilisban Budapesten, a DÍVSZ szék­helyén »kerekasztal-koníe- renciát« szervezünk, amelyen felszólalnak az antifasiszta harc veteránjai: politikusok, egykori katonák, írók, újság­írók stb. Nyugaton mostanában so­kat beszélnek arról, hogy az 1945 után született ifjúságot nem nagyon érdeklik a má­sodik világháború eseményei. Ez nem felel meg a valóság­nak. Ellenkezőleg. A legkü­lönbözőbb országok fiataljai körében óriási érdeklődés nyilvánul meg a DÍVSZ ren­dezvényei iránt. Mi nemcsak azt a célt tüztük magunk elé, hogy egyszerűen elbe­szélgessünk a 30 év előtti ese­ményekről, hanem azt is, hogy ezeket az eseményeket a mával, a demokráciáért és a társadalmi haladásért, a nemzetközi feszültség enyhü­léséért folyó harccal hozzuk kapcsolatba. Az ifjúság a társadalom legmozgékonyabb része, amely az új iránt a legfogé­konyabb. A nemzetközi ifjú­sági mozgalomban tükröződ­nek azok a pozitív változá­sok, melyek az utóbbi évek­ben mentek végbe a világon. Az ifjúságnak a nemzetkö­zi feszültség enyhülésére való törekvése mutatkozik meg a XI. VIT előkészítésében. A VIT-et 1978-ban Havannában rendezik. Először történik meg, hogy a fesztivált nem Európában tartják meg, ha­nem a földgömb túlsó felén — Latin-Amerikában. Ez mintegy jelképezi, hogy a fesztivál eszméi az egész vi­lágon tért hódítottak. A világ I ifjúsága, amikor úgy döntött, ] hogy Kubában rendezi meg a : VIT-et, elismerte az eisó la- j tin-amerikai szocialista or­szág érdemeit. Szövetségünk kezdeménye­zésére az egész világon most kampány folyik: -Az ifjúság az antiimperialista szolidari­tásért, a békáért és haladá­sért«. Konkrétan ez abban fejeződik ki, hogy a fiatalok segítenek a népgazdaságát új­jáépítő VDK fiataljainak, a chilei menekülteknek, akik­nek hazájában most fasiszta junta van hatalmon. Szolida- j ritást jelent ez a tőkés or­szágok dolgozó ifjúságának a i1 monopóliumok elleni harcával. Külön figyelmet fordítunk az | ázsiai, afrikai és latin-ameri- í kai fiataloknak a neokolonia- ! lizmus elleni harcára. A DÍVSZ jelenleg több mint 200 országos ifjúsági i szövetséget egyesít magában, I gyakorlatilag a világ vala- - mennyi haladó ifjúsági moz- : galma együttműködik velünk. Ez nem rossz eredmény fenn- ; állásunk 30. évfordulója kü­szöbén. (gyermekek a mesék világában Több mint háromszázezer kisgyermek jut el napról napra a játék és a szórakozás me­sevilágába — az óvodába. A vádiratot nem lehet ki­adni. A bűnös egy ve- gyület, vele csak az emberség és az orvosok pe­reskedhetnek. Legtöbbször hiába. Amigdalin. A rózsafélék családjába tartozó gyümöl­csök csontos magjában talál­ható. Szilvában, körtében, birsben és a többiben. Az al­mában is. És van benne egy ciángyök. Ha a vegyész raj­zolja, néhány betű és vonal­ka. Ha az orvos, akikor za­vart tekintetek, remegő ke­zek, mámoros arcok és egy sor tragédia. Mindez egy egy­szerű folyamat eredménye. Amikor a hullott almát er­jesztik a konzervgyárban, a cián belekerül a cefrébe. A gyümölcsszeszipard kézi­könyvben is találhatunk ehhez adalékot: »... a mag­héjban emulzin van, erjesz­téskor az emigdalin!ból ciánt szabadit föl...« A terméket, a bort derít­hetik, ki tudnak szedni belő­le mindenféle mérgező anya­got. Még a ciánból se marad olyan nagyon sok. Azt is megállapították, hogy a ma­gyar szabvány ilyen és ilyen pontja alapján mi maradhat benne. Sőt, az egyik derítő­anyagban, amitől »szebb« lesz a bor, szintén van cián! Takács László nyugdíjas, tudományos kutató egy pécsi intézetben dolgozott, országo­san elismert szaktekintély. Ennyit mondott: — Ezt isszák azok a szeren­csétlenek. Marad az almabor­ban bőven annyi, amitől las­san elbutulnak. Lassan, mondjuk két évvel később. Ez már nincs a szab­ványban. Az emberek megisszák. Erről sem szól az »MSZ«. A bácsi belépett a boltba. Rövid ideig keresgél a zsebé­ben, azután kérges kezé­ben csillogott a tízes. A ki­szolgáló csak ránézett. A pult alá nyúlt. A bácsi kezében ott csil­logott az üveg. Rövid cse­re. Visszakapott kettőötvenet. Az üveget vagy összetöri, vagy beváltja egy újabbra. — Miért issza? — Nem mintha valami kö­ze lenne hozzá, de most jó kedvem van, hát elmondom. Olyan ez mint a szerelem. Ahhoz már öreg vagyok, ez maradt. Muszáj a kemény trógerolás után. Ha meg nem akadt munka, hát azért. — Nem mondom, szeretem a jó kéknyelűt, az íze talán jobb is. De az alma azért iga­zibb. Nem kell annyit inni, és ettől nemcsak jókedvű le­szek. Valami több, tudja olyan, mintha tollal csiklan­doznának. Meg olcsó. Az utolsó érv rövid, de nyo­mós. Az öreg lassacskán haj­togatta az üveget a szom­széd kapu alatt. A másodikat már gyorsabban szokta. Ak­kor »kaptam el«, amikor az elsőt vette. A következő után hiába kérdezem. Az amigdalin dolgozik. A ciángyök károsítja az agy úgynevezett piramissejtjeit. A roncsoLt emberrészek nem születnek újjá. — Halló, KÖJÁL-labor. — Nem, az almaborról nem tudunk fölvilágosítást adni. Nincs bent a konzervipari zsebkönyvben. Talán azért olyan gyors a hatása, mert erősebb szesz, mint a többi. Nem erősebb. Alattomo­sabb. Ahogy a gyárakban forr az edényekben, és egyre old­ja, szívja magába a ciánt... Cián, Féregirtáshoz szokták használni. No meg almabort derítenek vele. Nem elég az, amennyi úgy is benne van. Egy gimnazista: — Nem szoktam inni. Csak néha. Dolgozatírás vagy egy nehéz beszámoló után hár­man négyen összejövünk. Oldjuk a stresszt... — »Szépen« mondtad, de ha már itt tartunk, tudod-e, hogy az almaborban van egy vegyület, amelyik megtámad­ja a hipotalamusz környékét? — Micsodának a micsodá­ját? — A szervezet szénhidrát-, zsír-, víz- és sógazdálkodását szabályozó vegyi rész külön elhelyezkedő, alvás-ébrenlét központot. Ezért is esnek a »sima« borgőzösségnél rosz- szabb révületbe, akik alma­bort ittak. — Nofene. Annyit úgysem iszom belőle. Marad ott még elég sejt. Ez a legolcsóbb, a diákzseb többet nem bir. Inni nem muszáj. Nem próbáltam magyarázni. Egy eset, amikor jobb híján azt mondhatjuk: inkább sört, vagy minőségi bort igyon. Al­koholt reklámoz az alkohol- ellenes ség. Mennyit is iszunk? A FŰSZERT 800 000 üveggel hoz forgalomba ebben a gazdasági évben, Somogybán és Zalá­ban. A nagyobbik rész alma­bor a mi megyénké. Zalában még hódít a noha. Egyik rosz- szabb, mint a másik. Ha egé­szen pontosak akarunk lenni, az alma viszi el a pálmát. A nagykereskedelem kon- zervosztályán ezt mondták: — Három gyárból — Nagy­atád, Szigetvár, Paks — sze­rezzük be az almabort. Szí­vesebben hoznánk forgalom­ba üdítőket, minőségi boro­kat. A haszon is nagyobb. A boltok rendelnek. Sem az elő­állító, sem a kereskedelem nem reklámozza. Az üzletek­ben eldugjuk. Akinek kell, az sajnos tudja, hova nézzen. Megtalálják. Olcsó. Egészen kicsivel így is csökken a for­galma, de ha rossz a szőlőter­més, akkor újra megugrik. Arról nincsenek adataink, hogy mit tartalmaz, talán a minőségvizsgálóban el tudják mondani. Olcsó. A gimnáziumi tanu­lók között szerencsére »nem jellemző, emelkedik a zseb­pénz is. Ma már nem tízesek­ben mérik. Egy időben divat volt, már nem. Most a sör a favorit — ahogy ők mondják. Kik isszák hát? Törött embe­rek, öregek, alkalmi munkát vállalók, dologtalan cigányok. Nehéz fizikai terhelés után. Éhgyomorra. Mert enni kevésbé fon­tos. Hogy is mondják ezt gyűjtőnévvel: lumpen elemek. Van ilyen? Még van. És becsületes munkásembe­rek is, mert elfelejtettek ne­kik előadást tartani róla. És valóban olcsó, több marad otthonra, a gyerekekre, a háztartásra. Becsületességből mérgezik magukat. — Tudja, jobban szeretem a vörös bort. Az egrit. Elszo­pogatnék belőle egy kevéssel. Ilyenkor műszak után min­dig megbeszéljük a barátaim­mal, hogy is volt a nap. Le­hajtunk egy üveg almát. Sen­ki nem rúg be, megyünk ha­za. Ez nem viszi el a fizetést. Nem rúgnak be. Ennyi azonnal nem árt meg, észre se lehet venni. Csak lassan mérgez. Mindig egy kicsi abból az amigdalinból. És az almabornak van egy tulaj­donsága: ha nincs, nagyobb hiányérzetet kelt, mintha csak »egyszerű« alkohol len­ne. Sokszor elpufogtatott jel­kép: lépcső. A megyei minőségvizsgáló­ban sem tudnak adatokat az almaborról. Az is csak szesz. Ha lenne benne valami mé­reg, biztosan betiltanák. Van benne. Még egy-két embert köze­lítettem meg a kapualjakban. Néhányan durva káromko­dással zavartak el. Néhányan elmondták: ez kell!, A többi­vel nem volt sok beszélniva- lóm. Kifejezéstelenül vigyo­rogtak rám, örültek, hogy beszél hozzájuk valaki, és egészen elemi szavak — ott­hon, hazamenni — nem jutot­tak eszükbe. Dr. Gergely Ilona, a kapos­vári kórház elmeosztályának adjunktusa: — Sok almaboros van So­mogybán. Szomorú, hogy így kell fogalmaznom: ez a bor sokkal jobban hülyít, mint a rendes. Egészen kevés elég belőle. A régi iszákosoknak egy pohár is. Az ilyen má­morban levő ember ugyan­úgy néz ki, mint a többi ré­szeg, de az almaborosok sok­kal hamarabb kapnak agy­sorvadást, mint a többi alko­holista. Egyszerűen elbutul- nak. Annyi bajunk van a no- hával is, ez kétszer olyan bor­zasztó. Ha tehetném, azonnal kivonnám a forgalomból. Én is. A bűncselekmények nagy részében az alkohol is szerephez jut. Az al­mabor is. Ez a legveszélye­sebb. A rabjának gyereke születik. Összeroncsolt gének terjednek. Az utód becsületes még lehet, szellemileg ép már nem lesz. Kiszorult em­berek. Menteni nem elég, meg kell előzni. Mindenkire szük­ségünk van, a leghumánusabb társadalomban élünk. Őket is föl kell emelni — akár kény­szerrel —, hogy méltók le­gyünk önmagunkhoz. Amigdalin. Ciángyök. A ciánt féregirtásra szok­ták használni. Luthár Félcr Almabor

Next

/
Thumbnails
Contents