Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

Kéthelr a Járás egyik legrendefeettebb és legdinamikusabban fejlődő községe. Gazdag felszerelésű, szép iskolája — előtte Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész alkotásával — a központban épült, négy alapszakmás orvosi rendelője, vendéglője és presz- szója, művelődési otthona, szabadpolcos könyvtára arról tanúskodik, hogy lakói, pártós tanácsszervei szívós munkával, sok ötletOlcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész Olvasó lány című alkotása a kéthelyi iskola előtt

tel, okos gazdálkodással formálják környezetüket. Persze, sok mindenre szükségük van még, melyhez az alapot elsősorban saját maguknak kell megteremteniük. A tanács elnöke megjegyzi: mind vékonyabban csordogál a központi támogatás. — Igaz — teszi hozzá —, tavaly 1 millió 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községben, és ezért hetedszer kaptak megyei elismerést.

Igen, erre az erőforrásra a továbbiakban még nagyobb szükségük lesz.

Az Arany János utca új házai Lengyeltótiban

A héthelyiek a felszabadulás negyedszázados évfordulójának tiszteletére riportkönyvben örökítették meg a község legjellemzőbb mozzanatait. A képes kiadvány szép összefoglalója volt az addig megtett útnak, melyet azóta következetesen tovább építettek.

Balatonszentgyörgyön is írják a község krónikáját. Több kéziratos, fényképekkel illusztrált kötet gyűlt már össze a régmúlt történeteiről és a közeli évek változásairól.

E község sok mindenről híres — többek között vasúti csomópontjáról, néprajzi értékű talpasházáról, a benne elhelyezett gyűjteményről, csillagváráról —, de a helytörténet iránt érdeklődők jól tudják, hogy Szentgyörgyön az írásos hagyományápolásban is kiemelkedő munkát végeznek. Nemcsak a múlt történéseit kutatták föl és foglalták olvasmányos szövegbe, hanem — Simon Józsefnek, ennek a lelkes és tudományos igényű feltáró és rendszerező munkát folytató lokálpatriótának, számos megyei és országos pályamű nyertesének vezetésével — napról napra följegy- zik az eseményeket, a község gazdasági, politikai, művelődési életének minden jelentősebb mozzanatát. Így került a krónikába a balatonberényi összekötő út helyi erőből, jórészt társadalmi forrásból történt megépítése, áttérés a fénycsővilágításra, az öregek napjának rendezvénye, egy-egy társadalmi megmozdulás, a község csinosításának közösségi munkája, az új táglagyár modern gépsorainak beállítása, a szakosított sertéstelep megépítésének eseménye és mindaz, ami hozzátartozik a község anyagi és szellemi gyarapodásához.

A járás más községében is nagy gonddal ápolják a mozgalmi, népművészeti hagyományokat, és használják fel a ma értékeinek

A Lenin utca új OTP-s házai Marcaliban

— 1958-ban. Tulajdonképpen mi voltunk az első gimnáziumi osztály, mert előtte közgazdasági technikumként működött az 1952-ben megszervezett középiskola.

Borsos doktor egyike azoknak a fiatal értelmiségieknek, akik itt születtek Marcaliban, és diplomával a kezükben a gyermekkorban megszeretett környezetben, hajdani barátok, ismerősök között kezdtek dolgozni, ű

is megtelepedett, lakáshoz jutott, családot alapított. Két kisgyermek apja. Szülei néhány holdon gazdálkodó földművesek voltak, egyetemista korában maga is beállt a -sorba, az aratók közé.

— Lehet-e próféta saját hazájában? Ez a több mint egy évtized bizonyára elegendő már a válaszra.

— Nem érzem hátrányát annak, hogy sok a gyermekkori ismerősöm. Apám barátaival, sorstársaival természetes, jó kapcsolatom van; aki annak idején tegezett, ma sem szólít másként. De úgy érzem, egy kicsit büszkék is rám az utcabeliek, hogy idáig jutottam.

A felszabaduláskor ötéves volt, a korábbi állapotokat, egészségügyi viszonyokat azonban — ha nem is személyes élményei alapján

— jól ismeri. A honismereti mozgalom keretében is foglalkozott velük.

*— A felszabadulás előtti években két körzeti és három kórházi orvos látta el a nagyközség egészségügyi szolgálatát. Ma harmincán vagyunk, és mintegy nyolcvan ápolónő és asszisztens segíti munkánkat. Igaz, nem valami fényes körülmények között dolgozunk. A Széchenyi Andor Pál egykori kastélyából átalakított és később bővített 202 ágyas kórház ugyan nagy jelentőségű a járás életében, de most már feltétlen további fejlesztésre szorul; a munkák első szakaszát megkezdték. Még sürgetőbb azonban a szakrendelő helyzetének javítása. Az itt kialakult zsúfoltság, sajnos, nem teszi lehetővé a megfelelő gyógyító munkát. Most — úgy látszik

— a következő év tavaszára, ha egyelőre ideiglenes megoldásként is, lehetőség nyílik a szakrendelőnek a kórház területére költöztetésére és ezáltal a körzeti orvosok keüve- zőbb elhelyezésére is.

Dr. Borsos Sándor nemcsak adjunktusa a kórháznak: immár nyolc esztendeje az itt működő, harmincnégy tagú pártszervezet titkára is.

— Igen, meglehetősen hamar kerültem a politikai munka sűrűjébe — mondja. — Az is igaz, hogy sok gondot okoz ez a beosztás. De hozzá tartozik az életemhez csakúgy, mint a gyógyító munka.

Dolgoznak azonban olyan diplomások is a járásban — így Marcaliban is —, akiknek a sorsa nem ilyen szabályosan alakult. Nem mentek el, hogy visszajöhessenek: mindvégig itt éltek, együtt formálódtak szülőközségükkel, munkájuk mellett tanultak éveken át. Közéjük tartozik dr. Ress Zoltán, a megyei tanács járási hivatalának elnöke. Ifjúmunkásként került a mozgalomba, és fiatalon — előadóként — felelős közigazgatási teendőkkel bízták meg. A következő lépcsőfokok: igazgatási osztályvezető, járási vb-titkár és most, immár nyolcadik éve, a járás közigazgatásának irányítója. És közben szinte szakadatlanul tanult. Levelező úton szerzett gimnziumi érett- i ségit, majd jogi doktorátust. Most pedig a politikai főiskola utolsó éves hallgatója. Mi volt számára a legmaradandóbb emlékű esemény a járásban?

— Említhetném a szalagrendszerű termelés megindítását az olajkályhaüzemben — ez már igazi ipart jelentett —, a járási székhely átkelő útszakaszának megépítését, egy-egy iskola, közintézmény átadását, múzeumunk megnyitását, szobrok, parkok felavatását. Felejthetetlen pillanatok. Bennem mégis egy bontás maradt meg legjobban. A Széchenyi Andor Pál kastélyát övező, az idegenek elől még a park látványát is elzáró, otromba téglakerítés eltüntetése, ^mely — különböző anyagi, községrendeaési okokból — sokáig

nagyobb becsülésére. Ezt a célt szolgálja az

1972-ben Marcaliban megnyílt munkásmozgalmi és helytörténeti múzeum, melyet a lakosság lelkes összefogásával, jelentős társadalmi munkájával alakítottak ki a hajdan oly tragikus szerepet játszó járásbírósági börtön kibővítésével. Helyiségeiben többek között ott sorakoznak az egykori marcali főszolgabírónak, Noszlopy Gáspár szabadsághősnek a tetteit, a Tanácsköztársaság dicső napjait és mártírjainak halálát idéző dokumenturrtok. Ott találjuk a környék népi foglalkozásainak jellemző eszközeit, népművészeiének legszebb darabjait. Mivel Buzsák alig nénány hónapja került a járáshoz, egyelőre még hiányoznak a megye egyik legjellemzőbb népi hímzései — a rátétes, boszorkányos és vézás kézimunkák — melyeknek darabjai minden bizonnyal hamarosan gazdagítják e gyűjteményt.

A marcaliak kapcsolatot teremtettek neves földijeikkel, Lengyel József Kossuth-díjas íróval, Bernáth Aurel Kossuth-díjas festőművésszel és íróval, — aki így éltünk Pannóniában című regényében megejtően szép részletekkel emlékezik az itt töltött gyermekkorára —, és gondosan ápolják Berzsenyi Dániel emlékét, akit több versre ihletett a közeli — gombai — szőlőhegy. A költő falujában, Niklán, Hársházi István a fél évszázadon át példás buzgalommal összegyűjtött adatokat, anekdotákat, hagyományokat rendezgeti a költő születésének 200. évfordulójára. Csinosítják erre az alkalomra a Berzsenyimúzeumot, de az egész községet is.

Kővári Ferenc, az általános iskola igazgatója egyik lelkes irányítója a Berzsenyi-kultusznak. Az ő kezdeményezésére alakult ki csaknem két évtizede az azóta is tartó kapcsolat a költő szülőfalujával, Egyházashetyé- vel. Ez a tevékenysége azonban mégis »csak« mellékfoglalkozása: hivatása az iskolai nevelés. Három évtizede áll az intézmény élén. Akkor kezdte, amikor a maihoz hasonló létszámú — másfél száz — gyereksereget ketten tanították, reggeltől estig. Ma kétcsoportos óvoda működik a községben — éppen most korszerűsítik az épületét —, szaktantermes, napközi otthonos, szép iskolában folyik a tanítás. A járás legrégebben egy helyben működő igazgatója ismerősei körében híres volt arról, hogy tanítványai sorsát a végbizonyítvány átnyújtása után is figyelemmel kísérte. Pontosan tudta, ki hová, meddig jutott. Amennyire tehette, személyes kapcsolatait és a hivatali lehetőséget is felhasználva egyengette útjukat a felnőtté válásig.

— Mennyien mentek tanulni középiskolákba a felszabadulás előtt?

— Szegény község volt, ilyenre nemigen akadt példa. A negyvenes években mindössze egy állatorvost nevelt a község.

— És most?

— Általában évenként öten-hatan jutnak be középiskolába, no meg jó néhányan szakmunkásképzőbe. Most már nehéz összeszámolni a diplomásokat. Van köztük több pedagógus, iskolaigazgató, jogász, hivatásos népművelő, politikai munkatárs és fővárosi színész. Persze, ma már egyszerűbb elindulni, hiszen a kilenc kilométernyire levő Marcaliban gimnáziumi, illetve', számviteli és gazdálkodási szakközépiskolai ósztály között válogathatnak a nyolcadik osztályt végzők.

Ebben az iskolában érettségizett dr. Borsos Sándor, a Marcali Járási Kórhá# belosz- tályának adjunktusa. Mikor is?

Kalsfcz Józsefek otthonukban

Gépírási óra a marcali szakközépiskolában

igen makacsul ellenállt mindenféle ledöntési kísérletnek. Végre hét évvel ezelőtt sikerült. Ezzel eltűnt a feudalizmus . végső maradványa, a grófi hatalom — mely az egész környéket uralta — utolsó jelképe.

A járás néhány hónapja — a lakosság számát tekintve — a megye legnagyobb közigazgatási egysége lett. Ordacsehitől Varászlóig, Böhönyétől Balatonszentgyörgyig terjed a határa. Silány futóhomok, bőven termő szántó, a marcali hátság jófajta és értéktelen szőlőt adó dombjai, mocsaras, belvizes tájak, szépen gondozott erdők váltják egymást e terűi létén. No és a Balaton! Amelytől korábban is mindössze hat kilométer választotta el a járás határát, de partjára úgy jártak a marcaliak és a járásbeliek, mintha hazamennének. Különösen Balatonmária volt kedvenc helyük a víkendezőknek, de újabban szívesen vásárolnak telket — elsősorban zalaiak társaságában — Balatonbeyényben is.

Változatos tájú járás tehát a marcali, sokféle foglalkozású, életmódú emberrel, réteggel, eltérő hagyományú, jellegű településsel. Mi adja az egységet a sokszínűségben? Király Ferenc, a járási pártbizottság első titkára határozob-an. válaszol:

— Céljaink, törekvéseink azonossága. Az itt élő lakosság — a Balaton-paríi csakúgy,, mint a nemesvidi vagy a szőlősgyöröki — arra törekszik, hogy jobban, egyre szebb környezetben, kedvezőbb körülmények között éljen. Légyen biztos, az érdeklődésének, képzettségének megfelelő munkaalkalma és kényelmes otthona. És ebben mi messzemenően segítjük mind a régi mind az újonnan hozz ink került települések lakosságát, tiszteiéiben tartva hagyományaikat, sajátos körülményeiket, egyéni elképzeléseiket. Szeretnénk, na tovább erősödne az eddig is tapasztalt bizalom a kialakult közigazgatási keretek politikai és más irányító testületéi, szervéi iránt, és ezzel együtt fokozódna az aktivitás a mozgalmi, a társadalmi munkában, a községek fejle-- tűsében. Ezek a feltételek szükségetek ahhoz, hogy az itt elő lakosság még szebbé formálja életét.

Irta: Paái László Fényképezte: Gyért)ás László