Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

Kitüntetett vállalatok Az ötlettől a tervig Tavalyi munkája alapján kiváló oklevelet kapott a So­mogy megyei Tervező Válla­lat. Az Építési és Városfej­lesztési Minisztérium, vala­mint az Építő-. Fa- és Építő­anyag-ipari Dolgozók Szak- szervezetének oklevelét teg­nap a vállalat székházában Séri Gábor, az ÉVM tervezési főosztályának vezetője adta át. A tegnapi ünnepélyen ke­vesebb szó esett a számok­ról, százalékokról. Szigetvári György igazgató és a többi felszólaló inkább arról be­szélt: a megye további fejlő­dése szempontjából milyen fontos, hogy az idén egyszer­re lett kiváló a tervező, illet­ve a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat, s miniszteri dicséretet kapott a SOMBER. — Ez a mindennapokban azt jelenti — mondotta —, hogy egy-egy épület, gyár, lakó­ház, üdülő, iskola megvalósu­lása már gyorsabban hiba­mentesebben megy, mint évekkel ezelőtt. A tervezés a beruházás előkészítése, meg­szervezése és maga az építő­munka — ez a hosszú, bonyo­lult beruházási folyamat — az idei kitüntetések, dicséretek tanúsága szerint jó kezekbe került. Korszerűsödtek a munkát végző szervezetek, s nőtt szakmai tapasztalatuk, vezetésük dinamikussá vált. S ennek — azonkívül, hogy a tervezők az ország négy leg­jobb vállalata közé kerültek az értékelésnél — azért is örülünk, mert a siker több és jobb lakást, szebb iskolákat, korszerűbb üzemcsarnokokat és kevesebb bosszúságot je­lenthet a mindennapok során. A kiváló címnek örülő vál­lalat dolgozói érzik: munká­juknak is része van abban, hogy lassacskán megújul a megye építőipari szervezete. Hiszen terveikből a megyében — és országszerte — ötmil- liárd forint kiviteli érték va­lósult meg. E hatalmas érték realizálása már a legkorábbi szakaszban, a rajzasztalnál megkezdődik, majd a sokolda­lú információszerzés, műszaki felkészültség, ízlés és forma­érzék négyes kohójában kapja meg végső alakját a terv. A rajzasztal mellett görnyedők- nek nincs kibúvó: ha vala­miben melléfognak s az épü­let elkészül, a későbbi nem­zedékeknek is hirdeti: mit tudott kora építészetéről a tervező. De hirdeti a somogyi tervezők tudását is — Ka­posvártól Siófokig, Harkány­tól Nagykanizsáig és Debre­centől Pécsig. A vállalat dolgozói közül 17-en kaptak kiváló dolgozó kitüntetést, 45-en pénzjutal­mat. Ezenkívül a KISZ ka­posvári bizottságának okleve­lét kapta a Pelikán brigád, az ifjúsági objektumok tervezésé­ben végzett kiemelkedő mun­kájáért. Cs. T. A Kapós-völgyi vízgazdálkodási társulat elismerése A múlt év végén volt tíz éve, hogy megalakult a Ka- pos-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat. Ez idő alatt sok szép eredményt ér­tek el. A múlt évben külö­nösen fokozta a lendületet a XI. pártkongresszus és a ha­zánk felszabadulása 30. év­fordulójának tiszteletére in­dult munkaverseny. A társu­lat tavaly a tervezett 11,5 millió helyett 13,5 milliós ter­melési értéket értek el. Az emberek sokat és jól dolgoz­tak, az egyes kollektívák kü- lön-külön is kitettek magu­kért A Lenin szocialista bri­gád kubikosai — Kertész Jó­zsef, Barna András, Egyed Sándor és Ketzeli Lajos — például a kongresszusi fel­ajánlásukban szereplő 115 százalékos tervteljesítés he­lyett 120 százalékot értek el. A társulat 93 dolgozója vett részt szocialista munkaver­senyben, s mint az eredmény­ből következtetni lehet, igye­kezetük szép gyümölcsöt ér­lelt. Tegnap a társulat kapos­vári központjában ünnepsé­get rendeztek, s ennek ke­retében a versenyekben elért munkasikerek jutalmazására került sor. A részvevőket Tóth Lajos, a társulat és a kaposmérői—kaposvári Lä- tinca Tsz elnöke köszöntötte, majd Szabó László főmér­nök, a társulat igazgatója mondott rövid ismertetőt a tavalyi tevékenységről. El­mondta, hogy megnőtt a meg- rendeléses munkák iránti igény, főképp a zselicségi te­rületen gazdálkodó termelő- szövetkezetekben, ahol első­sorban komplex meliorációs tevékenységet folytattak. Első alkalommal terveztek és végeztek műanyag csövekkel alagcsövezést, vízmosásmeg­kötést; ehhez használt gumi­abroncsokat és műanyag há­lókat vettek igénybe. A részvevők — köztük dr. Exner Zoltán, a megyéi párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa — érdeklődéssel hallgatták az igazgató tájékoztatóját az egyes területeken végzett munkáról, a szocialista mun­kaverseny eredményeiről. Bernáth Ferenc, a megyei púrt-vb tagja, elismerően szólt a Lenin szocialista bri­gád sikereiről, s átadta a megyei párt-vb oklevelét, va­lamint a Kiváló szocialista brigád kitüntetést a kollektí­va vezetőjének, tagjainak, a kongresszusi munkaverseny­ben elért példás eredménye­kért. Ezután Benesóczki Jó­zsef, az Országos Vízügyi Hi­vatal osztályvezetője, az OVH elnöke és a MEDOSZ elnök­sége által adományozott ok­levelet adta át a társulatnak. Az elismerés jelentősége an­nál inkább nagy, mert az or­szág 93 társulata közül a szo­cialista munkaversenyben részt vevő 54 társulat sorá­ban a tizedik helyet szerezte meg a Kapós-völgyi. Méltatta a társulat és a Lenin brigád dicséretes tel­jesítményét Dombóvári Lász­ló, a Kaposvári Járási Párt- bizottság első titkára, Tóth Károly, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője, Varga István, a MEDOSZ megyebizottságá­nak képviselője, Hernády Alajos, a Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság vezetője is. Az ünnepség Tóth Lajos zár­szavával ért véget. H. F. Fölavatták a Videoton tabi gyáregységét (Folytatás az 1. oldalról.) kást igényel. Elsősorban esz­tergályosokra, lakatosokra, festőkre lesz szükség. Ennek az új üzemrésznek a telepítés séről ezután döntenek még, s ott épül majd föl, ahol bizto­sítva lesz a szakember-után­pótlás. A Videoton azonban elsőként Tabot vizsgálja meg ebből a szempontból. Új tele­pítési terv készül majd, s en­nek alapján a mostani üzem mögötti dombra az építészeti tervet is elkészítik. Mindez azonban már a jö­vőt jelenti: új programot a tabi dombok ölén. A fejlesz­tés első üteme befejeződött, s tegnap délután Demeter Béla, a Videoton vezérigazgató-he­lyettese ünnepélyesen fölavat­ta az új gyáregységet. Az ava­tó ünnepségen részt vett Su­gár Imre, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese és Kovács Béla, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője is. Az üzemcsarnokban — ahol dél­előtt még mikroszkópok segít­ségével a memóriaegységeket fűzték a munkásnők utón a munka eredményét ünnepelték. A Videoton — múlt évi tevékenysége ered­ményeként — elnyerte a Köz­ponti Bizottság kongresszusi zászlaját. A 16 ezernél több dolgozó munkájának eredmé­nye, hogy éves tervüket je­lentősen túlteljesítették, s az év közepén befejezik a ne­gyedik ötéves tervüket is. I munkás és ugyanennyien a kiváló ifjúmunkás címet. Dr. K. I. Kiváló címei kapó!! a Napsugár Rendkívüli közgyűlést tar­tottak tegnap délután Csurgón, az országszerte ismert Napsu­gár Ipari Szövetkezetnél: át­vették a Könnyűipari Minisz­térium kiváló ipari szövetkezet kitüntetését. Az erről szóló ok­levelet Rév Lajos államtitkár, az MSZMP KB tagja, az OKISZ elnöke adta át a szö­I vetkezet elnökének, Radnóti Lászlónak. A csurgói szövetkezet első­sorban kiváló gazdasági ered­ményei, valamint a XI. párt- kongresszus és hazánk felsza­badulása 30. évfordulója tisz­teletére meghirdetet munka versenyben elért sikereiért kapta a kitüntetést. Elkészült az új nagyatádi autószerviz Tegnap délelőtt Nagyatá­don Rév Lajos, az OKISZ Országos Tanácsának elnöke, ünnepélyesen átadta rendel­tetésének a Nagyatádi Kom­fort Ipari Szövetkezet új au­tószervizét. A tegnapi ünnepségen azo­kat jutalmazták, akik az üzem telepítéséért és termelésének megindításáért az átlagnál többet tettek. A Gépipar ki­váló dolgozója miniszteri ki­tüntetést öten kapták meg. Miniszteri elismerő oklevelet négyen, kiváló dolgozó kitün­tetést pedig tízen kaptak. A fiatal üzemben tizenhat bri­gád nyerte el a megtisztelő szocialista címet. Munkájuk elismeréseként tizenöten kap­ták meg a kiváló ifjú szak­Amikor 1973 októberében a Rinya-parlon hozzáláttak egy korszerű szervizállomás tele­pítéséhez, maguk a szövetke­zeti vezetők sem hitték, hogy a zsombék helyén 1975' má­jusában egy minden igényt kielégítő autószerviz-állomás fog üzemelni. Igaz, hogy az idő sürgette az atádiakat, akikhez nemcsak a megye déli részéből járnak az álla­mi vállalatok meg a magán­autósok szervizre, javításra, hanem Marcali környékéről, Kaposvárról, de még olykor dél- a Balaton menti községekből is. Eddig a Széchenyi tér egyik lakóházának udvarán zsúfolódott össze a szövetke­zet autós részlege, ahol a múlt évben már 8750 gépko­csi fordult meg, s a szerviz forgalma megközelítette a 7 millió forintot. Hogy az egyre növekvő igényeknek meg tudjanak fe­lelni az atádiak, a kongresz- szusi munkaverseny kereté­ben vállalták: gyorsított ütemben fejezik be a szerviz- állomás építését. Ez év május elsejét jelölték meg határidő­ként az építők, és a szerviz szerelői. Ez utóbbiak éjt nap­pallá téve telepítették át a régi üzemrészből azokat a felszereléseket, berendezési tárgyakat, melyek az új kör­nyezetben is megfelelnek a követelményeknek. A vállal­kozást siker koronázta. Erről győződhettek meg azok, akik ott voltak tegnap Áfádon, az ünnepélyes megnyitón. Nagy Ferenc, az ipari szö­vetkezet elnöke, köszönetét mondott a dolgozóknak, hogy a szép tervek valósággá vál­hattak. A rendkívül rövid határidőket úgy sikerült tar­tani, hogy minden munkát a szövetkezet dolgozói végez­tek, olykor társadalmi fel­ajánlásként. Ezért is épülhe­tett meg alig több mint 16 millióért az a szerviz, amely ma nemcsak Somogy, hanem a Dunántúl egyik legmoder­nebb ilyen üzemének számít. A bemutatott állomás szere­lőcsarnokában egyszerre 14 kocsit tudnak munkába ven­ni. Egyszerre üzemelő négy mosó, továbbá modern ka­rosszéria-üzemrész teszi tel­jessé az állomást. Figyelem­re méltó a műszerezettség. Az ELKON 100/A, az elektromos próbapad, az optikai futómű­beállító, s még egy sor mo­dem műszer segíti, könnyíti a negyven szerelő munkáját, s teszi lehetővé, hogy a nagy­atádi szerviz tovább bővül­jön. A bemutatott állomás ma próbaüzemet tart, azután má­jus másodikétól Somogy me­gye autósait szolgálja.- K. S. Dacos férfiak a hajósok gyakran dacolnak a hullámokkal. A munka, a környezet egyéniséget forrnál; a hajósok szilárd egyéniségek. Riedl János — aki nekem már csak a Balaton »tengeri medvéje« marad — azt mondta: »Nem könnyű rávenni az embereket, de ha egyszer vállalnak vala­mit, azt dacosan akarják; nem ismernek akadályt».^ Foglal­kozási »ártalom«. Nem véletlen, hogy ma éppen az ő »dacos elszántságukat« választottam témául. Egy terebélyes mozga­lom hatott rájuk, felcsigázta érdeklődésüket, és a sikerek sok mindent elárultak róluk. Olvastam a versenyszabályzatot; a MAHART Balatoni Ha­józási Üzemigazgatóságának KISZ-szervezite tette közzé. A cél — látszólag — a Kiváló ifjú Hajós cím elnyerése, de sokkal több annál. Egy olyan mozgalmat indítottak, mely a KÍSZ- eseké ugyan, de tettvággyal oltotta be az egész ifjúságot és a hajózás »öregjeit« is. Meggyőződtem róla, egészen föllel­kesültek az ifjak igyekezetétől. Tud-e hatni az ifjúsági szer­vezet a KISZ-en kívüliekre? Ki tudja-e érdemelni a vezetők se­gítségét, elismerését? Ha jól dolgozik, megindíthatja-e a tapasz­talt rókákat, hogy minden igyekezetükkel átadják a bennük fel­halmozott értékeket? És hozzájárulhat-e a KISZ egy kezde­ményezéssel, jó szervezéssel, lelkesedéssel ahhoz, hogy az egész munkahely közössége egységgé forrjon? Kérdések ezek, de nem kell nagy szavakkal válaszolni rájuk. Ügy gondolom, a hajózás ifjú kommunistái megértették: »A fiataloknak az a legfőbb feladatuk, hogy szocialista emberekké váljanak.« Ezt tükrözi minden lépésük. Nos, hát beszéljünk a mozgalomról, amely kíváncsiságot, tudásvágyat, tettrekészséget ébresztett, és közel hozta egy­máshoz a hajózás nemzedékeit. Azt hiszem, a fiatalos, okos gondolatokon kívül az is elősegítette e hagyományindító ak­ció sikerét, hogy a kilencoldalas felhívás alján a KISZ-tit- kárén kívül ott találtam a párttitkár, az szb-titkár és az üzemigazgató aláírását is. Azaz minden vezető megértette, hogy a KISZ jót akar, támogatásra méltót. Ez fél siker. S hogy milyen jelentősége van a KISZ-en kívüliek bevonásá­nak? A hajózás ötszáz dolgozójából kétszáz a harminc éven aluli. Kikkel biztosíthatják az utánpótlást, a folyamatossá­got? És ezzel máris elmondtam a verseny egyik célját. De mennyi van még! Szakmai és politikai felkészülés, a szocia­lista szellem erősítése, társadalmi munka, alkalom a fiatalok tehetségének bizonyítására, a jó munka méltó elismerésének lehetősége — és mindez természetesen a közlekedési feladß- tok maradéktalan végrehajtása érdekében. Bárki dacolhatott, bárki akarhatott Kiváló ifjú hajós lenni. »Már aki úgy érez­te, hogy van vér az ereiben.« S akinek nem volt bátorsága, az majd rááll a következő évben. Hat pontba foglalták a részvétel feltételeit. Az pályáz­hatott, aki fegyelmezett és betartja a szolgálati előírásokat, politikai oktatáson vesz részt, egy év alatt 24' óra társadalmi munkát végez, matematikai, közlekedéstörténeti és földrajzi ismereteket birtokol, s legalább kétéves szakmai gyakorlata van. Hogy is mondtam? Mindenki részt vehetett a verseny­ben, igaz. Csakhogy a jelentkezés előtt is készülniük kellett. A kormányosok, a gépvezetők, a gépkezelők és a matrózok is külön — tizenkét pontba foglalt — követelményrendszer­rel találták szembe magukat csak a szakmai munka érté­keléséhez. Jól megjegyeztem, mindegyik végén ott állt: »Udvarias bánásmód az utasokkal, a kultúrált külső, a fe­gyelmezett érintkezési forma, a szocialista együttélés szabá­lyainak betartása, az erkölcsös viselkedés a magán- és a társadalmi életben is.« Dacolni kellett valóban. S a KISZ — élén a titkárral, Szabó Sándorral — szinte naponta ellenőr­zött. Megvallom: egy olyan mozgalom közelébe jutottam, amelyet kivételesen jól szervezett a KISZ. A külső szemlélő számára bonyolult ez a verseny. Nem is mondhatom el minden részletét, az értékelés mód­szerét. De arról mindenképpen érdemes megemlé­kezni, hogy a múlt év május elsejétől az idén márciusig tar­tott. Nyáron mindenki a hajón töltötte az idejét, s a pályázók munkáját havonta, írásban értékelték. Októberben gyakor­lati vizsga volt, azután elméleti számonkérés. Ezek eredmé­nyeihez számították hozzá a társadalmi munkát, a politikai oktatáson való részvételt. De beszéljünk inkább arról: ho­gyan bolydult föl az egész üzemigazgatóság a fiatalok sza­vára? Mert azt hiszem, ez a legfontosabb az egész akcióban. »Nem hagytak békén a fiatalok. Ha csak tíz percre állt a hajó, már ott voltak, kérdeztek, érdeklődtek. Előbb-utóbb rá kellett jönni: mi is vizsgázni fogunk.« Fehér István, a Beloiannisz gépüzemvezetője meg két beosztottja, a gépke­zelők is indultak a versenyben. Egyikük sem akart lema­radni. De a felkészülés, a munka, a tanulás azt bizonyította: nincsenek »tanárok és tanulók«, munkatársak vannak, s tet­szik, nem tetszik: együtt vizsgázik »öreg« és fiatal. Ki akarna közülük szégyenben maradni? Kovács József gépüzemveze­tőt hallgatom, három éve van még a nyugdíjig: »Most már bevallhatom, ráment néhány éjszakám. Harminc éve hajó­zok, van némi tapasztalatom. Tudom én az elméletet is, de hát annyi új van a világban... készülni kellett. Legalább ügy izgultam, mint akik vizsgázni jöttek hozzám.« Riedl János véleménye: »Bizony előkerültek a szakkönyvek; nem is olyan könnyű kérdezni...« Csikár József gépüzemvezető: »Egy valami az istennek se jutott az eszembe. Kerestem a könyvet, nem volt. Szóltam á Szabó Sanyinak, ő adta oda az egyetemi jegyzetét. Csak nem éghetek le a fiatalok előtt.« Mondjam a többit? Kiváló ifjú hajós mozgalmat indítottak, és kiváló öreg hajósok is »születtek« általa. Vidák János párttitkár: »A hajó nemcsak munkahely volt, hanem iskola is. öröm volt nézni, amilyen szenvedéllyel adták át az öreg rókák tapasztalataikat; s életünk nagy élménye az, ahogy munkában,-tudásban visszaadják ezt a fiatalok«. És e nagy pezsgésben jobban tisztelték egymást, köze­lebb kerültek, segítették egymást — mindenki nyert. A »ta­pasztalt rókák« dolgozták ki a vizsgakérdéseket, azután ott ültek a vizsgabizottságban, segítettek. S ha Schilling Laci, a matróz véletlenül villanót mondott a pislogó helyett, nem néztek szúrós tekintettel rá. Szorongott a »tanár«, izgult a »növendék« is — a sikerért, valamennyiük öröméért. Apa és fia juthat el ilyen bensőséges együttműködéshez, mint öli. S a fiatalok? Hiszen értük volt minden! A munkán kívül dacossá tette őket az »öregek« igyekezete. Megmutatták, hogy mire képesek. Leleményesek voltak, kíváncsiak, szorgalma­sak és tisztelettudóak. Huszti Vili olyan hajón is kiválóan vizsgázott, álról akkor járt először. Fónai Pista 40 óra társa­dalmi munkát végzett, pedig csak huszonnégy volt az elő­írás; Bóka Jóska 40 és fél órával »körözte le«. És Hevesi Sanyi örül, mert betegsége miatt ugyan nem tudott megje­lenni a gyakorlati vizsgán, de amikor felépült, csak miatta összehívták a bizottságot, továbbjuthatott, ösztönző erő ez, sohasem fogja elfelejteni. Soroljam még a példákat? Hor­váth Gyusziét, aki e bonyolult verseny részleteit is össze­fogta? Szabó Sanyiét, aki tudja már: Hatósági vizsgának is megfeleltek volna a fiatalok, olyan lelkiismeretesen felké­szültek. A harfnincegy jelentkezőből tizenhatan érték el a Kiváló ifjú hajós címet. H étfőn ott voltam a hajósok élüzemavató ünnepségén. Húsz éve vártak erre a napra. Több kiválódolgozó­jelvényt adtak át o fiatalok kiemelkedő szakmai ne­veléséért is. Együtt ünnepelt a közösség, amelyben nincse­nek öregek és fiatalok. A KlSZ-szervezetröl nem sokat be­széltem, pedig róla volt szó. Csikár József ezzel búcsúzott: »A fiatalok mozgalmat csak üdvözölni lehet, abbahagyni Rem.« De követm érdemes. Jávori Ré1*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents