Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

Az utóbbi évek kulturális létesítményei A Petőfi-jubileum kapcsán hirdették me? a Petófi-emlék- könyvtár pályázatot. Görgeteg és Kuntelep jó kezdeményezé­séből és központi forrásokból hozták léire az első somogyi Pc- tőfi-emlékkönyv tárat. Regi vágyuk volt a babócsai lakosoknak a művelődési ház. A filmszínházzal kibővített intézmény gyorsan népszerű lett a helybeliek körében. Az összefogás szép példájaként épült meg az istvándi műve­lődési ház. A község igényeit példamutató odafigyeléssel kí­sérte a tsz vezetősége, s a tanáccsal közösen hozták létre az új kulturális központot. A zenekedvelők paradicsoma lett a megyei könyvtár fonoté- ka-részlegc. A jól fölszerelt hanglemeztárban lehetőség nyí­lik arra, hogy az olvasást zenehallgatással kapcsolják össze. Egyesülés előtt Interjú Lovas Józseffel, a Mezőgép vállalat igazgatójával A Mezőgép vállalat történe­tének új fejezete előtt áll. Az egykori gépállomások az évek során mezőgazdasági gépeket, berendezéseket gyártó válla­lattá fejlődtek. De még egy­általán nem lehet azt monda­ni, hogy a fejlődésnek kime­rítették minden tartalékát. A vállalat történetében az idén fontos változások érlelődnek. Erről kérdeztük az igazgatót, Lovas Józsefet. — Nyílt titok, hogy a követ­kező év január elsejéből egye­sül a Mezőgép és a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasagi Gép- gyár kaposvári gyára. — Igen, valóban szerepel a tervekben az egyesülés. Ta­valy a Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumtól a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­umhoz került a mosonmagya­róvári vállalat és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár, s ezeket a MEZŐGÉP Tröszt fogja össze. Ezeknek a válto­zásoknak egyik természetes következménye, hogy a kapos­vári egyesüléseknek is sorra kell kerülnie. — Mennyiben lesz előnyös a két gyárnak az egyesülés? — Megváltozik gazdálkodá­sunknak egy sor feltétele. Lé­nyegesen nagyüzemibb terme­lést tudunk így megvalósítani. Jelenleg a Mező Imre úti gyárban mintegy 600-an dol­goznak, s éves termelésük el­éri a 250 milliót. A mi válla­latunk — a Mezőgép — több mint 1700 embert foglalkoztat, s a műhelyekben összesen 360 millió forint értékű terméke^ állítunk elő. Ha erőinket ösz- szevetjük, nagyobb anyagi és szellemi teljesítőképességgel sokkal több és magasabb szín­vonalú feladatot tudunk meg­oldani. — A két vállalat gyártmány- szerkezetében, termelési ha­' készül. A mi vállalatunk vi- ! szont sajátos hagyományai j miatt, több kis gyáregységből i áll, s a termékszerkezete is i rendkívül változó. Gyártunk víztornyokat és KCR-darut, hajtóműveket és. fejőgépet, Mi­nikon konténereket s külön­böző erdészeti gépeket, és még sok egyéb terméket kis szé­riában. Fejlődésünk a követ­kező években elképzelhetetlen nagyobb mérvű profiltisztítás és technológiai szakosodás nélkül. Nem túlzás azt mon­dani, hogy egy markáns vál­lalati profil és gyártmány- szerkezet kialakításától függ a vállalat léte és további fej­lődése. — Hogyan készítik elő az egyesülést? — Az előkészítés egész éves, tartós folyamat. Most még csak az elején tartunk. Fo­lyamatosan átvesszük a másik gyártól a következő évi ren­delésállomány és az anyagke­retek megszervezését. Ügy lá­tom, hogy a szellemi kapaci­tás is a kívánt mértékűre nö­vekszik. Minden fizikai mun­kásra szükségünk lesz. A ha­tékonyabb termelés érdeké­ben azonban fontos, hogy az inprodüktív létszámot egy százalékkal csökkentsük, és az alkalmazottak létszámának a felülvizsgálatára is gondolunk. — A szervezeti változások | désüket megfelelően támogat- j ni. Összvállalati szempontból, j j figyelembe véve a következő | | év változásait is, sokkal kon- j i centráltabb termelés megvaló­sítására nyílik lehetőség. I — Vannak-e határozott el­mar az idén megkezdődtek Tapsonyban és [Uarosberény­gyományaiban jelenleg nagyok a különbségek. elég — Bizonyos, hogy a moson­magyaróváriak kaposvári gyá­rában főként nagyberendezé­sek készülnek. Nem sok ter­méket gyártanak, de mind piacképes és nagy szériában ben . . . — Valóban, az iharosberé- nyi gyáregység március 1-től, a tapsonyi pedig május 1-től a Medicor Művek röntgengyá­rához tartozik. — Miért, volt erre szükség? — Nem lehet célunk az el­aprózottság konzerválása. Ah­hoz, hogy e két belső-somogyi gyáregység fejlődését a jövő­ben is biztosítani tudjuk, ko­molyabb beruházásokra volna szükség, hogy lépést tudjanak tartani a mind jobban fejlődő technikai-technológiai színvo­nallal. Ezeken a helyeken azonban nem képződött meg­felelő fejlesztési alap, és a vállalat képtelen volt fejlő­képzeteseik arról, hogy az egyesült, nagy termelési ka­pacitású vállalatnál mit fog­nak termelni a következő években? — Erről sokat mondhni még nem tudok. Elképzeléseink vannak, de egyelőre jóváha­gyás nélkül. Ä következő öt­éves tervidőszak fontosabb számait sem ismerjük. Né­hány dolog azonban már így is világos: néhány berendezé­sünket sokkal jobban ki tud- ' ,ik majd használni az eddi­ginél, és a belső szakosodás­nak is jobb esélyei lesznek. Az is bizonyos, hogy egy-két párhuzamosan kiépített kapa­citásra nem lesz szükség; itt vagy ott tehát megszüntetjük s más feladatra állítjuk át. El­képzelhetetlen ugyanis, hogy például a Jutái úton és a Mező Imre úton is egyaránt működ­jön egy festőműhely, fényező vagy daraboló. Ezenkívül úgy tervezzük, hogy a mezőgazda- sági géppark megfelelő kihasz­nálása érdekében fokozni fog­juk a pótalkatrész-gyártást. / — Ügy tudom, részletes in­tézkedési terv készült a válla­latnál a gazdálkodás feltéte­leinek és módjának a javítá­sára. Mi ennek a fő jellem­zője? — Csak két területet említe­nék: az anyag- és energiataka­rékosságot, valamint a terme­lékenyebb munka föltételeinek megteremtését. Év végére 3,3 millió forint megtakarítást sze­retnénk elérni az anyag- és energiagazdálkodásban. Job­ban figyelembe vesszük a ta­karékosságot a szabástervek elkészítésénél. Újra hasznosít­juk majd a haszon- és célhul­ladékot, s nagyobb gondot for­dítunk az anyagok, alkatré­szek, részegységek helyettesít­hetőségére; felülvizsgáljuk pél­dául, hogy a drága import­anyagok helyett hol lehef bel­földit fölhasználni. Az energia- fogyasztásnál pedig csökkent­jük az eddig lekötött, fölösleges teljesítményeket. Szabályozzuk csúcsidőben a kapcsolások rendjét és igyekszünk meg­szüntetni az energiaszivárgáso. kát (levegő, gőz, kondenzvíz). S hogy amit elhatároztunk, ne maradjon pusztába kiáltott szó: havonta a gyáregységeknél ér­tékelni fogjuk, hogyan halad­tak ebben a tekintetben. — És a termelékenység növe­lése? — Említettem már, hogy bi­zonyos létszámfelülvizsgálato­kat végzünk, ezenkívül jobban ügyelünk majd a normák fo­kozott karbantartására is. De szükség van a vállalatnál a munkaidő jobb kihasználásá­ra is, hogy ezzel szintén hoz­zájáruljunk a termelési muta­tók növeléséhez. Azzal fejez­ném be, hogy még nem mond­tuk ki az utolsó ázót: a továb­bi lehetőségek föltárása jelen­leg is fqlyamatban van. Csupor Tibor Cj könyvek Nej cpgazdaságunk harminc éve A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk Stark | Antal könyvét Népgazdasá­gunk harminc éve címmel. A Nagy emberek életútja soro­zatban jelent meg Borisz No­szik életrajzi regénye Albert Schweitzerről. Második, bőví­tett kiadásban látott napvilá­got a Biszku Béla beszédeit, cikkeit tartalmazó válogatás: A párt és az állam a nép szol­gálatában. Szocialista kultúra — közösségi ember címmel ugyancsak második kiadásban jelent meg Aczél György válo­gatott beszédeinek, cikkeinek gyűjteménye. A szocializmus politikai gazdaságtanának tör­ténete a magyar—csehszlovák közös kiadás keretében látott napvilágot. A vetített tudás A falusi tanítónak legföljebb egy szemléltető eszköze volt: egy térkép. Emellett semmi, de minek is kellett volna más? A falusi gyereket az elemi is­kola hat éve alatt nem kellett másra megtanítani, mint írni- olvasni, számolni, no meg a hitre és erkölcsre nevelni. Az ember ellentétekben gon­dolkodik. Talán ezért van az, hogy az előbbi szavak — egy idős iskolaigazgató visszaem­lékezései a «-hőskorra« — ép­pen á Kadarkúti Általános Is­kola egyik osztálytermében ju­tottak az eszembe. Éppen ab­ban a teremben, amely nyu­godtan nevezhető nyelvi labo­ratóriumnak is, technikai be­rendezései révén. Palatáblák, szakadt irkák, reggelire zsebben vitt sült krumpli — addig is melegített, amíg a gyerek az iskolába ért —, hol van ez már? Hol van­nak már az iskolaajtó előtt sorbaállított klumpák, hol az orrot csípő szegényszag? Hol van az az egykori kisgyerek — a legkisebb a családból —, akinek már nem jutott cipő, és akit apja a hátán vitt min­den reggel az iskolába? — Ök a hedrehelyi gyerekek — mutatott körbe Strubics Jó- zsefné, aki orosz nyelvet tanít Kadarkúton. — Egy kicsit ne­hezebb velük, mint azokkal, akik az alsó tagozatot is a mi iskolánkban végezték. A má­sik ötödik osztály erősebb. Megkezdődik az orosz óra: csoportfoglalkozás. Az első csoport fejhallgatót tesz a fe­jére, a tanárnő indítja a mag­nót. A gyerekek a könyvben megkeresik az olvasnivalót, melyet a tanárnő magnóról ve­lük együtt olvas. Így, amíg ma­gukban mondják a szöveget, a kiejtést hallják, nyelvüket ösz­tönösen az idegen beszéd hang­jaihoz igazítják. A másik csoport ír — a könyv egyik gyakorlatát oldja meg; a szóvégről a ragok hiá­nyoznak, ezeket egészítik ki. A ] tanárnő a harmadik csoporttal ! foglalkozik. Ök szorulnak a legnagyobb tanári támogatás­ra. Egyenként olvasnak, mond­ják a szöveget, javítják a hi­bákat, gyakorolják a legnehe- j zebbet, hogy értsék is, amit - oroszul olvasnak, mondanak. Az Audia2 nevű vetítő és mag­netofon együtt működik. Ha | bekapcsolják, a vetített kép 1 «alá« magnetofon mondja a szöveget. «No fiam, borotváljon meg — mondta a plébános a fiatal tanítónak az egyik Má- ricz-darabban. — De hát, bocsánatot kérek, én ahhoz nem értek . . . — Egy tanítónak mindenhez kell érteni!­— Az a baj, hogy ez a nyev- oktatás még mindig gyerekci­pőben jár — mondta az oroszt tanító fiatal pedegógusnő. — Nagyon kevés a kész, kidolgo­zott program. így aztán egy- egy orosz óra előtt sokszor órak hosszat ülök a tanteremben — itt vannak az eszközök, itt tu­dok fölkészülni —, és csiná­lom a szövegeket az írásvetítő­be, hogy csak vetíteni kelljen az órán. Itt vannak — húzza elő a sok, speciális celofánra írt szöveget. — Gyakorlatokat, kérdéseket mondok magneto­fonra. Tulajdonképpen min­dennek a gyümölcse akkor érik be. ha már az első négy évet végigtanítottam minden osztályban. Akkor meglátom, hogy mit kell változtatni, mi az, ami jó. Véleményem sze­rint létre kellene hozni egy munkaközösséget a megyében, hogy közösen megbeszéljük, megvitassuk a módszereket. Ebben a formában óriási le­hetőség van. Nyolcadikban, sőt már a hetedik osztályban is valóban beszélik a nyelvet. Minden gátlás nélkül. Minden gyerekkel önállóan lehet fog­lalkozni, az órán mindenki sze­repel, beszél, mérni tudom, hol tart, aszerint állítom össze a csoportokat. Azoncs csoport­ban körülbelül azonos tudású "gyerekek vannak. «Volt olyan tanítványom akit tavasz elején kivettek a: iskolából, mert kellett az apji mellé a kisbéres. Az apa ezze a feltétellel kapott annyi bért hogy a többi éhes gyereknél enni adhatott...« — Háromszázötvenezer ío rintba kerül a berendezés - mondta a kadarkúti iskol igazgatóhelyettese. De mindé: évben bővítjük a technikai föl , szerelést. A fizika-szaktanter j met modern szemléltető eszkö [ zökkel, a biológiát a föllelhet összes preparátummal, az irc dalmi és zenei szaktanterme lemezjátszóval, lemezekkel lát tűk el, és mindenütt van tele vízió. De tovább megyünk, ál landóan fejleszteni, korszerű síteni kell. Sómon Márta

Next

/
Thumbnails
Contents