Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

Szárítók, tárolók Közép-Somogyban párhuzamosság is előfordult. Az idén épülő kilenc szárítóüzem Kiemelkedő munkájukért Kitüntetés szakszervezeti aktivistáknak MAI KOMMENTÁRUNK Levelező füzei tanácstagoknak Néhány évvel ezelőtt még kevés szó esett róluk, nap­jainkban pedig a mezőgazda- sági nagyüzemek műszaki fej­lesztésében kulcsfontosságú a korszerű szárítás és tárolás feltételeinek megteremtése. Az utóbbi években a termelési rendszerek terjedésével ug­rásszerűen nőttek a termésát­lagok, elsősorban a kalászos gabonáknál és a kukoricánál. Ha valaha fontos volt a meg­termelt értékek megóvása, biztonságos tárolása, akkor most még ' inkább alapvető követelménnyé vált. A közép-somogyi termelő- szövetkezetekben kialakult helyzetről, a szárítással, táro­lással összefüggő feladatokról Pfeiffer Elemérrel, a Közép- Bomogyi Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetségének titkárával beszélgettünk, — A negyedik ötéves terv egyik fontos jellemzője a nagy teljesít­ményű szárítók megjelenésé a me­zőgazdaságban. A közép-somogyi termelőszövetkezetekben ebben a vonatkozásban milyen fejlődés ment végbe; — A szárítók építése gazda­ságainkban egybeesett a terv­időszak kezdetével — mondta Pfeiffer Elemér. — S hogy mekkora előrelépés történt, arra vonatkozóan hadd em­lítsek két mutatót: a tervidő­szak első évében 30 kis tel­jesítményű szárító üzemelt, összesen 61 tonna óránkénti kapacitással, jelenleg 32 szá­rítóüzemünk van, viszont a kapacitás óránként 213 tonna! A követelményeknek megfe­lelően a kis teljesítményű szárítókat fokozatosan kiselej­tezték gazdaságaink, és ha elkészül az ez évre ütemezett kilenc nagy teljesítményű szá­rítóüzem, akkor a közép-so­mogyi gazdaságok óránként 308 tonna termény szárításá­ra lesznek képesek. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy terü­letünk valamennyi termelő- szövetkezete meg tudja olda­ni szárítási feladatait. A ne­gyedik ötéves tervben tehát, csaknem a nulláról indulva, megteremtették gazdaságaink a biztonságos tárolás előfelté­telét, a szárítást. Hadd te­gyem hozzá, hogy a szövetke­zetekben dolgozó műszakiak­nak, illetve az ő áldozatos, fáradságot nem ismerő mun­kájuknak nagy része van eb­ben, hiszen például a hét Bábolna szárító közül hat sa­ját kivitelezésben készült el, rekordidő alatt. — Megyénkre, sajnos, jellemző volt korábban, hogy egy-egy na­gyobb beruházás közös kivitele­zésétől idegenkedtek a szövetke­zetek vezetői. Emiatt nemegyszer között van-c olyan, amelyik több szövetkezet rendelkezésére fog állni? — Igen. Az épülő üzemek egyharmada, három B—15-ös telep készül közös beruházás­ban. Szomszédos gazdaságok társultak a szárítási feltételek megteremtésére. Azt hiszem, ennek célszerűségét, fontos­ságát nem is szükséges külön bizonygatni. — Az ötödik ötéves tervre ké­szülve milyen további feladatok álinak a gazdaságok előtt? — Az első között említem az üzemelési fegyelem betar­tását. Ez szorosan kapcsolódik energiatakarékossági felada­taink végrehajtásához, hiszen a szárítási költség 30—60 szá­zalékát az energiaköltség je­lenti. A tapasztalatok szerint részben a hiányos szakérte­lem, részben az üzemelési előírások miatt túlzott volt az energiafelhasználás, ezen min­denképpen változtatni kell. A megoldásra váró másik fel-' adat a kíméletes anyagmozga­tás feltételeinek megteremté­se, valamint megfelelő utó­tisztítómű létesítése. Feltétle­nül fontos, hogy a nagy telje­sítményű berendezések kiszol­gálásához, a 1 termény kíméle­tes, biztonságos mozgatásához megfelelő géplánc álljon ren­delkezésre. Ez természetesen nemcsak a termény minőségé­nek megőrzése szempontjából döntő, hanem az élőmunka­igény csökkentése miatt is. — A szárításhoz szorosan kap­csolódik a tárolás. Megyénkben — és itt gondolok a gabonaiparra is — meglehetősen súlyos gondok vannak. — Ez a megállapítás a kö­zép-somogyi szövetkezetekre is vonatkozik. A szemes ter­mények jelentős hozamnöve­kedése súlyos tárolási gondo­kat okoz. Üj tárolóteret mind­össze egy-két szövetkezet tu­dott létesíteni — Nagyberki, Karád —, és a meglevők sem felelnek meg a korszerű tá­rolás követelményeinek. Egy­két kivételtől eltekintve még a szükséges terménykezelés sem biztosított. Ebben az év­ben öt szövetkezetünk épít tá­i rolót, közülük négy acélsilót, mivel ezek gyorsan felépíthe­tők, és jól gépesíthető az anyagmozgatás. Nem kétséges, hogy a következő ötéves tervben egyik fontos feladat az lesz, hogy szövetkezeteink­ben alakulatnak ki a központi szárító, tároló és takarmány­keverő objektumok — ’>->r.dta befejezésül Pfeiffer Elemér. Dr. Szerényi János átnyújtja Hagyomány, hogy május el­seje, a munkásosztály nem­zetközi ünnepe alkalmából ki­tüntetik azokat a szakszerve­zeti aktivistákat, akik társa­dalmi munkájukkal, kiemelke­dő tevékenységükkel járulnak hozzá szocialista hazánk fej­lődéséhez. Őket köszöntötte tegnap délelőtt Kaposváron, a szakszervezeti székházban rendezett ünnepségen P,gna Imre, az SZMT elnöke. Ezután dr. Szerényi János, az SZMT titkára mondott ünnepi meg­emlékezést. — Szakszervezeti mozgal­munknak alapvető célja mél­tó rangjára emelni a munkát, megbecsülni, elismerni azo­kat, akik kiemelkedő tevé­kenységet végeznek. Nem vé­letlen, hogy éppen május 1- én, a munka ünnepe alkalmá­ból tüntetjük ki a szakszerve­zetben eredményesen dolgozó, a közösségért sokat vállaló ak­tivistáinkat. Társadalmunk­ban nagyon fontos cél, hogy a szocialista módon végzett munka elérhesse méltó rang­ját. Dr. Szerényi János beszélt arról, hogy a meghívott szak- szervezeti aktivistáknak — akiket kitüntetésre javasoltak az üzemek, intézmények szak- szervezeti bizottságai — első­sorban személyes munkájuk, s az alapszervezetükben elért eredményeik alapján adomá­nyozták a tevékenységüket el­ismerő kitüntetést. — A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa nevében köszö­nöm eddigi munkájukat. Ké­rem, hogy a jövőben éppen olyan hittel, lelkesedéssel és eredményesen vegyenek részt a szakszervezeti mozgalomban, mint eddig. Ezután a Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fo­a kitüntetést Pap Jánosnak. kozatát nyújtotta át Pap Já­nosnak, az SZMT kulturális bizottsága vezetőjének. E ki­tüntetés ezüst fokozatát kapta Varga Lajosné, a megyei ta­nács egészségügyi osztályának dolgozója. A Szakszervezeti munkáért oklevéllel tüntették ki Csiky Antalnét, a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának meós csoportvezető­jét, Varga Józsefet, a Kapos­vári Cukorgyár dolgozóját, Hajas Györgyöt, a balatonlel- lei szakmaközi bizottság tit­kárát és Böröcz Györgyöt, az SZMT munkavédelmi felügye­lőjét. A kitüntetettek nevében Pap János mondott köszönetét megígérve, hogy a jövőben még nagyobb lelkesedéssel végzik majd szakszervezeti munkájukat. Sz. L. (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Konzervgyár ötödször érdemelte ki a ki­váló vállalat címet és a ván­dorzászlót. Ebből az alkalom­ból hétfőn délelőtt ünnepsé­get rendeztek a Gábor Andor Művelődési Központban. Az üzem dolgozóit képvise­lő mintegy négyszáz részve­vőt és a meghívott vendége­ket Kaurics János, a szak- szervezeti bizottság titkára köszöntötte. Az ünnepség el­nökségében foglalt helyet Hont János, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese. Ham­vas János, a városi pártbizott­ság első titkára. Az ünnepségen Jéger Ferenc igazgató mondott beszédet. Elmondta, hogy az üzem dol­gozói a múlt évben csatlakoz­va a kongresszusi és a felsza­badulási munkaverseny-moz- galomhoz, jelentős felajánlá­sokat tettek, mélyeknek vég­rehajtása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ötödször is el­nyerték a kiváló címet. Szólt A tanácsok egyik törekvése az alaposan felduzzadt ad­minisztrációs munka csök­kentése. Hiszen a tetemes mennyiségű ügyirat, felter­jesztés, összesítés megfog al­mazása, kezelése jelentős időt vesz igénybe, és akadályozza a lakossággal való közvetle­nebb kapcsolat kialakítását, illetve erősítését. Jól tudták ezt a Siófoki Vá­rosi Tanács vezetői is, egy év­vel ezelőtt mégis úgy döntöt­tek: növelik az amúgy sem könnyű adminisztrációs ter­hüket. Persze nem öncélúan, nemcsak azért, hogy újabb nyomtatványokkal, dossziék sokaságával foglalkozzanak. Abból a meggondolásból vál­lalták e nem csekély munkát adó újabb feladatot, hogy ez­által is lehetőséget teremtse­nek a tanácsülések színvona­lának emelésére, ugyanakkor szervezettebbé és gyorsabbá tegyék a tanácstagi bejelenté­sek, kérések, javaslatok inté­zését. Hogyan függ össze az ad­minisztrációs munka növelé­se a testületi tevékenység ja­vításával? Ehhez tujitii kell, hogy a tanácsüléseken sok időt vett igénybe az interpel­lációk meghallgatása, majd később a válaszadás. Arra gondoltak a tanács vezetői, hogy ezt az időt célszerűbb lenne az előterjesztések ala­posabb elemzésére, illetve közérdekű, nagyobb közössé­geket érintő bejelentések, kérdések megvitatására fordí­tani. Persze arról szó sincs, hogy ezzel csorbítanák a ta­nácstagok interpellációs jo­gait. De a tapasztalat azt mu­tatja, hogy a testületi ülése­ken jó néhány olyan felszóla­arról is, hogy az elmúlt négy évben termelésük 45 száza­lékkal nőtt, és ennek megfe­lelően emelkedett értékesíté­sük is. Négyéves munkájuk­kal megteremtették annak a lehetőségét, hogy a IV. ötéves tervüket maradéktalanul telje­sítsék, illetve túlszárnyalják. — Elsősorban szocialista brigádjaink kezdeményezésére — a tervünkben megfogalma­zott célkitűzéseken túl — vál­laltuk az export növelését, a belföldi ellátás javítását és termelési költségeink csök­kentését 2 millió forinttal — mondotta. — Vállalásainkat teljesítettük, termelési érté­künk 5,8, értékesítésünk pedig 11,1 százalékkal haladta meg az előző évit. Önköltségünk több mint 4 millió forinttal csökkent. Jéger Ferenc végezetül be­jelentette, hogy a jövőben is folytatják a versenymozgal­mat, mert méltók kívánnak maradni a kiváló címre. Ez­után Hont János gratulált az lás is elhangzik, melynek tar­talma szűkebb körre vonat­kozik, nem igényli a tanács­ülés nyilvánosságát: rendsze­rint egy-két család, legföljebb egy-egy utca kérésének to­vábbítását szolgálja. Termé­szetesen ezek a kisebb ügyek is fontosak — legyen szemét- szállítási nehézségről vagy közvilágításról szó —és rendszerint sürgős intézkedést is kívánnak. Erre a célra redszeresített egy kivehető la­pokkal ellátott füzetet a ta­nács minden tagja számára, amelynek felhasználásával az ugyancsak rendelkezésükre álló, megcímzett borítékban küldhetik el észrevételüket. Az ügy így nem várja meg a tanácsülést, hanem nyomban az illetékes előadóhoz kerül intézésre. A titkárság erre .a célra rendszeresített irattartó­ban gyűjti egy-egy tanácstag levelezését, egyéb anyagai­val, többek között a tanács­tagi beszámolójáról készített feljegyzésével együtt. így a tanács tisztségviselői is na­gyobb figyelemmel tudják kí­sérni, és ennek megfelelően segíteni a testületi tagok munkáját. A Siófoki Városi Tanács ve­zetői azt mondják, kétségkí­vül időt és energiát követel ez a rendszer, de az eltelt egy esztendő azt bizonyítja: nem vész kárba a többletmunka. A tanácstagok gyakran élnek a lehetőséggel — erről ma­gam is meggyőződtem —, és az ügyintézés is gyorsabbá vált. Az adminisztrációs mun­ka növelése tehát ebben az esetben a hatékonyabb testü­leti és egyszersmind az élén- kebb, rendszeresebb tanácsta­gi munkát szolgálja. P. L. üzem dolgozóinak és vezetői­nek, majd átadta a kiváló vállalat címet adományozó oklevelet Dr. Nagy Antal a MÉM nevében köszöntötte a vállalat kollektíváját, és Jé­ger Ferenc igazgatónak, Voj- kovics István főmérnöknek és Kárpáti Jenő főkönyvelőnek jutalmat nyújtott át. Ezután kitüntetéseket adtak át. Hor­váth Imre, Kígyósi Mária, Mátyás Imréné és Varjas Éva a KISZ kb aranykoszorús jel­vényét kapták meg. 29-en ki­váló dolgozó, ketten pedig a szakszervezeti munkáért ki­tüntetést kapták. A brigádok közül 15 érdemelte ki az arany, 12 az ezüst, 7 pedig a bronz plakettet. Ugyancsak 7 brigád kapott zászlót és 4 ok­levelet. Kiváló brigád címet adományoztak a Latinca Sán­dor, az Egyetértés, a VIII. pártkongresszus és a Dobó Katalin brigádoknak. A ki­tüntetett brigádok és dolgozók csaknem félmillió forint juta- lombdn részesültek. V. M. Élüzem lett a MAHART siófoki üzemigazgatósága Negyedszázados jubileum A Balaton fehér testű ha­jóinak többsége még a siófoki kikötőben pihen, május 1-én azonban újabb útvonalakon indítják meg az összekötő já­ratokat. Az idei nagy felada­tokra készülve a múlt év eredményeit ünnepelték teg­nap délután a MAHART sió­foki üzemigazgatóságán. A balatoni hajózás 500 dolgozó­jának erőfeszítése meghozta gyümölcsét: fennállása óta először kapta meg az üzem- igazgatóság a megtisztelő él­üzem címet. Munkájuk eredményeit hosszú számsorok rögzítik. Néhányat érdemes ezekből kiemelni. A múlt évben há­rom és fél millió utast szállí­tottak a két part között a fehér testű vízi járművek — a balatoni hajózás 128 éves fennállása óta a legtöbbet. Az utasrekord itt gondok so­kaságát is jelentette: a 27 hajó többsége kiöregedett már, az öreg járművek azon­ban a hajósok áldozatvállalá­sával bírták az egyre erősödő rohamot. Azért, hogy ne le­gyen soha fennakadás, a jól képzett szakemberek megfe­szített erővel dolgoztak. S a feladatok teljesítésében rend­kívül sokat vállalt a szocia­lista címert dolgozó ZZ brigád. — Ezt a munkát — hangzott el az ünnepségen — csak nagy-nagy szeretettel lehet végezni. Az öreg hajókon egyre több fiatal teljesít szolgálatot, olya­nok, akik apáiktól örökölték a szakma szeretetét. Az öreg hajósok között olyan is akad, aki 45 éve járja már a vizet. S évtizedek során összegyűj­tött tapasztalatait munka köz­ben átadja a fiataloknak. A számok arról tanúskod­nak, hogy javult a hajók ki­használtsága, jelentősen nőtt az üzemigazgatóság ipari ter­melése. A forgalmi szolgálat mellett jelentős hajójavító és -készítő bázis alakult ki Sió­fokon: az ügyes kezű mun­kások keze alól vitorlások ke­rülnek ki itt. Dunai hajók ér­keznek motorcserére, felújí­tásra. A nehéz munkát végző ha­jósok anyagi megbecsülése is javult: tavaly 23 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. Ma a siófoki üzemigazgatóság bérszínvonala meghaladja a 36 300 forintot, a több szak­mát is ismerő munkásoké pe­dig elérte a 41 200-at. Mindez azonban csak a le- | hetöséget adta meg az ered- ! ményes, jó gazdálkodáshoz. | A feladatok teljesítésében a brigádok vállaltak jelentős szerepet. Ök oldották meg pél­dául a Dorog motoros part­ra húzását, és másfél nap alatt elkészítették a Beloian­nisz kárjavítását. Az asztalo­sok határidő előtt elkészítet­ték a bérvitorlásokat, a la­katosok a kőtörőket és a kompokat is előkészítették motorcserére. E részfeladatok teljesítésé­nek eredménye az élüzem megtisztelő cím, amelyet teg­nap délután dr. Kopár István, a MAHART gazdasági igazga­tója adott át Füredi Gyulá­nak, a siófoki üzemigazgató­nak. Az ünnepségen Pintze- helyi Károly kereskedelmi forgalmi vezető mondott be­szédet; részt vett Garadnai András, a MAHART pártbi­zottságának titkára, Tóth Já­nos, a Siófoki Városi Pártbi­zottság első titkára, dr. Né­meth István, siófoki tanácsel­nök-helyettes is. Az ünnepsé­gen azokat jutalmazták, akik a legtöbbet tették a szép ered­ményért. Harmincán kaptak kiváló dolgozó kitüntetést, ha­tan vezérigazgatói dicséretet és 61 -en pénzjutalmat: Tizen­I hat brigád kapta meg a szo­cialista címűt. Magánkézben levő három kis pékség szocialista tulaj­donba vételével indult a mai, csaknem ezer dolgozót foglal­koztató Somogy megyei Sütő­ipari Vállalat élete, mely ko­rántsem volt zökkenő nélküli. Fokozatosan váltotta fel a fi­zikai erőt a gépek okossága, ügyessége, és időbe került, míg az egyetlen tisztálkodási lehetőségként rendszeresített közös lavór helyett a fürdők, zuhanyozók, szociális létesít­mények sorát vehették birto­kukba a dolgozók. A napok­ban a MÉM kiváló vállalat oklevéllel tüntette ki ezt a közösséget. Hofrics Béla pék tizenhá­rom éve a vállalat dolgozója, üzemvezetője, Balaskó Fe­renc elmondja róla, hogy ama kevesek közé tartozik,, akik mindent meg tudnak csinálni, tehát hol ide kerül, hol oda, aszerint, hogy hol van szük­ség a legügyesebbekre. Ezt a mindent tudó péket kérdezem műszakváltáskor a kitüntetés­ről. — Gondolom, ebben része volt annak, hogy sikeresen, önálló beruházásban felépí­tettük az új üzemünket, s a balatonboglárit is sikerült ha­táridő előtt átadnunk. Az utóbbi időben mindenki igye­kezett a tőle telhető legtöbbet adni. Jövő vasárnap lesz tizenki­lenc éves a legfiatalabb ki­váló dolgozó: Tóth Mária szakmunkás. Fehér köpeny­ben, kék kendőben sürög-fo- rog a gépek között: az egyki­lós kenyerekhez kovászt ké­szít. Gombokat forgat, elektro­mos mutatókat figyel. — Míg régebben a száz- százhúsz kilós óriás csészéket is meg kellett mozgatni, ma már ebben a munkakörben a figyelem a legfontosabb. Hogy miért lettünk kiválóak? Jó kö­zösségben akármilyen munkát kell elvégezni,, semmi sem ne­héz. Nemrég kerültem ebbe a szép, új részlegbe. Ugyanolyan jó közösséget kell májd kiala­kítanunk, mint amilyen a ré­gi, kis üzemekben hpnos volt. Az aranykoszorús Petőfi Sándor szocialista brigád tag­ja Varadi János dagasztó. Ö arról beszél, hogy a gépekkel I sikerült jócskán csökkenteniük a szakmájukban szinte termé­szetesnek számító túlórázást. Az is szerepet játszott a vál­lalat jó értékelésében, hogy a gyáron belül nem történt jelentős baleset. A megyében a felszabadulás előtt szokás volt a házi kenyérsütés. Hol lehet összehasonlítani az ak­kori napi 300 kiló kenyeret a mai 31 vagonnyival! — Eredményeink egyenlete­sen javulnak — mondja —, s ebben döntő szerepük van a szervezési intézkedéseknek, a szocialista brigádmozgalom­nak, s az erősödő piunkaver- senynek. A kongresszusi és a felszabadulási munkaver­senyben például 1 616 000 fo­rintnyi többleteredményt ér­tünk el. Most, a kitüntetés után valamennyien kötelessé­günknek érezzük, hogy to­vábbra is igyekezzünk a la­kosságot minél jobb pékáruval ellátni. G. J. BSZB253EI

Next

/
Thumbnails
Contents