Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

Tersánszky Józsi Jenő A régi, nagy-békebeli május elsejére vir­radt. A madarak még csak csipogtak, fészkelődtek a Körút fáin. A homály ép- pen-éppen csak lehelte a föltartózhatatlan diadalmas­kodó fénynek reményét. A pesti utcák ilyenkor szo­kott csöndjét azonban elég háborgatás érte. Most szál­lingózott legsűrűbben a Vá­rosliget felől a mulató nép. A Szondy utcán egy né­gyes csoport jött. Két jó cim­bora, két lánnyal. Az egyik Zordukán Árpád vaseszter­gályos-segéd. A másik Dam- kó elemér festőművész-nö­vendék. Egy kapu előtt állottak ..........­m eg most vég- ———— legesen: — Nem vár­nátok meg a kapunyitást ve­lünk? — java­solta a festő. — Azzal is keve­sebb a koeká- _________ zatotok, ha a ————— házmester nem árul be anyátoknak, hogy most érkeztetek haza. — Anyánk? Na, nem mon­dom! — csacsogta az egyik lány: — Abból a sok becsü­letsértésből, amit ránk rak, megélné egy járásbíróság egy évig. De az a húsz pofon, amit apuci helyez el rajtunk, ha nem nagyon részeg és fel­ébred ! Az a beszéd! A házmester kicsoszogott, és tudósítása eloszlatta a fe­szültséget és aggodalmat. A lányok édesapját még nem volt szerencséje beereszteni, mind ez ideig'. A két lány megkönnyeb­bülten surrant be a házba. — Na! szólt a festő, nyur­ga, de vállas fiatalember, a köpcös, de bikanyakú, ne­hézsúlyú vasesztergályosnak: — Na, mégy tüntetni? — Kéne! bólintott Zordu­kán. — De nem túl nagy a kedvem. A Váci út tetejéről indulok, a gyártelepről, a szaktársakkal. Most még nem dől össze az ég, ha elmara­dok a kivonulásról. Legföl­jebb azt hiszik, benyaltam. Mit gondolsz? — Ha neked nem fontos? Nekem aztán nyolc! — vont vállat Dankó, a festőnöven­dék. — Gyerünk, kávézzunk meg valahol! Nekem az ivás- ból elegem van. — Mehet — egyezett bele a vasesztergályos. Körúti kávéház bádogvirá­gos teraszán foglaltak helyet. A villanykörték még ég­tek. Kínos, nevetséges volt a szerepük a hajnalban. Mint­ha halálraítéltek hencegné­nek. A terasz több asztalánál ültek. A legvégén nagy, han­gos mulató társaság sörözött. Azaz locsolta az italt, és marhaságokat ordibált meg művelt. Egy részeg pofa fo­gadásból a márványasztal közepére állt fején. A gumirádlik, konflisok egyre-másra kattogtak végig a Körúton. A járdán elég já­rókelő bukkant föl egyre. vasesztergályos három évvel volt idősebb a festőnél. Ez a korkü­lönbség most nem látszott már meg közöttük. Valaha annál jobban számított. A tizük tartszsl Te is! A két cimbora földi volt. Óriási vidéki bányatelepen születtek mindketten. A Zor­dukán apja bányamunkás volt, Damkóé bányaaltiszt. A házuk tőszomszédságban állt, és a két fiú a porbanját- szástól fogva tartotta rendü­letlenül a puszipajtásságot. Az idősebb és rettentő erős Zor­dukán megoltalmazta a ki­sebb Damkót minden gyer­mekkori kocódásban. — Hej! Emlékszel nálunk, otthon a május elsejére? A festő a haboskávéját kavargatta. — Két- kilométeres út, a bá­nyáig, a tárnáig, csupa nyír- íagally! Nyíríaszag volt az egész város. És éjjel, amikor a bányászok elindultak a mécsessel. Be gyönyörű az! A legények szalagos nyírfát állítanak az udvarokra. Itt Pesten semmi sem volt még a május elseje, amikor ná­lunk már olyan ünnep volt ez! Olyan nagy nap ... — Mit nap? Plárom nap — dörmögte közbe a vasesz­tergályos. — A tyúkok is be- könforoltalc az udvaron a vörös máju6 előtt és után egy nappal... De mit akar ez a sok rendőr ott? Nézd csak! A Körútnak egyik mellék­utcájából nagy sor rendőr vonul elő. A parancsnokuk rém idegesen kiabálta a ve- zériyszavakat nekik. Vég^il is egymástól alig néhány lépés­re kordont állíttatott velük a Körút mindkét oldalán. A Üj könyvekről — röviden A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk Bére­ké István közgazdasági mű­vét, amely Érdek és ösztön­zés címmel jelent meg. Kar­dos József és Kornidesz Mihály a szerzője a Szocia­lista társadalom — korszerű iskola című könyvnek. A kiadó fantasztikus könyvei­nek sorozatában látott napvi­lágot Kirill Bulicsov tudo­mányos-fantasztikus regénye, Az utolsó háború. Az Akadémiai Könyv­kiadónál a Korunk Tudo­mánya sorozatban jelent meg Bernát Iván könyve a vér- szegénységről. Második ki­adásban jelentette meg a kiadó Lukács György nagy­szabású, kétkötetes művét, Az esztétikum sajátosságát. Ismét kapható A magyar helyesírás szabályainak új kötete. A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közt említést ér­demel a harmadik kiadásban napvilágot látott — Ráth— Végit István összegyűjtött műveinek sorozatában — az egyik legjobban sikerült ösz- szeállítás, a Szerelem, házas­ság. E kötet a szerzőtől ko­rábban megjelent következő művek anyagát tartalmazza: A szerelem regényes életraj­za, A házasság regényes élet­rajza, Az asszonyi hűtlenség története. Benedek András tanulmányai a Színházi dra­maturgia nézőknek című kö­tetben olvashatók. Az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot — A Győ­zelem Könyvtár sorozatban — a bolgár Dimitar Dimov világhírű regénye, a Dohány. A Nagy Honvédő Háború szovjet költészetéből ad ki­tűnő válogatást a Várj reám címmel megjelent — váloga­tott verseket tartalmazó — kötet, amelyhez Elbert Já­nos írt bevezetőt. A Modern Könyvtár új kötete az olasz Mario Benedetti regénye, a Köszönöm a tüzet, uram. Eb­ben a népszerű sorozatban látott napvilágot F. O’Connor regénye is, ezzel a furcsa címmel: ». . . és erőszakosak ragadják azt magukhoz«. kávéház elé 5s jutott beTClifk. vagy három. — Én tudom, miért vezé­nyelték ezeket ide! — mond­ta a festő: — Tavaly ezen az egyetlen helyen zavartátok meg a rendet. Betörtetek né­hány kirakatot, és elpáhol­tatok néhány alakot. Már fizettek is. Éppen tá­vozni készültek. A Körút hosszán egyre jobban gyűlt a járókelő a járdán. A rendőrök csak bi­zonyos helyen, egyszerre eresztettek át a Körúton. Kü­lönben azon csak járművek közlekedhettek szabadon. Most mozgolódás támadt. — Jönnek a vasasok! Itt vonulnak el a ---------------------------------- vasasok! — Ez —— —————“ a két mondat terjedt szájról szájra. — Te! Ül­jünk beljebb, hogy ne ve­gyenek észre a sorból. De ______________________ nézzük végig ■ ■ a tüntetést! — javallottá fes­tő cimborájának. Ezt tették. A terasz kiszö- geléséhez húzódtak egy kis asztal mellé. A kocsiúton már dübörgőit a vasasok menete. Kifogástalan, szinte megfé­lemlítő rendben vonultak, hatos sorban. Nem csapták egyszerre a lábukat Nem csinnadrattázott előttük rezes zenekar, mégis valami sziv- szorító döbbenet támadt a Körút levegőjében. A festő megigézetten me­redt oda a kocsiútra. Ráné­zett cimborájára, a vasesz­tergályosra. Majd ezt makog­ta: — Ez nagy dolog! Éz a va­lóság! Ez a jövő! Én érzem . . . És egyszerre tele lett a szeme könnyel. A vasesztergályos lomha, jónási vállai lassan emelked­tek: — Gyere! Illik velük men­nem nekem is. Rosszul tet­tem, hogy elmaradtam. — Gyere! — De nézd! Nem ereszte­nek senkit át a rendőrök! — aggályoskodott a festő. — Bízd rám! — vetette ol­dalt fejét a vasesztergályos. — De én, hát én ... — vo­nakodott a festő. — Gyere csak! Te is közi- bénk tartozol! — mordult rá cimborája. £ thatoltak a teraszon, JÜB átfurakodtak a járda járókelőin. És pont egy rendőrnek szaladtak neki. A vasesztergályos elment volna mellette, mintha ott sem állana, de a rendőr kö- telességszerűen elébe tartotta karját:_ — Tilos kérem az átjárás! — Jó, jó! — bólintott mo­solyogva a vasesztergályos —, de én közibük tartozom. És ő is! Azzal, minthogy a rendőr I mell-mellnek állotta útját, a I vasesztergályos szelíden meg­kapta a két karját, levegőbe emelte, és félretette útjából. A rendőr még meg sem találta elakadt szavát. Már az úttesten át a menethez csatlakoztak. Juhász Gyula Piros remény Már jön a május. Én szegény szívem, Ki mindig múltak májusába szálltál Emlékezőn, borúsan és híven, Hidd el: nincs szebb jövendők májusánál! Ha neked nem volt soha tavaszod. Mely bíbor vágyak lángjától piroslott. Nézd: jön egy május, mely nem tűnt, halott, Melyben a milliók nagy szíve boldog! Már jön a május. Minden szenvedő!:, Minden szegények és minden szerelmek, A tavasz tág, szabad fényére jertek! S a termő nagy föld szent színe előtt Érezzétek, hogy nincsen itt enyészet. Holt álmaink szabad jövőben élnek! Derkovits Gyula: Proletár anya. lcklap 1938. Májusi em­Pákolitz István Szinkópa Igazán nem csoda hogy a másoló cseri barát — szent szöveg ide szent szöveg oda — jól elkerítette a Rézangyalát mikor a körmére égett gyertyacsonkot odavágta és a lelkiismeretfurdaló sötétben rázendített egy zsolozsmára Csörsz István ik fiú, aki felnő — Nem zavar, ha kinyitom? kérdezte a fiú. A csukott ve­randaajtó előtt állt. — Nyugodtan — mondta a férfi —, de attól nem ér ide hamarabb. Látod talán? — Nem. — Azért, mert én sem — mondta a férfi. — Milyen hű­vös lett. Valóban hűvös volt. A fiú nem látta a kikötőt, mert el­takarták a fák. De látta a le- ' horgonyzott vitorlások árbo­cainak a csúcsát a fák fölött. Friss szél fújt, északnyugat­ról. — Valóban megfordult a szél — mondta. — Húsz perccel később, .mint ahogy én vártam — is­merte be a férfi. — Körülbe­lül akkor, amikor anyád oda­ért. Lehet, hogy meggondolta magát. — Nem — mondta a fiú. — Szerintem sem. De ezzel is át tud jönni. Nem rossz szél. Nem jó, de nem is rossz. Csak éppen a húsz perc lesz kevés. Kár, hogy annyira ra­gaszkodott hozzá. — Nem ragaszkodott, csak azt mondta, húsz perc alatt ideér — mondta a fiú. — Az ugyanaz. Majd ha fel­nősz, megérted, milyen fából faragták az anyádat. Nem baj. Ha tudni akarod, mindig ezt szerettem benne a legjobban. Ezért is vettem el. Már akkor rengeteget fogadtunk. Egyszer Debrecenből jöttünk haza a kis Renaulttal, amit az al­bumban láttál. Anyád meg akarta nézni a hortobágyi hi­dat. Csak szekerekkel talál­koztunk, és mindegyik szem­be jött. Egy óra múlva azt mondja anyád: az lehetetlen, hogy mindig szembe jöjjenek a szekerek. Miért lenne lehe­tetlen, mondtam. Fogadtam vele, hogy még öttel találko­zunk Hortobágyig és mind az öt szembe jön. Ügy is lett. — Megnéztétek a hidat? — kérdezte a fiú. — Persze, a kocsiból, de anyádat már nem érdekelte annyira. Mérges volt, mert veszített. — Látod, ezért utálom a dolgot — mondta a fiú. A férfi még mindig nevetett. — Az a baj, hogy anyád csak nyerni szeret — mond­ta. — Nem lehet mindig nyerni. Tanulj belőle! — kérdez- ■ Nem gon- tudom — Mindig — Tanulok — mondta a fiú. Tovább nézte a vizet és a fák teteje fölött a mozgó árboccsúcsokat. Két órája még mind a hárman együtt ültek a hallban. Az asszony kávét készített. Jó lesz, ha igyekszik a Frici, mondta a férfi. Fricinek hívták az asz- szony bátyját. Mert hama­rosan megfordul a szél. — Miből gondolod? te az asszony. — dolom, hanem mondta a férfi, megfordul tizenegykor, ha északról fúj reggel. Ha most indul, még jó szélben jöhet. — Ne féltsd őt, mondta az asszony. Egy szál orrvitorlával is átjöhet, mondta az asszony. — Most igen, mosolygott a férfi. — Később már nem. Később már csak akkor, ha te vinnéd a hajót. — Frici ügyesebb. Sokáig tanultad, szony. — Nagy tévedés, ne­vetett a férfi. Te vagy az ügyesebb. Sokáig tanultad, de megtanultad, hogy kell csinálni. — Húsz perc alatt Miről álmodik a lány? — Erről énekeltek slágert a har­mincas években. Akkor mese­beli vőlegényről álmodott a lány. És most? A rádió külföldi táncdaléne- . kesek slágereit rögzítette. Ilonka behunyt szemmel hall­gatta Ben Holmes énekét. Szerelmes volt az angol éne­kes hangjába. Ben Holmes volt az álma, férfiideálja, az elérhetetlen boldogság szim­bóluma. Elérhetetlen? Hiszen koncertet ad Budapesten! Ha találkozhatna vele... Aztán elhessegette az álmot. Ilyen csoda nincsen. Lázasan leste a Ben Hol- mesröl szóló híreket. Már húszadikán Budapestre érke­zik ... Biztosan az Interconti­nentalban fog lakni — vélte Ilonka. Haditervet eszelt ki. Min­dennap elmegy a szálló hali­jába. Hátha találkoznak, hát­ha észreveszi őt a világhírű táncdalénekes! De miért ven­né őt észre, a szürke kis Ilon­kát? Tizenkilencedikén a Lenin körúton — egy kirakat előtt — mintha Ben Holmest pil­lantotta volna meg. A fény­Palásti László Haudn/ndn ? képre gondolt, és újra meg újra megnézte a fiatalembert. Ű az! Ügy látszik, Holmesnek előbb volt kedve a magyar fő­városba utazni. . . Lehet, hogy idegen városba érkezve sze­ret kóborolni az utcákon. Utánament. A férfi a Duna- part felé tartott. Az Intercontinentalba megy — gondolta Ilonka, és igaza volt. Most már eltűnt minden kétsége. Egy ideig tanácstala­nul álldogált a szálló előtt. Es ekkor észrevette, hogy Ben Holmes kijön. Ilonka gyorsan határozott. Papírt és golyós­tollat vett elő táskájából és az énekes után kiáltott: »Mr. Holmes/« Az megállt, csodálkozva né­zett a lányra, azután elmoso­lyodott. — Haudujudu? kérdezte, és a lány a nagy boldogságtól nem tudott válaszolni. A lány feléje nyújtotta a papírt. Ö pedig bólintással vá­laszolt. — Eszpresszó? — javasolta a fiatal férfi. Ezt a nemzetközi szót köny- nyü volt megérteni. Aztán ott ültek egymás mel­lett. A férfi aláírta a nevét, és néhány angol szót mondott. Ilonka mosolygott. Ezután eszébe jutott Holmes néhány dalának címe, és leckeszerűen elmondta. A fiú hálából megpaskolta a lány kezét. Ültek egymás mellett- -4 lány boldogan, partnere ki­csit zavartan. Aztán a férfi fizetett, és az órájára muta­tott. Az ötös számra. Azután az ujjával körbement az óra­lapon, és megállt az ötösön, majd a székre mutatott. így jelezte, hogy holnap ötkor itt várja. A lány megértette, és kipirult arccal igent intett. Másnap már fél ötkor ott volt. Az ablak mellé ült és látta, hogy a fiú a Galamb utca felöl érkezik, bemegy egy trafikba, amelynek kira­katából két Ben Holmes képet vesznek ki. öt óra lett. A fér­fi belépett az eszpresszó ajta­ján, és üdvözölte a lányt, azu­tán átadta a boldog Ilonká­nak a két lapot. Némán ültek egymás mel­lett. — Milyen jó lenne, ha angolul tudnék! — gondolta Ilonka. — Akkor elmondhat­ná, hogy ő a legboldogabb lány a világon. A fagylalt elfogyott, és ki tudja, meddig ültek volna szótlanul egymás mellett, ha nem lépett volna be az esz­presszóba egy vörös hajú fia­talember. — Szia, Feri! — szólt oda Holmeshez. — Mutass be a kislánynak! Ilonka megkövültén bámult, az érkezőre, azután bálványá­ra, aki zavartan integetett, a vörös hajúnak. Az nevetve, búcsúzott: — Na szia, te Holmes! A lány még mindig nem ju­tott szóhoz. A fiú lassan a fénykép után nyúlt, cs hal­kan, magyarul megszólalt: — Bocsásson meg, elfelej­tettem dedikálni a fényképet. Elővette golyóstollát és erő­teljes betűkkel ráírta a nevét, I a fényképek aljára: »Szepezdi I Ferenc«. egy szál orrvitorlával, mond­ta az asszony. Letette a ká­vésdobozt és a kis csontka­nalat, amivel a kávét mér­ték, beült a Fiatba, és el­ment. A fiú ismerte Frici hajó­ját: kicsit magasan feküdt a vizen. Nem látta sehol. Be­csukta a veranda ajtaját, és megtöltötte a kávéfőzőt. — Na, ez jó lesz — mond­ta a férfi. — A kávéról tel­jesen elfelejtkeztünk... Lá­tod, én is anyádnak drukko­lok. — Nem neki — mondta a fiú. — Szamárság — nevetett a férfi. — Nem kell mindent szó szerint venni. Nem min­dig. úgy mondja az ember, ahbgy gondolja. e',~ — Anya úgy mondja — mondta a fiú. .. . . — Az igaz. Ezért olyan nehézkes, veled együtt. Va­lószínűleg tőle örökölted ezt a tulajdonságot. Folyton vi­gyáztok magatokra . . . Beké­szítetted a kávét? — Be — mondta a fiú. Már az előbb föltette a ká­véfőzőt a rezsóra. — Miért mondtad, hogy bekészítetted? — kérdezte a férfi. — Hogyhogy miért mond­tam? — csodálkozott a fiú. — Mert bekészítettem. Lá­tod, hogy feltettem. — Nem hagyod magad ug­ratni — mosolygott a férfi. — Persze hogy látom. Tré­fából kérdeztem. De ha olyan ostoba lennék, hogy nem tré­fából kérdezném, akkor megérdemelném, hogy ugrass egy kicsit. — Nem értem, hogy mit akarsz. Mondjam azt, hogy nem teltem fel, amikor fel­tettem? — Megpróbálhatod — ne­vetett a férfi. — Hogy lásd, nem esik le a koronád ... A fiú vállat vont. — Nem tettem fel — mondta. — Ez persze hülye­ség, hiszen feltettem. Elmosolyodott. — Ugye, hogy máris la­zább vagy? — nevetett a a férfi. Csengettek. — A postás — mondta a fiú. — Végre! Megjött a tanács levele. Jövő tavaszra nekünk is lesz csónakházunk, és Frici áthozhatja a hajóját... Hozd be, légy szíves! Te is aláírhatod, már felnőtt vagy. A fiú kiment. Nem szólt semmit, amikor visszajött. — Mi az? — kérdezte a férfi. — Elutasították a kér­vényünket? — Elfogadták — mondta a fiú. A férfi látta, hogy nem le­velet tart a kezében, hanem egy táviratot. Kicsit idege­sen vette el tőle. »Feleségét baleset érte. Stop. Alsóörsi Állomásfőnök­ség. Stop.« — olvasta. Meg akarta fogni a fiú vállát, de mellé nyúlt.

Next

/
Thumbnails
Contents