Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
Tersánszky Józsi Jenő A régi, nagy-békebeli május elsejére virradt. A madarak még csak csipogtak, fészkelődtek a Körút fáin. A homály ép- pen-éppen csak lehelte a föltartózhatatlan diadalmaskodó fénynek reményét. A pesti utcák ilyenkor szokott csöndjét azonban elég háborgatás érte. Most szállingózott legsűrűbben a Városliget felől a mulató nép. A Szondy utcán egy négyes csoport jött. Két jó cimbora, két lánnyal. Az egyik Zordukán Árpád vasesztergályos-segéd. A másik Dam- kó elemér festőművész-növendék. Egy kapu előtt állottak ..........m eg most vég- ———— legesen: — Nem várnátok meg a kapunyitást velünk? — javasolta a festő. — Azzal is kevesebb a koeká- _________ zatotok, ha a ————— házmester nem árul be anyátoknak, hogy most érkeztetek haza. — Anyánk? Na, nem mondom! — csacsogta az egyik lány: — Abból a sok becsületsértésből, amit ránk rak, megélné egy járásbíróság egy évig. De az a húsz pofon, amit apuci helyez el rajtunk, ha nem nagyon részeg és felébred ! Az a beszéd! A házmester kicsoszogott, és tudósítása eloszlatta a feszültséget és aggodalmat. A lányok édesapját még nem volt szerencséje beereszteni, mind ez ideig'. A két lány megkönnyebbülten surrant be a házba. — Na! szólt a festő, nyurga, de vállas fiatalember, a köpcös, de bikanyakú, nehézsúlyú vasesztergályosnak: — Na, mégy tüntetni? — Kéne! bólintott Zordukán. — De nem túl nagy a kedvem. A Váci út tetejéről indulok, a gyártelepről, a szaktársakkal. Most még nem dől össze az ég, ha elmaradok a kivonulásról. Legföljebb azt hiszik, benyaltam. Mit gondolsz? — Ha neked nem fontos? Nekem aztán nyolc! — vont vállat Dankó, a festőnövendék. — Gyerünk, kávézzunk meg valahol! Nekem az ivás- ból elegem van. — Mehet — egyezett bele a vasesztergályos. Körúti kávéház bádogvirágos teraszán foglaltak helyet. A villanykörték még égtek. Kínos, nevetséges volt a szerepük a hajnalban. Mintha halálraítéltek hencegnének. A terasz több asztalánál ültek. A legvégén nagy, hangos mulató társaság sörözött. Azaz locsolta az italt, és marhaságokat ordibált meg művelt. Egy részeg pofa fogadásból a márványasztal közepére állt fején. A gumirádlik, konflisok egyre-másra kattogtak végig a Körúton. A járdán elég járókelő bukkant föl egyre. vasesztergályos három évvel volt idősebb a festőnél. Ez a korkülönbség most nem látszott már meg közöttük. Valaha annál jobban számított. A tizük tartszsl Te is! A két cimbora földi volt. Óriási vidéki bányatelepen születtek mindketten. A Zordukán apja bányamunkás volt, Damkóé bányaaltiszt. A házuk tőszomszédságban állt, és a két fiú a porbanját- szástól fogva tartotta rendületlenül a puszipajtásságot. Az idősebb és rettentő erős Zordukán megoltalmazta a kisebb Damkót minden gyermekkori kocódásban. — Hej! Emlékszel nálunk, otthon a május elsejére? A festő a haboskávéját kavargatta. — Két- kilométeres út, a bányáig, a tárnáig, csupa nyír- íagally! Nyíríaszag volt az egész város. És éjjel, amikor a bányászok elindultak a mécsessel. Be gyönyörű az! A legények szalagos nyírfát állítanak az udvarokra. Itt Pesten semmi sem volt még a május elseje, amikor nálunk már olyan ünnep volt ez! Olyan nagy nap ... — Mit nap? Plárom nap — dörmögte közbe a vasesztergályos. — A tyúkok is be- könforoltalc az udvaron a vörös máju6 előtt és után egy nappal... De mit akar ez a sok rendőr ott? Nézd csak! A Körútnak egyik mellékutcájából nagy sor rendőr vonul elő. A parancsnokuk rém idegesen kiabálta a ve- zériyszavakat nekik. Vég^il is egymástól alig néhány lépésre kordont állíttatott velük a Körút mindkét oldalán. A Üj könyvekről — röviden A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között találjuk Béreké István közgazdasági művét, amely Érdek és ösztönzés címmel jelent meg. Kardos József és Kornidesz Mihály a szerzője a Szocialista társadalom — korszerű iskola című könyvnek. A kiadó fantasztikus könyveinek sorozatában látott napvilágot Kirill Bulicsov tudományos-fantasztikus regénye, Az utolsó háború. Az Akadémiai Könyvkiadónál a Korunk Tudománya sorozatban jelent meg Bernát Iván könyve a vér- szegénységről. Második kiadásban jelentette meg a kiadó Lukács György nagyszabású, kétkötetes művét, Az esztétikum sajátosságát. Ismét kapható A magyar helyesírás szabályainak új kötete. A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közt említést érdemel a harmadik kiadásban napvilágot látott — Ráth— Végit István összegyűjtött műveinek sorozatában — az egyik legjobban sikerült ösz- szeállítás, a Szerelem, házasság. E kötet a szerzőtől korábban megjelent következő művek anyagát tartalmazza: A szerelem regényes életrajza, A házasság regényes életrajza, Az asszonyi hűtlenség története. Benedek András tanulmányai a Színházi dramaturgia nézőknek című kötetben olvashatók. Az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot — A Győzelem Könyvtár sorozatban — a bolgár Dimitar Dimov világhírű regénye, a Dohány. A Nagy Honvédő Háború szovjet költészetéből ad kitűnő válogatást a Várj reám címmel megjelent — válogatott verseket tartalmazó — kötet, amelyhez Elbert János írt bevezetőt. A Modern Könyvtár új kötete az olasz Mario Benedetti regénye, a Köszönöm a tüzet, uram. Ebben a népszerű sorozatban látott napvilágot F. O’Connor regénye is, ezzel a furcsa címmel: ». . . és erőszakosak ragadják azt magukhoz«. kávéház elé 5s jutott beTClifk. vagy három. — Én tudom, miért vezényelték ezeket ide! — mondta a festő: — Tavaly ezen az egyetlen helyen zavartátok meg a rendet. Betörtetek néhány kirakatot, és elpáholtatok néhány alakot. Már fizettek is. Éppen távozni készültek. A Körút hosszán egyre jobban gyűlt a járókelő a járdán. A rendőrök csak bizonyos helyen, egyszerre eresztettek át a Körúton. Különben azon csak járművek közlekedhettek szabadon. Most mozgolódás támadt. — Jönnek a vasasok! Itt vonulnak el a ---------------------------------- vasasok! — Ez —— —————“ a két mondat terjedt szájról szájra. — Te! Üljünk beljebb, hogy ne vegyenek észre a sorból. De ______________________ nézzük végig ■ ■ a tüntetést! — javallottá festő cimborájának. Ezt tették. A terasz kiszö- geléséhez húzódtak egy kis asztal mellé. A kocsiúton már dübörgőit a vasasok menete. Kifogástalan, szinte megfélemlítő rendben vonultak, hatos sorban. Nem csapták egyszerre a lábukat Nem csinnadrattázott előttük rezes zenekar, mégis valami sziv- szorító döbbenet támadt a Körút levegőjében. A festő megigézetten meredt oda a kocsiútra. Ránézett cimborájára, a vasesztergályosra. Majd ezt makogta: — Ez nagy dolog! Éz a valóság! Ez a jövő! Én érzem . . . És egyszerre tele lett a szeme könnyel. A vasesztergályos lomha, jónási vállai lassan emelkedtek: — Gyere! Illik velük mennem nekem is. Rosszul tettem, hogy elmaradtam. — Gyere! — De nézd! Nem eresztenek senkit át a rendőrök! — aggályoskodott a festő. — Bízd rám! — vetette oldalt fejét a vasesztergályos. — De én, hát én ... — vonakodott a festő. — Gyere csak! Te is közi- bénk tartozol! — mordult rá cimborája. £ thatoltak a teraszon, JÜB átfurakodtak a járda járókelőin. És pont egy rendőrnek szaladtak neki. A vasesztergályos elment volna mellette, mintha ott sem állana, de a rendőr kö- telességszerűen elébe tartotta karját:_ — Tilos kérem az átjárás! — Jó, jó! — bólintott mosolyogva a vasesztergályos —, de én közibük tartozom. És ő is! Azzal, minthogy a rendőr I mell-mellnek állotta útját, a I vasesztergályos szelíden megkapta a két karját, levegőbe emelte, és félretette útjából. A rendőr még meg sem találta elakadt szavát. Már az úttesten át a menethez csatlakoztak. Juhász Gyula Piros remény Már jön a május. Én szegény szívem, Ki mindig múltak májusába szálltál Emlékezőn, borúsan és híven, Hidd el: nincs szebb jövendők májusánál! Ha neked nem volt soha tavaszod. Mely bíbor vágyak lángjától piroslott. Nézd: jön egy május, mely nem tűnt, halott, Melyben a milliók nagy szíve boldog! Már jön a május. Minden szenvedő!:, Minden szegények és minden szerelmek, A tavasz tág, szabad fényére jertek! S a termő nagy föld szent színe előtt Érezzétek, hogy nincsen itt enyészet. Holt álmaink szabad jövőben élnek! Derkovits Gyula: Proletár anya. lcklap 1938. Májusi emPákolitz István Szinkópa Igazán nem csoda hogy a másoló cseri barát — szent szöveg ide szent szöveg oda — jól elkerítette a Rézangyalát mikor a körmére égett gyertyacsonkot odavágta és a lelkiismeretfurdaló sötétben rázendített egy zsolozsmára Csörsz István ik fiú, aki felnő — Nem zavar, ha kinyitom? kérdezte a fiú. A csukott verandaajtó előtt állt. — Nyugodtan — mondta a férfi —, de attól nem ér ide hamarabb. Látod talán? — Nem. — Azért, mert én sem — mondta a férfi. — Milyen hűvös lett. Valóban hűvös volt. A fiú nem látta a kikötőt, mert eltakarták a fák. De látta a le- ' horgonyzott vitorlások árbocainak a csúcsát a fák fölött. Friss szél fújt, északnyugatról. — Valóban megfordult a szél — mondta. — Húsz perccel később, .mint ahogy én vártam — ismerte be a férfi. — Körülbelül akkor, amikor anyád odaért. Lehet, hogy meggondolta magát. — Nem — mondta a fiú. — Szerintem sem. De ezzel is át tud jönni. Nem rossz szél. Nem jó, de nem is rossz. Csak éppen a húsz perc lesz kevés. Kár, hogy annyira ragaszkodott hozzá. — Nem ragaszkodott, csak azt mondta, húsz perc alatt ideér — mondta a fiú. — Az ugyanaz. Majd ha felnősz, megérted, milyen fából faragták az anyádat. Nem baj. Ha tudni akarod, mindig ezt szerettem benne a legjobban. Ezért is vettem el. Már akkor rengeteget fogadtunk. Egyszer Debrecenből jöttünk haza a kis Renaulttal, amit az albumban láttál. Anyád meg akarta nézni a hortobágyi hidat. Csak szekerekkel találkoztunk, és mindegyik szembe jött. Egy óra múlva azt mondja anyád: az lehetetlen, hogy mindig szembe jöjjenek a szekerek. Miért lenne lehetetlen, mondtam. Fogadtam vele, hogy még öttel találkozunk Hortobágyig és mind az öt szembe jön. Ügy is lett. — Megnéztétek a hidat? — kérdezte a fiú. — Persze, a kocsiból, de anyádat már nem érdekelte annyira. Mérges volt, mert veszített. — Látod, ezért utálom a dolgot — mondta a fiú. A férfi még mindig nevetett. — Az a baj, hogy anyád csak nyerni szeret — mondta. — Nem lehet mindig nyerni. Tanulj belőle! — kérdez- ■ Nem gon- tudom — Mindig — Tanulok — mondta a fiú. Tovább nézte a vizet és a fák teteje fölött a mozgó árboccsúcsokat. Két órája még mind a hárman együtt ültek a hallban. Az asszony kávét készített. Jó lesz, ha igyekszik a Frici, mondta a férfi. Fricinek hívták az asz- szony bátyját. Mert hamarosan megfordul a szél. — Miből gondolod? te az asszony. — dolom, hanem mondta a férfi, megfordul tizenegykor, ha északról fúj reggel. Ha most indul, még jó szélben jöhet. — Ne féltsd őt, mondta az asszony. Egy szál orrvitorlával is átjöhet, mondta az asszony. — Most igen, mosolygott a férfi. — Később már nem. Később már csak akkor, ha te vinnéd a hajót. — Frici ügyesebb. Sokáig tanultad, szony. — Nagy tévedés, nevetett a férfi. Te vagy az ügyesebb. Sokáig tanultad, de megtanultad, hogy kell csinálni. — Húsz perc alatt Miről álmodik a lány? — Erről énekeltek slágert a harmincas években. Akkor mesebeli vőlegényről álmodott a lány. És most? A rádió külföldi táncdaléne- . kesek slágereit rögzítette. Ilonka behunyt szemmel hallgatta Ben Holmes énekét. Szerelmes volt az angol énekes hangjába. Ben Holmes volt az álma, férfiideálja, az elérhetetlen boldogság szimbóluma. Elérhetetlen? Hiszen koncertet ad Budapesten! Ha találkozhatna vele... Aztán elhessegette az álmot. Ilyen csoda nincsen. Lázasan leste a Ben Hol- mesröl szóló híreket. Már húszadikán Budapestre érkezik ... Biztosan az Intercontinentalban fog lakni — vélte Ilonka. Haditervet eszelt ki. Mindennap elmegy a szálló halijába. Hátha találkoznak, hátha észreveszi őt a világhírű táncdalénekes! De miért venné őt észre, a szürke kis Ilonkát? Tizenkilencedikén a Lenin körúton — egy kirakat előtt — mintha Ben Holmest pillantotta volna meg. A fényPalásti László Haudn/ndn ? képre gondolt, és újra meg újra megnézte a fiatalembert. Ű az! Ügy látszik, Holmesnek előbb volt kedve a magyar fővárosba utazni. . . Lehet, hogy idegen városba érkezve szeret kóborolni az utcákon. Utánament. A férfi a Duna- part felé tartott. Az Intercontinentalba megy — gondolta Ilonka, és igaza volt. Most már eltűnt minden kétsége. Egy ideig tanácstalanul álldogált a szálló előtt. Es ekkor észrevette, hogy Ben Holmes kijön. Ilonka gyorsan határozott. Papírt és golyóstollat vett elő táskájából és az énekes után kiáltott: »Mr. Holmes/« Az megállt, csodálkozva nézett a lányra, azután elmosolyodott. — Haudujudu? kérdezte, és a lány a nagy boldogságtól nem tudott válaszolni. A lány feléje nyújtotta a papírt. Ö pedig bólintással válaszolt. — Eszpresszó? — javasolta a fiatal férfi. Ezt a nemzetközi szót köny- nyü volt megérteni. Aztán ott ültek egymás mellett. A férfi aláírta a nevét, és néhány angol szót mondott. Ilonka mosolygott. Ezután eszébe jutott Holmes néhány dalának címe, és leckeszerűen elmondta. A fiú hálából megpaskolta a lány kezét. Ültek egymás mellett- -4 lány boldogan, partnere kicsit zavartan. Aztán a férfi fizetett, és az órájára mutatott. Az ötös számra. Azután az ujjával körbement az óralapon, és megállt az ötösön, majd a székre mutatott. így jelezte, hogy holnap ötkor itt várja. A lány megértette, és kipirult arccal igent intett. Másnap már fél ötkor ott volt. Az ablak mellé ült és látta, hogy a fiú a Galamb utca felöl érkezik, bemegy egy trafikba, amelynek kirakatából két Ben Holmes képet vesznek ki. öt óra lett. A férfi belépett az eszpresszó ajtaján, és üdvözölte a lányt, azután átadta a boldog Ilonkának a két lapot. Némán ültek egymás mellett. — Milyen jó lenne, ha angolul tudnék! — gondolta Ilonka. — Akkor elmondhatná, hogy ő a legboldogabb lány a világon. A fagylalt elfogyott, és ki tudja, meddig ültek volna szótlanul egymás mellett, ha nem lépett volna be az eszpresszóba egy vörös hajú fiatalember. — Szia, Feri! — szólt oda Holmeshez. — Mutass be a kislánynak! Ilonka megkövültén bámult, az érkezőre, azután bálványára, aki zavartan integetett, a vörös hajúnak. Az nevetve, búcsúzott: — Na szia, te Holmes! A lány még mindig nem jutott szóhoz. A fiú lassan a fénykép után nyúlt, cs halkan, magyarul megszólalt: — Bocsásson meg, elfelejtettem dedikálni a fényképet. Elővette golyóstollát és erőteljes betűkkel ráírta a nevét, I a fényképek aljára: »Szepezdi I Ferenc«. egy szál orrvitorlával, mondta az asszony. Letette a kávésdobozt és a kis csontkanalat, amivel a kávét mérték, beült a Fiatba, és elment. A fiú ismerte Frici hajóját: kicsit magasan feküdt a vizen. Nem látta sehol. Becsukta a veranda ajtaját, és megtöltötte a kávéfőzőt. — Na, ez jó lesz — mondta a férfi. — A kávéról teljesen elfelejtkeztünk... Látod, én is anyádnak drukkolok. — Nem neki — mondta a fiú. — Szamárság — nevetett a férfi. — Nem kell mindent szó szerint venni. Nem mindig. úgy mondja az ember, ahbgy gondolja. e',~ — Anya úgy mondja — mondta a fiú. .. . . — Az igaz. Ezért olyan nehézkes, veled együtt. Valószínűleg tőle örökölted ezt a tulajdonságot. Folyton vigyáztok magatokra . . . Bekészítetted a kávét? — Be — mondta a fiú. Már az előbb föltette a kávéfőzőt a rezsóra. — Miért mondtad, hogy bekészítetted? — kérdezte a férfi. — Hogyhogy miért mondtam? — csodálkozott a fiú. — Mert bekészítettem. Látod, hogy feltettem. — Nem hagyod magad ugratni — mosolygott a férfi. — Persze hogy látom. Tréfából kérdeztem. De ha olyan ostoba lennék, hogy nem tréfából kérdezném, akkor megérdemelném, hogy ugrass egy kicsit. — Nem értem, hogy mit akarsz. Mondjam azt, hogy nem teltem fel, amikor feltettem? — Megpróbálhatod — nevetett a férfi. — Hogy lásd, nem esik le a koronád ... A fiú vállat vont. — Nem tettem fel — mondta. — Ez persze hülyeség, hiszen feltettem. Elmosolyodott. — Ugye, hogy máris lazább vagy? — nevetett a a férfi. Csengettek. — A postás — mondta a fiú. — Végre! Megjött a tanács levele. Jövő tavaszra nekünk is lesz csónakházunk, és Frici áthozhatja a hajóját... Hozd be, légy szíves! Te is aláírhatod, már felnőtt vagy. A fiú kiment. Nem szólt semmit, amikor visszajött. — Mi az? — kérdezte a férfi. — Elutasították a kérvényünket? — Elfogadták — mondta a fiú. A férfi látta, hogy nem levelet tart a kezében, hanem egy táviratot. Kicsit idegesen vette el tőle. »Feleségét baleset érte. Stop. Alsóörsi Állomásfőnökség. Stop.« — olvasta. Meg akarta fogni a fiú vállát, de mellé nyúlt.
