Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
Hétévi munka nyomán Elkészült az áj várostérkép Egy asszony Törökkoppányból „Bizalmas kiskapu’ Pontosság vagy gyorsaság Reménytelen vállalkozás len- [ is újra és újra fölülvizsgálja a ne a legutolsó, 1948-ban kiadott Kaposvár várostérkép alapján térképet, ha meggyőződése szerint az jó . . . Az előírások adkalauzolni az idegent, hiszen j nak ugyan egy »kiskaput«, mi- ezen még javarészt kertek és |-szerint mellőzhetik az ellenőrszántóföldek vannak a mai Ka- j zést, de csak a saját felelőssé- linvin városrész, a Kinizsi la- gükre. Ezt persze nem vállalkótömb, vagy a Ságvári lakótelep helyén. A Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat kaposvári felmérési osztályának szakemberei 1968 óta dolgoznak az új várostérképen, és bár ez heteken belül véglegesen elkészül, felvetődik a kérdés: nem túl lassú ez a térképkészítési folyamat? Nem évül el az új térkép, mire használatba kerül? ják. Inkább teljen el egy újabb : félév... i — Ön azt mondta: a térkép , elévüléséről e »lassúság« mellett sincs szó. A városkép alakulása nem előzi meg túlságosan a térképet? — Egyrészt azért nem, mert ] a városi tanács illetékeseinek ' előrelátása folytán már 1968- ban figyelembe vettük több azRozslai Géza osztályvezető sze- , óta bekövetkezett változást. rint is lassú, elévülésről azon ban szó sincs. — A munkát öt ütemben végeztük a városi tanács által meghatározott sorrendben, j Hétévi munkáról beszélni az- | ért megtévesztő, mert például a j városcentrum az első ütemben elkészített térképét már 1969- ben leadtuk, tehát már akkor használható volt. A térkép teljes elkészültéig eltelt időt elsősorban az nyújtja meg, hogy egy rész leadását követően legalább egy év kell, mire abból elfogadott térkép lesz. — Úgy gondolom visszás, ; hogy több időbe lelik az el- j lenőrzés és a véleményezés, mint a térképészeti munka. — Annál is inkább, mert j többszörös, igen szigorú belső, __ e llenőrzésen megy át a térkép, mielőtt »kiadjuk a kezünkből«. | Az állami megrendelő azonban i ennek nem ad hitelt, és tucatnyi újabb ellenőrzést (ezek i persze idő- és pénzigényesek) végeztet a földhivatallal ahe- j iyett, hogy elfogadná a mi minőségi nyilatkozatunkat és felelősségvállalásunkat. — Ennek oka bizalmatlanság, vagy pedig az őket kötő előírások szigorúsága? — 'tulajdonképpen mindkettő és egyik sem. Kaposvár új térképe a legkorszerűbb, úgynevezett szte- reofötogrametriai módszerrel készült, térhatású légifelvételek alapján. Durva hiba tehát nem lehet. Legföljebb annyi, hogy a felvételen egy ócska lavórt kőnek néznek ... Ezt a hibát viszont a földi ellenőrzés kimutatja. A földhivatal akkor másrészt pedig mérettartó mű anyaglapokon a tanács jelzései alapján folyamatosan vezetjük a változásokat. Így a térkép mindig »naprakész«. — Miért lényeges, hogy a lap »mérettartó«7 — A gyengébb minőségű papíroknál egy százalékot is elérhet a páratartalom és a hőmérsékletváltozás okozta torzulás. Hogy ez a mi munkánknál milyen nagy hiba lehet, mutatja, hogy ezen az együttvéve mintegy 9x7 méteres óriástérképen .még a tizedmilli- méterek is számítanak. Térképünkön, melynek mértékaránya 1:1000-es, 10—20 centis pontossággal szerepelnek a részletek! Hogyan szereznek tudomást a változásokról? — Folyamatosan és szorosan együtt működünk a városi tanács építési osztályával. Egy példával mutatnám be, menynyire sokrétű és részletekbe- menő az együttműködés. Az engedély nélküli épületeket a térképen nem jelöljük, ezzel mintegy felhíva az illetékesek figyelmét a rendellenességekre. — Úgy tudom, még tartanak az ötödik ütem ellenőrző vizsgálatai. Mikorra készül el teljesen a térkép? — Júliusra. A hétéves munka összköltségei meghaladták a hatmillió forintot. — Az utóbbi években sokan és sok helyen elmondták már: jó volna egy közhasználatú, idegenforgalmi célokra is alkalmas Kaposvár térkép. — Igen gyorsan — mintegy fél év alatt — üzletbe kerülhetne egy ilyen népszerűbb változat. Csupán a földhivatal engedélyére és a tanács megrendelésére volna szükség. No és persze pénzre. Legföljebb 100—150 ezer forintra. — A hétéves munka tehát véget ért. Mi a legközelebbi feladatuk? — Elkészült már a város domborzati térképe is. Ezt a közeljövőben javítjuk. A következő kaposvári vonatkozású nagy munkánk — ha megkapjuk az ígért megrendelést — a város közműtárképe lesz. Ennek segítségével például elejét lehet majd venni a fölösleges útfelbontásoknak .. . Ennél a munkánál még a föld alatti vezetékeket felkutató »zümmögő varázsvesszőket« is segítségül hívjuk. Hogy ez a térkép mikor készül el, az szintén pénzkérdés — tájékoztatott Rozslai Géza, akinek utolsó mondatához csak annyit tennék hozzá: aligha lehet vitás, hogy hosszú távon vajon egy Az áll alatt lazán csomóra kötött világosdrapp kendő sápadtabbá teszi az arcot, világítóbbá a szemet. A múlt, az erőt elszívó évek nem hagytak nyomot a tekinteten, nem törpítették az akaratot, de keményebbé, szorítóbbá tették a kezet. Pedig időnként »gyatrán mentek a dolgok«. Ma már köny- nyű az emlékezés Bodó Ist- vánnénak, ha az elmúlt 25 évre gondol. — Amikor megalakítottuk a termelőszövetkezetet semmink sem volt. csak a föld. nem is tudott mindenki szá- amibe vethettünk. Persze kéz- ! molni. Csak hat elemit végezzek Később kaptunk két pár j tem — többre nem volt mód —. ! lovat, aztán már mindig több . lett. Lassan gazdagodtunk. A I tsz-ben én voltam az első bértérkép vagy az állandó útfél- { számfejtö. Kelten egy fiatalbontás a költségesebb. emberrel végeztük ezt a munBíró Ferenc i kát. Amikor megalakultunk de mindig jó tanuló voltam. Télen az iskolából hoztunk táblát. jöttek a központból hozzáértő emberek, és megmutatták, hogyan kell könyvelni, hogy kell vezetni a bizonylatokat. A kútásó hagyatéka A sárga borítékot csak napok után bontottam fel. Bevallom: féltem a tartalmától. Magam sem tudom, miért, némi lelkiismeret-furda- lást éreztem, valahányszor kezembe vettem. Pedig nem vétettem a küldője ellen. Csak valamiféle felelősség feszült bennem: úgy véltem, én voltam szemében az egyetlen lehetőség. az éltető remény. Olyasvalaki, akinek révén egyszer nyilvánosságra kerülhetnek az évek során papírra rögzített gondolatai, értelmet kaphatnak gyötrődései, valóra válhatnak legszebb álmai. A levelet nagy fia hozta. Tudtam, hogy apja súlyos beteg, hónapok óta kórházban van, de azt nem, hogy gyógyíthatatlan bajban szenved. ŐSZ FERENC R tózsi — A kutyaszentségét! — kiáltott Rózsi. — Elment maguknak a jobbik eszük? Döbbent csend támadt. Érdekes módon senki sem támadt Rózsira. — Alig van mit enniük, és pocsékba tapossák azt a keveset is?! — Beosztást kell csinálni — ajánlkozott Weivoda bácsi. — Én meg azt mondom, hogy főzzünk közösen — ajánlotta Rózsi. — Mindenki beleadja a részét, én pedig megfőzök. — Kitűnő — lelkesedett az öreg Weivoda... — Legalább, mire bejönnek az oroszok, mi már kolhozban leszünk — mondta Rozgonyi- né. — Jó az ötlet, kedvesem — állt Rózsi mellé Rozgonyi. — Márpedig én nem vagyok hajlandó azt enni, amit ez a lány elhatároz. Aki akar, menjen a közös konyhára, de én magamnak főzök — pattogott Melanie. — Nem kötelező a disznótor ... — mondta Rózsi. Csokonai Melanie és természetesen Eötvösék kivételével az egész ház csatlakozott Rózsi tervéhez. Weivoda bácsi azonnal táblázatokat kezdett gyártani. Kiszámolta, hogy egy babfőzelékhez, kinek mennyi zsírral, babbal, hozzájárulni. Rózsi pedig hozzálátott a főzéshez. Hamarosan már osztották is az ízletes ételt és mindenki elégedett volt. — Beszélni akarok veled, Rózsi — jött délután Eötvös. — De én nem — fordult el Rózsi... — Figyelj ide... Nem is tudom, hogy mondjam neked, én szeretlek téged ... Én nem akarlak elveszíteni... — Talán a méltóságos asz- szony rosszul főz? — Nem kell, hogy vissza- gyere. Krisztina mindent megcsinál. Amióta dolgozik, egészen kivirul. Jobb a kedélye, nem imádkozik egész nap ... Nekem kellesz, Rózsi — mondta Eötvös sírós hangon. Rózsi már majdnem megsajnálta, de aztán megkeményedett: — Nem hagyom többé használni magam, a méltóságus úr hiába is töri magát... — Legalább néha beszélgessünk egy kicsit... Nincsen valamire szükséged? Van füstölt húsunk elég... Nem kérsz? — Ez látja okos beszéd! Van maguknak annyi sonkájuk, meg füstölt húsuk, hogy évekre elég lenne... Adjon néha egy kicsit... — Hát ezt hogyan csinálta? — faggatták, de Rózsi titokzatos képet vágott, és hallgatott. Aztán egy reggel a vízcsap nagyokat szörcsögött és nem folyt többé. Mindenki hóért szalajtotta volna Rózsit, de Weivoda mellé állt. — Nem győz ez a szegény lány mindent. Csinálok egy táblázatot, és beosztjuk, hogy ki mikor megy vizért. — Mindenki megy és most — Hogy van a papa? — Meghalt. Tegnap temettük. És kezembe nyomta a nevemre címzett borítékot, rajta a szigorú jelzéssel: Csak halállom után bontható fel. Szemrehányást, elmarasztalást, enyhe felelősségre vonást sejtettem a kéziratok miatt. Az elveszett ember meg a Mi lesz veled, Emmus? miatt; a bíztatás, a megértő és talán félreértett szavak miatt. De tehet- tem-e mást? Amikor viseltes lódenkabát jában. olcsó, fémkeretes szemüveggel megjelent, és letette az asztalomra egyik regényének első kötetét, azt mondta: — Nincs senkim, akitől véleményt kaphatnék. Önhöz irányítottak.. — Még elmondta. hogy Sasvári Ferencnek hívják, Varászlón lakik. Foglalkozása kútásó, de ősztől | tavaszig csak ír. Ilyenkor más i nem érdekli. Emlékszem, félve-halogatva j fogtam az olvasáshoz. Persze mondhattam volna, hogy nem I vagyok lektor, időm sincs több, I mint másnak. Nem tettem: elolvastam. Néhány hónap múl- | va jött a válaszért. Igaz, egy j kicsit körülményesen, nagyon ; óvatosan fogalmazva, de biz- I tattam. Most is úgy érzem: nem hazudtam, nem csaptam be. A dicsérő szavak mellett azt is elmondtam, hogy csak alapos átíésülés, megfelelő húFöldtől búcsúzott: — »Könyörtelenség, önzés, irigység és kár- örvendés vett körül. Örülök, hogy én mindezektől mentesen távozhatok Rólad, hogy idejében észrevettem, megtanultam, hogy így nem ember az ember.« M Ez nem azonnal a megalakulá« után történt, hiszen akkor még semmilyen nyomtatványunk nem volt, nem is gondoltunk rá, hogy ilyen kéne. Bodó Istvánnét hamar bizalmukba fogadták az emberek. Ennek a legbzitosabb jele, hogy 1951-ben elnöknek választották. Nő a szövetkezet élén. Ma is olyan ritka, mint a fehér holló, hát még abban az időben ! — Kicsit rossz érzés volt, mindig szorongással mentem a gyűlésekre. Különösen, ha Ta- bon volt az elnökök számára valamilyen értekezlet, bizony félénken néztem körül. Sok nagyhangú, merész férfi, akik oda-odacsaptak az asztalra, és köztük én az egyetlen nő. Aztán később már hozzászoktam mindehhez, nem volt furcsa. 1953-ig vezette a gazdaságot, majd átkerült a tanácsra, a terménybegyűjtőhöz. Itt töltött el újabb három esztendőt. Talán a legnehezebb hármat. 1956 után már ismét a tsz-iroda volt a munkahelye. Ott ült a pénztárban, aztán a tagok SZTK- | ügyeit intézte, majd a könyvelésben dolgozott. Közben a két törökkoppányi tsz-ből egy lett, majd pár éve ez is egyesült a környező tsz-ekkel. így került Bodó Istvánná a Koppányvöl- gye Termelőszövetkezet gépműhelyébe. Számlák, kimutatások, anyagjegyzékek között telnek a napjai. A munkaszeretete nem változott, csak a lendület más. — Ügy érzem, mindegy, hogy milyen munkát végzek, csak dolgozhassak. A tétlenség a halálom. Ha nyugdíjba megyek, akkor is szívesen jövök segíteni, gondolom akkor majd inkább kint a mezőn lesz rám szükség. Bodó Istvánné április negyediké alkalmából kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, huszonöt év munkájának elismeréséül. — Amikor felutaztam a fővárosba, úgy gondoltam, bronz fokozatot kapok. Aztán ott, Dimény elvtárs beszéde után elkezdték olvasni a neveket. Amikor az ezüst fokozathoz értek, hallom a sajátomat. Először nem is keltem fel, körülnéztem. hátha van még egy Bodó Istvánné. Sehogy nem akartam elhinni, hogy ez én vagyok. Itthon az unokák, a család öröme legalább akkora volt, mint a kitüntetetté. Mert tulajdonképpen családi ünnep ez. őst. hogy mindezeket leírtam, néhány szavát nyilvánosságra hoztam, kissé oldódik bennem a feszültség. Egy ember valamelyest elégtételt kapott az elszenvedett sérelmekért, melyekben amiatt részesült, mert furcsa mód írással töltötte szabad idejét, amikor körülötte még könyvet is alig vettek kézbe. Almokat szőtt, egyéniségeket formált, és féltő gonddal alakítgatta, figyelte sorsukat. Egy értőbb, őt is befogadó világot épített fel magában , , hajdani emlékeiből, megfigye- i ünnep a férjnek, akivel együtt léseiből, fantáziájából, amely ' .járták be az idáig vezető utat, azonban soha nem ragadta | ünnep a család többi tagjának, mesevilágba I ü°óó Istvánné életében ezzel Ahogy“ írta: megbékélve ,,ezárult egy szakasz- Kezd3d,k ment el. Paál László I a következő, kevesebb harccal, I több örömmel. Dán Tibor — mondta Rózsi olyan határo- zottan és keményen, hogy ma- ( zások, sőt helyenkénti átfogal- ga is elcsodálkozott rajta. Ha j mazások után lehetne kezdeni a hó holnapra elolvad, akkor í vt--e valamit. De nem nagyon szomjan halunk. Minden l ügyelt rám. Azon nyomban edényt meg kell tölteni, és ta- belekezdett a második kötet karékoskodni kell a vízzel. cselekményének ismertetésébe. — Talán ne is mosakodjak? I A következő év tavaszán sipított Csokonai Melanie... azt 1S elhozta. Meg azóta még egy regényt, háromszor na— Még az az idő is eljöhet — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenek a térre! — szólt a vödörökkel csörtető férfiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó ... — Hogy parancsolgat! Es ezek tűrik! — kárált Melanie, de senki nem válaszolt neki. A vizet a tűzoltóhordókba töltötték. Amikor mind megtelt, Rózsi hangosan mondta: — Ebből a vízből csak főzésre és ivásra lehet venni. Mosdásra hozzon mindenki magának az udvari hóból. Eötvös gyakran megállt a közös pince ajtajában és figyelte Rózsit. A lány minden percre talált magának valami tennivalót. Eleinte mindent egyedül csinált, de aztán egyre gyakrabban fordult elő, hogy válogatás nélkül odaszólt annak, aki a legközelebb volt hozzá: — Nagyságos úr, kérem, tesSomogyi Néplap Eötvös elrohant, és egy perliszttel kell cen beldl lihegve megjelent. sék már vágni egy kis fát... Egy hatalmas sonkát húzott ki a télikabátja alól. A nagyságos urak pedig elMásnap a lakók álmélkodva lenkezés nélkül tették, amit tapasztalták, hogy a babfőze- Rózsi kért. lékbe mindenki kapott egy szelet sonkát is. (Fotytaffuk) gyobb terjedelműt. Hatszáz oldalast. Sűrűn gépelt sorokkal írva. nagy gondossággal sárga dossziéba fűzve. Két regény. Falusi, városszéli nincstelenek reménytelenségében is bizakodó napjai, hányódásai, munkásévei, pihentető, új erőt adó ünnepei; keservet szülő sorsok, porba sújtó csapások, szép, tiszta szerelmek; küzdelem a kenyérért, a meleg otthonért, télikabátért, egy-egy jobb falatért; rettegés a hatalmasoktól, tiltakozás a megaláztatás ellen, a vagyonosok dölyfössé- ge ellen, a nélkülözés ellen. Talán ötvenöt éves lehetett. Örökké perben a világgal, és így önmagával is. Csak az írásban talált megnyugvást. Az öreg írógép mellett feledte a körülötte kialakult fojtó légkört, az értetlenséget, a sajnálkozást, a lenézést, a gúnyos mosolyokat, a szemrehányó szavakat, az érdektelenségeket, a társtalanságot. Lehet, ha más körülmények között él, eljut a nyilvánosságig. Hiszen tiszta szándékú mondandója volt a világról, és kifejezőkészségnek sem volt híján. Levelében, melyet halála előtt jó félévvel zárt le. a FIATALOK, EZERMESTEREK! Kaposváron a Kossuth L. u. II. sz. alatti EZERMESTER- ÉS ÚTTÖRŐBOLT a közeljövőben elköltözik Kaposvár, Május 1. u. 26. szám alá A£jUr ^BaiK Hároméves, 433-as típusú, 4 q teherbírású Moszkvics iurgon tehergépkocsi eladó Somogy megyei Ásványvíz- és Szikvízipari Vállalatnál Kaposvár, Május 1. utca 50. Telefon: 14-480. Érdeklődni a vállalat műszaki osztályán lehet. 328895
