Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-26 / 97. szám
Irattárból KISZ-klub A közművelődési tanács irányítása A tetteken a sor Üjabb, szépen berendezett klubbal gyarapodott a megye- székhely. Van abban valami különös, hogy ebben a helyiségben még nem is olyan régen nyugdíjügyek aktáit őrizték, most pedig szép bútorokkal berendezett ifjúsági klub van a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság második emeletén. A csaknem 70 fiatalnak, 38 KISZ-tagnak eddig csak »albérletben« volt módja | a rendezvények és összejövete- I lek megtartására. Aki most szétnéz a szépen berendezett klubban, nem is gondolja, mennyi társadalmi munkára volt szükség, amíg szétválogatták az itt tárolt iratokat, kihordták innen, a szobát kifestették, kitakarították. — Hány kiló irat lehetett itt? Kérdésem derültséget vált j ki, itt ugyanis nem kilóban, j hanem méterben tartják nyíl- ! ván az iratokat. A KISZ-titkár j egy kis gondolkodás után már mondja is, hogy mintegy ötezer méter anyagot kellett átválogatni és lehordani. Az utóbbiban mindenki részt vehetett, az előbbi azonban elsősorban a nyugdíjosztály fiataljainak köszönhető. Az eddigi »hontalanság« szinte szárnyakat adott a fiataloknak: mindenki igyekezett tudása, képessége, igyekezete legjavát adni, hogy olyan legyen ez a klub, ahol mindenki jól érezheti magát. Kisdeák Mária KISZ-titkár a megnyitó beszédében — nyilván tréfásan — megjegyezte, ha a krónika nem jegyzi, akkor is elkészült a klub. Hát ez nem éppen így van, mert ennyi jó szándék méltó arra, hogy jeHarminc év — harmincezer hektár Fásítási ankét Kaposváron SZÁLLT A DAL, szólt a költő — a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola kisdobosai és úttörői mosolyt, derűt fakasztó műsorral köszöntötték tegnap délelőtt a megyei könyvtárban a fásítási ankét részvevőit. Évenkénti hagyomány ez a tanácskozás, de ez a mostani céljában, jellegében eltért a többitől: felszabadulásunk harmincadik évfordulója alkalmából nemcsak egy, hanem három évtized munkájáról, tapasztalatairól, az erdőt ültető, nevelő, ápoló ezrekről emlékeztek meg a részvevők. Tóth Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője megnyitójában elsősorban az erdő védelmi funkciójáról emlékezett meg. Szólt a talajvédelemben, a vadvédelemben betöltött szerepéről, egészség- védelmi rendeltetéséről. Utalt arra, hogy a barcsi tájvédelmi körzet után a jövő év végéig kialakul a zselici és 1980-ig a szalacskai természetvédelmi körzet, emellett hat parkerdő kiépítése folyik. Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódott Szántó Gábornak, a MÉM Kaposvári Állami Erdőrendezősége igazgatójának előadása, aki felidézte azt a sokrétű, odaadó és igen nagy értéket jelentő társadalmi munkát, melyet a lakosság, a különböző szervek, intézmények végeztek a környezet szépítése, a fásítás érdekében. Néhány beszédes számmal, töprengésre késztető ténnyel summázta: mit tett az elmúlt három évtized alatt az erdésztársadalom. A részletek helyett hadd utaljunk ezúttal két körülményre: a felszabadulás óta hazánkban a felújítással együtt több mint egymillió hektárt erdősítettek, s a tervszerű erdőgazdálkodási tevékenység eredményeként glBBKga megkétszereződhetett az évenkénti fakitermelés. Ami jellemző hazánk egészére, az messzemenően vonatkozik az ország egyik erdőben gazdag tájára, Somogy- ra. Takács László, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója előadásának első részében a fa, az erdő, az ember kapcsolatáról szólt. Ez a kapcsolat valójában egyidős az emberiség történetével, csak más-más tartalommal telítődött az évszázadok során. Megemlékezett az 1791-es első erdőtörvényről, és utalt az azóta megjelent, a céltudatos, üzemtervszerű gazdálkodást meghatározó jogszabályokra. A somogyi erdészek ennek szellemében végzik munkájukat — egy adat beszédesen szól erről: ma a megyében harmincezer hektár harmincéves vagy ennél fiatalabb erdő van! A fásítási tevékenység elismerése mellett végezetül arról a technikai forradalomról szólt, mely a felszabadulás óta végbement az erdőgazdálkodásban, a fa- feldolgozásban. AZ ÜNNEPI megemlékezések után Szántó Gabor, Takács László és Gyenesei István, a KISZ megyebizottságának munkatársa kitüntetéseket és jutalmakat adott át a fásításban, a környezetvédelemben kiemelkedő munkát végző dolgozóknak, kollektíváknak. Fásítási emlékéremmel tüntették ki Söllösi Józsefet, a megyei tanács nyugalmazott erdészeti felügyelő- i jét és Herczeg Józsefet, a : nagybajomi erdészet kerület- | vezető erdészét. Kiemelkedő [ munkájukért tizenhármán kapták meg a MÉM dicsérő i oklevelét. Tíz termelőszövetkezeti erdészeti vezetőt fásítási jelvénnyel és pénzjutalommal tüntettek ki, hét KISZ- szervezet és két úttörőcsapat a KISZ megyebizottságának oklevele mellé pénzjutalmat is kapott példás munkája elismeréseképpen. V. M. gyezze a krónika. Fölidézve a kiub megnyitásának történetét, érdemes kiemelni, mennyien munkálkodtak azon, hogy olyan jó hangulat kerekedhessen itt, mint a megnyitón- A Tervező Vállalat KISZ-esei közül Gács András sietett a segítségükre, a bútorok kivite tezésében viszont a Lakberendező Szövetkezet fiataljai jeleskedtek. Az Igazgatóság sem volt fukar, hiszen mintegy húszezer forintot áldozott arra, hogy legyen hol művelődniük, találkozniuk a fiataloknak. — Most majd jobban ösz- szekovácsoljuk a tagokat — mondta Kovács Ottóné KISZ- vezetőségi tag. — A politikai vitaköröket is itt tartjuk. — Hamarosan klubvezetőt is választunk — tette hozzá a vezetőség másik tagja, Tihanyi Péter. A klubban levők közül vidáman kapcsolódott be a beszélgetésbe Katona Ferencnél — Ide figyeljetek! Sokkal jobb lesz a kapcsolat egymás között... meglátjátok. Nezdei Valéria, a KISZ-ve- zetőség új tagja sok tréfa céltáblája volt. Mint nevetve elmondták: még most is ott van a csíkos pizsama az íróasztalában, amelyben esténként takarított. A közművelődési párthatározatok megvalósítása állami feladat. Elkötelezettjei ennek a munkának a tanácsok, de hogy ennek maradéktalanul eleget tudjanak tenni, a közművelődés irányítását — a határoza- tok egységes értelmezésétől a ! helyi feladatok meghatározásáig — el kell sajátítaniuk, i A marcali járásban szép Rél- i dáját találtuk annak, hogy a j közművelődési párthatározatok megjelenése óta tudatos, [ szervezett fölkészítés folyik, melynek újabb eseménye volt a csütörtöki tanácselnöki értekezlet. Mielőtt ennek a témájáról szólnánk, előbb arról, hogy mi történt eddig? A közművelődési párthatározat megjelenése után, a járási pártbizottság terve alapján a községek tanácsi és intézményi vezetőinek a határozatok és az azokból adódó feladatok egységes értelmezéséről tartottak tanácskozást, melyet a helyi tervezésre való felkészítés követett. A mostani, csütörtöki tanácskozás témája az 1975. évi községi közművelődési tervek megbeszélése volt. Egy kicsit iskolásnak is tűnhet az efféle fölkészítés, »meg- oldás«-elemzés, de a »magasabb szinten« követelménye tanulásra késztet. Az 1975. évi tanácsi közművelődési tervezésről alapos felmérést készített a járási hivatal, erről számolt be Poré Irén osztályvezető a tanácselnököknek tartott értekezleten. J avult a községi tervezés abban a tekintetben, hogy általában már nemcsak az egyes intézmények programját határozzák meg, hanem a közművelődés egész rendszerét magukba foglalják. Első helyen áll a tervekben a politikai oktatás, a közéleti fórumok megszervezése. I A lakosság politikai művellsé- | gének, marxista—leninista vi- j lágnézetének fejlesztését segí- | tő ismeretterjesztő tevékeny- i séget azonban méltatlanul mel- | lőzték sok községi művelődé- ! si tervben. Egyébként — a [ tavalyi fölmérés alapján — j éppen ez a járás a legelmara- I dottabb az ismeretterjesztésben. Buzsákon, Kéthelyen, Marcaliban, Böhönyén, s ezeket többnyire a művelődési intézményekben tartják). Egyre több helyen vonják be a fiatalokat a művészeti munkába: Nemeseiden, Sávolyon, Sző- lösgyörökön, Fonyódon, Bala- tonberényben. Az ifjúsági klubok munkájának a javítása több tervben szerepel, de ahol még nem alakultak ilyenek, ott ennek szorgalmazása késik az 1975. I évi tervekben. 1 Falvaink nagyobb részében í — a művelődési intézmények j alkalmatlansága miatt — szín- ! házi előadásokat nem tudnak j tartani, ezért nagyon sok helyen fölismerték a közös szin- | házlátogatás jelentőségét. Az j ifjúsági klubok, színjátszó cso- j portok közösen vesznek részt egy-egy Marcaliban, Kaposváron tartott előadáson. A hagyományőrző citeraze- nekarok mellett Marcaliban, l Fonyódon, öreglakon felnőtt, Lengyeltótiban úttörő-fúvószenekar működik. A marcali járásban elhatározták, hogy hamarosan létrehoznak egy járási pedagóguskórust is. A képzőművészet teljesem hiányzik a községi tervekből, noha a fonyódi alkotóházzal együttműködve lehetőség kínálkozik a vizuális kultúra fejlesztésére is. A járási könyvtár munkásolvasóinak a száma ugyancsak szépen fejlődött az utób| bi időben, de a különböző ren_ idezvények látogatcjttsága nem I tükrözi még a munkások sok ■ | irányú érdeklődésének a fölkeltését. Tudjuk, tapasztalhatjuk S nap mint nap, hogy közsé- I geink tárgyi ellátottsága né- | hol milyen szűkös, ugyanak- i kor az is ismert, hogy ahol j működik intézmény, az több- ! nyíre üres a rendezvényeken. I A tárgyi föltételek javítása, a j jobb kihasználás egyaránt hiányz’k a marcali járás községi terveiből. Nem alakultak meg a művelődési intézmények társadalmi vezetőségei, sehol sem szerepel ilyen testületi munkaterv. Nem tö > tént előrelépés a közös fenntartás ügyében sem, bár ez több tervben is visszatérő téma, sajnos csak »kívánságként«. A tetteken a sor — es nemcsak ezen a téren, hanem általánosságban is így fogalmazhatunk, ahogy Győri Attila járási népművelési felügyelő is summázta a munkaterveket értékelő megállapításában. J ó munkatervek kellenek, és azokat teljes mértékben meg kell valósítani, ez az alapja a köz- művelődési párthatározatok végrehajtásának. Ennek személyes szavatolói a népművelők mellett elsősorban a községi tanácsok elnökei. Horányi Barna — Még otthon is morogtak azért, hogy annyit dolgoztam... De megérte. Hujber Ferencné igazgató megelégedetten nézte meg a klubot, s a búcsúzáskor azt mondta: A munkásművelődés bázisai a szocialista brigádok. A marcali járásban az 1975. évi közművelődési munkatervek ezekre építik azokat a feladatokat, melyek a munkások közművelődését kívánják e^p- remozdítani. Balatonkere sztáron, Balatonújlakon, Nemes- déden brigádklub létrehozását tervezik. A járás két szakmunkásképző intézetében azonban több gondot kell fordítani a fiatalok érdeklődésének fölkeltésére. — örülök, hogy ilyen ott- j A községekben egyre több helyen terveznek szakmunkás- j A téli szünet után április első napjaiban ismét megnviti tovabbkép- kapuit a zalaegerszegi göcseji falumúzeum. Képünkön: zo tanfolyamokat (Fouyodon, j retkf&lvi gémeskúl. Ismét fogadja látogatóit a göcseji falumúzeum honotok van. Lajos Géza ŐSZ FERENC R !ÓZSI Máris nekiállt és egy nagy papü-ra táblázatot rajzolt, beosztotta Rózsi étkeztetését. Húsz család lakott a házban, így senki sem tartotta nagy tehernek, hogy minden huszadik napon adjon valamit enni Rózsinak. Különösen azok voltak elégedettek, akik későbbre jutottak. Mindenki úgy vélte, hogy az ostrom nem tarthat tovább, mint egy hét. — Addigra úgyis megjönnek a felmentő csapatok — mondták. De ebben senki nem hitt komolyan. — Hát erre meg kell inni az áldomást — mondta Botár úr, és mivel szilveszterre a legtöbb családiban tartalékoltak valami italt, hamarosan megteltek a poharak. A nemrég még gyűlölködő családokat — ha csak rövid időre is — ösz- szekötötte Rólzsi, a közös cselédlány. Békésen csengtek a poharak, és ha nem hallatszott volna le a pincébe az ágyúk moraja, a kézifegyverek ugató hangja, az ember azt is hihette volna, hogy részvevője egy békebeli estélynek, amelyet az érdekesség kedvéért egy romantikus pincében rendeztek meg. Ebbe a karneváli hangulatba érkezett meg dr. Fábry Elemér tiszti főorvos, aki 'eddig sebesülteket kötözött a kórház óvóhelyén. Csendesen leroskadt, és csak úgy maga elé motyogta: — Banditák! Köpetzy úr és részeg társai az éjjel lemészárolták a villanytelep egész személyzetét, pedig az egész városban megszűnt a villanyszolgáltatás. A mondat, a nyitva hagyott ajtón beszűrődő szürkés fény, a hideg levegő visszahozta a mámorral elködösö- dött igazságot : 1945. január 11 van. Valamennyiük életének legszörnyűbb újév napja. — Miért hagyták magukat? — kérdezte a tapintható csöndben Rózsi. — Mindnyájan hagynánk magunkat — szólalt meg Wei- voda Elek, és már nem látta olyan optimistán a jövőt. Másnap éjjel hangos kiabálásra ébredtek az óvóhely lakói: — Vigye innét a kezét a méltóságos úr! Nem akarok férfit látni ... Legközelebb csak az a férfi nyúljon hozzám, akit én kérek meg erre, de az nagyon soká lesz... — De Rózsi... Csendesen... Meghallják — suttogott Eötvös. — Nem érdekel — kiabált Rózsi.- — Menjen a méltóságos úr a méltóságos asszonyhoz! Eötvös elkotródott. — Jól tette Rózsi! — gratuláltak a pince minden sarkából. — A vén marha — vihogott Kocsis Erzsi. — Ahelyett, hogy a feleségére vigyázna. Reggel mindenki barátságos volt Rózsihoz, különösen azért, mert fűteni és takarítani kellett. A ház lakói a pince egyetlen tűzhelyén főztek. Amíg lehetett fölmentek a lakásokba főzni, de most már senki sem merte megkockáztatni. Egyedül Simóék nem költöztek a pincébe. A földszinten laktak egy udvari lakásban. Simó bányász volt, de egy robbanás elvitte a fél karját. — Nekem már nem sok a vesztenivalóm — mondta, amikor hívták a pincébe. Többen meg akarták kérni, hogy nála megfőzhessék az ebédjüket, de Simó mindenkit elutasított. — Az ilyen ember minden rosszat megérdemel — mondogatták a házbéliek, és attól kezdve senki sem köszönt Si- mónak. Rózsi éppen a szemetet hordta ki, amikor az óvóhelyen kitört a botrány. Az asszonyok összevesztek, mert állítólag valaki félretolta a tűzhelyen Csokonai Melanie lábosát. Rózsi álmélkodva hallgatott. A sok finom, városi úriasszony olyan közönségesen szidta egymást, hogy a legmocskosabb szájú falusi boszorkány is leckét vehetett volna tőlük. Később az asszonyok csatasorba állították férjüket is. Ledobták egymás lábosát a földre, s kéjjel gázoltak a rántásba, a félig főtt babban. (Folytatjuk.)
