Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

NEVELÉSRŐL Levél a közművelődésről Hogyan segítse a szülő gyermekének a tanulását? Szól nekünk is a régi latin mondás, akár pedagógus^ ként, akár szülőként segítjük gyermekünk fejlődését: »Ta­nulva tanítunk.« Valóban úgy van, hogy mindent meg kell tanulnunk, amit annak ide­jén nekünk még nem kellett, vagy amit másképp tanulnak most fiaink, lányaink. Nem elég, ha tudjuk például a számtan hagyományos alap­műveleteit (összeadás, szorzás stb.), meg kell ismerkednünk a bontással, a pótlással ugyanúgy, mint a szöveges feladatok megoldásával, a for­dított szövegezésű feladatok­kal. Jó ismeretségben kell lennünk a tízes számrendsze­ren kívüli más számrendsze­rekkel, ugyanis gyermekeink már egészen kisiskolásként a kettes, a hármas, a hatos stb. számok országában járnak, otthonosan mozognak bennük, különböző műveleteket végez­nek velük. Hogy ne csak a matemati­ka birodalmában maradjunk, nem elég, ha mi tudunk mon­datokat elemezni mondatré­szek vagy szófajok szerint, s gyermekünk a mondat szer­kezeti egységeit keresi — ha- tározós, jelzős szerkezetekben gondolkodik. Ha mi is bizony­talanok vagyunk a külső és belső tulajdonságok alapján történő jellemzésben, vagy a levélírás tartalmára és formá­jára vonatkozó ismereteink­ben, akkor hogyan tudnánk segíteni bármiben is. Még to­vább folytathatnánk a sort, hogy mi mindent kellene már az egészen kis iskolásokkal foglalkozó szülőknek tudniuk, de talán ennyi is elég. Még egy gondolat ezekhez. A tudás nekünk, szülőknek nemcsak azért alapvetően fontos, hogyha elakad gyer­mekünk, akkor tudjuk őt se­gíteni, hanem azért is, mert az iskola egyre inkább be­vonja a szülőket gyermekeik tanulásába, égyre többször olyan feladatot ad nekik, me­lyet a felnőtt, sokat tapasztalt szülők segítségével tud csak megoldani. Az ilyen felada­tokra gondolunk, mint: Kér­dezd meg szüléidét..., Mond­ják el..., Mit végeztek.... Kérd meg, meséljék el... és így to­vább. Ezekre a kérdésekre vá­laszt úár a gyermek, de csak akkor tudunk érdemben felel­ni nekik, ha ismerjük váro­sunk, falunk múltját és jele­nét, tudjuk, mikor mi épült; a család és a szűkebb mun­kahely mellett törődünk szülő­földünk, lakóhelyünk, me­gyénk dolgaival, ha magunké­nak érezzük az országot, ha ismerjük szocialista életünket. Állandó tanulással, sok olva­sással és sok minden iránti érdeklődéssel tudunk eredmé­nyesen segíteni gyermekeink tanulásában. Az utóbbi időben már szin­te szólammá vált, hogy az iskola legfőbb feladata meg­tanítani a gyermeket tanulni. Tapasztalatból, különböző fel­mérésekből közismert az is, hogy nem tudnak gyerme­keink ésszerűen, logikus emlé­kezetre támaszkodva tanulni. Sok kis- és nagydiák mecha­nikusan tanul, sokszori elol­vasás után próbálja felmon­dani az anyagot, de anélkül, hogy értené, ismerné az egyes szavak, fogalmak jelentését, értené az egyes szabályokat. Miért mondjuk el mindezt? — kérdezheti valaki. Mit tud tenni ezen a téren a szülői ház? Véleményünk szerint nagyon sokat, ha az iskolá­val együtt próbálja elfogad­tatni gyermekeinkkel a he­lyes tanulás szemléletét. Ha ráneveli a tanulót arra, hogy ne menjen tovább a tanulás­ban addig, amíg valamit nem ért. Ha az órán jut ilyen helyzetbe, akkor kérdezze a nevelőjét, ha egyéni tanulás során, akkor vegye a könyvet, a lexikont, a szótárakat, kér­dezze társát vagy szüleit, de mindenképpen jusson el a szó­ban forgó dolog megértéséig. Lélektani vizsgálatok kimu­tatták, hogy sokkal tartósabb az ismeret, ha megértés után marad meg a tanulóban, ké­sőbb is fel tudja idézni, és ami még ennél is fontosabb: csak a megértett tudást tud­juk eredményesen felhasznál­ni az iskolában és a gyakor­lati életben. Fő törekvésünk a teljesítményképes tudással rendelkező tanulók nevelése, akik a sokféle ismereteiket különböző helyzetekben föl is tudják használni. Ezeknek a nagy céloknak az elérésében sokat segíthet a családi neve­lés, ha megfelelően segíti a gyermekek tanulását. A tanulás eredményességét jelentősen meghatározza az is, hogy mikor és hol tanul a i gyermek. Tanulóink nagyobb l része nem jár napközibe és I tanulószobába, ezért kétszere­sen fontos e téren a szülői segítés. Az iskolai órák után szűk- < séges bizonyos pihenés, ki- ! kapcsolódás, és csak utána ' I kezdődjék a leckemegoldás, j J Helytelen, ha megállás nél- j I kül, pihenés nélkül kénysze- j jrítjük a gyermeket tanulásra,' I mert nemcsak megúnja így a I i tanulást, hanem kifárad, és [ j sokkal kisebb eredménye lesz | j az eltöltött időnek. Nem rossz | megoldás az iskolai rend át- j ; vétele e téren: a tanóra után j j tízperces pihenés. Az esti ta- ' I nulás ellen két okból szólunk. | i Az egyik: az egész napi szel- j ■ lemi és fizikai megterhelés csökkenti a tanulók befogadó- képességét, estére már fárad­tak a gyerekek, ezért nem gazdaságos a késő esti órák­ba nyúló ismeretszerzés, ta­nulás. A másik: világszerte gond, hogy nem alszanak ele­get a gyermekek, hiányzik náluk is a fejlődéshez elen­gedhetetlenül szükséges tel- | jes, passzív pihenés, kisebb j gyerekeknél a napi 10—11 óra } alvás. Ha megszokja az esti tanulást a gyermek, ez ön­magában is megrövidíti az I alvás időtartamát, azonkívül i j számolni kell azzal, hogy a j | fokozott szellemi tevékenység f i után sokáig nem tud elaludni, i akaratlanul is »tovább tanul«, j eszébe jut sok minden az í anyagból. A hol tanuljon? kér­désre könnyebb a választ megfogalmazni, mint a szük­séges feltételeket biztosítani. Akár külön szoba, akár csak egy tanulósarok áll a gyermek rendelkezésére, az a fontos, hogy nyugodtan, zavaró zajok nélkül tanulhasson. Ne vonja el a figyelmét hangos beszél­getés vagy rádió-, tévéműsor, mert ha kialakul is a figye­lemmegosztás képessége a tanulóban, az elterelő ingerek — a zajok — növelik a kifá­radást. Azt semmiképpen se engedjük kis vagy nagy ta­nulóinknak, hogy hangos rá­dió vagy magnó mellett ta­nuljanak. Ügy véljük, hogy a szülők- j nek sikerült részben választ adni kérdésükre, hogyan se- í gítsék a tanulásban gyerme- j keiket. Van lehetőségük erre, és nem is kevés. i Szelcndi Gábor I ŐSZ FERENC ------------------------------------­RÓZSI Amikor Köpetzy és a nyilas tisztek kiviharzottak a pincé­ből, Rózsi meggyújtotta a pet­róleumlámpát. Az imbolygó fényben halottsápadt arcok meredtek egymásra. — Ez egy állat — mondta Eötvös. — Ezt a hangot nem tűröm! — csattant föl Eötvösiié. — Márpedig állat — szólalt meg Rózsi. A bejelentést döbbent csend fogadta. A tíz esztendőn át tárgynak kezelt lány először nyilvánította véleményét. — Azonnal takarodjon in­nen! Ki van rúgva! Hogy jön ahhoz, egy ócska paraszt, hogy így beszéljen egy úrról? :.. Nem akarom többé látni. Rózsi már maga is meg­ijedt. Önkéntelenül szaladt ki a száján a mondat: — Méltóságos asszony ... — Maga még itt van? — ki­áltotta Eötvösné. — Takarod­jon! — Megyek, méltóságos asz- szony ... De aztán ne tessék hívni, mert nem jövök — mondta csendesen, és tíz év alatt most fordult meg vele először, hogy egy ajtót nem csukott be maga után. — És holnap te fogsz főzni, mosogatni, fűteni, takarítani? — kérdezte Krisztina. — Azám — hümmögött Eöt­vös. — Reggel ez már itt kaparja az ajtót — mondta könnyedén az asszony, és életében először maga vetette meg az ágyakat. Krisztina nem felelt. Ö tud­ta, hogy Rózsi nem jön vísz- sza. Magában azért szurkolt, hogy ne is jöjjön. Letérdelt az ágya elé, és folytatta az imát: — Istenem, add, hogy vége legyen ennek a szörnyűségnek! Én megígérem, hogy addig dolgozni fogok Rózsi helyett is,( csak engedd, hogy éljek. Szeretni akarok, azt akarom, hogy gyerekeim legyenek.. . Ne haragudj, hogy ilyennel fordulok hozzád, de te úgyis belelátsz a gondolataimba és tudod, hogy amióta Júlia el­mesélte bűnös szerelmét a vő­legényével, éjjelente felriadok és mindig bocsánattodat kell kérnem vétkes álmaimért... Add, hogy ne haljak meg anél­kül, hogy megismerjem ezt a furcsa, félelmetes titkos ... Miatyánk... ki vagy a meny- nyekben... — Feküdj le, Kriszti! — si­mogatta meg a magában mo­tyogó lány fejét Eötvös. — Egyszer el kell múlnia ennek is. Nem is fogsz rá emlékez­ni. .. Az Eötvös család lefeküdt, de egyikük sem aludt regge­lig. Rózsi leült a közös óvóhely egyik sarkában, két homok­zsákra. — Mi az. maga nem a mél- tóékkal alszik? — mondta gú­nyosan Cspkonai Melanie. A kiszikkadt vénkisasszony a második emeleten lakott és zongoraleckét adott. Családfá­ját Csokonai Vitéz Mihályra vezette vissza, és Eötvöséket azért gyűlölte, mert Eötvösné egy alkalommal kijelentette, hogy Melanie ősei tót parasz­tok voltak és ő csak magyaro­sított nevet használ. Melanie viszont városszerte híresztelte, hogy Eötvös húsz évvel ezelőtt még Östreicher volt, és nem is biztos, hogy őskeresztény. Nem is vállalta Krisztina oktatását. — Eljöttem tőlük — mond­ta Rózsi, és mert gyűlölte a hazugságot, s azonnal hozzá­tette: — Kirúgtak! — Hallgasson ide, kedvesem — szólalt meg dr. Fábry Ele­mérné, a kerületi tiszti orvos felesége. — Az én cselédem­nek karácsony előtt megen­gedtem, hogy meglátogassa a szüleit Piliscsabán. Azóta sze­gény már az oroszok fogságá­ban sínylődik. Ha karja, el­szegődhet hozzám... — Miért magához? — lépett be a petróleumlámpa fénykö­rébe Tárkányiné, az ügyvéd felesége. — Az én uram vala­hol a fronton harcol, míg a magáé itthon dekkol. Perceken belül Rózsi majd­nem mindenkitől kapott aján­latot. Az alkudozók ordítva csépelték egymást. Botár úr, a pincér száz pengő foglalót akart adni Rózsinak, mivel ö már tudta, sejtette, hogy ez már csak értéktelen papír. Hangverseny után Azt hiszem, igazad volt. Ar- I ról beszélgettünk; hogy le-) het-e vállalni többet, mint I eddig. Hogy ki kell lépni az iskola falai közül, és a zenei j nevelés új módjával kísérle- ! tezni. Közművelődés. Milyen összetett fogalom, és ma még- | is milyen egyszerű volt. Mind- ; az, ami eddig fontos volt a ! számunkra: a siker izgalma, a kielégült művészeti hiúság, a j taps jóleső, bizsergető élmé- nve egy magasabb cél eszkö- j zévé vált. Magam előtt látom : a figyelő arcokat, a szájakat, j melyek — egy-egy ismert dal­lamnál hangot adva — be- i kapcsolódtak az interpretációs j folyamatba — azonosulva a j zenével. Hangverseny volt egy gyár- ; ban, ahol.a sikerélmény ege-, szén különleges esetét ismer­tük meg. Sikerünk volt, de ez más volt, mint eddig. Az elő­adó és a hallgató kapcsolatá­ban mindig döntő volt a köz­vetítés sikere.' De mindeddig közvetíteni kellett — elfogad­tatni a művet magamon ke­resztül. Ez ma már kevés. Ma sikerült úrrá lenni az idegen­kedésen, a félénkségen, a kö­zömbösségen. Sikerült a ze­néhez közel jutni hallga­tóinkkal együtt. Itt nem mi voltunk a fontosak, ha­nem az egy-egy szemben fel­csillanó érdeklődés, egyre több arcon jelentkező figye­lem. Sok hasonló hangver­seny részese szeretnék lenni. De voltam olyanon is, ahol alig tizenöten hallgatták Mo­zart, Bach, Farkas Ferenc | muzsikáját. A közművelődés ügyéért so­kan felelősek. Ez a felelősség sokszor adminisztratív úton j rögzített feladatot jelent, melyről év végén el kell szá­molni, s ha a szám magas, elé­gedettek vagyunk, nem gon­dolva arra, hogy a számok mögött milyen tartalmi ténye­ző van. Nagyon gyakran vég­zünk alibi elszámolásokat. Ez és ez az együttes itt és itt tar­tott ilyen és ilyen előadást. X gyár az év folyamán X számú ismeretterjesztő előadást tar- j tott. S közben elvész a lényeg. A mennyiségi tények mögött eszünkbe sem jut minőségi eredményeket keresni. Mert a kevesebb sokszor több, ha ma­gas minőség van mögötte. Azt mondtad: — »ahoi sok a fele­lős, ott a legnehezebb«. Hogy — »a munkásművelödés hiá­nyolja az igazi apostolokat«. Hogy — »a zenélésen kívül le­het ez is feladatunk«. Igen. Ha egy-egy hangverseny al­kalmával közel tudjuk vinni hallgatóinkhoz Mozart, Beet­hoven, Bartók zenéjét, akkor sokat tettünk. Ez tényleg ami ; feladatunk, hisz a siker meg- j tervezéséhez sok minden kell. j A körültekintő műsorválasz- \ tás, a műsor igényes megszó- ! laltatásán túl kidolgozott, igé- j nyes, verbális közvetítés, sze- ! mélyes ráhatás, és mindenek- fölött olyanfajta ügyszeretet, ! amelyik áldozatokra is kész. A Nagyatádi Konzervgyár- i ban azonban más is volt. Volt { egy lelkes szervező, egy iga­zi népművelő, aki tudja, hogy a művelt ember fogalomköré­ben a zene is helyet kap, hogy a művészetek együtt, komplex módon hatnak igazán. Szinte kétségbeejtő, hogy a közmű­velődési párthatározat óta napvilágot látott programterv legtöbbje nem foglalkozik a zenével. Kétségbeejtő, mert egyoldalú szemléletet tükröz. (Ez a szemlélet pedig káros egy olyan országban, amely országnak olyan kiválóságai és halhatatlanjai vannak, mint nekünk, és amely ország ze­nei nevelését szakmai körök­ben világszínvonalúnak isme­rik, s ahova a kodályi hagya­ték megismerésére és tanul­mányozására külföldi államok küldenek tudományos kutató- csoportokat.) A napokban kezemben volt a Magyar Televízió 1975. évi közművelődési programterve­zete. Mindennapi életünkben a zene csupán ennyi helyet kapna? A nagyatádi hangver­seny mást mondott. Sok a fe­hér folt, de megművelésre vár. Lelkes, céltudatos szervezés eredménye volt a sok figyelő munkásarc és az arcokon a ze­ne élménye. Somogy megyé­ben az elmúlt tíz évben fejlő­dő iparra büszkék vagyunk. Sok gyárunk és sok üzemünk van, bennük munkások, hiva­tásos népművelők. Nem lehet­ne mindenütt úgy csinálni, mint Nagyatádon tették? Tu­dom, nehéz. Nagyatádon még­sem volt az. Csupor László Nyolc részvevő, nyolc nyertes Szakma kiváló tanulója háziverseny Csurgón Nyolc tanuló között dőlt el az .elsőség a Csurgói Mező­gazdasági Szakmunkásképző Intézetben, a Szakma kiváló tanulója elnevezésű háziver­senyen. A verseny — melyet a KISZ központi bizottsága, a MÉM szakoktatási főigazgató­sága és a Somogy megyei Ta~ nács művelődésügyi osztálya szervezett — kedden reggel kezdődött. Nyolc harmadéves jelent meg az egyik osztályte­remben, hogy először írásban adjon számot felkészültségé­— Az úri közönség mulat — vihogott hangosan Kocsis Er­zsi, a segédházfelügyelő lánya, akiről mindenki tudta, hogy nyilvántartott nőszemély. — Az ilyen perszónákat pe­dig ki kell söprüzni a tisztes­séges emberek közül! — sipí­totta özvegy Köhlmayer Emil- né, egy néhai postatiszt neje. — Mert nekem munka volt az, ami magának öröm, ha ne­tán még emlékszik rá — ne­vetett Kocsis Erzsi, aztán Ró­zsihoz fordult. — Ha egy csepp eszed van, nem szegődsz seho­vá ... Ne félj, nem halunk mi éhen, amíg hadsereg van! Már­pedig az mindig van. Ha nem i ezek, hát1 azok — mutatott a j pesti oldal felé. Rózsi derűsen hallgatta a perpatvart. Aztán mikor meg­unta, elkiáltotta magát: — Hallgassanak meg engem is! A veszekedők elnémultak. — Nem megyek se egyikük­höz, se másikukhoz. Nem kell nekem a pénzük. Ha adnak enni, leszek én az egész ház cselédje. Ügyis egy család va­gyunk mi itt. Amíg a pincé­ben bújunk, egy kályhát kell fűteni, egy óvóhelyet kell ta­karítani, és ahogy elnézem, ez alig nagyobb pince, mint a ; méltóságosék szalonja. Először Weivoda Elek. a nyugdíjas villamoskaiauz ér­tette meg az ötletet. — Ragyogó! Kollektiven tar­tunk egy cselédlányt. Beoszt­juk, hogy melyik napon ki kosztolja, ő pedig ennek fejé­ben ellátja a ház, illetve a pince körüli teendőiket... (Folytatjuk-) A szerelőműhelyben sem volt könnyű a versenyzők dolga. ról. Jó pár kérdés szerepelt a tesztlapokon, többek között az erőgéptan, a munkagéptan, a munkavédelem, a növényter­mesztés területéről. Hogy a végzősök közül ki le­gyen az a nyolc, aki megmér­kőzik egymással, azt a tantes­tülettel egyetértésben az inté­zet KISZ-szervezete döntötte el a tanulmányi eredmény és különböző magatartási szem­pontok alapján. A verseny látványosabb ré­sze szerdán zajlott le. Terme­lőszövetkezeti vezetőket, az Agrotröszt, a Budapesti Me­zőgazdasági Gépgyár, a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda* sági Gépgyár, a tsz-szövetsé- gek szakembereit hívta meg az intézet vezetősége a bíráló bi­zottságba. A csurgói szakisko­la ilyen jellegű háziversenye már hagyományosnak számít. Tíz éve minden tavasszal meg­rendezik, és itt dől el, ki lesz az, aki az országos vetélkedőn az intézetet képviseli. Eddig minden esztendőben szép eredményt értek el a csurgóiak az országos versenyen. Több­ször szerezték meg az első há­rom hely valamelyikét. Persze először a háziverse­nyen kell bizonyítani. Szer­dán délelőtt a gyakorlatban bizonyították be, hogy értenek a gépekhez, urai a traktornak. Először a vezetéssel kapcsola­tos rutingyakorlatokat kellett elvégezni. Az erő- és a mun­kagépszerelés sem volt köny- nyebb. Azután a szántóföldi munkák következtek. A szabá­lyosan egymásra boruló baráz­dák állították ki a bizonyít­ványt. A gyakorlati feladatok után nem sok idő maradt a pihe­nésre. Délután elméleti kérdé­sekre válaszoltak. Végül a kétnapos verseny eredmény- hirdetése következett. Az első helyet Csonka Ferenc szerez­te meg. Nelki különösen sike­res nap volt a szerdai, hiszen a megyei munkavédelmi ver­senyen elért első helyezéséért az intézettől még egy külön- díjat kapott. Rövidesen tehát két országos versenyen öreg­bítheti a csurgói szakiskola jó hírét. A Szakma kiváló tanu­lója háziverseny második he­lyezettje Bencsik Ferenc lett, a harmadik helyet pedig Jakas József szerezte meg. A versenynek vesztese tu­lajdonképpen nem is volt. Minden részvevő jutalmat ka­pott, melyet az intézet, vala­mint az országos vállalatok és a termelőszövetkezetek aján­lottak fel. D. T. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents