Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-24 / 95. szám
Javuló törvényesség a helyi tanácsoknál Másfél száz határozat egy év alatt Gyakran hangoztatjuk a helyi tanácsok megnövekedett felelősségét területük irányításában, a lakosság ügyeinek intézésében. A szélesebb körű önállóságiból fakadó, igényesebb, átgondoltabb igazgatási tevékenység azonban olyan tényezőktől függ, mint a tisztségviselők képzettsége, a jogalkotás és alkalmazás lehetősé-, geinek, formáinak pontos ismerete, de nem nélkülözhetik a helyi tanácsok fölöttes szerveik rendszeres segítségét, javaslattevő. illetve felügyeleti munkáját sem. Hiszen a határozatok, a rendeletek megalkotása, egy-egy intézkedés megfogalmazása magas elméleti képzettséget, nagy szakmai tapasztalatot, politikai tisztánlátást igényel: a döntéseknek ugyanis az általános politika helyi, konkrét érvényesülése szempontjából fontos következményeik vannak. Hogyan látják a helyi tanácsok ez irányú munkásságát a megyei tanácsok illetékes vezetői? Milyennek ítélik meg a törvényesség helyzetét, a testületek rendeletalkotó, elhatározó tevékenységét? — Ezekről beszélgettünk dr. Kassai Jánossal, a megyei tanács vb- titkárával. — Melyek a törvényesség érvényesülésének legfontosabb területei? — Mindenekelőtt a testületi tevékenységet kell említenem, meiynek során a különböző rendeletek, határozatok megszületnek. Már a munkatervek összeállítása is fontos mozzanata e folyamatnak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a tanácsi munka e vezérdokumentumai, az éves tervek gondosabban, körültekintőbben készülnek, és általában jól határozzák meg a helyi tenmivalókat. Az e téren tapasztalt javulás többek között annak köszönhető, hogy a munkatervek összeállításához a tisztségviselőik a területükön működő nem tanácsi szervektől is kémek — és kapnak is — jól haszno1 sítható, az egész település érdekét szolgáló ötleteket, ja- ! vasiatokat. — A korábbi években több helyen gondot okozott a tagok \ rendszertelen megjelenése a testületi üléseken. Akadt-e határozatképtelenség miatt meg- hixísult tanácsülés a múlt évben? — Négy községi tanácsnál fordult elő egy-egy alkalommal hogy ismételt összehívásra lehetett csak megtartani az ülést. Ez az arány nem mondható rossznak, fejlődést jelent a korábbi évekhez viszonyítva. Persze nem lehetünk elégedettek, hiszen az elmaradások okait szervezési hiányosságokban kell elsősorban keresnünk, és semmiképpen sem az érdektelenségben. — Találkoztak-e a felügyelet során törvénysértő határozatokkal, tanácsrendeletekkel? — Sajnos, a rendszeres ellenőrzés és a sokoldalú szakigazgatási segítés ellenére is születnek törvénysértő tanácsrendeletek, tanács- és vb- határozatak. Tavaly a helyi tanácsok összesen 148 rendeletet alkottak, ebből 29-et kellett észrevétel alapján módosítani vagy visszavonni. Ezek I nagy részét is elkerülhették I volna, ha előzőleg kikérik a I megyei tanács illetékes szak- | igazgatási szervének — és mi- j vei elsősorban a községrendezési előírások helytelen értelmezése okozott bajt, elsősorban az építési, közlekedési és vízügyi osztálynak a véleményét. Az 1765 határozat közül — jogszabálysértés miatt — csak | 14-et kellett visszavonni vagy módosítani A vb-határozatok- nál jóval magasabb, 14 százalékos ez az arány. Itt is felerészben anyagi jellegű jogszabálysértésről van szó, ami arra utal, hogy a tisztségviselők nem kisérik kellő figyelemmel a rendelkezések — igaz, meglehetősen gyakori — módosulását. A törvénysértő határo- i zatok másik csoportja pedig Több ipari növényt termelnek Gyorsult a burgonyaültetcs üteme A kedvezőre fordult időben . hektáros területnövekedés meggyorsult a tavaszi mun- j nyilvánvalóan számottevő kák üteme megyénk állami 1 többletet jelent majd a feldol- gazdaságaiban. Molik János, gozó ipar számára, az Állami Gazdaságok Orszá- go6 Központja Somogy megyei főosztályának üzemgazdásza tegnap elmondta, hogy a tavasziak vetése, az őszi kalászosok fejtrágyázása mellett hozzáfogtak a 10 736 hektár kukorica és a 682 hektár napraforgó vetéséhez is: ez a két tennivaló váratott magára legtovább az idei tavaszon. Ezekben a napokban tesznek pontot a cukorrépavetés végére a Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskola tangazdaságában. Megyénk állami mező- gazdasági nagyüzemei közül csak itt termelnek cukorrépát, 550 hektáron kerül földbe a a magja. Befejeződött a 302 hektár borsó, a 304 hektár tavaszi árpa és a 126 hektár zab vetése, és 755 hektár lucernát telepítette^. A vetés végéhez közelednek a zöldborsónál is: a Bárdibükki Állami Gazdaság elvetette a 32 hektárját, a Siófoki Állami Gazdaságban van vissza néhány hektár. A somogyi állami gazdaságok ezen a tavaszon 654 hektárt ültetnek be burgonyával. Legtöbbet — 354 hektárt — a Lábodi Állami Gazdaságban ültetnek, 60 hektáron van hátra még ez a munka. Összességében 570 hektáron ültettek burgonyát eddig az állami gazdaságok. Jelentősen megnőtt az idén két fontos ipari növény, a cukorrépa és a napraforgó vetésterülete. Cukorrépát tavaly 413, napraforgót 295 hektáron termeltek. A 137, illetve 387 í eljárási jogszabályba ütközik, és többsége azt jelenti, hogy általában hatáskör hiányában döntött valamelyik testület, főképpen a vb. — Melyek a legtipikusabb hibák? — Legtöbbször a költségvetési előirányzatok jogszabályellenes átcsoportosítása fordul elő. Ilyenekkel találkoztunk egyebek között Kálmáncsán, Ladon, Magyaratádon, Zi- mányban. ötvöskónyiban. Azt is gyakran tapasztaltuk, hogy a községi végrehajtó bizottságok az egységes szakigazgatási szerv hatáskörét elvonva döntöttek: Göllén lakbércsokken- tésről, Somogyszobon lakás- kiutalásról Kutason óvodai felvétel ügyében. Hadd tegyem azonban hozzá: megnyugtató, hogy a fenti és a többi hasonló jogszabálysértő határozatot, a járási hivatalok jelzésére, kivétel nélkül visszavonták vagy módosították.-A Tapasztalatom szerint még mindig gyakran találkozhatunk formális, semmitmondó határozatokkal. — Igen, bármennyire igyekszünk is visszaszorítani, illetve megelőzni az efféle, csak önmagáért való, az ügyet egyáltalán elő nem mozdító határozatokat, még mindig nagy az arányuk. Tulajdonképpen mintegy felét kell haszon nélkülinek minősítenünk, bár ez az arány is 15 százalékkal kedvezőbb az előző évinél. A formalizmuson túl hadd szóljak arról, hogy néhány községben nincs összhang a társadalmi és egyéni érdek között. Például a községfejlesztési hozzájárulás elengedésénél, vagy mérséklési kérelmek elbírálásánál az egyéni érdeket háttérbe szorítják akkor is, amikor az nem járna a közérdek sérelmével. Sok esetben Indokolatlanul utasítják el idős, egyedülálló öregeknek az ilyen irányú kérelmét, feltehetően bürokratikus merevség miatt. Amint e rövid beszélgetésből is kitűnik, akad tehát hiba az államigazgatási szervek működésében. összefoglalva mégis azt mondhatom: a helyi tanácsok és végrehajtó bizottságok jogalkalmazása általában törvényes, hiszen ha figyelmetlenségből, az ismeretek hiányából eredő hibákkal találkoztunk is, tudatos törvénysértést nem tapasztal tunic a múlt évben. P. L. fiz ifjúság szolidaritása A világ demokratikus, haladó ifjúsági szervezeteit tömörítő DÍVSZ és a Nemzetközi Diákszövetség az indonéziai Bandungban húsz éve, 1955. április 24-én véget ért konferencia gyarmatosításellenes határozatának támogatására nyilvánította április 24-ét a felszabadulásukért küzdő népekkel, a gyarmati elnyomás ellen küzdő ifjúsággal való szolidaritás napjának. A bandungi konferencia óta eltelt húsz évben történelmi változások mentek végbe világszerte, száz- és százmilliók indulhattak el a nemzeti fel- szabadulás. a függetlenség és a felszabadulás útján. Azóta ezek a százmilliók átrajzolták földünk térképét. A 70-es évek közepére a klasszikus gyarmatok lényegében megszűntek, s napjainkban már az új gyarmatosítók törekvéseivel szemben kell küzdeni a függetlenség megvédéséért, a társadalmi haladásért. A DIVSZ-ben tömörült ifjúsági szervezetek' idei tevékenysége is tanúsítja, hogy az ifjúság nemzetközi szolidaritása nem korlátozódik csupán az emléknapra. A DÍVSZ budapesti székházában a napokban ért véget a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi kerékasztal- tanácskozás az imperialistaellenes szolidaritás, a béke és a haladás jelszavával. E tanácskozáson rámutattak: ma már la múlté a hidegháborús korszak, kedvező fordulat következett be, teret hódít az enyhülés és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei alapján a nemzetközi együttműködés. Az imperializmus ma már kénytelen számolni ezekkel • tényekkel Ám a reakciós, agresszív erők még nem tették le a fegyvert, és továbbra is igyekeznek megakadályozni a világban végbemenő pozitív változásokat. Éppen ezért az ifjúság nemzetközi demokratikus mozgalmának szélesítenie kell a béke megerőzését célzó közös cselekedeteket, folytatnia kell a harcot. A világ demokratikus, haladó ifjúsága e harc mellett tesz hitet most, az ifjúság nemzetközi szolidaritási napján is. Honnan vegyünk áj munkást? A mi alig egy évtizede még csak előrejelzés volt — sokak számára csupán komolytalan jóslat —, az ma a gazdasági élet egyre súlyosabb gondja: nincs szabad munkaerő. Megszűnt, elfogyott, mert úgy kezeltük, mintha kimeríthetetlen volna. A pillanatnyi és a várható munkaerőhelyzet például szinte soha nem szerepelt a gazdaságfejlesztési döntések megvalósítását alapvetően befolyásoló tényezők között. Ügy tűnik, hogy a 12 milliárd forint befektetésével korszerűvé rekonstruált textilipar munkaerőgondjait nemcsak a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő munkásnők távolléte okozza. Valóban nem volt, vagy nincs mód például arra, hogy két ilyen nagy jelentőségű programot — a jórészt nőket foglalkoztató textilipar fejlesztését és a népesedéspolitikai intézkedéseket — kölcsönhatásaiban is vizsgáljanak? Még akkor sem, ha a két program alapgondolata csaknem azonos időben — hatvanas évek vége felé született? El kell fogadni a munkaerőgazdálkodással és a munkaerő-tervezéssel foglalkozó szakemberek véleményét: gyakorlatilag semmit sem — vagy , csak nagyon keveset — tehettek annak érdekében, hogy a rohamosan csökkenő munkaerő-tartalék felfrissüljön. A népesség száma annyi, amennyi. A nyugdíjasok foglalkoztatására minden elképzelhető intézkedést megtettek, ám a szövőgépek vagy más, nagy termelékenységű gépek mellé nem lehet nyugdíjasokat állítani. Bármelyik oldalról közelítjük is a kérdést, be kell látni, hogy miközben minden lehetőt elkövettünk a munka- erőforrások bővítéséért, úgyszólván semmi sem történt a munkaerő ésszerű foglalkoztatása érdekében. Leszámítva a nagy és elvi jelentőségű fölismeréseket. Mert felismertük például, hogy az embereket lehetőleg a gazdaságosság kritériumainak megfelelő termelőhelyeken szabad foglalkoztatni. Felismertük továbbá, hogy a vállalati és általában a nép- gazdasági fejlesztésekkel kapcsolatos döntéseket nem szabad függetleníteni a mindenkori és a várható munkaerőhelyzetről. De mégis számo- latlanul gyarapítjuk a munkahelyeket, nagy elszántsággal fogunk hozzá a munkaerő- igényesebb iparágak fejlesztéséhez, és közben azon töprengünk: hogyan lehetne legalább napi néhány órára munkába állítani a kismamákat, és egyáltalán érdemes dolog-e a 3 évig tartó gyermekgondozási szabadság? Annyi szó esett korábban a munkaerő-prognózisról, hogy már csak ezért is — meg esetleg emlékeztetőként — érdemes fölidézni a legfrissebb számítások eredményeit. Ezek szerint a következő 15 évben az aktív keresők száma minden eddiginél mérsékeltebb ütemben növekszik. A munkába állítás lehetőségeinek vizsgálatából kiderül, hogy 1976 és 1990 között összesen 130—140 ezer fiatallal számolhatunk. Ök jó esetben éppen csak pótolhatják a nyugdíjazás és a halálozás miatti létszámcsökkenést. Maradnának még — a szabad munkaerőként számon tartott — nők, de a népesedéspolitikai intézkedések hatásait is mérlegelve nyilvánvaló, hogy a nők 1973. évi körülbelül 65 százalékos foglalkoztatási aránya számottevően nem emelhető. Ha a teljes foglalkoztatottság egyben hatékony foglalkoztatottságot is jelentene, akkor azt kellene mondanunk, hogy' az egyetlen számításba jöhető munkaerőtartalék a nyugdíjasok, illetve a nyugdíjkorhatárt elérők körében kereshető. A hatékony foglalkoztatástól azonban még messze vagyunk. Erre utal a XI. kongresszus határozata is, amikor kimondja: **Javítani kell a munkaerő- gazdálkodást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. 800 ezer forint bevételre számítanak A mesztegnyői egyesült La- szerint 800 ezer forint bruttó dy János Termelőszövetkezet 30 holdon termeszt az idén bevételt hoz a gazdaságnak. késői káposztát. A fóliasátrak mögött húzódó területen már elletették a magot, ott- jártunkkor éppen az ágyáso- kat takarták be, jó minőségű, humuszos földdel. A káposztát a szövetkezet a MÉK böhönyei kirendeltségének szállítja majd, a velük kötött szerződés alapján. A paprikapalánták is szépen fejlődnek a melegágyakban. Nyolc holdon ültetik ki ezt a növényt Paradicsomot három holdon termesztenek, jelenleg éppen a palántákat gyomlálják. Mint megtudtuk, a kertészeti ágazat a tervek Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben ...« Ez az egyetlen — de nem kis — lehetőség, hogy a következő tervidőszak gazdasági feladatait teljesíthessük. Részben a gépesítéssel, a jobb munkaszervezéssel, a szakképzéssel és a továbbképzéssel, részben pedig a belső létszámtartalékok igénybevételével kell növelni a munka termelékenységét és csökkenteni a vállalatok túlzott myp- kaerőigényeit. A termelékenység kapcsán egy megjegyzés még ide kívánkozik: azt eddig is tudtuk, hogy a termelékenység növekedését a vállalatokon belül kell biztosítani. De ideje észrevenni, hogy pusztán ettől az óhajtól a termelékenység nem javul. A vállalatok vezetőinek egyrészt konkrét ismereteket, információkat kellene adni a termelékenység gyorsabb ütemű növelésének lehetőségeiről, másrészt még konkrétabb segítséget. A z ilyen lehetőségek feltárása nem csupán elméleti probléma. A termelékenység színvonala és növekedési üteme sohasem egyetlen tényezőtől függ. s nálunk még hiányzik az olyan intézményrendszer, amely képes e feladat sok-sok összetevőjével (közgazdasági, műszaki, szakképzési, bérezési, munkalélektani és szociológiai problémáival) gyakorlatiasan foglalkozni. V. Cs. Hárommilliós gazdálkodási eredmény (Tudósítónktól.) Kedden ünnepélyes termelési tanácskozást tartottak a Karád—Koppányvölgye Egyesült Áfész dolgozói. A múlt évi eredményeket értékelték és a soron következő feladatokat vitatták meg. Pavelka Béla áfész-elnök egyebek között elmondta, hogy a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny kiemelkedő eredményeket hozott. Tervüket minden vonatkozásban túlteljesitették, a múlt évet hárommillió-ötezer forintos gazdálkodási eredménnyel zárták. Az eredmények értékelése és a további feladatok megvitatása után 459 ezer forint — átlagosan egyhavi munkabérnek megfelelő összegű — nyereségrészesedést és 30 ezer forint pénzjutalmat fizettek ki az áfész dolgozóinak. A kongresszusi, felszabadulási munkaversenyben elért kimagasló eredmények alapján a termelési tanácskozáson hatan kaptak kiváló dolgozó, négy bolt pedig kiváló egység címet és pénzjutalmat. Kiemelkedő munkájukért még tizennégyen kaptak oklevelet és pénzjutalmat, további tizenkét dolgozót pedig pénzjutalomban részesítettek. Huszonöt évi hűséges szövetkezeti szolgálatáért két dolgozó — Matisa Ferenc és Orbán János — itt kapta meg a jubileumi aranygyűrűt és az egyhavi munkabérnek megfelelő összegű jutalmat, A termelési tanácskozáson az áfész dolgozói a további munkaversennyel kapcsolatban számos újabb, értékes felajánlást tettek. Somogyi Nép/api 3
