Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-19 / 91. szám
INDULÓ SZÜLETETT Játékterem A televízió mólt vasárnapi koncertjében ismét felcsendültek a Rákóczi-induló jól ismert dallamai. Egy héttel korábban a Fabula című ifjúsági műsorban Sinkó László előadásában hallhattuk a mű keletkezésének egy kis epizódját. Nemzedékeken keresztül sokan tették fel a kérdést: vajon mi indíthatott egy francia muzsikust arra, hogy megkomponálja zeneirodalmunk egyi k legszebb, legma- gyarabb alkotását. A válaszra egy negyven év előtti újságban akadtam rá. íme, a zenemű megszületésének története ... Vad szélroham süvített át az úton, a lovak megtorpantak a szán elölt. A sápadt arcú utas fázósan húzta ösz- szébb a bundáját. Szomszédja, egy fiatal Huszárkapitány halkan folnevelett. — Ez bizony igazi hóvihar, kedves mester, okosabb lett voLna Bécsből hajóval útnak indulnia, hisz a Duna még nem fagyott be. — A Dunához való viszonyom, kedves kapitány úr, nem szerencsés. Éppen az orrom előtt indult el az utolsó : gőzös. Egyszer csak a kocsis kétségbeesett kiáltása hallatszott: ( — Kapitány úr! Nem tud ez a francia egy szót sem magyarul? — Nem! — Hát akkor aszondom, baj van! — Baj? — Bitéveditünk a hófúvásban! Akkora a;hó, hogy nyoma sincs az országúinak! Nincs az istennek olyan cselédje, aki megtalálná! — Nem baj, menjünk tovább, majd csak rátalálunk. II éhány pillanattal ké- W sőbb hatalmas zökkenés *' majd loccsanás hallatszott. A kocsis veszett káromkodása próbálta túlharsogni a vihart. — Belegázoltunk a patakba! Most aztán se előre, se hátra! A francia utas ijedten ugrott fel. — Kapitány úr, mi vízben vagyunk... Ilyen viszontagságos utazás után érkezett meg Pestre 1846 telén Hector Berlioz, a világhírű muzsikus, hogy megtartsa hangversenyét. »Bizony, kedves barátom, mintha a Duna, ez a vén folyó, nem látott volna' szívesen a tájékán. Nemcsak megnehezítene az utamat, hanem meg is akarta tiltani a belépést. Amikor a vízből és iszapból kimenekülhettünk, | megérkezésem után nyomban ! megfúródtem, felhörpintettem j két pohár tokajit, s aludtam [ 'húsz óra hosszat« — írta Berlioz Pestről egyik barátjának. A zeneszerzőnek már a zsebében volt a Rákóczi-induló kézirata, amelyet a Bécsből való elindulása előtti éjszaka írt. »Egy bécsi műkedvelő, aki Magyarország szokásait töviről hegyire ismerte, hóna alatt egy köteg régi melódiával, fölkeleseit és így szólt hozzám: — Ha tetszeni akar a magyaroknak, komponáljon egy darabot valamelyik nemzeti melódiájukból. Íme, egy gyűjtemény, csak ki kell ragadni valamelyiket belőle.« Berlioz megfogadta a tanácsot, és a Rákóczá-témál választotta. Amíg azonban felcsendülhettek az induló világhírűvé lett hangjai, a szerzőnek nemcsak a Dunával és az országútiad kellett megbirkóznia. Azzal tisztában volt, hogy ha közönséget akar, a hangversenyt a Nemzeti Színházban kell megtartania, s nem a német színházban. Gondot csupán az okozott, hogy a nemzetinek olyan kis zenekara volt, mellyel a művet j 'nem tudta előadni. Végül is a j pesti Filharmóniai Társaság- \ tói kapott 12 hegedűst a Nem- j zeti Színház zenekarának kiegészítéséhez. De még ekkor sem hárult el minden akadály. Somogyi Néplap »Alig terjedt el a honi ze- , nedarab híre — írta a , fantáziák máris nemzeti mód- ■ ra kezdtek forrongani. Lép- | ten-nyomon azt kérdezték, hogy merészeltem feldolgozni ezt a híres, majdnem szent : témát.« Petrichevúch-Horváth Lázár, ] a Honderű szerkesztője szinte magánkívül rohant hozzá: — Láttam az ön Rákóczi- ; indulójának partitúráját, ön | a zenedarabot pianóval vezeti, holott mi megszoktuk a for- í tisszimót. A zeneszerző megnyugtatta a szerkesztőt, hogy lesz olyan fortisszimó, amilyet még nem hallottak. Utólag bevallotta, hogy mégis félelem és szorongás fogta el, s már bánta, hogy ezzel a témával hozakodott elő. Elérkezett a nagy nap. Zsúfolt nézőtér előtt kezdődött a l hangverseny. Hogy a Rákóczi- induló milyen hatást váltott ki, azt hallgassuk meg magától Berlioztól. | sában, nekieresztette oly soká visszatartott fortisszimóját, I minden izzó lélek elfojtott dühe hátamat meglborzongató hangokban tört ki. Megrázkódtatta a termet, s az Orchester vihárzása nem tudott megbirkózni azzal a lelkes vulkánnal, mely a magyar Lelkekböl tört ki. Szinte éreztem, mint mered égnek a hajam! Attól a fatális taktustól kezdve el kellett búcsúznom ! művemtől. — Ekkora vihar — írta később visszaemlékezéseben — engem is felizgatott. A színpad mögött homlokomat törölhettem, amikor egy szegényes öltözetű férfi rontott hozzám. Megölelt, a szeme könnybe lábadt, és zokogva kiáltotta tört franciasággal: — Uram! Én csak szegény ördög, de magyar ... Bocsássa meg fölindulásom ... én megértettem az ön ágyúját, a nagy csata... a németek! Uram! Én önt a szivembe zártam!« — A téma egy trombitamo- tívum után piano jelenik meg. A közönség nyugodtan hallgatott. Most egy hosszú cres- cendóban megszólaltak a téma töredéked, megszakítva a nagydob tompa, távoli áigyú- dörrenéshez hasonló ütéseitől. Ebben a pillanatban a teremben leírhatatlan moraj kezdett forrongani, s abban a percben, mikor a felszabadult zenekar, mint valami kézituA Rákóczi-induló a későbbiekben Berlioz majd minden hangversenyén szerepelt, s valamennyin átütő sikerrel. Évek múltán ezeket írta: »Művem bizonyosan azoknak az érzéseknek köszönheti hatását, melyeket nemzeti tárgyuk a keblekben ébreszt, azok keb- I lén, akiket életre kell vezetnie.« Jutási Róbert A CÍm nem az óvodák játékra kijelölt szobáit és nem az árubemutatók gyermekörömeit tartalmazó helyiséget takarja. Egy termet Kaposváron. a Széchenyi téren, mindenféle csillogó, villogó csodával, amelyet flippernek nevez a közönség. Van kosárlabda, foci, kis emberkékkel, akik mint a verebek ülnek egy rúdon, motorverseny, és afrikai vadakra is lehet durrogtatni egy elmés szerkezet segítségével. A látogatók tizenévesek. Tizennyolcnál idősebbek kevesen térnek be ide, a többségük 16-on aluli. Délelőtt egy-két fiú lézeng, dolgozatírás esetén kilenc-tíz. Este sorbaálLnak egy játékért. Olcsó, kétforint- nyi pénzvesztés, ugyanennyit érő szórakozás. A bolhából elefánt lenne, ha most a giccses képek ízlésromboló hatását fejtegetném. Halomnyi mindenféle rombol még sok helyütt legalább eny- nyire. Más veszélyforrások után kutattam: mit nyújt a játékon kívül — ne beszéljünk most a játék színvonaláról.— az általános iskolás korú közönségnek? Egy ilyen »adományról« már szóltam: dolgozat, lógás. Persze lógni lehet a délelőtti mozitfen és az utcán is. De ezek a kattogó gépek igen vonzóak, nagy súllyal esnek a latba egy »lógjak — ne lógjak« eldöntésénél. Az automaták megeszik a kétforintost. Ha a gyerek fél óráig akar játszani, akkor az elég sok két forint. Persze a profik sorban csinálják a szabadjátékokat, nekik kevesebbe keiül. De »hivatásossá« válni nem olyan könnyű. Amíg minden golyóért le kell szurkolni az érmét, észre sem veszi a játékos, hogy milyen gyorsan ürül a tárcája. És a szenvedély az szenvedély. Szenvedély. Ital, dohányzás. Dohányozni tilos, nehéz szellőztetni, nagy lenne a kosz. A nebuló tehát két játék közben kimegy néhány slukkra, persze megkínálja hetedikes barátját is. Eleinte jól elköhögnek kettesben, később dohányosok lesznek. Persze dohányozni lehet játékterem nélkül is. De a játékterem bagó nélkül? »Ä, kérem, az olyan, mint a whisky kupicából jég és szóda nélkül.« így oktatott ki egy nyolcadikos. Inni? A játékteremben nem árulnak még üdítőt sem. Különben is, aki ide spiccesen tér be, az csak mérgelődhet. A flipperhez reflexek kellenek. Nem szenvedély — nem muszájból költik itt a pénzt —, csak épp szükséges. A felügyelők, akik a játékok épségére, a rendre vigyáznak, meg is kérdezik, honnan a tízes vagy a húszas? Persze a kisebbektől, mert már volt olyan anyuka, aki bejött és kérte, ne engedjék itt játszani a gyereket. Az apjától csente el a költeni valót. De ők is csak kérdezni tudnak, figyelni a vendéget. Manapság egy tízes vagy egy húszas nem ritkaság egy iskolás gyereknél, így is van jól — amíg adják neki. Persze a gyerekek közül ha kettő lop, akkor már sokat mondtam. Csak épp el- költhetné az uzsonnapénzt uzsonnára, a »csak úgy« pénzt bármi más okos dologra. Az asztali foci és a ; kosárlabda tetszett nekem. Okos játék. Csak hogy ezeknek nem két forintért hanem ingyen és bérmentve kellene ott lenniük sok iskolában, művelődési házban. Különösebb nevelő hatásuk ugyan nincs, de a reflexeket ezek is fejlesztik, jobban mint a flipper. Tapasztalatgyűjtés közben otthagytam egy húszast, és kétszer jól elpáholtam egyik barátomat a kosárlabdán. De a flipperhez — tessék elhinni — nem nyúltam hozzá. L. P. Folytatják a nyomozást A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár 1975-ben hazai és külföldi megrendelők számára mintegy másfél milliárd forint értekben állít elő gépeket. A Szovjetunió például 1000 csávázógépet rendelt. A gyár rövidesen megkezdi az NSZK rendelésre készült silóbetakarító gépek szállítását is. Képünkön: Szerelik a szovjet exportra készülő MOBITOJt típusú csávázógépeket. Üj gépek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárból ŐSZ FERENC R ! Ó Z S1 i. Egy szovjet rakéta repült el a Halászbástya felett. Ezalatt lent a Duma-parton becsapódott az akna, pontosabban abba a romhalmazba, mely egy hatalmas háztömbből maradt. A ház előtti villamosvágányon fölrobbant egy lőszerrel megrakott szerelvény. Ezalatt egy öregasszony elindult, hogy följelentést tegyen ismeretlen tettesek ellen, akik az óvóhelyen ellopták három üveg áfonya befőttjét. Alig lépett azonban ki a kapun, leverte a lábáról egy hatalmas repeszdarab. Szegény úgyis hiába ment volna: a rendőrség helyén is csak egy romhalmazt talál. Ezalatt a város pesti oldalát már fölszabadították a szovjetek és néhány színész megtartotta a béke első színházi előadását. ■De ezalatt Budán még dúlt a háború és Köpetzy Mihály nyilas ezredes nagy beszédet tartott a testvéreknek, a talaj- gyökérről, az élettérről, a Kárpát—Duna Nagyhazáról. A testvérek csak annyit értettek a dumából, hogy győzünk, és erre addig ittak, amíg győzték. Ezalatt egy, az Orsolya-apa- cák gimnáziumában nevelkedett úrileány ódaadta magát egy fiatal nyilas suhan cnak, mert nem akart úgy meghalni, hogy ne ismerje meg a szerelmek Ezalatt — ugyanebben a házban — a viceházmester leánya, aki a békében egy Conti utcai ház bentlakó tagja volt, örök szüzességet fogadott arra az esetre, ha élve megússza az ostromot. Ezalatt sok vallásos ember hangosan gyalázta az istent, aki ezt a sok szörnyűséget megengedi. Ezalatt ,sok ateista buzgón imádokozott istenhez, hogy vegye el a keserű poharai. Letartóztatták a boihói cserbenhagyás gyanúsítottját „Nem volt bátorságom, hogy önként feladjam magam” Több ezer gépjármű tüzetes átvizsgálása, a rendkívül alapos szakértői vélemények és a lakosság széles körű támogatásának eredményeként letartóztatták a huszonhét éves Virovecz János boihói gépkocsi- vezetőt. A Somogy megyei Rendőr-főkapitányság azzal gyanúsítja, hogy 1975. április 6-án este Bolhó közelében elgázolta, majd segítségnyújtás nélkül a szerencsétlenség helyszínén hagyta az ötvenegy éves Mazaga Sándor boihói tsz-ta- got, aki nem sokkal a baleset után meghalt. Ez a szerencsétlenség az utóbbi esztendők egyik legnehezebben földeríthető közlekedési ügye volt. A szakértői megállapításokhoz idő kellett, s egymástól függetlenül több szálon is folyt a nyomozás. A | szemügyre vett gépjárművek I között így az első időszakban | épp úgy volt személygépkocsi, I mint teherautó ... 1 -A szálak Virovecz Jánoshoz Ezalatt a Budát egyre szorosabban körülzáró gyűrűben a németek reszketve várták a csodafegyvert, a fölmentó seregeket, és dicső mundérjuk alatt már legtöbben civil ruhát viseltek. Ezalatt Zimka pék a saját háza padlásgerendáinak tüzén megszakítás nélkül sütötte a lisztből, korpából, krumpliból és kukoricából gyúrt kenyeret, s pénz nélkül osztogatta, csupán egy-egy imát kért vevőitől. Tette ezt mindaddig, amíg a nyilasok el nem vitték az utolsó csepp lisztjét is. Ettől kezdve magának sem sütött többé. Ült a kialudt kemencéi előtt, és akkor döbbent rá, hogy milyen szörnyű a háború. Ezalatt a Prónay-különít- mény tagjai végigjárták a budai házakat, a 16 éves fiúkat is kihajtották a Széna térre, és tankcsapdát ásattak velük. Ezalatt két ismeretlen fiatalember tüzet nyitott a németek lövészárkaira, amelyek a budai Duna-parton húzódtak végig. Hat német fizetett életével — kettőjükért. Ezalatt sokan azt találgatták, hogy ha sikerül a németeknek kitartani, akkor az angolok vonulnak be Pestre, ami ugyebár mégis más, elvégre kultúrnépek. Ezalatt nagy szerencse érte vezettek, aki bevallotta, hogy már várta a rendőröket. — A baleset óta nem volt sem éjjelem, sem nappalom, de senkinek sem árultam el, miért vagyok annyira ideges. — Tudta, hogy keresik, az : újságban is olvashatta. — Igen. mindenki erről be- j szélt a környéken. Nem volt bátorságom,. hogy önként feladjam magam. Az járt az I eszembe, mit szólnak a falu- I ban, ha megtudják, én voltam. Mit szól a csaladom ... — Mivel kezdődött április 6-án este . . .? — A feleségemmel és ötéves | kislányommal együtt Bolhón I beültünk a kocsinkba — egy bordó Zsiguliba —, és elindultunk a faluban lakó nagybá- tvámékhoz. Útközben megáll- , tam a kocsmában, hogy ciga- | rettát vegyek. Azt elfelejtet - ! tem, helyette ittam egy üveg sört. A nagybátyárriéknál a ffe- , leségem és a lányom kiszállt, én meg elindultam a szőlőa környékbelieket. Egy kenyérrel megrakott német lovaskocsiba belecsapott az akna. A kenyér és a német kocsis nyomtalanul eltűnt, de megmaradt a két friss lótetem, amelynek félóra leforgása alatt egy csontját sem találták a helyszínen. Ezalatt egy nagy bajuszos nyilas keretlegény tíz embert kisért a Duna-partra. Lebújt a sétány kőpárkánya mögé, és onnan ordította: — Tudtok úszni, kutyák?! — majd sziszegve hozzátette: — Én most a fejetek fölé lövök, de essetek bele a vízbe! __ M uszáj lőnöm, mert az a dög Köpetzy figyel. Aki megússza a jeges vizet, ne feledje: Ká- lózi János tizedes vagyok. Szükségem lesz tanukra... — és fölugatott kezében a géppisztoly. Kilencen sebesülés nélkül dőltek a jeges vízbe. A tizedik — egy öreg, reszketős zsidó — sírva mondta: — Nem tudok úszni, vitéz úr! Kálózi egy sorozattal némi- totta el. Aztán felállt; elfelejtette, hogy a pesti oldalon már szovjetek vannak. Egy mester- lövész golyója pontosan a fejébe fúródott. (Folytatjuk) hegyre, mert ott voltak a fér- ! fiák a családból. — Melyik szőlőhegyen? — Bolhó és Heresznye kö- izött. Mar éppen végeztek, jöttek le az útra. Én nem tudtam 1 ott megfordulni, meg aztán a ! cigarettát is elfelejtettem megvenni, ezért elmentem a kocsival a heresznyei kocsmába. Visszafelé nyolcvan-kilencven kilométerrel hajthattam, az éles kanyar előtt levettem a sebességet hetvenre, aztán újra beletapostam a gázpedálba. — Mennyire gyorsult föl? — Körülbelül, mint a kanyar előtt. Akkor vettem észre, hogy valaki fekszik előttem az úton. Annyira megijedtem, hogy nem is fékeztem, áthajtottam 1 rajta. Koppanást nem hallottam, csak valami surra- nást. — Eszébe sem jutott, hogy meg kellene állnia? — Nem, ezt nem akartam, j Otthon kitöltöttem a munkámhoz szükséges hivatalos papírokat, menetleveleket — a sellvei Dráva-menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Vállalat gépkocsivezetője vagyok — azután este tíz óra után átmentem a szomszédba megnézni a bokszmeccset. Az erősen ittas Mazaga Sándor az úttesten iparadt. Nem sokkal a gázolás után rátaláltak, s mivel semmiféle sérülés sem látszott rajta, értesítették a családját, hogy vigyék haza. A rendkívül súlyos sérüléseket — a többi között medencecsonttörést és bokatörést — szenvedett férfi még beszélt, föltették egy kerékpárra és hazatolták. Egyre rosszabbul lett, mire kihívták a mentőket, ők azonban már csak a halált állapíthatták meg. Rendőrök, orvosszakértők, műszaki szakértők, nyomszakértők, számos különlegesen fölszerelt laboratórium szakemberei láttak munkához, vallatták a helyszínt, Mazaga Sándor ruháját. Virovecz János beismerő vallomása nem jelenti a munka végét, minden apró részletre fényt derítenek, s egyetlen — a balesettel kapcsolatos kérdést — sem hagynak megválaszolatlanul. A Somogy megyei Rendőrfőkapitányság Virovecz Jánost előzetes letartóztatásba helyezte. A nyomozás végén részletesen bászámolunk a szakértői megállapításokróL Pintér Dezső
