Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-18 / 90. szám

A közoktatás feladatai a pártkongresszus után Beszélgetés dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Javuló pályaválasztás Alig egy hónappal a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusát követően a közművelődés egyik legfonto­sabb, legmeghatárazottabb eleméről, a közoktatásról, an­nak további feladatairól be­szélgetett dr. Polinszky Ká­roly oktatási miniszterrel Szőke Sándor, a Magyar Táv­irati Iroda kulturális rovat­vezetője. — Hogyan fogalmazható meg a XI. kongresszus jelentősége a közoktatás szempontjából? j — Bár a részletes, konkrét j méltatás meghaladná egy ilyen beszélgetés kereteit, mégis úgy vélem: a lényeg néhány gondolattal kifejez­hető. Mindenekelőtt azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy a párt megkülönbözte­tett figyelme, iránymutató gondoskodása a közoktatás iránt — folyamat, azaz szer­ves eleme volt és maradt a párt programjának. Emlékez­tettek a X. kongresszus ha­tározatainak nevezetes pont­jára, amely feladatul tűzte ki az állami oktatás rendsze­rének vizsgálatát. Ezt a vizs­gálatot a Központi Bizottság — széles társadalmi bázison, szakemberek bevonásával — sikeresen elvégezte, és 1972 júniusában meghozta határo­zatát az állami oktatás hely­zetéről és fejlesztésének fel­adatairól. Ez a határozat hosszabb időre kijelölte a szo­cialista köznevelés továbbfej­lesztésének irányait, ugyan­akkor világosan kitűzte a i'ó- videbb távú oktatáspolüiK.ü feladatokat is. Ez utóbbiak végrehajtásán munkálkodunk a határozat óta eltelt két 4.; fél év alatt — nem csesélv eredményeidre]. Csökkentet­tük a tanulók túlterhelését, javítottunk általában a neve­lés, különösen a világnézeti nevelés feltételein, sokat tet­tünk az iskolai élet demokra­tizmuséinak fejlesztéséért, a diák önkormányzati tevékeny­ség bővítéséért. A középtávú feladatok köré­ben erőteljesen dolgozunk va­lamennyi iskola fok és iskola­típus tantervi korszerűsítésén. Nagyobb távlatú munkáink sorában említem a közneve­lés fejlesztését szolgáié tudo­mányos kutatások — az úgy­! nevezett 6-os főirány — meg­tervezését és összehangolását. A közelmúltban zárult XI. pártkongresszus — mind az I előzetes dokumentumokban, , mind a Központi Bizottság ] beszámolójában — lényegében nyugtázta a közoktatás mun- I kásainak eredményeit és eró- j feszítéseit. — Cgy érthetjük-e, hogy a XI. kongresszus jóváhagyta a közoktatás szocialista korsze­rűsítésének érdekében végzett ! eddigi munkát? — Feltétlenül, de a kong­resszus ennél sokkal többet mond. Éppen ezért jelentőse­gének méltatásánál itt nem állhatunk meg. Elsősorban at- ra utalok, hogy a XI. kong­resszus — hasonlóan az elő­zőekhez — igazi »munkakong­resszus« volt: értékelt, elem­zett, bírált; a szocializmus bel­ső és nemzetközi fejlődésinek széles háttere előtt világította meg társadalmunk előrehala­dásának minden fontos fel­tételét, így az oktatás hely­zetét és perspektíváit is. A nagy társadalmi összefüggé­sek optikája, a társadalom, a párt összpontosított figyelme ezúttal is felszínre hozta közoktatási rendszerünk alap­kérdéseit, amelyek egyben a továbbhaladás fő területét is jelzik: az egyenlő tanulási esélyek feltételeinek megte­remtését, a világnézeti és er­kölcsi nevelés erősítését, az általános iskolai oktatás és a szakmunkásképzés fejleszté­sét, tartalmának és formájá­nak korszerűsítését — hogy csalc a legfontosabbakat em­j lítsem. Külön szót érdemelnek 1 a kongresszus dokumentu- | maiból és a felszólalók részé- ről azok a gondolatok, javas­latok, mélyek a pedagógusok i társadalmi megbecsülésével, j képzésük. továbbképzésük színvonalának további emelé- I sével foglalkoztak. — Az MSZMP XI. kongTesz­s'zusa történelmi jelentőségű okmányt fogadott el,~~a párt programnyilatkozatát. Mit je­lenhez a dokumentum a ma­gyar oktatásügy számára? * i — A programnyilatkozat pártunk történelmi feladatai­nak szintézise, a fejlett szo­! cialista társadalom megterem­i tésének nagy távlatú munka­terve. Hiba lenne most kira­gadni a dokumentum okta­tásügyi vonatkozásait, hiszen — könnyű belátni — a prog­ramnyilatkozat egésze érinti az oktatás-nevelés perspektí­váit. Hadd említsek egy pél­dát a dokumentum II. feje­zetéből: »A felnőtt nemzedék minden tagja, a családok, az érintett intézmények azzal a felelősségtudattal törődjenek az ifjúság nevelésével, hogy munkájukkal és példájukkal a jövőt alakítják. Ugyanakkor növelni kell az ifjúsággal szemben támasztott Ivövetel- ményeket is, hangsúlyozva kötelességeit és felelősségét önmagáért és a szocialista tár­sadalom jövőjéért.-« De idéz­hetnék a Központi Bizottság beszámolójából is, amely sze­rint: »A szocialista társada­lom növekvő igényeinek meg­felelően — 15—20 éven belül — általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék közép­fokú iskolázottságát.« Mi más ez, mint oktatáspolitikai fel­adat? Természetesen a program­nyilatkozat külön pontban is megfogalmazza az oktatás rendszer továbbfejlesztését közvetlenül érintő' feladatokat, így például a szociális Jtü- lönbségek hatásának megszü­letését a fiatalok életpályá­jának alakulásában, az okta­tás és a nevelés egységének erősítését, a feltételek ki- egyenlítését az alsó fokú ok- taitásban és így tovább. A programnyilatkozat oktatási vonatkozásai, mint részfelada­tok, logikusan 'következnek az 1972-ben meghatározott kor­szerűsítési feladatokból. Mint egész, a párt programnyi­latkozata nekünk elsősorban a távlatokat mutatja meg, amiért munkálkodunk: a fej­lett, szocialista társadalom képét látjuk benne, amelynek építőit, részeseit — a szocia­lista embert — nekünk kell tovább oktatnunk, képeznünk, nevelnünk. Mindenesetre mi­nisztériumunk — együtt a pedagógusokkal — tanulmá­nyozza a XI. kongresszus összes dokumentumát, és en­nek alapján jelöljük ki a ma­gyar oktatás fejlesztésének következő lépéseit — fejezte be nyilatkozatát dr. Polinszky Károly. Lassan közeledik a tanév vége, s az olvasó természetes­nek tartja, hogy ilyenkor ál­talában több szó esik a pálya- választásról, mint máskor. Ügy is mondhatjuk, hogy egy­mást követik a pályaválasztá­si kampányok. Azt hiszem, össztársadalmi méretekben az élet több területén jó lenne felszámolni a kampányszerű­séget. Tévedés ne essék: ez nem a kampányok ellenére való, hanem azért, hogy ne csak ezekre alapozzunk. Hi­szen kiemelt esemény- és ren­dezvénysorozatokra, összpon­tosított propagandára szükség van, de ennek egy állandóan jelen levő, állandóan ható pá­lyaválasztási tevékenységbe kell ágyazódnia. A somogyi pályaválasztás egyre inkább folyamatos tevékenység, s az általános és középiskolai tanu­lókat érintő pályaválasztási kampányok egy átgondoltan megtervezett, rendszerszerű pályaválasztási munkára épül­nek. Az »egyre inkább« sejteti, hogy a jó tartalmi munka kezdetén tartunk még. Ezért volt egyebek között időszerű, hogy a minap Kocsis László­nak, a megyei tanács elnök- helyettesének a vezetésével az illetékesek áttekintették a me­gyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet tevékenységét. Jobb feltételek A megbeszélés egyik tanul­sága, hogy a pályaválasztási munka jó eszköze az egyéni és társadalmi célok egyeztetésé­nek, s ez különösképpen fon­tos akkor, amikor hosszabb időtartamra tervezünk. Kocsis László utalt arra, hogy most folynak az ötödik ötéves terv előkészítő munkái, s ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pályaválasztáskor sem. Ennek az összetett tevé­kenységnek a bázisintézményé a megyei pályaválasztási ta­nácsadó. Fiatal intézmény, né­hány éves múltra tekint visz- sza. Történetéhez mégis hozzá tartozik, hogy a kezdeti idő­szakban nem úgy teljesítette küldetését, ahogy az szükséges lett volna. Szakmai »bezárt- I ság«, egyoldalú pszichológiai vizsgáló tevékenység volt a munka íp profilja. A megye iskolái, illetékes vezetői részé­ről érthetően idegenkedés vagy közöny kísérte e mun­kát. 1973 szeptemberétől, sze­mélyi változások után indult meg a megyei igényeket job­ban szemrevételező, több tár­sadalmi szférával: iparral, me­zőgazdasággal, kereskedelem­mel kapcsolatokat kereső tevé­kenység. Ehhez idomült az in­tézet belső felépítése is. Na­gyon fontos, hogy megterem­tődött a pályaválasztási mun­ka hálózata, kiépült az iskolai felelősök rendszere. Ez termé­szetesen önmagában még nem azonos a jó pályaválasztási ta­nácsadással, de már jó kerete­ket ad ahhoz. A közelmúlt több sikeres rendezvénye ta­núsítja. hogy ezek a keretek egyre jobb tartalommal töltőd­nek ki. Az intézet biztosítani kíván­ja a pedagógiai-pszichológiai szakszerűséget, ennek rendsze­ressé tételét a terüleá mun­kában. s új vizsgálati módsze­reket akarnak bevezetni. Fon- /tos feladatnak tartják a köz­vélemény formálását, s a mun­kaerő-gazdálkodási. üzemi es közgazdasági munkát. Több tanács, nagyobb hatás A javuló megyei pályavá­lasztásban fontos szerepe van ! az intézetnek. A munkát átte- j kintők nem is az eddigi ered- I ményeket vagy törekvéseket I vitatták,' hanem arról esett szó, hogy mindezt miként le­hetne és kellene még hatéko­nyabbá tenni. Okvetlenül fon­tos, hogy az intézet felmérései mind több iskolához 'és, ille­tékes megyei szervhez eljus­sanak. Elengedhetetlen az is, hogy még jobban megtervez­zék a munkakapcsolatokat, s ne csak egyek rendezvényekre korlátozódjanak. Ezért úgy vélem, hogy a mű­velődésügyi osztállyal. az egészségügyi osztállyal kelle­ne még szorosabb együttműkö­dést kiépíteni: mindehhez jó feltétel lenne, ha egy igazga­tási ágazatba is tartozna az intézet ezekkel az osztályok­kal. Ez nem jelent ugyanis el­távolodást a termelő ágazatok tanácsi irányításától, sőt. így lehetővé válna, hogy jobban összefogva, az információkat nem elaprózva vehetnék fi­gyelembe a pályaválasztási előkészítésben a vállalati, szö­vetkezeti igényeket, s egysé­ges közigazgatási elvekre ala­pozva végezhetnék a munkát. Összehangoltság Talán kitetszik a fentiekből, hogy a pályairányítás a jövő­ben akkor teljesedik ki iga­zán, ha nagyobb hatást ér el a családok és a tanulók köré­ben, s ennek az alapja az összehangoltság. Nem az inté­zetre hárul a kulcsszerep — ha egyik első számú bázisa is — e munkának. Alapjában a csa­ládban és az iskolában dől el a pályaválasztás. Hogy a szü­lők mennyire veszik figyelem­be az iskola javaslatait, abban igencsak közrejátszik a tan- testületi munka tekintélye. Erről azonban külön érdemes szólni, mert a jó, demokratikus nevelőtestületi légkör az alap­ja mindemnek. Tröszt Tibor 1928 óta rádió-eldfizető nyantenna P. N. Barannyiliov Nevek az emlékműn Mi nem engedhetjük meg azt a viselkedést, ahogy a néme­tek és ugyanezek a románok viselkedtek nálunk. Mi, az orosz föld harcosai nem szíve­sen hagyjuk el hazánk terüle­tét. Csupán csak azért hagyjuk el szülőföldünket, mert ezt követeli tőlünk szülőhazánk és az egész világ. Ezt a köteles­ségünket becsülettel teljesít­jük. Minden embernek van azonban honvágya, s ez az ér­zés gyakran keríti hatalmá­ba ... ... Nem kis dolog egy éle­tet leélni. De sebaj. Hamaro­san vége a háborúnak, haza­megyek szülőfalumba, akkor majd íki beszélgetjük magun­kat, mindenről... (44. X. 4.) »Bocsássátok meg, hogy oly sokáig nem írtam, de állan­dóan harcban voltam... Ol­vastatok harcunkról. Alaposan ellátjuk az ellenség baját. Meg kell mondanom az igazat: megtanultuk hogyan kell áz ellenséget elpáholni isten iga­zából. Első osztályú technikát vetett be ellenünk, de ezek a gépek roncshalmazzá váltak... Kitüntettek ezekért a har­cokért. Láthatjátok, hogy nem hoztam szégyent a családunk­ra. (1944. XI. 24.) ... Nagyon vágyom már ha­za, orosz földre... Egyetlen dolog csillapít le, a haza iránti kötelességemet becsülettel kell teljesítenem. Írtam Nektek, hogy megtettem mindent a ha­zámért, de a haza sem hagyott el engem. Már kitüntettek a Honvédő Háború II. fokozatá­val és (megsúgom nektek) ha­marosan meg kell kapnom a Szuvorov-rend III. fokozatát. Mindezekért becsületesen meg­dolgoztam, minden tudáso­mat, bátorságomat latbavetve. Ismertek engem jól, ismeritek gyerekkori szokásaimat. Ezek ma is megvannak és a harc­ban kamatoztatom őket... (1944. XII. 2.) ... Olykor nagyon nehéz, de azért háború!... (44. XII. 5.) ... Nagyon nyugtalanít, hogy oly ritkán írtok. Mi van ve­letek?... Hogy van kedven­cem, Vityulka? De szeretném, ha elküldenétek nekem a fényképét! Bizonyára megnőtt már és okos kisfiú. Node sebaj, hamarosan hazatérek győzte­sen. S akkor majd kedvünkre eljátszogatunk kettesben... Mi újság a járásunkban, hogy mennek ott a dolgok? Írjatok mindenről... ... A tél errefelé nem hi­deg, de két napja havazott. Nagyszerű vadászidő. Itt, ahol most pihenőben vagyunk, ren­geteg a vadnyúl. (1945. jan. 10.) Bocsássatok meg, hogy mos­tanában nem írtam. Munká­ban voltam. Tegnap kicsit megsebesültem. Már jól érzem magam, csak a fejem bolondo­zik. Holnap pedig már ismét átveszem a parancsnokságot. Pihenni majd akkor fogok, ha pihenőbe küldenek. Alaposan alágyújtunk a németeknek. Ebbé a kalandjukba beletörött a bicskájuk ... (Ezt írta az új­ság által leírt ütközet után. — P. B.) (1945. II. 2.) ... örültetek, amikor kitün­tettek. Most megint örülhettek: újból kitüntettek a Vörös Zász­ló-renddel. Ez már a második Vörös Zászló érdemrendem .. . Egészségem kezd helyreállni. Megint pihenőben vagyok, a csapat dolgaival foglalkozom, rendbe szedem az embereket és a gépeket... Tegnap, ami­kor a »willis«-emen utaztam, majdnem bajom esett, de sze­rencsésen »földet értem«. Á kocsi holnap ismét üzemkész állapotban lesz... Kicsit meg­sebesültem a halántékomon, de már levették a kötést a fejem­ről. Jóllehet a kézsérülésem még nem gyógyult be, de már jól tudom használni a kezem, azzal írok most nektek... Kö­szönöm a meghívásotokat, majd igyekszem, de előbb még teljesítem a hazám iránti kö­telességemet. (45. II. 17.) Tollat ragadok, mert a fiúk meghozták a fényképet. Ez 1945. február 23-án történt, kint az első vonalban, a ki­tüntetés átnyújtásának nap­ján .. . Nagyon szeretnélek már látni Benneteket, haza­térni szülőfalumba. Gyakran eszembe jut, összehasonlítom más falvakkal, de olyan cso­dálatos környékkel még sehol sem találkoztam errefelé. Lám, mint jelent az a szó, hogy ha­za ... (1945. március 6.) * * * »Katonái szerették, a tisztek is. Szerény és bátor volt. Ilyennek ismerte őt egységünk minden közlegénye, altisztje és tisztje« — idézet Stanyko ez­redesnek, a Szovjetunió hősé­nek, az 56. gépkocsizó lövész- dandár parancsnokának Ka- szimcev szüleihez írott levelé­ből. (Folytatjuk.) Bárdosi Illés több oknál fogva népszerű ember. Nincs, aki ne ismerné Ságváron és környékén, vannak hálálkodói és bizalmát keresők, az előb­biek állítólag égett, leforrá­zott testrészük gyógyulását köszönik neki, az utóbbiak a bármikor bekövetkezhető bal­eset mögött sejtik a »szert«, Bárdosi Illés gyógyító »csoda­szerét« ... Mások be-benéznek hozzá, hogy kuriózumként a detektoros rádió fülhallgatójá­val hallgassanak bele a Petőfi adó műsorába. A hatvankilenc éves, nyug­díjas lakatossal az udvari lu­gasban egy malomkőasztal mellett beszélgettem maga ha­sította farönkszéken. A lugas­ban szeret tenni-venni, ide szerelte detektoros rádióját is. 1928-ból való rádióamatőr kézikönyvet mutat, ennek alapján ismerkedett a rádió­zással. — — Hogyan volt? — 1928-ban készítettem az első rádiómat Sérsekszőlősön, Táncos József kereskedő se­gítségével. Alig nagyobb egy gyufásdo- boznál... — Azért ilyen kicsiny, hogy szüleim elől — akik nagyon ellenezték ezt a foglalatossá­gomat — könnyen elrejthes­sem. Ha megtalálják, elve­szik ... Az első rádió-előfizetők kö­zött találni Bárdosi Illést, egy Tabon kiállított számlával igazolja ezt. — Második rádiómat 1933- ban építettem, egészen 1964-ig ezt használtam. — Milyen különleges mű­sorra emlékezik, amelyiket ezen a készüléken hallgatott? — A Laki-hegyi adó ava­tására ... Egy újabb rádiót tesz elém, fiók formájú. — Ez volt az én igazi »zseb­rádióm«, melyet már nem a féltés miatt építettem ekkorá­ra. Sárkánnyal engedtem föl az antennáját olyan, negyven méter magasba, a földelés rögzítette egy helybe, így hall­gattuk a gyerektársakkal Zep­pelin Balaton fölötti útjának a helyszíni közvetítését. Kis településen élt 1944— 45-ben, Sérsekszőlősön. A má­sodik világháború eseményeit kevesen hallgathatták rádión. Gondolom, ennélfogva is nép­szerű volt. — Térképet szereztem a fal­ra, úgy hallgattam a jelenté­seket. Az ágyban fekvő bete­gekhez pedig el kellett men­nem, mondani, mi történik. Népszerűségének van egy másik oldala is, a »szer«. Amit nem nevez meg, de ajánlja forrázás, égés esetén gyors se­gítségként. A rászorulóknak segít vele. — 1926-ban történt. Kovács- j inas voltam, gyerek, és gyor­sabban járt olykor a kezem, mint az eszem. Megmarkoltam egyszer a forró vasat. A mes­ter rám parancsolt, hogy mo­sakodjak ki, menjek be Tab- ra az orvoshoz. Közben történt velem, hogy a »szertől« nem hólyagosodon föl a kezem, a fájás is el­múlt. A feleségem, a kislá­nyomon, minap a szomszéd­ban segítettem pillanatok alatt... — Azt írta nekem a levelé­ben, hogy ez a »szer« minden háztartásban megtalálható. Miért hallgat a megnevezésé­vel? Bárdosi Illést nagy nehezen bírtam rá a »szer« megneve­zésére, s csupán azért adom közre, mert aligha árthat a forrázott, égett bőrnek: a szappan. Vannak, akik tojás- fehérjére esküsznek, mások olajra, s ez egy újabb házi »szer« kisebb baleset esetére... Búcsúzásul még egyszer be­lehallgattam a kis detektoros rádió fülhallgatójába. Mandu- lagyulladás6al bajlódva készí­tett riportot Eke Károly az akupunktúráról, korunk ősi időkből fölfedezett gyógymód­járól, a tüszúrásos gyógyítás­ról. A riporter is alávetette magát a gyógymódnak, öt perc múlva úgy érezte, hogy csökken mandulafájdalma. Magam nem vállakoztam ar­ra, hogy mesterséges baleset­tel próbára tegyem Bárdosi Illés »szerének« a hatását... Horányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents