Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
három Évtized utáh fljien a mai Magyaror- ! relt műhelyekben, »kócerászag? Hova érkezett, hova tart? Röviddel ezelőtt kaptunk rá szép, lelkesítő feleletet a párt XI. kongresszusától. Bőségesen és sokoldalúan dokumentálva, számokba szedve és tervekbe építve, dinamikus fejlődésében rajzolódott ki hazánk mai arculata a kongresszus elé terjesztett és jóváhagyott okmányokból, a vitából, mely megerősítette a szocialista építés eddig követett politikáját; a határozatból, amely megszabta az új tennivalókat. Ez a Magyarország-kép, amely számunkra a valóságot és a mindennapokat jelenti, természetes. Egész mérték- rendszerünk, amellyel sikert vagv elmaradást mérünk, hazánk mai fejlettségi szintjéből ered. összehasonlítási alapunk sokkal erőteljesebben a jövő követelménye, mint a múlt mélysége. így is kell lennie. Ha társadalmunk dinamikus és előretekintő akar lenni, akkor gondolkodásunk csak ehhez mérheti önmagát. Ha azokra a csúcsokra szegezzük pillantásunkat, amelyeket még ezután kell meghódítani, akkor az ütem, az erőfeszítés nem lankadhat. Azonban bármennyire haladjunk is, bármilyen tetőkre hágjunk is, alkalmanként vissza kell pillantanunk, mert közben új nemzedékek jöttek, amelyek tudják is meg nem is, hogy mit hagytunk magunk mögött. Ha birtokunkban lenne a mesék és a fantasztikus irodalmak »-időgépe-“, amely egy nagyon kis időre visszavinne bennünket abba a harminc év előtti Magyarországba, akkor még azok is meg- hökkennének a szegénységnek és elmaradottságnak a látványán, akik még látták és élték azt a világot. Három évtizeddel ezelőtt a szovjet hadsereg egy nádfö- deles országot szabadított fel. Terpeszkedő nagybirtokok, sovány kis parcellák, egészségtelen házakban, lakásokban élő sokaság. A mezőgazjokban-« zajlik. írástudatlan százezrek, rosszul táplált gyermekek, tengődésre szorított milliók, kizárva a jogokból, a művelődés lehetőségeiből. Elképesztő kontrasztok a szegények és a gazdagok között. A létfenntartás minimumára szorított dolgozó tömegek. És ennek megfelelő szellemi-erkölcsi állapot, amelyben felőrlődnek és elsorvadnak a tehetségek. A félelem, az alázatosság mozgat széles társadalmi rétegeket. S maga az ország történelmének mélypontján, barátok nélkül, presztízsét vesztve az európai népek közösségében. Köznapi szavakkal nehéz is összeállítani ezt a képet. Leghűbben ma már csak az irodalom, az akkori idők nagy költői, a társadalmi béklyók ellen lázadók kivételesen kifejező erejű sorai képesek felidézni ennek az atmoszférának a valóságát, a kétség- beesett József Attila-kiáltás hangján: »föl kéne szabadulni már!-« Ez a felszabadulás jött el 1945. április 4-én. fl felszabadulás óta eltelt harminc esztendő, de különösen a közvetlenül mögöttünk hagyott másfél évtized töretlen fejlődése, e fejlődés üteme és átalakító ereje váltotta valóra a szocialista társadalmi célok egész sorát. Természetesen vannak gondjaink és megoldatlan problémáink, amelyek ugyancsak nem hiányoznak a XI. kongresszus által felvázolt helyzetképből. De a képnek ugyanakkor nincs egyetlen olyan részterülete, egyetlen olyan szöglete, amelynek ne a változás, a fejlődés adná meg a jellemzőjét. A tartós stabilitás és ' az állandó haladás olyan tényezőkké vált életünkben, amit nemzetünk történelmében ) egyetlen előttünk élő nemzedék se ismert ebben az országban. A kapitalista világ- j ban történő események még szembetűnőbben ' emelik ki , . ,, , , , ! annak jelentőségét, hogy hadasagi termeles csaknem tel-1 zánk a felszabadító Szovjet- jes egészében az emberi és j unióval, szocializmust építő állati, erőkifejtésen alapul, j szomszéd testvérnépeinkkel Korszerű utak és közlekedés ; ,efy családot alkotva, a kölcsönös segítség es tamo- nelkuli, sarba fulladt falvak | gaj.js összes előnyeit élvezve Kitüntetések megyénkben tömege. Az ipari termelés túlnyomó része rosszul fölszenézhet szembe minden nemzetközi fejleménnyel. Joggal állapíthatta meg tehát a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója, hogy »a KGST [ keretében megvalósuló együtt- működés nyújtotta és fogja nyújtani a jövőben is hazai építőmunkánk szilárd nemzetközi támaszát«. Ez a nemzetközi támasz egyúttal lehetővé teszi, hogy — a XI. kongresszus helyzet- elemzésére és határozataira támaszkodva — az eddiginél is hatékonyabban kihasználjuk a szocialista társadalmi rendben és gazdaságban rejlő lehetőségeket és tartalékokat. A pártnak, a magyar társadalomnak pontosan, tudományosan felépített terve van mind a jelen, mind a közeljövő feladataira és azok megoldásának módjaira, mind pedig a távlatokra, melyek az új ötéves terv alapjainak kidolgozásával, a XI. kongresz- szus határozatainak végrehajtásával és a párt program- nyilatkozatában rögzített célok közelítésével válnak majd valóra. Aki tanulmányozza ezeket a dokumentumokat, az látja, hogy a legteljesebb realizmus és határozottság jellemzi azokat. Az iránymutató kongresszusi határozatok tükrében világosan látható a párt, az állam, a társadalmi szervek, a gazdasági irányítás lépcsőinek minden fontos tennivalója a szocialista társadalmi és termelési viszonyok továbbfejlesztésében. Kádár János elvtárs a Központi Bizottság beszámolójában mondotta: »A párt minden tervét arra alapozza, hogy elnyeri hozzá a munkásosztály, a nép egyetértését és támoga- .tását. Munkásosztályunk, népünk pedig építhet arra, hogy a párt a helyén van, s a jövőben is' mindenkor feladatainak a tőle telhető legjobb megoldására törekszik.« A három évtized fordulója így most nemcsak ünnep, visszapillantás és megemlékezés, hanem új magaslat. És hozzátehetjük: erről a magaslatról rfiár olyan ' nép megy tovább a maga útján, amely egységben, öntudatban, politikai érettségben és műveltségben, egyre mél- ■ tóbb anyagi létfeltételeket biztosítva társadalma minden 1 tagjának, alkotja új történelmét. Rózsa László Felszabadulásunk 30. évfordulójának alkalmából ünnepség volt a Magyar Honvédelmi Szövetségnél, melyen belső munkatársakat és társadalmi aktivistákat tüntettek ki. A Honvédelmi Érdemérmet kapta 20 éves szolgálatáért Szabó József. A 15 éves szolgálatért hatan, a 10 éves szolgálatért tizenegyen részesültek ebben a kitüntetésben. Az MHSZ kiváló munkáért érem arany fokozatát kilencen, az ezüst fokozatot tizén- öten, a bronz fokozatot huszonnégyen kapták. Boczán András alezredest, az MHSZ megyei titkárát 25 éves fegyveres szolgálata elismeréseként az MHSZ országos főtitkára a Szolgálati Érdeméremmel tüntette ki. A Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki néphadseregünk aknakutató zászlóalját. Három somogyi aknaszedőt — Tobak Pált Törökkoppányból, Samu Jánost Balatonbogiárról és Hujbert Ferencet Kaposvárról — a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Üttörővezetói Érdeméremmel tüntették ki Magyar Sán- dornét, a kaposvári Zója Ne-1 velőotthon igazgatóját, Tenger- di Győző balatonkeresztúri csapatvezetőt, Bernárd Jenöné igali iskolaigazgatót, Bodolai Gyula siófoki járási tanulmányi felügyelőt. Kiváló Üttörövezető kitüntetést kapott Kozma Lea ladi rajvezető, Imre László balaton szabadi csapatvezető, Szendéi Lajos tapsonvi csapatvezető. Koletár Józsefné, a kaposvári Bartók Béla iskola rajvezetője, Androsits Ferencné, a kaposvári kisegítő iskola rajvezetője. A Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem ezüst fokozatát kapta Kisgyura Károly marcali sportíelügvelő, Vörös István, a nagyatádi járási sportfelügyelőség főelőadója. A Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Horváth László, a Somogy megyei Sporthivatal előadója, Györfi Józsefné, a Somogy megyei Sporthivatal dolgozója. A Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést kapta Nagy Jenöné. a barcsi járási sportíelügyeiőség adminisztrátora. Tegnap Kaposváron, a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének f székházában harmincegyen a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, heten pedig a I miniszteri dicséretet tanúsftá oklevelet kapták meg. Somogy• szilban ketten ünnepélyes keretek között vették át a Me- I zőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. Ugyancsak tegnap a Nagyatádi Járási Hivatalnál i kilencen a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, ketten pedig a miniszteri dicséretről szóló oklevelet vették át. Ezekben a napokban veszik át a barcsi járás termelőszövetkezeteiben, tizennyolcán a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, négyen a mi- ! niszteri dicséretről szóló okle- j velet. Ma adják át a Marcali Járási Hivatalnál harminchat i termelő-zövetkezeli tagnak a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést, hétnek a miniszteri dicséretet, s szintén ma kerül sor a Siófoki Járási Hi- I patainál huszonhárom Mező- | gazdaság kiváló dolgozója kitüntetés és négy. miniszteri dicséretről szóló oklevél átadá- j sára. A megye kisiparosai közül a ! Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta Vikidül Gyula és Nagy Mihály, ötvenéves ipargyakorlásért hárman, a i huszonöt évesért pedig ketten | kaptak elismerő oklevelet. | Harminc somogyi kisiparosnak ! a Kiváló mester oklevelet ad- í ták át. MSZBT-tagcsoport alakult a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál A magyar—szovjet barátság jegyében ünnepelték a felszabadulás 30. évfordulóját tegnap a Somogy megyei Állami Építőipait Vállalatnál. Kedves vendégek érkeztek az ünnep alkalmából: a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok tisztjei és katonái. Megkoszorúzták a vállalat központja előtt felállított emlékművet, majd szocialista brigádokkal találkoztak. Tegnap délután három órakor kezdődött a felszabadulási ünnepség a vállalat központi telepének ebédlőjében. A vállalat ünnepségét Kis- iván Imre, az MSZBT-tagcso- port ügyvezető elnöke nyitotta meg, majd Borovszky Vilmos, a vállalat pártbizottságának titkára mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy a Vörös Hadsereg mindent elsöprő rohama nyomán, a szovjet emberek mérhetetlen szenvedései és áldozatai árán 1945. április 4-én az egész magyar föld sza-' bad lett. A múltról szólva kiemelte, hogy a Somogyi építők büsz- 1 keséggel emlékeznek Egerszegi János, Maza István, Kispeti 1 Géza és a többi építőipari munkásra, akik mind kiemelkedő egyéniségei voltaik a munkásmozgalomnak a fasiszta elnyomás idején. A pártbizottság titkára beszédében sok adattal támasztotta alá, milyen hatalmas a fejlődés a Szovjetunióban, j Évente annyian jutnak lakás- ■ hoz, mint hazánk egész lakos-. I sága. A szovjet államé a leg- I erősebb és a legkorszerűbben fölszerelt hadsereg, amely a Egy az elsők közül Bizony hosszú utat bejárt Kovacsik István. Nemcsak a kilométerek szaporodtak irtózatos gyorsasággal, nemcsak az évek száma nőtt. hanem hosszú az az út is, melyet nem kilométerben mérek; az állomások nem helységnevek, hanem egy-egy dátum, egy-egy nagy feladat befejezése. Ma egy-egy emlék. Persze a feladatok sora nem ért véget, csak mások lettek, a régi mércével mérve nehezebbek, a maival könnyebbek. Az ember lendülete, kedve a régi, a szem ugyanúgy csillog, mint pár évtizeddel ezelőtt, csak a redők a szem körül, a megkeményedett tenyér mutatják: a nagy küzdelmek időszaka lejárt, a nyugodt munka ideje jött el. 1952-ben kezdődött. Ekkor került kapcsolatba először a termelőszövetkezettel, ekkor indult el a ma felé. — Nagycsepely mellett, Te- kerespusztán laktunk. A szüleimnek még a háború előtt volt három hold földjük, ezt örököltem, meg kaptam hozzá hét holdat, ezen mint bérlő gazdálkodtam. 1952-ben határoztuk el: megalakítjuk a termelőszövetkezetet. Nekem volt egy kevés tapasztalatom, melyet a Szovjetunióban -szereztem, meg itthon jó egyéni gazdának tartottak, így én lettem az elnök, öt évig vezettem ezt a kis gazdaságot, Hogy mekkora volt? A mai méretekhez, számokhoz szokott fülnek nevetségesen kicsi: 870 hold. Nekünk ekkor mindent jelentett. 27 család — valamennyien pusztaiak —- lépett be a közösbe. ■ Összesen negyvenhetén voltunk. Sok nagy vihart kellett kiállni. Alig egy éve dolgozott együtt a kis csoport, mikor jött az első. — 1953-ban az az úgynevezett Nagy Imre-féle időszak következett. Ekkor feloszlott a tsz. de csak egy éjszakára. Reggelre újra összeverbuváltuk az embereket, és ment minden tovább. Egy hasonlattal élve: fundamentumot építettünk. Nem tudtuk még, milyen lesz az a ház, melynek az első köveit ragasztgattuk össze, inkább csak sejtettük. De bíztunk benne, hogy állni fog. Nehéz időszak volt, mint minden kezdet. Olyan mindennapos gondokkal, melyeket a ma embere csak hallomásból, vagy még úgy sem ismer. — Gépekről nem álmodoztunk. Később a kiüti gépállomással volt szerződésünk, ők szántottak nálunk, a többi munkát viszont kézzel végeztük. Az elnök volt az első ka/ szás aratáskor, mert akkor az volt a legfontosabb feladata, hogy a munkában, kint a földeken élen járjon. Ha a feleségem valamiért nem jött ki reggel a földekre, hát rögtön szóltak a többiek: elnök, hol a feleséged? Szólj csak neki, hogy jöjjön már! Hajnalban indultunk, mindenkiért külön be kellett szólni. Aztán egész nap keményen dolgoztunk, de nevetve, tréfálkozva kellett a lelket tartani az emberekben. Ha a. csüggedés, a fáradtság legkisebb jelét észrevették volna, rögtön azt mondják: hát már te sem bízol, belefáradtál? Pedig akkor az elnök első kaszás, zsákoló, könyvelő, raktáros, magtáros, és még ki tudja mi minden volt. A fizetségről, munkaegységről kérdezem. — Egy munkaegység 17 forintot ért, de volt olyan nap, hogy csak fél munkaegységet kerestünk. Este hazafelé minden kapuban meg kellett áüni, kiszámítani, hogy az ott lakóknak mennyi jár ezért a napért. A. fizetés pedig olyan volt, hogy három forintot kapott mindenki egységenként készpénzben, a többit pedig terményben. Volt ebben kukorica, búza, még takarmányrépa is, vagy éppen köles. Öt évig tartott ez a korszak, azután a kis tsz, a Vörös Sugár egyesült a nagycsepelyivel. Nagyobb üzem. más feladatokkal, más módon gazdálkodtak már. Kovacsik István növény- termesztési brigádvezető lett. 1962-ben került Karádra. Kezdetben mint bérlő gazdálkodott a szövetkezet 20 holdas kertészetében, ’ majd elvégezte a kertészeti szakiskolát, és a kertészet vezetője lett. Azóta is tá- 'nul. Nemrég végzett egy nö- vényvédős tanfolyamot. ' — A tanulás minden szakmának a velejárója. A Szovjetunióban kezdtem, nyelvtanulással, ugyancsak ott jártam pártiskolába. Aztán itthon folytattam. Elnökképzőre jártam. — Elvállalná egy mostani nagyüzem vezetését? — Nem merném. Ma már egészeit más a helyzet. Az az idő rég elmúlt, ma már mást várnak. Az úttörők korszaka lejárt, de azért érzem, hogy szükség van ránk, csak máshogy. mint akkor. Hatvanéves vagyok, maholnap nyugdíjas. Szívesen emlékszem a régire, de nem kívánom vissza. Néha találkozom azokkal, akiiekéi valamikor együtt kezdtük. Mindig szóba kerülnek az első lépések, és ha valamit sajnálunk, csupán azt, hogy több mint húsz évvel öregebbek lettünk. 1952 óta párttag, azóta tsz- tag. Három fiút nevelt föl. Közülük ketten a karádi egyesült Aranykalász Termelőszövetkezet tagjai, a harmadik a fővárosban él, oda köti a családja. Egyik fiát sem indította útra üres kézzel. Nemcsak anyagilag segítette őket. de szellemi, eszmei útravalót is kaptak. Ő maga a kertészetet vezeti, körülbelül annyi embert irányít, mint akkor 1952- ben, csak egészen más körülmények között. Jó néhány tsz- egyesülést megért, köztük a legutóbbit is. — Őszintén szólva egy kicsit féltünk. En például egyetlen andocsit sem ismertem, nem tudtam, hogy tudunk majd együtt dolgozni. Azonban az izgalom hiábavaló volt, mert nagyon jól összebarátkoz- tunk. Az alapfizetés kétezer forint felett van. Ehhez jön még az év végi nyereség, ő 5—6000 forintot kap. No és a megbecsülés, meg az az érzés, hogy mindennek ő is elindítója volt. Dán Tibor szocialista közösség, az egész emberiség békéjét őrzi. A vállalat pártbizottságának titkára végül azt kívánta az MSZBT-tagcsoportnak, hogy ápolja és erősítse a magyar- szovjet barátságot; tevékenységével érje el, hogy még erősebb és még közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki a szovjet emberekkel. Ezután Lukács ffó'í'éef. a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársa átadta az MSZBT- tagcsoport. megalakulását tanúsító oklevelet. Azt kívánta, hogy minél nagyobb sikereket érjenek el a két nép barátságának ápolásában. Felcsattant a taps. amikor Kisiván Imre átvette az oklevelet. Ezután Alekszandr Szu- botyin százados, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselője tolmácsolta a szovjet harcosok jó kívánságait. Kisiván Imre. a tagcsoport elnöke megígérte, hogy méltóképpen ápolják a két nép barátságát. Az ünnepség befejezéseként színvonalas műsor következett. Zsilek Tibor. Szabados Péter, Bulecza Valéria verset, illetve prózát mondott. A Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai — Csupor László, Hcncz Mihály, May Győző, Pallos László — pedig magyar, orosz és szovjet szerzők műveit tolmácsolták nagy sikerrel. L. G. kitüntetési iinnepsé« az MSZBT székhazában Nagy Mária, a Magyar— [ Szovjet Baráti Társaság fő- j titkára felszabadulásunk 30. í évfordulója alkalmából szer- | dán kitüntetéseket nyújtott át | a társaság aktivistáinak az MSZBT székhazában. A népeink közötti barátság I ápolásáért végzett munkáért i az MSZBT legmagasabb kitün- \ tetését. az aranykoszorús jel- j vényt adományozta több szov- j jet diplomatának: V. J. Pav- | lovnak, a Szovjetunió magyar- országi nagykövetének, V. V. Orosz és D. F. Novikov nagykövetségi tanácsosoknak, továbbá Sz. V. Mazarkin és M. A. Krotov nagykövetségi első titkároknak. Somogyi Néplap /
