Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-17 / 89. szám
A kisiskolások anyanyelvi képzése Három évtized eredményei, Milyen tényezők határozták meg az általános iskola, alsó tagozatának — a hajdani elemi iskolának vagy »-népiskolának-“ — a fejlődését a felszabadulás előtt? A magyar pedagógia igen kiváló — másrészt haladó — hagyományokra lehet büszke. Hamarjában egész sor nevet említhetnénk (Nagy László, Kemény Gábor, Weszely Ödön, Prohászka Lajos, Imre Sándor, Karácsony Sándor és mások). »A nemzet napszámosai«, a magyar tanítók a tőlük telhető legtöbbet és legjobbat adtaik. Más részről viszont akadályozta a fejlődést az alsó tagozat zárt rendszere. Különösen a kisebb településeken a kormányzat elsősorban fizikai munkaerőt akart nevelni az iskolai munkával is. Ez eleve megszabott bizonyos szűk korlátokat. Ehhez járult a gyermekközpontúság század- eleji pedagógiai elve, amely lebecsülte a nevelés hatékonyságát, és felerősítette az otthoni, erősen differenciált társadalmi környezet hatását. 1 B nyelvtan becsülete Az eltelt harminc esztendő kezdeti viszonyait jelzi Simon Gyula egyik ismeretes megállapítása : »A felszabadulással olyan iskolarendszert örököl" tünk, amely teljes egészében korszerűtlen volt... a polgári fejlődés akkori európai normáihoz mérve is«. 1975-ben viszont elmondhatjuk, hogy a fejlődés az elmúlt harminc év alatt igyekezett lépést tartani a gazdasági, társadalmi fejlődéssel. Ez az előrelépés nyilvánvaló mind az alsó tagozat egész képzési-nevelési rendszerében, mind pedig legkisebb iskoláink anyanyelvi képzésében. Ha a fejlődést jelző változások közül néhányat be akarnánk mutatni, elsőnek említhetnénk az első osztályos olvasás tanítási módszert — a hangoztató-elemző-szintetizá- ló módszert —, mely a tapasztalatok szerint alkalmas arra, hogy nagy tömegek aránylag könnyűszerrel megismerjék nyelvünk hangjait és betűit. Ma már van olyan vélemény is, hogy a módszernek további kombinációkra, további finomításra van szüksége. Hasonlóképpen állunk a nyelv tanítással is. A legkisebbek iskoláiban csak' az 1956-os tanterv bevezetése óta taníthatunk és tanítunk a nyelvtudomány alapjaira épülő anyanyelvtant. Ezt sokáig akadályozta — még jó ideig a felszabadulás után is — a nyelvtan tantárgynak juttatott kevés óraszám, és az a téves nézet, amely bizonyos értelemben lebecsülte az alsó tagozatos tanulók képességeit, és tagadta a nyelvhasználat tudatosságának a szerepét az anyanyelvi kultúra alapozásában. Napjainkban viszont anyanyelvi nyelvtanításunk | tartalmáról és módszereiről í hallunk és olvasunk a szak- | irodalomban leginkább ellen- ! tétes véleményeket. Fogalmazás, olvasás Fogalmazástanításunk nagy 1 eredményének számít, hogy' az 1956-os tanterv előírta — először iskolarendszerünk történetében — a fogalmazási ismeretek tanítását. Olyan tantervi koncepcióról olvashatunk a tantárgy általános uta- j sításaihan, amely nemzetközi szempontból is igen fejlett és haladó. Ugyancsak jó kezdeményezés volt, hogy az 1963-as tanterv kötelező házi olvasmányt is előírt a legkisebb iskolások számára. Móra Ferenc »Kincskereső kisködmön« című regényét. Nem is beszélve az ismeretterjesztő és szép- j irodalmi jellegű gyermek- I könyvekről, amelyeket könyv- j kereskedelmünk ad olvasni j óhajtó gyermekeink kezébe. Az olvasás tantárgy tantér- i vi koncepciója sokat változott az elmúlt harminc év alatt. A kor társadalmi követelményeit, a tudományok és a technika fejlődésének igényeit elégíti ki: napjainkban már nem a tartalmában alig körvonalazott »beszéd- és értelemgya- korlafok« csevegéseiben, hanem a tudományos ismereteknek az életkorra lebontott olvasmányaiban találkozik a tanuló a természetre és a társadalomra vonatkozó ismeret- anyaggal! A tudományos ismeretterjesztésnek ezt az alapozását az anyanyelvi képzés közös, vállvetett munkában oldja meg egy 1963-ban bevezetett új tantárggyal, a környezetismerettel együtt. Ha egy harminc év előtt elhalálozott tanító feltámadna és betekintene a hajdani »népiskolába«, bizonyára elcsodálkozna, hogy a mai gyermeknek mi mindent kell tudnia, és érdeklődési köre milyen sokirányú! Száz éve született ■ Hisszka 3enő Új tanterv A fejlődés törvényszerűsége, hogy az eredményeket a gya' rapodás gondjai kísérik. Alsó tagozatos anyanyelvi képzésünkkel is így vagyunk. Kísérletek folynak, bizottságok dolgoznak országszerte, hogy előkészítsék az 1980-ra tervezett új általános iskolai tantervét, és jelezzék anyanyelvi oktató" sunk távlatait egészen a század végéig. Gazdasági és társadalmi struktúránk gyors fejlődése az a feszítő erő, amely iskoláinkkal szemben is egyre nagyobb igényekkel lép fel. így anyanyelvi képzésüknek js szembe kell néznie a társadalmi igénynyel; hogy minél jobb anyanyelvi képességekkel hagyják el tanulóink az alsó tagozatot. És ebben a kérdésben — ép- j pen az elteft harminc év j | egyik tanulsága is ez! — sok- ! szór egymásnak mond ellent a kelleténél nagyobb ismerethal- maznjjk a kisiskolások teherbírásait meghaladó menhyisé- ge, és az ismeretek biztonságos alkalmazásában megmutatkozó készség. Ma már senki előtt nem vitás, hogy also tagozatos tanulóink jóval többre képesek fejlettebb társadalmi körülmények között, mint amit a jelenlegi tantervi követelmények elvárnak tőlük. De különösen az 1956-os tanterv példa arra — és egész sor neveléstudományi alapkutatás eredménye —, hogy éppen az alsó tagozatot nem sza" bad egyoldalúan intellektuali- záló intézménnyé tenni! Ha ugyanis feltesszük magunknak a kérdést: hogyan tovább? — nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy településhelyzetünk miatt a következő évtizedekben, iskoláink mintegy 35 százaléka még osztat- i lan rendszerű marad. A gyengébb eredmények I okait nemegyszer abban is kell I keresnünk, hogy pedagógu" saink nagy többsége ma még nem rendelkezik a kor által követelt — az alsó tagozatos anyanyelvi munkában is megkívánható — magas fokú anyanyelvi kultúrával. A következő évtizedekben a pedagógusok posztgraduális anyanyelvi képzése is hasonló feladatok előtt áll, mint amilyen munka jelenleg a matematikatanítás területén folyik. „Kis felnőtt ?”' Hasonló gondként húzódik végig anyanyelvi képzésünk történetén a gyermeklélektan tételeinek megfelelő alkalmazása. A két véglet között: hogy a gyermeket kis felnőttként kezeljük, vagy hogy infantilisán együgyű lénynek tekintsük-e a korszerűség követelményének megfelelően a kö~ zéputat kell keresnünk. Vonatkozik ez az iskolai közösségi nevelés és a szemédyiségneve- lés egyensúlyára is, mely utóbbira az anyanyelvi képzésben van éppen a legtöbb lehetőség. Beszélhetnénk még gondjaink közül olvasókönyveink. korszerűtlen vonásairól, az olvasás tantárgy zsúfoltságáról, az esztétikai-művészeti nevelés hatékonyságának emeléséről, jelenlegi tantárgyi rendszerünkben az alapozó anyanyelvi képességek fejlesztésének elsikkadásáról, az anyanyelvi képzésünk és az idegen nyelvoktatásunk közötti hatások hasznosításának^ hiányáról, (amellyel egyébként” proletár internacionalizmusra is nevelhetnénk) és még sok másról. Egy bizonyos: legkisebb iskolásaink anyanyelvi képzésében nagy változásokat, nagy eredményeket hozott az elmúlt harminc év. De gondjaink is hasonlóan nagyok még. Bellyci László Azt mondják: Huszka Jenő . zenéje a tegnap muzsikája. Mégis gyakran fütyörészik a I Bowie-streeti dalt, fiatalok, ] öregek egyaránt. A sokemeletes, halvánvró- 1 zsaszínű ház kirí a Duna-parti épületek közül. Itt élte utol- ; só éveit az operettkomponista. A második emeleti lakás tu- j lajdönosa az özvegy, Huszka Jenőné. Abba a szobába vezet, ahol a férje dolgozott, a házi múzeumba. A könyvespolc szinte roskad a kötetektől, kéziratoktól. Szobormakettek, festmények, fényképek mindenütt, és egy öreg hegedűtök. 1875—1960 — árulkodik egy kisebb portré felirata. Száz éve született, 1875. április 24-én. — Olyan szerelmes típusú ember volt. Ha ismeri az operettjeit, akkor maga is tud-, hatja, azokban is érződik. Sohasem volt haragtartó, szerette az embereket, a zenét. Égé-' szén kis gyerek volt, amikor feltűnt egy szegedi hangversenyen. Pestre került, Hubay Jenő tanította a Zeneakadémiám Párizs következett, azután az első siker, a Bob herceg — mondja az özvegy. 1902. december 26. Egyszerre négy új név a Népszínház plakátján: Huszka Jenő zeneszerző, Martos Ferenc, Bakonyi Károly szövegírók és Fe- dak Sári, a primadonna. Négy pálya kezdődött ezen a napon — sikerrel. Száz estén át játszották a darabot. Aki Fonyódon jár, fölkeresheti az egykori Huszka-villát. Ma SZOT-üdülő. A bejárat melletti emléktábla arra emlékeztet, hogy negyven évig élt itt a zeneszerző. — Az első világháborúban behívták katonának, azután gyorsan leszerelték. Fonyódra vonult vissza, magányba. Azt mondta, soha többé nem ül zongora mellé, hogy komponáljon. Miért? A háborútól, az ott látott borzalmaktól rettent vissza. Martos Ferenc szövegíró Svájcban • élt. Onnan írt neki. Elküldte a Lili bárónő szövegkönyvét is, csak az első felvonást... A bemutatón mindketten ott voltak Pesten, a Népszínházban. — Csak a Lili bárónőt írta Fonyódon? — kérdezzük a szerző fiától, ifjabb Huszka Jenőtől,' aki beszélgetésünk közben érkezett édesanyja látogatására. — Édesapám másik nagy | sikerű darabja, a Mária fő- j hadnagy is ott született. A j történetet Jókai írta meg j Lebsitück Máriáról, aki valóban élt. Mária a ‘ szabadság- harc idején tűnt fel, a honvédseregben szolgált. Ráfogták, hogy kémnő, lefokozták, majd rehabilitálták — erről szól a darab. Ha kiváncsi a »Mária főhadnagy« sírjára, megtalálja az újpesti temetőben. Egy régi kép. Huszka Jenő a feleségével. 1955-ben Huszka Jenő a következőket írta Kaposvárra: »Abból az alkalomból, hogy Somogy megye első állandó színháza, a kaposvári színház, első "bemutatójaként a »Szép Juhászné« című operettemet tűzte műsorára, meleg szeretettel üdvözöllek mindannyió- tokat, a színház minden egyes tagját. Hiszem, hogy a színház erős bástyája lesz a magyar kultúrának . ..« — 1955. október 17-én Husz- ka-darabbal nyitott a kaposvári színház. Hogyan született meg ez az operett? — A rádiótól keresték föl édesapámat. Hoztak neki egy szövegkönyvet, amelyet Kristóf Károly írt, a Szép Juhász- nét. A téma visszatérő történet a szabadságharcról, a szabadságharc utáni évekből. Nehezen látott hozzá. Zeneileg a legtökéletesebb operettje. A rádió 1954 decemberében mutatta be. A következő év májusában már ősbemutató volt Szegeden, októberben újabb premier Kaposváron. Huszka Jenő nemcsak mint jogász, hanem mint a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének alelnöke is kapcsolatban állt a nyugati országokkal. Mégsem emigrált — itthon maradt. Pedig a negyvenes évek elején őt is meghurcolták. A Mária főhadnagyot le akarták, venni a műsorról. 'Fényes Szabolcs érdeme, hogy némi átírás után mégis maradhatott. Nemcsak operetteket írt Számtalan Petőfi-verset ze- nésített meg. Többek között a Szeptember végén címűt, ezen több évig dolgozott. , — Külföldön mennyire ismert e zenéje? — Valamennyi szocialista országban kedveltek a darabjai. Most az évfordulóra vásárolta meg több ország televíziója, illetve filmforgalmazó vállalata a Bob herceget. Nyugaton már nem any- nyira közismert, bár a különböző rádióadók műsorán azért gyakran szerepel. A fiatal Huszka Jenő egy műsorfüzetet tett elém, a te- lezívió zenés színházáét. Film készül a Lili bárónőből. Immár másodszor. (1943-ban ifj. Lázár István rendezésében filmesítették meg, Zenélő malom címmel.) Tizennégy operett, tucatnyi sláger, sanzon — közismert d&llamok. Sárdi János, a szí-í nész mondta fonyódi évedre: távol volt mindenkitől, de kőiéi mindenkihez. Nagy Jenő 9 A költészet napja Siófokon Zömében fiatalok ünnepelték kedden a költészet napját Siófokon, a városi tanács nagytermében. Lengyel Balázs kritikus bevezetője — lby András gimnáziumi tanár köszöntője után — több irodalomóra anyagát foglalta ö^sze, mikor a mai magyar irodalomról beszélt. Fpgékonyságot, figyelmet »élesített« szavaival; sokoldalúan elemezte a művészeti alkotások befogadását. Példaként mutatta be NeJ mes Nagy Agnes líráját. A költészet napja siófoki ünne- j pén részt vett Fodor András is. Őt szintén jellemezte Lengyel Balázs, amikor az illyési »népies realizmust« fölváltó új törekvésekről szólt, s Fodor újszerű törekvéseit elemezte. Mándy Iván prózájának lírai sajátosságait, a belső világ kivetítését mutatta be. Az irodalmi délután vendégei műveik felolvasásával adóztak a i költészet napján József Attila í emlékének. Életre kelnek a virágok A huszonhat éves Hajas Ida, ha negyedszeri nekirugaszkodásra is, ha több évi kerülővel is, de végül oda jutott, ahova már gyermekkorában képzelte magát. És ez azért érdemel nyilvánosságot, mert sok ép, de csak siránkozó, sopánkodó emberrel szemben ő elérte célját. Pedig fájó hátránnyá indult: süketnéma. Lakásukat szebbnél szebb hímzések teszik otthonossá, melyek az ő ügyességét dicsérik. Most is elöl a tarka fonalaival pompázó kézimunkadoboz. A számat figyelve mindent megért,' amit kérdezek, s a válaszhoz elvétve kell az édesanya segítsége. — Melyik volt az első munkahelye ? — Az intézetből tizenöt évesen kerültem ki, és akkor a család Kaposvárra költözött, hogy én jobban boldoguljak. Már akkor jelentkeztem az Agyagipari Szövetkezetnél, de nem vettek föl. A magamfajta lányokat Vácon tanítottak a [ ruhavarrásra, de én oda nem | mentem el, mert azt a munkát nem szerettem. így aztán I egy ideig a háztartásban tet- tem-vettem, miközben még kétszer megpróbáltam beke- ' rülhi az agyagosokhoz. Nem sikerült. Próbálkoztam a rá- ! diócsőszereléssel, de rosszul éreztem magam a virgonc. ! egészséges lányok között. Nem i akadt közöttük társam sem, ezért mentem el a szociális ! foglalkoztatóba, ahol a sorjá- j zástól a fonalgombolyításig j sok , mindent végeztem. A sző- [ nyegszövés nagyon jól ment, szerettem is, hiszen ott már színek, minták voltak. Csakhogy felszámolták a szőnyeg- j szövő részleget. A többiek otthon szőnek tovább, de nekem emberekre is szükségem van. , El sem tudom képzelni, hogy amíg a többiek dolgoznak, és egész nap egyedül, a négy fal között legyek. — Közben itthon úgy össze- ! gyűltek Ida rajzai, hogy már i csak a padláson fértek el — veszi át a szót édesanyja. — | Itt lent csupán a legújabbak vannak — s mutatja a burjánzó, szerteágazó motívumokat, gazdag, formájú, változatos virágmintákat rejtő dosz- sziét. — Igaz, hogy már a harmadik elutasítást nyeltük le, mégis kértem a kislányomat, próbálkozzunk még egyszer. És ezúttal sikerrel járt a próbarajzolás. A szövetkezet -elnöke, Tamás László «elmondta, hogy több éves tapasztalata szerint a süketnémák intézetéből kikerült fiatalok 'zömének jó a színérzéke, , a kézügyessége. Hijt ilyen dolgozójuk van, és büszke rájuk: kettő közülük elismert népi iparművész. Elvezetett abba a terembe, ahol Ida kezdett. Aki most a helyén ül, azt' mondja, érdekes munka az úgynevezett bevégzés: a kecses kancsókat égetés, festés előtt, még félnedves állapotban kell megtisztítani a fölöslegesen rajtuk maradt agyagtól, és kézügyességet kíván a fülek illesztése is. Innen került a festőüzembe Ida, ahol szinte mesevilágban érzi magát a belépő. Marasztalják a gyönyörű színek és minták. Ida éppen nagy gonddal egy habán vázát fest. Arató Miklós mellett a munkaasztala, aki sorstársa, de már 1959 óta itt dolgozik, s ma »jegyzett embere« a népi kerámiának. Az elnök azt is elmondta, hogy egy hete azért lett Ida Arató Miklós tanulója, mert jobban megértik egymást a jelbeszéd segítségével, és érthetően nagyobb bizalommal, megértéssel viszonyulnak egymáshoz, mint a többi társukhoz. Két aprócska tányért tesz egymás mellé Arató Miklós. Az egyiket ő festette, a másikat Ida. Értésemre adja, hogy elégedett a lány ügyességével, igyekezetével. Szorgalmas, ezért szívesen tanítja. Ida mentegetődzik: még nagyon izgul, remeg a keze, azért nem olyan szép a festés, mint szeretné. így kapnak életet a lány régi rajzain burjánzó motívumok, indák és virágok. Gombos Jolán Somogyi Néplapl 5
