Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-17 / 89. szám

Közösségi és össztársadalmi érdek

A

zt mondhatjuk, hogy kő- ] zösaégd érdek mindaz, J ami társadalmtmk zök- ; kenőmentes tevékenységét, | am az alkairepotgárok 'foiya- ! mates, »-normális« életvitelét biztosítja. Ilyenek azok a tevékenységek, melyek a társa- : dalmi együttműködés és érintkezés feltételéinek, kere- j temek állandósítását, megóvását és fejlesztését céloz- j záik. Közösségi érdek — minden egyes ember érdeke — például, hogy szilárd legyen a közbiztonság. Közösségi ér- j dek, hogy ha valaki visszaéléseket tapasztal és jogosan panaszt tesz, ne kerüljön hátra- j nyos helyzetbe, csak azért, j mert bírál: Közösségi érdek j

környezetünk szennyeződésé- j nek megakadályozása — s a j felsorolás még hosszan foly- 1 tatható.

A közösségi érdekek bizto- j sífásával, feltételeik megte- | remtósével -különféle társadalmi intézmények foglal koz- j nak. Ezek az érdekek jól ér- ) zefcelhetők az egyén, az egyes ember által is. És ez a leg- döntőbb. Csorbulásukat, megsértésüket a saját bőrünkön j tapasztalhatjuk. Ezért a közösségi érdekek jó részéről j elmondható, hogy azok' —

éppen, mert »bevonódnak« az j egyéni életvitel szervezésébe j — indítékává, mozgatórugójává is válnak az egyéni cselekvésnek. Gondoljunk pl. arra, hogy a lakosság milyen nagy arányban hajlandó segíteni a I rendőri bűnüldöző szervek ! működését, amikor azbk kéréseikkel hozzá fordulnak. S j az is nyilvánvaló, hogy a közösségi érdek ellen vétőket, azokat tehát, akik a tánsadal- | mi együttműködés alapvető | feltételeinek nem tesznek j eleget, a társadalom — kü- | lönböző szankciók, szabályozórendszerek útján — kiveti, illetve kitessékeli sorai kö- j ziil (vagy börötnbe kerülnek, vagy elmegyógyintézetbe).

L

étezik tehát a közösségi [ érdeknek egy olyan J tartománya, mely az j egyének hétköznapi tevékeny- i »égében mozgatóként, belső 1 hajtóerőként működik. Érdekesebb mármost, ha ott tesz- szük fel a kérdést, ahol ha- j sonlóképpen közösségi érdekek fogalmazódnak meg — j csákhogy az említettektől el- j térő formáiban. A növekvő népességszaporulat például j közösségi érdek, társadalmi j érdek. Azt azonban már ne- j héz állítani avagy elvárni, i hogy a »demográfiai apály elhárítása«1 vezérelje az egyes,j embert társas kapcsolataiban: Magyarul: az emberek nem azért házasodnak és nemze- i nek gyermekeket, hogy felI lesz az egyéni cselekvés motívumává. Tapasztalat, hogy ebből a szempontból keveset ér a felvilágosító-feMiívó szó: olyan társadalompolitikai (szociálpolitikai, elosztáspoli- tikai) eszközökre van szükség, amelyek valóságosan képesek az egyes ember mozgósítására, arra, hogy a kívánt cél irányába mutató tevékenység-indítékokat építsenek ki. Ez a kiragadott példa is mutatja: meg kell» tanulnunk, hogy a társadalmi céljaink és értékeink síkján . jelentkező közösségi érdeiceket hogyan, lehet közvetíteni az egyes ember felé, hogyan lehet az egyes ember igényeit, tapasztalatát, élményvilágát — mondhatnánk: egyéni érdekét — rákapcsolni a közösségi érdekek áramkörére.

Bonyolultabb a helyzet, ha átlépünk az össztársadalmi érdekek világába. Ezek az érdekek is nevezhetők közösséginek, am felépítésük, működési mechanizmusuk az említettektől jórészt eltérő sajátosságokat mutat. Vegyünk megint egy példát.

A

z életszínvonal, emelése társadalmunk egészének érdeke. Kivitelezése azonban alapvetően más képletet mutat, mint mondjuk a közbíztoínságban megtestesülő közösségi érdek megvalósítása. Az életszínvonal emelése például azt is jelenti, hogy íehérjedúsan táplálkozzunk. Ehhez húsra van szükség, viszont a húst elő kell állítani, tehat ösztönözni kell az- állattenyésztőket, emelni kell a felvásárlási árakat. Ehhez persze valahonnan el kell vonni a pénzt. Mármost mindazok, akik a társadalmi munkamegosztás olyan ágazataiban tevékenykednek, ahol nem állattenyésztéssel foglalkoznak,

megkérdezik: miért az én

zsebemből fedezik a húsprogramot? Miért a nekem szánt támogatások megvonásával juttatják magasabb keresethez a mezőgazdaságban dolgozókat, vagy azok egy részét?

Példánknál maradva látható tehát, hogy. az össztársadalmi érdek kivitelezése a beruházásnak és az elosztásnak, a ráfordításnak és a támogatásnak olyan rendszereit jelenti, ahol egy bizonyos társadalmi csoport szükségképpen előnyben részesül, míg mások ezeket a preferenciákat — legalábbis az adott időszakban — nem élvezik. Más út azonban nincs: a társadalom munkamegosztásának valamennyi ágazatában helyet foglalók kívánságait egyszer1 lentmandás keletkezik a tár- j sadalom egyes részei, területei között S e ponton lépünk , a politika porondjára.

A politika feladata, hogy a rendelkezésre álló munika- : erőt, s az anyagi és szellemi : erőforrásokat a termelési j szektor egyes ágazataiba ossz- j pontosítsa, hogy az ágazatokat átrendezze, hogy támogasson és edvonjon. Politikáink

— éppen az össztá r&adalrhi I érdek figyelembevételével — olyan döntéseket jelent, me- ( Ivek az egész társadalom ér- ;

! dekét a létező csoportok meg- j | határozott arányainak, érvé- i i nyesülésük feltételeinek ál- ! j landó változtatásával bizto- ! sírják. De ebből, következik az is, hogy az össztársadalmi érdeknek éppen ilyen, bizonyos 1 különös érdekek kiemelésén ;

■ keresztül történő mtegvalósí- 1 fása, a döntések indokoltságának széles körű és meggyőző társadalmi jóváhagyását igényli, a társadalmi demokratizmus növelését feltételezi.

El kell fogadnunk tehát, hogy az össztársadalmi érdek

— adott esetben — nem egynemű, itt és most mindenkire nézve előnyös: éppen ezért

'egyéni elsajátítása és követelése iránt nem lehet mindig azokat a követelményeket táj masztani, mint mondjuk á közösségi érdekek — fentebbi

— tartományában. El lehet és ! el is kell várni, hogy a körI nvezet szennyezésének elhárítását — a közösségi érdeket

— társadalmunk csoportjai és egyénei köznapi tevékenytsé! gükben is elősegítsék.

K

evesebb joggal »lehet, viszont megfogalmazni azt a követelményt, hogy az egyes ember a mun- | kapad mögött »a népgazdaság | egyensúlyára« függesztve sze- ! mét termeljen. Az utóbbinak a biztosítása elsősorban az önálló döntési jogkörrel rendelkező politikai és szakigaz- j gatási szervek feladata, melyhez a széles társadalmi tö- ' megek támogatását kell kivívni. Egyetértésük az ossz- I társadalmi érdek elfogadd- |

; sát jelenti — ami nem zárja ki, hogy egyes társadalmi csoportoknál ugyanaz az ossz- ■ társadalmi érdek eltérő keret- , feltételeket biztosít az egyéni tevékenység indítékainak ki- ; alakításában.

Papp Zsolt,

»r MSZMP KB Társadalom- i tudományi Intézetének

munkatársa i

,------/------------------------------------—

— Hány fizikai és ‘ há-ny

j szellemi dolgozó van a cukorgyári KISZ-esek között?

— Ötvenkettő, illetve tizenkettő.

erősítsék a népszaporulat növekedési rátáját, hanem azért, mert szerelmesek, vagy mert erre más, talán kevésbé rore és egyforma mértékben so- j. ha nem lehet figyelembe venni. Más szóval: léteznek olyan össztársadalminak nevezhető

— A vezetőségben?-A Három munkás és négy alkalmazott.

mantikus, de nem kevésbé

érdekeink, amelyek érvényeszemélyes okuk van.

sítése bizonyos csoportok érA demográfiai hullámvölgy elkerülése tehát közösségi érdek, ám ebben az- elvont, té- zisszerű formájában nem

dekeinek a megkülönbözte-' tett figyelembevétele útján történhet. Így természetszerűen feszültség, esetleg elMegkezdték

a gabona vegyszerezését

Ezekben a napokban kéz- [ RAU-Kombi permetező, mely- dódött a gabona vegyszerezése ' nek szórószélessége 10 méter, a ráksi Uj Élet Termélőszö- j ötvenkét holdas búzatáblára vetkezőiben. Képünkön: A I juttatja ki a növényvédő szert.

Arányok. Mi van mögöttük? A cukorgyári KISZ- vezetőség néhány * tagjával beszélgettünk, visszatekintve a vezetőségválasztó taggyűlésre, és kutatva azt is. hogyan tovább? Előrebocsátom-/ nem erőszakkal gyártott ellentét és annak ugyanolyan hamis feloldása, amiről a beszéd folyt. Egy valódi gond és ugyanakkor a százalékokat nem néző —.avagy mellőző — fiatalok közös munkája. Nem látványosság, nem az elméletek, a különböző nézetek hajmeresztő cirkuszi tótágasa. Elkötelezett vita, sohasem ellenségeskedés.

Bogdán Béla sportfelelős kezdett beszélni:

— Ha akarjuk, elmondhatjuk a vezetőségünkről — tehát többek közt rólam is —, hogy hurrá, de jó, a többség választotta. De ha valaki ott volj a taggyűlésen, az látta, hogy a választók lélekben valahol máshol jártak.

— Nem jó ez a vezetőség?

— Egy szóval se mondtam. Csak épp az furdalja az oldalamat. hogy az 52:12-ből hogyan lett 3:4? Persze ez most úgy hangzik, mint egy foci- meccs eredménye, de a szám- jatek mögött ott van a poliLehet- határidő előtt

Már hónapok óta működik

az új kaposvári kenyérgyár. A 'megyeszékhely lakói az itt készülő kenyér többségéről elismeréssel beszélnek. S ha ezt hallja Otolecz Árpád, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat fiatal építésvezetője, jóleső érzéssel gondol arra: ez az elismerés az általa irányított építésvezetőség dolgozóinak szól, akik fegyelmezett munkájukkal elősegítették, hogy a kaposvári kenyérgyár határidő előtt, s a tervezettnél kevesebb költséggel készült el.

Persze, az elismerés őt is megilleti. Ezt fejezte ki az is, hogy a gyár avatásakor dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az Élelmiszeripar kiváló dblgozó- ja kitüntetést nyújtotta át Otolecz Árpádnak.

— őszintén meglepődtem,

mert váratlanul ért. Jólesett az elismerés, arra gondoltam, hogy ez nemcsak nekem szól. Szól vállalatunknak, a kenyérgyár építkezésén dolgozó szocialista brigádoknak. Gondolok elsősorban Valkó Ferenc kőműves-, Vass Zoltán burkolóbrigádjára, s a többiekre, akik i így bizonyították, hogy milyen | lelkiismeretesen készültek 1

pártunk XI. kongresszusára, leiszabadulásunk 30. évfordu- i lójára.

Fiatal ember Otolecz Árpád, , mindössze tízesztendős építőipari tevékenység van mögötte. A Pécsi Építőipari Tech.nl- l kumot elvégezve előbb a So- ' mogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott, majd — követve édesapja példáját — a Somogy megyei Ta- í nácsi Magas- es Mélyépítő ; Vállalatnál állt munkába. A 11-es számú kaposvári építés- j vezetőséget irányítja.

!#- Mivel érdemelte ki ezt a kitüntetést, amellyel tudomásunk szerint egyedül rendel- kezíK a vallalatnal?

— Azzal, hogy a tervezett

24 helyett 22 hónap alatt el- » készültünk a gyárral, s az ere- j deti 16 millió forint helyett csak 14,5 millió forint lett az J építési Költség.

— Hogyan tudták ezt meg- ' valósítani?

— Elsősorban azzal, hogy a sütőipari vállalat a kenyérgyár építését saját maga irányította, s ezzel jelentős időmegtakarítás járt. A vállalat műszaI ki ellenőrei alaposan felké- j szültek feladatukra, »gyakran í tanácskoztunk velük a hiúnkéról, s ami nagyon fontos: szer- 1 ződésben állapodtunk meg arról, hogy menet közben is változtathatunk a terveken, ha az ésszerű, hasznos, idő- és pénzmegtakarítással, jár. Ilyen módosítást a kenyérgyárnál többször is végeztünk.

Két hónap, plusz 1,5 millió forint. Ez volt a jól előkészített.és végrehajtott munkának az eredménye. S ami ugyancsak az eredményekhez tartozik: a műszaki átadáskor kevesebb hibát kellett jegyzőkönyvben rögzíteni, mint más, hasonló értékű építkezéseknél.

Nem érdemtelenül vette át tehát Otolecz Árpád a kitüntetést. A munka jo megszervezése. irányítása elsősorban az ő érdeme volt. Ebben 'is kifejeződött az a felelősség, amelyet vállalatáért és a városért érzett és érez. Hiszen, mint a tanács társadalmi lakáselosztó bizottságának tagja jól tudja, milyen gondot okoz a város fejlődésében — vagy a lakások elosztásában —, ha egy építkezés elhúzódik.

— Van-e mód arra, hogy más építkezéseknél is hasonló eredményeket érhessenek el: rövidebb idő alatt, kevesebb költséggel és kifogástalan minőségben fejezzék be az építkezést — kérdeztük végül. — Igen, van. A jó előkészítés, együttműködés a beruházóval, a megfelelő üzem-' és munkaszervezés erre másutt is lehetőséget ad.

Szalai László

Arányok

tiika, és ezek a számok nem egészen jók..

Radios Mátyás ifjúmunkásfelelős folytatta:

— Sokan keresnek meg

gondjaikkal, ötleteikkel, mint vezetőségi tágot. Majd minden fiatal munkást ismerek, és mivel ott dolgozom közöttük, könnyen tudok segíteni. Ugyanezt egy másik vezetőségi tag, aki az irodában dolgozik, talán nem tudja megtenni. Ezért kevés, hogy hárman vagyunk.

Kováts Imre KISZ-titikár, mérnök:

— Csak kérdezek. Miért így választottak akkor? Ha ti ezt láttátok, miért nem szóltatok közbe? Lehet-e a megválasztottakra róni a választók hibáját, azaz ne mondjuk így, a választók ingadozását?

— Nem érted, amit mondok — válaszolt Bogdán Bé~ la. — Nem azzal van baj, hogy kit írtak föl a listára, hanem azzal, ahogyan íölír- ták. Láttam, amikor az egyik KISZ-tag megnézte a másik lapját: na, te mit írtál, azután lemásolta. Így jött létre az a furcsa helyzet, hogy egy hibás választáson jó vezetőséget választottunk. Jót, de én mindig azt nézem, hogy lehetett volna jobbat is. Nem arról beszélek, hogy pont te, vagy eéy másik ne legyen vezetőségi tag, de az eredménye mégis az, hogy valakinek ki kellene maradnia az »ad- minisztratívok« közül, és munkást tennék a helyére.

— A választás előtt, az előkészítésnél agitáltunk már — emlékszel, régebben is vezetőségi tag voltál —, hogy minél több munkásfiatal legyen a vállalati KlSZ-iiányítók között. Hogy mégis így választott a tagság, az a személyek iránti bizalom jele. Vagy ha rosszul választottak, akkor bizonyára bennük van a hiba. Hárman lettetek vezető« ségi tagok a fizikai dolgozók közül, és most azt fájlaljátok, hogy kevesen vagytok. Szerintem ez az állásfoglalás nem egészen jó, az érdekképviselet nem »állomány«, hanem meggyőződés kérdése. Egyébként így utólag könnyű okoskodni. Talán jó is, hogy »mindkét fél« más-más szemszögből nézi közös dolgainkat. Együtt kell dolgoznunk, most már ebben a választott összetételben. Ha ez hibás, 'hát együtt kell a politikai neveléssel elérnünk, hogy a fiatalok legközelebb másképp válasszanak. En sem vagyok fizikai dolgozó, de nem is hiszem, hogy közöttünk, ebben a vezetőségben a besorolás lenne az elsődleges.

! Alacsony tejhozamok

Sereghajtókká válhatunk...

A múlt héten országos ta- i nácskozáson hangzott el újó- I lag a megállapítás: a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcso- latus mezőgazdasági tennivalók között első helyen kell szerepelnie a tejtermelés fokozásának, hogy zavartalan legyen a lakosság ellátása. Nemrég mi is írtunk ennek a : feladatnak a fontosságáról, a I megyei tanács mezőgazdasági | íejlesztési albizottságának ál- I lásfoglalását idéztük ezzel kapcsolatban. Hogy /most is- : mél szólunk róla, azért te.sz- i szűk, mert újabb, a tavalyi ! eredményeket az előző évivel összevető adatok jutottak bir- j tokunkba Somogy néhány területéről.

A Kapos völgyében gazdálkodó húsz termelőszövetkezetben az egy tehénre jutó átlagos'évi tejhozam 1973-ban 2354, tavaly 2220 liter volt. A somogyi homokhát kilenc kö- | zös gazdaságában ez a szám j egy év alatt 1904 litertől 2065 literre emelkedett, a Zselic- ség hét- tsz-ében 1930 literről 1695 literre, a tabi dombvidé- I ken gazdálkodó kilenc tízben pedig 1677 literről 1498 literre csökkent...

.Minden bizonnyal a megye más részein sem sókkal jobb ' a helyzet, hiszen az átlag ott is 2088 literről 2016 literre I esett vissza. Megdöbbentő, hogy az előbbi példában em- j lített összesen negyvenöt termelőszövetkezet között hu- ; szonhárom gazdaságban kétezer liter alatt van az egy tehénre jutó tejtermelés átlaga, sőt hét tsz-ben még az 1600 litert sem éri el. Ehhez azonban mindjárt hozzá kell tenni, hogy ugyanitt találni 3000 litert megközelítő, sőt azt meghaladó átlagú tehenészeteket is.

Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy nem tör- » vényszerű — és a húshasznosítási iránynak nem föltétien velejárója — a szembetűnően alacspny tejtermelés. Minden- j esetre elgondolkodtatóak azok ! az adatok, melyek most már a Kaposvári Tejipari Vállalat j igazgatójának a megyei fejlesztési albizottságnak adott tájékoztatója után a szövetke- ; zetek szövetségeinek összege- I zéseiből is kitűnnek. Somogy szarvasmarha-tenyésztésének hagyományosan jó eredményei után nem válna dicsőségünkre, ha most , mi lennénk a sereghajtók az ország megyéi mögött.

H. F.

Így zárta le a vitát Kováts Imre:> És bár nem írtak alá szerződést, nem ratifikáltak semmit, még azt se mondanám, hogy akár szóban is megegyeztek — az elv mindenképpen az marad, hogy a vezetőségben is hasonló legyen az arány, minit a tagok között —, abban egyetértettek, hogy akármi van, közösen, egymást segítve kell dolgozniuk. Az »elégedetlenkedésnek« most nincs helye a vezetőségben. A cukorgyári fiatalok rovására menne. Majd a következő vezetőségválasztó gyűlés előkészítésénél újra előveszik ezt a kérA vita egy régebbi beszélgetésen »robbant« ki. A minap újra beszélgettem a cukorgyáriakkal. Elmondták, hogy a jelenlegi vezetőség és az 57 KISZ-tag közös munkájának köszönhetnek egy nagy eredményt. Az elmúlt két évben összesen nem mozdult meg annyi KISZ-es és szövetségen kívüli fiatal — legyen szó akár társadalmi munkáról, akár politikaij rendezvényről, oktatásról —,

mint 1975 első három hónapjában.

Luthár Péter

Somogyi Nép/af»| 3

N