Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-12 / 60. szám

Könyvek az évfordulóra A felszabadulásunk 30. év­fordulójának tiszteletére meg­jelenő könyvek bőséges vá­lasztékában minden olvasó megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő művet. A Szépirodalmi és a Magvető Kiadó közös vállalkozásaként indul a Harminc év — száz kötet sorozat, amelyben az elmúlt 30 év jelentős szép- irodalmi alkotásai jelennek meg újra, egységes kivitelben, egyforma kötésben. A Szép- irodalmi Kiadónál jelenik meg ebben az évben például Karinthy Ferenc Budapesti tavasz című műve, Szabó Pál Isten malmai című regénye, Illyés Gyula válogatott drá­mái, ülés Béla Honfoglalás című regénye két kötetben. Néhány példa a Magvető új­donságai közül: Darvas Jó­zsef Város az ingoványon, Déry Tibor Alvilági játékok, Nagy Lajos Pincenapló című kisregénye és Kassák Lajos Kis könyv haldoklásunk em­lékére című műve. Az Európa Kiadó pontosan április 4-re jelenteti meg a Magyar földön című könyvet, amely szovjet írók elbeszélé­seit tartalmazza Magyaror szág felszabadulásáról. Rinaldo harcba megy A szicíliai rablóvezér ta­nulságos története egy szalon­ban kezdődik és végződik, ro­mantikus szerelem szövi át, miközben a színfalak mögött dúl a harc. Garibaldi partra szállni készül, a Bourbon helytartók politizálnák, prak­tizálnak, ármánykodnák, s egy baronessz beleszédülve a távoli puskaropogás és a kö­zeli költészet harci zajába, csi­nos fejecskéjébe veszi, hogy »•eltéríti« Rinaldot. A banditá­ból forradalmárt csinál, a sze­génylegényekből pedig harcos alakulatot: »Olla-la, lalalala bumm! La-la-lááááá) Legyen szép az új hazánk, / Ti csak hallgassatok rám / Es az em­ber névre így váljatok méltó­vá!!! — énekli Angelika, aki a szalonbeli kékharisnyából amazon természetű Rinaldiná- vá léptette elő magát, mutat­ván, hogy a 19. század puska­poros levegőjében miképp ter­jedtek el a forradalom haza­fias eszméi mellett az emanci­páció nem kevésbé forradalmi spórái. Mindezeket belélegez­vén, a jólneveltséget levetette fodros ruháival együtt, s föl­vette a kihívóan feszes nadrá- j i got, az izgalmasan domborodó I férfiinget, s az ártatlan leány­zóból super-lady lett, harago­san protestáló és vígan futbal­lozó leányaink ősmamája. Kell ennél több egy zenés komédiához ? Mindezt önfeledten el kell játszani, sok humorral és tü­zes romantikával, arcra ültet­ve a szép »érzeményeket« és a harsány nevetést. Az előadás azonban megilletődött. Minden együtt van, de olyan mint az illedelmes pisztolylövés — le­tompított. Néha tör csak, elő az igazi, pattogó ritmusú, ön­feledt nevetésbe, vagy forró pillanatokba érkező játék. Ré­ti Erika szeme valóban *c.'sz;k- rázik időnként — ő a'akíija Angelikát —, Flóriá i Aulai pedig kellőképpen durva bri- ganti helyenként — ő Rinaldo. De nem is tudom pontosan; mi lehet az ok, röstellkedés vagy drukk? A romantikus zenés játék fő figurái — néha fátyolosak. Ennélfogva az előadás csupán hangulatos. A helyzetek jól kiépítettek, kitű­nő epizódszereplőket látunk — összességében igen dicsér­hetjük tehát Seregi László rendezését. Csak több ráme- nösséget várnánk. Nagyobb fe­Putriból a IlAROMSZAZHÜSZ EZER cigány. Megyényi népesség. Nem arctalan, rétegezetten tömeg. De egy részük még csak nem is hallotta a »ci­vilizáció« szót. Beilleszkedésük politikai, népgazdasági, köz- biztonsági, egészségügyi ér­dek. Megyénkben két év alatt 4,4-ről 4,6 százalékra emelke­dett a cigányok száma az összlakossághoz viszonyítva. A barcsi járásban a lakos­ságon belüli arányszámuk 7,7 százalék. 1974-ben itt 423 él- veszületés volt, melyből 173 •a cigány újszülött. Sokat­mondó számok. A cigánylakosság helyzeté­nek javítására tett intézkedé­seket tárgyalta meg a közel­múltban a megyei tanács ci­gányügyekkel foglalkozó al­bizottsága Balogh László munkaügyi osztályvezető be­számolója után az albizott­ságnak csaknem minden tag­ja elmondta véleményét a kérdésről. Sok építő javaslat hangzott eh Általános tapasztalat — ez derült ki —, hogy a 1 munka­helyek vezetői ma már nem zárkóznak el a cigány szár­mazásúak foglalkoztatása elől. Az állandó munkavi­szonyban állók nagy része becsületesen helytáll. Kár lenne azonban elhallgatni, hogy másik 1 részük csak a családi pótlék megszerzéséhez szükséges napokat dolgozza le. Az erőfeszítések ellenére sem történt lényeges válto­zás a nők munkába állását illetően. Nem könnyű a beépülés. A romungrók (magyar cigá­nyok) és a beások (teknővá- jók) asszimilálódnak leg­könnyebben. A vándorlók, a mutatványosok, a c ollárqk (abroszárusok) és a kolompá­rok beilleszkedése megy a legnehezebben. Legtöbbjük­ben erre még szándék sem ébredt. Elsősorban a munka­hellyel rendelkezők töreksze­nek arra, hogy kikerüljenek a telepekről, s a putriból fa­lusi házba költözzenek, vagy építkezzenek. Megyénkben az öt kunyhónál nagyobb tele­pek száma hatvannyolc. Ezekben 1059 család éh Újabb sokatmondó számok: az 1059 közül 616 családban van leg­alább egy személy, aki egy­éves folyamatos munkavi­szonnyal rendelkezik. Ezekből 416 család vállalná a kedvez­ményes hitel felvételét a te­lepről való elköltözés érdeké­ben. Sok szó esett a művelődés helyzetéről is. Pálmajorban és Homokpusztán cigányóvoda működik. Más helyeken azon­ban kevés előrelépés történt. Iskolai előkészítésben a ci­gány tanulók hatvan százalé­ka részesül. A tanulók jelen­tős része túl sokat hiányzik, s emiatt 353 gyerek maradt osztályozatlan. Nőtt viszont azoknak a száma, akik befe­jezik az általános iskolát. Idézünk a hozzászólásokból. Megfontolandó például az, he­lyes-e, ha a községi tanácsok jelentős részénél nem elnö­ki, titkári szinten foglalkoz­nak a cigánylakosság helyze­tével, panaszaival. Differen­ciálni kellene a segítésükre fordított összegeket is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni ugyanis, hogy Balaton-parti településen vagy a megye belsejében juttatják-e őket kölcsönnel épült lakóépület­hez. A pedagógusok közül töb­ben elmondták: nehéz felzár­kóztatni az olyan gyerekeket, akik úgy kerülnek iskolába, hogy nem beszélik a magyar nyelvet. Több előkészítő osz­tályra lenne szükség. Azokon a telepeken pedig, melyek elő­reláthatóan még tíz-tizenöt évig fennállnak, a községi ta­nácsoknak meg kell oldaniuk a higiénés gondokat. A be­számolóban is szerepelt — Csek József albizottsági elnök pedig nyomatékosan felhívta rá a figyelmet: — A putri­ból kiköltözök mögött rom­ba kell dönteni 'a kunyhót, ezer-kétezer forinttal »meg­váltva« az épületet. Mert — mint ezt sok példa bizo­nyítja —, ahol ezt nem te­szik, ott elfoglalják más ci­gánycsaládok az egészségtelen viskókat, s egyre nehezebbé válik a telepek felszámolása. Nagyon megszívlelendő volt Csek József egy másik ja­vaslata: az áfész-ek tömörít- sék szakcsoportba a növény­gyűjtőket, hogy így munkavi­szonyuk legyen. Éneikül ugyanis nem kaphatnak épí­tési, lakásvásárlási kölcsönt. E SOROK ÍRÓJA több ci­gánytelepet ismer belülről, és tudna jó példákat is sorolni tucatjával arra: hányán ta­lálták meg helyüket a falu- közösségekben. Éppen emiatt volt számára elgondolkodtató az, amire az egyik hozzászóló hívta fel a figyelmet: egy megyei. pályázatra — melynek témája a telepek megszünte­tésének kidolgozása volt — mindössze két pályamű érke­zett. A többi tanács talán nem gondolkodik felelősen erről a kérdésről? S egy másik észrevétel: a cigányügyekkel foglalkozó al- | bizottságban mindössze egy I cigány származású tag van. Nélkülük pedig nehéz lesz | előrelépni, róluk dönteni. 1 L. L. t jesugrást - a humorba, görcste- | lenebb feloldódást az izgalmat ígérő jelenetekben. Hiszen éppen ez az előadás a bizony­ság arra, hogy a könnyű, ze­nés játék nem valamiféle száműzetésre kijelölt területe a színiirodalomnak. Tessék csak nyugodtan táncolni, íel- hőtlénebbül nevetni, harsá­nyabban mókázni, és tüzeseb­ben szeretni — a félelmetes álszakmai prüdéria és ki tud­ja még kicsodák által ler*úott aknák így vesztik el élesnek vélt töltésüket. S ami robban: az a nevetés, a taps. Természetesen ehhez sokat kell tudni: játszani, énekelni, táncolni is. A Rinaldo har :ba megy című zenés játék- és a hozzá hasonló mai darabok nem igénylik már a nagyope­rettek énektudását, nem a ga­rantáltan tiszta tenor vagy szoprán a lényeg, hanem az, nogy a sodró, jó ritmusú meló­diát inkább érdekes hangon s érdekesen adják elő. Réti Eri­ka játékát, táncát, énekét el­sősorban azért dicsérjük, mert amikor rátalál a színpadon az igazi Angelikára, akkor nem­csak énekel, hanem játszik, s nemcsak táncol, hanem aln- kít. Flórián Antal rokonszen­ves Rinaldója akkor lett volna még igazibb, ha kevésbé ro­konszenves. Az előadás rablófiguráit megkedveltük. Hunyadkürti István kedvesen mókázó-kari- kírozó alakítása az egész szín­házi estén a legönfeledtebb, ő oldódik föl legjobban a játék­ban. S hasonlókért dicsér­hetjük a kormányzót, Csorba Istvánt. Ha nem tévédét, a Garibaldi hagymaevéséröi szó ló »históriai értekezést« 's ő írta, tanújelét adva annak, hogy néha egészen üdvös, ha a színész így is szerepébe »avatkozik«. A rablóugurák között nagy örömmel tapsoltuk meg a könnyen jó útra térő szicíliai brigantik: Papp Ist­ván és Komlós István nagy­szerű játékát. Tudóin, többet illenék szól­ni Modugno muzsikájáról és Viktor Máté »hangszerelésé­ről«. Kellemes, fülbemászó dallamvilág ez, nagy slágerek morzsái, amelyeket szívesen csipegetünk fel, s jól illettek a játékba. Dárdai Árpád ve­zényletével a zenekar — a forradalmi hangulathoz illető- en, az ütőhangszerek átütő fö­lényével — igényesen kísért, s ahol kellett, segítette az éne­keseket. Gáspár András dísz­letei közül a rablótábor érde­mel elismerést. Modern tüzér­ségi álcázásra emlékeztető sá­tortetőt vont Rinaldo emberei fölé, nehogy fölülről észreve- hetőek legyenek ... Tröszt Tibor r Átlátok a röntgenorvoson Lehet, hogy pert indít, mert nem járult hozzá e cikk meg­jelenéséhez. Azzal nyugtatom magam: nem olyan embernek ismerem, aki emiatt ügyvéd­hez szaladgál. Ehelyett inkább — bosszúból — ír egy cikket. Sőt, szervez egy sorozatot. Pedig mindig fogadkozik, hogy mostanában ne is szá­mítsunk a közreműködésére, egyelőre pihen, éppen elég volt ezt a legutóbbi sorozatot megszervezni. — Nem is tudjátok (már- \ mint a szerkesztők), hogy mi­lyen keserves dolog begyűj­teni az ígért cikkeket olyan emberektől, akik nem íráshoz szoktak, akiknek a kezében jobban áll a sebészkés, mint a toll. Ebből talán többen is kita­lálták, hogy aki nem pereske­dik e cikk miatt, az dr. Ilién Ilia megyei röntgenföorvos. A rossz nyelvek szerint ez csak a másodállása, az első az írá­sos egészségügyi ismeretter­jesztés. Ami persze csak tré­fa, hiszen szakterületének eredményeit, a megye rönt­genhálózatának fejlettségét az országos és a helyi irányitó szervek is elismerik. A való­ság az, hogy emellett vallal olyan feladatot, amelyben I gyümölcsöztetheti szervező­készségét, emberi kapcsola­ti tait, ismeretségét, öniróniával átszőtt derűjét, sajátos humo­rát. Szóval, csak hobbyként műveli az újságírást, a cikk­sorozatok szervezését, jól tud­va, hogy a helyes életmód ki­alakításának, a betegség ?.c megelőzésének egyik célsze­rű eszköze az írásos egész­ségügyi ismeretterjesztés. — Tudod milyen em.berek a kollégáim? — kérdezi és maga adja meg a választ: — Nagyon rendesek, csak nem szeretnek írni. De ha én egyszer rájuk szállók (cse­kélyke száztíz kilójával, és csak azért ennyivel, mert ön­megtartóztató életet él), ak­kor először kipréselem, belő­lük a vállalást, aztán azt, hogy meg is írják. Ha közele­dik a határidő, sűrűn cseng a telefonjuk, annyi bizonyos. Végső érvem az: — Ha te nem vagy’ hajlandó, majd én megírom. De mit szól az olva­sóközönség, ha röntgenszak­orvos létemre belekontárko- dom a te szakmádba? Szóval, nagy nehezen meg­születik a cikk. Aztán — mondjuk — kiderül, hogy túl hosszúra sikerült. Diplomati­kus megbeszélés a szerzővel. A válasz: alább nem adom! Legföljebb vágjátok öt rész­re. De tegyük fel, a terjedelem megfelel. Világos, tiszta írás. Mármint nekem. Idem úgy az olvasószerkesztőnek, aki szép udvariasan fölhív, hogy tu­lajdonképpen igen értékes cikk, minden rendben, de itt egy kifejezés... Aztán el­mond vagy húszat. Végül is e konzíliumból már az olvasó számára is érthető, jó írás ke­rekedik, legföljebb a szerzők méltatlankodnak, hogy vala­mi tévedés van az aláírás kö­rül, mert ezt a cikket nem ök írták. Most is nekem kell ma­gyarázkodnom, hogy a fino­mítással csak használtunk a cikknek. Hát szükségem van nekem ilyesmire? Ezért indít­sunk újabb sorozatot? Meg egyébként is: mit mondogas­sák az emberek, hogy nem tudok megélni a fizetésemből meg a szőlőhegy hasznából? Tehát egyelőre nem alkotok. Ne is várjátok cikket tőlem mostanában! így nyilatkozott az uszodá­ban. a harmad'k medence- hossz utáni szusszantás koz ben. A termálban azían — ha pontosan eltalálták a ríz hőmérsékletét, ami mindig jo gondolatokra serkenti — azt mondja: — Mit szólnál ehhez a té­mához? Megérne egy soroza­tot, nem? És minden kezdődik elöl­ről, a somogyi olvasók örö­mére. P. L. Felsőoktatásunk négy éve • ■■ • ( Főiskolai rangot kapott a kaposvári felsőfokú mezőgaz- t dasági technikum. Az új felsőoktatási intézményben a modern mezőgazdaság korszerű berendczyspivel ismerked­nek a hallgatók. Üj részleggel bővül a mezőgazdasági főiskola. A Kaposvári Tanítóképző Intézetben a tévélánc a tanító- jelöltek jó felkészülését segíti. A gyakorlóórákat innen kísérhetik figyelemmel. Szeptembertől főiskolává lép elő a tanítóképző is. A kö­zelmúltban új kollégium épült, a hallgatók kényelmes, otthonos^ környezetben pihenhetnek és készülhetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents