Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-12 / 60. szám
Magyarország — ma Kiállítások külföldön A külföldön tevékenykedő | magyar' kulturális intézetek [ színes és változatos programmal emlékeznek meg hazánk | felszabadulásának 30. évíordu- j lójáról, ismertetik meg hatá- ‘ rainkon túl a magyar művé- ] szetek fejlődését — nyilatkoz- ] táik az MTI munkatársának a j Kulturális Kapcsolatok laté- j zetének illetékesei. A berlini Magyar Intézebten április 2- án Magyarország — ma címmel fotódokumentációs kiállítást avatnak. Április 21-én A magyar műszeripar 30 éve címmel a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a Techno- impex közös szervezésében nyílik bemutató. A Berlinben és Magdeburg- ban nagy sikerrel szerepelt népművészeti kiállítást a hónap végéig a bolgár főváros laikói láthatják. Májusban fogadja az érdeklődőket a Hungexpo és a Metrimpex külkereskedelmi vállalatok bemutatóját. Júniusban Fejér Csaba festőművész alkotásai kerülnek a kiáliítóterembe. A bécsi Collegium Hungari- cumban áprilisban gazdag válogatás mutatja be fényképek segítségével hazánk mindennapjait. Májustól az intézmény a bécsi népfőiskolával közösen magyar grafikai és kisplasztikái kiállítást rendez Bécsben, valamint néhány vidéki városban. A római Magyar Akadémián áprilisban ugyancsak Magyarország mai életét tükröző fotódokumentációs kiállítás lesz, májusban pedig hazánk építészetéről készült fotódokumentációs bemutatót láthatják az olasz főváros lakosai. A párizsi Magyar Intézet a France— Hongrie Társaság szervezésében Brestben magyar hetet szervez. i Küldött lesz a kongresszuson „Érzem a felelősséget” Az általános iskolában nem tartozott a jó tanulók közé, így különösebben senkit sem lepett meg, hogy a nyolcadik osztály után a szülői házban maradt. Három évig volt otthon, azután döntötte a füredi városrészben élő több társával együtt bejár dolgozni a megyeszékhelyre. — Ennyi időre volt szükségem, hogy rájöjjek — nem bírom. egyedül, s hogy hallani se akarok az olyan gondtalan életről, melynek középpontjában a háztartás áll. A faluban eljártam a KISZ-be, vállaltam a tennivalókból, ennél azonban sokkal több kellett. Igazi munkahely, valódi közösség, amely hasznos feladatokkal bízhat meg. A Vas- és Fémipari Vállalatnál keresett munkát, betanított munkás lett. Mindennap ugyanaz a munka, nem változó szerszámok, állandó mozdulatok. Azt mondja, csak a kívülálló tekintheti ezt unalmasnak. Az ő gondolatai akörül forogtak, hogyan lehetne egy fiatalokból álló, olyan közösséget életre hívni, amelyről odahaza álmodott... Törekvésére fölfigyeltek, az ifjúsági mozgalom munkával bízta meg, s nem csalódott. Hamarosan megismerte a gyár, s a népszerűsége egyre fokozódott. — Lehet, hogy így van, én csak annyit éreztem, hogy rám figyelnek. Jó előre kiterveltem, kitől mit várok, s hogyan kérek. A KISZ igen sok feladatot jelölt ki mindannyiunknak, könnyen el lehetett volna veszni a tennivalók sokaságában. Én igyekeztem a közösség és a magam figyelmét az egyénre összpontosítani. Ha úgy jobban tetszik: először az embert néztem, minden más utána következett. Jó úton járhatott, 'mert a megbecsülést akkor, is kiérdemelte, amikor munkahelyét már az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárár.ak hívták, ö lett a KISZ-csúcs- titkár, s 1971-ben párttag lett. — A párt azzal bízott meg, folytassam a munkát az ifjúsági mozgalomban. Sokan kérdezték, mi hát a minőségi változás azzal, hogy párttag lettem? Vajon nem ugyanazt, nem ugyanúgy végzem el? Az a válaszom: nem. A pártfeladat teljesítése közben, nem lehet szó az elfásulásról, kedvetlenségről, kisebb-nagyobb pihenőkről. A párttag KISZ- vezető nem fordulhat vissza félútról, nem törheti le a sikertelenség. Szolgálatot teljesít. Ekkor jött rá, tekintélyét, őszinte emberi kapcsolatait csak akkor őrizheti meg, ha a gyári munkájával is példát mutat. Hozzáértésével, szorgalmával kellett megválaszolnia azoknak, akik ki- mondva-kimondatlanul megvádolták, hogy társadalmi munkáját a gyári teendők rovására látja el. A felelet olyannyira sikerült, hogy a múlt nyár óta csoportvezető, huszonhárom ember munkájáért tartozik felelősséggel. S nem feledkezhet meg a tanulásról sem, hiszen munkaidő után a közgazdasági szak- középiskola második osztálya várja. — Egj’szerre »szakadt rám« az öröm. Azzal kezdődött, hogy részt vehettem a kaposvári városi küldöttértekezleten, majd beválasztottak a kaposvári városi pártbizottságba, s a párt-vb tagja lettem, Ott ültem a megyei pártértekezlet küldötteinek sorában is, akiknek a bizalmából küldöttként részt veszek majd a XI. kongresz- :zuson. Amikor Miklós Évától azt kérdezem, a hetek alatt többször is megnyilvánuló bizalom milyen sürgős feladatokat parancsol a számára, keresi a szavakat. Azt mondja, még csupán barátkozik a gondoláttal, hogy városi párt- vb tag és kongresszusi küldött. — Érzem a felelősséget, amelynek súlya rám nehezedik. Tudom, annak kell maradnom, aki eddig voltam — ezzel talán nem is lesz gondom. A véleményemet semmiről sem hallgatom el, s bízom benne, valóra válthatom az elhatározásomat: lelkiismeretes munkát végzek. Meglehet, túlontúl egyszerűnek látszik a megfogalmazás, amelynek tartalmát azonban a megoldott feladatok jelentik. Pintér Dezső Minden sikerünk forrása a felszabadulás Bök nézője volt a munkásmozgalmi és helytörténeti kiadványokat bemutató kiállításnak. (Folytatás az 1. oldalról) get nyújtana. Csele József, a Kaposvári Járási Hivatal vezetője, a termelőszövetkezeti rendszerünknél idősebb, hanem az első magyar proletárdiktatúra előtt született, s I legalább háromnegyedük volt | egyéni gazda. parasztság gondolkodásának néhány jellemző vonásáról beszélt, jól kiegészítve az előző előadást. Két kérdőíves szociológiai fölmérés alapján kiemelte: a somogyi parasztságnak a termelőszövetkezethez való viszonyában bekövetkezett Változások jelentősek. Értéküket akkor becsülhetjük igazán,' ha tudjuk, hogy a tagság majd kétharmada nemcsak szocialista Honfi István, a megyei pártbizottság titkára a kulturális forradalom néhány kérdésének megvalósulását elemezte. A felszabadulás megnyitotta a művelődés szélesebb körű lehetőségét egész népünk számára. Megkezdődhetett a szellemi elmaradottság felszámolása Somogybán is. Üj óvodák, iskolák épültek, tantermek százai létesültek — s ma sincs elegendő! —, kialakult a közművelődési intézmények szervezett, széles körű hálózata, noha még többre, jobbra lenne szükség. Az eredmények ellenére még sok a gond, bizonyos területen elmaradás tapasztalható az országoshoz képest. A művelődés egyenlősége nagymértékben érvényre jutott, de még sok emberhez nem jut el elegendő kultúra. A művelődés összehangoltabb ráhatásával kell Hozzásegítenünk őket igényeik növeléséhez; műveltségük emeléséhez. Varga Teréz, az Oktatási Igazgatóság tanára, a helytörténet kutatás eredményeiről és felhasználásukról tartott előadást. Azt sürgette, hogy hangolják össze a kutatómunkát a megyében. Az emlékülés dr. Nagy Lajos zárszavával fejeződött be. Az elhangzottak értékelésére lapunkban visszatérünk. L. G. Eredményes évet zárt a tabi Campingcikk Vállalat (Tudósitónktól.) A tabi Campingcikk Vállalat termelési tanácskozásán Szilvási József igazgató beszámolójában ismertette az 1974-es gazdasági év eredményeit és hiányosságait. Jelentősen növekedett a vállalat éves termelési értéke, a tervezett 100 millió forint helyett 110 millió forintot érteik el. A nyereség is felülmúlta az eddigieket: több mint 14 millió forintot tesz ki. A jelentős nyereségnövekedés a technológiai fejlesztésből, a kéttűs gépek beállításából, az időbéres munkák arányának csökkentéséből és a gyártási folyamatok megváltoztatásából adódik. . A folyamatos termelést akadályozta az anyagellátás, a rendelések tervszerűtlensége. A; vállalat 250 dolgozója kő- j zött 198 a fizikai munkás. A dolgozók átlagteljesítménye 1Q2,5 százalék volt, s ez meghaladta a tervezett szintet. Jelentősen emelkedett az exportra gyártott sátrak száma, de minőségi kifogások is felmerültek egyes gyártmányokkal kapcsolatban. Ezeken a hiányosságokon csak jobb munkaszervezéssel és a technológiai fegyelem betartásával tudnak változtatni. A dolgozók átlagkeresete 1967-hez viszonyítva 40 százalékkal emelkedett. Az 1974-es átlagkereset 24 801 forint volt. Jelentősen emelkedett az újítások száma. A vállalat gazdasági vezetősége takarékossági tervet dolgozott ki, s ennek betartását ellenőrizte. A vállalat eredményeinek elérésében’ a tömegszervezetek munkájának nagy szerepe volt. A kongresszusi munkaverseny első szakaszában a 'vállalt 5 százalékos többlettermelést 10,4 százalékra teljesítették. Ez 6 millió forintot jelentett. Az idei feladatok nagyok i — mondta az igazgató. — A I bővítéshez szükséges minimá- I lis létszámnövekedéssel 130 millió forintos értékű terméket és 17 965 millió forint nyereséget kell elérni, hogy gazdaságos legyen a tervezett beruházásuk. Az új üzemrészt várhatóan 1975 decemberében adják át; ezután megváltozik a termelés profilja, átszervezik a gyártási folyamatot. A versenybizottság értékelése alapján a múlt évi teljesítményt figyelembe véve három brigád — a Tyereskova, a November 7. és a Kossuth — I érte el a szocialista címet. Nyílott kapukon A z előkészítés lassan befejeződik: bár csak napok választanak el bennünket hazánk nagy eseményétől. Az emberek véleménye — nem véletlenül állítom, hogy valamennyiünké — eljutott a legmagasabb fórumokig. Azéit, hogy éljenek azokkal, s rajzoljanak biztató távlatokat, amelyek eléréséért ezután is meggyőződéssel, igaz szívvel járhatjuk tovább az utat. Ügy gondolom: érdemes elidőzni a cím képletes megállapítása mellett. Beszélnünk kell a nyitott kapukról, hiszen ezeknek köszönhető a tettek vállalása, a politika igenlése, a valós ág ismeret, a közhangulat. A zárt kapuk — valaha sokszor megtorpantunk előttük — kedvetlen, borúlátó és bizalmatlan emberek sokaságát késztették visszahúzódásra. A nyitott kapuk előtt és a kapukon belül azonban érezzük, hogy szükség van ránk. Derűsen nézünk előre; vágyaink, véleményünk nemcsak a mieink. Azt tapasztaltam: minden ember szerpt betekinteni a nyitott kapun, s mert kedve van hozzá, belép rajta, magáénak érzi az udvart, a kertet, a házat; magáénak érzi az egész szülőhazát. A betekintés vágya ma már nem egyszerű kíváncsiság. A nyitott kapu várakozást kelt. Mit várnak az emberek a XI. kongresszustól? Azt, hogy valóságunkat elemezze; hogy értékelje a munkások és a parasztok, a társadalom minden rétegének erőfeszítését és eredményeit; azt, hogy magabiztosan tárja föl a fejlődés gátjait s azt, hogy reális döntésekkel mutasson utat, elérhető célokat a következő évekre is. Kérdezhetnék: honnan tudom? A taggyűlések és a vezetősegválasz- tások, a pártértekezletek légköréből és mondanivalójából, az egyének és a kisebb, nagyobb közösségek hangulatából, várakozásteli érdeklődéséből. És mindezeken kívül a politikai tapasztalatok megyei és országos összegezéséből, amellyel sem idehaza, sem a fővárosban nem késlekedtek a legilletékesebbek. Ügy érzem: a párt most is, mint már sok esztendeje, vezetni tanított azzal, hogy időben és kertelés nélkül, vitára és önvizsgálatra késztetve nyilvánosságra hozta a kongresz- szus előzetes dokumentumait. Ha nyitott kapukról, azaz nyílt politikáról beszélünk, akkor ez az egyik legszembetűnőbb bizonyíték. Valahogy így kellene ,■ előkészíteni a döntést a gyárakban, a termelőszövetkezetekben, a ktsz-ben, az iskolában és minden munkahelyen. Meghallgatni, megismerni az emberek véleményét, és felhasználni azokat a végleges döntés kialakításához. Azt mondhatom tehát: módszerével is tanít a párt. Miért teszi? Mert tanulni akar, és újból-tanult a tömegektől. Mert ahogy nincs csalhatatlan ember, úgy tévedhetetlen szervezet, testület sem létezik,- csupán a döntések hibalehetősége kisebb. A kommunisták szerte az országban — mindannyian meggyőződhettek erről — nemcsak kérik, hanem elvárják a társadalom állandó ellenőrzését, s adnak a szavára, hiszen értük tevékenykednek, megszívlelik észrevételeiket. » Az általános — tehát valósághű — megállapításokat jól ismerik. A kongresszust megelőző politikai pezsgés, a nagy országos eszmecsere újra bebizonyította: az emberek elismerik, követik és támogatják ezt a kipróbált politikát; hangulatuk, közérzetük jó; értékelik eredményeinket, és néha kissé türelmetlenül lázadnak a hibák ellen, miközben megállapítják: csak le ne térjünk az útról; csak ilyen alkotó, kiegyensúlyozott légkörben élhessünk tovább, s gyarapodjunk nemzeti és egyéni értékekben, tudásban, műveltségben. Miért jó a légkör? Miért érzik jól magukat az emberek? Legegyszerűbben úgy lehet válaszolni rá: azért, mert az igazat mondjuk, nemcsak a valódit. H a visszaemlékeznek a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitáira, azok sajtóvisszhangjára, nem találkozhattak olyan megjegyzéssel, hogy ez vagy az a megállapítás nem felel meg a valóságnak. És mégis tudták tökéletesíteni. Mennyi okos észrevétel! Mennyi javaslat, íe- lelősségérzettő.l áthatott jó tanács! Hadd mondjam el-, hogy a Központi Bizottsághoz 2500 észrevétel érkezett, melyben az irányelvek tökéletesítését, egy-egy részkérdés pontosabb megfogalmazását kérték. A sok száz javaslat közül csak egyet említek, rendkívül sokatmondó. A párt sohasem kérte azt, hogy feledkezzünk meg a szocialista demokrácia bármelyik eleméről. Csupán hangsúlyozta, hogy elsősorban az üzemi demokrácia kibontakoztatására, feltételeinek megteremtésére fordítsunk nagyobb figyelmet. Mindenki értette, elfogadta ezt. És mégis. Sorra érkeztek af javaslatok: Ne üzemi, hanem munkahelyi demokráciáról beszéljünk. Ez szélesebb fogalom, még nagyobb tömegekre érvényes követelmény. Mit látok ebben? Egy távlati cél közelítését, meg azt, hogy az emberek más munkahelyeken is példának tekintik a munkásosztályt.. Szándékukkal, tetteikkel is közelíteni akarnak hozzá. Szeretnék megmutatni, hogy ők is jól -tudnak élni a demokrácia lehetőségével. Mi ez, ha nem a politika sikere? A nyitott kapukon vélemények áramlanak át. Gondoljanak csak arra, hogy a Központi Bizottság a múlt év decemberében milyen őszintén tárta föl a népgazdaság helyzetét. Sikereink mellett nyíltan beszélt a gazdasági élet egyensúlyának nehézségeiről, a világgazdasági helyzet, az energiaválság következményeiről. Az emberek tisztelték az egyenes beszédet, megértették, hogy miről van szó; s bár senki sem ujjongott, de megértéssel fogadta az intézkedéseket is. Igaz, akadt néhány meggondolatlan »tanácsadó«, aki bezárta volna a kapukat a nyugati kereskedelem előtt. Csakhogy nyersanyagra, műszerekre, gépekre ezután is szükségünk lesz. S nem adjuk föl az elvi alapokon nyugvó békés egymás mellett élés politikáját sem. Nehéz helyzet alakult ki, ez sem volt titok az ország lakossága előtt. Mint ahogy az sem, hogy nagy erőfeszítések árán. de talált kiutat a párt. az államvezetés. Olvashatták és hallhatták a rádióban, hogy legfőbb céljaink: a gazdaság fejlesztése, a lakásépítés, az életszínvonal növelése nem szenved csorbát; a következő ötéves terv alapjait Szerződések biztosítják. S hogy mégis többet beszélünk a belső tartalékok feltárásáról és takarékosságra szólítunk föl? Hogy nemzetközi kapcsolatainkban az eddiginél is jobban építünk a szocialista országokkal való együttműködésre? Hogy jobb üzemszervezésre, fegyelmezettebb munkára hívjuk föl a figyelmet? Az a meggyőződésem: ha nem lenne energiaválság, ha változatlanok lennének a világpiaci árak, s ha nyersanyagban, természeti kincsekben gazdag ország lennénk, akkor is jobban, fegyelmezettebben kellene dolgoznunk, mint eddig. E megállapítás létjogosultságáról egyébként bárki meggyőződhet a saját munkahelyén A somogyi kommunisták a politika folytatására szavaztak. Szeretik a nyitott kaput, a nyílt, őszinte politikát. A munkahelyi állapotokkal azonban nem mindenütt elégedettek; a rend, a fegyelem megszilárdításáért szálltak síkra. Egyszerűen azért, mert tudják: a politika helyeslése önmagában kevés. Értékelhetően csak az szavazhat mellette, aki maga is mindent elkövet megvalósulásáért. Á sok gond ellenére egyre több fiatal házas és nagy család lel nyílt kapukra az új házak rengetegében; egyre több a kisgyermek az óvodákban és a bölcsődékben. Mind több munkás halad át úgy a gyárkapun, hogy hangja nemcsak az esztergapadig ér el; s egyre nyílnak a kapuk a közélet különböző fórumain. Egy dolgunk lehet csupán: felelősséggel, tettrekészséggel belépni e kapukon, s magunkénak érezni az udvart, a kertet, a házat, az egész szülőhazát. . Jávori Béla
