Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
Beszédes adatok ezek. S jóllehet egr gazdaságra vonatkoznak, kifejezik a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben meglevő lehetőségeket: a korszerű termesztési eljárások alkalmazása mind nagyobb eredmények elérésére teszi képessé az üzemet. Így vált elérhetővé egyébként, hogy a termelőszövetkezetek például 1970-ben 517,9, 1973-ban pedig 740,4 millió forint árbevételre tettek szert a siófoki járásban, ugyanakkor az állami gazdaságok árbevétele 307,9 millióról 384,2 millióra emelkedett. Közrejátszott ebben természetesen — Valter Imre tsz-elnök is említette — az a tényező is, hogy ez idő szerint 190 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a járás termelőszövetkezeteiben, vagyis jól kamatozik az a bizonyos »szellemi erő« a mindennapi munkában. A tárgyi és személyi erő együttesen vezethetett — egyebek között oda —, hogy az állami gazdasági dolgozók havi átlagkeresete az 1970. évi 2043 forintról 1973- ban 2301 forintra nőtt ; hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben a siófoki járás területén a kenyérgabona hektáronkénti átlagtermése az 1970. évi 18,4 mázsa helyett tavaly 38,2 mázsa, a kukoricáé 32,5 mázsa helyett 41,7 mázsa, a burgonyáé 114,6 mázsa helyett 134 mázsa lehetett... A Siófoki Járási Pártbizottságnak a X. pártkongresszus óta végzett munkáról és a további feladatokról szóló, a február 15-i járási pártértekezlet elé tárt beszámolóját idézte Balassa Béla, a járási pártbizottság első titkára, amikor az utóbbi időben végbement cejlödésről érdeklődtünk. — Az elmúlt négy évben a termelőszövetkezetekben dolgozó fiataloknak már ugyanolyan munkahely a gazdaság, mint az ipari üzem. Javult a parasztság élet- és munkakörülménye, gyors ütemű fejlődés ment végbe a falvakban. Javultak az egészségügyi, szociális, kommunális viszonyok; öt új rendelőintézet épült, bővült az orvosi körzetek száma, nőtt a családiház-építési kedv. Nyolc községben már vízvezeték-hálózatról történik az ivó- vízszolgáltatás, s ez azt jelenti, hogy a járás lakosságának mintegy egyötöde már ebből az ellátásból részesül. Megoldásra vár néhány helyen — így Andocson, Balatonszdba- diban, Balatonendréden, Kőröshegyen — a vízellátás. Több községben most építik vagy bővítik a csatornahálózatot. Sok más között ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztunk beszámolónkban, melyet a február 15-i járási pártértekezlet elé terjesztettünk. A községi tanácsok a X. pártkongresszus óta sokat tettek a települések fejlesztése érdekében, s maga a lakosság is összefogott egy-egy közhasznú létesítmény megvalósításában. A Tab környéki falvakban éppen úgy, mint a Balaton mentiekben, számos új üzlet és megannyi lakóház épült, nem egy helyen egész utcasor »nőtt ki a földből«. Tanúsítja ez egyrészt a személyi jövedelmek, másrészt az igények növekedését. A lakossági ellátás mellett ezen a területen figyelembe kell venni azt az idegenforgalmi igényt is, amely nőttön nő, s amelynek a kielégítését ugyancsak meg kell oldani. 1970-ben 34 ezer, 1973- ban már 41 ezer belföldi vendég, ugyanakkor 46—66 ezer külföldi fordult meg a já- • rásban.,. ■*. Kata! Fcrencéket Törökkoppányban találta a felszabadulás. Sokat fejlődött egy-egy település a felszabadulás óta. A zamárdi községi tanácson akadtunk rá egy nagyon régi fényképre: 1910-ben készült, a vasútállomást és környékét ábrázolja. Az »indóház« mögött a kopár Balatonpart, fák és nyaralók nélkül. Egy épület látható mindössze az állomáson kívül, rendeltetését ma már nehéz volna megállapítani. Fotóriporterünk nagyjából ugyanarról a helyről készítette most a fölvételét, mint egykori elődje, s a különbség bizony nagy: hatvanöt év alatt ennyit fejlődött csupán ez a kis darabja a Balaton-partnak. Szűkebb időt, a felszabadulás óta eltelt három évtizedet tekintettük át egy másik köz- igazgatási területen, a Balatonlellei Községi Tanácson, Szántó János vb-titkárral. — Sok minden épült-készült Leltén az elmúlt harminc évben, s ennek majdnem a felénél magam is jelen voltam, ugyanis tizenkét éve vagyok a végrehajtó bizottság titkára. Egyes beruházásoknál közrejátszott a különböző termelőegységek megalakulása, mint amilyen a vegyesipari ktsz, illetőleg a mezőgazdasági tsz; az előbbi 1951-ben, az utóbbi 1959-ben alakúit. Harminc év alatt 560 lakás, 310 különálló nyaraló, és tucatnyi épületben összesen 1364 társasnyaraló épült Lei- lén ... Ez idő alatt nyolc tanteremmel bővült az általános iskola, 15 nevelővel gyarapodott a mtestület, két iskolai napközis csoport ala- ult. Az óvodai férőhelyek száma kilencvensei bővült, hattal nőtt az óvónők száma. Háromszáz személyt befogadó kultúrház épült; 5400 kötetes könyvtáruk is van, s új könyvtár épült. Az orvosi ellátási kör egy körzettel bővült, egy-egy gyermekorvost, flletre fc£r>rvost kapott a község. Vízvezetékhálózat 28, jarda 32, makadámút 10, portalanított út 13, villanyhálózat 38 kilométeren épült, közvilágítással kapcsolatos építés és korszerűsítés 38 kilométeren történt. A község lakossága és az idegenforgalom szempontjából fontos beruházás volt az elmúlt harminc évben a központi strand és két szabadstrand, továbbá orvosi rendelő, egészségügyi tanácsadó helyiség es az öregek napközi otthonának kialakítása. Az utóbbi létesítményben 23 idős ember kapott helyet. Nehéz számba venni, mi mindennel gyarapodott csupán egyetlen település a siófoki járásban — ebben az esetben Balatonlelle — három évtized alatt, a felszabadulást követő időszakban. A vb-titkár is csak a nagyobb jelentőségűeket sorolja. Itt és a hasonló jellegű településeken is szóba jött mint fontos szempont: az idegenforgalom, az üdülési és üdültetési rendeltetés. Lellén például a szezon idején szombatonként és vasárnaponként húsz-huszonkét ezer ember is megfordul, csupán a vállalati és SZOT-üdülőkben mintegy hatezren üdülnek (három SZOT-üdülő télen- nyáron üzemel), és sz'óltunk' róla, mennyi magán- és társasnyaraló épült harminc év alatt. .. Említettük, hogy Blatonlellén 1951 végén vegyesipari ktsz alakult. Ugyanitt tizennyolc évvel később, 1969-ben híradástechnikai szövetkezet jött létre. A tabi, balatonboglári, karádi ipartelepítés koncentráltan valósult meg a járásban. A közelmúltban tartott járási pártértekezlet egyértelműen megállapította: emelkedett az iparban foglalkoztatottak száma. Az előző pártértekezlet óta növekedett a munkások száma — 1970-ben 3700, 1974-ben 4300 —, s a járás jelentősebb ipari üzemeinek termelési értéke az 1970. évi 385,7 millióI ról 1973-ban már 608,8 millióra nőtt. Miután fölépült például Karádon a Május 1. Ruhagyár új üzemépülete, létszámbővítésre nyílt lehetőség, és arra, hogy a munkásnők korszerűbb körülmények között dolgozzanak. És még valamire módot adott a karádi üzem: arra, hogy a helyi termelőszövetkezet karádi és andocsi nőtagjainak télen át foglalkoztatási lehetőséget nyújtson. Az egyesült közös gazdaság zárszámadó közgyűlésén elismeréssel szólt erről és a tsz meg a ruhagyár közötti jó kapcsolatról Nagy Gézáné, a nőbizottság elnöke: — December 1-től április végéig harminc nő vállalhatott munkát a mostani télen a ruhagyárban. Ez foglalkoztatási gondunkon enyhített ebben az időszakban, és keresethez juttatta azokat a lányokat, asszonyokat, akiknek télen át nem tudott munkát adni a tsz és otthon sincs annyi elfoglaltságuk, ami az egész napjukat lekötné; Persze, tavasszal visszavárjuk mindannyiukat a földekre — mondta a termelőszövetkezet nőbizottságának titkára. Az egyik dolgozó, Karsai Józsefné így beszélt erről: — Én is a ruhagyárban dolgozom április végéig. Amikor fölvettek, 1150 forintot fizettek egy hónapra, januárban viszont már 1330 forintot kerestem. Két műszakban dolgozunk, a gyár autóbusza szállít bennünket Andocsról Karádra, és vissza ... Tudtam én varrni azelőtt is, most viszont villanygépet kaptam, és a papír — mert azzal tanultuk a varrást — eleinte majdnem Ácsáig szaladt, úgy ráléptünk a pedálra ... Aztán belejöttem. Sokan beletanultak az ipari munkába a siófoki járásban olyanok, akik előtte a mezőgazdasági munkához meg a háztartási tennivalókhoz voltak szokva. Ha a Tab környéki — szemre nagyon szép, de életkörülmények tekintetében sokáig mostoha — dombhajlatokat nézzük: az egykori, a télvíz idején alig járható földutakat szilárd burkolatú utak váltották fel, azon viszi a busz az embereket Tabra, az ipari üzemekbe. Lulla, Tengőd, Sér- sekszőlős, Kára — csak néhány község azok A Zamárdi vasútállomás ma. közül a települések közül, amelyek igazából csak a felszabadulás után tekinthettek ki a nagyvilágba. S ha ezekben a falvakban járunk, látjuk: a boltok, a lakóépületek megszépültek, s akárcsak a járás Balaton-parti részén, új arcot öltöttek az utcák. Az ellátást alapvetően a fogyasztási szövetkezetek kiterjedt bolthálózata biztosítja a járás falvaiban. Több ABC-áruház segíti a a lakossági igények kielégítését (a járás lélek- száma a múlt évben megközelítette a 63 ezret), a keresőképes lakosságnak 1970-ben 8,8, 1974-ben pedig 10 százaléka dolgozott a kereskedelemben: számuk ez idő alatt 2300-ról 2800-ra nőtt. A járás boltjainak és vendéglátóhelyeinek forgalma — egy lakosra vetítve — 1970-ben 10 ezer, 1971-ben 10 740, 1972-ben 11556, 1973-ban 14138 forint volt. A kereskedelmi hálózat bővülése, az áruellátás javulása, a vásárlói kedv és lehetőség növelése, a jövedelmek emelése ■— mindez kifejeződik az iménti számokban. Valter Imre. Az egészségügyi ellátás ugyancsak mérföí- des léptekkel haladt előre a felszabadulást közvetlenül követő időszakhoz képest, különösen pedig a háború előtti állapotokhoz viszonyítva. 1973-ban már 28 körzeti orvos, 26 körzeti védőnő, illetve 25 betegápoló dolgozott a járásban; százzal kevesebb — 2200 — lakos jut egy körzeti orvosra, mint 1969-ben. Nőtt az óvodai és bölcsődei helyek száma. Az, hogy az alsófokú oktatásban mind kevesebb az egy osztályteremre jutó tanulók száma, új iskolák építését, illetve a meglevőknél a tanterem- bővítéseket, új tantermek építését jelzi. Szóltunk róla, hogy a járás lakossága számottevő társadalmi munkával segít egy-egy közcélú létesítmény megvalósításában. Akár járda, bekötő út, tanácsház, öregek napközije, bölcsőde, óvoda vagy iskola, az emberek szívesen veszik ki részüket környezetük szebbé tételéből, a saját vagy gyermekeik javát szolgáló beruházások megteremtéséből. Ádán- don jártunk, példát keresve — nem nehéz ennél jóval többet is találni a járásban — arra: hogyan fognak össze a település lakói a gyerekek érdekében. Borka Józsefné igazgatóhelyettes és Szabó bő Albert tanár albumot tett elénk, ezzel a magyarázattal: — Ilyen volt ez a terület, mielőtt a mostani iskola fölépült. Itt a régi iskola, amelyet átalakítottunk ... Amott gyerekek dolgoznak, a szüleikkel és tanáraikkal együtt: földet, téglát hordanak. Es most tessék megnézni: ilyen iskola »született« az összefogásból __ E zt már a valóságban láttuk, ehhez nem kellett fénykép. Gyerekek játszottak áz épület mellett, apróbbak és nagyobbak: azok, akik már a készet kapták és azok, akik segítettek a megvalósításban. — Ez az iskola 1968-tól épült. Szülői értekezleten annak idején megkértük a szülőket, segítsen ki-ki úgy az építkezésnél, ahogyan ereje és képessége folytán bír. Vállaltak a munkát, persze olyan tennivalókat, melyekhez nem kellett különösebb szakértelem: tág- lahordást, alapásást, szombati és vasárnapi társadalmi munkaként. Az ádándi termelőszövetkezet ugyancsak kitett magáért a földmunkáknál és szállításoknál. A kerítést az idén készítettük, közösen a helybeli szakiskolával... Az új iskolának 1971. augusztus 20-án volt az ünnepélyes avatása, még abban az évben szeptemberben elkezdődött a tanítás a hat tanteremben. A létesítmény nem sokkal került többe egy millió forintnál. S ez éppen a nagy mérvű társadalmi összefogásnak köszönhető, hiszen jobbára csak a szakipari munkát kellett pénzért elvégeztetni, az anyagot megvenni, mert még a falakat is társadalmi munkában húzták föl, akik ehhez értettek. És a munka ezzel még nem fejeződött be. Tervezik ugyanis, hogy a régi iskola pincéjében csapatotthont alakítanak ki. Gyarapodik tehát a felszabadulás után épült létesítmények száma — azoké, amelyeknek sora meglehetősen gazdag Ádándon. Az iskolában hallottunk erről: posta és több híd épült, lekövezték az utcát, a járdákat; bővítették az üzletházat; tűzoltószertárral, napköziotthonos óvodával, könyvtárral, öregek napközi otthonával, takarékszövetkezettel, csecsemőgondozóval,, a szakiskola tanügyi épületével, gázcserete- leppel, négy autóbuszváróval, törpevízművel, az iskolai napközi konyhájával, tornateremmel gazdagodtak; bővült a villanyhálózat..; És ez csak egy csokor mindabból, ami az elmúlt harminc évben Ádándon megvalósult. S hogy mindezt a pedagógusoktól hallottuk, egy példás társadalmi erőből épült iskola irodájában, különösképpen örvendetes. Ha min- ezt tudják, bizonyosan tudatosítják is a tanítványaikkal, azokkal a fiatal ádándiakkal, akikre az vár, hogy megőrizzék a szülők ösz- szeíogásának gyümölcsöt és hasonló szorgalommal dolgozzanak a község gazdagításán — emlékezve az elődök érdemeire. Az ádándi szövetkezetalapítókra és a községért munkálkodókra, azokra, akik a felszabadulást követő harminc évben — élve a szabadság adta lehetőséggel sokat tettek azért, hogy ma jólétben élhesseknek az utánuk jövők. írta: Hernesz Ferenc Fényképezte: Grabner Gyula
