Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-07 / 56. szám
Mi ér többet? M eddig félénkség az az érzés, amely egy 12— 14 éves gyereket némaságra késztet, amikor kérdezünk tőle valamit? Hol kezdődik az igazi gátlás, és miért nem válaszol a kama- szodni kezdő kisdiák, ha okos, talpraesett, és semmi oka a hallgatásra? Három jelenség három gond a kérdezőnek és a kérdezetteknek. A félénkség lehet alaptermészet, ugyanígy a gátlásosság is. Csökkenthető jó pedagógiával, emberséggel. Teljesen nem tűnik el, de sokszor sikerül alig észrevehetővé tenni. A félénkséggel könnyebb szembeszállni. Egy kis várakozási idő után akkor is megszólal a gyerek, ha nem tudunk különösebb rokonszen- vet ébreszteni benne. Legföljebb kevesebbet mond el. A gátlások sokkal nehezebben oldódnak, még úgy is, ha megkedveltetjük magunkat. Az eredmény, a megszólalás viszont sokkal kitörőbb, sokszor egész szóözön. Minden addig elfojtott válasz egyszerre fogalmazódik meg. A gyerek, akivel beszélgettem, bátor, az előbbi tulajdonságokból szemernyi nincs benne. Mégsem jutottunk dűlőre. Nem kaptam választ. — Mi a véleményed erről a versről? — kérdeztem. Csak hallgatott. Előtte őt »reklámozta« tanárnője: a legokosabb nebuló. Ki tudja, mi lesz belőle, a képességei a legszebb reményekre jogosítják. — Mit gondolsz erről a versről, miért szép, mit juttatnak eszünkbe a benne található hasonlatok? Kerek kis elemzést kanyarí- tott András. El is kápráztatott mindenkit: talpraesett a gyerek. Mi mindent tud, és nem jön zaVarba. Nekem már nem válaszolt. A tanárnő magyarázta: nem jól kérdeztem, még nincs gyakorlatom, túl általános volt a feladat. Igen, általános volt. A véleményére voltam kíváncsi. Természetesen egy kisebb diáktól nem így tudakoltam volna, ott szükség van a kiegészítésre: miért szép a benne levő... Nem követelek erején felüli »zseniális« produktumot egy kiskamasztól. Ostobaság lenne. De 14 éves korában el kelLemezfigyeiő Megzenésített 1 lene jutni odáig, hogy a fel- ! jó képességű gyerek egy seadat mellé ne kerüljön egy gítséggél föladott kérdésre fél válasz, mankónak. | azonnal kapcsol, jelentkezik. Nagy erejű kisplasztika A rátarti A z ilyen alkérdések szépen csillognak, mondjuk egy szakfelügyelő előtt. Büszkélkedni lehet velük, tud az osztály. Jól el is zárják a nebulók elől a helyzetfölismerés lehetőségét. Nem egy példán tudtam bizonyítani, nyitott, több válaszadási lehetőséget kínáló kérdésnél megáll a tudomány. Nehéz szívvel tettem, nem szívesen látom a gyerekek vergődését, erőlködését. Kudarcait. Tizennégy éves korban az már nem magyarázat: szoktatni kell az önállóságra. Pedig a magyarázkodás mindig arról s^ólt, miért nem így kell, miért válaszolt volna amúgy. Egyszer sem arról, hogy a módszer nem ad választási lehetőségeket. Nem arról, hogy miért ilyen a módszer. A magyarázat így hangzana: kevesebb energiával nagyobb eredmény. Beszél a gyerek, mint a vízfolyás. Arról már nem szól a fáma, hogy ezek a bő, kerek válaszok mennyire értékesek. Az értékmérő pedig az önállóság. Valóban, jóval több munka kell ahhoz, hogy végül a tanuló több lehetőség közül maga válassza ki, honnan közelíti meg a Verset, a történelmi eseményt, vagy bármi mást. Az Is igaz, hogy sok - gyerek van még nyolcadikban is, akinek kell ez a mankó. Ez is többletmunka, külön dolgozni azokkal, akik többre képesek. Viszont elveszi a gyengébbek elől a fejlődés lehetőségét. A Társának ehhez is több idő kell. Először még elgondolkozik a válaszon. Azután látja, hogy úgyis elmondja más, hát miért töprengjen hiába? Mindegyikük veszít. Az ilyen nehéz és könnyed válaszok nagyon csalókák. Oda kell figyelni, hogy észrevegyük, jó vagy rossz-e egy óra. A tanártól függ, melyik módszert választja. És még az sem biztos, hogy sikerül neki, amit szeretne. Még akkor sem, ha a jó módszerekkel dolgozik. Bonyolult szerkezet az a sok kis fej. Ágnes válaszolt, mint egy angyal. Belebonyolódott, kibogozta saját szószövevényét, alig lehetett megállítani. — Talpraesett kislány. — mondta az osztályfőnöke. — Sokszor már kérdezni sem tudok tőle. Nehéz dolgom van velük. Még az úgymond »buta« gyerekek Is kipirult arccal tudják elmondani azt, ami agytekervényeikben van. Még soha nem tettem föl irányított kérdéseket. Bajban is vagyok, ide mindig több kell. Nem jut időm másra, sokszor, még éjjel 2-kor, elalvás előtt is órát tervezek. S ók esetben egy nehezen kinyöszörgött válasz többet ér száz kapásból kivágottnál. Akkor tudjuk csak megítélni, ha ismerjük az előzményeket: egyszerű »visszajátszás« vagy saját — és természetesén hallott — gondolatmozaikból teremtett alkotás volt-e a felelet? Luthár Péter Bizony jó ideje már,, hogy Nagy Ferenc tabi fafaragó arról mesélt, hogy miként kezdte a faragást őrségben állván, egy fegyverraktár előtt, 1943- ban. A faragókés azóta jó társa lett, mint festőnek az ecset, szobrásznak a véső. Politikusok, magas rangú tisztek, de még királyi család vitrinjébe is eljutottak faragásai, Kapo- li-díjat, VIT-díjat, a Népművészet Mestere elismerő címet sorol a hírnév. Mindemellett a népművészeti szövetkezet szorgalmas faragója... Csak akkor hökkentek meg kissé, mikor az egyik dobozának tetején megjelentek a figurák. Azután »leváltak« a dobozokról, és önálló életet éltek. Azóta polgárjogot kapott ez a faragása is, megtisztelték a népi kisplasztika elnevezéssel. Az igazság az, hogy néhány éve szerényen-félszegen mutatott egy aktot. Akár egy porcelánfigura — csak hát fából! ] »Ne csinálja ezt...« — ajánlották az értők. Azután, mivel igen vonzotta az emberi figura, megmakacsolta magát. És győzött a finomsárga, csontkemény guruspánfa: ebből mintázza meg kis szobrocskáit, a tegnapi és a mai falu alakjait : botra támaszkodó öregeket, jövőt ringató, széles ülű asszonyokat, finom termetű lányokat, nagy erejű legényeket. kifejezés ez. hogy megragadott, hanem meghökkentett, elámított, elgondolkodtatott, és igen föllelkesített. Nagy Ferenc egyik legérettebb műve. Mondhatnám azt is, hogy egyfajta népművészeti »kritikai realizmus« összegeződik ebben a figurában. Talán valamelyest sejteti a róla készült fotó is, de valóságos élményt csak a jó arasznyi figura teljes körüljárása ad. Magam is körbejártam, azután letettem magam elé az asztalra, és néztem sokáig. Kevély, fejét leszegő, kemény tekintetű, makacs parasztembert ábrázol a szobor. A rátartiság ölt testet a figurában. Látszik, hogy a nadrág zsebébe süllyesztett kéz ökölbe szorul, és a görcsös ujjak örökösen az aprópénzt forgatják. Móricz Túri Danijának testvérbátyja lehetne. A Veres Péter megrajzolta basaparasztok közül egy. Sánta Húsz órájából a soha nem békülő vagyonos paraszt első számú jókomája. Tegnapi figura? Az alkotó szerint az is. De I— ahogy ő mondja —, ha kinézek az utcára, előtünedezik GYL AGA Dl IS ! Lovardától a szövetkezetig versek Azt hiszem, hogy például I Weöres Sándor gyermekversei bármennyire dallamosak is, megzenésítésük mégis ih- j letett, igazi zeneszerzőt ki- J ván. Társművészet a szó szó- ! ros értelmében. Vitay Ildikó felnő muzsikájával Weöres- . hez, Csoóri Sándorhoz, Zelk \ Zoltánhoz, Gazdag Erzsihez azon a kislemezen, melyet Szabó Márta szerkesztő a televízió népszerű »Pengető« műsorából állított össze. A kaposváriak talán emlékeznek tíz-tizenkét évvel ez- előttről egy karcsú, barnásszőke fiatalasszonyra, aki amatőr együttesben — Stúdió 64 —, valamint a színházban segédszínésznőként szerepel- getett. Már akkor is gitárral a kézben láttuk, hallottuk legtöbbet. A televízióműsorban és e kislemezen nem egyszerűen csak »társa« a költőknek. Kínálójuk, »eladójuk« is; ez a legnagyobb dicséret, melyet elmondani tartozunk. Gurulnak ezek a dallamok Weöres verseire, akár a pendülve ka- rikázni kezdő forint. »Három görbe legényke, róka, rege, róka, / Tojást lopott ebédre, róka, rege, róka ...« Kétszeri hallás után már zengett a ház, úgy fújták a gyerekeim: »Futna robog a kicsi kocsi, / Rajta ül a Ha- ragosi, / Din dón diridongó.« És a Csoóri verset: »Moziba megy a hold.« S hadd vall- jam meg: gyerekkori kötelező versünk, Zelle Zoltán: Este jó című kis remeke most költözött csak igazán a fülembe. A kedves dalok zeneszerzőjén, Vitay Ildikón kívül Varga Rita, Vallat Péter és Márta Istixin működött közre a lemez létrehozásában. L. L. »Mesterségének címere« ma is ott áll a dívány melletti sarokban : kisámfázott lovaglócsizma. Megsárgult fényképek is emlékeztetnek a régi-régi munkára. Munka volt, de szórakozás is. József Gyula bogiári zsellércsaládból származott. A szegénység úgy ölelte körül őket, akár a kocsi 'kerekét az abroncs. Kemény elhatározása volt: ő kitör a szegénységből. Mikor bevonult a huszárokhoz, talán még nem is gondolta, hogy tíz évig nem veti le a mundért. A lovak tetszettek meg neki. A .százados rábízta »őket«. Gyönyörű állatok voltak. A fiatal szakaszvezető számtalan versenyt nyert velük. De egyszer: — Civil verseny veit. Az akadályokat, a pályát nekem kellett rendeznem. Ment is a versenyen minden simán. Hanem, amikor az urak végeztek. én harminc centivel följebb raktam az akadály felső deszkáját. Hopp! Már repültem is fölötte. Sárgultak az irigységtől. »Van-e érettségim?« Ezt kérdezték. Nincs. Akkor nem versenyezhet. Nem tudott elszakadni a lovaktól a leszerelése után sem. Gondolt egy nagyot: a gyűjtött pénzén telket bérelt előbb j Bogláron, majd Lellén, és lo- j vardát nyitott. Három saját j lóval. i — A Recece volt az első. Az első háborúban a kisdobos pó-! nija. Az Agadint a pécsi hu- i szároktól vettem, spanyol is- : kólát végzett paripa volt. A 1 Kati meg korábban a Hoyos j grófné tulajdonát képezte. »Megfogta az isten lábát« a j hajdani zsellérgyerek. A Ba- laton-parton unatkozó grófi csemeték, gyárosok gyerekei, j banktulajdonosok fiai, lányai, ! meg a külhoni mágnások egymás után keresték föl a lo- ! varda »igazgatóját«. — Nem tudtam németül. Nagyon gyorsan meg kellett tanulnom. Jávor Pál, Szombathelyi Blanka, Erdélyi Mici, Kiss Ma— Nem ment könnyen a tanítás. Az első időkben lámpa- lázas voltam. De aztán arra gondoltam: lehet az illető akár királyfi is, a lovaglóleckekor én dirigálok neki! Legföljebb utána vigyázzba állít... Az »édes élet« tanúja volt. Ma is név szerint tudja, melyik báró kivel csalta a feleségét, melyik bankár felesége kivel tétette a szépet magának. Egyszer rámosolygott a szerencse. Egy török hajótulajdonos Nini nevű lánya Ankarába akarta vinni magának, Bala- ton-parti souvenirként. Férjnek. — Szívszájú, gömböc kis fehérnép volt. Nem kellett se hajója, se tengere! Mosolyog. Csak homlokán kétoldalt kopaszodik még őszbe forduló haja. Keskeny résű szeme még csíknyibb lesz a mosolytól. — Vitorlázni, teniszezni hívtak. Ez utóbbi »mesterség« nyi a kor híres színészei — \ fortélyait még mint labdaszemind lovaglótudományának I dő gyerek lestem el. Meg csodáiéi voltak tanítványként. I vertem őket •meg i Kilenc év után Somogysám! spnba költözött, most is ott | él. Akkor egy lány két szép I szeméért jött el a Balaton mel- I löl. Feleségül vette, s egy év kivételével itt éltek. — Az az egy év? — Vendéglőt nyitottunk Hévízen, de belebuktunk. Gazdálkodott a termelőszövetkezet megalakulásáig. — Amikor szerveztek, azt mondtam az embereknek: »Ha egy nagy terebélyes fa mellett kis fa áll, mi lesz belőle? Semi mi! A tsz árnyékában ugyan- ! így nem lesz semmi a kívül- i maradóból.« Kocsis lett, hogy a lovak | mellett maradhasson. Azután egyszer csak már nem volt szükség lovakra; gép végezte el a munkát helyettük. Akkor gépkezelő lett József Gyula bácsi. Most hatvanhat évesen ott ül az.asztalnál, előtte a Filozófiai Kislexikon — gyerekkorától szereti a könyveket — és azt mondja: — Hanem azért az Agadint nem feledem ... Leskó László Zsűrire vártak még a szobrok, mikor ott jártam. Alkotójuk a budapesti gyűjteményes még. Persze, lehet másfajta is kiállításra készülődött, melyet a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet és a Népi Iparművészeti Tanács rendez a faragóművésznek. Megkapó, tekintetmarasztaló világ ez — a kisplasztikák együttese. Derű és ború, mosoly és könny. A faragókés már nem részletez, nagyvonalú felületet hagy. Az ívből, egy-egy találó karakterisztikus j jegyből épül egésszé a figurák I egyénisége. Mert ebben rejtő- | zik a kisplasztikák nagy ereje: alkotójuk nemcsak az alakot, hanem az alkatot is megmintázza bejmük. Nem alap nélküli jóslat: a Halottsirató című kompozíciójáról még sóikat hallunk. Ebben a gazdag világban enköntös. A tartás, a íoghegy- ről odavetett, alig elfogadott köszönés, a másikon keresztül- náző, metsző tekintet még hi- tefesedik a mában is. Igen, szól ez a szobor! Mindegyik szava a csak azért is, a becsukott fül makacssága, a bekötött szem konoksága. Remek típus. Eredeti megoldás. Korillusztráció. Aki faragta, csak hümmög a szavakra, idegen érzésekkel forgatja szájában az esztétikai terminusokat, ö »csak« megía- ragta, amilyennek látta, s amilyennek látni nem szeretné. És ez már — szorítsuk bármely kategóriába, terminusba és irányzatba — eleven művészet. A legtöbb, a leghaszno- gem különösképpen egy figura j sabb. ragadott meg. Talán nem is jó Tröszt Tibor Aszfalt és táncház Városi fiatalok, ismert fővárosi táncegyüttesek tagjainak a kezdeményezésére született meg országszerte a hagyományokat ébresztő táncházmozgalom. Több helyen már kedvelt összejövetelként tartják számon a tizenévesek a táncházat. A kaposvári főiskolások sem vártak tovább, s Orbán Csabának, a Somogy Táncegyüttes tagjának, a múzeum munkatársának a vezetésével hozzáláttak elsőnek a széki táncrend tanulásához. Az első összejövetelt a múltyhéten tartották a fiatalok a főiskolasklubban. Lassú, erőteljes ritmusú muzsika. A párokat, mint egy nagy folyam, áradó hangulat veszi körül. A tanulást segítőkész fiatalok, a Somogy Táncegyüttes tagjai könnyítik, és máris egy újabb lépést mutathat be Orbán Csaba. A szédítő forgás, csárdás után a pihenés daltanulással telik. Közben Orbán Csabával beszélgettem. — Erdélyben és különösen Szék községben maradtak fönn legősibb táncaink — vezet be a táncvilágba. — Gazdag táncanyagra leltek kutatóink Erdélyben. Olyan táncokat találtak, melyekkel egyidős csupán a somogyi verbunk és a kanásztánc. Az | imént tanult széki tánc is ebből az időből való, archaikus I emlék. — Mit jelent a »széki tánc- ! rend?« j — A szünettől szünetig tán- j colt különböző táncokból alakult ki a széki rend. Férfi verbunkkal kezdődik, széki j gyors párja a csárdás, majd | lassúval folytatódik, ennek ; az úgynevezett négyessel és a jőve vény táncokkal — köz- 1 tűk a »hét lépéssel« — fejeEz községenként I ződik be. j változik. j — A szokásról, magáról a I táncházról mit kell- tudnunk? i í — A táncház olyan alkalmi j összejövetelük a fiataloknak, I melyet bárhol meg lehet rendezni. Ennek szervezésével ál- i tálában a legfiatalabbakat i bízzák meg, akik titokban, > kevésnyi ellenszolgáltatásért ■ tanulják meg a táncokat, hogy mire ők is részt vehetnek a szórakozásban, ismerjék az összes lépést. Különben szégyen érné őket. — A hagyomány szerint hány évesek járnak a táncházba? — Mai kifejezéssel élve: a tinédzserek, tehát a tizenévesek. A fiatal házasok már nem látogatják a táncházat. A hagyományébresztő fiatalok sorába beálltak a kaposvári főiskolások is. A tánc közösségformáló ereje aligha hanyagolható el. Tanítóképzőseink tanulóéveik alatt megismerkedhetnek tánchagyományainkkal és azokkal a közösségi élményekkel, melyeket a régi táncokból meríthetnek. Ez egyben küldetésükkel, hivatásukkal is jár. A mai közösségi életet gazdagíthatják népünk hagyományával. A kaposvári főiskolás- I klub táncháza egyébként csu- ! pán csírája annak a nagysza- | bású táncháznak, mely vala- J mennyi fiatalra számít. A ! tervek szerint a két tánc- j együttesnek, a Somogy és a j BM Táncegyüttesnek az ösz■ saefogásával a fiatalok széles rétegeire támaszkodva teremtik meg hamarosan a megye- székhelyi táncházat. H. B. Somogyi Néplap
