Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-07 / 56. szám
Mozaik a XI. kongresszus irányelveihez Az erkölcsi hajtóerő MtUtó: -...a népfront avassa közüggyé legfontosabb céljainkat . . .« A társadalmi munkát lebecsülő, a társadalmi munka értékét, jelentőségét csökkenteni akaró megjegyzésekkel, vagy ellenkezőleg: túlzott aggályoskodással gyakran találkozni manapság is. Ezekkel a jelenségekkel áz MSZMP Központi Bizottságának 1972 novemberi ülésén nagy nyomatékkai került szóba, hogy , a társadalmi munka tartalma változatlan, jóllehet a formák és a módszerek szüntelenül változnak. A szóban forgó ülésen azt is hangsúlyozták: a szocializmus egyik ereje. hogy az emberek önzetlenül is képesek a társadalomért, a közért, meghatározott közösségi célokért dolgozni, akár szabad idejük feláldozásával és térítés nélkül is. Az országban évente összesen elvégzett társadalmi munka értéke 1973-ban például csaknem másfél milliárd forint volt. Bár a tavalyi számok még nem ismeretesek, jogunk van feltételezni, hogy meghaladja a másfél milliár- dot. Somogy megyében az elmúlt öt év alatt 270 millió forint volt a társadalmi munka értéke, s cáfolni látszik mindenféle aggályt. Kétségtelen, hogy a különféle aggályokat sok helyütt eltúlozva fogalmazzák meg. Eltúlozva, de nem teljesen alaptalanul. Nem tekinthető ugyanis véletlennek, hogy a szóban forgó viták középpontjában éppen a társadalmi munka megbecsülésének kérdései állnak. Az anyagi ösztönzés helyes elvének érvényesítését néhol még ma is úgy értelmezik, mintha az erkölcsi tényezőknek csak alárendelt szerepük lenne. Ez félreértése, félremagyarázása, eltorzítása a párt gazdaságpolitikájának. De nem kevésbé hibás szemlélet az, amelyik szembeállítja egymással az anyagi érdekeltség elvét és az önként vállalt társadalmi munka eszméjét. Két teljesen különböző, de semmiképp sem ellentétes dologról van szó. A társadalmi munka esetében a párt számára mindenkor az erkölcsi hajtóerő és nevelő szerepe volt a döntő, és — a Központi Bizottság már idézett ülése ezt csak megerősítette — most is az erkölcsi érték a meghatározó. Tervezik az akcióprogramot Jól sikerült a cukorgyári KISZ-esek taggyűlése Négy új vezetőségi tagot választottak a kaposvári cukorgyár értékelő taggyűlésén: hármat megerősítettek eddigi tisztségében. Az újak közül kettő olyan vezető helyére került, aki nem tudott megfelelően dolgozni a KlSZ-szerve- zet irányításában. A másik kettő, akiket nem választottak újra, magasabb beosztásban továbbra is az ifjúsági szövetségben tevékenykedik. A kampány február elején fejeződött be, azután értékelték a gyár KISZ-csoportjai az egyéni megbízatásokat. Csaknem egy hónap kellett elihez a munkához, nem lehetett elhamarkodottan dönteni. Az értékelő gyűlésen a KISZ-cso- portok vezetői számoltak be a tagság munkájáról. Három fiatal nem akart a szövetségben maradni, három másiktól pedig a taggyűlés vonta meg a tagsági igazolványt. Az indoklást rövid, de alapos vizsgálódás előzte meg: a KISZ-es tevékenység hiányzott, nem dolgozott a három fiatal. A vezetőségválasztást sok vita előzte meg, végül csak a i negyedik nekifutásra sikerült a szavazás. Háromszor nem volt ötvenszázalékos többségük a jelölteknek. A fiatalok véleménye szerint ez a gyűlés sokkal jobb volt, mint az eddigiek. Nemcsak a központi intézkedések miatt, hanem érzelmileg is: a fiatalok komolyan vették, meggyőződésből, s nem »muszájból« voltak ott. A cukorgyár KISZ-esei most az 1975—76-os mozgalmi év akcióprogramjának előkészítésén dolgoznak, készülnek a forradalmi ifjúsági napokra. Jól akarnak’ szerepelni a »Ki minek mestere« vetélkedőben. Három szakmában indítanak versenyzőt. Részt vesznek a felszabadulási labdarúgókupában, és közös bált szerveznek a gabonáfeldolgozó fiataljaival. Persze egyáltalán nem közömbös, hogy az elvégzett társadalmi munka csakugyan hasznos, értékes tevékenysége a társadalom, a népgazdaság vagy akár egy-egy kisebb közösség számára. Ezzel kapcsolatban hadd idézzük az MSZMP Központi Bizottságának első tikárát, Kádár János elvlár- sat: »Sokszor holtvágányra fut a társadalmi munka. Megvan a toborzás, az emberek jelentkeznek, akarják csinálni és mégse megy a dolog rendben: vagy szerszám, vagy éppen olyan természetű munka nincs kéznél, amit társadalmi formában el lehet végezni, segítve valamilyen állami tevékenységet. Mert a társadalmi munka általában csak kiegészítő része egész gazdasági tevékenységünknek. A társadalmi munkáról mégsem szabad lemondani, de nem szabad vakvágányra futtatni sem, mert azzal magának az eszmének okozunk kárt. Tehát, társadalmi munkára mozgósítani kell rendszeresen és komolyan, de csak megalapozott esetekben, amikor a feltételek biztosítottak. Ha nincsenek meg a kellő feltételek, akkor inkább ne csináljuk, mert kárt okozunk ' vele a normális gazdasági tevékenységnek ugyanúgy, mint az önzetlen társadalmi munlca szép eszméjének .. .« iC ncélú, holmi statisztikát szépítő társadalmi munkára senkinek sincs szüksége. A társadalmi munkának mindenütt és mindenkor a közügyet kell szolgálnia. De nem lehet semmi kivetnivalót találni abban, hogy azok, akik bekapcsolódva egy-egy társadalmi akcióba, főképp egyéni érdekeiktől vezettetve teszik ezt: például ha óvodát, orvoslakást építenek. Ez nem anyagiasság, hanem a cél szolgálatába állított egyéni érdekeltség. A társadalmi munka vállalásában éppen az a nagyszerű, hogy benne mindenkor összekapcsolódik az egyén és a közösség érdeke. K. F. (Folytatjuk) Kereskede'mi vállalat — szocialista brigádokkal Sok minden megváilozott azóta Képes-c egy egészséges mozgalom megváltoztatni egy vállalat bel\ő életét? Azt hiszem igen, legalábbis ezt bizonyítja a kaposvári AGROKER példája. Sást János igazgató: — 1972-ben még nem beszélhettünk vállalatunknál brigád- mozgalomról. Az első négy brigád annak az évnek a végén alakult meg. Jelenleg kilenc brigádunk van, ebből négy már elnyerte a szocialista címet. A hetvenes évek elején sok súrlódás volt dolgozóink, az egyes osztályok között. Ahelyett, hogy segítették volna egymást, azt keresték, »hol árthatnának« egymásnak. A brigádok rr< ’.alakulása, a brigádmozgalom igen nagy hatással volt a vállalat belső életére: megszűntek a személyeskedések, erősödött az egymásra utaltság érzése, egy egészséges életfolyamat indult meg. Filo Gyuláné, a Munkácsy Mihály brigád vezetője: — Mi indítottuk el annak idején a brigádmozgalmat. Gondoltuk, így talán megváltozik az emberek szemlélete. Igazunk lett. Ma minden támogatást megkapunk a vállalattól, mind anyagilag, mind erkölcsileg. Kelemen Jánosné, a Csokonai Vitéz Mihály brigád vezetője: — 1972 előtt is voltak brigádok a vállalatnál, de nem foglalkozott velük senki. A munkaversenyt nem értékelték ki, nem volt ösz- szefogó erő. Akkor értelmetlennek találtuk az egész mozgalmat. — Az AGROKER nem termelő, hanem kereskedelmi vállalat. A brigádoknak milyen munkájuk le- het igy? Bárdos Erzsébet, a La- tinca Sándor brigád vezetője: — A mi brigádunk az alkatrészosztályon dolgozik. A mezőgazda- sági kampány- munkák után ránk hárul a legnagyobb feladat: biztosítani kell a zavartalan alkatrészellátást a gépjavításokhoz. Hosszú évek tapasztalata alapján »egység- csomagokat« állítottunk össze, melyekben a vevő megtalálja azokat az alkatrészeket, melyekre szüksége lehet. Sasi János: — Tavaly hat Claas Dominá- j tor kombájnt adtunk el a gazHárman a Csokonai brigádból. Könnyű füstszagot sodor a széL Gizgazt, mindenféle téli lomot, korhadt ágakat égetnek valahol. A , Zselic dombjairól alábucskázó langyos szelek megforgatják a szürkés-lilás, kesernyés füstpamacsokat, fölkapják, s bo- hókás kedvükben darabokra szaggatják. Csodálatosak ezek a friss, tavaszi szelek. Többet érnek a legjobb, legfinomabb nyír- favesszős szaunánál. Kifújják az emberből a borongós rosszkedvet, a téli fásult napok emlékét, a morcos bágyadtsá- got. Megtalálják a rést a kényszerű \ gből viselt télika- báton, fölkúszva, megbizser- getve a petyhüdt bőrt és az izmokat. Üjjászületik tőle a test, újjászületik a táj, a természet. A város környéki dombokon, a ligetes kertek, a szőlőhegyi kápolnák, pincesorok, barackosok, szőlőskertek környékén egyik napról a másikra megváltozott a táj. Gondosan szabott testes oszlopok — hegyes végüket fekete szurokba mártották — köré tekeredik a szőlővenyi- j ge: a vessző megduzzad a j 'első életre kelt nedvektől. A .téli durva, megkeményedett, tájból kapával, ásóval, ge- •eblyével kifésülik a januári- mbruári csúf ráncokat. Ahogy körültekintek, mindenütt nyü- sög a táj. A két egymásba ;ajló domboldal, mintha egy lyitott könyv volna. De nem nyugodt ritmusú sorok osztják föl a »lapokat«, hanem ákombákom képek, kis parcellák. Kerítés választja el egymástól az apró kerteket, A város másik arca s a kis telkeken mindenütt összebarkácsolt szerszámos- kamra áll. Kisiskolás koromban tanultam: tavasszal megpezsdül a határ. Miért jutott éppen ez az eszembe itt, a Róma-hegy tetején, néhány száz méterre a vénülő parkú Rippl-Rónai villától? Miért is? Mert a hangyaszorgalmú igyekezetnek, az örömmel teli buzgalomnak, a szíves derékseny- vesztésnek és a zsibbasztó boldogságnak csak a gyerekkoromban tapasztalt — klasz- szikusan falusi mértéknek számító — ezernyi jele látszik itt. Nyüzsög a határ, megelevenednek a város menti dombok. Jönnek ásni, gereblyézni, ültetni, metszeni, kapálni, gyomlálni, kerítést fabrikálni a kertbarátok, kertszövetkezeti tagok, pincetulajdonosok, csak hát éppen nem vasvillával, kapával a vállukon, hanem autóval, motor- kerékpárral. Jönnek, mert valami ellenállhatatlan erő vonzza, csábítja őket ki a városból,' a monoton zajból, a fullasztó füst és por közegéből. Jönnek a friss levegőre barackot oltani-nevelni, jönnek epret, málnát, ribizlit ültetni, jönnek lesni a saláta és a hagyma zöldülését, serdülését. Itt a zöldellő dombokon, az omlós rögök között, s a bekerített kis tel- kecskén múlik cl a szabad idő tetemes része. Itt minden csepp verejték — képletesen | szólva — a földbe jut, érték- I ké válik. De milyen értékké? ; Jelent-e valamit az a néhány fej saláta, pár kiló barack, ! eper vagy málna az otthoni j háztartásban? Alig valamit. I Nem is a tényleges piaci ér- | teke miatt termesztik, a ker- tecskékben nevelt zöldségnek- j gyümölcsnek különleges becse van. — Micsoda? — kérdezhetné valaki. ízben, táperőben nem olyan jelentős a különb.- J ség, hogy megérné a fárad- j ságot. Nem is erről van szó. Más oka van, hogy márciusi szombat-vasárnap délutánonként megtelnek a város környéki dombok és kerten. A városba költöző, s ott új otthont, munkát találó emberek java része faluból jött ide. S a szíve mélyén mind őriz valamilyen emléket a régi, falusi életről. »Mit csinálhattam volna mást. a föld nem állhat parlagon« — mondja egyikük, amint a | ház körül kiteljesedő minigazdaságát dicsérem. A hét I végi pücskör.éázés a kertben, : a családi házak körül kialakuló, haszoncélú kertövezetek inkább egy új stílusú életforma hasznos kiegészítőjét jelentik, mintsem nem kívánt kettősséget. A hétszámra a gépek mellett, többnyire aprólékos, részekre bontott munkafolyamatokat végző munkásnak — sokszor még a szakmunkásnak is — jóval áttekinthetőbb, egyértelműbb a kertben végzett munka. Eredményét szinte naponta látni, a befektetett munkamennyiség megtérülése egyszerű és kézenfekvő. A gyárban a maguk apró napi tevékenységét — bármilyen fontos is az — nehezen tudják az egészben elhelyezni. Munkájuk a folyamat része, s nem a folyamat maga, mint itt, a viruló, kertekben. Ilyenformán a hét végi munkálkodás egyfajta igen jótékony szociális terápiának számít, társadalmi haszna tehát óriási, mert az ember fizikai és szellemi energiáját újítja meg. A Róma-hegyen, a kertgazdaságok tőszomszédságában, csöndes fenyők, zöld pázsit közepette áll a hallgatag Rippl-R.ónai villa. Űtmenti nyárfasora, nyírfái, szobrokkal ékesített pázsitja valahogy öregnek, s mondjuk ki, elhanyagoltnak tűnik a szomszédságban frissen pezsgő élethez képest. Ám ha az ember egy kiadósat sétál, bizony egyhangúnak tűnik a saláta, a szőlő, a barack. Márpedig a környék arculatát, hosszú időre ezeknek a .kultúrnövényeknek a képe fogja megszabni. Se hol sem látni susogó mangó- liákat, kékgolyót, oroszlánszájat, begóniát, őszirózsát, lobéliát, kosárkát, bársonykát, sarkantyúkát és rézvirágot. Hiányzik a kokárdavirág, az orgona, a sóska borbolya, és az örökzöld kecskerágó is. De nem találtam törökmogyorót, verbükköt, kínai nyárt, barkócafát, ezüsthársat sem. Mindenütt a célszerűségnek, a mindennapi praktikumnak e szűk fantáziájú kereteivel találkozhatunk. Pedig környezetünk szépsége a változatosságában rejlik. Az uniformizált városi környezetből a környékbeli dombokra vonuló, változatosságra áhítozó ember így saját magának ásott csapdát: ugyanúgy kevésbé képes valódi kertkultúrát teremteni, mint városi emeletes lakásban lakályos otthoni körülményeket. Nem is a kertbarátokra gondolunk elsősorban, hanem a solt-sok lakóház széles telkeire, melyeknek a képe — valljuk be — lehangolóan szürke, egyhangú. A szándék okos, tartalmas, a kivitelezés érdektelen, minden fantáziát nélkülöző. Miért? Honnan tudhatnák a kertjeikben szorgoskodók, miben rejlik az egyszerű, pompás kert értéke? Hazulról a kiskert és a konyhákért emlékeit (normáját) hozták magukkal, s legföljebb mély ellenszenvet az egykori urasági angolpark elkerített, szűk levegőjű világa iránt. A város ! köztéri parkjai sem olyanok, i hogy megmozgassák bárkinek a fantáziáját, s .követésre méltó példát' lássanak azokban. ' A kertek kultúrája, tükörképe az életmód és környezetünk kulturáltságának is. Arról szintén vall, milyen szemüvegen át nézzük azt. S aligha törvényszerű, hogy ez a szemüveg csak okuláré lehet. Csupor Tibor Egységcsomagok segitik a munkát. daságoknak. Amikor megkaptuk az alkatrészkatalógust, a brigádtagok kigyűjtötték az adatokat, s rájöttek arra, hogy van olyan alkatrész, amely megegyezik a szocialista gépiparban gyártottal, így beszerzése sokkal olcsóbb. Dolgozóink ezeket az adatokat megküldték valamennyi megyei vállalatnak. Bárdos Erzsébet: — A múlt éVben vállalatunk kiselejtezte a Szárzúzó gépeit, s kilóra átadta a MÉH-nek. Mi vállaltuk, hogy kiszereljük belőlük a kardánténgelyeket, s azt külön értékesítjük — 110 000 forint volt a megtakarítás. . .1 Filo Gyuláné: — Bár a Rákóczi brigád kezdeményezése volt, de mindenki részt vett benne: 70 vago- nos szabadtéri műtrágyatároló telepet létesítettek. Kelemen Jánosné: — A mi brigádunk szervezte a terep rendezését. Kétezerötszáz tonna követ terítettünk szét. Azelőtt sárban álltak a gépek — ma szilárd helyen. — A brigádok összetartozása nemcsak munkaidőben és a munkahelyen nyilvánul meg, hanem azon túl is. Sási János: — A Latinca brigád minden évben megünnepli névadója születésének és halálának évfordulóját. A Munkácsy brigád december elején, minden évben Télapó-ünnepséget szervez a tízen aluli gyermekeknek. A Csokonai brigád elsőként rendezte meg a nyugdíjas dolgozóink találkozóját — most már minden évben lesz ilyen. Két évvel ezelőtt ünnepeltük meg először méltóképpen április 4-ét, november 7-ét. Azelőtt csak ünnepi beszéd volt, most a brigádok által készített műsorokkal egészülnek ki. Bárdos Erzsébet: — Közösen járunk moziba, színházba. Részt veszünk könyvismertetéseken, filmvitákat tartunk. Ha valaki részt vesz valamilyen előadóesten, rendezvényen, mindig beszámol róla. Most, a XI. kongresszus közeledésével közösen felelevenítettük az eddigi kongresszusok történetét, határozatait, és természetesen sokat beszélgetünk a XI. kongresszus irányelveiről. Azután a tanulás ... nyolc közül öten tanulnak. Amikor újra átlapozom a jegyzeteimet, rájövök valamire: jóformán csak nőkkel beszélgettem, adminisztratív dolgozókkal. A magyarázat egyszerű: kevés az itt dolgozó férfi, azok is jobbára gépkocsivezetők. Az első sorokban feltettünk egy kérdést: képes-e egy égés séges mozgalom megváltoztatni egy vállalat belső életét? Kelemen Jánosné: — A »gépesek« rendbe hoztak egy öreg Hofherrt. Tavasz- szal új portaépületet csinálunk, s akkor a Hofherr is kikerül az iroda épülete elé, jelezve: valamikor itt kezdtük. Nagy Jenő
