Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
A munkásmozgalom somosyi harcosai KÖNYV ALAKÚ PANTEON Eoy szög az üzemi négyszögből A somogyi kommunisták megyei pártértekezletének tiszteletére látott napvilágot az MSZMP Somogy megyei Bizottságának kiadásában egy új könyv, azoknak a tanulmányköteteknek a soráha illeszkedve, melyek szűkebb hazánk haladó mozgalmaival, történelmi múltunkkal foglalkoznak. Somogy megye munkásmozgalmának kiemelkedő harcosai — a cím pontos meghatározása annak, amiben az olvasó — a tiszteletét ily módon lerovó utód — elmélyedhet. A mű pontosan illeszkedik a nemrégiben megjelent A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében (1870—1918) című tanulmány- kötet tematikájához. Mintegy annak élőbb, személyesebb áttétele. Sorsokban visszatükröződő múlt idő. Erőt meríthetünk belőle; energiák, elhatározások tiszta vizű kútjává lehet. Hasznos segítője lesz a megye múltjában búvárkodni szeretőknek, és a pártmunkásoknak. Jó szolgálatot tesz abban is, hogy a tapasztalatokat kamatoztathassuk. Varga Péternek, a megyei pártbizottság első titkárának bevezető szavaival élve: »A szerzők szerény keretek között jelentős feladatra vállalkoztak, amikor a munkásmozgalom kiemelkedő harcosainak állítottak emléket.« A könyv létrehozásában forrásmunkák tanulmányozásával, egyéni anyaggyűjtéssel, írással közreműködött: Andrássy Antal, Fiola Pál, Kutasi Kornélia, Lajos Géza, Mautner József, Paál László, Sípos Csaba és Suri Károly. A munka természeténél fogva nem lehet »rangsor« köztük. Andrássy Antalt szerkesztői, korszakokat átölelő, olvasót eligazító tanulmányáért emeljük ki mégis. Somogy megye munkás- mozgalmának rövid történeti áttekintését adja e két szám által meghatározott időre érvényesen: 1870—1945. Jól tagolt tanulmány ez. Nyomon követi az osztáljyá érés és a kelesztő hatású szervező munka folyamatát, több ponton érintkezve dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogybán — 1918-ig című, hős?" munkájával. A Kap Általános Munkásegylet megalakulásától a századforduló táji eseményeken át az első világháború végéig követi a szerző a szervezkedő, eszmélő munkásság történelmét. Nem önálló történelem ez: függvény, következménye a történelem egészének. Alakjaira olykor a jellemeklektika a jellemző. Emberekről, nem absztrakció- sémákról V’-’ '-ót T jrténtciemaiaiatóvá 1918 —19-ben vált az egyre szélesebb folyammá duzzadó patak. Iránymeghatá- rozó erejű sodrásai voltak. Személyesítsük vissza hasonlatunkat, neveket ' említve. Tóth Lajosét, Latinca Sándorét, Kovács Miksáét és a többiekét. A Nagyatádi Szabó Istvánt sápasztó tizenötezer minden egyese megérdemelné ezt. Somogybán a lelkesedés, s a tett sok más megyét megelőzött. Andrássy tanulmánya részletesen tárgyalja az eseményeket, és ezeket olyan — eddig ritkán, vagy egyáltalán nem publikált — részekkel gazdagítja, mint az élelmezési, gazdasági ellátás, a termelőszövetkezeti, a földosztási, a terméseredményekre vonatkozó adatok. Fejezetet szentel a Tanács- köztársaság leverésétől a második világháború végéig terjedő, mártírsorssal, véráldozattal járó szakasznak. A helyi burzsoá törekvések elleni akciókat, az illegális kommunista szervezkedést — ezek főszereplőit — ismerhetjük meg a jeles tanulmány e részéből. Hiányérzetünk ritkán támad. Legföljebb az ilyen, sokat sejtető mondatok után: *.. .Kaposváron a helyi mesterek megbízásából egy provokátornak sikerült 1871. március elején az egyletet szétrobbantani. ..« Ilyenkor kíváncsiak lennénk a részletekre is, mert úgy véljük: aonfiikiusíioi'u_^. cselekedetről van szó. Több konkrétum jobban érzékeltetné a történést. Az új somogyi pártkiadvány nagyobb részét az életrajzok képezik: csaknem száz — Somoggyal kapcsolatban álló — harcos monográfiája. Milyen gazdag . m-lt! Kik voltak ők? Volt közöttük munkás, paraszt, író, orvos, pap. Sok minden elválaszthatta volna őket a származáson kívül is. Egyben azonban megegyeztek: a haladás, a munkásmozgalom mellett tettek hitet. Van, akiről terjedelmesebb anyagot sikerült gyűjteniük az életrajzíróknak. S olyan is, akiről születésének és mártírhalálának tényén kívül csak emlékezetmorzsák maradtak. Volt köztük az átlagéletkor egyharmadát sem élő, kinek életét golyó oltotta, kötél fojtotta, bikacsök törte ketté. Hányán vesztek fasiszta koncentrációs táborokban, fronti munkaszázadokban! De volt olyan is, aki megérte a fel- szabadulást, munkája gyümölcsét, és tovább alkotott mindnyájunk hasznára. Hányán és hányán álltak helyt minden történelmi változásban! Tisztelet az emléküknek! Nevüket, tetteiket márványtáblákon, emlékműveken kívül most már e könyv is őrzi. E könyv, melyben fényképes dokumentumanyagot és válogató bibliográfiát is talál az érdeklődő a munkásmozgalommal foglalkozó irodalomról. Alkalmas ez a mű arra, hogy elmélyítse olvasójában a hazaszeretetei, a patriotizmust, sőt az internacionalista érzéseket. A múlt harcosainak példája kötelez. A1 jánlásként idézzük az előszó írójának, Varga | Péternek sorait: »...me- j gyénk valamennyi kommunis- J tájának, a szocialista brigá- dók tagjainak, úttörő- és KISZ-fiataljainak ajánljuk, akik ezzel jelentős politikai és történelmi ismereteket szerezhetnek.« U U Mu;u.i. __ b errel beszélgettem a közelmúltban, _,argói géplakatossal, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fűrészüzemének egyik fiatal szakmunkásával: Gombár Ferenccel. Huszonhat éves, és nagyon szereti nemcsak a munkáját, hanem szívvel- lélekkel dolgozik mindenütt, ahova társai bizalmából, az üzem gazdasági és politikai vezetőinek megbecsülése folytán került. 1972-ben a KISZ kb dicsérő oklevelét kapta, tavaly kétszeres megtiszteltetés érte, ugyanis elnyerte a kiváló dolgozó kitüntetést és birtokosa lett a KISZ kb aranykoszorús jelvényének. Vasárnap pedig a megyei pártértekezlet kongresszusi küldöttnek választotta meg. — Itt születtem Csurgón, a szüleim is csurgóiak. Az édesapám szintén az üzemben dolgozik: kazánfűtő. Neki köszönhetem, hogy megismertem a vasasszakmát, amelyet később olyannyira megszerettem, hogy az általános iskola elvégzése után ide jöttem ipari tanulónak. Azután mint szakmunkás kötöttem szerződést az üzemmel. Tizenkét éve tagja vagyok a KISZ-nek, 1970-től a vezetőségnek, négy év óta a nagyközségi KISZ vb-nek; 1970-től a múlt hónap végéig ifjúgárdista századparancsnok voltam. Két éve vagyok KISZ-csúcstitkár: kilencven tag dolgozik az üzem alapszervezeteiben ... Szőke hajú, a munkáról szívesen beszélő fiatalember Gombor Ferenc. A munkához hozzá tartozik a kisebb és szűkebb közösség, a szocialista brigád és az egész üzem; nem tud önmagáról úgy beszélni, hogy ezek szóba ne jöjjenek. — Kétéves a Vasas szocialista brigád, melynek alapító tagja vagyok. így neveztük el a közösségünket, mert mind a tízen lakatosok vagyunk. Tavaly nyertük el először a címet, most pedig a múlt évi munkánk alapján a zöldkoszorús jelvényt. Az üzem a kongresszusi versenyben az eredményterv egymillió forintos túlteljesítését vállalta, ebből vette ki részét a mi brigádunk is. Többen tovább tanulnak, én negyedéves vagyok a faipari szakközépiskolában. Kérdeztem, mi az, ami ehhez a munkához és munkahelyhez köti, mit szeret abban, amit nap mint nap végez. — Említettem, hogy a vasasszakmát gyermekkoromban szerettem meg. Azóta szeretem, a munkahelyemmel együtt. A fiatalok nagyon aktívak. Az Alkotó ifjúság pályázatra például harmincötén jelentkeztek, most dolgoznak a pályamunkákon: valamenynyien fiatal műszakiak, szakmunkások. Az idősebbek ott segítenek, ahol tudnak, sok támogatást kapunk tőlük. A fiatalok megbecsülése az ifjúsági törvény megjelenése előtt is példás volt ezen a munkahelyen. Régóta eredményesen dolgozik az üzemi négyszög. Hétfőnként, még a műszaki értekezletet megelőzően összeül a gazdasági vezető, az üzemi pártvezetőség titkára, az szb vezetője és ő, a KISZ csúcstitkára: javaslataik a mindennapok munkájában öltenek formát. Hogy most mi jelenti a legnagyobb feladatot? — Alapszervezeti vezetőség- választásokra készülünk a KISZ-ben. Az egyik üzemrészben új alapszervezet alakul, ez lesz az üzemben a negyedik alapszervezetünk. És természetesen a kongresszus, amely élete nagy élményének ígérkezik. Hernesz Fcrene A belgrádiak vendégjátékai Károlyi Mihály emlékezete március 19-én halt meg a magyar függetlenség és demokrácia nagy harcosa, a magyar történelem kiemelkedő alakja, az első magyar népköztársaság elnöke, Károlyi Mihály. A nagybirtokos érdekeket védelmező Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökeként, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt elnökeként eleinte híven képviselte a gazda, Károlyi-család 48-as függetlenségi, de mégis konzervatív hagyományait. Az első világháború szörnyű tapasztalatai segítették hozzá népe, az emberiség igazi érdekeinek felismeréséhez. Harcos demokratává, bátor békepolitikussá vált. Élére állt az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalomnak, s először mint a kormány, majd mint a köztársaság elnöke fél éven át heroikus küzdelmet folytatott az ország talpra állításáért. Felosztotta a nincstelenek között saját birtokait, demokratikus reformot léptetett életbe, politikájában egyre határozottabban a szocialista erőkre támaszkodott. Történelmi érdem«, hogy elősegítette az A szomszéd Jugoszlávia színházi életéből kaptunk ízelítőt két kaposvári színházi | estén. A belgrádi Nemzeti Színház együttese magyaror- I szági vendégjátékai során Bu- \ dapesten és Kaposváron ven- | dégszerepelt. A városunkbeli fellépés megtisztelő tehát, úgy véljük haszonnal is járt, a né- j zők számára ablakot nyitott egy külhoni játékszínre, a | szakmabelieknek pedig biidős államférfi, hanem dolgozni akart Európa tartós békéjéért. Diplomáciai küldetést vállalt, az ország párizsi kö- , , . , , , , vete lett. s csak akkor mondott i 20™y,al„ ta™lsag/?kat’ le tisztségéről, mikor a Rajk- per világossá tette számára, hogy a szocialista célokat eltorzító Rákosi vezetéssel nem vállalhat további közösséget. Második emigrációja keserűbb volt az elsőnél, végleg vissza- [ vonult a közszerepléstől. »A í szocializmusba vetett hitem í sok mindenért kárpótolt, amit | elvesztettem — írja emlékira- ' tainak végszavában. — A szocializmusban láttam és látom 1 ma is társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymód- j ját..., megrögzött szocialista maradtam.« Károlyi Mihály hamvait j 1962-ben hazaszállították, és j ünnepélyesen nyugalomra he- ! lyezték. Küzdelmes életútját, j kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi felszabadult j népünk emlékezete. tálatokat is hozott. Hasanagimca Ljubomir Szimovics a folklór kincsestárába nyúlt, egy olyan népi költésű remeket emelt színpadra, amelyhez például a mi Kőmíves Kelemennénk históriája fogható. Nem véletlen, hogy a ballada-rajongó Puskin átültette oroszra, Goethe németre, s valószínűleg Goethe fordítása nyomán foglalkozott vele Kazinczy is. Ljubomir Szimovics darabjának váza a költemény cselekménye nyomán épül. Hasz- szán aga nem tudja megbocsátani nejének, amiért nem követi egyszer sem a katonai táborba. Elűzi házától asszonyát, bátyjának, a bégnek a házába. Sok kérő tüsténkedik a ház körül, a régi szerelemben vergődő, s a gyermeke után sóhajtozó Hasanaginica végül is egyik leánykori széptevőjének, a kádinak nyújtaná kezét, bátyja rábeszélésére. A bég közben megnyeri ajándékokkal a rátarti agát, hogy az anya még egyszer láthassa gyermekét. A találkozás végzetes: az anya, amint a bölcső fölé hajol, szeme könny télén megüvegesedik, s ott éri a halál. A különös és meglepő befejezés azután következik csak: az egyik katona magából kikelve kiáltja, a kádi is rég halott már. Az okos bég tehát azt remélte, hogy a körmönfontan előkészített találkozáskor fölenged Hasszán aga fagyos gőgje... Ez valóban így is volt, csakhogy későn borult feleségére — már halottat tartott karjában. Talán kitetszik a fentiekből, mennyi tragikus elemből és fordulatból állt össze a história a nép ajkán, amely színpadi nyelvében sem lehet hűtlen a folklórhoz. Hogy miért gondoljuk ezt? A hanghordozásból, az előadói stílusból, mely a hagyományos színészi játékmódot a folklór sajátos rendezte. A törtéket rendkívül egyszerű: mindenki nősülne, mindenki férjhez menne, félreértések és félre nem értések után végül is minden halász és tengerész megleli a maga párját. Amiért rendkívül rokonszenves a játék: nem »olaszo- sították« el, hanem a játékhoz a comedia dell’arte »nemzetközi« eszköztárából merítettek. A halászok, a városi leányok és a Hivatal megtestesítői félig voltaic csak azok, amire a szerep alapján először gondolnánk. A figurák alkatának másik felét a clown-ha- gyományokból merítették, bohócmutatványoknak beillő vásári komédiázásra emlékeztetve. Néhány díszletelem meggátolta a kiteljesedést. A látszatra felszínes, harsány világ mögött többnyire mély játékszíni kultúra áll, és főleg nagy mozgáskultúra. A belgrádiak vendégjátékában tehát igen fontos a színészi játéktudás, a mimika és az artikulációk változatos skálája, a porondtól színpadra kölcsönzött, vagy inkább színpadra emelt attrakciók sora. Enélkül az ügyes és látványos díszletmegoldások is hivalkodó külsőségek lettek volna. Így azonban a hangulatos muzsika, a g arisztokrata l 1919-es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom felülke- rekedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kényszerítette. Igen korán, jóval a hivatalos meghirdetése előtt megértette az antifasiszta népfrontgondolat jelentőségét, és emigrációjában, széles körű nemzetközi kapcsolataival, számos országban igen sokat tett a hatékony összefogás megvalósításáért, öt tekintette vezérének a nyugat-európai és az amerikai antifasiszta magyar emigráció a második világháború dején. A háború után, amikor végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, törvénybe iktatta érdemeit. Nem az ünneplésért jött haza az Takáts Gyulát mutatja he a Kincskereső A Kincskereső című ifjúsági irodalmi folyóirat márciusi száma Takáts Gyulát ismerteti meg az olvasókkal. A lap riportere fölkereste a somogyi költőt, és arról faggatta, hogyan hat költészetére, regényeire a táj, a Dunántúl, a berek. Az interjúban elmondja a költő, miként határozta meg gyermekkorát, majd I egész életét, világát, a természettel való kapcsolatát a Kapos menti láp, a berek. A természetet, a dombokra kapaszkodó szőlő gyermekkori emléke lesz a témája újabb ifjúsági regényének, immár a harmadiknak, amelyben — ahogy a költő mondja — egy vár alatti szőlővidék élete elevenedik meg. Az interjúban Takáts Gyula vall a gyermekekhez való kapcsolatáról, arról, hogy miért ír gyermekregényeket, ifjúsági irodalmat. A kérdésre válaszul egy angol költőt idéz: »Mindnyájunk apja az a gyermek, aki voltunk...« A lapban három vers jelent meg a somogyi költőtől: A színe kék, mégse tenger: Nem is elég és az Uzsonna című. I éneklő, mesélő, zenébe hajló j jól funkcionáló játéktér meg- ' előadásmódjával, sajátos gesz- ! tusaival gazdagítja. A vázat a i szerző és a rendező Zselko i Oreskovics a folklórt jelző i motívumokból és realisztikus I játékelemekből építi össze, j Talán a nyers fordítás miatt j érezzük: vontatott az előadás, j csak a tragikus forrpontoknál ' ragadja meg a nézőt. A min- í den szerepet kidolgozó játékkultúra. a puritán színpadkép emlékezetes marad. Chioggiai csetepaté A 18. századi jeles vígjáték- és komédiaszerzők közül Goldoni darabjai jutottak el talán legkevesebbszer Kaposvárra. A Kávéház néhány éve forró sikert hozott, a belgrádiak Chioggiai csetepaté című előadásában a taps és a tanulság körülbelül egyforma. A fergeteges komédiát Paolo Magelli felelőképpen összeforrt. A nézők szívesen ünnepelték a társulatot, különösen a remekül alakító, minden mozdulatának figyelmet követelő színészt, Fortunato halászmester alakítóját, Milos Zsiticset. Játéka szinte tükre volt a színház szándékának. A tudását összpontosító, s ezúttal femekül feloldódó társulat kellemesen szórakoztat, s közben nem mond le a tartalomról, az újszerű megoldásokról, a tanulságokról egy pillanatra sem. Tröszt Tibor
