Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-28 / 74. szám

Szövetkezetek és a kultúra Második a Táncsics diákgzínpada IDŐSZERŰ SZEMBENÉZÉS Szép szavak Nagykanizsán Tanácskozást tartottak a minap a megyei tanácson a somogyi szövetkezetek kultu­rális tevékenységéről. Beszá­hogy ennek nyomán a szem­lélet még kevésbé telített olyan elemekkel, amelyek a konkrét cselekvést szorgal­moló jelentést készítettek a j máznák. Készségeknek, jár KISZÖV, a MÉSZÖV és a i tasságoknak kell kialakulni az termelőszövetkezetek területi j oktatási tevékenységben szövetségei. j csakúgy, mint a közművelő­Fölmérték az állami okta- désiben — mutatott rá Ko- tás és a közművelődés fej- : csis Uaszlo. lesztésére hozott párthatáro- | a bevezető értékelések ne zatok alapján eddigi eredmé- Tévesszék meg az olvasót: szó nyeiket, a további feladatok : sincs arról, hogy az eddigi megfogalmazásának igényé­vel. ..Az egész tanácskozás lénye­gét Honfi István, a megyei pártbizottság titkára abban jelölte meg, hogy a kulturális tevékenység nem valamifajta jótétemény, hanem a szocia­lizmus építéséből, a munkás­hatalom jellegéből fakadó kö­telesség. Nem a kívülről tá­mogató mecénás szerepe jut tehát a somogyi szövetkeze­teknek, hanem anyagi rész- vállalás, szervezés és tartal­mi munka is. Utalt Honfi István arra, hogy a szakmai, egyoldalú műveltséganyag mi­lyen gyorsan fedezetét veszti, ha nem kapcsolódik be egy közösség szellemi vérkeringé­sébe. Tervezés idején Kocsis László, a megyei ta­nács elnökhelyettese utalt ar­ra, hogy azért időszerű a szembenézés, mert a tervezés ideje van, most döntik el a szövetkezetek is, hogy milyen lesz a holnap. S ebbe bele­tartozik a kulturáltabb hol­nap is. Végig kell gondolni a gya­korlatot — summázta a kul­turális elnökhelyettes —, és a sokoldalú részvállalásnak még következetesebbnek, még át- gondoltabbnak kell lennie. Mert nem arról van sző, hogy a párthatározatot nem ele­mezték és értelmezték jól a szövetkezetek. Hanem arról, munkát lebecsülték volna a jelenlevők, vagy a felmérések _, .... ..., . I Itt mindenki nyerhet, min­, megalla- denki esélyes - körülbelül podaSt kötnek, ezeket a 10 | ez s hangulat uralkodott há­tettd ^ekeUetenni °V irom napig Na§ykanizsán, az tana is kell tenni. j úttörőházban. Ez a város, ez Egyre nagyobb hangsúlyt j a nagyon szép művelődési in­kap a szövetkezet első számú ! tézmény adott otthont a dél­vezetőjének és vezetőségének | dunántúli amatőr irodalmi felelőssége. Mert túl kell lép- j színpadoknak, a Hazánkról ni azon az állapoton, hogy | szóljatok, szép szavak! terü- csak beszélünk az agrárértei- ) leti döntőjén, miség közéleti, közművelődési Nvolc e°viitte* intett a bekapcsolódásáról. Az erre | döntóbe. három a nü me­való psztönzés elsősorban vezető dolga. Az anyagi, részvállalási be­?í-at^5°an kételkedtek volna. | kapcsolódást illetően azonban Minden eddigi eredményt sok még a kétely. Érvényesül becsület illet, csakhogy a kulturális tevékenység ki­bontakoztatásához több kö­vetkezetességbe, végiggondo­lásra és együttműködésre van szükség. Mondhatjuk, hogy a közművelődési törvény — amely hamarosan napvilágot lát — egész sor dolgot: az anyagi részvállalást vagy a közös fenntartást, s a terve­zést illetően világos feladatot szab meg. Többek között ezért is volt időszerű ez az össze­jövetel, mert a szövetkezetek munkájában benne kell len­nie a kulturálódás gondolatá­nak is. Együttműködve — jó célokért Nem részletezzük az aláb­biakban azokat az eredmé­nyeket, melyeket az amatőr művészeti mozgalom vagy a klubmozgalom terén elértek a szövetkezetek. Tény az, hogy bizonyos részeredmények iga­zolóak, de a termelő-, a fo­gyasztási és az ipari szövet­kezetek valamennyi egységé­re még korántsem terjed ki mindez. Egyik területi szövetség ve­zetője elmondta, hogy megfe­lelő módszerek és kapcsola­tok hiányoznak még. Kétségtelenül így van. Mert nem elégséges az, hogy egyes iskolák és termelőszövetkeze­néha az »én házam az én vá ram« elv, amely azt hirdeti, hogy e feladatokat szigorúan véve csak a tsz .keretein be­lül lehetséges megoldani. gyénkből: a Fonómunkás Kis- színpad, a Táncsics gimná­zium diákszínpada és a nagyberki Fórum színpad. A nyolcas döntőből lehet majd az országosra jutni, de hogy ki kerül oda. azt csak akkor lehet megtudni, ha az ország többi területi döntőjét is megrendezték már. A döntőn j dalmi színpad. A haza fogal- i mát közelítették meg a tizen- I évesek szemszögéből. A forma: J a Kodály által is rögzített népíjáték-stílus volt. A | »Szomszédvárakból« a zala- 'egerszegi Reflex színpad ösz- . szeállítása jó volt. Egyetlen dolog, ami kifogásolható: az 1 első részben nagyon naturá- J lis eszközöket használnak a j szenvedés bemutatására. Nem j vagyok meggyőződve arról, hogy szükség volt rá. A nagyberkiek javítottak, [ pontosítottak, jó produkcióval mentek Nagykanizsára. A székesfehérvári diákegyüttes I Nagy László-verset vitt szín- i padra, és egy meglepetés: Za- : laegerszeg cigány irodalmi színpaddal rukkolt ki. Értékes, jó' találkozó volt a kanizsai. Ha a somogyiakat j érte is kellemetlen meglepe- í tés, jó fóruma volt a verseny ■ az amatőr színjátszásnak. Simon Márta Hi ncz Gyula kiállítása Érden A tanácskozás megfogal- j '»-v alakult a helyezés: két mazta és megvilágította a j fís°, helyezett, a' nagykanizsai koordináció fontosságát. A ! középiskolás irodalmi színpad, közművelődési feladatok vég­rehajtásáért legelsősorban az állami siervek a felelősek, községek oen a tanácsok. , Nincs értelme olyan terv ké- | A harmadik helyet szítésérek vagy kulturális ak- me§ a Fonómunkás valamint a sárbogárdi diák színpad, második a zalaeger­szegi Reflex színpad és a ka­posvári Táncsics gimnázium. szerezte Kisszín­ció indításának, amely azt I Pack A somogyiak közül a célozza, hogy a település ér- j nagyberki Fórum irodalmi dekeitől különválva érjen el | színpad oklevelet kapott, eredményt. A közművelődés- I A Fonómunkás Kisszínpad ben csak az összefogás, az j évek óta az élen van: mosj együttes tervezés és megva- csak a harmadik helyet sze- lósítás hozhatja meg a kívánt Fezte meg. A somogyi lokál­eredményeket. Ezek a módszerbeli kérdé­sek természetesen konkrét példák kapcsán vetődtek fel. Az egyik hozzászóló elmond­ta, hogy mennyire atomizáló­dik a falusi értelmiség. . A másik arra mutatott rá, hogy az együttműködés elveinek megfelelően a közös fenntar­tást még inkább ki kell ter­jeszteni. Kocsis László zárszavában arra utalt, hogy a szövetke­zetek közoktatási és közmű­velődési tevékenységének kérdése ezzel nem került le a napirendről, a téma folya­matos együttműködést, tájé­koztatást és módszerbeli út­mutatást igényel az állami és a szövekezeti vezetők részéről egyaránt. T. T. Április végén vendéget fogad az Európa A Keringő bezár - a Csikóbár kinyit — Ügy látszik, a pénz ma már nem elég húzóerő. Meg aztán itt a somogyi ipar el­szívó hatása. Üzletvezető, sza­kács, vendéglátóipari szakem­ber van, de büfés, pultos eladó, úgynevezett' cukrászati, kony­hai kézilány nem jön. Lassan már arra sincs ember, hogy a mosogatógép gombját benyom­ja. És bármilyen hihetetlen, ma már a gebin sem olyan népszerű. Körülbelül így kezdődött a Pannónia Szálloda- és Ven­déglátó Vállalat Balatoni Igaz­gatóságán a beszélgetésünk Nádas György helyettes igaz­gatóval. — Idénymunkára ma már nem szívesen jönnek az embe­rek. Hogy legalább néhányu- kat »tartani« tudjuk, téli mun­kaalkalmat szerveztünk száz dolgozónk részére. A fehér­vári hűtőház részére készítet­tek húszvagonnyi sűrített rán­tást, s a szilvásgombócot még mindig csinálják. Mégsem biz­tos, hogy a gombóckészátők kö­zül holnap nem mond fel va­laki. Aztán érthetően szíveseb­ben dolgoznak a SZOT-szállo- dában, hiszen ott két hétig la­kik egy-egy vendég, nálunk szinte naponta cserélődnek. Ebből sok pluszmunka adó­dik: gyakoribb ágyneműcse­rék, a menükiszolgálás helyett rendelése» ebédkiszolgálás, hogy csak a lényegesebbet említsem. — Tavaly hány alkalmazot­tul-: volt? — Több mint ezerháromszáz, de még háromszázra lett vol­na szükségünk. Persze gond­jaink mindig voltak, s az ideiekkel is megbirkózunk. Ha az üdülési szezonban hozzánk látogat, ezekből már semmit nem fog érezni. — Az idén milyen értékű i forgalomra számítanak? — Körülbelül kétszázmilliós- j ra, s lényegében két-két és fél hónap alatt. Áruval jól el va­gyunk látva, s szállodai he- I lyeinket már lekötötte az IBUSZ, a Volántourist, a Coop- tourist és az új Vuetouristique. — Milyen előkészületeket tesznek a vendégek fogadásá­ra? — Csaknem tizennyolcmil­liót költünk tatarozásra, kar­bantartásra. A kaposmérői, a székesfehérvári, a siófoki épí­tőipari és szolgáltató k.tsz és a Sió Mezőgazdasági Tsz kerté­szete dolgozik most nekünk. Nyolcvantagú saját karbantar­tórészlegünk is teljes erőbedo­bással tevékenykedik: hűtőgé­peket, presszógépeket szerel­nek, asztalos-, ács-, festőmun­kákat végeznek. — Mikor lesz a nyitás? — A Napfény- és a Vénusz- szálló húsvétra, az Európa áp­rilis 30-án, május 15-ig az egész szállodasor, s június 1-ig az egész Pannónia-hálózat ki­nyit. — Milyen újdonság fogadja a nyaralókat? — Minden szálloda előtt eszpresszó nyílik. Az 1880-as évekből ránk maradt korhadó faépítmény: a földvári Kerin­gő eszpresszó megszűnik, hi­szen már életveszélyes. Siófo­kon, a Bányász-üdülővel szem­közti Jeges mackóból átalakí­tással ifjúsági szórakozóhelyet létesítünk ' Csikóbár néven. Több szórakozóhelyen meg­szüntetjük a műsort, illetve a magyaros műsoroknak na­gyobb teret adunk, mert ven­dégeink ezt igénylik. G. J. patriotizmus — és az objek­tivitásra törekvés is azt súg­ja: jobb helyezést vártunk. A zsűri döntése azonban bi­zonyosan jogos: kénytelenek vagyunk elfogadni ezt az ál­láspontot és az indoklást, hogy a Fonómunkást nála jobbak előzték meg. Megérde­melten kapták meg azonban a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának nívódíját. Ugyanak­kor örülünk a Táncsics diák­színpadának: József Attila műsora második lett. Jó mű­sor, fiatalos, mához szóló. Várjuk, hogy a somogyiak műsoraikat minél több üzem­ben, községben, ifjúsági klub­ban bemutassák, minél töb­ben ismerjék meg a somogyi földosztás dokumentumait, a föld utáni vágy beteljesülé­sének emberi sorsfordulóit, József Attila verseit, Váci so­rait. A harminc év kezdetét jelentő eseményt, azt, amelyik az étkkor földhöz jutottak gyerekeiben, unokáiban is nyomot hagyott. A nyolc együttes a fölsza­badulás gondolatát és a har­minc év valóságát más-más nézőpontból tükrözte. A nagy- kanizsai diákegyüttes hagyo­mányos elemeket alkalmazott. Igényes szavalókórus tolmá­csolta a mondanivalót. Na-1 gyón. tetszett az ugyancsak el- í ső helyet elért sárbogárdi iro- j A Budai Járási Művelődési Központban, Érden kiállítás nyílt Hincz Gyula Kossuth-dí jas festőművész munkáiból. Ez alkalommal mutatták be a művész új alkotását, egy nagy­méretű gobelin faliképet. Az új gobelint az érdi művelődé­si központ klubjában helyezték el. Kamarakoncertek — szakmunkástanulóknak A Liszt Ferenc Zeneművé- ; szeti Főiskola győri tanárkép- | ző tagozatának hallgatói is ki- j veszik a részüket a szakmun- | kástanulók zenei neveléséből, j A főiskolások vállalták, hogy hangszerismertetővel egybe­kötött kamarakoncerteket ad­nak a győri szakmunkás tanu­lóknak és megismertetik velük a zeneirodalom remekeit. Az első hangversenyen, amelyet a napokban rendeztek meg. a 401. sz. Szakmunkásképző In­tézet klubjában mintegy öt­ven leendő szakmunkás ismer­kedett a rézfúvós hangszerek­kel és a rézfúvós muzsikával. P. N. Barannyikov Nevek az emlékműn Nagyon nehéz felidézni egyetlen fiam emlékét, aki odaveszett a háborúban. De ez anyai kötelességem, ez az egyetlen, amit érte tehetek. Csupán egy körülmény hoz zavarba: az én Igorom nem volt hős, és nem tudom, vég­rehajtott-e egyáltalán vala­milyen hőstettet. Keveset írt önmagáról. Nem akart fölös­legesen nyugtalanítani. Csak a halála után tudtam meg például, hogy megsebesült a kezén és hogy a Dnyeperen való átkelés közben kis híján odaveszett. Életében nem volt semmi hősi, kiemelkedő esemény. Hi­szen műszaki alakulatnál tel­jesített szolgálatot. (P. B. meg­jegyzése: valóban műszaki­utász alakulatnál szolgált, de végigharcolta Sztálingrádtól és Voronyezstől Belgrádig és Bu­dapestig a frontokat, s hősies­ségéért, hőstetteiért kitüntet­ték: egy — a saját nevével el­látott — személyes fegyverrel, Sztálingrád Védelméért érem­mel, Harci Érdemekért ér­deméremmel, a Honvédő Há­ború Érdemérem II. fokozatá­val és a Vörös Zászlóérdem- renddel). Fiam, Igor Vjacseszlavovics Prihogyko 1919. május 6-án született, 1945. január 15-én halt meg. Korán elvesztette édesapját. Amikor Igorka há­roméves volt, férjhez mentem másodszor. Alfred Ivanovics Zejbot abban az időben a Vö­rös Hadseregben szolgált. Ké­sőbb elvégezte a krasznodári építészmérnöki főiskola esti tagozatát. és építészmérnök lett. Szintén részt vett a hon­védő háborúban, s akárcsak a fiam, mérnök-kapitányi ran­got viselt. Jó nevelőapja volt Igornak. Szerették egymást, jó barátok voltak. 1940-ben, amikor Igor még csak huszonegy éves volt, meg­szerezte az. építészmérnöki dip­lomát. 1941. április 5-én épí­tésvezető-helyettesnek nevez­ték ki az egyik krasznodári vállalat építkezésén. Július 16-án bevonult katonának, s nyomban a Kujbisev Hadmér­nöki Akadémiára vezényelték. A gyorsított tanfolyam elvég­zése után, már 1942-ben, Igort Sztálingrád térségébe vezé­nyelték. Többé nem láttam. . Bajtársai a következőket ír­ták nekem róla. Okrugin kapitány: — Ba­rátságunk még Sztálingrádnál született. Két és fél éven át egy takaró alatt aludtunk, olykor egy, tányérból ettünk. Nekem elesett két fivérem, de miattuk nem keseregtem any- nyit, mint Igor halála miatt. Szerettem, mert kiapadhatat­lan életöröm áradt belőle, mert igazi emberi tulajdonságok­kal rendelkezett. S nemcsak egyedül én voltam így vele. Mindenki, aki ismerte. Sztyepanov alezredes: — Meghitt jóbarátom volt, finom lelkületű, rendkívül becsületes fiú. Még az Akadémián ismer­kedtünk össze, s együtt vezé­nyeltek ki minket Sztálingrád alá. Semmilyen helyzetben nem vesztette el a fejét, pi­henőben pedig vidámsága, lel­kes hangulata átragadt min­denkire ... Igornak rengeteg barátja volt. Több tucat nevet említ­hetnék. önt válószínűleg az érdekli, hogyan emlékszem én Igorká- ra. Megpróbálom /szavakkal megrajzolni portréját. Magas, derék fiú volt, s amikor bevo­nult, még sovány volt, de az utolsó felvételekből ítélve ké­sőbb megvállasodott, kissé meghízott. Mindez annak az eredménye, hogy megférfiaso- dott. Szőke hajú, kifejező kék szemei hol mosolyogtak, hol ravaszkásan csillogtak, hol fürkészőek és töprengőek vol­tak. Ilyenkor szürkének lát­szottak. Nyílt arca volt, ma­gas homloka. De egészében véve arcvonásai nem voltak szabályosak: ajka telt, orra lefelé kiszélesedett; »ukrános« — ahogy családunkban mond­ták. Fülei kicsik. Igorom nem volt szép fiú, de mindenki, aki ismerte, érdekes fiatalember­nek tartotta. Közvetlenül a háború kitö­rése előtt, 1941-ben kiderült, hogy Igorkámnak nagyszerű tenorhangja van ... Fiam jó lelkű, figyelmes fiú volt, mindenben, amiben tu­dott, mindig segített társainak. A nagyravágyás teljesen hi­ányzott belőle. Állandóan mo­solygott. Én szidom a csínyte­vései miatt, ő meg csak mo­solyog ... Nem járt a földön, hanem valósággal röpködött, mintha sietett volna élni. Hol táncolt, hol énekelt, hol meg a pianínóhoz ült, és valami Vi­dám dalocskát játszott. Min­dig csak vidámat. Az én emlékezetemben ő még mindig kisfiú. Sok jelleg­zetes, számomra nagyon ked­ves epizódot őrzök ebből a ko­rából. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents