Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

V Fariunk a marxizmus—lenfnizmus alapfán folytatja A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa, harc­ba, munkába hív közös cé­lunk, a fejlett szocialista tár­sadalom építésere. Erre a nagy feladatra felkészült, és érett a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, érett a munkásosztály, érett az egész magyar nép. (Nagy taps.) Fél éve, vagy még koráb­ban, mielőtt a Központi Bi­zottság kongresszusi irányel­vei nyilvánosságra kerültek volna, különféle találgatáso­kat lehetett hallani, főként nyugaton, de még nálunk is: mi lesz az MSZMP politiká­jával? Folytatódik? Változik, nem változik? Ha igen, mi es hogyan? Nos, azt gondolom, a kongresszusi vita világos vá­laszt adott arra. hogyan ala­kul a jövőben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt politiká­jának fő irányvonala. Az első és legfontosabb, ami már a vitából, minden felszólalt kongresszusi kül­dött. allásfoglalásáből kivi­láglott: a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—le- ninizmus alapján folytatja ed­digi szocialista, kommunista, internacionalista, a nép érde­keinek megfelelő politikáját, S ez lesz a kongresszus legfőbb, legfontosabb döntése. Ez a politikai fő irányvonal to­vább fejlődött és gazdagodott a kongresszusi előkészületek eddigi politikáját időszakában és a kongresszus munkája során is. A kongresszus egyik szüne­tében alkalmam volt találkoz­ni a meghívott közéleti sze­mélyiségek egy csoportjával, közöttük jó néhány parton kí­vüli szövetségesünkkel, bará­tunkkal és küzdőtarsunkkal. A beszélgetés során szóba hoz­tam azokat a mendemondákat, amelyek szerint »megkemé­nyedik« a párt vonala, meg hogy valami »új diktatúra« jön. Megnyugtattam őket: nem jön semmiféle üj diktatúra, marad a régi, a proletárdikta­túra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körül­belül 18 éve mindenki tapasz­talhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon le­het benne élni, alkotni, s be­csületet szerezhet magának minden tisztességes ember. A kongresszusi vitában megfogalmazott igény az, hogy pártunk kövesse fő poli­tikai irányvonalát, és annak alapján folytassa - és fejlessze tovább eddigi politikáját, ki­egészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politi­ka egységes értelmezésének, egységes és következetes vég­rehajtásának követelményé­vel. Párttagságunk, munkás­osztályunk, • a szocializmus minden őszinte híve, egész né­pünk ezt várja tőlünk. A döntő feladat az idei terv megfelelő végrehajtása A kongresszusi vita azt is bizonyította, hogy a Központi Bizottság a gazdasági és kul­turális épitömunkáról helyes értekelést adott, és reális, meg­valósítható célokat ajánlott a kongresszusnak. Mindent meg kell tennünk, hogy teljesítsük: a gazdasági, a kulturális épitő- munkanak. az. életszínvonal alakulásának 1975. évi tervét. Ismételten javasolom, hogy a kongresszus erősítse meg az üj ötéves terv fő irányszámait. A részletesen kidolgozott, üj öt­éves terv ez év folyamán, al­kalmas időben a púit illetékes szerve elé kerül. Ha a kong­resszus úgy dönt, a további munka alapjai azok a kong­resszusunkon is tárgyalt főbb adatok lesznek, amelyek meg­határozzák az egész terv jel­legét és keretét. Most lehál a döntő feladat az idei terv meg­felelő végrehajtása, mert ezzel jó alapot biztosítunk az üj ötéves terv megvalósításához. A kongresszusi előkészüle­tek nagyon fontos eleme volt a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata, amely gazdasági feladatainkkal fog­lalkozott. Az erről megjelent részletes közleményben a Központi Bizottság őszintén szólt a párttagsághoz, az or­szág közvéleményéhez azokról a problémákról, amelyek a vi­lággazdaságban végbemenő új folyamatokból adódnak, s amelyek bennünket Is érinte­nek. Ismeretes, hogy expor­tunk nemzeti jövedelmünknek csaknem 50 százalékát teszi ki. Ügy vélem, a Központi Bi­zottságnak ez a nyilvános ha­tározata kellő időben született meg. és segítette kongresszusi munkánkat, mert így a dolgo­zók e kérdéssel megfelelő ko­molysággal tudtak foglalkozni. Régi kommunista mondás: a legjobb politika az elvi politi­ka. Ezt még kiegészíthetjük azzal — és ez partunknak gvakorlata is —, hogy a leg­jobb politika a nyílt, elvi po­litika. Minden tapasztalatunk art Igazolja, hogy nincs az a súlyos gond és probléma, amellyel ne fordulhatnánk bi­zalommal a párttagsághoz, a munkásosztályhoz, a néphez, mert ha felnőttek módjára be­szélnek az emberekkel, azt ér­tékelik. és becsülik. Annak a vezetőnek viszont, aki nem így tesz. megmondják, hogy arról beszéljen: mi a probléma, mit kell csinálni, és ne beszéljen mellé. Az emberek gondolkoz­tak a decemberi határozatban ismertetett problémákon, pá­nik nélkül, reálisan mérik fel a helyzetet, és bizakodva néz­nék előre. Tudják, hogy ha két fő erő­forrásunkra támaszkodunk: a saját hazai lehetőségeinkre — amelyeknek teljes kihasználá­sától még messze vagyunk — és a szocialista o’rszágok test­véri együttműködésében rejlő lehetőségekre, akkor minden feladat megoldható, biztosítha­tó az ország további, törésmen­tes gazdasági fejlődése, bele­értve a termelés és az életszín­vonal növelését és a kulturális fejlődést is. A politikai tanulság tehát az, hogy a reálisan felmért, tény­leges helyzetről nyíltan, komo­lyan kell szólni az emberek­hez, és akkor a válasz is meg­felelő lesz. Most még összegez­ni sem tudnánk, hogy a köz­ponti Bizottságnak a helyzetet őszintén ismertető decemberi határozatára hány ezer és ezer segítő szándékú cselekedet, ja­vaslat, kezdeményezés született a dolgozó tömegek körében. Természetesen az az ember, aki műhelyben dolgozik, elsősor­ban annak a problémáit isme­ri, s kevésbé láthatja az általá­nos összefüggéseket, ez a dolog jellegéből következik. De a sok kicsiből születik a nagy — amit a műhelyekben, a földeken, a tervezőirodákban, ezer meg ezer helyen, ezer meg ezer kez­deményezés nyomán az embe­rek milliói adnak hozzá ahhoz, amit eddig elvégeztünk, az fog­ja megoldani — és meg fogja oldani — a problémáinkat. Gazdag volt a vita A tanácskozáson nagyon sok, igen fontos ga2dasagi kérdés vetődött fel. Kritika is jócskán elhangzott, néha mar azt hit­tem, hogy az ellenzék kapott szót. (Derültség.) Szép. udva­rias szavakkal ugyan, de arról beszeltek, hogy sok dolgo.t másképp is intézhetnénk, és igazuk van. Szóba kerültek a kohászat problémái, az élelmi­szeripar összehangolt fejleszté­se a mezőgazdasági termelés­sel, és sok más fontos, nagy' fi­gyelmet kívánó kérdés. Ezek­kel itt nem tudtunk részletesen foglalkozni, de az elvtársak nyilván nem is azért vetettek fel, hogy mindenre itt kapja nak választ, hanem azért, hogy tartsuk számon őket, mint fel­adatokat és tennivalókat, és dolgozzunk a megoldásukon. A vita nagyon gazdag volt. na­gyon sok jó gondolat vetődött fel, amelyekkel már holnaptól foglalkoznunk kell. amikor hozzálátunk a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásá­hoz. Csak egyetlen dolgot szeret nék megemlítem közülük. Must nagyon sokat és komolyan fog­lalkozunk az anyag- és ener­giatakarékossággal, a termelő­berendezések és a munkaidő jobb kihasználásával, a jobb munkaerő-gazdálkodással. Ezekről itt, a kongresszuson is sok hasznos es jó javaslatot hallottunk. De vigyázzunk, ne­hogy ügy szervezzük meg az anyagtakarékosságot — mar erre is volt nálunk példa —, hogy nem tesszük bele á ter­mékbe a szükséges anyagot. (Derültség.) A takarékosságnak az a helyes módja, ha az el- pocsékolódó, a fölöslegesen hulladékba kerülő, a tönkre- menő anyagot minél nagyobb mértékben hasznosítjuk. Az anyagtakarékosság semmi szín alatt se menjen a minőség rovására. Erre azért is jobban kell ügyelni, mert a termékek minősége mindinkább életbe­vágóan fontossá válik. Mért ugyan kinek adjuk el a nem jó minőségű árut,? A kapitalista nem veszi meg. az nekünk nem osztálytestvérűnk. sem Ingyen, sem pénzért nem segít nekünk épiteni a szocializmust. Már akkor a szocialista osztálvtest- véreinknek adjuk el? Egyéb­ként ők sem veszik meg. A jó minőséget már mindenhol megkövetelik, s ennek minket is jobb munkára kell ösztönöz­A kongresszus vitájában a közgondolkodással kapcsolatos kérdések is szoba kerültek. A szocialista közgondolkodás ná­lunk komoly teret hódított; nem egyenletesen, nem minde­nütt egyformán, de feltétlenül fejlődött. A közgondolkodásban azon­ban néha előbbre vagyunk, mint a fogalmak használatá­ban. Ezeket még hóízá kell igazítani a tényleges fejlődés­hez. Ilyen például »a dolgozók és a vezetők« kifejezés. A »ve­zető« mellé megfelelő szépért kell használni, például azt, hogy »beosztott«. Hiszen ná­lunk a vezető is dolgozó, ha becsületesen látja el azt a fel­adatot, amelyet rábíztak. A szocialista Magyarországon a munkásnak van a legna­gyobb társadalmi rangja. (Taps.)' De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt én nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetekben vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogy a mi rendszerünk, társadalmunk működhessék, mindenütt be­csületes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy azután kit nevezünk annak (nagy derült­ség), a fogalmak használatát még meg kell tanulnunk. A hitleri fasizmus megsem­misítése üj korszakot hozott nemcsak a magyar nép és nemcsak Kelet-E urópa, hanem egész Európa és az emberiség történelmében. Mert ha a fa­sizmus uralmon maradhatott volna, sötét, korszak vart vol­na az emberiségre. Ami május 9-et, a győze­lem napját illett: a volt ural­kodó osztályok bűnei miatt a horthysta Magyarorszag a hitleri fasizmus csatlósa volt. De azt hiszem, nyugodtan el­mondhatjuk: a hitleri fasiz­mus felett aratott történelmi győzelemnek a magyar nép is nyertese. Népünk becsületéért Európa sok hadszínterén har­coltak magyar kommunisták, hazafiak, partizánok. A fasiz­mus leverésével népünk el­nyerte szabadságát, nemzeti függetlenségét, megnyílt előt­te a társadalmi fejlődés sza­bad útja. 1975. április 4-én méltókép­pen megemlékezünk Magyar­orszag teljes felszabadulásá­nak 30. évfordulójáról, május 9-én pedig a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győ­zelemről. A dicsőséges szov­jet hadsereg 30 esztendővel ezelőtt saját barlangjában szétzúzta, megsemmisítette, fegyverletételre kényszerült­té a fasiszta fenevadaf.. Azóta 30 esztendő telt el, es meg mindig azért harcolunk, hogy Európában béke, biztonság le­gyen. A párt utat mutat új programnyilatkozatában Nemzetközi kapcsolatainkban a legfontosabb a Szovjetunióval való együttműködés Több felszólaló foglalkozott pártunk, kormányunk nem­zetközi tevékenységével. Kong­resszusunkon is kifejeződött, hogy pártunk, kormányzatunk nemzetközi tevékenysége vál­tozatlanul a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke ügyének szolgálatában áll. Nemzetközi kapcsolatainkban a legfontosabb a Szovjetunió­val való együttműködésünk. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásosztállyal, a haladás és a béke erőivel közös fron­ton lépünk fel a közös ügyért, a haladás ügyéért, a béke fenntartásáért és megszilárdí­tásáért. Ugyanakkor azt is szeret­nem hangsúlyozni, hogy a különbö/,0 társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésének hívéi va­gyunk. Külügyminiszterünk felszólalásában beszélt arról, hogy a békés egymás mellett élés elvének alapján építjük kapcsolatainkat. valamennyi fejlett tőkés országgal, amely erre készségét mulat. Ez poli­tikánk fontos és szükséges ele­me, ezzel is a haladás ügyét akarjuk szolgálni. Jelenleg az európai biztonsági értekezlet eredményes befejezéséért munkálkodunk. Véleményünk szerint ennek megértek a fel­tételek. Mindent meg . kell tennünk, hogy az. európai biz­tonsági értekezlet eljusson a helsinki befejező állomásig. Azért is tekintjük most ezt az. első és közvetlen feladatnak, mert mély meggyőződésünk: a világ érdekei is megkövete­lik, hogy Kumpúban bizton­ságosabb, szilárdabb beke uralkodjék. Szeretnék szólni népünk történelmi útjáról és a jövő­ről. Az ifjúsági mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség március 15-ét, már­cius 21-ét és 'április 4-ét forradalmi napként tartja számon. A fiataloknak igazuk van. Az 1848—49-es szabad­ságharc osztálycélja — ne fe­lejtsük el, akkor meg a job­bágyság intézménye is meg­volt — a polgári egyenlőség es a nemzeti függetlenseg ki­vívása volt. Ez a forradalom elbukott. De eszméit tisztel­nünk, őriznünk kell, mert ab­ban a korban kifejezte a ma­gyar nép, a nemzet érdekeinek megfelelő törekvéseket, sőt, Marx es Engels értékelése szerint egyúttal az európai né­pek harcát is szolgálta. 1919. március 21-e. ,a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltása osztály céljai ban mar meghaladta 1848-ai. mert a munkásosztály felszabadítá­sát, a kapitalista kizsákmányo­lás, a feudális rendszer szét­zúzását tűzte ki célul. Az 1919-os Tanácsköztársaság Vörös Hadserege nemzeti ügyért és célért, a magyar nemzet függetlenségéért es szabadságáért is harcolt. Április 4-e felszabadulá­sunk napja. Miután Kelet- Európa országai a háború me­netétől függően, különböző Időpontokban szabadultak fel, szélesebb, nemzetközt össze­függésben a mi évfordulónk napja is egybefonódik a hit­leri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem dátumá­val, május 9-ével, amikor megemlékezünk a győzelem fő kivívójának, a Szovjetunió­nak. a szovjet népnek mér­hetetlen áldozatairól. Ez a történelmi utunk. Jövőnket a párt programnyi­latkozata körvonalazza. Ennek a lényege a fejlett szocialista társadalom építése, a haladás, végcélunk a kommunizmus felé. Az élcsapatnak az a kö­telessége, hogy utat mutasson. Tudnunk kell azonban, hogy az élcsapat előre sem sza­ladhat, nem szakadhat el a főseregtől, mert akkor senkit sem vezetne, nem volna él­csapat, de hátul sem kullog­hat. A párt utat mutat új prog­ramnyilatkozatában. Hirdet­nünk, magyaráznunk kell programunkat, s hogy meg­valósíthassuk, meg kell nyer­nünk hozzá a munkásosztály, az egész nép támogatását. Na­gyon fontos, hogy az embe­rek ne muszájból vagy illen­dőségből, hanem meggyőző­désből értsenek egyet a prog­ramnyilatkozattal. A párt azért javasolja ezt az utat, mert becsülettel, tisztességgel, a legtisztább szándékkal akar­ja szolgálni a dolgozó nép, a magyar nemzet ügyet. Magyarországon nincs anta- gonisztlkus osztalyellentét, mert a kapitalistákat és a föl­desúri osztályt a nép megdön­tötte. Ma csak szövetséges dol­gozó osztályok vannak. Szövet­ségük egészségesen működik, fejlődik, osztály szövetségként is, és a párttagok és párton- kívüliek szövetségeként ’ is. S ha az összes szövetségest meg­kérdeznénk. hogy szocializmust akar-e, mind meggyőződéssel mondaná, hogy igen. De nem mindenkinek egyformán sür­gős. (Derültség.) Itt van a különbség. (Derültség.) A szö­vetségesek között mindig té­ma — s az is kell, hogy le­gyén — a szocialista forra­dalom fejlődésének üteme. A párt a szocialista forradalom soron levő feladatait csak úgy tudja meghatározni, ha reáli­sán (téli meg a helyzetet, az előrehaladás objektív és szub­jektív feltételeit. A magyar munkásosztály pó- lilikai erőit egyesílej, 1918 nt»a élő és harcoló kotfnmuiiistf Szavaznak a párt XI, kongresszusának küldöttel. (MTI fuio - S^ebellecly Géza J elv. — telefoto — KS) marxista—leninista élcsapat mindig' akkor lépett előre tör­ténelmi útján, amikor együtt haladt a tömegekkel. Ez a mi nagy történelmi tapasztala­tunk. Az elmúlt 18 esztendőben nem sajnáltuk a fáradságok az időt, a türelmei, hogy gondo­latainkat megmagyarázzuk szö­vetségeseinknek. Előbb meg­győztük az embereket, s csak azután hajtottuk végre hatá­rozatainkat. Ezért nyugszik szilárd alapokon szocialista rendszerünk minden pillére. A Magyar Szocialista Munkás­párt mindig együtt fog halad­ni a tömegekkel. Vannak na­gyon jó jelszavaink, köztük az. hogy »a párttal, a néppel a népért«. Tudnunk kell, hogy — próbálkozzunk bár a legjobb szándékkal — akarata ellené­re senkit sem boldogíthatunk. Előbb annak az útnak a he­lyességéről kell meggyőznünk az embereket, amelyre hívjuk őket, s el kell érnünk, hogy kövessenek bennünket. Jó pél­dák vannak arra, hogy ez lehetséges, helyes és szüksé­ges. Jól még kell nézni az utat, .és úgy előremenni, hogy ha a haladás néha talán va­lamivel lassúbb is. mint aho­gyan szívünk szerint szeret­nénk. de mindig előrelépjünk, és sem a pártnak, sem a nép­nek ne kelljen visszalépnie. A Központi Bizottság szi­lárd meggyőződése, hogy a programnyilatkozatban vá­zolt, jövőbe mutató úton, a munka jő tapasztalataival föl­fegyverkezett part. a munkás- osztállyal, a néppel összeforr­va. a kölcsönös bizalmat erő­sítve haLadhat előre. A cél te­hát szép, az üt helyes. Min­dent meg kell tennünk, hogy a programnyilatkozatban meg­fogalmazott célok valóra vál­janak. Tudjuk, hogy a szocia­lizmus becsületes hívei an.v- nyit dolgoznak, amennyi ere­jükből telik. Azt tanácsolhat­juk, hogy ne a munka meny- nyiségét növeljék, hanem a minőséget javítsák, mert ez is gyorsítja a fejlődést. Imitt- amott pedig még vannak, akik nem dolgoznak, őket győzzük meg arról, hogy dol­gozni kell 1 Kedves elvtársak! Még egyszer megköszönöm a küldötteknek azt a támogatást, melyet a két beszámolóhoz és a kongresszusi okmányokhoz fűzött felszólalásaikban nyúj­tottak. Megköszönöm a prog­ramnyilatkozatot és a határo­zati javaslatot szérkesztő bi­zottság tagjainak, amit mun­kánk megkönnyítéséért végez­tek. A tisztelt kongresszustól ké­rem, hogy a Központi Bizott­ság beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, a szervezeti szabályzat módo­sítására tett javaslatot, a prog­ramnyilatkozat-tervezetet és a határozati javaslatot fogadja el. fHosszan tartó, nagy taps.) (Folytatás a 3 oldalon.) 4

Next

/
Thumbnails
Contents