Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

pártjaival szinten szélesedik es rendszeresebbe válik. Nemzetközi feladataink a következő években tovább nö­vekszenek. Folytatódik a két. világrendszer történelmi verse­nye és harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Döntő .jelentőségű a küzdelem a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért és a kölcsönösen előnyös gaz­dasági és kulturális együttmű­ködés fejlesztéséért, az enyhü­lési folyamat visszafordítha­tatlanná tételéért, valamint kedvezőbb nemzetközi feltéte­tek teremtéséért minden nép szabadsaga, nemzeti független­sége és társadalmi haladása szamara. Ebben a küzdelemben halad előre — új győzelmeket érlel­ve es új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet törté­nelmi folyamata. Ennek útja a békéért es a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes harcanak továbbfej­lesztése. A testvérpartok túl­nyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsola­tok fejlesztése mellett napi­rendre tűzik újabb regionális tanácskozások, majd általános nemzetközi értekezletek meg­rendezését. A forradalmi pár­tok számára nélkülözhetetlen a világ különböző tersegeiben, az egyes földrészeken és föl­dünk egészen végbement es folyamatban lévő változások együttes elemzese és a szüksé­ges következtetések közös megvitatása. Pártunk határozott állásfog­lalása. hogy az internaciona­lista összefogásnak elengedhe­tetlen követélménye a tapasz­talatok rendszeres kicserélése és időnkénti együttes értékelé­se, a közös kérdések együttes elvtársi vitája, az összehangolt és közös cselekvést biztosító egységes állásfoglalás kialakí­tása sok iontjs kéruesoen. Nincs más út az összefogás és a közös küzdelem fejlesztésé­re, az elkülönülési tendenciák és a szakadar törekvéseik visz- szaszorítására. Európában most földrészünk kommunista és munkáspártjai­nak regionális értekezlete van napirenden, mely az európai munkásság összefogásának es az összes haladó erőkkel való szövetkezésének fejlesztését, s egyben az általános antiimpe- rialdsta küzdelem erősítését lesz hivatva szolgálni. Ennek előkészítése folytatódik, s pár­tunk megtisztelő feladatot tel­jesítve. más testvérpártokkal együtt kiveszi részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommunista és munkáspár­tok újabb világértekezletén is, amelynek megrendezéséhez ér­lelődnek a feltételek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros testveri együttműködésnek, a kommunista világmozgalom marxista—leninista egységé­nek, az összes antiimperialista és békeszerető erők hatékony együttműködésének szilárd hí­ve és az. is marad — mondot­ta befejezésül Nemes Dezső. Nemes Dezső szavait nagy tap6 fogadta. DR KOMÓCSIN MIHÁLY, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára, megyéje helyzetét elemezve egyebek között rámutatott: nőtt az aktív keresők száma, s már megközelíti a népes­ség ötven százalékát. A fog­lalkoztatottság hiánya — mint (Folytatás az 1. oldalról) társadalom poétika problé­ma — megszűnt. A munkaké­pes korúak foglalkoztatott­sága majdnem teljes. A nagy társadalmi átrétegeződés kö­vetkezteben a parasztság és a háztartásbeliek soraiból so kan ipari munkások lettek. A fizikai dolgozók, illetve gyer­mekeik közül számosán szel­lemi pályára kerültek. j— Az új munkások többsé­gének nincsenek szülőktől örökölt ismereteik a regi mun­káséletformáról. Nincsenek saját régi munkástapasztala­taik. A kapitalista üzemben végzett munka nyomasztó emlékeit nem ismerik, ök már a szocialista üzemekben kezd­ték munkáséletüket. Számuk ra a dolgozó emberről való sokoldalú gondoskodás ter­mészetes, magatói értetődő. A munkásokban a párt po­litikai elvei élénk visszhang­ra tálalnak. Növekszik kész­ségük a termelési mozgal­makba való bekapcsolódásra, a politikai és a közéleti ak­tivitásra. Akik nemrégen még csak kis parcellájuk ha­táráig vagy konyhájuk küszö­béig láttak, ma az üzem, a vállalat és a népgazdaság ér­dekeinek jobb szolgálatán gondolkodnak, munkával, tár­sadalmi tevékenységgel a köz javáért cselekszenek. Dr. Komócsin Mihály szólt a gondokról is, elmondta: he­lyenként a települési sajátos­ságok, a szórvány tanyavidék, valamint a munkaszervezet és a jövedelemelosztás elavult formái fékezik az új gazdál­kodási módszerek elterjedését. — Sajnos, mi Csongrádban nem figyeltünk fel időben e gátló tényezőkre, és így eddig még nem tudtuk a kedvező klíma- és tala.iadottságokból adódó lehetőségeinket kellően kihasználni. Reméljük, hogy a Csongrádnál épülő Tisza III. vízlépcső létrehozásával víz- rendezési problémáink is megoldódnak. Ezután MAURER M1HÄLYNS, a Szekszárdi Állami Gazdaság munkása szólalt fel. Elmon­dotta, hogy a brigád, amely­nek vezetője, 36 tagból, több­ségében nőkből áll. Ezeket az asszonyokat sokat kellett se­gíteni, amíg a közösségi élet­be beilleszkedtek. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az ailami gazda­ságok dolgozói a munkásosz­tály részét képezik. Még sok tennivaló áll előttünk — mond fa —, hogy a munkás- osztályhoz való, tartozásra mindenben rászolgáljunk. Az ipari munkásság együvétarto- zása, szervezettsége, munkája a mienknél magasabb szinten áll. Szociális és kulturális körülményeik is jobbak, mint a mieink. Nálunk ebédlőt, öltözőt csak a gazdaság köz­ponti helyein találhatunk. A megfelelő megoldást gazda­ságunk egyik legfontosabb feladatának tekintjük. Felszólalása befejező részé­ben arról szólt, hogy az ál­lami gazdaságban mind több szakmunkásra van szükség, de a környéken működő szakmunkásképző intézetek végzett növendékei nem min­dig maradnak a mezőgazda­ságban. Javasolta, hogy a pá­lyaválasztási tanácsadásokon részletesebben ismertessék a mezőgazdasági szakiskolák­ban végzők lehetőségeit a ter­melésben, s hogy a bázisgaz­daságok maguk is foglalkoz­zanak szakmunkás neveléssel. Maurer Mihályné felszóla­lása után Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára lépett a mikro­fonhoz. Dolgoznak a Magyar Televízió munkatársai az ülésteremben. PULLAI ÁRPÁD A párt haladjon tovább a kipróbált, sikeres úton Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszámo­lóval egyetértve, megállapí­totta: a két kongresszus kö­zött erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalását így folytatta: A kongresszusra készülve, a parton belül es a közvéle­ményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb mon­danivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi politikáját, s végrehajtásában legyen még következetesebb. Ez a népi méretű kívánság egyben elismerése es nagyra becsülése pártunk törekvései­nek ; kifejezése annak is, hogy állampolgáraink nagy többsé­ge sajat munkája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép javára kivívott eredményeket. A párttagság ailásfoglalasa és a közvélemény alapján a Központi Bizottság nagy tö­megek egyetértését es támoga­tását élvezi, amikor a tisztelt kongresszusnak azt javasolja, hogy a part haladjon továbbá kipróbált, sikeres úton, foly­tassa tovább politikáját. E po­litika két alappillérén nyug­szik: egyfelől a szocializmus olyan általános törvényszerű­ségein. mint a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a pro­letárdiktatúra, a munkás­paraszt szövetség, a szocialis­ta tervgazdálkodás és az in­ternacionalizmus; másfelől azon, hogy a párt idejében foglalkozik a döntésre érett társadalmi kérdésekkel, szor­galmazza, ösztönzi a haladást, politikája képes a szüntelen megújulásra. A politikában tanúsított következetesség nem jelent változatlanságot, az el- viség merevséget, inert ez a politikát sémákba zárná es eltorzítaná. Társadalmi fejlődésünk szempontjából a marxizmus— leninizmus alkotó alkalmazá­sának mindig is nagy volt a jelentősége. Az építőmunka során időről időre új jelensé­gek es ellentmondások is ke­letkeznék. A partnak köteles­sége. hogy gondosan tanulmá­nyozza az új feladatokat es az ellentmondásokat, s megoldá­sukra, illetve leküzdésükre a helyes politikai irányvonal alapján helyes válaszokat dol­gozzon ki. A párt ezt tette a két kong­resszus között is. A Központi Bizottság kiemelkedő jelentő­ségű 1972. novemberi ülése új lendületet adott a X. kong­resszus határozatainak meg­valósításához azokon a terüle­teken, ahol a végrehajtás aka­dozott, helyesbítette az irányt, ahol az nem volt megfelelő. A X. kongresszus határoza­tait teljesítettük — mondotta ezután. — Mégis — az irány­elvek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírálat­nak is értjük, hogy a végre­hajtásban következetesebb­nek kell lennünk, mert ez munkánknak hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanannak a ha­tározatnak többféle értelme­zése, ez zavarja az egységes fellépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tu­domásul veszik az elmaradást. Egyesek politikai vezetőhöz méltatlanul sodródnak az ese­ményekkel, nem követelik meg a fegyelmet. Vannak, akik nem szeretik a problé­mák szóvá tevését, mert meg kell őket oldani, ez pedig töp­rengést, munkát, harcot kíván. Inkább tompítják, agyonma- gyarazzák a problémákat. Esetenként nem kellő idő­ben döntünk. Sok még a ha­tározat is, emiatt nehéz átte­kinteni és a végrehajtás fo­lyamatába j szervesen beillesz­teni őkel. Talán túl sok energiát, fek­tetünk az. elemzésekbe — bár ez könnyebben megbocsátha­tó, mint a felszínesség vétke —, de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvaló­sításához szükséges feltételek megteremtésére. Az ellenőrzés nem eleg rendszeres, es inkább ténye­ket állapít meg, mintsem gya- többfélék lehetnék. Türelme- koriatiasan segít. A mulasz- sen meg kell őket keresni a tókat a kelleténél ritkábban végrehajtás minden láncsze- vonjak felelősségre. mében. A felsoroltakban is A párt,-, az ailami, a tarsa- érzékelhetjük, hogy leküzde- dalmi szervek munkájában sük mennyire összetett fel- még sok az átfedés. Az okok adat. mennyire egyseges meg- orszagosan és helyileg is ítélést és cselekvést követel. Erősödött pártunkban a demokratikus centralizmus A párt életében tovább kell szilárdítani es fejleszteni a demokratikus centralizmust — hangoztatta a továbbiak­ban. — Ez a társadalom min­den szervezetere kedvező ha­tással lesz. Az utóbbi négy és fél esz­tendőben partunkban erősö­dött a demokratikus centra­lizmus. A pártszervezetekben fokozódott a kommunisták részvétele a politikai dönté­sekben, és ezzel a megvalósí­tásukért folyó harcban is. A parttestületekben elvtársi, vi­tatkozó légkörben döntenek; a határozatok demokratikusak, mert a többség véleményére épülnék. A demokratikus centraliz­mus a párt életében és mun­kájában egyaránt biztosítja az alkotó, szabad vita lehetőseget — benne a tévedés lehetősé­gét is — és a fegyelmezett végrehajtás feltételeit. Kifeje­zi, hogy vita nélkül nincs he­lyes következtetés és döntés: kommunista fegyelem nélkül viszont a legjobb elhatározás­ból sem születik tett. A yezetők feladatairól szól­va Pullai Árpád kiemelte: olyan vezetői szemléletre, ma­gatartásra van szükség, mely­re a megfontolt, határozott in­tézkedés, az energikus szer­vezés, a fegyelmezettség, a tartalékok mozgósítása a jel­lemző. Olyan vezetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harcba vinni újabb és nagyobb feladatok megoldására. Minden vezetővel szemben követelmény, hogy a politikát saját területén képviselje, al­kalmazza és megvalósítsa, hogy nagyfokú önállóság es bátor kezdeményezőkészség jellemezze a politika helyi végrehajtásában. Tudjuk, a vezetők többségének nagy ér­deme van a X. kongresszus óta elért sikerekben; sokat és lelkiismeretesen dolgoznak. Ezzel haladásunk megtervezé­sekor is számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy erre a színvonalra még nem küzdöt­te fel magát minden vezető, s ezért a gyengébben dolgozó­kat is effelé kell segíteni. A gondos kadermunkát. a vezetők felkészítését, szocia­lista szellemű nevelését min­den pártszervezetben még job­ban a munka középpontjába kell állítani. A vezetők kivá­lasztása és nevelése folyamatos es nagy felelősseget követelő munka, A káderek nevelésé­nek legfontosahb módszere az emberekkel való egveni és rendszeres foglalkozás. Az egyéni foglalkozással segítsük tervszerűen, fejlesszük tuda­tosan az emberekben a jót, és szorítsuk vissza a rosszat. Ez a kommunista nevelés lényege, meghatározó vonása. A vezetés iránti politikai bi­zalom gyarapítása megköve­teli, hogy a vezetők mentesek legyenek a párt által elítélt, a szocializmustól idegen jelen­ségektől. Mostanában arról 1« beszél­nek, hogy több menedzser tí­pusú, vállalkozó szellemű ve­zető .kellene. Energikusság, ésszerűségre törekvés, opera tiv irányítás dolgában senki­től sem szégyen tanulni. A menedzserrel szemben azon­ban a mi gazdasági vezetőink­ben legyen — van is — egy alapvető különbség: a szocia­lista vezető a termelés meny- nyisége, minősége és hatékony­sága mellett törődik a javak létrehozójával, az emberrel, a termelő közösséggel, épít mun­katársainak véleményére, de­mokratikus módon vezet. A menedzser tűzön-vízen keresz­tül a szűk tőkés vállalkozói egyszer még feielős beosztó- érdeket képviseli, A mi veze­sd tisztségviselők részéről is tőink előtt az egész tarsada- előfordult.« lom érdeke áll. türelem szükséges. Még ak­kor is, ha a vitapartnerek a nézeteik bírálóira a hozza nem értés címkéjét próbál­ják ragasztani, vagy más efféle jelzőkkel vagdalkoznak. Ez nem csekélység, különösen, ha nem is igaz. Határozatok értelmezése és végrehajtása a párttagsággal járó kötelezett­ség, nem magánügy. A Köz­ponti Bizottság beszámolójá­ban Kádár elvtárs mondotta: »A partban megengedhetetlen az egyes határozatok, állás- foglalások önkényes, szubiek- , tfv értelmezése, ami nem Egészségesen alakult a párt társadalmi összetétele A továbbiakban felhívta a figyelmet: tovább kell javíta­ni a párt-, az állami, a társa­dalmi szervek együttműködé­sét. Különösen fel kell fi­gyelni arra a jogos bírálatra, hogy egyes párthatározatokból _ __ __ ____ E rrö1 azért keii szóini meri késéssel lesznek állami intéz- párt eszméjének, politikájá- _ _!. . kedesek, bizonyos esetekben nak ismerete, tudatos vállalá­sok körülöttük a huzavona. A vekvő feladatokkal, ezért ma­gasabb mércét állít tagjai elé. A szervezeti szabályzat módo­sításának is ez a célja. A követelmények szempont­jából a jogok és kötelességek alapvetőek. Első helyen áll a egyesek a demokratizmust el­választják a centralizmustól; aktívak a vitában, felszólalá­saik szenvedélyesek, de ami­kor a cselekvésen a sor, sehol sem látni őket, árnyékba hú­zódnak. A pártmunkaban különösen veszélyes, ha valaki a párt Városfejlesztő riumnak másfél de különvéleményét fenntart­va, másképpen cselekszik; ha ügy tesz, mintha elfogadna a kollektiv vezetést, a testületet azonban tanácsadó szervnek tartja, elárasztja mindenféle apróbb ügyekkel, és fontos kérdésekben nélküle dönt. A párt normáinak mindezekben még nagyobb súllyal érvényt kell szereznünk. Amikor a pártban a demokratikus cent­ralizmust erősítjük, az egész társadalom szamára ösztönzést es bátorítást adunk a szocia­lista demokrácia további ki­bontakoztatására. A végrehajtásban alapvető szerepe van a politika, a ha­tározatok egységes éri elmezé­sének, az egységnek. Ha egy határozat ko^il az értelme­zésben zavar tamad, ez több­nyire meg nem értésből vagy jo szándékú tévedésből adó­dik. Találkozunk azonban ki­mondott vagy ki nem mon­dott szembenállással, egyet nem értéssel, önkényes értel­mezéssel is. Emögött eseten­ként a közöstől eltérő érdek húzódik még. Bármelyik eset­ről legyen is szó, elsősorban partszerú, elvi álláspont és vállalati üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítése népgazda­sági fontosságú feladat. Er­ről szóló határozatát 1971 de­cemberében fogadta el a Köz­ponti Bizottság. Beszédes pél­da, hogy a Nehézipari Minisz­tériumnak, az Építésügyi és Miniszté- esztendő kellett ahhoz, hogy csupán uta­sításaikat. irányelveiket meg­jelentessék. A Központi Bizottság titká­ra szólt arról, hogy a pártelle- nőrzes formái, módszerei a két kongresszus között, fejlődtek, s ennek nagy része van abban, hogy politikánk törés nélkül megvalósul. A továbbiakban úgy kell javítani az ellenőrző munkát, hogy még jobban a határozatok politikai lényegé­nek érvényesítésére irányul­jon, a személyi felelősség erő­sítését eredményezze. Ha a té­nyek megkövetelik, személyük­re, funkciójukra való tekintet nélkül vonjak felelősségre a hanyagokat, a kötelessegmu- lasztókat.. es teremtsék meg a feltételeit a helyzet megjaví­tásának. Pullai Árpád ezután hang­súlyozta. hogy a part társadal­mi összetétele egészségesen alakul. Ez a marxista—leninis­ta partepitó elveink gyakorla­ti a v.almazasának nagy ered­ménye. A párt lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, a nö­sa és terjesztése, védelme és megvalósítása. Ehhez rendsze­res politikai önművelés, tanu­lás, tájékozódás szükséges. A tudás állandó gyarapításának a párttag belső igényévé kell válnia. Azt, hogy a tanulásban melyik párttagtól mit és mi­lyen fokon követeljünk, nem lehet egy kaptafára húzni, ez függ körülményeitől, munka­területétől, beosztásától. A munkát és tanulást, ha olykor nehéz is, össze kell egyeztet­ni. Ne feledjük el azt a lenini gondolatot, ami a csepeli gyá­ri pártbizottság tanácstermét ékesíti; »Aki ma nem tud ta­nulni a munkától, holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól«. A pártban olyan erkölcsi normák érvényesülnek, ame­lyek szigorúbbak a társadalmi átlagnál. A Központi Ellenőr­ző Bizottság jelentésében — amellyel teljes mértékben egyetértek — hangsúlyozza, hogy a párttagok ezernyi mó­don és szállal kötődnek a tár­sadalomhoz, és így a párt so­raiba is beszűrődnek, téves nézetek, rossz szokások. Ez­zel kapcsolatban az a felada­tunk, hogy az eszmei—politi­kai munka javításával védet­té tegyük a pártot, óvjuk meg tagjait azoktól a káros néze­tektől es hibáktól, amelyek­kel szemben harcolniuk kell. Éneikül a part nem tud kellő (Folytatás a 3. oldalonj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents