Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

(Folytatás a 6. oldalról.) tized alatt a magyar nép, kommunista pártja vezetésé­vel. agrár-ipari országból szocialista nagyiparral és nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező ipari-agrár ország­gá változtatta Magyarorszá­got, ahol virágzik a tudomá­nyos és kulturális élet. Mind­ennek eredményeként állan­dóan javulnak a dolgozók életkörülményei. A szocialista építés sikereiben a magyar nép tehetsége és szorgalma, alkotó ereje testesül meg. — Az MSZMP XX. kong­resszusa nagyszerű összképét adja ezeknek az eredmények­nek, s a haladás új távlatait nyitja meg Magyarország előtt azzal, hogy a fejlett szocia­lista társadalom építésének programját állítja a magyar nép elé. — Népeink barátsága gaz­dag történelmi hagyományok­ra tekint vissza. A két nép, amely több mint egy évezre­den át szomszédként élt egy­más mellett, gyakran műkö­dött együtt a gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében — hangoztatta, majd emlékez­tetett arra, hogy elsősorban forradalmi mozgalmaink, a két ország kommunistái, munkásai ismerték föl a ro­mán—magyar barátság szük­ségességét, amely feltétele an­nak, hogy a társadalmi igaz­ságért, és a nemzeti szabad­ságért folytatott közös harc győzelmet arasson. Szólt arról: a román nép büszke arra, hogy a szovjet hadsereg ol­dalán a román hadsereg hoz­zájárult hazánk felszabadítá­sához. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a szocialista rendszer építésének időszakában a ro­mán—magyar barátság új tar­talommal telítődött, szilárd alapokra került. Kiemelte: a pártjaink, országaink és né­peink között széles körű együttműködés bontakozott ki, amely politikai, gazdasá­gi, tudományos és kulturális téren barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződésünk szel­lemében fejlődik. Hozzáfűzte: — A Román Kommunista Párt a jövőben is azon mun­kálkodik, hogy erősödjék a román—magyar internaciona­lista barátság, mert meggyő­ződése, hogy ez megfelel né­peink érdekeinek, a szocializ­mus egyetemes ügyének. Ilié Verdet ezután tájékoz­tatta a kongresszust az or­szágukban folyó szocialista építés sikereiről. Többek kö­zött beszámolt arról: mostani ötéves tervük első négy esz­tendejében elért eredményeik biztosítékai annak, hogy az ötéves tervet határidő előtt teljesítik. Az RKF közelmúltban megtartott XI. kongresszusá­ról szólva többek között el­mondta, hogy munkája meg­alapozta a román párt és ál­lam nemzetközi tevékenységét is. Románia következetesen fog munkálkodni azon, hogy tovább fejlődjenek politikai, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és más területekre ki­terjedő kapcsolatai, vala­mennyi szocialista országgal, — a népek érdekeinek megfe­lelően, a szocialista világrend- szer egységének erősítése ér­dekében, a szocializmus és a béke ügye javára. Következe­tesen küzd azért, hogy a nemzetközi életben elmélyül­jön és erősödjék az enyhü­lés folyamata, Európában ki­alakuljon a tartós béke és biztonság légköre, és mielőbbi időn belül sor kerüljön az össz-európai értekezlet mun­kálatainak utolsó, legmaga­sabb szintű záró szakaszára, amely földrészünkön kedvező keretet teremthet az új kap­csolatok meghonosításához. Az RKP küldötségének ve­zetője hangsúlyozta: a Ro­mán Kommunista Párt a jövőben is erősíti baráti és internacionalista szolidaritá­sát az összes kommunista és munkáspárttal. Az RKP ugyanakkor fejleszti kapcsola­tait a szociáldemokrata pár­tokkal, a nemzeti felszabadí- tási mozgalmakkal, vala­mennyi demokratikus párttal és erővel. Elhatározva, hogy egész nemzetközi tevékenysé­gével hozzájárul a kommunis­ta és munkáspártok egységé­nek, valamennyi antiimperia- lista erő egységének erősíté­séhez. Befejezésül ismételten teljes sikert kívánt a kongresszus munkálataihoz, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a testvéri magyar népnek a fej­lett szocialista társadalom épí­téséhez, országa felvirágozta­tásához. Az elnöklő Fock Jenő meg­köszönte Ilié Verdet felszóla­lását: — Mi is sok sikert kí­vánunk a román kommunis­táknak, szocializmust építő hazájuknak — mondotta. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa ez­zel befejezte szerdai munká­ját, a tanácskozást csütörtö­kön reggel 9 órakor folytat­ják. Lesnyid Brezsnyev elutazott Budapestről Szerdán elutazott hazánk­ból Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki részt vett a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán. Vele együtt elutazott V. V. Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az Ukrán Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke, Biszku Béla, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Benkei András, az MSZMP KB tagja, belügymi­niszter, Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügymi­niszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, Szépvölgyi Zol­tán, a fővárosi tanács elnöke, dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője, Rappai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, vala­mint a szovjet küldöttség tag­jai, közöttük V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete. A szovjet pártküldöttség ve­zetését K. F. Katusev, az SZKP KB titkára vette át. A küldöttséget a szovjet ha­tárállomásig elkísérte Benkei András, dr. Berecz János, Ka­pát Gyula és B. D. Sevikin, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének követtanácsosa. * * * Szerdán elutazott hazánk­ból dr. Gustáv Husák, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára, aki részt vett az MSZMP XI. kongresszusán. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek: Biszku Béla és Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­ra, dr. Berecz János, a Z MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, Szépvölgyi Zol­tán, a fővárosi tanács elnöke, dr. Szűrös Mátyás, a KB kül­ügyi osztályának helyettes ve­zetője, Barity Miklós, a Ma­gyar Népköztársaság prágai nagykövete, valamint Cseh­szlovákia Kommunista Pártja küldöttségének tagjai, köztük dr. Vaclav Moravec, Csehszlo­vákia budapesti nagykövete. A csehszlovák pártküldött­ség vezetését Jan Fojtik, a CSKP KB titkára vette át. * * * Szerdán elutazott hazánkból Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, aki részt vett az MSZMP XI. kongresz- szusán. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek: Biszku Béla és Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára, dr. Be­recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, dr. Szűrös Má­tyás, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezető­je, Böjti János, a Magyar Nép- köztársaság szófiai nagyköve­te, a bolgár pártdelegáció tag­jai, valamint Sztoio Sztanev, a Bolgár Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. A bolgár pártdelegáció ve­zetését Konsztantin Tellalov, a BKP KB titkára vette át Somogyi dolgozók a kongressi SS >'*! lton Teljesül a kívánság — Hogy mikor tettem szóvá először? Azt nem tudom már. Közgyűlés volt évekkel ezelőtt, akkor került szóba. Még fia­talabb voltam, nem is any- nyira magam miatt emeltem szót, de voltak társak ... Idő­sebbek. A mezőgazdasági mun­kában öt-hat évtized után bi­zony már nem tud az ember úgy dolgozni. — Naponta nagyon sok em­berrel találkozom. Láthatja! Nem múlik el negyed óra, hogy valaki valamiért ne jön­ne. Portás vagyok itt, a tapso- nyi egyesült szövetkezet köz­ponti géptelepén. Egy biztos: hétfő óta a faluban csak ar­ról esik szó, hogy a régi kí­vánság valóra válik. — Ötvenkilenc március ti- zennyolcadika óta, mióta meg­alakult a szövetkezet, itt dol­gozom. Voltam brigád vezető, kocsis, darálós, magtáros, és most, öt vagy hat éve portás. Beteg lettem, azért kerültem ide, mert az orvos könnyű munkát javasolt. Hatvanon fö­lül vagyok, 1914-ben szület­tem. Nem tudom, hogy látta-e a tévét hétfőn délután. De amikor az a mondat elhang­zott — nem tudom szó szerint idézni —, hogy a termelőszö­Tőlünk is függ a véleménymondás Nagy figyelemmel kísérik a XI. kongresszus eseményeit a Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyárában. Tegnap kü­lönösen sok szó esett a fonó­nők, a lakatosok és a szerelők társaságában az üzemi, a mun­kahelyi demokrácia fejleszté­séről elhangzott megállapítá­sokról. Kovács János főszere­lő nemcsak a saját, hanem a társai véleményét is megfogal­mazta. _ A textilművek mint So­mogy első szocialista nagy­üzeme sokat tett az üzemi de­mokrácia fórumainak megte­remtéséért, tartalmas működ­tetésükért. Ezeknek a hatása pontosan lemérhető a mi üzemünkben. Természetesen egyetértünk azzal, hogy az üzemi demokrácia formáinak minél hatékonyabb működte­tése az egész vállalat ügye, s a legfontosabb feladat: a meg­levő fórumok jobb kihaszná­lása. — Vannak még tartalékok? — Természetesen ... Meg­említeném, hogy sokszor mi is hibásak vagyunk, mert nem élünk a meglevő lehetőségek­kel sem. Például egy termelési tanácskozáson valaki azért nem mondja el a jó javaslatát, véleményét, mert akkor tizen­öt perccel előbb elmehetnek haza. Személyes példával tud­nám alátámasztani, hogy le­het, sőt érdemes küzdeni a jó ügyért: három »elveszett« újí­tást mentettem meg egy újí­tási konferencián azzal, hogy éltem a jogommal. Persze eze­ket a lehetőségeket nem min­denki ismeri. Éppen ezért szükség volna rá, hogy min­den munkást felvilágosítsanak, állandóan napirenden tartva e fórumok kihasználását. Az új igazgató a hét egyik napján fogadónapot tart a munkások­nak: akár termelési, akár sze­mélyes ügyekkel fölkereshe­tik. A kongresszuson is szó volt róla, hogy legyen tartal­masabb emberi kapcsolat az üzemben. Az ilyen módszer hozzájárul ehhez. Pál József marós úgy beszélt kedden, mintha saját magunkat hallot­tuk volna. Való igaz, hogy or­szágos jelenség: nem kérdezik meg, ki miért megy el az üzemből. Így eshet meg, hogy 15—20 éves szakmai gyakorla­tú embernek csak annyit mon­danak: Hol a papír? S már alá is írják. Ezzel a munkások nem értenek egyet. Mint új fórum biztosan beválik az életben a munkásgyűlések, il­letve a bizalmigyűlések rend­szere. L. G. vetkezeti tagok nyugdíjkorha­tára fokozatosan azonos lesz a munkásokéval, én úgy láttam: a felcsattanó taps azt jelenti mindenkinek, a mi egész tár­sadalmunknak a kívánsága válik valóra. Merthogy régóta beszélünk erről. — A faluban elsősorban csak erről esik szó. Mert akár fiatal az ember, akár idős, ez sors­döntő, történelmi esemény az életünkben. — Nem akarok én nagy szavakat használni. Csak sze­retném azt valahogyan kifeje­zésre juttatni, hogy mi, föl­det művelő emberek nagyon örülünk. Nemcsak a magam véleményét mondom, hiszen láthatja: sokan fordulnak meg itt... Számolgattam? Ezzel sem vagyok egyedül! Hétfő óta, azt hiszem, mindenki szá­molgat. Nekem azt jelenti ez az elhatározás, hogy két évvel előbb mehetek nyugdíjba. Nem biztos, hogy akkor itthagyom ezt a helyet, hiszen ha erőm lesz, meg se tudnám állni, hogy ne dolgozzak. Ez az el­határozás, ez a döntés, ha jó­váhagyja a kongresszus, in­kább a biztonságot jelenti ne­künk. — Sokat tudnék beszélni, de azt kérdezte, mi foglalkoztat ma leginkább. Hát ez. Hogy teljesül a kívánságunk ... Tegnap délelőtt a tapsonyi szövetkezet központi gépmű­helyének portásfülkéjében mondta el Bencze Ferenc. V. M. „A mi munkánkról van szó... // A Kaposvári Ruhagyár köz­ponti üzemében, a második emeleti munkateremben, a 10-es szalagnál dolgozik Nagy Pálné. Ott volt a városi és a megyei pártértekezleten, szor­galmasan jegyezte az elhang­zottakat, most pedig délutá­nonként élénk figyelemmel kíséri a kongresszus esemé­nyeit. — Szerencsém van — mond­ja. — Délelőtti műszakban dolgozom, s így délután és este nyugodtan a televízió vagy a rádió mellé ülhetek. De a munkatársaim közül is szinte mindenki így tesz. Vé­gül is a kongresszuson akár a Szocialista országok kommunista pártjai vezetőinek találkozója Március 20-án baráti talál- :ozót tartott a Magyar Szocia- ista Munkáspárt XI. kongresz- zusán részt vevő Leonyid 11- ics Brezsnyev, a Szovjetunió kommunista Pártja Központi lizottságának főtitkára, Todor Isivkov, a Bolgár Kommunis- a Párt Központi Bizottságának Iső titkára, dr. Gustáv Husák, lsehszlovákia Kommunista ’ártja Központi Bizottságának őtitkára, Edward Gierek, a jengyei Egyesült Munkáspárt központi Bizottságának első itkára, Kádár János, a Ma- !yar Szocialista Munkáspárt központi Bizottságának első átkára, Erich Honecker, a Né- net Szocialista Egységpárt központi Bizottságának első átkára. Kölcsönösen tájékoztatták ígymást az országaikban folyó szocialista és kommunista épí­tőmunka helyzetéről, megvitat­ták a hitleri fasizmus szétzú­zásának 30. évfordulójával kap­csolatos kérdéseket, megvizs­gálták a nemzetközi kommu­nista mozgalom időszerű prob­lémáit. A véleménycsere során különös figyelmet fordítottak a békéért és a nemzetközi biz­tonságért folytatott harc fel­adataira, az európai enyhülési folyamat fejlesztésére és elmé­lyítésére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozták az európai álla­mok értekezlete mielőbbi befe­jezésének és zárószakasza leg magasabb szinten történő meg­tartásának fontosságát. A találkozó őszinte, szívé­lyes légkörben, valamennyi megvitatott kérdésben meg­nyilvánuló teljes egyetértés­ben zajlott le. Padok az Ezüstpartra Megfiatalodik a rózsaliget A siófoki szabadtéri színpad felújításán fáradozik a helyi tanács költségvetési üzeme. Németh Károly üzemvezető elmondta: szeretnék az új szín­padot rendben átadni, mire megérkeznek az üdülővendé­gek. Ezenkívül sok olyan munkát végeznek, amelynek örülnek majd az üdülők. A hajóállo­más melletti nagyon népszerű rózsaliget pergoláit (á lugas­hoz szükséges favázat) is ki­cserélik. (Még a harmincas években állították föl őket, s azóta elkorhadtak.) Ez mintegy 30 ezer forintba kerül. Az Ezüstpart háromkilométeres szakaszán padokat állítanak fel. A siófoki víztorony köré 15 ezer tulipánt telepítenek. A tavasszal 2300 díszfát ültettek el, ennek többségét a szombat- helyi erdőgazdaságtól hozták. Az üzemnek is van azonban kertészete, s ott szintén foglal­koznak facsemeték nevelésé­vel. Nagyon jó a kapcsolatuk a diákokkal: társadalmi mun­Hamarosan felszállítják a közkedvelt rózsaliget új pergoláit. kájukra biztosan számíthat az üzem. Legújabb akciójuk, hogy a tanulók az Ezüstpart minden padja mellé fát ültetnek. Ezért az üzem óránként öt forintot fizet a gyerekeknek. Most szombaton 400 úttörőt várnak az 1: számú általános iskolá­ból, s úgy számolják, hogy reggel 8-tól délig 80 facsemete kerülhet végleges helyére. Két vasbeton hidat is épített a költségvetési üzem a Cine­ge-patak fölé. Az egyiket épp a beszélgetésünk előtti napon adták át. ! nemzetközi helyzetről, a ter­melékenység növeléséről vagy az üzemi demokráciáról be­szélnek, tulajdonképpen a mi munkánkról van szó. — Mi ragadta meg legin­kább a figyelmét ? — Kádár elvtárs beszámoló­ja. Az ember hajlamos arra, hogy a nap nap után épülő házakat, üzemeket, a változá­sok sorát természetesnek tart­sa, s bizony alig vesz róluk tudomást. Lenyűgözött viszont amikor Kádár elvtárs beszé­dében egy csokorba gyűjtve hallottam, hogy mi minden változott, mi minden történt a legutóbbi kongresszus óta el­telt négy és fél év alatt. S bár ipari munkás vagyok, kö­zelről érdekelt a tsz-ek fejlő­dése és a falu szocialista át­alakulása is. Kedden nagy örömmel hallottam régi isme­rősömet, a balatonszabadi tsz elnökét, Valter Imrét, aki ugyancsak erről beszélt. — Miért érdekli annyira a falu és a tsz? — Valamikor én is falun éltem és tsz-ben dolgoztam. A kongresszusi fölszólalások, az ott hallott temérdek infor­máció még kavarog az embe­rekben. De — mint Nagy Pál­né mondja — igen mélyen érintette, hogy a fölszólalók milyen elmélyülten foglalkoz­tak a munkások életének, munkakörülményeinek a javí­tásával. Sok szó esik a szalag­nál is a majd bevezetésre ke­rülő 40 órás munkahétről. S beszélnek az üzemi demokrá­ciáról is. a véleményformálás és a saját dolgokba való bele­szólás fokozottabb lehetőségei­ről. — Mit vár a kongresszus­tól? — kérdeztük végül. — Hogy jóváhagyja azt a programot, ami már megjelent. Jól ismerem, és helyeslem ma­gam is. Cs. T. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents