Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

egyetlen erőművet sem szabad olaj- vagy gáztüzelésre ala­pozni. Az atomerőművek lé­tesítése és a gabcsikovo— nagymarosi vízi erőmű felépí­tése mellett kizárólag szén­nel fűtött hőerőművet szabad tervezni és építeni. Ha e gazdasági megfonto­lásoknak következetesen ér­vényt szerzünk, még akkor is állandóan növekedni fog olaj- és gázfelhasznólástmk. De relatív értelemben csök­kenthetjük behozatalunkat, ha növeljük a nyersolajból le­párolt, úgynevezett fehéráruk — benzinfélék, fűtőolaj, gáz­olaj stb. — mennyiségét. Népgazdaságunk helyzetéről szólva kijelentette: — Figyelembe véve a kapi­talista világban végbemenő válságjelenségeket, aligha be­csülhetjük túl annak jelentő­ségét, hogy országunk a leg­dinamikusabban és tervsze­rűen fejlődő országcsoport­nak, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa közösségé­nek tagja. Eredményeink és jövő fejlődésünk egyaránt el­választhatatlan a KGST-tag- országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval kialakított gazdasági együttműködéstőL A Minisztertanács elnöke a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szocialista integráció népgazdaságunk számára lét- foritosságú, majd így foly­tatta: — Ami a jövőt illeti, elha­tározott szándékunk, hogy magunk is erőfeszítéseket te­szünk a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásá­nak meggyorsításáért, mert ez fontos feltétele annak, hogy tovább szélesíthessük és mé­lyíthessük mind a sokoldalú, mind pedig a kétoldalú együttműködést, annak terv- szerűségét és hatékonyságát. Világosan kell látnunk, hogy a szocialista országok össze­fogott ereje nem az egyes or­szágok erejének egyszerű ma­tematikai összegével, hanem annak sokszorosával egyenlő. Népköztársaságunk kormá­nya nemzetközi tevékenységé­ben is érvényesítette pártunk X. kongresszusának határoza­tait. A Magyar Népköztársa­ság aktívan és sikeresen mű­ködött közre a szocialista or­szágok közös feladatának megvalósításában, a szocializ­mus, a kommunizmus építése számára kedvező nemzetközi feltételek biztosításában. Külpolitikai tevékenysé­günk középpontjában a szo­cialista közösséghez tartozó többi ország barátságának erősítése áll. Erőnkhöz mérten hozzájárulunk országaink kapcsolatainak a proletár in­ternacionalizmus elve alapján történő fejlesztéséhez, a szo­cialista közösség egységének, politikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködésé­nek erősítéséhez. Ez egyben elősegíti nemzetközi céljaink megvalósítását, a társadalmi haladás, a nemzeti független­ség és - a béke pozícióinak to­vábbi megszilárdítását. Különleges figyelmet for­dítunk hazánk és a Szovjet­unió testvéri kapcsolatainak erősítésére. A Szovjetunió a szocialista világ és minden békét és haladást szolgáló kezdeményezés fő ereje. Fel­szabadítónk, legfőbb szövetsé­gesünk, igaz barátunk és min­denkor kész segítőnk az élet minden területén. A két or­szág kapcsolatai tovább bő­vültek és új vonásokkal gaz­dagodtak. Kormányunk arra törekszik, hogy szélesedjenek és sokré­tűvé váljanak a Magyar Nép- köztársaság kapcsolatai a fej­lődő és az el nem kötelezett országokkal. A fejlett tőkés országokkal a békés egymás mellett élés elve alapján épít­jük kapcsolatainkat. Ilyen irá­nyú tevékenységünk is ered­ményes volt A szocialista országok áll­hatatos és egyeztetett erőfe­szítései, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram meg­valósítása eredményeként az elmúlt években rendkívül je­lentős, alapvetően pozitív vál­tozások mentek végbe a nem­zetközi helyzetben. Nem fe­ledkezhetünk meg azonban arról, hogy a legreakciósabb imperialista csoportok mester­kedései következtében a vilá­gon ma is több válsággóc van. Népköztársaságunk kor­(folytatás s 4. otdalr&O mánya a Varsói Szerződés tagországához méltóan a világ minden haladó országával együttműködve arra törekszik, hogy a nemzetközi politiká­ban még meglevő válsággó­cokat felszámolhassuk, újab­bak kialakulását megakadá­lyozzuk, és az imperialista körök támadásait visszaverve, az enyhülés folyamatát visz- szafordíthatatlanná tegyük. Meggyőződésem, hogy a XI. kongresszus határozatai és pártunk programja új lendü­letet adnak majd az állami munka tökéletesítéséhez is, amellyel hozzájárulhatunk a Magyar Népköztársaság to­vábbi sikereihez, a fejlett szocialista társadalom felépí­téséhez — fejezte be felszó­lalását Fock Jenő, a kormány elnöke. A Minisztertanács elnöké­nek beszéde után DIENES BÉLA, az Egyesült Izzó vezérigazga­tója emelkedett szólásra. Fel­szólalásában elmondotta, hogy a X. kongresszus idején az Egyesült Izzó helyzete kedve­zőtlen volt. — A gazdálkodásunk ko­rábbi gyakorlatában meglevő néhány fogyatékosság, vala­mint gazdaságirányítási rend­szerünk kezdetben nem segí­tette eléggé a dinamikusan fejlődő vállalatokat. Azóta lényeges előrelépés történt; többek között természetes fo­lyamattá vált a termékek műszaki színvonalának rend­szeres emelése saját erőből, a szocialista országokkal való együttműködéssel és a tőkés országokból vásárolt licencek- kel. Az eredményes munkát se­gítette az is, hogy a rend­kívül széles gyártmányszer­kezetből elhagyták azokat, amelyeknek gazdaságos előál­lítása rövid időn belül nem volt megoldható, és teret ad­tak azoknak a termékednek, amelyek hatékonyságukkal eleget tesznek a népgazdaság BiSZKU BÉLA irányelveinek. Az Egyesült Iz­zó vezérigazgatója hozzátette: a gyártmány szer kezet korsze­rűsítése az egész magyar ipar problémája. Ma még nem vagyunk képesek azt a sok százezer féle terméket korsze­rűen gyártani, amit napról napra kibocsátunk. Itt hatá­rozott központi döntésekre van szükség. Az ipari termék- szerkezet változtatásában azért is kell gyorsan és hatá­rozottan cselekednünk, mert a pártunk új progranyilatko- zatában előírt célok eléréséhez ez nélkülözhetetlen. Tizenöt-húsz év alatt, amint azt a programnyilatkozat megállapítja, két és fél-há­romszorosára kell emelnünk az ipari termelést. Helyes cél, meg lehet és meg kell való­sítani. Ennek érdekében egyik nagyon fontos feladatunk a belső tartalékok feltárása. E téren lehetőségeinket még ko­rántsem aknáztuk ki. Nyil­ván ezt szolgálják azok az állami rendelkezések, amelye­ket különféle irányítószervek kötelezően előírnak a vállala­toknak. A rendelkezések szá­ma azonban igen nagy; az el­múlt években például - a kü­lönféle állami irányító szer­vek 169-et adtak ki. MÉHES LAJOS a vas-, fém- és villamos- energiaipari dolgozók szak- szervezetének főtitkára a nők egyenjogúságáért vég­zett munka tapasztalatait is­mertette a kohó- és gép-, va­lamint a villamosenergia-ipar- ban. A felszabadulás óta ezekben az iparágakban is történelmi változások mentek végbe a nők helyzetében. Pél­daként említette, hogy 1948- ban a vasmunkás szövetség­be tömörült 170 ezer dolgozó közt 17 ezer nő volt, most a csaknem 600 ezer tagot szám­láló Vasas szakszervezetnek több mint 200 ezer nő tagja van. Az Egyesült Izzó 30 ezer dolgozójából 17 ezer. a Video­tonnál 15 ezerből tízezer, a Győri Vagon- és Gépgyár munkásai közül 40 százalék nő. A műszeripar 47, a hír­adástechnikai ipar 56,7 száza­lékban foglalkoztat nőket. A nők azonban nemcsak a gazdasági építőmunkában vál­tak nélkülözhetetlen és egyen­rangú munkatársakká, hanem a közösségért folytatott tár­sadalmi-politikai tevékeny­ségben is. Szakszervezetünk­ben például a tisztségviselők 35 százaléka nő. A felszólaló összehasonlítást tett a gépiparban a férfiak és a nők keresete közt, s megállapította: a férfiak és a nők bére között még meglevő különbség fő oka, hogy a két nemhez tartozó dolgozók szakmai összetétele különbö­ző, s- munkakörülményeik kü­lönböző nehézségi fokúak. A bányászok, kohászok. öntők, kovácsok nehezebb munkakö­rülményeit és magasabb bérét a nők is elismerik. Az is vi­lágos, hogy az ilyen munká­ban nőket általában nem is szabad alkalmazni. Az egyéb okokkal azonban már nem ez a helyzet. A gépiparban a fér­fi fizikai munkások között a szakmunkások aránya 48 szá­zalék. a nők között pedig 8—9 százalék. A K!gM kinevezési hatáskörebe tartozó 450 veze­tő között mindössze 11 nő van, s a 22 ezer vállalati ve­zető közül — művezetőkig bezárólag — nem egészen 8 százalék. A párt- és tóroegszerveze- ték tapasztalata bizonyítja — mondotta befejezésül —, hogy állami és gazdasági vo­nalon is többet lehetne tenni a női vezetők számának nö­veléséért. Itt a felső szervek példamutatása és következetes számonkérése a döntő. A KGM-ben, de más miniszté­riumokban is a főosztályveze­tők, miniszterhelyettesek ki­nevezésénél jobban kellene a nőkkel számolni. Ezután Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára lépett a mikrofon­hoz. Növelni kell a munka társadalmi megbecsülését — Párttagságunk és az egész társadalom fokozott po­litikai aktivitásával valósultak meg a X. kongresszus hatá­rozatai — hangsúlyozta .be­vezetőjében Biszku Béla, majd így folytatta. — Párt­tagságunk, egész dolgozó né­pünk nagy jelentőséget tulaj­donított annak, hogy Köz­ponti Bizottságunk állásfog­lalásaival, irányító és ellen­őrző munkájával az egész be­számolási időszakban biztosí­totta a két évtized gyakor­lata által igazolt politikai irányvonal valóra váltását. Politikánk végrehajtásának feltételei állandóan változnak. A szocializmus építésében el­ért eredmények, a fejlődés új meg új követelményeket támasztanak. Ezeket folyama­tosan elemezni kell, gyakor­lati tevékenységünket hozzá­juk kell igazítanunk. Ezt tet­tük a két kongresszus közötti időszakban is, például 1972 novemberében, amikor a Köz­ponti Bizottság megvizsgálta a X. kongresszus határozatai­nak végrehajtását. A Központi Bizottság min­dig tudatában volt annak, hogy a fő irányvonal érvé­nyesítése csakis a politika elemeinek szüntelen fejlesz­tésével, a növekvő követel­ményekhez való állandó hoz­záigazításával, a tömegek ta­pasztalatainak figyelembevé­telével lehetséges. Belpoliti­kai helyzetünket szövetségi politikánk következetes meg­valósulása, népünk erkölcsi­politikai egységének szüntelen erősödése jellemezte. Szövetségi politikánk magá­ban foglalja a munkásosztály társadalmi szerepének fej­lesztését, a munkás—paraszt szövetség állandó erősítését, a munkásosztály és a többi dol­gozó réteg társadalmi össze­fogását, a szocialista nemzeti egységet. A szövetségi politika a munkásosztály tudományos elméletének, a marxizmus— leninizmusnak az alapján fej­lődik. Tudatában vagyunk an­nak, hogy a szocializmus fel­építésére irányuló népi össze­fogás elsődlegesért politikai dfcSí1 szövetség és nem jelenti, hogy a munkásosztály világ­nézetét hazánk minden ál­lampolgára elfogadja. De azt is tudjuk, hogy a szocialista céljaink valóra váltásáért folytatott közös munka mind közelebb hozza egymáshoz hazánk dolgozóit. A politikai együttműködés az eszméink melletti érvelő kiállást, poli­tikai szövetségeseink türelmes vitában való meggyőzését kí­vánja. Ennek során politikai szövetségeseink világnézeti­leg, eszmeileg is közelednek a marxizmus—leninizmushoz. A Központi Bizottság az utóbbi években nagy figyel­met fordított a nagyvállala­tok helyzetére, a nagyüzemi munkások élet- és munkakö­rülményeire. Különösen jelen­tős, hogy 1974 márciusában irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi ve­zető szerepének fejlesztésére, helyzetének további javításá­ra — mondotta Biszku Béla, majd rámutatott. — A mun­kásosztály vezető szerepe a párt számára nem átmeneti jelszó és nem rövid távlatú politika. A munkásosztály ve­zető szerepe a felszabadulás óta érvényesül hazánkban és mindaddig érvényesülni fog, amíg társadalmunkban osztá­lyok lesznek, tehát a fejlett szocialista társadalom idősza­kában is. A munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztését, vezető szerepének erősítését elsősor­ban azzal szolgáljuk, ha kö­vetkezetesen végrehajtjuk a párt politikáját. Ennek a po­litikának egyik alapvető tö­rekvése, hogy a munkásosz­tály szüntelenül fejlődjön, erősödjön, gyarapodjon. A szocializmus építésének, népünk boldogulásának meg­határozó feltétele az állami nagyüzemek fejlesztése, a szo­cialista iparfejlesztés politiká­jának következetes végrehaj­tása, úgy, ahogy adottságaink­nak a leoWiban megfelel. A munkásosztályt viszonyaink között is az állami nagyipar szüli és teremti újra, arcula­tát a nagyipar formálja. Ezért az állami ^nagyüzemek fejlesz­tése nem csupán gazdasági kérdés, hanem pártpolitikánk­nak is fontos része. Amikor azt tapasztaltuk, hogy különböző okok miatt több nagyüzem helyzete nem volt megfelelő, akadozott a nagyüzemi munkásság fejlő­dése, ezt elsőrangú politikai problémának kellett tekinte­nünk. A Központi Bizottság és a kormány számos nagy­üzemünk fejlesztését napi­rendre tűzte, mint például a Ganz-MÁVAG-ét, a Csepel Autóét, a Magyar Hajó- és Darugyárét és másét. Pártunk előmozdítja, hogy a pártélet, az állami és a gazdasági élet különféle irá­nyító posztjaira több, közvet­lenül a termelésből jövő fi­zikai dolgozó kerüljön. Szük­séges, hogy a vezetői után­pótlásról azoknak a dolgozók­nak a köréből is gondoskod­junk, akik kijárták a nagy­üzemek nevelő iskoláját, akiknek a közös munka és a közös életmód alapján közvet­len termelői élményük van és járatosak a közügyekben. Ta­pasztaljuk, hogy magukkal hozzák a különféle irányító testületekbe a nagyüzemi munkások legjobb tulajdonsá­gait: a fegyelmet, az állhata­tosságot, a szervezettséget, a szolidaritást, a közösségi gondolkodást és magatartást — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, majd a to­vábbiakban a munkás—pa­raszt szövetség jelentőségéről szólott. Kiemelte: amint a Központi Bizottság beszámolója, a párt programnyilatkozata is hang­súlyozza, népünk a fejlett szo­cialista társadalom felépítésén dolgozik. Ezt is szem előtt tartva, támogatnunk kell a mezőgazdaság további korsze­rűsítését, a parasztság élet- színvonalának, kultúrájá­nak emelését, hogy ezzel is szolgáljuk a munkásosztály és a parasztság közeledését. Mindennek szükséges velejá­rója, hogy fejlődjenek a falu szocialista viszonyai, erősöd­jön a termelőszövetkezetek szocialista jellege. Társadalmi fejlődésünk egyik jellemző vonása az osz­tálykülönbségek fokozatos csökkenése, a munkásosztály és a parasztság folyamatos közeledése egymáshoz. E fo­lyamat alapja szocialista rendszerünk, a nagyüzemi termelés elterjedése a mező- gazdaságban, s ennek követ­keztében a munka jellegében, a dolgozók képzettségi szín­vonalában, afc elosztás módjá­ban, az életszínvonalban ta­pasztalható számottevő köze­ledés, a szocialista tudat erő­södése. A fejlett szocialista társadalom perspektívájában ez meghatározó jelentőségű folyamat. Társadalmunkban fontos helyet foglal el az értelmiség, mely részint származása alap­ján, részint a munkásosztály és a nép ügyével, a szocia­lizmussal való azonosulás révén ma már népi értelmi­ség. Legjobbjai mindig a ha­ladás, a nép ügyének szolgá­latát tekintették legszentefJb kötelességüknek. A tudomá­nyos-technikai fejlődés kö­vetkeztében növekszik az ér­telmiség szerepe, mind szoro­sabbá válnak kapcsolatai a munkásosztállyal és a pa­rasztsággal. A munkások te­vékenységében is egyre jelen­tékenyebb helyet foglal el a nagy felkészültséget igénylő szellemi munka. A legjobb munkásoknak a vezetésbe tör­ténő fokozottabb bevonása elősegíti a munkásosztály és az értelmiség közeledését, szorosabbra fűzi a munkások és az irányító posztokon dol­gozó szakemberek kapcsolatát. Társadalmunkban folytatódik a szellemi és a fizikai mun­ka közötti lényeges különb­ségek csökkenése. Mindent egybevetve: szö­vetségi politikánk sikerét jel­zi, hogy szüntelenül erősödik a népünk minden haladó és alkotó erejét — párttagokat és pártonkívülieket, a különböző nemzedékeket, ateistákat és hívőket — szocialista céljaink megvalósítására tömörítő társadalmi összefogás, a nem­zeti egység. A szocialista demokrácia fejlettségének fokmérője mindenekelőtt az, mennyire érvényesülnek a társadalom alapvető érdekei, hogyan erő­södnek szocialista intézmé­nyei, milyen mértékben nö­vekszik a tömegeknek a tár­sadalom ügyeire és fejlődé­sére kifejtett hatása — mond­ta a továbbiakban. — Nyu­godtan elmondhatjuk, hogy az utóbbi négy és fél év alaft mindezekben jelentősen elő­rehaladtunk. Föl kellett és a jövő­ben is föl kell lépni azon nézetek ellen, ame­lyek a demokrácia fej­lesztése csupán akarat kérdé­se, határozatok dolga. Ezek az elképzeléseit nem veszik figyelembe, hogy kellő felté­telek. mint például az infor­máció, a vállalati belső elszá­molási rendszer tökéletesítése nélkül csak formális megol­dások születhetnek. Akadtak olyan elképzelések is, hogy a szocialista demokrácia csak­is az önállóságot, a helyi kezdeményezést jelenti, és ki­zár mindenfajta alá- és fölé­rendeltséget. Fel kellett és a továbbiakban is fel kell lép­nünk azok ellen, akik a de­mokrácia fejlődésétől féltik a munkáshatalmat, a szocializ­mus vívmányait. A szocialista demokrácia fejlesztése érinti a párt- és társadalmi szervek életét, az állami, a tanácsi szervek munkáját, az ipari, mezőgaz­dasági vállalatok tevékenysé­gét. A szocialista demokrácia különböző oldalai egységes rendszert alkotnak, s azt is látni kell. hogy a pártdemok­rácia fejlettsége döntő mó­don meghatározza a szocia­lista demokrácia általános ér­vényesülését. A két kongresszus között eltelt években, pártunk kez­deményezésére, sok fontos in­tézkedés született az állami élet, a tanácsi munka de­mokratizmusának fejleszté­sére. Most további lényeges feladataink vannak, melyeket a kongresszus útmutatásával el kell végeznünk. A legelső, hogy az állami szervek irányí­tó munkájában is fokozottab­ban gondoskodjunk a demok­ratikus centralizmus elvének érvényesüléséről. Szocialista viszonyok között a demokra­tikus centralizmus értelme abban van. hogy intézménye­sen garantálja a dolgozók vé­leményének mindenkori figye­lembevételét, hasznosítását, egyszersmind a társadalmi érdekeknek megfelelő dönté­sek meghozatalát. A munkahelyi demokrácia fejlesztésének körében szá­munkra különösen fontos az üzemi demokrácia. A munkás­nak leginkább az üzemi, a mű­hely- és a brigádkollektívák­ban nyílik lehetősége, hogy tapasztalatait elmondhassa, véleményét meghallgassák és figyelembe vegyék. Az üzemi demokrácia formáinak minél hatékonyabb működtetése az egész vállalat ügye. De meg­különböztetett feladatai van­nak a pártszervezetnek, a szakszervezetnek és a KISZ- nek, mind a megfelelő politi­kai légkör megteremtésében, mind a gyakorlati munkában. A legfontosabb feladat: a meglévő fórumok jobb kihasz­nálása. Kulcskérdés. hogy minden szinten közvetlenebbé váljon a vezetők és a válasz­tók, illetve a beosztottak kap­csolata, érdemibbé együttmű­ködésük. Ma nem lehetünk elégedettek a helyzettel. A Központi Bizottság ösztönzé­sére a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, az ágazati szak- szervezetek, az illetékes állami szervek több kijelölt nagy­üzemben az üzemi demokrácia fórumaként létrehozták a munkásgyűlések, illetve a bi­zalmigyűlések rendszerét. Az elképzelések szerint e fóru­mok a pártszervezetek irányí­tásával meghatározott vélemé­nyezési és döntési hatáskört kapnának. Ez kiterjedne pél­dául a terv véleményezésére, a szociális és kulturális alapok felhasználására, brigádcímek odaítélésére, s közvetlenebb lehetőséget nyújtana a dolgo­zóknak a vezetés ügyeibe való beleszólásra. Több nagyüzem­ben, így a Csepel Vas- és Fém­művekben, a Dunai Vasműben és másutt évek óta eredmé­nyesen dolgoznak e módsze­rekkel. A tapasztalatokat a párt egy későbbi időpontban át fogja tekinteni, de meg­jegyzem. eddig is kedvezőek az eredmények. A demokratizmus teljesebb kibontakoztatása semmikép­pen sem csorbíthatja a veze­tők egyszemélyi felelősségét. Pontosan kell körülhatárolni a különböző szervek feladatait. Ez lehetővé teszi a gazdasági vezetésnek, valamint a dolgo­zók fórumainak hatékony, jól összehangolt működését. Az üzemi, illetve a szövet­kezeti demokrácia alapvető céljai, problémái, fejlesztésé­nek fő feladatai azonosak. A szövetkezetek gazdálkodásá­ban erősödik a vállalati jel­leg, altalánossá vált a több te­lephellyel, több üzemegységgel működő szövetkezet. Ezért a szövetkezeteknek is keresniük kell azokat a formákat, me­(Folytatás a 6. oldalon) Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents