Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-19 / 66. szám
\ minden iskolai fokon a marxista—leninista világnézet hassa át az oktató-nevelő munka egész folyamatát. Mint mondotta, helyes lenne az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folyó filozófus és tudományos szocializmus képzését középiskolai tanári szakká nyilvánítani. Két vidéki tanárképző egyetemen, Szegeden és Debrecenben is hasznos lenne a szakokon is bevezetni a középiskolai tanárképzést. Helyes lenne továbbá a vidéki nagy tudományos centrumok további fejleszt-se, a társadalomtudományi kutatások néhány jelentősebb témájának a vidéki tudományos központokba való telepítése is. A következő felszólaló GÉCZI JÁNOS, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára volt. Nógrád megye több mint húszezer kommunistája nevében köszöntötte a pártkongresszust és annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a munkások, a termelőszövetkezeti parasztok és értelmiségiek egyaránt azt várják a párt legmagasabb fórumától: erősítse meg a csaknem húsz éve folytatott politikai fővonalat. — Az élet legfontosabb kérdéseire társadalmunk a kommunistáktól várja a választ — mondotta. — Azért, mert meggyőztek arról, hogy a párt ismeri a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, politikája jól fejezi ki a munkásoszVALTER IMRE (Folytatás az l. oldalról) tály *1 » társadalom valamennyi retegenek érdekeit. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy alapvető feladat a párt vezető szerepének állandó erősítése. Kijelentette: a párt politikájának következetes képviselete és védelme valamennyi párttag kötelessége. Az eszmei-politikai nevelés növekvő feladatairól szólva elmondotta, hogy az utóbbi években a párt Központi Bizottságának határozatai következetesen irányították a párttagság ( figyelmét az ideológiai felada-' tokra is. Ez a gyakorlat kedvező hatással volt a pártszervezetek életére, bátrabb, tudatosabb és rendszeresebb lett a párton belüli ideológiai munka, a kommunisták eszmei-politikai nevelése. — A megyei pártértekezletünkön felszólaló elvtársak azt kérték tőlünk, küldötteiktől, hogy támogassuk a kongresz- szus dokumentumaiban megfogalmazott politikai irányvonalat. Megbízatást kaptunk, hogy mondjuk el: a nógrádi kommunisták és megyénk dolgozói munkájukkal, helytállásukkal, hűségükkel készek a kipróbált lenini politika megvalósítására. A kongresszusi dokumentumokban megjelölt célokat a magunkénak valljuk. Olyan programnak tartjuk, amelyért érdemes dolgozni. Meggyőződésünk, hogy a párt politikája kifejezi, és jól szolgálja a munkásosztály, az egész nép érdekeit — mondotta befejezésül. SZALÓKI JÓZSEFNÉ, á Bács-Kiskun megyei KISZ- bizottsag titkára bevezetőben hitül frOfc.,; n ncítalllh számára nemcsak 1848, 1919 és 1943 számit történelemnek, hanem a párt 1948-as programnyilatkozata is. Az új pártprogram megvalósítása azonban már jelentős részben az ifjúkommunisták feladata. A továbbiakban Bacs-Kiskun megye és az ott élő ifjúság életének változásairól szólt. Az egykor elmaradott homokvilag keresőképes lakosságának már több mint fele az iparban dolgozik. Ez új lehetőségeket biztosit a fiataloknak is, szakmát tanulhatnak, elsajátíthatják a legkorszerűbb ismereteket. Ma már kollégiumok épülnek a tanyákon is, a tanköteles korúak több mint 90 százaléka befejezi az általános iskolát, és a végzett fiatalok kétharmada szakmunkásképző intézetben, szakközépiskolában vagy gimnáziumban tanul tovább. Utalt arra, hogy a mai felnőttek milliói az ifjúsági mozgalomban nőttek fel. A mai ifjúsági vezetőknek is az a feladatuk, hogy alkalmassá tegyék önmagukat és egész ifjúságunkat a jövő feladatainak elvégzésére. Ez is forradalmi feladat, amelyhez nélkülözhetetlen a példamutatás. És jó példát csak az az ember tud mutatni, akinek nézetei és cselekedetei harmonikus egységet alkotnak. Ezt a példamutatást adja ifjúságunknak pártunk, ezt tükrözik felelősséggel a kongresszus elé vitára bocsátott anyagok, dokumentumok. A szövetkezeti tagok megtalálták számításukat Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők, elvtársak! Huszonöt éve vagyok szövetkezeti tag, és huszonnégy éve tsz-elnök. Ma Balatonszabadi- ban, korábban a ráksi Üj Élet Termelőszövetkezetben. Az első évek eseményekben és eredményekben is bővelkedtek, mégis az utolsó tíz év eseményei, gondjai foglalkoztatnak. Ez volt ugyanis az az időszak, amely legjobban próbára tette tudásunkat, képességeinket. A mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben olyan eredményes és gyors változás következett be, amilyenre tíz évvel ezelőtt gondolni se mertünk volna A következő példával szeretnem ezt megvilágítani. A balatonszabadi November 7. Tsz 1962-ben alakult, s 3200 hektár területen gazdálkodott. A szövetkezet akkor a Somogy megyei tsz-ek átlagos szintjén volt. Húsz forint egy munkaegység értéke, s félmilliós a mérleghiány, ötven vagon az abrakhiány. Ez jellemezte a szövetkezet általános helyzetét. A szövetkezeti tagok átlagos életkora 57 év volt, mert a munkaképes fiatalokból 1963- ban 250—260-an hagytak el a szövetkezetét. Fölmértük a munkaerőhelyzetet, mérlegeltük a lehetőségeinket, és igénybe vettük az állam által nyújtott segítséget, hiteleket. Gépesítettük a növénytermesztést, a hiányzó épületeket korszerű istállókkal és jobb technológiával pótoltuk. Ennek eredményeként ugrásszerűen nőtt a terméshozam. hatékonyabbá vált az állattenyésztés. Tíz évvel ezelőtt búzából mindössze 17 mázsás termést takarítottunk be hektáronként, a múlt évben ennek háromszorosát, 50 mázsát. Kukoricából 1974-ben 64 mázsát terveztünk, és ezt is túlteljesítettük. Mindezek kedvező hatással voltak a korábban ipari munkát vállalt fiatalokra is, akik szüleiknél, rokonaiknál továbbra is a faluban laktak. A termelés körülményeinek javulása, a kereseti lehetőségek kedvező alakulása fölkeltette érdeklődésüket a szövetkezet iránt. Kérésünkre szívesen visszajöttek, s a szövetkezet műszaki szolgáltatórészlegében, valamint az építőbrigádban helyezkedtek el. Az iparosodó Somogyi Néplap ágazatokban számuk egyre növekszik. Az átlagéletkor 40 év alatt van mar. Hasonló módon törekedtünk és törekszünk n jövőben az irányító szakemberek letelepítésére. így együtt: a korszerű gépek, a jobb technológia es a szakképzettség összehangolt fejlesztésével látjuk biztosítottnak a mezőgazdaság jövőjét, mert erre minden lehetőségünk megvan. A hagyományos eszközöket tíz év alatt olyan fejlett termelőeszközök, termelési eljárások váltották fel, és a munka hatékonysága is olyan mértékben növekedett, hogy a legfejlettebb tőkés országokból érkező látogatók is elismerésüket fejezik ki. Mi magunk is elégedettek vagyunk és lehettünk, s ezt tapasztaljuk a szövetkezeti tagok véleményéből is, ami szamunkra megnyugtató. A továbblépés tehát elősor- ban tőlünk függ, mert jó a párt általános politikája, ezzel összhangban gazdaságpolitikája, amely olyan távlatokat nyitott a szocialista gazdaság fejlesztése előtt, amilyenről egy évtizeddel ezelőtt álmodni se mertünk volna. Ezért bátran kijelenthetem: dolgozó paraszttársaim Balatonszabadiban és másutt, bizakodva, nagy munkakedvvel tekintenek a jövő elé. Még nagyobb meggyőződéssel hiszik, hogy a boldogulásnak ez az egyetlen útja. Jól tudjuk, hogy fejlődő szocialista iparunktól egyre korszerűbb gépeket kapunk, amelyekkel még több es jobb minőségű mezőgazdasagi termeket állíthatunk elő. Az ipar segítségét még eredményesebb munkával akarjuk meghálálni. Mi ebben látjuk a munkás—paraszt szövetség lényégét Ipari munkás barátaink megtiszteltetésnek veszik, ha a zárszámadáskor szokásos ünnepségre meghívót kapnak. Jól érzik itt magukat. A szövetség erősítését nagymértékben segítik az ilyen találkozások. Ezért szervezettebbé kellene tenni a munkás—paraszt találkozókat, mert a »délektől lélekig- kapcsolatokat semmi sem pótolhatja. A beszélgetések során sokszor felmerült, hogy ki él jobban ? Az összehasonlításból mindig kiderült, hogy a szövetkezeti tagok, akik itt maradtak, nem mentek az iparba, megtalálták a számításukat. Akik a nehéz gépeken, a szállításban, az állattenyésztésben dolgoznak, magasabb keresethez jutnak, mint hasonló korú barátaik az ipari üzemekben vagy kényelmesebb munkahelyeken. Azok. akik tíz-tizenöt évvel ezelőtt elkötelezték magukat a szövetkezetnek, tudnak gyönyörködni is a mezőgazdasagi munka eredményeiben, szépségeiben, és egyre nagyobb áldozatokra kepesek a szövetkezetért. Sokan vannak már, akik féltik, óvják a szövetkezetét, s nemegyszer kijelentik, hogy meg többet is tennének erte önzetlenül, fizetség nélkül, mert benne látják a jövőjüket. Szép példája ennek az ádán- di termelőszövetkezettel való egyesülésünk. A hozzánk csatlakozó termelőszövetkezet a mienknél gyengébb eredményeket ért el a korábbi evekben. A szabadiak azt mondtak; segítsük ezt a területrészt, hogy mielőbb a nálunk mar stabilizálódott termésátlagok és termelési eredmények valósuljanak meg ott is. Tehát szélesebb látókörűvé vált a tagság. A növekvő jólétet, jobb életkörülményeit megtalálja parasztságunk. De sokan azt is mondják: mi haszna van a több pénznek, ha nincs elegendő szabad idejük a művelődésre, a szórakozásra. A városiak ebben sokkal előbbre tartanak — mondják. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A mi falunkban is megvitattuk, értékeltük a kongresz- szusi irányelveket. Tanulmányoztuk azt is, hogyan hatnak a Központi Bizottság határozatai, hogyan jutnak el a tömegekhez, milyen a közszellem, a politikai hangulat, örvendetes, hogy a járási, a megyei pártértekezleten, a falusi pártszervezetekben, de a "pártonkívüliek körében is elismeréssel szóltak politikánkról. Az volt a kérésük, hogy őket is képviseljem a kongresszuson. Ügy érzem, hogy mindazok, akik hosszú évek során bizakodással fáradoztak a szocialista jövőért, ma is bíznak a párt útmutatásában. Tanulságos számomra az a változás, mely a szövetkezeti demokrácia gyakorlásában mutatkozik. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még más volt a helyzet. Azóta nemcsak köny- nyebb, hanem eredményesebb is a munka ott, ahol helyesen értelmezik és jól gyakorolják a szövetkezeti demokráciát. Miről is van szó ? A szövetkezeti tagnak éreznie kell, hogy ha róla vagy vele beszél a szövetkezet, elnöke vagy bármelyik vezető, akkor érte és a közösségért cselekszik. Érezze a tiszteletet, azt, hogy egyenrangú es egyenjogú társak, bármilyen munkaterületen dolgoznak is. Ha ezt betartják a szövetkezeti vezetők, akkor bármilyen nehezseg adódik is. a szövetkezeti tagok nem fogják cserbenhagyni őket. Példa erre az elmúlt ősz, amikor a rendkívüli időjárás okozta nehézségekét leküzdöttük. Eddig sikerekről, az eredményes munkáról szóltam. Van azonban a mezőgazdáság egyes ágazataiban még kívánnivaló. Arról sem hallgathatunk. A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével minden gazdasag kiválasztotta a szamara legjobban megfelelő termesszerkezetet. Azt igyekezett jól gépesíteni, s a szakembereket is annak meg felelően specializálta. A probléma akkor jelentkezett, amikor megváltozott a világpiaci helyzet, amikor többek között drágább lett a cukor is. Nem nézhetjük tétlenül a megnövekedett kiadást, amikor mi idehaza olcsóbban tudjuk megtermelni a cukorrépát. Üj helyzet állt elő a mi gazdaságunkban is. Eddig nem termeltünk, de az idén 52 hektáron, a jövő évben már 150—200 hektáron akarunk cukorrépát termelni úgy, hogy az gazdaságos legyen, es kedvezően hasson a vetésforgóra is. Figyelmet érdemel és megfontolandó, hogy mennyi legyen a szövetkezetben az improduktív munkaerő. Mi az a tűrési határ, amit a szövetkezet tagsága elfogad, elismer, belátja, hogy ezekre feltétlenül szükség van. A -köszönő embereket-» nem szereti a termelőszövetkezeti tagság, de azt megértette, hogy ma már elképzelhetetlen a szakvezetés képzett mérnökök nélkül. Kedves elvtársak! Felszólalásom végéhez értem. A kongresszusi irányelvekkel, pártunk célkitűzéseivel egyetértek. ParaszWár- saim és a magam nevében külön megköszönöm partunk figyelmes gondoskodását. a nyugdíjkorhatár csökkentését, a nyugdíjrendszer egységesítését. Nagy örömmel és egyetértéssel fogadjuk azt az elhatározást, amply megnyugvást hoz, fokozza a bizalmat, és hozzájárul a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítéséhez. A Központi Bizottság beszámolójával egyetértek, azt a kongresszusnak elfogadásra ajánlóim. Ezután MÁTÉ GYULANÉ ceglédbereeti pedagógus kapott szót. Egyebek között azokról az eredményekről számolt be. melyeket a megye oktatási intézményéi az elmúlt években elértek. Az anyagi eszközök, lehetőségek gyarapodására két tényt említett : a negyedik ötéves terv Pest megyében kétezer új óvodai hely létesítését jelölte meg, ezzel szemben tízezer kerül tető alá. A terv 220 új általános iskolai tanterem felépítését írta elő, ám 1975 vegéig 440 épül. Tennivaló azonban még bőven van, mert a rohamos fejlődés ellenért is sok még a korszerűtlen, vagy éppen szükségtanterem Máté Gyuláné a továbbiakban a part oktatáspolitikai határozatának végrehajtásáról szólt. Hangsúlyozta növeltük a követelményeket a diákok es pedagógusok körében egyaránt. Kísérletek történték a tananyag csökkentésére, a differenciált módszerek és korszerű pedagógiai eljárások alkalmazására. Némileg csökkentettük a tanulók túlterhelését., eredményesebbé tettük az oktatómunkát. Töbh erőfeszítés történt a családdal, a szülőkkel való kapcsolatfelvételre, az Iskola és a család egységes nevelési hatásainak a megteremtésére. — Nem panaszkodni akarok, hanem érzékeltetni azt a feszültséget, amely ma eltölt bennünket, pedagógusokat. Mert szivünk mélyén egyetértünk a tananyagcsökkentéssel, de hogy mit, mennyit kell csökkenteni, vagy hogyan kell új módon tanítani, az még nem alakult ki. A régi módszerekkel mar nem akarunk, de az újak még nem kiforrottak, és mégis, mindennap katedrára kell állni. Nagyon várjuk a tan terv és az új módszerek egységének kialakítását, mert ez az oktatási reform megvalósításának alappillére, tartóoszlopa. Ezután arról beszélt, hogy a képesítés nélküli nevelő, bármilyen becsületes, gyermekszerető, bármennyi segítséget kap is, küszködik a számára olykor megoldhatatlannak tűnő feladattal. A pedagóguspálya elsősorban hivatás, de szakmai, metodikai feltételei is vannak, s azokat el kell sajátítani. Majd tájékoztatta a kongresszust, hogyan igyekeznek csökkenteni az ilyen gondokat Pest megyeben. NAGY JÓZSEF, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára egyebek közt arról szólt, hogy Baranya megye 430 ezer lakosa közül 60 ezer délszláv és német nemzetiségű. — Pártbizottságunk, amikor megvizsgálta a nemzetiségiek helyzetet.-, megállapította, hőgy a magyarok és a nemzetiségiek közötti barátság mélyül, az egyenjogúság teljes. A nem magyar anyanyelvű lakosság is a szocialista haza állampolgáraként vesz reszt az építőm unkában. Megállapította, hogy » párt- és állami szerveknek még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a nemzetiségiek politikai és gazdasági egyenjogúságának fejlesztésére, a nemzetiségi kultúra és haladó hagyományok ápolására, bátorítani kell a közéleti tevékenységet, igyekezni kell felszámolni az itt-ott tapasztalható közömbösséget. Ezután arról beszélt, hogy a megye dolgozói nagy örömmel fogadták a Görögországban és Portugáliában történt, demokratikus fordulatot. Azóta is érdeklődéssel és rokon- szenvvel kísérik a haladó erők harcát a demokrácia megerősítéséért, a fasizmus örökségének felszámolásáért. — Két évvel ezelőtt magyarországi látogatása során Alvaro Cunhal elvtárs, a Portugal Kommunista Párt főtitkára néhány napot töltött Baranyában, illetve Pécsen is — mondotta. — Személyében a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő egyéniségét ismertük meg, akinek életútja, a kommunista eszmékért és a párt elveiért folytatott négy évtizedes küzdelme igen nagy benyomást tett ránk, és nagy tiszteletet váltott ki belőlünk. Szívből üdvözöljük portugál elvtársain- kat — mondotta befejezésül —, és kívánjuk, hogy az ország valamennyi haladó erejével összefogva, vigyék sikerre a szabad, demokratikus Portugália ügyét. Szünet következett, majd Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának elnökletével folytatódott a tanácskozás. A küldöttek és a meghívottak nagy tapsa közepette Leonyid lljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a szovjet küldöttség vezetője lépett a mikrofonhoz. (Folytatás a 3. oldalon.)
