Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-15 / 63. szám
[ Gyermekkórus és a Pro Musica Közös koncert TEGNAP ES MA Vajúdó parasztvilág A múlt év őszi keeskemé- | szemszögből is lathassuk az ed- ! könyvrészlet. A nyomasztó ti szociográfus találkozó digieket. j évekről hiába idéznénk számomérföldköve volt a mű— Bevallom! Duba Gyula j kát. Az életek mérföldköveire fajnak; figyelembe nem ven- ■ könyvének olvattáig sohasem j való utalás viszont ékesen be- ni az ott elhangzottakat egy- gondoltam, hogy ilyen sok j szél. egy új, e műfajba tartozó mű i mindent el lehet mondani pél- | Az író csak könyvének írávizsgálatánál __ alapvető hi- í dául egy paraszti udvarról, sa közben döbbent rá. jófor— b a lenne. A tanácskozáson í Hogy ennyire funkcionális | mán semmit sem tud azokról, nemcsak a szociográfia jelen- | minden, ami az idegennek ; a'idk a »nagy időnek« nemcsak légi helyzetéről, hanem jövő- ! esetleg szemet sem szúr. »S j tanúi, hanem cselekvő részesei jéről. lehetőségeiről is szó esett. I emellett az udvar névjegy is . is voltak. Külön fejezetet szen- Világosan kimondatott: »Wem I aolt, a gazda névjegye, a cső- tel faluja kommunistáinak, prófétikus látásmódra van \ jellemzője, életvitelének akiknek — most fedezi föl — és erkölcsének tükre« — írja jelenlétét, ha nem is tudatoszükség, hanem arra, hogy az írói intuíció és felelősségérzet, a tények feltárásában a tényirodalomhoz segítségül hívja a korszerű társadalomelemzés különböző — az író számára is adoptálható — eszközeit.« De az is igaz — mint ahogy Huszár Tibor ezt elmondta —, hogy egy-egy zseniális írói tel Duba. Mennyi szál köti ehhez a világhoz! És vallomása nemcsak önmagáért szól, önmaga nevében. Mindazokért és mindazok nevében, akik faluban nevelkedtek, de kifejezni azt, amit éreznek, ilyen szépen, érzékletesen nem tudják. Az író sokat idézi Erdei Ferencet, aki Családias hangulatú délután volt szerdán a MÁV nevelőotthonban, ahova a MÁV Szimfonikusok Pro Musica kamara- zenekara látogatott. — Szívesen szerepelünk az ország legkülönbözőbb vasutas gócpontjain — mondta Pécsi István Icarnagy. — Rendszeresen megfordulunk a hat gyermekintézményünkben is, hiszen nem mindegy, hogy a felnövő nemzedék mennyire szereti, ismeri a zenét. Kaposvárra különösen nagy kedvvel indultunk, hiszen itt tehetséges énekkar működik, amellyel közösen szerepeltünk. Mindany- nyian büszkék vagyunk arra, hogy az eszperantó vasutas világkongresszusra kiadott lemezen az itteni énekkarral együtt adjuk elő az eszperantó himnuszt. Patios László, ar Intézet igazgatója máris mutatja a kislemezt, amelyre méltán büszkék. A1 díszteremben a színpad elé sorakozott száz kék ruhás, nagy galléros kislány. Fehér csatlakozva az énekkarhoz, közösen adták elő Schubert Álljon a tánc című zenedarabját. A kétvarkocsos, nyolcadikos kislány: József Erika tisztán, hibátlanul énekelte a szólót. Fenyő Gábor zenetörténész nyakkendőjükön violinkulcs elmondta, hogy nagy szeretethirdeti, hogy kórustagok. A sorokban izgatottan pisz- szegnek, feszülten figyelnek a gyerekek, hiszen egyiknek-másiknak osztálytársa, barátnője énekel hamarosan. Az énekkar Schuszter Gyu- láné vezetésével — a zenekar köszöntésére — először Láng István Árilisi ének című kórusművét adta elő, majd Bárdos Lajos feldolgozásában egy friss csengésű perui indián dalt, a Csiliánt. A zenészek nagy tetszéssel fogadták a meglepetést, majd tel jött a zenekar a kaposvári intézetbe. Érezhető, hogy a gyerekeket zeneszeretetre nevelik, hiszen a kórusnak minden harmadik tanuló a tagja. A zenekar elsőnek Rossini vonószenekarra írt szonátáját adta elő Masopust Rezső hangversenymester irányításával. Elhangzott még Vivaldi Négy évszakának Tél című tétele, Corelli Kis szvitje, majd Bach h-moll szvitjéből egy részlet, melynek fuvolaszólóját Szarka József játszotta. G. J. Munkásvonaton \ Az igazi murikásvonatok éjszaka járnak. A tiz órakor befejeződő műszak után százával özönlenek az emberek az állomásra. Fél 11 tájt már nagyobb a nyüzsgés, mint délben. Fázósan ásítanak. Csak mosolyognak a hangszóró »géphangján« ... kedves utasainknak jó utat kívánunk«. Ugyan — mondja az egyik kék kabátos —, nem vagyunk mi turisták. Egymás után indulnak az éjszakai munkásvonatok. A gyékényesi öt kocsija is zsúfolásig megtelik. A Dombóvárról érkező vonat füsttel tele »vasládáiban« meleg van. felszállók jól ismerik a kopottas üléseket. Mindegyiküknek törzshelye van. Ha »idegen« ül oda, szúrós szemnael mérik végig. A dohányzó a férfiaké. Előkerül a kártya. — Jössz-e velem? — Megyek hát! — Három tízes mindjárt elsőnek. Ha most ki nem gyullad a bank... — A széles tenyerű férfi homlokát hamarosan kiveri a verejték. Az elvesztett százas egész napi bére. — Majd visszanyerem Jakéig. — Csodálkozom, hogy ezen a vonaton is ferbliznek — mondja a kalauz. Az öt óra utáni a ferblis vonat. Ezen inkább az ulti járja. Ezek az emberek keményen dolgoznak a pénzért. Legtöbbjüknek 3-4 gyereke is van. Csodálom, hogy ferbliznek. Az asszonyok és a lányok a nemdohányzó fülkékbe húzódnak. Kötnek, horgolnak, beszélgetnek. Ismerik egymást. — Igaz, hogy az öreg minden éjjel másik állomáson alszik? — Csak azt csodálom, hogy nem fagy meg ... — Ismerik már a vasutasok. Néhol be is fűtenek neki. Évek óta ezzel a vonattal jön. — Húszkilométeres jegye van. Alszik egy-két órát, a kerekeskútnál mosakszik, azután a hajnalival megy visz- sza ... Ahogy közeledik az éjfél, i több ember szorong rajta. ' Akik nemrég még azért rohantak, hogy elsőként jussanak a kocsi belsejébe, most azon ügyeskednek, hogy mielőbb leszállhassanak. »Kaposvár. Köszöntjük kedves utasainkat« — harsogja a hangszóró. Egymás után jönegyre akadozóbb a beszélgetés. A bágyadtan csengő-mondatokat ásítások szakítják meg. — Mondj már valamit, mert elalszom — kérleli nyűgösen szomszédját egy borostás férfi. Mivel nem kap választ, énekelni kezd —: »Az én ut- j nek a »fekete vonatok«. Ezrével özönlenek az emberek. Mindenki siet. C Még sötét van, mikor az első helyi járatú buszok motorja felbúg, hogy munkába vigyék a bejárókat. Rendszerint ők érnek előbb a gyárba. Helybeli társaik a néhány perccel később induló járatokat is csak futva érik el. Bíró Ferenc cámban rózsabokor nyílik ...« — A vonat fékez és csikorogva megáll. — Beleg! — hallatszik a kalauz elnyújtott kiáltása. Ismét jó néhányan leszállnak. Aki még marad, három óránál is többet tölt naponta vonaton és az állomásokon. — Fél egykor érek haza mondja az egyik társtalanul maradt kártyás. — Alszom reggel nyolcig. Akkor már föl kell kelni, hogy otthon is legyen valami hasznom. Vannak nyulaim meg malacok is ... Mindig akad munka, csak az idő kevés hozzá. Ebéd után irány vissza az állomásra ... Somogyszob után fütyörész- ve lép be a kiürült -kocsiba a kalauz. Már csak 1 óra 20 perc szolgálat van hátra. — Napközben sokfélék az utasok. Van aki nézelődik, élvezi az utazást... Az éjszakai utasok mind egyformák. Este hangosak, hajnalban meg a jesítmény (például Illyés Gyű- j szerint a paraszttársadalom la: Puszták népe című műve) már a két világháború között mindenfajta előképzettség nélkül is lehet jelentősebb, mint egy intézmény felméréssorozata. Ha ilyen tükörben vizsgáljuk Duba Gyula szlovákiai magyar író új könyvét, a Vajúdó parasztvilágot, azt kell mondanunk: az utóbbi kategó- ____________ r iába tartozik. S azzal, hogy az < állapot megszabta cselekvés- illyési műhöz hasonlítottuk, j modellek eredőit. Azokéit, is mozgásban volt: akkor a feudalizmusból kereste az utat a polgári létforma felé. ég ennél is izgalmasabb, amit Duba Gyula — nem mellékesen kiír magából: a megismert paraszti gondolkodás jellemzőit, a lelki arculat jegyeit. A gazdai M mar a rangját is megadtuk Egy szociográfia, mely a legkisebb egységet, a családot és az ennél nagyobbat: a falut, a faluközösséget állítja reflektorfénybe. Ezek segítségével méri le azt a változást, mely az osztályra jellemző. Helyzet- jelentés a múlt és a jelen ösz- szevetésével. Mondhatnánk így is: lírai falukrónika. Az író ezt az alcímet adta művének: Jelentés a Garam mentéről. Világosan tagolt könyv Duba Gyula szociográfiája. Az első részben az egykori középparaszti életet festi meg, a következőben a második világiháború végével kialakult helyzetet, a harmadikban a mát. Rokonszenvesen tágítja a világot. Előbb a házról, az udvarról, a kertről írja le közölnivalóját, azután kilépünk az utcára, a gazdák közé, majd szinte felrepülünk, hogy magasabb akiknek »erkölcsük a munka, törvényük a föld« volt. Újat mondani ma már a termelőszövetkezeti közösségek születéséről nagyon nehéz. Du- bának sikerül ez. Segítségére van az a közeg, melyben élt. Ez teszi érdekessé, még inkább konfliktusgazdaggá azt az időszakot, a helyzetet át nem élt ember szemében is. Annak az érzékeltetésében is mester a szlovákiai magyar író: hogyan váltak közösséggé a kitelepítettek helyére érkezettek a falu helyben maradt lakosságával. Számítás nélküli őszinteséggel ír, ezért aligha beszélhetünk »írói fogásról«, akkor, amikor a társadalom haladásának irányvonalait érzékeltetve hirtelen vált át személyes hangú, szíven ütő bekezdésbe. A társadalmi mozgások ugyanis sorsokban személyesülnek meg. Egy-egy portré sokszor többet mond, mint egy jegyzősan: mindig érezte, érzékelte. Nyomába ered: mi indította a cselekvés útjára őket. Szatíri- zálássá szemérmesftett meghatottsággal éri tetten a forradalmi cselekvésben is józan paraszti megfontolás jelenlétét: a tanácskormányért harcoló fa- lujabeli pénzt is visz magával: ne legyen üres a zsebe harc közben sem. Az író összevet: vajon az ő nemzedéké hogyan cselekedett volna a helyükben. S értjük aggodalmát: vajon nem az ő nemzedékéből küld- ték-e vissza az egyik sokat harcolt veterán tagsági megújítási kérelmét, alaki hibára hivatkozva. A faluban ma Duba hiába kereste a gyerekkori falut. S így vannak evvel mind a visz- szalátogatók. Nemcsak megváltozott életmódot, hanem megváltozott észjárást tapasztalnak. Azok, akik elkezdték, már-lassan-lassan sírba szállnak. Megrendítő az a rész, ahol Duba a sírhelykeresésről ír. A halált mindegy szükségesnek, az élet velejárójának tartják az övéi, valahogy felülről, kívülről szemlélve azt. »Ezért jövök majd — törvényszerűen — haza; hogy megérezzem a szülőföldhöz való hűség erejét, és megteljek vele« — írói, emberi hűségnyilatkozat ez. Példa. A könyv a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében jelent meg a pozsonyi Madách Kiadónál. Leskó László ütravaló a lakóbizottságok elnökeinek (Tudósítónktól.) elnökét, meg a 88 szervezet-T . , , • -1 , „„ í ott voltak a népfrontkörzetek Nemreg adtuk hírül, hogy . ° vezetői is. a kaposvári tanács-vb a lakóbizottságok működési tapasztalatairól tárgyalva úgy határozott, hogy a népfront és a tanács nyújtson nagyobb se- , gítséget a bizottságok további munkájához. Ennek első lé- | páséként tanácskozásra hívták Dr. Balogh János vb-titkár. ismertette a tevékenységüket szabályozó tanácsrendelet főbb előírásait és az öntevékenyen végezhető lakóterületi feladatokat. Szólt azokról az »íratlan« — az egy lakótömbben vagy utcában lakók életét, viI fejükre húzzák a kabátot, es | alszanak. Nehéz az éjszakai I szolgálat. Az ember hamarabb i íárad. A gyékényesi állomáson alig két órát pihen a szerelvény. 2.55-kor már indul vissza Kaposvárra. Négy óra után kezdődik a roham. Nagybajom, Kiskorpád, Kaposfő. Az emberek szinte futva nyomulnak be a 1 kocsikba. A dermedt bőrülé- | sek perceken belül megtelnek. Akik Mérőben szállnak fel, már nem is indulnak el helyet keresni. Tudják, hogy reménytelen. Levelek Novokuznyeckből Ljuba fényképet kért a nagybajomi emlékműről Somogyi Néplap Az ablaküveget lassan elhomályosítja a meleg pára. Az eddig sápadt villanyégők is derűsebben világítanak most, hogy fényüket színes kabátok és pulóverek verik vissza. Mire. Kaposvárra ér a szerelvény, már hatezaznál is I belőle. A katona arcovonásaira senki sem emlékszik. Talán úgy nézett ki, mint a zászlót tartó alak a nagybajomi fel- szabadulási emlékművön, talán a szobrász képzelete, az anyag miatt másként néz ki az alkotás, mint a harcokban kitűnt keménykötésű szovjet katona. Mert az volt. A hagyomány pontosan megőrizte a történetet. Mielőtt Andrási Kurta János szobrász nekikezdett a mintázásnak, felsorakoztak a katonák/ Jól megnézte őket, azután rámutatott egyre: ő jó lesz. Amikor a felszabadulás huszonötödik évfordulóján Kaposváron járt Borisz Viktoro- vics Szergijenko, a megyeszékhely egykori városparancsnoka, beszélgetés közben megjegyezte, hogy az ő egyik katonájáról mintázták az emlékmű zászlótartó alakját. Ki a katona? Hol van? Mivel foglalkozik. Akkor még az volt, ma már nem titok. Egy levél nyomára vezetett, hírt adott arról, aztán megkezdődött a sűrű levélváltás, s Bállá Lőrinc, a nagybajomi iskola igazgatója egy köteg levelet mutatott. Ljuba Gam- zina Velga Íría őket Novo- küznyeckből. MÍSst már jó ismerőse az egész iskolának. A kisdobosok, az úttörők nagyon várják az újabb híreket Lju- bától. Nagybajom neve fogalom a családban, hiszen az édesapja gyakran emlegeti, újra és újra elmondja a harcokat, melyeket a község felszabadításáért vívtak. Különösen sokat beszél arról, milyen romos volt a falu, mindenfelé elesett katonák hevertek: oroszok, ukránok, magyarok, németek. Ilja lvanovics Velga szintén ukrán. Most gépkocsivezetőként dolgozik. — Édesapám nagyon várja a fényképet az emlékműről... Róla mintázták a zászlós katonát. Ljuba azóta már biztosan Orsós Imre kollégista levelez Ljubával, az orosztanár segítségével. Sok mindenről szó esik ezekben. Ljuba például egy nagy öröméről is beszámolt legutóbb. — Nemrégen beléptem a Komszomolba... ezek a napok a legszebbek az életemben. Ilja lvanovics Velgának három gyermeke van. Vlagyimir, Nagya és Ljuba. S most már családtagnak számít Orsós Imre is, akinek nagyon várják híradását, különösen az áprilisiakat: a felszabadulás 30. évfordulójáról. — Hányán leveleznek szovjet pajtásokkal? Bállá Lőrinc igazgató kapásból válaszol a kérdésre: — Nagyon sokan... talán száznál is' többen. A két nép barátságát erősíti mindegyik levél. Sok történet maradt fenn a megkapta a fotot az utkanyar- nagybaj omi emlékműről. A ban allo obeliszkrol. S tálán j zászlótartó szobor megmintá- mar postára is adta a va- zásáról. Szép emlék lesz majd laszt, mellékelve a fényképet édesapjáról. Ezt meg türel egész történet kerekedett ki i metlenül várják a nagyközség- _ 1 ben. Ilja lvanovics Velga fényképe, ha megérkezik. Lajos Géza selkedését, alkalmazkodását szabályozó — törvényekről, amelyeknek megsértése oly sokszor és sok ember mindennapját keseríti meg. Ezeknek okos szóval való »nyesegeté- se«, vagy ha kell, a szabálysértési eljárás kezdeményezésé szintén az ő dolguk. Novak Ferenc városi népfronttitkár a szaporodó lakógyűlésekről, az elhangzott közérdekű bejelentések, javaslatok intézéséről beszélt. A körzeti népfrontszervek ezentúl több segítséget adnak, összefogják a lakóhelyszépítési társadalmi munkát. A hozzászólók közül többen tapasztalataikról adtak számot, hogy társadalmi megbízatásuk gyakorlása bizony sokszor nehézkes, az otthon gyakorló zenészek, az ablakokat berúgó gyerekek, a közvagyont rongálok, a szemete- lők, az ittas emberek értetlensége miatt. Szegfi László a házirendek hiányát. Bellái Sándor a tüskevári utcák szemétszállítási gondjait, Bank Tiborné az ígért konténerek jelmaradását, Galambos Lajos a kukaedények »guberálását«, Ma- ráczi Árpád a külterületi földutak állapotát tette szóvá. Horváth István a Szent István utcaiak nevében pénzt és társadalmi munkát ajánlott fel a járda- és az útépítéshez. Ugyanakkor kifogásolta a jóérzésű emberek által elkerült Határ vendéglő dicstelen működését. Dunai Imre elismeréssel szólt az ingatlankezelő vállalattal való együttműködésről. Bosszantja viszont őket, hogy a lakók némelyike szolgáltató szervezetnek tekinti őket és hozzájuk szalad, ha folyik a vízcsap vagy rossz a lift. A majd háromórás tanácskozás végén a részvevők azzal távoztak, hogy sok hasznos útravalót kaptak.
