Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
Fekete ku^ák és fekete életek Á századforduló festői A férfi felcsöngette a lakókat: — Jöjjenek azonnal! Az udvaron agyonverik a rendőröket; már vérbe fagyva fekszenek! Az udvaron nem volt senki. Akkor becsöngetett a férfi egy másik ajtón. — Könyörgök, védjenek meg a fekete kutyáktól! Zavarják el őket! Máskor meg nyitva hagyta a gázcsapot a lakásban, úgy ment el. Megérezték a szagot, és rohantak a férfi különélő feleségéért. — Jöjjön, mert valaki gyufát talál gyújtani, és a levegőbe röpülünk mindnyájan. Másfél tucat ember írta alá a tanács egészségügyi osztályának címzett levelet. Az asszony — akinek tizenhét évig volt pokol az élete — talán inkább csak magának mondja, mondja maga elé. »•Az ismerőse mutatta nekem. Megsajnáltam. Tudtam róla, hogy hosszú hadifogságból jött haza. A felesége elhagyta, gyereket szült egy másik férfinak. Hozzámentem. De már a házasságunk elején kiderült, hogy iszik. Kértem, könyörögtem. Nem tudott magának parancsolni. Megszületett az első kislányunk, Ilona. Én el akartam hagyni, de a rokonság kért: ne hagyjam ott, most talán majd megváltozik. Nem így lett. Egyre embertelenebb életet éltünk. A második kislány ér- kezte sem fordított a sorsomon. Naponta leitta magát. Volt elvonókúrán Kaposváron is, Pomázon is. Nem használt. Üjra és újra az eszméletlenségig itta magát. Újra és újra bevitték a kórházba. Nem gyönyörködhettem tiszta szívvel a kislányaimban, akik olyan sportolóvá lettek, hogy az újság is írt róluk. Főételemben éltünk. Sokan azt mondják: bennem is van hiba, mert ideges vagyok. Ki nem lenne az, ha annyit szenvedett volna az alkohol miatt? Mert az az oka mindennek. Ütött, fojtogatott, ha ivott. Aztán rhár akkor is, ha józan volt. Egyszer úgy fejbe sújtott, hogy elmentem a bíróságra: tegyenek valamit. Ez akkor volt. amikor egy idős nénivel eltartási szerződést kötöttünk. De nem bírtam fizetni a hatszáz forintokat, mert az uram nem adott haza egy fillért sem. Az én fizetésem — tizenhét éve dolgozom bölcsődében mint gondozónő — elment a családra. Akkor letiltottak a fizetéséből. Vert ezért is. Mikor már nagyobbak lettek a gyerekek, nemegyszer ők szedtek ki a kezei közül. Akkor már nagy bérházban laktunk. Most nyolc éve költöztünk oda. Tanúja volt az egész ház a durvaságának olykorolykor. A nagyobbik lányom sokszor mondta: ő ezt nem bírja tovább, megszökik. Jó tanulók mindketten, de az utóbbi időben ezek miatt a dolgok miatt romlottak. Tavaly áprilisban beadtam a válókeresetet. Nem bírtam egy fedél alatt vele, mert ön- és közveszélyes. Bújkáltunk a rokonoknál, aztán találtunk albérletet. Ezerkétszáz forintért. Egy fillért sem tudok spórolni. Mert én fizetem a lakást is, amelyben ő urasko- dik. Fordultam jobbra-balra segélyekért. Volt, aki azt mondta: menjek vissza hozzá, legalább tudom, hogy az uram kezétől halok meg. Ilyen emberek is voltak. Csakhogy nekem ezért a két szép gyerekért élnem kell! Segítsenek valahogy! Elválasztottak tőle, a gyerekek velem lehetnek. De ő megfellebbezte a lakáshasználatot. Hogy ne mi kapjuk meg a la- i kást. A tárgyalás még nem .Tudom, hogy belá- tóak lesznek majd velem meg a két gyerekkel. De njikor tudunk visszamenni!? Én ez alatt a tizenhét év alatt sokszor nyitottam ajtót a lélek orvosaira. Hol én szorultam a kezelésükre, hol valamelyik gyerekem. Ki segít rajtunk? Ki sajnál meg bennünket? Volt, aki azt tanácsolta: költözzünk vissza a lakásba. De nem merem megkockáztatni. A gyerekek életéről is szó van! Mi lesz velünk? Mi lesz ebből a két szép gyerekből ?« A férfiról azt mondják a lakók: mióta érzi, hogy ellene fordul a közvélemény — meghunyászkodik. így volt ez mindig. Olykor egy-két hónapig is. Azután kezdődött minden elölről. Az eszméletlenségig tartó italozás. I A két gyerek érdekét szem előtt tartva bizton remélhetjük: a lakásba majd visszaköltözhetnek. De a »mikor?* — kérdés. A városi egészségügyi osztály vezetőhelyettesének véleményét is kértük az ügyben. Vizsgálatot indítottak ők is. Rendelet ad lehetőséget az alkoholisták elleni fellépésre. Dr. Mezey Zsuzsanna főor- I vosnő sóhajtva mondta: j — Ha csak ez az egy ilyen j »ügyfelünk« volna ...! L. L. Álföldön Tornyai János szervező... kássága és egész egyéniség benne van az 1910-ben indult vásárhelyi Jövendő című művészeti folyóiratban, amelynek első számába Ady Endre küldött Párizsból biztató sorokat. Ady ebben az írásában gyémántkemény szóval jellemzi a szellemi műhelyéről nevezetessé váló Hódmezővásárhelyt: »paraszt-Páris«. A századforduló alföldi festőinek a műveiből nyílt kaposvári kiállítás képeit szinte lehetetlen az Ady fogalmazta jelkép és a költő verssorainak ismerete nélkül nézni, megérteni. A művészeti realizmusért küzdő Tornyai hivatkozik is rá, amikor hittel szól festészetének céljáról. Adyt foglalkoztató kérdésekre keres festői feleletet. Ars poeticájáról így vallott: — Magyar festészetet és az általános piktúrát előrevinni — új horizontot nyittatni — ez lenne a célom.* A századforduló alföldi festőinek legmarkánsabb egyénisége kétségtelenül Tornyai. Rá is az a jellemző, ami még Kosztára is, hogy nemcsak alföldi, hanem — s ezt lényegesebbnek tartja Bálint Lajos — ; parasztok sorsát valló, velük j együtt élő festő! A népélet iránt fogékony Tornyai már gyermekkorában Munkácsy hatása alá kerül. A Siralomház még csak érzelmi töltést Koszta József: Kosaras nő. ad a bontakozó tehetségnek, a híres Milton festmény már festői gyakorlatot is. Figyeljük csak meg a Juss című kép kompozícióját és a Miltonét! (Több alakos téma aztán többé nem is foglalkoztatja TorElkerülhefő kudarcok Érett-e iskolára a gyermek ? Nővérszállás épül JG Si Nyolcvan személyes nővérszállást épít Nagyatádon, a készülő új kórház melleit a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Az új nővérszállást a kórházzal együtt szeretnék átadni. Kora tavasszal megkezdődnek a beiratkozások az általános iskola első osztályába. Sor kerül az iskolaérettség megállapítására, és az óvodába nem járt gyermekeknek iskolaelőkészítő indul. Várható, hogy megkezdik működésüket a korrekciós osztályok is. A szülők körében még nem eléggé ismert az iskolaérettség fogalma, s ebből bizonyos félreértések származnak. Előfordul, hogy nehezményezik a szülők, ha gyermekeik nem kezdhetik meg az iskolai ta- I nulmányokat, mert nem mi- | nősítik őket iskolaérettnek. I Pedig ezek a döntések min- I den esetben a gyermekek | egészséges fejlődésének bizto- I sítása érdekében történnek. ! Hátrányok, lemaradások A hatéves gyermekek nagy j többsége éretté válik arra, hogy megkezdje az általános iskolai tanulmányokat. A gyermek akkor tekinthető iskolaérettnek, ha testi, értelmi i és szociális fejlettsége megfeJó kis ijedség Volt egyszer egy gazda és annak egy csinos, takarékos felesége. Mindketejüknek pedig volt egy jól tejelő tehenük. Ez az egészséges jószág — ki tudja, mi okból — egy nap minden szó nélkül megdöglött. A leírhatatlan bánat után a férj elindult a városba méísik tehenet vásárolni. Feleségének megígérte, hogy az új tehénnel még éjfél előtt visszaérkezik. Az idő telt. A toronyóra elütötte az éjjeli 11 órát is, mikor az asszonyka nagy várakozással kikönyökölt az ablakba. Szinte látta, hogy férje egy még szebb tehenet vezet a kötélen. Aztán képzelete átváltott a valóságba: tényleg ott állt előtte az ablak alatt valaki. Jobban megnézte: persze, nem a férje, hanem a szomszéd volt, akinek nem talált egy fiatal menyecskét, és tán sosem nősül meg. A szomszéd a kezét dörzsölte, és a távolba mutogatott • — ö, szomszédasszony — dadogta —, nem jó hírt hozok ... Kérem, ne sírjon. Az (Felnőtimese) ön férje, saját szememmel láttam, vett egy tehenet a városban. — Igen. De mi az, hogy ne sírjak? — Várjon.' A tehén elszaladt. — Nahát, ez bosszúság. — Várjon! A férje ügyesen talpra ugrott, mert elesett, és megfogta. — A tehenet? Ez remek. — Várjon. A tehén kapálózott, de végre megnyugodott és a férje egy keskeny híron át vezette ki a kövesútra, ámde beleszédült a vízbe. — Ö, a szerencsétlen! — Várjon! A férje a karjára csavarta a kötelet, és erősen tartotta. — Ö, az jó! — Várjon! Aztán ő is beleesett a vízbe, a tehén mellé. — De végül ki tudták húzni az emberek? — sírta el magát az asszony. A szomzséd öklével a mellére vágott: — Én húztam ki, asszonyom. Én, egyedül én, mind a ketőjüket. Ha én nem vagyok ott, szegény asszonyság. de igazán nagyon sajnálom, nem én vagyok az oka. Nem bírtam már vele. — Micsoda? — csapta ösz- sze kétségbeesve az asszony a kezét. — Jaj-jaj, akkor már döglött volt a tehén, mire kihúzta? — Várjon. Izé... o férje volt már halott. A kötél rá- csavarodot a nyakára. Döbbent csend lett. Az asz- szonyka törte meg a csendet. — Hol a tehén? — kérdez- té gyászos hangon. — Ott, a sarki fához kötöttem. Az asszony nagyot sóhajtott, nagy tarka zsebkendőjével letörölte arcáról a verítéket, s még mindig búsan, de már fényesebb szemmel suttogta: — Ekkora izgalom ... Szóval a tehénnek nincs semmi baja? Maga aztán nagyon megéhezhetett az úton, szomszéd. Jöjjön be hozzám, szomszéd, sütök egy kis tojásomlettet ... Szóval a tehén él?! Hát szomszéd, maga aztán jó kis ijedtséget okozott nekem. franciából fordította. Dénes lk» lel az iskolai követelményeknek, anélkül, hogy a gyermek egészségére ártalmas lenne a tanulás. A gyermek fejlődése, a fejlődés üteme azonban nem egyenletes. Vannak gyerekek, akik valami oknál fogva lassabban fejlődnek, későbben érnek. Van, aki hamarabb, van aki később -ut el a megfelelő fejlettségi szintre. így azok a gyerekek nem alkalmasak még az iskola megkezdésére, akik a testi növekedésben vagy az értelmi fejlettségben, vagy a szociális magatartásban időlegesen elmaradtak. Tehát az iskolaéretlennek minősített gyermek nem értelmi fogyatékos. A testileg fejletlen, túl gyenge, fáradékony, a betegségekre erősen hajlamos gyerekek a mindennapi iskolába járás alól felmentést kaphatnak. Értelmileg fejlett, de testi gyengeségük tanulmányi szempontból feltehetőleg hátrányos helyzetbe hozná őket. Az ilyen gyermekek elmaradnak a tanulásban, szüntelenül a »lemaradás behozásával« kell bajlódniuk, s a még nagyobb erőfeszítést kívánó tevékenységgel egészségük további károsodást szenved. A túlzott megterheléstől, a küszködés ellenére fellépő sikertelenségtől gátlásossá, szo- rongóvá, idegessé válhatnak. Helyesebb tehát, ha az elején hagynak ki egy tanévet. Gyakran találkozunk beszédhibás gyermekekkel is, akik ha iskolába kerülnek, előbb-utóbb lemaradnak az átlagtól. Beszédfélelem, gátlásosság fejlődik ki bennük, amely csak súlyosbítja hibás beszédüket, s magatartási rendellenességeket is eredményezhet. Őket sürgősen beszédjavításra (logopédiára) kell irányítani, hogy képezzék, fejlesszék, javítsák beszédüket. Legtöbbször nyom nélkül — rövidebb vagy hosz- szabb kezelés után — elmúlik a beszédhiba. Ezért fontos, hogy idejében szakemberhez kerüljenek a beszédhibás gyermekek, mert csak így lesz biztosítva kívánt fejlődésük és törésmentes előrehaladásuk. Korrekciós osztályok Előfordulhat az is, hogy a gyermeket korrekciós osztályba utalják, mert értelmi fejlődésében és szociális magatartásában korához képest elmaradott. Ök sem értelmi fogyatékosok! Időleges elmaradásuknak több oka is lehet. Például: elhanyagolják a családban a gyermekkel való foglalkozást, ingerszegény a közvetlen környezet, nem alakítják ki időben a gyermeknél a szükséges szokásokat, nem kap elegendő. megfelelő beszéd- és viselkedési mintát. Az értelmi fejletlenség együtt jár a magatartás, a viselkedés, a beilleszkedés zavaraival: a túlzott mozgékonysággal, a nagy fokú figyelmetlenséggel, a nagy játékossággal vagy éppen a teljes érdektelenséggel, érzelmi kiegyensúlyozatlansággal. Ezekkel a gyermekekkel a kis létszámú korrekciós osztályokban intenzíven, egyénileg foglalkoznak, hogy lemaradásukat mihamarabb behozzák, s elérjék a koruknak megfelelő fejlődési szintet. Számukra időt és lehetőséget kell biztosítani a fölzárkózáshoz. Ha ezek a gyermekek j azonnal első osztályba kerül- | nének, ott viselkedésükkel za- ; várnák az osztály munkáját, [ de tovább növelnék saját elmaradásukat, sikertelenségüket is, amely kudarcérzethez vezetne. A korrekciós osztályokban erejükhöz mért munkavégzésre ösztönzik őket, s a lassúbb ütemű fejlesztéssel többször jutnak- sikerélményhez is. Nem elveszett évek Nem kell tehát a szülőnek ; attól félni, hogy gyermeke . »évet veszít«. Ez téves felfogás! Mindezek a lehetőségek a gyermek egészséges fejlődését kívánják biztosítani, s a j jobb alapozást elősegíteni. Szükséges, hogy a szülők ezt megértsék és támogassák. A gyermek akkor lesz igazán vesztes, ha nem ott kezdi meg a munkáját, ahol képességei Lehetővé teszik számára a sikeres és biztonságos előrehaladást. Helyesebb, ha a sok kellemetlen élménynek, sikertelenségnek nem tesszük ki á gyermeket. Kíméljük meg hát a — sokszor egész életre is kiható — kudarcoktól! Ha kell, várjuk meg a következő tanévet, amikor testileg, szellemileg megerősödve — az életkornak megfelelő fejlettségi szintre való fölzárkóztatással — könnyen, erőlködés nélkül tudja majd teljesíteni az iskolai élet követelményeit. Fogadjuk megértéssel a gyermekeket szerető, fejlődésüket jobban ismerő, hozzáértő szakemberek tanácsait, javaslatait! Dr. Nagy Lajosnc : nyalt.) FigyelrraH új megoldá- I sok kötik le, témáit csak a I mondanivalóra szűkíti; nem historizál. hanem jelképet teremt. A Bús magyar sors szédült lova figyelemre, méltó csúcs a századforduló magyar I piktúrájában is. Tornyai ugyan [ Munkácsy hatásán nevelke- | dett és Párizsban tanult, de j tudta feledni mindazt, amit kellett, hogy a saját útján járjon Ady Szellemi sugarában, í az alföldi paraszti világban, j A szentesi tanyavilágot Koszta emelte föl a magyar j festészetbe. Jó arra gondolni, : hogy a kor megértette ezt. : Bár voltak, akik témavilágát I szegényesnek tartották, de erre csak egyképpen felelhetett Koszta: vörös, fehér és kék izzású tanyai képeit egyforma igényességgel alkotta abban a meggyőződésben, hogy az Al- «tölti lényegéről vall. (Koszta teljesítményét érzékelteti a leghűbben egyébként a kiállítás.! Érdemes szélesre nyitni ablakunkat a századforduló ma: gvar festészetére ebből az alkalomból azért is, hogy együtt lássuk a nagybányaiakat — ahová sem Koszta nem tartozott soha, sem Rippl-Rónai —, a Párizsból hazatérteket. Milyen gazdag örökség! Ennek az örökségnek egyik fontos láncszeme az alföldi festészet, amelynek nemcsak Tornyaija. Kosztája volt. hanem olyan halk szavú lírikusa is. mint Endre Béla, Nyilassy Sándor, Dinnyés Ferenc. Károlyi Lajos, Erdélyi Mihály. A »paraszt-Páris«, Tornyai — Rudnai — él tovább az utóbbi idők alföldi festőjében, Kotlán Györgyben, aki akkor született, amikor megjelent a vásárhelyi művészeti folyóirat, a Jövendő. Kohán munkásságának jelentős hányada a felszabadulás utánra esett, amikor már ő is örökségét alkotta. A Somogyi Képtár Alföldi mesterek című kiállításának a szándéka a szegedi és a hódmezővásárhelyi múzeumok anyagának a bemutatása, illetve a Somogyi Képtár remekeinek szegedi kiállítása.* A bemutató közművelődési szerepét becsüljük, hiszen kevesebben juthatnak el Kaposvárról Vásárhelyre. Szegedre, mint amennyien itthon megnézhetik a kiállítást. Csupán egyetlen adósságról szóljunk: a mostani vázlatosságról, ahogy bemutatásra kerülhetett a múzeumok közti csere útján például az alföldi festészet. Azért, hogy a kiállításon szereplők mégis értékük szerint maradhassanak meg bennünk, a kiállítás nyújtotta közvetlen élményt közvetettel kell pótolnunk, lapozzuk át tehát a Tornyai- és a Koszta- albumokat. S ha valaki ennél is többre vágyik, egészítse ki a sort Nagy Istvánnal, Rud- nayval! Bízzunk az ígéretben, hogy a mai alföldi festészet eredményeivel is megismerkedhetünk majd, mert erre a leginkább futja az erőből. Korányi Barna
