Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

TELEFON AZ UT MENTEN Az utóbbi években nagyot' A furcsa alakú, kétoldalt javult a hazai gépkocsiállo- ! előrenyúló -fülekkel- ellátott oszlopokban egy érzékeny, süllyesztett mikrofon helyez­kedik el, és jobbról-balról egy- egy hangszóró. Azok a bizo­mány műszaki 'állapotának a színvonala, meglátszik, hogy sok új autó állt forgalomba. Emlék következtében, no meg a háromévenkénti szigorú vizsga' eredményeként, vi­szonylag kevesebb »lerobbant.« gépkocsit lehet látni az utak mentén, mint régebben. Azért Ja kevésbé zavarja persze elkerülhetetlen, hogy vissza beszédet, ne legyenek segélyre szoruló Az. M 7-es út 52 kilométer- jármüvek, mint ahogy össze- nyj szakaszán létesített segély­sajnos egyre hívórendszer berendezései , „ , ., Európában a legkorszerűbbek dumák. Ilyenkor a jo szeren- közé tartoznak. A Philips-cég csere vannak bízva a gepko- az ecjdigi nemzetközi tapaszta­rövidülne az a távolság, me­lyet a segélyt kérőnek meg kell tennie. Nos, egyszerűen azért, mert gyalogosok nem haladhatnak át az autópályán, hiszen előfordulhatna, hogy Botrányhősök, garázda bűnözők a bíróság előtt ütközések is növekvő számban esik gazdái, a kárvallottak és j a sebesültek: segítséget nyújt vagy hoz-e a legközelebb ar­ra haladó jármű vezetője, i mennyi idő múlva ér oda a szerelő, a rendőrség és a men­tő. A motorizáció előretörése | az úthálózat korszerűsítését! kívánja meg. Az eddiginél szélesebb, jobb vonalvezetésű, j biztonságosabb utakra van szükség, netán több sávos au- tóutakra és autópályákra. Az. utóbbival ma még csak egy meglehetősen rövid szakaszon rendelkezünk, Budapest és Székesfehérvár között. Az M 7-es út tulajdonképpen az el- 1 múlt év során vált igazi au­tópályává, amikor gazdát, karbantartó útügyi szerveze­tet kapott a nagy költséggel megépített létesítmény, és amikor 1974 decemberében átadták rendeltetésének a 35 millió forint költséggel kiépí­tett segélyhívó rendszert Oszlopok kétkilométerenként Az autópálya mentén két­kilométerenként mindkét ol­dalon fényvisszaverő festék­kel sárgára mázolt, korláttal körülvett oszlopokat állítottak fel. Az oszlopok mindegyiké­be egy-egy telefonkészülék van beépítve, amely kábelen keresztül kapcsolatban áll az éjjel-nappal ügyeletet tartó martonvásári központtal. Ha valaki bármiféle segítségre szorul, az autópályán, maxi­málisan egy kilométer távol­ságot kell megtennie a legkö­zelebbi. segélykérő telefonig. Ott nem kell mást tennie, mint az oszlopon lévő gomb megnyomása után közölni a jelentkező központtal, hogy milyen jellegű segítséget óhajt. Előfordulhat, hogy valaki sú­lyosan megsérül, vagy rosszul lesz, és csak annyi ereje ma­rad, hogy a jelzőgombot meg­nyomja. Ilyenkor is azonnal segítséget lehet küldeni a helyszínre, hiszen a központ pontosan meg tudja állapíta­ni, hogy melyik oszlopról, te­hát az autópálya melyik pont­járól érkezik a hívás. A központban ülő diszpé­cser szükség esetén össze tud­ja kapcsolni az út menti ál­lomást a mentőállomás orvo­sával, aki a helyszínre érke­zésig utasítást adhat a legfon­tosabb teendőkre. A martonvásári segélyközpon­tot tehát akkor kell a sztrá­datelefon útján felhívni, ha baleset történik, vagy valaki­nek a kocsija elromlik, és an­nak megjavításához kér segít­séget. Akkor is lehet, sőt kell telefonálni, ha valaki olyan rendellenességet észlel az au­tópályán, amely zavarja, szélyezteti a forgalmat egy teherautó rakományából lehullott, nehezen eltávolítha­tó tárgyak borítják az utat, vagy pedig nagy kiterjedésű olajszennyeződés van az útfe­lületen). Mindenesetre a köz­pont a mentőket, a tűzoltó­kat, a műszaki segélyszolgá­latot, a rendőrséget egyaránt mozgósítani tudja. nyos »-fülek« arra szolgálnak,! a segélyhívó oszlophoz igyek- hogy egyfajta árnyékoló ha- ; vöt elgázolja egy ott nagy se- tást fejtsenek ki, így az autó- J bességgel elhaladó jármű, pályán elhaladó járművek za- j Mivel az út menti telefon az ° a" i és a központ között kétoldalú I az összeköttetés, a központ maga is kijelezhet az egyes állomásokra, így például rövid úton utasíthatja a segélynyúj­tásra kiküldötteket, hogy egy időközben befutott másik kí­vánságnak is tegyenek eleget »menet közben«. Néhány héttel ezelőtt tár­Előfordult az is, hogy Pete ,, »«a ■ t í Károly az éjszakai órákban gyalta Németh László es tar- fiatalembertől pénzt ko­sa1 bűnügyet a Kaposvári Ja-, • szóváltásnak Németh rasbirosag. A fiatalok nagy re­latok felhasználásával alaki tóttá ki a konstrukciót. Kétoldalú összeköttetés Bizonyára megdöbbentette ; az olvasót, hogy milyen ma- ; gas összegbe — 35 millió fo- i rintba került ennek a segély­hívórendszernek a kiépítése. Hiába, ez ma már korszerűsé- Joggal vetődhet fel a kér- ! S1 követelmény a lakott terü- ,. , , ... ,, , , . I leteket messze elkerülő autó­des, hogy ketlalometerenkent. pályákon; tehát mindenképpen miért egymással szemben he- szükség volt rá. Az M—7-es út lyezték el az autópálya men- további szakaszain már jóval tén a segélyhívó telefonokat, : mérsékeltebb lesz a telepítés miért nem inkább kilométe- költsége, hiszen csupán a már renként felváltva az egyik, eddig kiépített hálózathoz kell majd a másik oldalon. Hiszen j majd csatlakozni, így féíényire — 500 méterre—t B. I. Egyéves „gyermekváros 99 Egy esztendővel ezelőtt épült fel az ország legkorszerűbb gyermekintézménye, a miskolci »gyermekváros«. Ma már több mint 250 gyermekkel foglalkozik a gyermekváros fii nevelője. Az audiovizuális oktatás mellett zárt láncú tele­víziós stúdió könnyíti meg a gyermekek tanulását és taní­tását. A szabad idő hasznos eltöltését tucatnyi szakkör és gazdag könyvtár biztosítja. sze — csupán gúnynevükön — "Nácinak«, »Dinónak«, »Hiro- hitónak«, »Andónak«, »Cirmi- nek« ismerte a vádlottakat. A tárgyalás előtt több tanú kérte kihallgatásának mellő­zését, mert félt a bíróság előtt terhelő vallomást tenni. A ta­núvallomás azonban kötelező, így legalább negyven fiatal várta a folyosón, hogy szólít­sa a bíróság. Az egyik tanú a következő­ket vallotta: »... rendszere­sen megjelentem a La tinea Művelődési Központ klubjá­ban, a zenés összejöveteleken. »Náci« és társai az asztaltár­saságunknál olyan fenyegető kijelentést tettek, hogy ne néz­zük őket, mert nagyon meg­vernek bennünket... Később tánc közben »Hirohitó« erősen gyomron vágott... barátomat is megverték "Náciék«. Való­sággal uralták a fiatalok által látogatott szórakozóhelyeket, tőlük mindenki rettegett, félt, ha nyilvános helyen megje­lentek, több személy azonnal távozott... Hónapok óta a vá­ros fiataljainak körében féle­lem uralkodik, a szórakozó fiatalokat valósággal terrori­zálják. Rettegésben tartanak bennünket, senki sem lép föl ellenük...« A tanú állítását a tárgyalás bizonyította. Németh László, a fiatalkorú Pete Károly, valamint Andó József 1973 októberétől cso­portba verődve az Omnia bár­ban és a művelődési köz­pontban a zenés összejövete­leken a rendet megbontották, közösségellenes magatartásuk több száz fiatalban felhábo­rodást és riadalmat keltett. A garázdaság áldozatainak egy része azért nem tett följelen­tést, mert a vádlottak verés­sel fenyegették meg őket. Többször előfordult, hogy a vádlottak nadrágszíjukat pör­getve körbejárták a klubokat, a székeket a táncoló fiatalok közé tolták, a zongora tetejé­re ültek, más söréből ittak, fiatal lányokat tánc közben, más alkalommal pedig az ut­cán sértegettek, ok nélkül bántalmaztak. RIPORTOK A SZOVIETUNIÓBÖL Kislak Pogran Orlovszkij Magyar fülnek is ismerősen j alapozott munkával csengő szó: kislak. Ez falut, félmillió hektárnyi pusztasá- még tágabb értelemben több | got varázsoltak virágzó me- közeli kis település közösségét zőgazdasági területté, jelenti üzbég nyelven. Pog- Gépkocsinkkal Pogran Or­lovszkij felé haladva szinte Mi van az oszlopban? A segélyhívórendszer csak akkor töltheti be hivatását, ha az útmenti készülékek mente­sek lesznek az erőszakos ron­gálástól (ennek megakadályo­zása minden autósnak érde­ke!). Az idő viszontagságai ugyanis aligha teszik tönkre őket, erre ugyanis gondoltak a tervezés során a rendszert konstruáló és szállító holland Philips-cég szakemberei. ran Orlovszkij kislak, mint­egy 100 kilométernyire Tas- kenttől, a szír-darjai járás­ve- | ban fekszik. A települést (pl. j 1898-ban alapították, katonák és száműzöttek. Nyomorúsá­gos körülmények között, a Golodnaja — (Éhség)-sztyep- pe közvetlen közelében éltek. Éhség-sztyeppe. Valamikor — még nem is olyan nagyon régen — szörnyű fogalom és valóság volt. Még az 1940-es években is csak félnomád ál­lattenyésztésről lehetett szó azon a vidéken. Nálunk az öntözés általában csupán ar­ra hivatott, hogy javítsa, ál­landósítsa a terméshozamo­kat. Ezzel szemben Uzbegisz­kilométerenként kereszteztünk kisebb-nagyobb csatornákat. Pogran Orlovszkij öt te­lepülésén 500—600 ember él és két kolhoz működik, az Iljics és a Május 1. Mindkét kolhoz nevét a jól dolgozó, erős gazdaságok között em­lítik. A köztársaság terüle­tén a múlt évben 21,9 tonna volt a gyapot termésátlaga hektáronként, ők viszont át­lag 29,5 tonnányit szüreteltek. Marija Andre jet t Szaru- kinának, a kislak tanácselnö­kének vendégei voltunk. Marija Andrejevna hatá­rozott, energikus asszony, 22 esztendeje áll a tanács élén. Tisztelik, becsülik. Nagy a te­tán számos körzetében semmi- ! kintélye. Mindezt persze nem lyen földművelés nem lehet­séges rendszeres öntözés nél­kül. Az egykori Éhség­sztyeppén pedig nem volt ön­tözés. A szocialista forrada­lom győzelme után kezdtek komolyan foglalkozni azzal, hogy a Szír-Darja vizével ter­mővé tegyék a földeket. Ez a nagyszabású munka az 50- és 60-as években ért el a csúcspontjára. Hatalmas ösz- szegekkel, tudományosan meg­volt könnyű elérnie. Ezen a vidéken még a szocialista for­radalom győzelme után is hosszú-hosszú évekig az asz- szonyok csak fátyolban jár­hattak, a férfiak között nem volt helyük. A tanácselnök asszony ko­rán özvegyi sorba került. Há­rom lányát maga nevelte föl. Nelli fizika—matematika sza­kos, Alá orosz—német sza­kos tanár, a legkisebb, Ljuba mintegy pedig sebészorvos. A két idő­sebb lány már férjnél van, s Marija Andrejevna négy kis- unokát dédelget, amikor el­látogatnak hozzá... Klub, két mozi, két nyári színpad, két óvoda, új jól felszerelt központi iskola és egészségház található Pogran Orlovszkij ban. Fürge fiatalember . érke­zett üzenettel Marija Andre- jevnához: — Az Iljics kolhozbeliek ké­rik, hogy a »madzsari« ven­dégekkel látogasson el hoz­zánk. A kolhoz szép vendégházá­ban igazi keleti szívélyesség­kel és udvariassággal fogad­tak bennünket. A nagytermet egyetlen ha­talmas, vastag, csodálatos mintákkal díszített, sokszínű keleti szőnyeg takarta. Puha párnákon, a szőnyegen ültünk körbe. Középen pedig min­denféle földi jó: gyümölcsök, édességek, hideg húsok és az elmaradhatatlan lapos, ko­vász nélküli — köménymag­gal, ánizzsal és más fűszerek­kel ízesített — kenyér. Szer­tartásos kézmosás, karcsú csőrű, díszes kancsókban hordták körül a vizet, ón­tálakat tartottak a kezünk alá. Az étkezés fénypontja a plov. Ez nem más, mint a ki­tűnően fűszerezett rizses hús. László azzal vetett véget, hogy az idegent leütötte. Az eszmé­letlen fiatalembert a járdán hagyták. Az ügyben tanúként szerep- lő kislányok kihallgatásuk so­rán említették, hogy a garáz- dálkodókkal szemben sem az Omnia bár, sem a Latinca Művelődési Központ alkalma­zottai nem védték meg őket, s ezért félelmükben névtelenül „ _ . , , , ! a sajtónak akartak bejelentést Az Omma barban egy al- j hogy így majd véget kálómmal több mint száz fia- j a szörnyű események­tal szórakozása azért szakadt j nek félbe, mert Németh László j összeverekedett Papp Tibor Az említett tanuk, a becsü- nevű ismerősével. Az ököl- j letes fiatalok százai sajnos csapások közepette asztalok j valóban tapasztalhatták a borultak fel, hamutartók hűl- i rendért, nyugalomért felelős lottak a földre.. Németh Lász- személyek passzivitását, erély- ló másnap volt ellenfelét az- j telenségét. A Latinca Művelő­zal fenyegette: ha a rendőr­ségen feljelentést tesz, borot­vával elvágja a nyakát. Egy alkalommal Gecse Jó­zsef F. Istvánt a Latinca Mű­velődési Központ WC-jébe csalta, s ott Németh László F. Istvánt ököllel több esetiben arcul ütötte, Szatmári Gyula pedig F. István állába fejelt. Ezután a vádlottak F. Istvánt letérdeltették, követelték, hogy mert megverték, kérjen bocsá­natot! A fogtörést és egyéb sérülést szenvedett fiatalem­ber félelmében a vádlottaktól bocsánatot kért, s könnyes szemmel ígérte, nem tesz föl­jelentést a rendőrségen. Azért ütötte, rugdalta Németh László a budapesti S. Ferencet, mert ismerőse vé­delmére kelt, és arra kérte a vádlottakat, hogy ne vereked­jenek. A vádlottak százötven fiatal előtt kizárólag azért sérteget­ték és bántalmazták N. Etel­kát, mert ő a garázda vereke­dés láttán nem maradt közöm­bös, Andó Józsefet és társait arra figyelmeztette, hogy vi­selkedjenek rendesen. Már ennyiből is látható, hogy elve­temült, gátlástalan bűnöző csoporttal állunk szemben. Hogyan fajulhatott el eddig a dolog? Miért garázdálkod­hattak több hónapon keresz­tül? A becsületesen dolgozó szülőket kellő időben miért nem tájékoztatták a vádlottak üzelmeiről? A vádlottakkal szemben bátran fellépő N. Etelkát miért nem védték meg? Az összes kérdésre írá­somban nem válaszolhatok. Néhány gondolatot azonban nem hallgathatok el. dési Központ felelőse a ren­dezvényekről eseménynaplót köteles vezetni. A bejegyzések azonban rendkívül hiányosak és szűkszavúak voltak. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a fiatalok által tömege­sen látogatott szórakozóhelyen olyan légkör uralkodjék, hogy a tanuló, dolgozó fiatalok oda szívesen járjanak. A fiatalok százai a vádlottakat gúnyne­vükön is ismerték, a rendért, nyugalomért felelős beosztású személyek vajon miért nem? Talán azt sem - tudták, hogy garázdaság bűntettének ala­pos gyanúja miatt a rendőr­ségnél feljelentést kell tenni? n fiatalok jogosan fél­tek ilyen körülmények között a vádlottak haragjától, bosz- szújától, hiszen a felnőttektől sem várhattak megfelelő in­tézkedést. Az idő múlásával a vádlottak a közöny láttán bát­rabbak lettek, az önbizalmuk nőtt, s egyre súlyosabb bűn- cselekményeket követtek el. A Kaposvári Járásbíróság együttesen és folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntet­te miatt a tizennyolc éves Németh László foglalkozás nélkülit egyévi, a tizenhat éves Pete Károly foglalkozás nélkülit nyolchónapi, a hu­szonhat éves Andó József se- gédrrfúnkást tízhavi, Szatmári Gyulát négyezer forint pénz- büntetésre ítélte. A bíróság Némeh Lászlót és Andó Józse­fet mellékbüntetésül a város területéről két évre kitiltotta. Az ügyész súlyosbításért fel­lebbezett. Dr. Dicső István főügyészségi ügyész Aztán zöldteát ittunk. A tár­saság legidősebb tagja töltöt­te a zöld italt az üzbég népi motívumokkal díszített, fü­leden csészékbe. Az első korty azonban az ősöket ille­ti. A teát töltögető »akszakál« — öreg szakái, vagyis bácsi — ezért a teából a földre löttyintett. A tele csészéket kézről, kézre adták; előbb nekünk a vendégeknek, az­tán a házigazdáknak, koruk fokozatának a sorrendjében. Ezzel kapcsolatban meg kel jegyeznem: még sehol nem tapasztaltam az időseb­bek iránti tiszteletnek azt a magas fokát, mondhatni kul­tuszát, mint a közép-ázsiai szovjet-köztársaságokban. Bár­hol, bármerre jártam — kaza- hok, üzbégek, tadzsikok, türk- mének vagy kirgizek között —, olyan sehol nem fordult elő, hogy az öregeket ne a fő helyre ültették vagy netán a társadalomból kirekesztették volna. Mindenben az örege­ké az elsőbbség, övég a leg­jobb falat, övék az első szó, és egyáltalán minden esetben, minden kérdésben a legna­gyobb tisztelettel beszélnek velük. A kislakban — és így a két kolhozban —, 17 féle nemze­tiség (üzbégek, oroszok, ukrá­nok, tatárok, tadzsikok, törö­kök, udmurtok, marik, azer­bajdzsánok, örmények stb.) él és dolgozik együtt. Saran Dzsumbajev, az Il­jics Kolhoz elnöke tadzsik, Sagmankulov Pártánkul, a párttitkár üzbég. Fjodor Va-. sziljevics Morozov, a főmező­gazdász orosz. A Május 1. Kolhoz elnöke tadzsik asz- szony — Sahri Abdulajeva —, a párttitkár, Gamo Nügmatu- lun tatár. Saran Dzsumbajev sokat kérdezett bennünket Magyar- országról. Később kiderült, miért. — Részt vettem az utolsó magyarországi harcokban, az­tán pedig még közel másfél évi£ ott szolgáltam, Komá­romban. Több helyre meghívtak ma­gánházakhoz is. A házak tágasak, szépek. Kelenek is a nagy otthonok. Minden családban sok a gye­rek. Az egyke fogalmát egy­szerűen nem ismerik. Ha ne­talán valahol nincsen gyer­mekáldás, azt súlyos sors­csapásnak tartják. Az itt lakók valóságos kert­művészek. A házakat minde­nütt rózsák százai, különféle egzotikus dísznövények, grá­nátalma bokrok veszik körül. Ami pedig a konyhakerteket illeti, nagyszerűen felhasz­nálnak minden talpalattnyi földet. Idejekorán küldik a piros retket, a zöldhagymát, az uborkát, a paradicsomot az északi városokba. Csodá­latosan finom dinnyéket ter­mesztenek, és értenek frisses­ségük megőrzéséhez is. Ügyes, tehetséges, szorgal­mas emberek élnek az egyko­ri Éhség-sztyeppe szélén. Tímár Ede (Folytatjuk.) t

Next

/
Thumbnails
Contents