Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-20 / 43. szám
A kép sokak számára feledhetetlen. Zsúfolásig megtelt nagyterem, az avatás ünnepi izgalma, a művelődésügyi miniszter útnak indító, egyszerű, magvas szavai. Egy fiatal város ünnepelte új közművelődési létesítményét, a szellemi élet tetszetős centrumát. Örült annak, hogy a város rangjához méltó intézményt épített megyei és .országos segítséggel, a nagyatádiak javára. A művelődés otthona nemcsak a nagyatádiaké. A környék, a járás szellemi központja is; a munkások és a tsz-parasztok épülhetnek kisugárzó hatása nyomán. Harminc év munkája, buktatói, örömei és gyötrelmei kellettek ahhoz, hogy egy ilyen jól fölszerelt otthonból sok értelmes kezdeményezés szűrődjön ki, ami az emberek szellemi épüléséhez, fölemelkedéséhez nélkülözhetetlen. És éppen ez a kisugárzás várat még magára. Az intézmény 1973-ban nyitotta kapuit, s a csaknem kétéves működés tapasztalatai tanulságul is, például is szolgálnak. A mai közművelődési munkát nem lehet egyszerűen csak helyi viszonyokhoz és igényekhez mérni, éppen eredményt, jóleső érzéssel nyugtázták, de hozzá is tették: »Jó, jó, a gyerekekkel való foglalkozásban, a munkásművelődésben szép eredmények vannak, de még lehetne mindez jobb is.« Tévedés ne essék, ez nem afféle szokványos, középszerű álláspontra helyezkedő, óvatos formula, mely szerint »vannak eredmények, de hiba is akad...« A közművelődés nagyatádi »gazdái« nem a külső szemlélő alapállásából méltatják a közművelődést, hanem amikor azt mondják, hogy ezen vagy azon a területen további eredményt kell elérni, ebbe saját ' feladataikat is beleértik. Mint a pártbizottságon például. A munkásművelődés további fejlesztésének a városi párt- bizottság titkára, Dorcsi Sándor legalább annyira szervezője is, mint szorgalmazója. A tanács művelődésügyi osztályán az osztályvezető, Dezső Lászlóné, s a népművelési felügyelő, Rumi Attila, nemcsak emlegeti a programok változatosságának . fontosságát, hanem tevékenyen részt vesz az ajánlásban is. A Nagyatádi Műsor »szerkesztősége« is egyben ez az osztály... Talán nem túlzás így jellemezni: a közművelődési szemlélet ébren tartója, egyik hajtómotorja Ludán Imre, a művelődési központ igazgatóNYITOTT KAPUK mény eredményeinek megítélésében ő a legönkritikusabb! Senki olyan világosan, pontosan nem mérte föl a hiányosságokat, mint ő maga. Tudáspárti ' ember, és gondol a holnapra. Ha csak példaként is, de hadd álljon itt egy adalék »arcképéhez«. Az egyik idegen nyelvtanfolyamot — szakmunkástanulók részére indították — a hivatalos előírások szeript föl kellett volna számolni, mert a részvevők száma tíz alatt maradt. Ö mégis ragaszkodott hozzá, hogy folytatódjon, ha csak nyolcán is, de tanuljanak... Vitára bőven van alkalom, elsősorban megyei intézményekkel. Programegyeztetés Gyermekklub. az újabb igények fölkeltése végett szükséges a szomszédba tekintés. Nagyatád ma már mindenképpen jó »szomszédságnak« látszik a hasonló karakterű közművelődési intézmények számára; tapasztalatgyűjtésre csakúgy, mint okulásra. Szinte felsorolásra kínálkozik a megváltozott tárgyi feltételek valamennyi izgalmas részlete, a tervek és megvalósulások elemzése. Mégis, nem árt először az eredmények mögé nézni, megkeresve azokat az eredőket, amelyek mozgatórugó fontosságúak, amelyekből ötletek születnek, tettek kovácsolód- nak, amelyek elegendő energiát halmoznak fel a szükséges szervezéshez, összehangoláshoz. Egyszóval: a közművelődési szemléletről van szó. Arra a nem vita nélküli és még nem is hiány nélküli — de alapjában már meghatározó erővel munkáló egységes közművelődési szemléletről, mely az egységes, a folyamatos és átgondolt köz-» művelődési gyakorlat alapja lehet. Azt hiszem, alapvető tény az, hogy a közművelődési szemlélet nemcsak az intézmény falai között honos, hanem mindazokon a fórumokon és mindazokban az intézményekben, amelyeknek közük van a művelődéshez. A városi tanácson vagy párt- bizottságon csakúgy, mint az általános iskolában vagy a társintézményben: a városi-járási könyvtárban. A nagyatádi közművelődés számomra legmegragadóbb vonása az, hogy valami hiányzik belőle. S ez a megelégedettség, az önelégültség. Amikor a tények ismeretében fölemlítettem ezt vagy azt a részja. Energikus vonások tartoznak az ő portréjához. Szinte valamennyi megnyilvánulásának velejárója a jó népművelő klasszikusnak is mondható jellemvonása: a lelkesedés. Bármilyen nagy szónak tetszik is, enéikül el sem képzelhető a közművelődés. Ludán Imre lelkes ember, a jó tervek »feltüzelik«, s jó néhány ember számára talán nyakasnak, sőt makacsnak is látszik következetes kitartásával. Az intézmény indulása óta ismerem őt, és tudom, hogy ez a nyakas makacsság, s az ebből származó viták sora mindig a közművelődési szemlélet érvényre jutásáért való. S azt is hozzá kell tegyem: a közművelődési intézdolgában éppúgy, mint egyes műsorok tartalmát illetően. Sajnos, nem megnyugtató még a művelődési központ kiállítótermének »ellátása«, s ebben bizony magára maradt az igazgató ... A művelődési központ akár egy nagyüzem, pontos menetrend szerint dolgozik, kihasznált minden terme. S a legfontosabb az, hogy áttekinthető az itteni tevékenység. A »nagykönyvben« ott van: mikor, hol, kik tartanak színházi vagy mozielőadást, hangversenyt a nagyteremben, mikor van gyerekklub, ifjúsági klubfoglalkozás, szakkör, TIT-előadás. Itt működik a zeneiskola is. S ami rendkívül fontos — mert a könyvtár és a FEK-klub is ajánl programokat —, az e rendezvényeket közlő és ajánló műsorfüzet népszerű a nagyatádiak körében. Elmondták a városi tanácson, hogy a műsorfüzet utolsó oldala, a letéphető levelezőlap, nemegyszer visz- szaérkezik javaslatokkal és megjegyzésekkel. A közös feladat ültette egy asztalhoz az intézményvezetőket: a művelődési ház, a könyvtár és a FEK-klub vezetőjét. Megjegyezzük, ezen az együttműködésen még lehetne javítani. A könyvtár és a művelődési központ igazgatója elmondta, hogy a kapcsolat ugyan megfelelő, de a jövőben még újabb formákkal kívánják gazdagítani. S ennek a kapcsolattartásnak éppen az a záloga, hogy egy pártalapszer- vezeten belül egyeztetheti az elképzeléseket mindkét intézményvezető ! A művelődési központ a »nyitott kapuk« elvét vallja tehát, nemcsak a nagyközönséggel szemben, hanem a társintézményekkel szemben is. Közismert dolog, hogy a jó munka alapja az átgondolt terv. Az intézmény idei köz- művelődési terve tanulmány- jellegű. Gondos elemzésből indul ki, s nemcsak azt veszi alapul, hogy melyek voltak az első »próbáévá bevált formái, hanem azt is, hogyan változott maga a város, honnan lehet új közönségre, új igényekre számítani. A felszabadulás óta megkétszereződött a lakosság, jelenleg tizenegyezer, ötezren élnek az iparból: kézenfekvő tehát, hogy a munkásművelődés központi feladat. Rendkívül sok a tanuló — nem elég csak idevárni őket, vonzó formák is kellenek. Lúdán Imre ezért a gimnáziumban a közművelődési szakkört is vezeti. Kiindulni abból lehet, ami van: egy négyszáz személyes nagyterem, egy nyitott tv- klub, egy klubterem és szakköri helyiség. A gyermekklub ma már játékországgá alakított termét az előcsarnokból választották le. • Az igazgató mellett három főhivatású népművelő és húsz tiszteletdíjas csoportvezető dolgozik — főleg az általános iskola tanárai. Ludán Imre és munkatársai szeretnék mindjobban megnyerni a felnőtt lakosságot, az Ludán Imre. a művelődési központ igazgatója. Ifjúsági hangverseny a nagyteremben. intézményben emellett igen egészséges gyermekközpontúság is tapasztalható. Már a legkisebbeket ideszoktatják, hogy a művelődési ház később is állandó otthonuk legyen. Három gyermekklubot szerveztek, főleg munkásszülők gyermekeinek. Kettőnek az általános iskola, egynek pedig a kisegítő iskola tanulói a tagjai. Nem ritkák itt az óvodások sem. Amikor a szülők akadémiájának előadásai folynak, két óvónő vigyáz a kicsikre. Az is cél, hogy a kellemes időtöltés a mozgalmi munkával párosuljon iskoláskorban, ezért szervezték rtveg ugyancsak itt az őrsvezetők klubját és az ifivezetők klubját. Nagyatádon egy kollégiumban élnek a szakmunkástanulók, a szakközépiskolások és a gimnazisták. összékovácsoló- dásukat tovább segíti a két ifjúsági klub, a közös rendezvények sora. A városban csaknem kétszáz szocialista brigád dolgozik az üzemekben. Létrehozták a művelődési központban a szocialista brigádvezetők fórumát, az első előadássorozatot Dorcsi Sándor, a városi párt- bizottság titkára tartotta. Elmondta, hogy igen célzatosan éppen a brigádok művelődésével foglalkoztak az első ösz- szejöveteleken. A művelődési központ helyet, modern fölszerelést ad a felnőttoktatáshoz. A tanuló munkásemberek osztályai kedvezményesen nézhetik meg ugyanitt a színházi előadásokat is... Az a cél, hogy a tanulmányok befejezése után is állandó látogatói legyenek az intézményeknek. A népfront városi bizottságával közösen szervezték meg a nők fórumát, s itt működik a nagyobb települések számára követésre méltó, a városi pedagógus szakszervezettel közösen indított nevelők fóruma. Ez a különböző iskolatípusokban dolgozókat hozza közelebb egymáshoz, s valóban jó fóruma az ideológiai, szakmai kérdések megvitatásának is. A szakköri munkában részt vesznek az általános iskolások csakúgy, mint a felnőttek. A negyedik osztályosok három csoportjának indult orosz előképző nyelvanfolyam, a felső tagozatosok helytörténeti szakkörben ismerkednek a régi Nagyatáddal, mások fotózhatnak, megtanulhatják a vasút modellezést, a lányok részére két kézimunkacsoportot szerveztek, és a tovább tanulni szándékozó felsősök — elsősorban fizikai dolgozók gyermekei — részére orosz szakkör is indult. Itt működik a szakmunkás- képzős diákok nyelvtanfolyama, itt próbál az énekkaruk is. Itt gyülekeznek a múlt fel- térképezésére a gimnazisták a történelmi szakkörben, a kollégisták innen indulnak honismereti gyűjtőálra, kezdők és haladók itt ismerkednek a német nyelvvel. Ifjú Gárda-szakasz alakul a házban, s a rendfenntartásban is számítanak rájuk. A felnőttek szakkörei között is van idegén nyelvű; az óvónők részvételével csaknem egyéves már a bábcsoport; a felnőtt filatelisták itt kaptak helyiséget: az üzemi dolgozó nők kérésére szabás-varrás tanfolyam indult. Tudom, a felsorolás leltárszerű egy kissé. Szemléletes csak akkor lehetne igazán, ha bemutatnánk munka közben is a harmincnégy csoportot és a kilencszáz tagot. Erre azonban most nincs lehetőség, mint ahogy csak a vendégkönyvből summázódik a kiállítások látogatóinak véleménye is. Ezer- négyszaz, ezerötszáz ember nézi végig általában a tárlatokat. S nemcsak művészi alkotásoknak, hanem üzemi termékbemutatóknak, pályaválasztási anyagoknak is helyet ad a terem. A gyerekhangversenyeket sorozatban nézik végig a tanulók; a Déryné Színház, a Csiky Gergely Színház mellett »állandó« vendég. A rendes mozielöadásokön kívül bérletes filmsorozat is van. Sok energia fekszik mindebben, s talán nem kockázatos kijelenteni, a megye legjobb művelődési központja, vagy egyik legjobbja a nagyatádi. De nem a »helyezés« a lényeges. Talán a részletezésből is kitűnt, hogy a szakkörök, tanfolyamok sorából hiányoznak az amatőr művészeti csoportok. Egy kisebb kórus terveiről és a kollégium irodalmi színpadáról hallottunk csak. A munkások mindig kedvelői voltak a tömegdaloknak, az énekkultúrának. A fiatalokban mindig is élt a vágy a szereplés, a siker iránt. Sürgős feladatnak látszik tehát egy amatőr művészeti munkát értő, szervező, főhivatású népművelő mielőbbi munkába állítása. A művelődési központ nemcsak Nagyatádé, hanem járási feladatokat is ellát. Erről nyilatkozott a legnagyobb önkritikával Ludán Imre. Van felelőse e munkaterületnek, a feladat azonban nagy és szerteágazó. A taranyi népművelő ugyan több községi kollégája nevében elmondta, hogy a nagyatádi központ Dán bármikor szívesen látott vendégek, s a művelődési »ügyvitelt« ott tanulta meg — az intézmény járásra kisugárzó hatásai azonban növelni kell a jövőben. Az amatőr művészeti munka mellett ez a másik legfontosabb fejlesztendő terület Két év telt el, s egy sor eredmény bizonyít már. Ezzel az intézménnyel szemben nem kell türelmetlenkednünk. A kritikus önértékelés, a világos feladat meghatározás a záloga annak, hogy a nagyatádi művelődési központ nemcsak egy városnak, hanem egy egész járásnak lesz majd szellemi centruma, s nemcsak sok ismeretet ad majd, hanem derűsebb, szórakoztatóbb is lesz. Tröszt Tibor Fényképezte: Gyertyás László Somogyi Néplap
