Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
Balett. (Fotó TASZSZ—MTI—KS) Illyés Gyula Buda, *1945 január , Hajlongva jönnek hegyi házamig a katonák, van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át. Lent ködlő, ősz tengerré válva fői Pesit, a világ, mögülem bomba és akna fütyül: a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált. Front közt vagyunk. Lépek föl és alá a balkonon. Bizton vagyok. Körültem a halál az oltalom. B * Bujdostam s íme várrá vált a házam, mióta rom. Köpök, gondolom, most gyertek utánam, mióta golyó kopog kapumon! Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerekszoba falát. Bevágta! — ülök a kihalt hegyen, élem tovább, vas-zümmögés méhésze, csöndesein, elrettentő remeteség korát. Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok, — de nem volt soha rab reménykedőbb. H«» jp b .tustám félig bár fehér: . ,1a*-**- ülök, i nagy nászt naponta, mátkám a veszély: soha ilyen pezsdítő szeretőt! Neki köszönöm a fő férfijét, az örömet, hogy — szállnak bár gyilkos jelek, golyók — nem rettegek, hogy bennem itt — ha mindent vesztenék — embert lelek, { hogy — döngj, világ! — új sorsot ád az ég; minden reggelre bátrabb életet! Zelk. Zoltán Zuglói Kakas kiált s a jeladásra csivogni kezd már, énekel ezer madár. Torkukból száll a, röppen a nap az égre fel! Fütyülnek fönn az ágakon, mint állványon a kőművesek, tudják, romlik az éj dalukra s az árnyak romjai felett reggel Újpesten és Salgótarjánban s mindenhol s minden reggelen: kiáltsatok, hogy hangotokra tűnjön az éj romhalmaza — gépek és pdvas gyárfalak közt épül már, épül a haza! E rzsébet valamilyen valószerűtlen útón-módon levelet kapott Budán lakó nővérétől. Júliának három gyereke volt; a férjéről Erzsébet semmit sem tudott; talán elesett, talán fogságba került — nővére és a gyermekek azonban éheznek, és ő nem tudja, hogyan segíthet rajtuk a bajban. Hiszen mikor építnek újjá akárcsak egyet is a németek által felrobbantott Dunahidakból, mikor áll helyre az összeköttetés Budával! Azon felül ott még harcok folynak. Én, meg Szemanov felajánlottuk szolgálatainkat Erzsébetnek. Másnap ugyanis Budapestre kellett mennünk. Ez alkalommal Vologva lehetett a tár-' sara. Kettesben utazni mindenkor biztonságosabb. Egyúttal megpróbálunk átjutni Budára, élelmiszert vinni az éhező gyerekeknek. Legalább így köszönjük meg Erzsébetnek a gondoskodást. Erzsébet csomagot készített, levelet is tett belé, hogy kényelmesebb legyen vinni, bedugtam a csomagot a hátizsákba. Alig fért el benne. Heggel Vaszilij autón eljött értünk. Másfél óra múlva Budapesten voltunkA rakparttól nem messze, a Ferenc József-híd előtt, kiszálltunk az autóból és vissza- küldtük Vaszilijt. Bár Pestet minegy két héttel ezelőtt megtisztították a hitleristáktól, a rakparton még veszélyes volt a járás. A Duna túlsó oldalán, a Gellérthegy és a királyi vár körzetében körülzárt németek tűz alatt tartották a bal partót. C sak amikor Szemanowal lementem a kőlépcsőn az alsó rakpartra, akkor értettük meg, hogy milyen nehéz küldetést vállaltunk. Azonkívül, hogy a part tűz alatt állt, a Dunán erősen zajlott a jég. De nem volt mit tennünk, sorra szemügyre vettük a parton és a híd alatt, az úttesten heverő csónakokat. A legjobbakat a németek nyilván elvitték, mivel itt csak mindenféle vacak hevert; az egyik csónakot repeszdarabok szitává lyuggatták, a másiknak pedig nem volt sem evezője, sem ülésdeszkája. Már-már kétségbeestünk s a híd alól visszamentünk a part nyitott rézsére, amikor hirtelen megszólított valaki. Felemeltem a fejemet. A felső rakpart korlátja előtt botra támaszkodva egy szovjet katona állt. 0 integetett nekem. Ki lehet? Figyelmesen megnéztem az ismeretlent, és persze nyomban ráismertem. Mihail Reskin törzs- őrmester! Kissé távolabb állt a felderítő- csoportja. Vologyával együtt a szíjánál fogva felemeltem a hátizsákunkat, és felmentünk a lépcsőn. Reskint jóformán a háború első napjaitól kezdve ismertem. (Részlet G. Holopov e címmel megjelenő elbeszéléskötetéből. A szerző haditudósítóként vett részt a felszabadító harcokban.) —• Mikor és hol táléikor- tónk utoljára? — Reskin buzgón rázta a kezemet, nem engedte ki széles tenyeréből; a vízhatlan sátorlapköpeny pa- nyókára vetve lógott a fél vállán. M egpróbáltam visszaemlékezni, de Reskin kisegített: — A Szvir mentén, tavaly nyáron, az átkelőhelyen. Csak nem a Dunán akár most átkelni, gárdaszá- zados elvtárs? A többi felderítő is odajött hozzánk, üdvözöltük egymást. — Igen, át kell jutnunk Budára — feleltem kitérően. — Azt hiszem, maholnap befejeződnek a harcok, ugye? • .. Ti, földerítők, mit jósoltok? — Az időpontról semmit sem tudok mondani, de a németeknek még egy kicsit pu- hulniuk kell abban a »katlanban«. — Hát nektek miért kell Budára mennetek? — kérdezte Reskintől Vologya Szema- nov. Tapasztalatért. Hogy meg ne savanyodjunk a tartalékban! — Reskin kérdőn pillantott Vologyára, majd énrám, — Talán csónakon akarnak átruccanni a túlsó partra? — Csónakon. Buda déli részén van dolgunk. Azt mondják, ez igen messze van az átkelőhelytől, nagy kerülőt kell tenni — válaszoltam. — Csak sehogysem tudunk csónakot találni. — Őrültség! — tőrt ki az őszinte kiáltás Reskinből; Még jókorát koppantott is a botjával a kövezeten. Hiszen azonnal felborulunk. Odanézzenek, hogy zajlik a jég! És hogy örvénylik a híd leszakadt tartószerkezete körüL összenéztem Vologyával. Azután megint a folyóra pillantottam. Reskinnek bizony igaza van. Felborul a csónakunk! Mi pedig nem vagyunk olyan kiváló úszók, hogy kivergődjünk a jeges vízből. — Gyerünk! — mondta határozottan Vologya. Reskinnel á felső rakparton elindultunk az átkelőhely felé, s közben felelevenítettük a karéliai erdőkben vívott harcokat. De még félúton sem voltunk az Erzsébet-liidig, amikor géppuskatűz zúdult ránk. A Duna túlsó oldaláról lőttek — vagy a Gellérthegyen lékő Citadellából, vagy pedig a budai part fölé magasodó királyi vár déli szárnyából. Lehasaltunk egy kis torony mögé. Alighanem sokáig kell majd a torony mögött guny- nyasztanunk. A felderítők előhúzták dohányzacskójukat. — Rosszkor kezdett tüzelni az ördögfajzatja. így tán még estére sein jutunk ^1 az átkelőhelyig ! Reskin tempós mozdoulttal gyufát sercintett, tüzet adott nekem, majd maga is rágyújtott. — így is lesz tán — helyeselt az ott guggoló Pjort r>'yikogyimov. Ekkor, mintha a földből nőtt volna, 'ki, a kocsiút túlsó oldalán a golyóktól és gránátszilánkoktól szitává lyuggatott hirdetőoszlopnál felbukkant egy fekete ruhás nő, fejére borított kockás pléddel, meg egy szakadt kiskabátot és rövid nadrágot viselő, tízéves forma fiú. önkéntelenül összerezzentünk. Tekintetem Reskin figyelő pillantásával találkozott— Kíváncsi vagyok mit keresnek ott — kérdezte, s botját letette maga mellé. A nő és a kisfiú hol a hirdetőoszlop mögé bújt, hol megint előtűnt. A fiú hevesen magyarázott valamit, az asszony azonban, nyilván az anyja, erősen fogta a kezét. — Hé! — kiáltotta Reskin feltérdelve. — Menjenek el onnan! Életveszélyes! Erre szinte valamennyien kiabálni kezdtünk, és a nő meg a kisfiú újra az oszlop mögé bújt. De nemsokára megint előbukkantak. Ekkor a fiúcska kitépte magát anyja kezéből, s a villamosvágányokon nyílsebesen a szekérhez rohant. — Gyurka, Gyurka!.;; — szállt utána a kiáltás. A fiú térdre esett, kezében konyhakés villant. Nyilván ki akart vágni egy darabot a ló húsából. Az éhező Budapest utcáin akkor nyomban a helyszínen feldarabolták a lótetemeketR övid géppuskasorozat süvített végig a szekér fölött, s becsapódott az utolsó, csodálatos módon épségben maradt földszinti kirakatokba. Csengve hullott az üvegcserép. A fiú a szekér alá surrant. — Megölik a kölyköt! Reskin félredobta a sodrott cigarettáját, felpattant, s a lobogó köpenyben átugrott az alacsony, derékig érő fémkorláton és a szekér mellett termett. Ekkor újabb sorozat süvített végig a szekér fölött. A magas budai partról jól rá lehetett látni a rakpartra, és a fasiszta géppuskás most már a döglött lóra célzott. Amikor az egyik golyó a szekér rúdjába csapódott és szétszaggatta, a fiú felkiáltott, kiúgrott a kocsi alól, és ide- oda rohangált körülötte. Res- kin azonban ekkor földre döntötte a gyereket, és saját testével takarta el. Még néhány géppuskasorozat süvített el fölöttük. Georg//' Holopov BUDAPESTI BALLADA mintha párából, rezge féffyből . nyúlnának áttetsző falak, úgy épül nappalunk a hajnal tiszta, tág ívei alatt... B’ütyülnék én is! S mily vidáman! Gyárkürt hangjára ébredek: gyűlnek körém vidám seregnek újuló, szorgos reggelek! Sziréna szól a Fémlemezből... s nem ő rikolt, nem a halál, nem fut a tébolyult, kaparva rémült szívét a föld alá. Egy épülő, egy édes ország madaraivá váltatok ti pusztulásnak vijjogói — kiáltsatok hát, szóljatok! Szólítsátok fennen a népet! — a feltámadt gép búg-dohog a korommarta gyárak mélyén s átfüttyögnek a mozdonyok hozzájuk Rákosrendezőről... Micsoda dal! Milyen zene! Egy ország tápászkodik, újul, épül fel ütemeire! Kiáltsatok ti, kormos kürtők, itt Zuglóban és Csepelen, m Somogyi Néplap (MTI-fotó—KS) í A budapesti Duna-part. Azután a géppuska elhallgatott. Csend, nagy csend lett. Csak valahol messze, Buda északi részén hallatszott géppisztolykattogás- Reskin felemelte a fejét, megragadta a fiú kezét, s odaszaladt hozzánk. A gyerek ledőlt a' torony tövébe és keserves sírásra fakadt. Az anyja is sírt a hirdetőoszlop mellett. Vologya Szemanov sietve a zsebébe nyúlt, a zsebkendőért. Az ilyen jeleneteket nehezen viselte el. Kiütközött belőle, hogy évekig dolgozott egy moszkvai gyermekfolyóiratnál, a háború előtt ő szerkesztette, meg hogy sokat volt dolga gyerekekkel, no meg a fogékony lelkialkata is. De hogy Reskin, a félelmetes Reskin. hadseregünk egyik legjobb federítője is könnyezett, — ez aztán valószínűtlennek látszott __ R eskin hangja ütötte meg a fülemet: — Ez a kölyök éhes, fiúk. Meg az anyja is. Pjotr Nyikogyimov se szó, se beszéd, azonnal ledobta válláról a hátizsákot, kihúzott egy kilós húskonzervet, és átnyújtotta a fiúcskának. Az óvóhelyek füstös gőzétől kormos fiúcska — a magyar főváros lakói ezekben húzták meg magukat e nélkülözésekkel teli háborús télen — öklével letörölte könnyeit. Átvette a konzervdobozt. A mögöttük ülő fiatal kis katona ledobta válláról hátizsákját, elővett egy cipót, vadászkésével végighasította és a felét átnyújtotta a fiúnak. Az kérdőn nézett Reskinre. — Fogadd el! — mondta Reskin. — Fogadd el, ha kínálják. Egy másik katona is kioldozta a zsákját. Két jókora csomag cukrot adott a fiúnak. A hirdetőoszlopnál állá asszony valamit kiáltott a Gyurkájának. De a fiú magyarázkodása nélkül is megértettük: az anya arra utasította, hogy köszönje meg az orosz katonáknak. De korai volt még a köszönet. Az egyik felderítő egy tábla csokoládét adott a gyereknek, a másik pedig egy darab kolbászt. A fiú szabódott, köszönetét mondott s hajlongott. — Ugyan már — szólt Reskin és megigazította a szemébe csúszott sapkát- — Fogadd el, ha kínálják! Vologya Szemanov hirtelen félrefordult, görcsös mozdulattal köpenye zsebébe nyúlt, kihúzta az öregasszonytól kapott csomagot és szintén a fiú kezébe nyomta. — Derék fiú vagy, Vologya! Éppen szólni akartam_ — kezdtem én is ugyanany- nyira elérzékenyülten. De magamban mindjárt el is ké- pedtem: vajon mit mondunk majd ... Megettük ?z édességet? ... Elveszítettük ? .. • »A csomagot persze nem kellett okvetlenül odaadni a fiúnak — fontolgattam —, hiszen őt úgyis elhalmozták ajándékokkal. De ebben a nekibuzdulásban nekünk ia reszt kellett vennünk, annál inkább, mert mellettünk még egy élelmiszerrel degeszre tömött zsák hevert, még ha a másé is...« De nem töprenghettem sokáig erről a témáról, mivel a rakparton híradósok szaladtak végig, menet közben huzalt tekertek le a csövéről a a budai partról egy német géppuska sorozatot zúdított rájuk. Azután a sarokház mögül előbukkantak a tüzéreink. Az ellenséges golyózápor közepette kigurítottak két löveget és őrült iramban vagy húsz lövést adtak le közvetlen irányzással a Duna túlsó partján lévő célpontokra. Reskin a tűzpárbaj végét meg sem várva, így 6zólt: — Talpra, fiúk! — és elsőnek kelt fel, súlyos . botjára támaszkodvaa többiekkel együtt a fiú is felállt. Odament mindenkihez, és szomorúan mosolyogva, szinte bűntudatos arccal, tekintetét elfordítva nyújotta hidegtől elkékült, sovány kezét. Reskin a fiú karjára rakta a felderítők ajándékait, de olyan sok volt, hogy ki- potyogtak a gyerek kezéből. Akkor Nyikogyimov sietett segítségére, elkísérte a hirdetőoszlopig. M i pedig ahelyett, hogy az átkelőhely felé indultunk volna, amelynek közelében óriási sor torlódott fel — sok ezer katona, száz meg száz harckocsi, lo- veg, autó, sőt szekér is, s a sor vége majdnem az Erzsé- bet-hídig ért —, Reskin nyomában visszafordultunk a Ferenc József-híd felé. Reskin most már nem félt sem a rohanó, zajló jégtől, sem a felrobbantott híd roncsai körül levő örvényektől. Sietett, hogy mielőbb Budára jusson. Lementünk az alsó rakpartra. (A háború "után ezen a helyen matrózvendéglő nyílt; nyáron igen vidám hely, amikor a parton asztalkákat állítanak fel a ponyvatető alatt.) Reskin felderítői a híd íve alól kivonszolták az összes csónakot, hármat felszereltek, és elindultunk a Dunán. A folyó ezen a helyen 300—400 méter széles. Ez volt életem legfélelmetesebb folyami átkelése. Azt hiszem, a többieknek isGcBért György toröMm
