Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

Somogyi Néplap FÓRUM A cukorgyár szodali&tabri- gád-vezetői kérdezik: Miért nem javítják ki a cukorgyár oldalán a gyalog­járdát, amely a postai kábel­építés után esős időben több helyen járhatatlan? DK. ORMOS Y VIKTOR: A városi tanács építési osztálya a kifogásolt járdaszakaszt megvizsgálta. Megállapította, hogy az megkopott, de gya­logos közlekedésre alkalmas. Az osztály megítélése szerint a járda egyes szakaszai fel­újításra szorulnak, de figye­lembe véve, hogy a városban sok a rosszabb állapotú jár­da, amelynek rendbe hozása a javasolt útszakaszt meg­előzi, így a cukorgyárba veze­tő járda felújítását egyelőre nem tervezzük. Egyébként a járda állapo­ta nincs összefüggésben a postai kábelfektetéssel, mivel az évekkel ezelőtt a Vörös Hadsereg útja páratlan olda­lát érintette. A cukorgyár szocialistabri- g ad-vezetői kérdezik: Mivel magyarázható, hogy az állami és kormányszintű kitüntetettek között kevés a fizikai dolgozó, különösen á szocialista brigád. Várható-e változás? BÖHM JÓZSEF: A fizikai dolgozók munkájának erkölcsi és anyagi elismeréséről való gondoskodás a vállalatok ve­zetőinek állandó és folyama­tos feladata. A párt-, a szak- szervezeti és a tanácsi szer­vek ezt folyamatosan figye­lemmel kísérik. Sajnos, nem rendelkezünk olyan összegező kimutatással, amelyből kitűn­ne, hogy a különböző terüle­ten dolgozók milyen arány­ban részesülnek állami kitün­tetésben. Azt tudjuk, hogy a múlt évben Somogybán 1711 fizikai dolgozó kapott kiváló dolgo­zó kitüntetést és 540 szocia­lista címet elnyert brigád ka­pott különböző kitüntetést. A szakszervezetek által készített országos összehaáonlító táblá­zat szerint Somogy megyében a kiváló dolgozó címmel. ki­tüntetettek száma ’ 1972-höz képest — az országos 6.7 szá­zalékos vidéki átlagnöveke­déssel szemben — 8,1 száza­lékkal nőtt. A kérdés* felvetése mégis jogos. Igaz, hogy az állami kitüntetettek között eseten­ként kevés a szocialista bri­gád, illetve a fizikai dolgozó. Véleményem szerint ez a ja­vaslattételre jogosultak körül­tekintésének hiányára, illet­ve szemléletbeli okokra ve­zethető vissza. Az illetékes párt- és állami szervek intéz­kedtek annak érdekében, hogy a kiváló munkát végző szocialista brigádok és fizikai dolgozók arányosan, az eddi­ginél nagyobb számban része­süljenek állami kitüntetés­ben. dúlni, vagy az eljárást a ház­kezelő szervnél lehet kezde­ményezni. A textilművek Hámán Ka­tó szocialista brigádja kér­dezi: Mikor kerül sor a Petőfi utcai lakóházak lebontására? DR. ORMOS Y VIKTOR: A Petőfi utcai épületek lebon­tása elsősorban a Mártírok téri közúti csomópont idei korszerűsítésével és a jövő­beni lakásépítéssel függ ösz- sze. A Petőfi utca 1—3. sz. alatti épületek szanálása az idén megtörténik. A Petőfi utca nyugati oldalán a 39. szám alatti garázssorig 1980-ig nem várható szanálás. A garázssortól északra, a templomig, a lakóépületek lebontása várhatóan a követ­kező tervidőszak utolsó évei­ben történik meg. A Petőfi utca páros oldalának szaná­lási időpontja egyelőre isme­retlen. * 1 Kovács Dezső, 7541 Kutas: A külpolitikai tájékoztatás- [ ban javarészt az események | felsorolására szorítkozik a lap, ritkán magyarázzák az események összefüggéseit. Ter­vezik-e, hogy mélyebb elem­zéseket adnak, a Magyaror­szág című laphoz hasonlóan? JÁVORI BÉLA: Olvasónk­nak igaza van, a külpolitikai tájékoztatásban nem vagyunk — és nem is lehetünk — olyan felkészültek, mint az országos napilapok. Rendkí­vül kevés forrás áll rendel­kezésünkre ahhoz, hogy a vi­lág minden részéből — az MTI útján — érkező esemény­tudósítások elemzését, a bel­ső összefüggések lényegét is feltárhassuk. Az említett la­pok — így a Magyarország is -— .külföldön élő. tudósítói ré­vén sokkal tájékozottabbak; kellő mélységű, úgynevezett háttéranyagokkal és szemé­1 lyes élményekkel rendelkez­nek. Ezzel szemben szerkesz­tőségünk az MTI rádiótelexé­re és g Központi Sajtószolgá­lat anyagára támaszkodik. Külpolitikusunk a hosszabban tartó, kiemelkedő események­ről időnként ad kommentárt, összefoglalót vagy jegyzetet. Ez azonban — tudjuk — nem elég. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk — elsősorban bu­dapesti forrásokra támaszkod­va — fejleszteni a külpolitikai tájékoztatást. A cukorgyár szocialista- brigád-vezetői és a textilmű­vek Egyetértés szocialista brigádja kérdezi: Az autók és motorok szá­mára mikor biztosítanak megfelelő számú garázst és parkolóhelyet Kaposváron? DR. ORMOSY VIKTOR: A gépkocsik száma rohamosan növekszik, jelenleg megközelí­tően 3600 magán-személygép­kocsi van Kaposváron. A gépkocsi-tulajdonosok közül körülbelül 2100-nak van ga­rázsa. Kaposvár helyzete te­hát lényegesen jobb, mint az országos átlag. Természetesen egyetértek azzal, hogy fejlesz­teni kell a parkolási és táro­lási lehetőségeket. Százszáza­lékos ellátottságot azonban nem lehet elérni. A parkolási és tárolási gondokat elsősor­ban a városközpontban és a Kalinyin városrészben kell enyhíteni. A Béke, Füredi és Kinizsi tömbbelső beépítési tervei már úgy készültek, hogy ott az ellátottság megfe­lelő. A közeljövőben az Iszák utcában tervezünk egy na­gyobb garázstömböt és a So­mogy Áruház déli oldalán parkolót alakítunk ki. A csa­ládi házas területeken kisebb a gond, hiszen a városi tanács illetékes osztálya engedélyt ad garázsépítésre, ha az elhelye­zés megfelel az előírásoknak és a területen nincs építési tilalom. kukoricát szedtek fel kom­bájn után. A kukorica egyne­gyed részét adtuk át, és de­cember 10-én 5505 forintot fizettünk ki. A pedagógusok 1680 forintot kaptak, mert felügyeltek a tanulókra, akik tíz napig dolgoztak, általában negyvenöt-ötvenen, 4—5 órás munkaidőben. Horváth Jenő, Balatonbe- : rény, Kossuth u. 74.: Az iskolás gyerekek sokat segítettek a tsz-nek a kukori­caszedésben. A munkáért ju­talmat ígértek nekik, de azt még mindig nem kapták meg. Miért nem teljesítette ígéretét a Dél-balatoni Termelőszö­vetkezel? VÁLASZ: Dr. Knoll László tsz-elnök és Zsirai József fő­könyvelő levelében a követ­kező választ adta: A Balatonberényi Általános Iskola tanulói 88,59 mázsa A cukorgyár szocialistabri- gád,-vezetői és a Magyar Nemzeti Bank dolgozói kér­dezik: Kaposváron miért nem tartják tisztán a közterülete­ket? DR. ORMOSY VIKTOR: A parkok, utcák, utak, járdák és terek tisztán tartása összetett feladat. A városi tanács a költségvetési üzem útján gon­doskodik a közterületek tisz­tán tartásáról, de jelentős feladatuk van a háztulajdo­nosoknak, az ingatlankezelő vállalatnak és az üzletek fenntartóinak is. A város köztisztaságának javulását gépesítéssel, hatéko­nyabb ellenőrzéssel és a la­kosság közreműködésével le­het elérni. A költségvetési üzem a munkaerőhiány csök­kentésével, jelentős gépvásár­lással igyekszik javítani a helyzeten. A városi tanács a múlt évben több mint negy­ven szabálysértési eljárást folytatott le az utcai szeme- telőkkel szemben. A kereskedelmi vállalatok igazgatóit köteleztük arra, hogy az üzletek előtt gondos­kodjanak a tisztaságról. A városi tanács 1975-ben külön foglalkozik majd a köztiszta­ság helyzetének javításával. A testületi döntések azonban nem elégségesek városunk köztisztaságának jelentős ja­vulásához. Ehhez a lakosság közreműködésére is szükség van. A cukorgyár ssocialistabri- gád-vezetöi kérdezik: Mikor helyeznek ki tájékoz­tató táblákat Kaposváron, hogy az idegenek is köny- nyebben megtalálják az utcá­kat és a középületeket? DR. ORMOSY VIKTOR: A kérdés jogos és indokolt, hi­szen a városban nincs ilyen tájékoztató tábla, kivéve! a vasútállomás előtti teret, ahol a város idegenforgalmi neve­zetességeire hívjuk föl a fi­gyelmet. A városi tanács a közeljövőben eleget tesz a kívánságnak. Színes, színvonalas gálaműsor Száll az ének, peng a gitár a FEK-klub színpadán. A kórház dolgozói kérde­zik: A kilencemeletes háztömb­ben többen kutyát tartanak. Éjszaka ugatnak, a liftben veszélyeztetik a felnőtteket, gyerekeket. Kérjük, hozzanak olyan rendeletet, hogy ahol többen laknak, ott ne lehes­sen kutyát tartani. DR, ORMOSY VIKTOR: A városi tanács 6/1972. szám alatt rendeletet alkotott az állatok tartásáról. A rendelet foglalkozik az ebtartással is'. A tanácsrendelet szerint »ku­tya csak megkötve vagy zárt helyen, a háztulajdonos és a házkezelő jóváhagyásával tartható, minden esetben a szomszédok jogainak sérelme nélkül«. Indokolt kérelem vagy panasz esetén közérdek­ből vagy magánérdekből a városi tanács vb igazgatási osztály eltilthatja az állatok tartását. Ezért konkrét pa­nasz megjelölésével az igaz­gatási osztályhoz lehet íor­Az élet tisztelőié Albert Schweitzer Európában öreg orgo­nákat, Afrikában beteg né­gereket gyógyítottam — így összegezte életét. így, ilyen szerényen. Lényét bölcs tü­relem és mosolygó önirónia jellemezte. 30 éves korában olvasott egy jelentést az Ogooue me­dencéjében élő négerek nyo­morúságos egészségügyi hely­zetéről. Úgy érezte, hogy a fehér ember mérhetetlen bű­nöket követett el a feketék­kel szemben, s ezt más fehé­reknek kell jóvátenniük. A kötelességet elsősorban ön­magára vonatkoztatta, ez ér­lelte me,g döntését. Kettétörte szépen ívelő pályáját — ek­kor már teológiai tanár volt, a filozpfia doktora, s Európa- szerte sikeres orgonaművész, könyvei egymás után jelen­tek meg, és mesteri kézzel javította az utolérhetetlen szép hangú ódon orgonákat —, és új pályát választott: beiratkozott az orvosi fakul­tásra. Amikor néhány évvel ké­sőbb megérkezett Lambarené- be, valósággal a semmiből kellett megteremtenie a ké­sőbb legendás hírű kórházte­lepet. Néhány láda gyógy- és kötszer volt a felszerelése, ezt is hangversenykörútjainak jö­vedelméből szedte össze. És az őserdő mélyén mi várta? Egy régebben tyúkólnak hasz­nált faház, itt kezdte el ren­delését. Mert ha egyebe nem i is, betege bőven akadt. Meg­bizonyosodott arról, amit ele­ve sejtett, hogy a természet ölén élő népek sem egészsé­gesebbek, hogy a fájdalom éppúgy gyötri őket, mint bár­kit a világon. Mindenhez kel­lett értenie: jöttek a malá- riások, a leprások, a szívbete­gek; hozták az álamkórosokat, a fekélyektől elborítottaikat, az elmebetegeket. És jöttek a gyarmatosítók átkos adomá­nyait viselők: az alkoholtól máj bajossá váltak, a fakiter­meléstől sérvet szerzők, a tbc-vel fertőzöttek. Végelát­hatatlan tömegben jöttek, hogy talpra állítsa őket. És amikor a jól fölszerelt kórháztelep elkészült, egész művét elsöpörte a föld színé­ről az első világháború. A francia hatóságok internálták a »gyanús idegent«. Nem za­vartatta magát: gyógyított to­vább a fogságban is. 1920-ban, 45 évesen elölről kezdett mindent. A megadás, a kétségbeesés ismeretlen volt számára. Újra kezdte a fáradságos munkát, a gyó­gyítást, a fakitermelést, a szervezést, a gyűjtést: 1924- ben nagyobb és modernebb kórház állót Lambarenében, mint amilyen az első volt. Fönntartása végett újra meg újra visszatért Európába, hogy szava és orgonajátéka megnyissa a szíveket, és pártfogoltjainak megszerezze a legszükségesebb javakat. A fasizmus éveit azonban végig Afrikában töltötte, nesn volt számára hely akkor Európában. (A náci Németor­szág vezetői megpróbálták ugyan hazaédesgetni, de ő megvető elutasítással felelt.) A második világháború után már nemcsak a négerek érdekében járta be a világot: a béke védelmére szólította fel az emberiséget, az atom­veszély ellen szállt síkra. Ezt kellett tennie, hiszen az élet tisztelete volt mindig ve­zérlő gondolata: »Akkor ta­láltam meg létem célját és értelmét, amikor fölismertem az élet tiszteletének elvét, amely magában foglalja az erkölcsi világ-igenlést« — vallja önéletrajzában. (Éle­tem és gondolataim. Magyar kiadás: Gondolat, 1974.) A veszélyeztetett emberiségért ugyanazzal a szívós, lebírha- tatlan akaraterővel küzdött, mint korábbn — és közben — betegeiért. Ezért kapta meg 1952-ben a Nobel-békedíjat. Halálakor kórháza már 80 épületet foglalt magába, munkatársai (köztük egy ma­gyar orvos házaspár is) a vi­lág minden részéről sereglet­tek össze. Azóta ezt is kinőt­te Lambarene. Ügy hírlik, nevét viselő hatalmas, mo­dem kórház épül majd az egykori telepen, régi barakk­jai mellett, melyek emlékét őrzik. De valójában nem a barakok, hanem az emlékezet, a humánum története őrzi és ápolja felejthetetlen, példa­mutató emlékét. B. É. Igazi szemlehangulat volt ? j nagyatádi FEK-klub színház- ! termében, izgatottan készül­tek a versmondók, hangoltak a zenészek, a beatzenekar tag­jai, ahogy mondani szokták »belőtték« a hangerőt... S ez a kifejezés stílszerű is, hi­szen katonák léptek színre a több fordulós szemle után, hogy a magasabb egység fő­tisztjei, tisztjei, katonái a né­pes közönség előtt bizonyítsák: az elődöntők, középdöntők után legjobbként állták meg a helyüket. Ezzel tulajdonképpen meg­kezdődött a megyei művészeti szemlék sorozata, hiszen ezek közül a katonafiatalok közül néhánnyal biztosan találko­zunk a városi szemléken is, és remélhetőleg még a megyei szakági bemutatókon is. A gá­laműsor után úgy véljük: tel­jesítményük színvonala alap­ján méltó versenytársai lehet­nek a községek, városok ama­tőrjeinek, sőt célszerűnek lát­szik, hogy lehetőség szerint ne csak versenyben, hanem más műsorokon a találkozzanak. közönség elé. A vastaps bizo­nyította, hogy egy költemény­nek is lehet olyan sikere, mint egy beatszámnak. A gá­la rendezőjét dicséri egyéb­ként az ügyes müsorblokk, melyben mintha egy klubest előadói lettek volna, vers­mondók és polbeat énekesek váltogatták egymást. A pol­beat — úgy tetszik — a ka- ! tona amatőrök körében az egyik legnépszerűbb előadói műfaj. A dalos kedvű, szóki­mondó fiatalok fricskái épp- j úgy teret kapnak benne, mint a békéért szóló protest. S két katonabarát igazán szép telje­sítményre képes, bizonyította például a Jakab—Forintos, vagy a Balogh—Deák duó. A hangszeres szólisták kö­zül a legnagyobb sikert Besz­tercei Miklós tangóharmoni- kás aratta. A hangszert sokan régimódinak tartják, úgy vé­lem igaztalanul. Kiváló han­gulatteremtő hatása van ma is, ráadásul ha olyan avatott Besztercei Miklós a legsflceres jW* bang volt. Az itteni legjobbak a néphad­seregen belül folyó művészeti szemle rendszerének megfele­lően, még további versenyek­re is továbbjutottak. Kiváló egyéni teljesítmé­nyek tanúi voltunk. Látszik, hogy a tehetséges fiatalok to­vább képezhetik magukat a honvédség soraiban, és bőven van fórum a katonaélet min­dennapjaiban, hogy bizonyít­sák tudásukat.. Némelyik sze­replő teljesítménye szinte za­varba ejti a nézőt, hiszen a magas színvonalú előadókész­ség, a tudás szinte cáfolni lát­szik amatőr voltukat. Igényes versmondásokat hallottunk nagyon »testhez­álló« versválasztások nyomán. Igaz, hogy beszédtechnikai ja­vítanivaló bőven akad, de en­nél sokkal fontosabb &z, hogy a fiatalok nemcsak értelmi felfedezést, érzelmi örömöt lelnek a költészetben, mind­ezt tovább is képesek adni. Ritka az olyan kitűnő József Attila-tolmácsolás, mint ami­lyet Schein Istvántól hallot­tunk. Rendkívül kellemes han­gon, meggyőző erővel adta elő A Dunánál című költe­ményt. finoman érzékeltetve a vers hangulati árnyalatait, s a gondolatgazdag mondani­valót hiány nélkül »tárta« a I megszólal tatója van. mint Besztercei. Különösen az Of- fenbach-előadás bizonyította a hangszer sokszínűségét. Hallottunk kiváló dzsesszduót is, a Rajkó-zenekar két tagjá­nak hangulatos kettősét, s egy nemcsak jó zenei képesség,ek- ! kel. hanem megfelelő hanggal I is rendelkező beategyüttest. j Láttunk szamurájparódiát és j egy ígéretes tehetségű fiatalt, aki Dávid és Góliát történetét ; »beszélte el« a pantomim : nyelvén. Az egyéni teljesítmények J méltatása után úgy vélem, a | csoportos teljesítményekre is I lehetőséget ad a katonaélet... j Még teljesebb, gazdagabb lesz i a kép, ha tehetséges versmon- j dó és énekes kedvű fiatalok­ból álló irodalmi színpadokkal is találkozunk. Jó néhány ilyen katonaegyüttes sikere igazolja — érdemes vállalko­zás leheit ez is. T. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents