Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Simái M hálv Csönd és szó között Holdsarló hangon, ' pontosan olyan ívben mint a farktollaik, elsőt kukorékolnak a korahajnali kakasok. s ín'ggálótt. súlyos tarajukat hátravetik, szárnyúk néha beleakad a félhomályba, .verdesnek csönd és szó között, é végül ree'-ként fii, pirosabbakat robbanva, újra. mag újra .szétveti csőröket a szívükből-szakadt kiáltás. Meri kell,. hdgy fü! .‘/akadjanak egyszer a bronZba-zárt arcok, s hogy a virradat lovai hasig harmatban és kalászban gázoljanak át a gyönyörű búzaföldön. i Kovács József, idei Kapoli-díjas faragó díszdoboza. Zeneku túrónk követei Versenygyoztes fiatal művészek A zenei verseny a fiatal művészek váratlan feltűnésének kivételes lehetősége, a világkarrier elindulásának ünnepélyes pillanata. Az egyes versenyeket a rendező országok nemzeti ügynek tekintik, a közönség a szereplők teljesítményeit a sportversenyekhez hasonló izgalommal és lelkesedéssel kíséri. A győztesek nevét az egész világ megismeri, s így saját karrierjük fejlődésén túl hazájuk zenekultúrájának követeivé válnak a világban. Z-eneéletünk legnagyobb szenzációja volt, amikor az 1969 70-es tanévben a zene- akadémiai növendékek közül olyan zseniális fiatal zongo-, raművészek tűntek fel, akiknek produkcióit csakhamar dicséretekkel árasztotta el a hazai és a külföldi sajtó. «Ránki Dezső a pianistacsoda!« írta az egyik nyugati szaklap, amikor Ránki 1969 őszén, 18 éves korában olyan fölénnyel nyerte meg á zwickau-i Schumann versenyt, amely példa nélkül állott a verseny addigi történetében. Néhány hónappal később Kocsis Zoltán győzelme a Rádió országos Beethoven zongoraversenyén szintén első állomása volt azóta elért nagyszabású hazai és külföldi sikereinek. A két versenygyőzelem csak egyik oka annak, hogy nevüket mindig együtt emlegetik: gyerekkoruk óta jó barátok, egymás művészetének őszinte tisztelői, egyben legszigorúbb kritikusai. Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, valamint a velük egyidő- ben feltűnt sok tehetséges fiatal zongorista világszerte elvitte a magyar zongorapedagógia jó hírét. Utánuk a fiatal énekesek között tűnt fel ugyanilyen váratlanul néhány kimagasló tehetség. Tavaly, alig pár hét leforgása alatt öt énekes nyert első díjat: Kalmár Magda Pozsonyban, Sass Sylvia Szófiában, Gáti István Trevisóban, Ko- váts Kolos Rio de Janeiro- ban és Csengery Adrienne 's Hertogenbosehban. Közülük sokan már előzőleg, sőt azóta is arattak jelentős' nemzetközi győzelmeket. A legtüneményesebb pályát Sass Sylvia futotta be az elmúlt két évben. Még főiskolás korában nyerte meg a Televízió Kodály dalversenyének nagydíját. A szófiai operaverseny nagydíját az ő szereplése előtt mindössze egy alkalommal, évekkel ezelőtt adták ki, az azóta világhírűvé vált bolgár énekművész Dimiter Petkov részére. Idén Moszkvában pedig Csajkovszkij versenyen második lett Kováts Kolossal együtt (a női mezőnyben a zsűri az első díjat nem adta ki). Látszólagos ellentmondás, hogy az ízig-vérig színpadra termett énekesnő legnagyobb nemzetközi sikereit épp a számára kedvezőtlen művészi közegben aratta. — Valóban nem vagyok igazi versenyző alkat — mondta — hiányzik nekem a mozgás, a színpad, a játék. Hogy miért jelentkezem mégis a versenyekre? Ügy érzem mindenképpen szükség van az- effajta erőpróbákra. Gáti István első díja Trevisóban azért különösen jelentős, mert régebben magyar énekesek Olaszországban még a döntőig sem jutottak el. A többi díjnyertes is vagy olasz volt, vagy ott tanult. Mario del Monaco a világhírű olasz énekművész — mint a zsűri tagja — nagy elismeréssel nyilatkozott Gáti szép hangjáról, muzikalitásáról. Kováts Kolos Braziliában egy érdekes versenyen győzött. A világ legjelentősebb nemzetközi versenyeinek első díjasait hívták meg Rio de Janeiroba, — őt az Erkel versenyen elért helyezése alapján. . — Álmodni sem mertem volna a győzelemről a sok első díjas között — mondta. — Az idén sem éreztem túl nagy esélyeket Moszkvában a sok kitűnő szovjet és bolgár basszista és baritonista között, hiszen a hangfajokban a szláv népek a legjobbak. M oszkvában egyébként a legnagyobb élmény úgy hiszem mindany- nyiunk számára az a lelkes és értő közönség volt, amely az első fordulóktól végigkísérte produkcióinkat. A . kohzervatórium 2000 férőhelyes nagyterme minden este zsúfolásig megtelt, pedig ugyanerre az időre esett a Milánói Scala vendégszereplése, sőt a labdarúgó világ- bajnokság is. Csengery Adrienne a ’s Her- togenboschban rendezett versenyen az első díjon kívül a Holland Rádió különdíját is elnyerte. Helyezése alapján az idén a párizsi nemzetközi énekversenyen az elődöntőben nem kellett énekelnie. Ezen a versenyen harmadik díjat nyert, de az első helyezést i is magyar énekes, Miller Lajos nyerte, valamint négy különdíját is. Számára sem ez az első versenygyőzelem, a Tv Kodály versenyén második, a budapesti Erkel versenyen pedig harmadik volt. Néhány hónappal ezelőtt nyerte meg Polgár László e ’s Hertogenbosehban rendezett verseny különdíját, nemrég pedig a Zwickau-u Schumann dalversenyen lett első. Zwickauban ötévenként rendezik ezt a versenyt két kategóriában: zongora és daléneklés. így Ránki Dezső 1969-es győzelmével együtt az utolsó tíz évben mindkét versenyen magyar művész nyerte az egyik első díjat. A huszonegy éves zongorista, Schiff András már a Kocsisék utáni generáció képviselője, sőt a Zeneakadémián 'éppen az újdonsült fiatal tanársegéd Kocsis Zoltán növendéke. A Csajkovszkij versenyen nemrég nyert negyedik díja igen jelentős helyezés, hiszen a szovjet zongoraoktatás világ- színvonala, zongoristáik óriási technikai fölénye minden nemzetközi) versenyen megmutatkozik. A sok kiváló szovjet zongorista mellett magyar művész évek óta nem ért el ilyen helyezést. i Korda Agnes Hárman voltak: a gátőr, az előmunkás és a nyaralóvendég. A gátőr negyvenhét éves, tudálékos ember, hatósági személy, kék tekintettel és kis, barna svejcisapkával, ami lesimította vékonyszálú, gyér haját, s szabaddá tette két nagyranőtt fülét. Az előmunkás rafinált, kerekképű ember, nagynevetős, hirtelenkezű, de amúgy dolgos és igen barátságos. Harminc- nyolc esztendejével tapasztalt személyiségnek számított és tulajdonképpen az is volt. A nyaralévendég volt a legfiatalabb, egy nagyorrú, harmincnégy éves grafikus, aki semmihez sem értett, de sejtelmes megjegyzéseivel a sokattudó ember benyomását keltette maga körül. Tisztelték, mert nem tudták errefelé pontosan, mit is jelent: grafikus? Kedden este a tanyahajón kártyáztak. — Női ám a laskagomba — mondta egyszeresak a gátőr. Ezen elgondolkoztak. — Elmehetünk reggel —• tűnődött az előmunkás. — Kilenckor? — kérdezte a grafikus. Lecsapták a lapot, úgy nevettek azok ketten. — Kilencre már rég itthon leszünk — világosította meg a gátőr a dolgokat — Háromkor kell indulni. Beharangozták az asszonyoknak: laskagomba lesz másnap ebédre. A gátőr felesége hümmögött. — Mint a múltkor? A gátőr fojtott hangon válaszolt. — Ugyan, fiam. A vendég akar menni... Az előmunkásék hamar megegyeztek. — Nékem gombát ne hozz, de ha iszol, hát haza se gyere. A grafikusné kétségbeesett. — Tudod, hogy tízkor tejért kell menfted a faluba ... S amikor megtudta, hogy a grafikus éjjel háromkor indul gombát szedni, bevett két szem belloidot. Szépen pirkadt. Madár csergett valahol, odalenn, a folyón nagy csobbanással rabolt egy balin. Gombóc, a tejeskávé színű korcs, izgatottan loholt a dülőúton három bicikli után. Füle mint két szárny, lebegett. A biciklik csomagtartóján garabóko- sarak. Csöndben taposták a pedált, csak a kutya vakkan- tott időnként. Három óra előtt néhány perccel indultak a gátőrháztól. Mielőtt felszálltak volna a biciklire, a gátőr megszólalt: — Tán hörpentenénk egyet. És hörpentettek egyet, a törkölyből. A falu szélén az előmunkás füttyentett. Megálltak. — Meg kellene kérdezni az öreg Sodót — javasolta — mondták, hogy tegnap volt az erdőn és sok gombát »lelt... — Hű, az ám — mondta a gátőr — a hetedik ház Innen. A grafikus csak annyit kérdezett: — Ébren van már? Csak úgy zengett a hajnali falusi utca a kettőjük nevetésétől. Hogy az öreg fent van-e? Talán már haza is jött a határból. Megálltak a ház előtt. Az előmunkás gyakorlott kézzel nyitotta a right. A bicikliket a kerítésnek támasztották — a grafikusé kétszer feldőlt — aztán bementek az udvarra. Az öreg disznót etetett.’ Vederrel a a kezében várta őket, hátul, az ólaknál. Konyuló bajusza, mozgékony, apró szeme volt, és roppant készséges. Kompis Péter Csibészek — A Gerendásnál menjetek be a lénián — magyarázta reszketős, öreg-hangon — s -a magaslesnél át a patakon ... A grafikus is bólogatott, mintha értett volna valamit is az egészből. — Egy hörpentést — hozta elő Sodó a pálinkásüveget a tornácról — törköly, tavalyi ... Hörpentettek egyet hát, útravalónak. A falu közepetáján a gátőr megállt. — A Brunyics is tudja — mondta tömören. Mentek a Brunyicshoz. Éppen pálinkát ivott. — A Gerendásnál? — csóválta a fejét — hát csak menjetek, ha békarokkát akartok szedni. De ha gombát, akkor a juhhodálytól kanyarodjanak az urak balra, ott az irtáson ... A Brunyicsnál hármat hörpentettek. Alig kaptak fel a biciklire, amikor két másik karikázott velük szemben. — Aggyisten. — Ggyist — mondta a gátőr. — Hova? — Gombázni. — A Mitrovics most jött haza az erdőről, hozott is szép vargányát. — Megnézzük? — fordult hátra a gátőr. -■..■no — Meg. A gomba szép volt. Fiatal, húsostönkű, kemény kalapú. Hörpentettek hát egyet a megérkezésre, egyet a gombára, egyet a jő gombás helyre, ami igaz nem a Gerendásnál, de nem is a juh- hodálynál, hanem a Lapos után a negyedik hídnál volt, dehát az már igazán mindegy. Aztán hörpentettek egyet a Mitrovics boldogságára, mert a felesége két napja szökött el valakivel, aztán elbúcsúztak. Búcsúzónak is hörpentettek. Törkölyt, a tavalyiból. Hej, de komoly, férfias zsivaj hallik a kocsmából! Ki tud egykedvűen elkerekezni a nyitott ajtó mellett? Először a grafikus állt meg, odapenderítette gépét a falhoz és kérdőn nézett a másik kettőre. A gátőr meg az előmunkás bólintott, — Aggyisten. * — Ggyisten. AZ ELSŐ NAPON V Mivelhogy feledékenyek j vagyunk, talán nem szócsép- i lés, ha emlékeztetek arra, hogy hajdanában-danában, azaz nem is olyan régen milyen babonás volt a magyar. Ha kéményseprőt látott, úgy megcsavarta a gombját, hogy konfekciós kabátkáján menten elszakadt a cérna. Luca- napkor tésztaszűrőn át ólmot öntött a lány, abból próbálta kispekulálni, hogy királyfi jön-e érte, hófehér paripán, avagy nyelvünket immár törve rebegö, messze idegenbe szakadt hazánkfia — hófehér autón. Azon a vidéken, ahol én felcseperedtem, midőn még hírét-hamvát se hallottuk az emancipációnak, akadtak bátor asszonyok, akik tulajdon két kezükkel befogták a lovat a szekérbe, s úgy mentek piacra, vásárba, meg szántani, boronálni. S a férfiember, ha találkozott az asszony kormányozta szekérrel, tréfásan, babonásan keresztet vetett, felnézett az égre mondván: zivatar lesz. Ebben talán volt is némi igazság. Gyermekkoromban, úgy 39—45 között igen sok asszony dirigálta az igát, s csakugyan kutyaidö- ket éltünk akkoriban. Ám, emlékeztetőül, elég is ennyi. Azaz: még egy babonáról szeretnék szólni. Azt hiszem, országos hagyomány azt hinni, hogy amilyennek sikerül az új év első napja, olyan lesz az egész esztendő. No persze, ez már inkább népszokás. Én nem hiszek benne, szerencsére. Ha ugyanis elhinném, most nem rónám e sorokat, mert az én első napom tragikusan kezdődött. Az történt, hogy nem készültünk fel eléggé a szilveszteri eseményekre, így hát a hajnali órákban elfogyott az asztalról a bor, a sör, a pálinka, pedig közben tévéztünk, rádióztunk, dumcsiz- tunk. Aztán én, mint a társaság legfiatalabb férfitagja, kaptam a megbízást: csapjak a hónóm alá néhány üveget és szerezzek utánpótlást, akár a föld alól is. És már az első lépéseknél kísértettek a sötét jelek. A lépcsőn — nyilván' a mostoha időjárás miatt — megcsúszott a cipőm, aminek következtében alaposan elhasaltam. Rossz jel. A társaság egyik közismerten bölcs tagja sajnálkozva meg is jövendölte, hogy majd egész esztendőn at hasraesem. Azt a bizonyos helyet, ahonnan nekem utánpótlást, kellett szereznem, busszal A grafikus idegenül állt a sok gumicsizmás, svejcisap- ltás ember közt. De valahogy a társalgásba kapcsolódott. Valaki a kezébe nyomott egy féldeci törkölyt, hör- pentés végett. — A Gerendáson nincs gomba — szögezte le keményen egy kancsal ember —* a Mitrovicsnak van igaza. . — A Mitrovics? — szólt közbe egy másik — az még akkor se árulná el, hogy hol szedte a vargányát, ha ki- miskárolnák. A Gerendáson én is szedtem a múltkor ... ' — Az a múltkor volt — intette a beszélőt egy feltolt kalapos ember — de most? — Az öreg Sodó — mondta a grafikus és csend lett. De a grafikus csak nyelt egyet és újból csak annyit mondott: — Az öreg Sodó ... És homályosan mindösz- sze annyit érzett, hogy a több pártra szakadt emberiség közül neki most ki kell mennie. Magasan járt a nap, nyolc óra is elmúlt. Hárman dülöngéltek elő a kocsmából: a gátőr, az előmunkás és a nyaralóvendég. Az utóbbi gyakran csuklóit. Szótlanul bámultak falhoz támasztott kerékpárjaikra, az üres kosarakra. — Gomba — mondta a grafikus egyszeresak. Csakugyan. Az úton egy kocsin, vesszőkosámyi gomba állt. — Hé — mondta a gátőr és odament — kié a gomba? Borostás paraszt jött elő a kocsmából. — Laska ez — tapogatta a gátőr — mennyi? És egy ötvenesért megvásárolták az egészet. Bámultak a gombára, zavarodottan. — Nagy csibészek vagyunk — ismerte be a gátőr örömmel. Aztán a grafikus szólalt meg. — Tán hörpentenénk egyet. Fazekas Lajos Harmadik évszak Ilyenkor fordul álma felé a Föld. Ilyenkor az Égnek nincs horizontja. — Az ősz ködébe merülnek a fák barbár-csupaszon; s éj-ködbe merülnek a csillagok hullva, lobogva. Viasz- és mézillat: darazsak háza. A régi nád alatt pince homálya. Mézillatú tőkék állnak a dombon. S kiszáll a rabló raj, hogy nektárt hordjon. A rétekről lomha ködöt göngyöl a fürge szél a sárguló dombra. A táj: gödrös, üres tenyér. Nyarad is elmúlt. Ballagsz, s az ágak már keményebben pattannak feléd. Viharok karcolják föl a tájat. S havas küszöbre dönt a jeges ég. lehet megközelíteni. Azonnal jött. Ez jó jel. Nem lógtak a lépcsőn és nem indították el az orrom előtt. Szerencsés jel. Sikeresen felhágtam a lépcsőn, aztán egész véletlenül ráléptem egy feltűnően csinos hölgy, feL tűnőén csinos lábára. Álmoskönyvek szerint feltűnően csinos hölgy lábára taposni új év hajnalán — határtalan szerencsét jelent. Vidáman és könnyedén meghajoltam hát a hölgy előtt és azt mondtam: oppardon... De a hölgy szintén buliról tartott hazafelé, álmosan, morcosán — és mitagadás — kissé becsiccsantottan. Neki aztán hiába mondtam, hogy ó, pardon. Pillanatok alatt bokszolóállásba helyezkedett és csak kiváló reflexemnek köszönhettem, hogy a feltűnően formás öklöcske nem akadt be az állam alá. Rossz jel. Sötét jel. Egy teljes esztendőn át vigyáznom kell a szép hölgyek lábára. Simon Lajos
