Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-07 / 5. szám
A bete% a környezetét fertőzi Infláció „Influenzaosztály” a kórházban Eleresztett gyeplő — Tizenhét influenzas be- j legünk volt ma — mondta dr. , Cser Frigyes,' a villamossági j gyár üzemorvosa, amikor ar- ról érdeklődtünk, hogy milyen 1 mértékben »arat« a vírus. — De nemcsak hozzám jönnek, a körzeti orvoshoz is sokan I elmennek. fennáll a veszély, hogy valaki éppen az itteni várakozás alatt kapja meg a vírust — tájékoztatott dr. Csitári Lász' ló főorvos, a rendelőintézet igazgatója. — Mi történik azokkal, akiknél valamilyen szövődmény lép föl? A kérdésre dr. Nemes Tihamér, a kórház igazgató főorvosa válaszolt. — Általában légúti megbetegedés, gyakran tüdőgyulladás az influenza kísérője. A rendelőintézetből hozzánk ke— Az üzem dolgozóinak szá- \ mával összehasonlítva ez talán nem túlságosan magas arány. Vannak, akik egyáltalán nem mennek orvoshoz? — Sajnos igen. Pedig ezt egyáltalán nem javasoljuk senkinek, hiszen egyrészt a magas láz miatt legyengülnek, tovább húzódik a betegség, ha nem fekszenek le, másrészt tovább fertőzik a környezetüket. Nálunk is előfordult: jött a dolgozó, hogy írjak fel valamit, de táppénzre menni nem akar. Én figyelmeztettem, de nem fogadott szót. Fél, 1 nap múlva visszajött, nogy mégis menne. Harminckilenc fok volt a láza ... A betegség 4—5 nap alatt lezajlik, kár hösködnj. Igaz. sokan éppen az ünnepek alatt kapták meg és betegeskedtek. Én is karácsonykor feküdtem. — Volt-e már szövődményes eset? — Még nem. A megyei rendelőintézetben is többen állnak az ajtók előtt, mint máskor, bár az influenzások többsége a körzeti orvost keresi föl. Csak ha valami komolyabb baj van, jón ide. Ilyen is előfordult már. A rendelőintézet azonban a jövő hét végére várja a nagyobb »beteghullámot«. — Körülbelül tíz-tizenkét nap múlva várható az influenza miatt fellépő szövődményes megbetegedések nagyobb száma. Már eddig is előfordult, de tömegesen még nem. Ezért is kérjük a betegeket, hogy akinek nem okvetlen fontos, ne ezekben a nagyon zsúfolt napokban keressen meg bennünket. Itt az intézetben mi erősen fertőtlenítünk, mégis | rült betegek számára elkülö- j nitett részt rendeztünk be mindkét belgyógyászaton és a I gyermekosztályon. Most száz- j harminc ágyunk van, még i nem foglalt mind. A gyakorlat általában az, hogy többen jönnek hozzánk, mint ahá- nyan valóban »szövődménye- j sek«. A gondos vizsgálat után 1 gyakran el is tudjuk engedni j őket. Volt olyan napunk, hogy j huszonöt betegből csak nyol- 1 cat kelleti a kórházban tartanunk. I S. M. Épül a szol^áltatóház Nagyatádon UJ TORVENV Klobucsár Ede neje, született Cicmázi Jolán energikus mozdulattal kiemelte a szekrényből a Házi Törvények Könyvét, és emígy szólt sűrűn pislogó férjéhez: — Fiam! Üj életet kezdünk. Érted?! Üj életet! Klobucsár Ede erre még sűrűbben pislogott. Jól tudta, ha szeretett neje, Jolán ezt á Könyvet előveszi, akkor nincs kérés, nincs megbeszélés, nincs könyörgés, nincs semmi. Csak írás. Cicmázi Jolán házi törvényt alkot, és neki, Klobucsár Edének, a Kukorica- haj-fésülő Vállalat beesett tekintetű, cingár bérszámfejtőjének egyetlen dolga van, aláírásával hitelesíteni, majd betartani az új törvényt. »Alulírott kötelezem magam, hogy hű hitvesem kímélendő, minden időben valamennyi felső- és alsóruhám tisztán és rendben tartását saját magam végzem . . .« »Alulírott kijelentem, ha két centiliternél több tömény szeszt fogyasztok. lakásunk takarítását két hónapon keresztül hibátlanul és zokszó nélkül, egyedül végzem el. . .« ilyen és ehhez hasonló törvények sorakoztak a Könyvben. Klobucsár Ede már régen beletörődött abba, hogy a törvényalkotás teljesen antidemokratikus. nincs vita, nincs szavazás. Cicmázi Jolán határoz, ír — ő pedig tudomásul veszi és végrehajtja. — Igen, fiam — ismételte nyomatékosan Jolán —, új életet fogunk kezdeni. — És hogy gondolod az új életet? — kockáztatta meg remegve Klobucsár. — Hát van neked szíved? Ebből borzasztó dolog lesz. 1 szivemmel kezdi — villant ■t Klobucsár agyán, de nem •dözhetett a villanásnál, mert Jolán folytatta. — Nézz rám! Itt állok ezeréves gönceimbe. A Nők Lapja □ Somogyi Néplap Évkönyve megírta, hogy minden nő, minden évben legalább két-három új ruhát vegyen, még akkor is, ha nincs rá szüksége. Egyenesen szükségszerű, hogy minimálisan ennyivel frissítse évente ruhatárát. — Igen, Jolán. Természetesen. Vegyél magadnak ... — É-é-é-n? — hördült fel Cicmázi. — Nem, fiam! Te kötelezed magad arra, hogy évente ezt a csekélységet megtedd értem! — De Jolán... Hiszen minden filléremet neked adom. — Hát mit gondolsz te?! Más férfi nem azt teszi?! Mégis tudnak venni ajándékot hitvesüknek. Mert ügyesen, szellemesen, ha úgy tetszik fondorlatosán, anélkül, hogy észre lehetne venni, minden fizetésnél félretesznek egy kis pénzt, hogy majdan idővel meglephessék szeretett felesegüket. Takarékoskodnak? Érted? Ta-ka-ré-kos kod nakü! — De Jolán! Melletted nem lehet! Emlékezz, egyszer megpróbáltam, akkor is három nap vizes ruhát hordtam a fejedre, mert migréned lett a csalásomtól... — Fiam, jobb ha nem vitatkozol. Hallhattad, olvashattad, 1975-től takarékoskodóik az egész ország. És pont te akarod kivonni magad ebből? Hát milyen állampolgár vagy te?! És amikor Cicmázi Jolán eljutott a népgazdasági érdekekig, Klobucsár összeroskad- va feladta. A Házi Törvények Könybébe 1974. december 31- én így került be a bejegyzés: "Alulírott ezennel kötelezem magam, hogy szellemes ügyességgel 1975. január elsejétől úgy takarékoskodom, hogy szeretett hitvesemnek, a Nők Lapja tanácsa szerint, évente három új ruhát veszek ajándékba ...« A Kukoricahaj-fésülö Vállalat beesett tekintetű, cingár bérszámfejtője sűrűn pislogva, sötéten nézett a jövőbe. V. M. A négyszintes, huszonhét lakásos épület földszintjén a gyógyszertár, a GELKA és a Patyolat kap helyet. Az építkezés földmunkáit a DÉL- VIÉP, az épületet a SÁÉV készíti, a belső szereléseket a helyiipari szövetkezet végzi. »Rengeteg statisztikánk van,. de valójában fogalmunk sincs | arról, hogy mi történik« — ■ nyilatkozta a Newsweeknek I az amerikai elnök egyik gazdasági tanácsadója. A másik így beszélt: »Az ■ előrejelzési adatokban semmi sem volt, amiből erre (az infláció ilyen arányára) lehetett volna következtetni.« Más szóval: ;z amerikai tanácsadók mindent elkövettek azért, hogy elhárítsák a felelősséget maguktól az árak — 1973 elején történt — robbanásszerű növekedése és az infláció azóta is . tartó magas szintje miatt. Pedig a kormány akkoriban többször nyilatkozta, hogy kezében tartja a gyeplőt, és szükség esetén elereszti vagy fékezi a lovakat (vagyis az árakat és a béreket). Aztán hirtelen úgy tűnt, hogy ez a biztos kezű adminisztráció mégis elengedte a kantárt... Az inflációnak egyik válfaját a közgazdászok így nevezik: »home made« — otthon csinált. Ez a házilag gyártott infláció minden fejlett tőkés országban jelentkezett, mértéke évente 3—5 százalék között ingadozott. Oka: a tőkés kormányok rendszeresen többet költenek, mint amit a nemzeti jövedelem lehetővé tenne. Az államháztartások hiánya nem ritkán a 10—15 százalékot is eléri. Azt is mondhatnánk: ezeket az országokat az jellemzi, hogy mindenki, az egyén és az állam is, többet költ, mint amennyit megengedhetne magának. Ezt a takarón túli nyújtózkodást az állam nagyobb pénzkibocsátással fedezte. Ä bankbetétek utáni kamatláb emelésével pedig sikerült mindig megakadályoznia, hopv az infláció a gazdasási életben nagyobb nehézségeket okozzon. A kapitalista országokban szinte már megszokott ritmussá vált az a rend, hogy az áremelkedést béremelés követte, majd azt újra áremelés, nagyobb — állami — méretben pedig a pénzromlást adóemelés, kamatlábemelés, állampapírok vétele vagy eladása — majd ismételt pénzromlás. A nyugati kormányok a nőhány éve kezdődött iesen nagy mértékű — infláció ellen is ilyen házi patikaszerekkel védekeztek. A hivatalos kamatlábakat csaknem megduplázták. Az árak emelkedése is ebbe a »védekezés« kategóriába tartozik. Az infláció megfékezésére szolgáló hagyományos módszerek azonban ez alkalommal nem használtak. Az otthon előidézett infláció ugyanis kívülről is erősödött. A közgazdászok az infláció eme újabb válfaját »importált«-nak nevezték el. A mostani inflációs folyamatot éppen az otthon előidézett és az importált infláció együttes hatása teszi súlyossá De honnan ez az import áremelkedés? Előző két cikkünkben szóltunk a két alapvető okról az Egyesült Államok kormányának felelősségéről, amelj évtizedeken át nemzetköz méretekben űzte a »fenn a; ernyő, nincsen kas« pénzügy politikát, és rendszeresen túlköltekezett. hiányát pedif pénzkibocsátással — méghozzá nem is akármilyen pénz hanem nemzetközi kulcsvaluta (dollár) — fedezte. / nyersanyagárak emelkedés« pedig a szó szoros értelméber »olajat öntött a tűzre«. A nyersanyagárak emelke dése tulajdonképpen terme szetes folyamat. Az iparcik kék és berendezések áránál emelkedése az elmúlt évtize dekben lényegesen meghalad ta a nyersanyagokét, és ez a fejlődő országokat sújtotta. Hiszen termékeikért egyre kevesebb árut kaptak cserébe, s ez lefékezte gazdaságuk fejlődését. A mostani robbanás- szerű nyersanyagár-emelkedés azonban olyan ütemű, hogy több terméknél máris meghaladta azt a mértéket, melyet a reális cserearányok megkövetelnének. És itt megint a monopóliumok »árkiigazító« szerepe az elsődleges. Egyes országok és mammutvállalatok ugyanis — miként régen a műgyűjtők — nyersanyagot gyűjtenek. Igyekeztek a még elérhető árukat minél nagyobb (tételben megvásárolni, felhalmozni, hogy biztosítsák a maguk számára a viszonylag olcsóbb anyagot. Ez természetesen a piacon hiányt okoz. és újabb Persze, a nyersanyagok mellett a pénztulajdonosok (elsősorban magánszemélyek) mást is gyűjtenek: aranyat, ingatlant, műtárgyat. S ezek árai is rakétaszerű gyorsasággal emelkednek. Az arany unciája (54,2 gramm) a szabadpiacon 1974 elején 80 dollárba került, most már 170 dollár fölött van. Az ingatlanok ára megtöbbszöröződött, egy-egy Renoir- vagy Picas- so-képért dollármilliókat fizetnek. Visszakanyarodtunk hát ismét a magas árakhoz, a tőkés világ pénzügyi válságához. A pénzügyi válság természetesen nem mindig jelent gazdasági válságot, de annak elindítója lehet. A t:lr- tós és magas szintű infláció — amely úgy is . felfogható, mint a beteg gazdasággal járó árulkodó láz — hosszú távon általános leromláshoz vezethet. Hogy csak néhány következményt említsünk: a belföldi árak növekedése csökkenti a reáljövedelmet, ez értékesítési nehézségeket okoz. Az emberek kevesebbet vásárolnak. A termelés ennek nyomán visszaesik. Ez például a nyugati autóiparban máris bekövetkezett. A termelés visszaesése pedig vagy azzal jár. hogy ez a jelenség végiggyűrűzik az ipar egészén (hiszen . például az autóipar hanyatlása visszaveti a csavargyártást, a gumigyártást éppúgy. mint más, autóval kapcsolatos iparágakat), vagy külföldi piacokat keresnek a vállalatok árucikkük számára. A nemzetközi ' piac viszont szűkül, hiszen az infláció nyomán a legtöbb országban fizetési nehézségek keletkeznek, ezért csökkentik a behozatalt. A növekvő export- orientáció, a szűkülő niac kiélezi a versenyt a tőkés államok között és fokozza a lappangó érdekellentéteket. Az országon belül pedig a munkásosztály és a tőkés osztály ellentétei lesznek élesebbek, mert a tőkés állam megpróbálja az infláció növekvő terheit a bérből és fizetésből élők nyakába varrni. külö- I áremelkedést. K. A. (Következik: Ki fizesse a válság árát?) A repülés századai Megszületik a léghajó Amíg az álmodozók egy részének figyelme a madarak röptére irányult és túlzottan nagy realitásról tanúskodó szerkezeteket képtelenek voltak előállítani, addig a repülni vágyók egy másik csoportja fölfigyelt arra az érdekes jelenségre, hogy ha nagyobb tűz volt valahol, a fölmelegedett levegő kisebb tárgyakat, rongyokat, papírdarabokat ragadott magával a magasba. Ekkor már tudták, hogy a meleg levegő könnyebb a hideg levegőnél, tehát fölfelé száll. Tüzet kell gyújtani A fölmelegített levegőnek ezt az emelő tulajdonságát a hadművészetben már viszonylag korán alkalmazták is. Az 1247. évi liegnitzi csatában például olyan meleg levegővel emelt hadijelvényeket — sárkányokat — használtak, amelyek látványa megrémisztetté az ellenséget. Sok sikertelen kísérletező után, aki vallotta, hogy a fölmelegített levegővel üreges tárgyakat a magasba lehet juttatni, jött egy tudós jezsuita pap, nevezetes Laurento Lauro (1610—1658), akinek ötlete a léggömb megteremtésével kapcsolatban csak a kor felhasználható anyagainak e célra alkalmatlan volta miatt nem valósulhatott meg. Lauro így írt erről: »Ha egy fából készült nehéz gépet föl akarunk repíteni, akkor tüzet kell gyújtanunk. Amennyiben félnénk a tűztől, hogy belőle tűzvész támad, úgy a -mada- i hajó. Legénysége rat« azbeszttal kell kibélelnünk __így a tűz minden ves zély nélkül éghet odabenn ...« Torricelli (1608—1647) fölfedezte, hogy a levegőnek súlya van. Megállapította, hogy a légnyomás mértéke, két kö- nyöknyi (760 mm) hosszú higanyoszlop súlyával egyenlő. Az ismert magdeburgi féltekék megteremtője, Otto von Guericke, a levegő nyomásának erejét úgy bizonyította be 1654-ben, hogy két légmentesen illeszkedő fém félgömb közül kiszivattyúzta a levegőt Az ily módon összetapadt félgömböket tizenhat ló sem képes széthúzni. Szaporodtak a fizikai ismeretek és eredmények. Egy olasz jezsuita, Francesko Lana de Terzi (1631—1687) kidolgozta a léghajózás elméletét, és megkonstruálta léghajóját, amellyel azonban nem lehetett repülni, mert a vákuumos gömb teóriája a gyakorlatban kivihetetlen. „Megtiltani badarság lenne...“ Lana látnoki szavai viszont felvázolták a léghajó és a repülés egyfajta szörnyű veszélyét is, 250 évvel a megvalósulás, az első világháború előtt, amelyben megszületett a légi harc és a bombázás. Idéz zük a tudós jezsuitát: »... ak kor egyetlen város sem élhetne biztonságban, bármely órában megjelenhetne a város fölött a légi óceánban a légnyos tűzzel, golyóbisokkal és bombákkal hajókat, házakat, palotákat és lakosokkal zsúfolt városokat is tűzbe boríthatnának. Miközben ők, kik onnan fentről e galádságokat művelik, magasan biztonságban lennének.« Csakhogy az ilyen elméletek minden haladást megállítottak volna. Rousseau, a híres francia filozófus, az emberi haladás érdekében szót is emelt a léghajózásért: »... megtiltani a repülést épp oly badar dolog lenne, mintha letörölnénk a földről mindent, ami nagyszerű, mert hiszen ma már semmi sem akad, amivel ne lehetne visszaélni...« Egy bizonyos orosz írnokot, aki 1731-ben tüzes levegővel teli zsákkal óhajtott repkedni, a szemtanúk állítása szerint »az ördög csiklandozta, míg meg nem kapaszkodott a harang kötelébe.« Ezzel azonban csak elodázta végét, mert találmányával Moszkvába ment, ahol aztán elevenen eltemették. A léghajózás megszületését végül is a kémiai és fizikái kutatások eredményei tették lehetővé. Fölfedezték a hidrogént, amelyből egy köbméter 1,21 kg szabad statikus felhajtóerőt jelent. A m§legítet levegő híveinek tábora és i hidrogénpártiak között éle. harc kezdődött. A melegítet levegővel töltött ballont sike résén kipróbálták modell formájában a francia Montgolfier testvérek (Joseph Michel, 1740—1810 és testvére Etiennc- Jacques, 1745—1799). Joseph kísérletképpen vászonkockákat tett a tűz fölé, s a vászonkockák lassan felrepültek. Joseph lerángatta a párnahuzatokat is, hogy kísérletét még nagyobb formában megismételhesse — sikerrel. Az első nagyméretű papír- léggömbjük tüzet fogott, a másik, mintegy 20 köbméteres gömb azonban az emelő erő hatására még melegítés közben elszakította tartóköteleit, és 300 méter magasságban mintegy tíz percig repült. 25 perc a levegőben! Sikereiken felbuzdulva építettek egy 600 köbméteres, 12 méter magas ballont, amely 1783-ban a rendi képviselők jelenlétében felszállt, egyelőre még utas nélkül. A siker leírhatatlan volt. Az első szállítási kísérletet I egy birkával, tyúkkal és kacsával megrakott kosárral haj- j tották végre, sikeresen. ! Az ember szállítására az eddigieknél sokkal nagyobb léggömböt építettek: magassága 22 méter, űrtartalma 2000 köbméter volt. A gömb alatt körfolyosóban kaptak helyet az utasok és a tüzelőanyag. 1783. november 21-én, a sikertelen első kísérlet után, a Montgolfier testvérek léggömbje két utassal a fedélzetén lassan emelkedett a földről. Az első két léghajós repülő neve: Pilatre de Rozier és d’Arlandes márki volt. A Bois dfe Boulogne-ban, a Mu- ette vadászkastély parkjában és egész Párizsban ujjongtak az emberek. A kötéllel rögzített ballon 25 percet töltött a levegőben, aztán lassan visz- szaereszkedett a földre. Megtörtént a csoda: ha léggömbbel is, de repült az ember! Kő Tani6a (Folytatjuk.)
