Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-05 / 4. szám
Bárdos1 Németh János Hómező Ez a nagy, fehér Nirvána megnyugtat engem, elborít, leplébe úgy bújok bele, szakállam hóvirágcsokor, a csönd ujjam hegyére fagy, szívemben nincsen szenvedély, ami közel volt, messze van, s belém olvad a messzeség, egybefoly álom és való, zenébe olvad minden át, fehér hó, versem, szállj te is, adj hírt a roppant semmiről, hogy ég, föld, minden összeér s halál vagy élet, csak szavak, vakíts meg, végtelen havas. Demény Ottó HA EGYSZER Ha egyszer minden sikerül — mit kezdesz elmúlt éveiddel, mi lesz a kibékíthetetlen gyermekkorból, vad álmaidból, hogy. leplezed el volt éhséged s hova rejted mohóságod, rossz gönceidet hova hányod, sebhelyeid mint takarod be, riadt farkastempód mivé lesz abban a langyos biztonságban s jogod, hogy ordíts a veszélyben — hová lesz boldog ösztönöd, mit kezdesz a gyönyörű vággyal, ha egyszer minden sikerül? ÚJ KÖNYVEK fanylffiányok, regények A Kossuth Könyvkiadó megjelentette Jurij Szurov- eev: Ernst Fischer ideológiája és esztétikája című tanulmánykötetét, amely a modem revizionista nézetek marxista kritikáját adja. A Gondolat Könyvkiadóval közösen adta ki a Kossuth Jacques Duclos emlékiratai első kötetét, amely Harcaim, emlékeim címmel jelent meg. s az 1910-től 1945-ig terjedő, eseményekben gazdag három és fél évtized francia történelmébe ad bepillantást. A Móra Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai közt találjuk Kertész Erzsébet: Csipkéből! Brüsszelben című könyvét; az új Csíkos-könyv Jósika Júlia életregényét tartalmazza. Dávid Antal történelmi regénye az Erdély nagy romlása; Nemes Nagy Ágnes és Szecskó Tamás verses képeskönyve a Mit látunk az utcán? A Delfin könyvek sorozatában jelent meg Anato- lij Sztaszj: Zöld útvesztő című ifjúsági regénye, az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban. Ugyancsak ezzel a kiadóval közös kiadású a Szergej Mihajlov bájos állatmeséit tartalmazó kis kötet, melyet Róna Emy illusztrált. A magyar—csehszlovák közös kiadás keretében két gyermekkönyv Ikerült ki a nyomdából; az egyik — Milos Macourek tollából — meséket tartalmaz, Jakub és a kétszáz nagypapa címmel, a másikban szlovák népmesék találhatók. A naposholdas paripa címmel. A Búvár zseb- könyvek sorozatának új kötete a vadvirágokat mutatja be. Űjabb kiadásban jelent meg Szász Imre gyermekregénye, a Kisanna Kertországban és Szepes Mária Pöttyös Panni című meséje. A fiataloknak nyújtanak hasznos és kellemes olvasmányt a Kozmosz-könyvek. A Kozmosz-szerkesztőség új kiadványai között szerepelnek Oriana Fallaci szociológiai riportjai, A haszontalan nem, vagy amint az alcím a tartalomra utal, Utazás a nő körül. Második kiadásban látott napvilágot Hollós Ervin dokumentumregénye, a Harminckét nevem volt. A távirat soíta nem adódott fel, mindig szóban mondott, Uhu, a férj és atya által, az illetékes, Zel- ka, a felség és édesanya jelenlétében, nagy családi társaság előtt: »Ha az édesanyátoknak húsz leánya lenne stop, az a húsz nem érne annyit, mint ő egymaga stop.« Két lányuk beleegyezőleg, jóváhagyólag hallgatott. Nem lett volna értelme, érdemekben versengeni »mamival« ... — Nem vagy fáradt? — kérdeztem néha, ha hazajöttem. — Mitől? — kérdezte őszinte bámulattal. — Mitől lennék fáradt? • Hát, hogy takarított, mo- 5 sott, vasalt, bevásárolt, főzött, I rendben tartotta a házat, gyümölcsöt szedett, befőzött, meszelt, vagy elintézte az egész család ügyes- : bajos dolgát. Már ez is fáradtság? Nekem, nekünk. — Lásd el apádat! — mondta a kórházban, amikor jobban volt. És én kimerültem benne abban a hétben. Ha beteg van egy családban, felborul az élet. Rohanás a kórházba, amikor csak lehet. — Nem hoztál kávét? — kérdi csalódottan a betegágyban. — Hát miért nem? Erre vártam egész nap ... — Mert azt mondták: nem szabad... De a hajpántodat hoztam. (Mert kérte. Mert hiú volt. Mert adott magára.) — És cigarettát? — Azt sem ... Mert nem lehet. Nővértől, betegektől koldult' cigarettát. A kávéért meg, amit előző nap vittem, közelharcot vívott a betegtársakkal, akik merő jószándékból elrejtették előle. * * * Kezdődött már előbb. Halkan, fájdalmasan a nevemen szólít. Mit akar? Láthatja, ágyazom, sietek, ki van számítva az időm, nem érek rá. Mit akar? De azért megyek a másik szobába, a hívásra. Áll az ágy mellett, és fogja a hasát: — Jaj, nem tudom mi ez — mondja alig hallhatóan. — Alulról jön felfelé egy iszonyú fájás, ilyet én még nem éreztem ... Átfogom, de már hajlik le az ágyra; reszket, öklendezik, hány, és nem hallja, amit mondok. Uhu jön be valamiért, átadom neki őt, és száguldók a telefonhoz. Orvost, orvost! Jönnek a mentők. Viszik egy ismeretlen kórházba. — Ezek ilyenek —■ mondja Zelka. Arra, hogy tiltják a dohányzást, a kávét. Az ő orvosa megengedte. Akkor is, amikor nagybeteg volt. osszul érzi magát itt. A betegeket nem bírja. Mind beleszól az ő | ügyébe. És annyi az orvos. I — Bizalmatlan velünk — 1 jegyezte meg a fiatal orvosnő. — És úgy érzem, maguk is ... Hogyne. Mikor nem csinálnak vele semmit. Fájdalom- csillapítókat kap meg nyugtátokat. Nézik tehetetlenül a szenvedését. a nem. Legtöbbje fejét fehér pólya öleli. Fekszenek, szemet hányva; görgősen, csövön, »pipán« lélegezve. Amott az a férfi, szeme nyitva. Kigúvadt szemek. Néha forgolódik is, nyög. A Látogatók szólongatnak. »Ili, Ilikém!« »Imri, Imrus- kám!« Fogom a kezét. Még ő. Simogatom. »Klárika! Itt vagyunk melletted ... Klárika!« — mondja éneklésen Uhu, a menyasszonykori nevén szólítva. A másik kezét fogja. A látogatás két perc. Őrző osztály. Rémületes. Intenzív osztály — mondják, akik vigasztalni akarnak. De: őrző osztály — ez van kiírva is ... AGYVÉRZÉS Rohannak a napok. »Állapota súlyos« —• mondják még reggel nyolckor. A délelőtti távirat elkerült. Megyünk be. Nem akarnak fölereszteni. Várjunk. Aztán csak íölmegyüpk. »Az orvos operál. Megmondom hát én« — szól a főnővér. »Neki jobb. Kilenc óra húszkor meghalt.« — Exitált — mondja lent a portás, amikor a várható családtag érkezését bejelentjük neki. »Hát nem exitált a Bo- tondné?« De, igen. Meghalt. Mintha ez valami önkéntes cselekvés, cselekvés lenne egyáltalán. Az öngyilkos meghalt. Ügy akarta... De a többi? Kiragadta közülünk valami ismeretlen hatalom. »Dohányos ember háromféle halálra számíthat: tüdőrák. szívinfarktus, agyvérzés. « Az utcán megy egy nő és folynak a könnyei. R Mellette egy fiatalasszony jajgatott. Ha legalább ő is jajgatna! A nevét se hallotta. ég mindig elhárítottam M a lehetségest, a valószínűt. Mihden baj elhárul, viccé vált, amíg volt. Bajt, betegséget hamar kihevert. Nála a baj nem lehet komoly. — Hagyjátok csak itt. Remélem, nem halok meg — mondta játékosan, amikor jobban volt és az értékeit haza akartuk vinni. Olyan képtelenségnek tetszett a halála, hogy felelni se tartottuk érdemesnek. Arankának eszébe jutott, hogy bent marad nála éjszakára. Megengedték. A betegek nem tudtak aludni, a nővér nem tudott dolgozni Zelka miatt. Folyton fel akart kelni. És menni haza, hogy a családját ellássa. »Ja, engem táncolva tesznek a koporsóba is« — mondogatta, örökmozgó magamagára. Nekem eszembe se jutott; éjszakára vele maradhatok. Nekem csak az jutott eszembe... Mi ez? Két deszka az ágyán. Bedeszkázták! Mint egy haldoklót! Te jó isten! — Hogy le ne essen, fel ne tudjon kelni — világosít fel a nővér. — Eegyen szíves, vegye le! Leveszi, de közben értő pillantást vált a betegekkel, hogy ha elmegyek, majd tegyék vissza. Megkönnyebbülés Zelka szemében. Mennyivel jobb ■így! — közli a tekintete. »Nem tudtam, mi az ott kétoldalt, hogy nem Látok- ki tőle, olyan, mintha fal volna. Nem kapok levegőt tőle .., Köszönöm, sokkal jobb így.« Még beszél, de nem érteni, mit. a szavak egymásba torlódnak alig mozduló ajkán; csak bólogatni lehet rá, nyugtatni. »Állapota súlyos« — soha, mást nem mondanak. Nem hagynak egy csepp reményt sem. Csodát sem említenek» — Megtesszük, amit tudunk — csak ezt mondják az orvosok. De nem tudnak semmit. Tehetetlenek... Folyton harcolt értem. »Hülye állat voltam. Nem tudom becsülni magamat« — panasz- lottam. »Engem becsülsz?« — kérdezte. »Téged, igen.« »Akkor becsüld magad azért, mert az én lányom vagy!« »Ember légy« — oktatott. — »A többi nem fontos.« Milyen meleg volt az ágya! Talán azért nem fázott soha sem. Fogvacogtató télben is kosztümben járt. Régi paplanokat, párnákat rakott maga alá. Fűtött az ágya az életre. A szörnyek,, a nyugtalanító álmok, a fenyegető, kínzó gondolatok elől ott volt a menekvés. * * * Gyereklány korában fenyőt árult a jeges Duna partján; polírozott egy füstös ezüstmű- vesműhelyben, vitte haza a pénzt az anyjának — büszkén, mert olykor az egész család élt a keresetéből. Mikor, melyik gyereknek volt munkája, abból. Fiatalasszony korában volt egy helyiségük. Műhely és lakás. Diót ettek. Vettek eg/ zsákal, míg az tartott, azt ették. A dió héjával aztán be- fütötték éjjelre a vaskályhát. Az ágyban egyik oldala, a kályha felől, majd megégett, a másik majd megfagyott Felöltözve kellett lefeküdnie, mert levetkőzni nem voit hói. A műhelyben dolgoztak az uráék, hajnalig. Hajira'ban ő kelt, ment dolgozni. Éhesen Jókedvűen. ■ a negyvenötben húszH éves, miniszter lehetett volna belőle. Már családanya volt és háztartásijeli. Olyan férjjel az oldalán, akinek munka- és üzlett ársa, ha nem is pénzügyi, de lelki'menedzsere, éiettársa kellett legyen egyszemélyben. De ha akkor húszéves dolgozó nő, ma miniszter. Mondjuk: munkaügyi. Olyan poszton érvényesülhettek volna igazán a képességei. Szerették, amerre ismerték. Bizalmasa, tanácsadója volt számtalan embernek. Muskátli, begóniák pirosa. A sírján a virágok olyan meleg színűek... Uhu a minap úgy mondta a távirati szövegét, ahogy régen; »Ha az édesanyátoknak ...« Harminc éve, 11) -45. január János Szobrász, magyar mestere. ín bal! meg Pásztor XX. század első felének jelentős Egyik híres alkotása: II. Rákóczi Ferenc szobra a parlament Feleségem című szobra. Ad astra című szobra. »Egyetlen sánsza van. Ha az } idegsebészeten meg tudják operálni.« ! »Nincs rajta segítség« — közli kíméletlenül a főorvos az idegsebészeten. Én a kínlódó halált látom. Hallok a hatvanéves Roff- mann-néről: ebéd után kiment a kertbe, leült a fa árnyékába. Mire kimentek hozzá a házból, halott volt. Köny- nyű halál! * • • Fekszik az ágyon. Most már nyugodtan. Nem tud felkelni ! és indulni haza, sietve — mert mi lesz a családjával, őnélküle. Fekszik nyugodtan, simán. Mellette az infúziós szerkezet, másik oldalán kivezetés a testéből. Lélegzik. Szeme hunyva. Nem hall, nem szól. Szája sarkában alvadt vér. A nővér jő, kis gumicsővel leszívatja. Láthatjuk, foglalkoznak azért vele. »Nem az volna a jó, ha hirtelen magához térne, felébredne? Azt jelentené, meggyógyult.« össze- borza-’ok. Jobb terme? Így nem vesz tudomást a környezetéről. A szobában nők, férfiak, vegyest. Itt nem számít Ismerek egy tizenhat éves kislányt. Ipari tanuló, s gyakran járok abba az üzembe, ahol dolgozik. Ügyesen jár a keze, azt mondják, jó szakember lehet belőle. De ami nekem feltűnt rajta, az az volt, hogy valahányszor láttam, mindig ott lógott a cigaretta a szájában. Egyszer nem állhattam tovább, megkérdeztem: — Mondja, miért dohányzik olyan sokat? — Mert ideges vagyok — pöffent egy nagyot az újabb cigarettából. «— De miért ideges? Hosszan gondolkozott, mintha a dezoxi-ríbonuklein- sav szerkezeti képletének fölírására kértem volna, aztán kibökte: — Csak. Hát nem aranyos? Egy másik eset. Az egyik boltban fiatal eladó lánykához fordul a vevő: — Kérek egy krumplinyomót. ■ A lányka térül-fordul, hoz egyet, mire a vevő: — Kérem, én nem ilyenBaloghy Tamás Egy kis hiszti re, hanem arra az összenyomásra gondoltam. A válasz: — Nahát, hogy a vevőknek mi minden hülyeség az eszükbe jut! A vevő kikéri magának, mire a kislány sírva fakad, s így szól: — Jaj, ne tessék haragudni, de olyan ideges vagyok. — Hát én nem is tudom... — Miért? Szóval ez van. Fiataljaink nagy részének körében úgy hódít (manapság az idegesség, mint az én siheder koromban Marlene Dietrich. Persze engem ebben az egész dologban az idegesít a legjobban, hogy az idegességet takarónak használják. No jó, tudom én, hogy az élet manapság »em fenékig homogenizált tejföl, * bár magam sem szeretem a »bezzeg az én időmben« kezdetű tanmeséket, én a magam idegességét azért egészen jól megértem. Meg hát az egész korosztályomét. Mi ugyanis nem a Hacki Tamást hallottuk annak idején fütyülni, hanem a bombákat. Ez pedig annak a tipikus esete, amire joggal lehet mondani, hogy mecsoda különbség ... Persz ettől azért egészen jól megvagyok, csak a kezem remeg egy kicsit, meg éjszakánként felriadok álmomból. Különben közismerten acélidegzettel rendelkezem. Én legföljebb attól vagyok egy kissé ideges, hogy nem tudok bizonyságot szerezni: voltaképpen miért ideges oly sok fiatal. Persze lehet, az idegesíti már őket. hnnv mi túl sokat mesélünk arról, hogy hogyan éltünk anno dacumal, amivel aztán a saját idegességünket magyarázzuk. Persze biztosan más okuk is van. Alert milyen idegesítő többek közölt az, ha teszem azt a randevún várni kell. Meg az is nagyon fölpumpálja az embert, ha a busz nem jön azonnal. De az is ok a hisztire, ha az ember nem készül például matekból, s tudja, hogy fef leltetés lesz. Az sem közömbös egy fiatal lány lelki állapotára, hogy ő egy spanyol export cipőt szeretne, helyette a Savaria gyár termékét kapja meg, hogy nehéz az iskolatáska nem akar fogni az a francos golyóstoll, felszalad a szem a harisnya- nadrágon stb. Hát van itt kérem ok bőven. Csak különbek ne legyenek soha! Somogyi Néplap
